Búcsúzik az óesztendő...

azt hiszem
hogy tavaly januárban
öt kenyerünk volt
meg két halunk
ideje telvén egy
újabb számadásnak
eltékozolva
gyarapodunk

(erős ildikó: számadás)

Holnap elutazunk - az elmúlt esztendőért hálát adni, az újat köszönteni vidéken szeretnénk. Valamiért nekem ez nem olyan vidám ünnep, és a pezsgőt sem szeretem. De kell azért mégis a sok ember együtt, szeretteink közelléte, hogy az idő múlását és a jövő minden bizonytalanságát egy éjszakára elfeledtesse.
Minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak örömteli, áldott új évet kívánok.
(S hogy e bejegyzés se maradjon gasztronómiai tartalom nélkül, azért elmondom, hogy szilveszter táján hajtogatott vajas tésztát szoktam készíteni. Téglalappá nyújtom, majd az egyik felét házi mustárral, a másik felét paprikakrémmel megkenem. A téglalapot derelyevágóval ujjnyi széles csíkokra vágom úgy, hogy mindegyik csíkon legyen a mustárból és a paprikakrémből is. A húsevőknek apró partivirslikre tekerem, úgy sütöm meg, a másik tábornak pedig virsli nélkül, összecsavarva. Most is készült, de egy része elfogyott, a többi fotózásához pedig már besötétedett. Majd máskor. Frissen, a fogyasztás napján érdemes elkészíteni, bár másnap is mindig elfogy.)

Narancsos-mézes almakompót

Hetek óta akartam már almakompótot főzni, de mindig jött valami más. Közben a bloggertársak szorgalmasan posztolták saját finomabbnál finomabb változataikat. Gyerekkoromban nálunk birs és szilva is került bele, és főként melegen szerettem. Most azonban csak apró szemű, komjáti piros alma akadt itthon. Elhatároztam, hogy nem lesz benne cukor, csak egy kis méz, és valamilyen citrusféle. A fűszerekkel is csínján bántam. Végül igazi ünnepi ízkompozíció született, és a korábban előkészített (saját termésű) erőspaprikát is eltettem, mert a kompót úgy volt jó, ahogy volt.
A hozzávalók: 6-8 apró alma, egy egész narancs, fél citrom, 3 ek méz, egész szegfűszeg, fahéj
Az almákat meghámoztam, miközben azon gondolkodtam, hogy muszáj-e. Talán nem. Most mégis megtörtént, de azért a héjából a szép darabokat félretettem, majd belefőztem a kompótba. A gyümölcsöt cikkekre vágtam, hozzáadtam a fűszereket. A fél citromból egy szeletet félretettem, a többi levét kifacsartam, és ráöntöttem az almára. Annyi vizet adtam hozzá, hogy éppen csak ellepje. Felforraltam és pár percig főztem. Közben az egész narancsból is eltettem egy szeletet, majd a levét a már takarékra vett kompóthoz adtam. Végül belekevertem a mézet és beledobtam a félretett gyümölcskarikákat. Félrehúztam a tűzről, és az első adagot még azon melegében - természetesen a fotózás után - befalatoztam.
(Ezt a bejegyzést ismételve posztolom, mert technikai okokból elsőre nem jelent meg az egyik gyűjtőoldalon. A korábban érkezett megjegyzéseket is bemásoltam.)

Gasztroajándék

Csak elnézegettem karácsony előtt a bloggertársak szorgalmas készülődését, a finom ajándékokat, én meg úgy gondoltam, hogy idén a konyhámból bizony nem kerül ki semmi - lelkesedés és ötlet híján. Azután mégiscsak másképp alakult. Öcsémnek - aki nem csupán vegán, de pillanatnyilag egy elég szigorú diétát is tart - egy zöldséges mártást főztem, sárgarépa, paradicsom és hagymafélék kerültek bele - a változatosság kedvéért ezúttal csak kevés sóval, egész korianderrel, gyömbérrel, pici őrölt köménnyel és petrezselyemmel fűszereztem. Egész harmónikus ízhatást sikerült elérni. Teljes kiőrlésű tollhegy tésztát csomagoltam hozzá.




Majd előkerestem egy - a komjáti padlásról származó - hagyományos csatos üveget, ebbe pedig csipkebogyót és kökényt töltöttem a téli teázós estékre gondolva.

Marcipán falatok

Az ünnepi asztalra készült ez a desszert, bár a marcipános megjelölés pontosabb lenne, mivel sokféle összetevőt tartalmaz. Nagyobb mennyiséget készítettem, így ajándékba is lehet majd vinni belőle. A családdal svédasztalos délutáni együttlétet tervezünk. Ha lesz idő, az apró fogásokról készítek majd fotókat és bejegyzést. Ugyanígy a már üvegekben gazdájukra váró gasztroajándékokról is. Párommal közös ebédünk halászlé lesz, és Apukám is készül kocsonyával, amiből én leginkább a zöldséges-disznófüles változatot becsülöm nagyra. Évek óta úgy készíti, hogy mindenki az ízlése szerinti darabokat találja a tányérjában. Mondhatnám: névreszólóan.
A marcipán falatok hozzávalói (144 darab lett):
25 dkg mandulabél darálva
0,5 dl mandulalikőr
0,5 dl presszókávé
250 g mascarpone
55 dkg vajas keksz darálva
60 dkg búzadara
25 dkg vaj
6 dl tej
csipet só
a formázáshoz keserű kakaópor, kókusz

A tejet és a vajat felmelegítjük, a hozzávalókkal alaposan összedolgozzuk. Felét kakaóporba, másik felét kókuszreszelékbe forgatva bonbonokat formázunk. Hűtőben pihentetjük egy napot, hogy az ízek összeérjenek.

Ünnepi jókívánságok

fények gyúlnak csillagok
homályba zárt hajnalok
sóhajtása
víz-patak
ébredése halk szavad

roppan a hó hóhahó
ami volt elillanó
ami itt van
mind miénk
s legyen mi lesz: épp elég

(erős ildikó: decemberi mondóka)

Az elkövetkező napokban nemigen jut már idő fotozásra, blogolásra. Ezért most kívánok mindenkinek áldott ünnepet és örömteli alkotást. (Ez az egyszerű desszert aszalt gyümölcsökkel, fűszerekkel és rózsalekvárral ízesített tejberizs.)

Libatepertős-diós pogácsa

Azt már régen tudtam, hogy a diót mindenképpen ki akarom próbálni sós süteményben is, de most már abban is biztos vagyok, hogy további variációk is következnek majd. A tepertő nem tartozik a kedvenceim közé, kivéve, ha még melegen, frissen kapom. A libatepertőt is inkább ínyencségnek vásároltam párom számára néhány hónappal ezelőtt, de nemigen fogyott. Most viszont tepertős pogácsára vágyott, én meg lecsaptam az ötletre, hogy lám, elérkezett az idő egy kis diótörésre. Tegnap ledarálta nekem a tepertőt, majd derekasan megtörte a diót, bár ebbe a süteménybe nem kellett sok. Íme a recept:
1 kg rétesliszt, 50 dkg darált libatepertő, 10 dkg darált dióbél, 1 dl tejföl, 2 tojás, só, frissen őrölt feketebors, 5 dkg élesztő, 3,5 dl tej, 2kk cukor.
A ledarált tepertőt és diót a lisztbe morzsoltam, majd az élesztőt a cukorral langyos tejben felfuttattam. Egy tojást félretettem és a többi hozzávalóval összeállítottam a tésztát. Félretettem kelni. Egy jó óra múlva kinyújtottam és kiszaggattam. A második tojást felvertem, a pogácsák tetejét megkentem vele, és előmelegített sütőben 200 fokon úgy 20 percig sütöttem. Három tepsivel lett belőle. (Párom ezúttal telhetetlen volt, így néhány pogácsára egy kis reszelt sajt is került.)

Majorannás burgonyakrémleves sajtgaluskával

Az utóbbi napokban nem ettünk levest, így páromban jogosan támadt az igény valami finom, meleg és zöldséges kortyolgatnivaló után. Bár ő borsólevesről álmodozott, pillanatnyilag csak néhány szem krumpli, pár szál répa, hagymaféle és paradicsom tartózkodott otthon (ami a zöldféléket illeti). Takarékossági politikánk értelmében pedig egy-egy kívánatos hozzávalóért mostanában nem szaladunk azonnal a boltba, igyekszünk abból gazdálkodni, ami van - legalább a következő heti bevásárlásig. Arról nem is beszélve, hogy a borsónak most idénye sincs, s miért ne válasszuk inkább a friss hozzávalókat?
Krémlevest nem szoktam készíteni, de ezúttal ( talán a média hatására?) mégis emellett döntöttem, elengedve fülem mellett párom bébiételekkel kapcsolatos megjegyzéseit.
A leveshez 5 kisebb krumplit meghámoztam és kockára vágtam, majd egy szintén felkockázott paradicsom társaságában 3 ek kukoricaolajon kissé megpirítottam. Rászórtam 1ek lisztet, 1 tk pirospaprikát és 2 gerezd összezúzott fokhagymát. Átforgattam az olajon, majd felengedtem egy kevés vízzel. Sóval, késhegynyi őrölt köménnyel, zöldborssal, tárkonnyal, 1kk szárított metélőhagymával, friss petrezselyemzölddel és 1mk morzsolt majorannával fűszereztem. Lassú tűzön egészen puhára főztem, majd botmixerrel pépesítettem.
Közben nekiláttam a sajtgaluskák készítésének:
5 dkg puha vajat elkevertem 1 kisebb tojással, 5 dkg búzadarával, csipet sóval és 4 dkg reszelt trappista sajttal. Késhegynyi őrölt szerecsendiót és pici fehérborsot adtam hozzá. 20 percet állt, majd galuskákat formáztam, forrásban lévő vízbe tettem és 10 percet főztem. Arra kell figyelni, hogy a víz ne forrjon nagyon erősen, és a galuskákat is érdemes előzőleg meggyurmázni kissé, mert ha csak kiskanállal a vízbe szaggatjuk, könnyen széteshetnek főzés közben.
Ehhez a leveshez nem készült pirítós, mert másodiknak kenyérlángost sütöttem, amit ettünk édesen és sósan is, azaz házi baracklekvárral és fokhagymával-tejföllel.

Szójás-balzsamecetes uborkasaláta - avagy a mai színünk a zöld

Némely orvosok úgy tartják, hogy a különböző színű ételek fogyasztásának más-más hatása van a szervezetünkre, és akkor járunk el helyesen, ha ezeket a fitovegyületekben gazdag és emellett vonzó színű-ízű élelmiszereket arányosan juttatjuk a bendőnkbe. Nyilvánvaló, hogy alapvetően a zöldségek és a gyümölcsök tartoznak a színes ételek közé, egy elmélet szerint hét csoportjuk van:
1. piros-lilás (pl. szilva, alma, padlizsán) :antioxidánsok
2. piros (pl. görögdinnye, grapefruit, paradicsom) :likopin-forrás
3. narancssárga (pl. sárgarépa, sütőtök, barack, édesburgonya) :béta-karotin-forrás
4. sárga (pl. ananász, narancs, őszibarack) :antioxidánsok
5. sárgás-zöld (pl. cukkini, kukorica, zöldbab) :lutein-, zeaxantin-tartalmúak
6. zöld (pl. brokkoli, kelkáposzta) :izotiocianát-, szuforafán-tartalmúak
7. zöldes-fehér (pl. metélőhagyma, spárga, zeller) :allicin-, flavonoid-tartalmúak
Mindegyik csoport más-más módon óvja a szervezetünket hatóanyagai segítségével.
Mi ma a zöld színre hangoltuk magunkat és az ebédünket, ilyenkor télen amúgy is jólesik a zöld színvilág a környezetünkben. A ropogósra sütött tócsni mellé ezért rukkolát és szójás-balzsamecetes uborkasalátát ettünk.
Az utóbbi így készült: Két nagyobb kígyóuborkát megmostam, szárazra töröltem, majd kisebb kockákra vágtam. Itt mondom el, hogy láttam már olyan készítési módot, amikor az uborkát még a metélkedő előtt alaposan odaveregetik a vágódeszkához, amitől egy kicsit megszotyakosodik a húsa, és könnyebben-hamarabb veszi át a fűszerek ízét. Nos, én ezt mellőztem. A felvágott uborkát 4 gerezd összetört fokhagymával, 1 egész csomó apróra vágott petrezselyemmel, kevés frissen őrölt zöldborssal, pici sóval, 2 ek szőlőmagolajjal, 1,5 ek fehér balzsamecettel és 1,5 ek szójaszósszal kevertem össze. Hagytam állni egy órát a hűtőben, csak utána tálaltam.

Kökénytea

Lassan nekilátunk, hogy a konyhában hasznosítsuk az ősszel gyűjtött kincseinket. Mivel kökényből is többet gyűjtögettünk, mint ami elfogyott volna, kiterítettük a komjáti padláson száradni, majd a fővárosi otthonunkba is hoztunk belőle. Valamiért úgy gondoltam, hogy a kökényt talán felhasználhatom úgy, ahogy a csipkebogyót szoktuk, vagyis készíthetek belőle azonos módon teát. Meglepődtem, amikor a világhálón csak olyan receptekkel futottam össze, ahol a növény virágjából készítenek teát. Mindenesetre egy próbát megér - gondoltam -, s ennek szellemében tegnap egy bő maroknyi (már fonnyadt, de még nem teljesen száraz) kökény húsát kissé bevagdostam, majd leforráztam. Mára szépen kioldódott a szín és a különleges, kicsit savanykás, gazdag ízvilág, igazi üdítő élményben volt részem. Persze mindezt lehetne fokozni további fűszerek hozzáadásával, de én most a gyümölcs saját ízére voltam kíváncsi. Nem csalódtam.

Köményes lélekmelegítő

Melegedni jó dolog. Dulminától kaptam a virtuális hógolyót, vagyis a körkérdést, hogy mi melegít fel, ha kívül-belül fázom, mi az az egyszemélyes étel-ital, amit csak a magam kedvéért is elkészítek.
Sokat gondolkodtam a válaszon, mert ez bizony változó lehet. Mikor mit kívánok. De azért szeretné az ember, ha gyorsan meglenne az a valami. Szeretem a sült dolgokat, legyen az gomba vagy héjas krumpli, melynek elkészítése során már a tűzhely mellett várakozni-melegedni is jó. Szeretem a könnyebb-laktatóbb leveseket, de néha egy finom gyümölcsturmix (tej nélkül!) is jólesik. Máskor egy szelet vajas piritós. Vagy egy mángoldos melegszendvics. Most egy olyan, végtelenül egyszerű ételt választottam, amit Nagymamám készített gyakran, és azt hiszem, tökéletesen betölti a lélekmelegítő szerepét. Ez a köménymagos vagy más néven rántott leves, amibe mifelénk levesbetétnek csak egy kis gríz kerül.
Kell hozzá: 1 ek zsiradék, 1ek liszt, 1tk só, 1tk egész köménymag, 1 késhegynyi pirospaprika és zúzott fokhagyma, 2 ek gríz, 1l víz.
A zsiradékból és a lisztből világos rántást készítek, közben beleszórom a köményt is. Együtt pirítom kissé, majd jöhet a pirospaprika és a fokhagyma. Felöntöm, sózom. Amikor forrni kezd, beleszórok 2 ek grízt, pár percet még főzöm, majd lehúzom a tűzről és a fedő alatt hagyom tálalásig. Mivel petrezselyemfüggő (is) vagyok, hát erre is teszek frisset, de ez persze nem lényegi tartozéka a köménymagos levesnek. Ahogy a már emlegetett vajas-fokhagymás piritós sem az. Viszont jobb vele. Ellenben valami jó kis olvasnivaló az étel mellé - az bizony fontos része nálam a lélekmelegítésnek. És míg kortyolgatom a meleg levest, újra ráébredek, hogy:

annyi minden van
az életemben ami
nem is fér bele

(erős ildikó: egy axióma-haiku)

Ja, és persze a hógolyót (azaz a körkérdést) már dobom is tovább Renátának.

Spenótos kelt lepény

Már régen vágytam valami friss leveles zöldségre (a fagyasztottat nem kedvelem). A héten sikerült kerítenem egy fél kiló zsenge spenótot, és már kész is volt a terv az alábbi recepthez.
Kelt tészta: 50 dkg rétesliszt, 2 púpos evőkanál Graham-liszt, 2 ek kukoricaolaj, 2tk só, 1 tasak szárazélesztő (7g), 3dl víz.
A tetejére készítettem besamel-mártást: 5dkg liszt, 5dkg vaj, só, fehérbors, őrölt szerecsendió, 7-8dl tej. Ebbe került a 4 percig előfőzött, majd csíkokra szelt spenót és 2 ek reszelt óvári sajt.
(Párom kedvéért tettem bele egy kevés szeletelt bécsi virslit is, de enélkül is laktató.)
A tésztát elősütöttem 220 C fokon 10 percig, majd rátettem a spenótos besamelmártást, végül reszelt sajttal megszórtam és még 15 percig sült.

Őszbúcsúztató

Ahogy szeptemberben elkészült blogomon a nyár képes összegzése (természetesen a teljesség igénye nélkül), úgy válogattam össze néhány pillanatunkat az idei őszi napokból.
Az eltelt évszakot elsősorban a nomádportánk körüli munkálatok és az oda-vissza utazgatás határozta meg, miközben rácsodálkozhattunk a kert szinte kifogyhatatlannak tűnő kincseire, gyűjtöttünk gombát, kökényt, csipkebogyót, kamillát, ettünk sok málnát, szőlőt, zöldségfélét, kirándultunk a Bódva-parton és távolabb, s nem utolsósorban betakarítottuk a tekintélyes mennyiségű szilva- és diótermést.

Téli fűszeres sültkrumpli mézes almával

Különböző ötletek, receptek ötvözésével készült a mai nagyon egyszerű ebéd, köztük Dulmina csíkos krumpliját mindenképpen meg kell említenem. Én annyit változtattam, hogy a az előzőleg alaposan lecsutakolt krumplikat több irányban is bevagdostam, és a sütési folyamat második felében kezdtem el kenegetni a következő keverékkel: egy kevés szőlőmagolajat összekevertem pici sóval, őrölt erőspaprikával, borssal, Csípős Rózsával és némi magos mustárral.
Az elkészült krumplihoz finom és ugyancsak télies kísérő a mézes sült alma. Annak különösen jó választás, aki szívesen párosítja a csípős és édes ízvilágot. De meleg almakompóttal is el tudom képzelni.

Citromtorta körtével, mandarinnal

A krém alapját az a régi recept adja, amely Anyu kézirásos receptkönyvében lapul. Persze azóta némileg alakítottam rajta. De ma is szeretem a nem túl édes, főzött krémeket, és a citrom íze, illata is elvarázsol. Omlós tésztát is régen sütöttem már, így most ez következett.
A tészta: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg cukor, 1 citrom héja
Gyúrás, nyújtás után formába fektettem, és a tésztát két Alexander körte apróra vágott húsával súlyoztam le. Megszórtam citromfűvel és 200 C fokon 20 percig sütöttem.
A krém: 3 dkg lisztet 3 dl teljes tejjel simára kevertem, majd főzés közben besűrítettem. 1 citrom héja és leve került bele, majd a tűzről lehúzva még 6 dkg cukor és 15 dkg vaj.
A simára kevert krémet a közben megsült tésztára öntöttem, mandarindarabokkal és citromhéjjal díszítettem.
(Tipp: az omlós tésztát természetesen lehet teljes kiörlésű lisztből is készíteni.)