Olajban sült tésztatekercsek

sokszor a vágy is kopott mintát másol
nem azért jöttem hogy ne legyek máshol
nem biztonságért - azt nem adhatod
nem segítségért - az is nagyobb dolog
annál mit az ember erejéből tehet
(ha akad kit magánál jobban szeret)

(erős ildikó - metszéspont - részlet)

E recept alapötletét Renátának köszönöm, nála láttam s tetszett meg fűszeres burgonyatekercsek néven. Hozzánk az indiai ízek nem állnak olyan közel (illetve ki tudja), ezért a töltetlék fűszerezését átalakítottam kissé. Eleve bő másfélszeres adagnak álltam neki, gondolván: ha Renáta hat fős családjának adagját megnövelem, talán kettőnknek is elég lesz... No, nem egészen csak a mohóságom vezérelt, hanem az a tény is, hogy én főételnek szántam az asztalra adni, nem köretként vagy feltétként. Szeretjük a ropogós dolgokat, ezért még zsemlemorzsába is forgattam a tekercseket sütés előtt.
Miközben készült az étel így is elbizonytalanodtam az elégséges mennyiséget illetően, s biztos ami biztos alapon még főztem elé egy borsólevest. Persze végül a tésztatekercsek több mint fele megmaradt, de nincsenek kétségeim felőle, hogy a délután és az este leple alatt majd valami módon eltűnnek.
Akkor jöjjön a saját változatom: a tésztát Renáta receptje szerint, de kurkuma helyet őrölt köménnyel készítettem, és egy kevés kukoricaliszt is került a búzához, mivel az előbbi fogytán volt:

40 dkg rétes-, 5dkg kukoricalisztből, 1tk sóval, 7,5dkg hideg vajjal és másfél deci vízzel tésztát gyúrtam, majd téglalap alakúra nyújtottam. Utána már eszembe jutott, hogy teljes kiőrlésű lisztet is tehettem volna bele, de majd legközelebb. Közben 80dkg burgonyát héjában megfőztem, meghámoztam és egy keverőtálba tettem. Kevés áttört fokhagymát, sót, őrölt zöld- és feketeborsot, köményt, aprított petrezselyemzöldet, metélőhagymát, 2 púpos ek kukoricalisztet, 2ek olajat és 1kk pirospaprikát adtam hozzá (lehetett volna gombát, reszelt répát, egyéb finomságot is beletenni. Renáta sokféle fűszerrel és pirított szezámmaggal készítette.) Egy villával összedolgoztam, majd a tésztára kentem és tekercset formáztam. Éles késsel felszeleteltem. Ezután a szeletek mindkét oldalát zsemlemorzsába forgattam és forró olajban kisütöttem.

Nem mondom, hogy pillanatok alatt elkészül, de megéri a munkát, mert nagyon finom. Savanyúságot kínáltam hozzá, de szívesen enném friss salátával, esetleg valamilyen hozzáillő mártással is. Hidegen is kitűnő. Párom a múlt héten "laza dolgok" megjelöléssel illette a konyhámban készülő ételeket, mikoris az édesanyjánál - Miskolcon - elfogyasztandó fogásokkal állította párhuzamba.
Hát akár laza, akár nem, még egyikünk sem oly nádszálvékony, mint Renáta...
Nem mellesleg jegyzem meg, hogy ebben az egyenletes márciusvégi szürkeségben az aranyesőn egy virág már bizonytalanul kinyílt.