Valahol van még végtelenség, igazi hideggel és igazi hőséggel, s talán a hozzávaló emberekkel is. (Márai Sándor)Párom a nomádportán perecre vágyott pár hete. El is kezdett recepteket keresgélni. Mondtam neki, hogy ennél egyszerűbb sütemények is léteznek, s az ottani sütővel nem biztos, hogy érdemes próbálkoznia. Inkább kerekezzen át a hídvégardói pékségbe, hátha ott sütnek.
Végül nem sütött, és nem is vett magának, viszont a hétvégi látogatásom alkalmával ezt kérte.
Délután indultam, így a délelőttbe bele is fért a sütögetés. Persze nagy perecek nem készülhettek, mivel azokból legfeljebb kettő fér el egy sütőlemezen, és ebben a melegben nem akartam sokáig várakoztatni a tésztát, így is hihetetlenül gyorsan kelt.
Hozzávalók (30 darabhoz, kb. 3 és fél sütőlemeznyi adag): 80dkg rétesliszt, 20dkg vaj, 11g szárazélesztő, 4dl langyos víz, 2kk só
a tetejére: 1 felvert tojás
a sós-lisztes mázhoz: 1ek só, 4ek liszt, víz
Elkészítés: A vajat megolvasztjuk, és langyosan dolgozzuk össze a tészta további hozzávalóival. Rábízhatjuk a kenyérsütő dagasztó programjára is. A szépen kidolgozott egynemű tésztát meleg helyen, letakarva kelesztjük. Ebben a hőségben a teraszon ez fél órát sem vett igénybe. Utána kinyújtjuk kb. 1-1,5 cm vastag téglalapra, a hosszanti oldalával párhuzamosan csíkokat vágunk belőle, megsodorjuk, és perec alakúra formázzuk. (Egyébként ebből a tésztából sokféle alakzatot készíthetünk.) A pereceket sütőpapírral bélelt tepsikre rakjuk, kicsit hagyjuk még kelni, majd felvert tojással átkenjük. Így toljuk a 230 fokra előmelegített, és bespriccelt, gőzös sütőbe, ahol kb. 15 percig sül egy adag. Amikor már majdnem kész, meglocsoljuk a lisztes-sós mázzal: 1ek sóból és 4 ek lisztből készül a máz, annyi vízzel keverjük el, hogy - tetszésünk szerint - sűrűbb, vagy hígabb állagot kapjunk. Még egy-két percre visszatoljuk a sütőbe, és kész is.
Ha azt szeretnénk, hogy ropogós maradjon, de szállítás közben se száradjon ki, várjuk meg, míg kicsit meghűl, ezután konyharuhával bélelt kosárba vagy papírdobozba tehetjük.
Nagyon jól néznek ki!
VálaszTörlésA perec és a pattogatott kukorica számomra olyan mozikaja, mindkettőt nagyon szeretem, igaz, pattogatott kukoricát itthon is rendszeresen eszem, nem kell hozzá kifejezetten moziba menni. Ha a perec is olyan pár perces dolog lenne, mint a patogatott, akkor azt is ennék jó sokszor.
O, de szepek! Meg soha nem csinaltam...
VálaszTörlésSzuperül néz ki!
VálaszTörlésA hétvégi bulira ezt fogok csinálni.
Olyan szuper fotót készítettél, hogy megkívántam!
VálaszTörlésMár én is fontolgatom a perecet!
VálaszTörlésEgyszer csináltam, de nem volt az igazi.
Nekem épp ezek a kisebb fajták tetszenek! Nagyon finom lehet, jó kis sós ropogtatnivaló!!!
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésThey look nagyon finom!
VálaszTörlésA perec csak nekem gyerekkori? Mindig az jut az eszembe, hogy amikor mentünk az állatkertbe, meg moziba, akkor mekkora pereceket nyomtam be, és imádtam a szétfolyt sót rajtuk.
VálaszTörlésHu, Napmátka, ez remek recept!
Nagyon kívánatosak! :))
VálaszTörlésKüldtem neked egy Macit! :)
VálaszTörlésNapmátka, gyönyörűek ezek a perecek! Azt hiszem az a legnagyobb siker egy gasztrobloggernek, hogy az olvasói elindulnak a konyhába...
VálaszTörlésMegerősíthetem, hogy finom volt. Nem is ettem mekk egyszerre.
VálaszTörlésJaj, köszönöm a receptet! Én is nagyon szeretem, és még sosem készitettem, nem volt receptem és nem is mertem nekiállni. De majd most! :)
VálaszTörlésNagyon szépek lettek!
Hat a Tieid nagyon apro perecek lehettek :-) En most probaltam ki ugy, hogy minden hozzavalonak a felet vettem, mert nem akartam tul sok perecet sutni. Nekem csak 5 darab kozepes meretu jott ki belole.. :-( Viszont fincsi! :-)
VálaszTörlés