a hegedűmre feszült ötödik húrt:bármiféle játék előtt megpendítem a Láthatatlant;
abszolút némaságához hangolom magam, mert
a halál (normál) Á-ja nélkül minden
zene hamis, minden szöveg
értelmetlen, Eurüdikém.
Eurüdiké
(Fodor Ákos: Invokáció)
Több kedves gasztroblogger társamtól (Fahéj és Feta, Yasmine) is megkaptam a felhívást, hogy csatlakozzam a "bakancslista" néven is futó körkérdés-játékhoz, melynek értelmében fel kellene sorolnom azt a 10 ételt, amit enni szeretnék, ha tudnám, hogy itt a vég, és többé nem lesz részem gasztro-örömökben (sem.) Először úgy gondoltam, hogy jobb, ha ebből kimaradok, mert egészen biztos vagyok benne, hogy ez esetben elmenne az étvágyam...
Sajnos bennem nincs meg az a bölcs-derűs életfelfogás, mint egyik kedvenc filmem főhősében, aki ilyenkor is nyugodt természetességgel falatozik. Akinek esetleg kimaradt volna, most belekukkanthat a film egyik idevágó jelenetébe.
Szóval én nem ennék semmit, s ezzel a válasszal gyakorlatilag ugorhatnám is a körkérdést, de azután eszembe jutott, hogy attól még mások jóízűen falatozhatnak, hiszen régi szokás a tor, nemcsak a szerencsétlen sorsú malacok, de az emberek emlékezetére is.
Így hát kívánom, hogy a rólam megemlékező (vagy csupán éhes) gyülekezetnek a következőkkel kedveskedjenek, amiből ki-ki kedvére válogathat:
LEVESEK
1. hideg gyümölcsleves
2. szárnyashúsleves cérnametélttel, sok zöldséggel
3. csülkös bableves friss kenyérrel
FŐÉTELEK
4. sajtos-tejfölös krumplilángos
5. hortobágyi palacsinta
6. rántott karfiol és gomba petrezselymes krumplival
7. marhapörkölt nokedlivel
SAVANYÚSÁG
8. fokhagymás uborkasaláta
ÉDESSÉG
9. barackos-meggyes kelt lepény
10. fagylaltkehely ízlés szerint mindenféle feltéttel
Szívem szerint még mást is az asztalra tennék, de a tíz az tíz.
Legyen azért még innivaló is: házi gyümölcsszörp, somlói bor és szódavíz az édességekhez. S persze tejszínes kávé.
Remélem, hogy senki nem marad éhen-szomjan, s talán a vega-vegán-egyik sem-táborba tartozók is mind találnak maguknak valamit. Jó étvágyat és jókedvet hozzá!
Fotó: Köcsögfa a Dél-Alföldről
11 megjegyzés:
Igen, ezt én is írtam - át is alakítottam a címet 10 kihagyhatatlan ételre.
A fent említett esetben semmit nem ennék, azt hiszem.
De az általad felsorolt ételek egy normál étkezésre vonatkozóan nagyszerűek...
Egy ún. toron szintén nem tudnék enni...Ezért ez a szokás ebben a formában számomra érthetetlen is-nálam nem fér össze a gyász az evéssel, a gasztronómiai örömökkel.
Nekem nincs ezzel gondom, mert azt hiszem, a szokás az emberek összejöveteléhez kapcsolja az étkezést, függetlenül attól, hogy szomorú vagy örömteli okból találkoznak.
A kivégzésem előtt én is csülkös bablevest kérek szépen, és utána egy jó tányér túróscsuszát. Lenyomtatom majd hűtőből előhúzott igazi üvegben gyöngyöző szódavízzel, és felülök a Gepidámra - bringa - s akkorát kerekezem, hogy már ne is érezzem a hóhér tevékenységét.
Nufit meg megkérem, olvassa fel utoljára Romhányi Szamárfül c. kötetét.
Igen, én sem írtam még meg, nekem a siralomház jutott eszembe, mármint, hogy én lennék ott. :(( De megpróbálom más felfogásból nézni.. :))
:)
Jó ételek... A kedvenc boromról nem is szólva: a somlói juhfarkról.
"A bornépek nem világtörténeti, hanem aranykori hagyományban élnek. Ez a magatartás a bor egyik leglényegesebb alkotóelemének, az idillolajnak következménye. A bor-országok és a borvidékek mind idillikusak. Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szentgyörgy hegyre, a Somlóról nem is szólva, barangolj a kiskőrösi vagy a csengődi kertek között, és minderről kétségtelen tapasztalatot fogsz tudni szerezni. A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok. S esetleg anélkül, hogy észrevenné, ott érné el a halál."
(Hamvas: A bor filozófiája)
Az irásodról ez a pár sor jutott eszembe...
Látod, erről a részletről már el is feledkeztem, pedig az egész könyv nem is hosszú. Kitűnően illik ide, köszönöm!
Hanczur!
Nem biztos, hogy fel tudnám olvasni Neked...főleg, ha közben bicajozol...
Limara!
Kíváncsian várom a Te megközelítésedet!
Elolvastam amit írtál, aztán a kommenteket és a végén felröhögtem. Láttam ahogy futsz egy bringa után és lihegve olvasol. Hát, így már vicces volt a dolog azért!:D
Egyébként ezt a tor dolgot én sem értem. A nagyapám temetése után becsörült a lakásba vagy 30 ember, ettek, ittak, mulattak, és elmentek. Kinek lesz ezzel jobb???
Nekem is nagyon morbidnak tűnik a körkérdés címének eredeti megfogalmazása...
Én sem vennék részt ilyen formában toron. Habár egyszer régen a dédnagymamámnak volt, még kisgyerek voltam, már akkor sem értettem, kérdezgettem is a szüleimet, hogy miért esznek, miért van ez az egész.
Aztán pár éve egy ismerős srác önkezével vetett véget életének, neki volt egy búcsú programja, aminek a végén közös étkezés szokott lenni. Mondjuk én az evés részén már nem maradtam ott.
Én megértem, és fontosnak is tartom a halotti tort. A temetés után igy nem széled szét a nép, nem beszélve róla, mindenki éhes is.
Nagyanyám és sógorom apukája mikor meghalt, mindkétszer tartottunk tort. Ettünk, beszélgettünk az elmentről. És ittunk. Sirtunk-nevettünk, történeteket meséltünk. Igy valahogy mindenki megkönnyebbült, szükség volt rá.
Sokszor csak ilyenkor gyűlik oössze a teljes család, alkalom a találkozásra is.
ma már mindenki rohan, nem adjuk meg a módját semminek - még az elmenésnek sem.
Szerintem fontos a halotti tor, ugyanúgy, mint a születés, esküvő, stb. emlékezetessé tétele. Mert elmenni nem hétköznapi esemény.
A ma embere tagadja a halált, nem akar szembesülni vele. Pedig nagyon fontos állomás, az utolsó élethez tartozó esemény.
Én is azt gondolom, hogy az emberek (főleg, akik nem olyan közeli hozzátartozók), ezen a napon is éhesek. Beszélgetnek, együtt vannak, s közben esznek. Ezzel semmi gondom, fölösleges lenne képmutatóan viselkedniük. Sokkal furább dolognak tartom, hogy van, aki fényképezőgépet is visz a temetésre (lehet, hogy csak azért, hogy elfoglalja magát), és azután még a fotókból is ad mindenkinek.
Én is kaptam Anyu temetéséről. Mondjuk nem azokat szoktam elővenni, nézegetni...
Az ember életéhez hozzátartoznak a szomorú és vidám események egyaránt, ebben Duendének is igaza van. Nekem a Halottak napja is ünnep, persze másképpen, mint egy esküvő vagy mondjuk, a Húsvét.
A bankacslistás körkérdésre adott blogger-válaszok mégiscsak elgondolkodtattak arról, hogy azért sokan képesek ezt a helyzetet humorral elképzelni, ráadásul még étvágyuk is van, s ez egyáltalán nem baj! Sőt: amíg élünk, így egészséges.
Megjegyzés küldése