Bizakodj - lévén
helyzetünk mindenkor a
legpillanatnyibb.
(Fodor Ákos: Az emberi állapotról)
A köszönetnyilvánítások bejegyzése is lehet ez a mostani. Vasárnap délután ugyanis vendégünk volt, párom egyik régi barátja látogatott meg minket, és átbújván a lementett recepteket, jó néhány szakácskönyvet, előző nap este még mindig nem tudtam, mit dobjak össze. Van ez így. Egy édes süteményre gondoltam, s valami hideg harapnivalóra. Pár szemponthoz azért igazodnom kellett: az elkészítése ne vegyen igénybe sok időt, előre meg lehessen csinálni, ne legyen benne tojás (mert barátunk arra allergiás), és ne kerüljön sok pénzbe, sőt: ha lehet, minden legyen hozzá itthon.
A sütemény ötletét nagy nehezen megszültem (valahogy nem vagyok mostanában formában): egy kelt tésztás tekercset csináltam, ami rumos banánkrémmel volt töltve. Fotózni már nem jutott idő.
Sós falatoknak pedig a Duende konyhájában látott hamis kaviárt készítettem (egy halvány kis változtatással) - így az első köszönet Őt illeti! Nagyon örülök ennek a receptnek. Be kell vallanom, hogy még soha nem ettem kaviárt (pedig a pisztrángkaviárra kíváncsi lennék), így nem tudom, hogy mennyire hasonlít az íze, de egy biztos: abbahagyhatatlanul finom, s nálunk a fiúk nagyon szeretik a halas dolgokat, rólam nem is beszélve. Az pedig külön előnye e pástétomnak, hogy igazán gazdaságos, mondhatom: kategóriájában olcsó. Én nagy bátorsággal rögtön négyszeres adagnak rugaszkodtam neki, így azután Apunak is tudtam adni, s nekünk is maradt még belőle.
A vendégséghez apró kenyérfalatokra kentem a pástétomot, friss fejes salátát és citromot tűztem rá fogpiszkálóval.
Dulminának pedig a csicsókát köszönöm meg. Nem most volt, hogy a vetésre szánt darabokat megkaptam tőle, de mivel keveset vagyok a nomádportán, ma volt az első alkalom, hogy megkóstolhattam ezt a növényt, ráadásul saját termésből. Nem gondoltam volna, hogy nyersen is ilyen finom, párom szerint az íze a krumpli, a karalábé és a répa keveréke. Nekem inkább az első kettő, répaízt nem érzek rajta. De akárhogyis: nagyon finom, kíváncsi leszek rá megfőzve is.
Halpástétom (avagy pannon / hamis kaviár)
Hozzávalók (egy kb. 1,5-2 literes doboznyi mennyiséghez): 1 liter natúr paradicsomlé, 12 ek búzadara, só, bors, 1tk cukor, pár csepp citrom, 1 nagyobb vöröshagyma, 1ek olaj, 2 doboz egyenként 80g-os (töltőtömeg 56g/doboz) olajos tonhalkonzerv az olajával együtt (Duende eredeti receptje kicsit eltér: szardellapasztát illetve szardínia olaját használja)
Elkészítés: A paradicsomlében a búzadarát puhára és sűrűre főzzük, közben cukorral, sóval, borssal fűszerezzük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a halat, az olajat és a citromot. A vöröshagymát lereszelve vagy turmixolva tesszük bele. Jól összekeverjük és behűtjük.
7 megjegyzés:
Épp pénteken vettem először csicsókát a piacon egy nagyon kedves nénitől. Még azt is elmesélte, hogy hogyan kell betakarítani... Vasvilla is kell hozzá.
A receptet felveszem a csicsóka listámra, köszönöm!
Anyukám nagy csicsókás és halas, meg is mutatom neki! Köszi!
Nekem most nagyon találó a kis vers bejegyzés+nagyon tetszik is!
Csicsókát még nem ettem soha, de nagyon kíváncsi lettem, a halas pástétom is nagyon bejönne, elteszem én is, mert nagyon kiadósnak is tűnik. köszi
Ezt a halpástétomot én is egyből kinéztem magamnak, csak még nem került sorra a megvalósítás.
Örülök, hogy szépen terem a csicsóka, és első közelítésben tetszik az íze. Kívánom, hogy sok-sok finomsághoz szolgáljon alapanyagul!
:)
nagyon örülök, hogy ízlett a pástétom Napmátka! :)
Jól értem-e, hogy a csicsókával ajánlod a halpástétomot? A vajon pirított főtt csicsóka(ilyen receptet találtam...) szted jól illik hozzá?
Te hogyan készítenéd el?
Sziasztok!
Köszönöm, hogy benéztetek!
Gabi!
A két dolog a véletlen folytán került egy bejegyzésbe, a pástétomot kenyérre, péksüteményre ajánlom, a csicsókát viszont épp most kaptam meg a nomádportáról. A közeljövőben majd kitalálom, hogy készítsem el, tetszik a Te javaslatod is, illetve Dulmina tündérkonyhája kimeríthetetlen tárháza a csicsókás ötleteknek.
Megjegyzés küldése