Magvas gondolatok - VKF XXIII.

Fűszeres olajban pácolt diós házisajt darás kenyérrel

Ez egy olyan VKF-forduló, amire tényleg készültem. Jó előre méghozzá. A blogomat rendszeresen olvasók már láthatták e finomság első fordulóját, amikor a napok alatt lecsepegtetett sűrű joghurtból zöldfűszerek és vágott dió hozzáadásával elkészült a diós házisajt (recept itt), majd bekerült a fűszeres olajba (emlékeztetőül: a szőlőmagolajba fahéjrudat, erős paprikát, egész zöld borsot és babérlevelet tettem.) Ma eljött azonban a pillanat, amikor egy hét elteltével kivettem a sajtdarabokat az olajból, hogy megkóstoljuk. Azt mondtam, hogy ez a diós sajt már pácolás nélkül is finom, most azt mondom, így egészen különleges, pikáns íze van, legközelebb biztosan nagyobb adagban és még azon felül, ajándékba is készítek majd. Az erőspaprika a többi fűszerrel igazán jó munkát végzett. Ezúttal a napokban sütött darás kenyérrel ettük. Maga a pácolaj is olyan finom, hogy egy-egy falat közben még csepegtettem a kenyérre. Mmmm...

Krumplis tollhegytészta

hegyes fogakkal mard az ajkam
ha vérem veszed is: én akartam
nagyon vagy sehogy - csak így lehet
értelme annak amíg szeretsz

(erős ildikó - egy józsef attila-játék - részlet)

Egyszerű krumplistészta ez tulajdonképpen, csak egy ideje már teljes kiőrlésű tollhegytésztát főzök ki hozzá. Ami páromnak a túróscsusza, az nekem ez az étel, sokszor készítettem tavaly akkor is, amikor ő vidéken volt. Bár egyszerű és közismert a recept, azért leírom, én hogy készítem.
Kell hozzá: 2 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1kk pirospaprika, só, olaj,
6 szem krumpli és 50 dkg jó minőségű tészta.
Az olajon az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítom, majd hozzáadom a fokhagymát, később a megtisztított, kis kockákra vágott krumplit. Tovább pirítom, majd pirospaprikát szórok rá, összeforgatom, sózom és kevés vízzel felengedem. Fedő alatt puhára főzöm, majd anélkül rövidebb lére. Egy villával a krumplit kissé összetöröm, csak annyira, hogy sűrű, de szaftos maradjon az étel. Végül a közben kifőzött tésztát beleforgatom. Apró csemegeuborkával és frissen őrölt zöld borssal mennyei eledel.

Böjti darás kenyér teljes kiőrlésű liszttel

de a kétség démoni árnyai közül
akármi vakmerő menekvést kerestek
nélkülem hiába
- semmit -
semmit sem tehettek

(erős ildikó - kör - részlet)

Ez egy egészen egyszerű kenyér, de nagyon szeretem az ízét, és a külső, ropogós héját. Mivel az utóbbi időben nem sütöttem kenyeret, nem támaszkodhatok a hűtőben várakozó, előre elkészített kovászra. Sőt, ezúttal előkészületeket sem tettem, így nem jöhetett szóba olyan kenyér, amit előző nap kell elkezdeni. Maradt a kenyérlángos jól bevált tésztája. Kissé lágy, ezért nem érdemes túl nagy kenyereket formázni belőle, én két kisebbet készítettem.
Hozzávalók: 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 20 dkg búzadara, 60 dkg rétesliszt, 2kk só, 4ek olaj, 2 tasak (2x7g) száraz élesztő, 6dl langyos víz, 1kk őrölt kömény.
A tésztát a hozzávalókból összeállítottam, majd meleg helyen letakarva kelt. Háromnegyed óra múlva újra átgyúrtam, ekkor már két részre osztottam, hosszúkás kenyereket formáztam, kikent sütőlemezre tettem, bevagdostam a tetejét és letakarva ismét kelni hagytam. Bő félóra múlva toltam 220 fokra előmelegített, gőzös sütőbe. Fél órát ezen a hőfokon, majd 20 percig 200 fokon sütöttem. A sütőből kivéve hideg vízzel átkentem.

Nagyböjti kérdéseim

oly elkeseredetten próbálom néha
egésszé gyűjteni szétszórt életem
mint aki tart az írás szavától
s nem akarna lenni csupán
zengő érc és pengő cimbalom

(erős ildikó - a korinthusbeliekhez)

A farsangi közvélemény-kutatás után a nagyböjti időszakban (nagypéntekig) a teázásról és a böjtről faggatom a blogomon mindazon kedves látogatóimat, akik szívesen játszanak, válaszolnak. Az oldalsávra kitett kérdésekre esetenként több választ is bejelölve lehet szavazni. Nagypénteken (április 10-én) zárul majd ez a kör, akkor szeretném közzétenni egy bejegyzésben az eredményeket. Addig is kiváncsian figyelem a szavazatok alakulását, és megköszönöm a válaszadóknak a részvételt.

Rókagombás krumplileves

a fogalmak melyekről fogalmam sincsen
bölcs nyugalom csendjén szelídült vágyak
azt hiszem valahol itt laknak bennem
s minden valóság csupán látszat

(erős ildikó - törékeny idő)

Süt a nap odakint végre, s úgy olvad a hó, ahogy február végén olvadnia illik. A kinti hőmérő - ha rásüt a nap - már 12 fokig is felszalad.
Úgy vágytam már egy kis gombára. Friss nem volt most itthon, viszont akadt egy kis szárított rókagomba, ez került a levesbe - sok más finomság mellett. Tésztát ettünk másodiknak, így éppen jó volt előtte ez a szegényesnek nem mondható, mégis böjti leves. Véletlen ötlettől vezérelve töltöttem nagyobb üvegkelyhekbe, párom meg is kérdezte, hogy legközelebb kap-e hozzá pálcikát, esetleg úgy esszük, mint a róka-gólya mesében...
Hozzávalók: 6 szem kisebb krumpli, 1 kisebb sárgarépa, 2 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10g szárított rókagomba, őrölt fehérbors, só, zellerzöld, petrezselyem, 2ek paradicsomlé, 1kk csípős paprikakrém, 1kk pirospaprika, 3ek olaj, a tetejére: óvári sajt, tört dióbél, a pirítóshoz: 1dkg vaj, 2 kis szelet szikkadt kenyér, petrezselyem, áttört fokhagyma
Az olajon megpirítom kissé a megtisztított, kockára vágott zöldséget, hozzáadom a pirospaprikát és az áttört fokhagymát, a (korábban beáztatott, most leszűrt) gombát majd a fűszereket és a paradicsomlét. A gombáról félretetett kevés vízzel felöntöm. Ha már majdnem puha a zöldség, hozzáöntöm a még szükséges vizet, szükség szerint sózom és forrás után elzárom. Közben a kenyeret felkockázom és a vajon kicsit megpirítom, végül petrezselyemzöldet, apróra vágott fokhagymát adok hozzá.
Tálaláskor a levest a pirított kenyérkockákkal, reszelt sajttal és tört dióval kínálom.

A farsangi közvélemény-kutatás lezárása

Ezúton szeretném megköszönni minden kedves Látogatómnak, hogy válaszolt a blogomon közzétett közvélemény-kutatás kérdéseire. Egyúttal az eredményeket is megosztanám.
A farsang igen hosszú volt idén, ma - húshagyókedden - ér véget, és a holnapi nappal egy új időszak - a húsvétot megelőző negyven napos böjt - kezdődik. Erre az időtartamra új közvélemény-kutatást indítok, de először nézzük a most lezárt témákban érkezett válaszokat.
Az első kérdés arra vonatkozott, hogy ki miben süt a legszívesebben (leggyakrabban) süteményt. 103 szavazat érkezett. A legtöbb válaszadó a hagyományos fém tepsire voksolt, kereken 40%. Második helyen népszerűségben a tapadásgátló bevonattal ellátott sütőlemez (-edény) végzett, a szavazatok 33%-ával. 14,5%-ot ért el mind a hőálló üveg/kerámia/kő edény, mind pedig a szilikon sütőforma. Elgondolkodtatott az eredmény, különösen a második kérdésre adott válaszok okán.
Ez pedig úgy szólt, hogy használsz-e sütőpapírt. Erre vonatkozóan 80 szavazatot kaptam. A válaszadók 82,5%-a igennel, míg 17,5%-a nemmel szavazott. Nem titkolom el saját válaszaimat sem: én magam többnyire tapadásgátló bevonattal ellátott (nem teflon) sütőlemezen sütök, és nem szoktam sütőpapírt használni. Viszont Grenadine a közvélemény-kutatás kapcsán felhívta a figyelmemet egy Gabojszánál bemutatott igen jó minőségű termékre, amiről itt olvashattok többet.
Még egyszer köszönöm, hogy velem gondolkodtatok, játszottatok. Holnap igyekszem az új témát is közzétenni a blogon, amire a böjti időszak alatt várom a válaszaitokat.
(A képen: egy fából készült mintanyomó részlete látható, amit mézeskalácshoz szoktam használni.)

Gyümölcsös-ecetes olajmártás

Van úgy, hogy téved az ember, csak bevallani ne lenne
olyan nehéz. És van úgy, hogy hibázik. Nem tévedésből.
Pontosan tudja. S nem csupán közben, már előtte is.
Mégis megteszi. Még ha sajátmagán kell is átgázolnia.
Akkor is. Az értelemnél erősebb kényszer úrrá lesz mindenen.
Az észnek nevezett kombinációs játék csak
szánalmas törpe a világmindenség mozgatórugói közt.
A hegedűk ilyenkor szégyenkezve elhallgatnak.

(erős ildikó - válasz egy prózára - részlet)

Ez valami igazi finomság. Még így is, hogy nem barackkal vagy bogyós piros gyümölccsel készült, bár alig várom, hogy majd nyáron azzal is kipróbáljam. Vagy körtével... Ráadásul hamar megvan, salátára is, sültekre is jó, de nekem akár sültkrumplihoz mártogatónak.
Most csak alma volt itthon és déligyümölcsök, így ezekből választottam.

Hozzávalók: 1 apró fej vöröshagyma, két hámozott alma magház nélkül, 1 kisebb banán, 1 fél narancs leve, frissen őrölt fekete bors, 5dkg erős mustár (én magosat használtam), 1kk só, 1ek méz, 1dl fehér balzsamecet, 2 dl finom olaj (szőlőmag-, dió- vagy oliva).

Elkészítés: A hagymát és a gyümölcsöket apró darabokra vágjuk és az olaj kivételével a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. Végül az olajat kis sugárban fokozatosan hozzáadjuk és fényesre keverjük. Hűtőben 2-3 hétig biztonsággal eltartható, fogyasztás előtt érdemes kicsit felrázni.

Tessék kipróbálni!

Diós házisajt olajban pácolva

képzelem a hegyek fáradt gerincét
arany napból szőtt tündöklő ingét

ezüst hangod ködfüggöny mögött
héja-szél száll meztelen fák fölött

(erős ildikó - a folyón túl - részlet)

Legutóbb, amikor a fűszeres joghurtgolyókat készítettem, kicsit elszámítottam magam, és a több nap alatt lecsöpögtetett sűrű, enyhén sós joghurtnak a fele megmaradt, abból nem készültek golyók. Gondolkodtam rajta, hogy mi legyen vele. Mivel párom egyre érdeklődőbb a sós-diós variációk iránt, úgy döntöttem, hogy készítek egy sajtot a hozzávetőlegesen 80 dkg joghurtból. Hozzákevertem 1kk metélőhagymát, 1 gerezd áttört fokhagymát és négy szem durvára vágott dióbelet, majd sajtot formáztam belőle, és 2 nagyobb, tiszta konyharuhába csomagoltam. Vágódeszkák közé helyeztem és egy üveg lekvárral lesúlyoztam. Így került a hűtő aljába még két napra. Ezután háromszögekre vágtam, egy részét így tettem el fogyasztásra, a másik felét pedig kisebb darabokra vágtam, üvegbe raktam. Egész zöldborsot, darabka fahéjat, 1 erős paprikát és 1 babérlevelet adtam hozzá, majd szőlőmagolajjal felöntöttem. Most így pácolódik, az ízét néhány nap múlva tudjuk ellenőrizni, de az olajból kimaradt diós sajt már önmagában is finom. A következő sajtomba pedig rókagombát szeretnék tenni. (Közben eszembe jutott: ez a recept akár az aktuális VKF-fordulóra is éppen megfelelő...)

Zsályás-krumplis kenyérlángos

--természetes-- én nem tudom
mit jelent ez a szó
nem tudom még használni sem
fel nem fogható

hogy érintenélek - s nem vagy ott
(ha ott vagy is nem látsz)
tél fogytán - tavasz híján
a létem is csak váz

(erős ildikó - cím nélkül megint - részlet)

Ma pótolni kellett az egész heti szénhidrátveszteséget, így egyszerre vettem magamhoz krumplit és gabonát. Páromnak túrós csusza készült, de én arra csak ritkán vágyom, ezért inkább sütöttem egy kenyérlángost, s mivel a hűtőben még akadt néhány szem kisebb krumpli, a tésztakészítés közben azokat héjában megfőztem.
15 dkg Graham lisztet, 10 dkg búzadarát és 25 dkg réteslisztet összegyúrtam 2ek kukoricaolajjal, 2kk sóval, 1 tasak (7g) szárított élesztővel és 3 dl langyos vízzel. Meleg helyen letakarva kelt, majd tepsibe simítottam, és újabb kelesztést követően kiraktam a felkarikázott főtt burgonyával. Aszalt paradicsomdarabkák kerültek még rá, néhány kakrika füstölt kolbász (vegánoknál ez elmaradhat), majd apróra vágott zsályalevéllel, metélőhagymával és kevés frissen őrölt fekete borssal megszórtam. Végül egy kis kukoricaolajjal meglocsoltam. 220 fokra előmelegített sütőben sült 25 percet. Frissen reszelt parmezánnal ettem (de ez a fotóról lemaradt...)

Joghurtgolyók fűszeres olajban

legyen! - szólt az ember por létét
feledve, s életet adott a szavaknak.

halandót. - mert mi egyebe lehet,
ki magát sem mentheti, annak.

(erős ildikó - kisérlet)

Úgy alakult, hogy a könyvajánlóban beígért receptet alaposan átalakítottam. Mind a fűszerek, mind a kivitelezés tekintetében. Ezek a joghurtgolyók kellemes kísérői lehetnek sültnek is, de én most reggeli falatoknak képzeltem el őket. Az elkészítés nem igényel sok munkát, de néhány napos várakozást mindenképpen, hogy a joghurt megfelelő állagú legyen és az ízek összeérjenek. Így készült:
1400 gr natúr joghurtot (a fele is bőven elég) 2tk sóval összekevertem, majd gézzel kibélelt szűrőbe tettem, és egy edény peremére fektetve a hűtő aljában hagytam lecsöpögni 3 napig. 1,5 dl szőlőmagolajba fektettem 1 rúd fahéjat, 1 kettévágott szárított erőspaprikát, 2 gerezd fokhagymát és egy babérlevelet.
Három nap elteltével a sűrű joghurt feléhez adtam 1 kk citromfüvet, 1 csipet őrölt színes borsot, 2tk apróra vágott petrezselyemszárat, 1kk metélőhagymát és az olajból kivett, összetört fokhagymát. (A joghurt másik felét más célra eltettem, mert beláttam, hogy sok.)
Két kiskanál segítségével apró gombócokat formáztam, és durvára vágott petrezselyemzöldbe forgattam. Egy tálba tettem, majd meglocsoltam a leszűrt, fűszeres olajjal. Még 2 napot állt így (bár lehetett volna tovább is pácolni), végül kiflikarikákra tettem, tört dióval, retekkel kínáltam.
(Az eredeti recept egészen más fűszerezést alkalmaz, a petrezselyembunda is elmarad, és a golyócskák üvegbe kerülnek, olajjal felöntve. Én e célra nem akartam annyi olajat elhasználni, és tartottam is tőle, hogy az üvegben kissé összetörhetnek a joghurtgolyók, mert nem annyira sűrű az állaguk, mint akár a fehér sajtoké.)

Böjtelő hava

szavaim egyre tisztábbak lesznek
ahogy több lesz bennük a fény és a csend
ahogy egyre könnyebbé válnak
minden felesleget hagyva idelenn

(erős ildikó - fent - részlet)

Annyira siettetném már a tavaszt, a rügyek nyílását, s főként a meleget, hogy közben csak ritkán veszem észre a tél szépségeit. Pedig a képen látható cserjénk ilyenkor talán a legszebb. Egész évben gyönyörű, és mégis. Azt hiszem madárbirsnek hívják, bár egy időben tűztövisnek gondoltam, de jobban szemügyre véve látom, hogy nincsenek tüskéi. Velem ellentétben szereti a hideget, a bogyók színe is ilyenkor teljesedik ki. Úgy tervezem, hogy a vidéki portánkon is ültetek majd belőle, hadd gyönyörködjünk benne egész évben.
Február - böjtelő hava - második felében járunk, és néhány napon belül a farsang is véget ér (ezzel együtt az oldalsávon szereplő kis közvélemény-kutatásom is). Elkezdődik szerdán a nagyböjt, ami nem a fogyókúrák ideje, hanem egy tudatos testi-lelki-szellemi megtisztulás lehetősége.
Az étkezés szempontjából - a keresztények számára - ebben az időszakban tiltott a hús, a zsíros ételek, a tejtermékek és a tojás fogyasztása - vagyis az állati eredetű élelmiszereké. A hal kivételt képez. Megengedettek természetesen a gabonák, gyümölcsök, káposztafélék, zöldségek, kásák és egyszerűbb levesek. Van, akinek ez egyátalán nem jelent gondot, mert általában így étkezik, s van, akinek nagyon nehéz lenne egy ilyen étrendet követni. De akár tartja valaki magát az előírásokhoz, akár nem, érdemes lehet elgondolkodni azon, milyen érzés lehet - természetesen mértékkel - főtt sonkát, tojást, kalácsot enni azután, hogy negyven napig nem vettünk ilyesmit magunkhoz.

Könyvajánló

ott állok majd a hajnali fényben
a kelő nap felissza mind az árnyakat
s velük együtt elmarad minden
fölös teher és kínná ért indulat

(erős ildikó - végül - részlet)

Itt-ott már említettem ezt a könyvet, de mindenképpen egy külön bejegyzést akartam szentelni neki. Karácsony után idei első beszerzésem volt. Győzködtem magam egy darabig, hogy tulajdonképpen nincs is rá szükségem, s hogy hasonló recepteket a világhálóról is le tudok tölteni inspirációnak, hiszen többnyire úgyis átalakítom. De végül mégiscsak kiadtam rá az 1500 Ft-ot, és azóta gyakori "hálótársam". Mert annyi olyan étel van, ami egyszerű, nem is most találták fel, mégsem jut az eszünkbe, hogy elkészítsük. Szóval ebben a könyvben finom szószok, mártások, fűszerolajak, gyümölcsös ecetek, pácolt sajtok, marinált gombák és különleges savanyúságok, amolyan kísérő fogások vannak, amelyek felteszik a koronát egy egyszerűbb ételre is. De gasztroajándéknak is nagyszerűek. Házi készítésű mustár, medvehagymás pesto, bogyós gyümölcsből készült ketchup - hogy csak néhány finomságot említsek. Szinte minden recept újabb és újabb ötleteket indít el a fejemben: mi mindent lehetne készíteni még.
Ebből a könyvből kinéztem a hétre egy kis különlegességet, amihez inkább idő, mintsem munka kell, így hazatérve esténként dolgozhatok egy kicsit rajta, s remélem, a hét végén bemutathatom Nektek. Persze az eredeti receptet megint átalakítom, de azért felismerhető lesz.
(A könyv címe pedig: Dr Oetker saját készítésű Pesto)

Csirkehúsos-hagymás kukoricalepény

ijesztő mélységek peremén
egyensúlyozó létemet élve
talán csak a zuhanástól félek

(erős ildikó - élettér)

Ma már muszáj volt húst főzni, no nem csak párom miatt (aki néha vágyik rá), hanem mert ajándékba is kapunk időnként, s ha azt szeretném, hogy más is beférjen a hűtőbe, akkor bizony valamit ki kell venni. Ezért készült egy csigatésztás húsleves, másodiknak pedig ez a lepény. A kukoricadarát (tudom, hogy szégyellhető módon) csak akkor szoktam előhúzni, ha már unom a hagyományos köreteket, s valami mást szeretnék, ami ráadásul gyorsan elkészül. Igaz-igaz persze, hogy a krumpli minden formában és mindenek előtt, de tegnap egy mifelénk korántsem megvetendő (sőt!) paprikáskrumplit főztem, s bár én még ma is meg tudtam volna enni, nem árt némi tartalékot képezni az előttünk álló napokra, amikor megint továbbképzésen ülök majd. Először egy vajastészta alapot képzeltem sütni a hús alá, de szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy vajtartalékaim elfogytak, s amíg van más is, addig nem szaladgálunk a boltba pénzt költeni.
Egy nagyobb csirkemellet és két combot sütőtálba tettem néhány gerezd fokhagymával és egy nagy fej felcikkezett vöröshagymával. Sóztam, kevés őrölt borssal és pirospaprikával meghintettem, majd ujjnyi kukoricaolajat öntöttem rá és egy deci vizet. Fólia alatt sütöttem 180 fokon egy órát, majd a fóliát levéve megpirítottam mindkét oldalát a húsdaraboknak.
30 dkg kukoricadarát a sülthúsról kivett zsiradékon megpirítottam, majd felöntöttem fokozatosan vízzel (amennyit felvett), és kevés sóval puhára főztem. Szintén a hús zsírjával kikent tepsibe öntöttem, és ment a sütőbe. Úgy 15-20 percet sült (ismét 180 fokon), amíg kicsontoztam és apróra vágtam a sültet. Ezután a húst a hagymafélékkel együtt a kukoricalepényre terítettem, petrezselymet vágtam rá és egy kis sajtot reszeltem a tetejére. (Egy besamel is jó lett volna, de nemcsak vaj nem volt, tej is alig akadt itthon.) Az összeállított étel még 10-15 percet töltött a sütőben, majd téglalapokra vágva tejföllel / csípős vágott savanyúsággal ettük.
(Ilyen típusú ételt először gombás feltéttel csináltam - hús nélkül-, amivel a Vidék Íze tavaly februári számának fődíját érdemeltem ki. Egy ennyire egyszerű recepttel nem is reménykedtem ebben.)

Fügés-meggyes farsangi szívek

csak sejteni - az egyszerű
mozdulatban: oly derü
hogy súlytalan repül
mi gond-nehéz --

amikor belépsz

(erős ildikó - pillanatkép - részlet)

A farsang idén igazán hosszúra nyúlik, így igencsak ideje és helye van még a süteményeknek, kelt tésztáknak. Ha máshol nem, nálunk biztosan. Járt a fejemben napok óta valamilyen gyümölcsös töltelék, ma meg ránéztem a konyhapulton Mikulás óta árválkodó aszalt fügére, és kész volt a terv. Az itt következő sütemény tojás nélkül készült, és az 1ek cukor is elhagyható a tésztából.

Hozzávalók a töltelékhez: 15 dkg aszalt füge, 3ek mazsola, fél alma, 1 körte, 1 banán, kb. 25 szem (friss híján: kiolvasztott) kimagozott meggy

Hozzávalók a tésztához: 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 40 dkg rétesliszt, 2,4 dl langyos tej, 1 csipet só, 1ek cukor, 8dkg vaj, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 8 szem dió bele durvára törve

Elkészítés: A fügét apró darabkákra vágtam, majd egy keverőtálba tettem. Hozzáadtam a mazsolát, majd szintén apróra vágva a gyümölcsöket. Jól összekevertem és állni hagytam. Míg jöttem-mentem, elkészítettem a tésztát, addig az aszalt gyümölcsök szépen felvették a többinek a levét, és így kissé puhábbá váltak. Lehetett volna fahéjjal, miegymással fűszerezni, de minek. Cukor sem került hozzá, hiszen így is elég édes.
A tésztájához 8 szem dió belét a mozsárban durvára törtem, és ezt adtam a liszthez. A kelt tészta a továbbiakban a savanyúkáposztás tekercseknél leírt változatban készült, tehát némi teljes kiőrlésű liszt is került bele.
Mivel ezúttal nem akartam megint tekercseket formázni, ezért a töltelékkel megkent tésztát két oldalról tekertem fel. A kelesztés és sütés is az előbb hivatkozott receptnél leírtak szerint történt.

(Akit esetleg félrevezetne a kész sütemény formája, jelzem, hogy mindennemű egybeesés a mai angolszász ünnepnappal a véletlen műve. Azért sütöttem ma, mert a héten sajnos nem jutott rá időm, és jövő héten sem fog. Amúgy semmi bajom az idegen ünnepekkel, de én ide születtem, más hagyományaink vannak.)

Köményes vajkrém márványsajttal és lilahagymával

szemed kék tengerén lágy habok
ringása megnyugtat. hallgatok

sós cseppek gördülnek testemen
pupillád hűs vizén meztelen

fürdök. meg ne lásson senki most:
puha szemhéjad mögé bújok

(erős ildikó - hajnal - részlet)

Lágy pasztelszínekkel indul ez a reggel. Azzal a nyugalommal és örömmel, hogy ma végre nem kell még az orromat sem kidugnom a jegesen süvítő északi szélbe. S hogy ma újra vár a meleg konyha, egy hét után ismét az első közös-ráérős reggeli. A megszokott gyümölcsturmixom. Mindenek előtt.
A zablepényből kimaradt 10 dkg márványsajtot már tegnap este lereszeltem és kikevertem 10 dkg vajjal meg egy csipetnyi őrölt köménnyel. Úgy képzeltem, ehhez a sajthoz megy a kömény. És tényleg. Egy kisebb lilahagymát apróra vágtam, és összekevertem vele a vajkrémet. Igaz, a kenyeret ma nem pirítottam meg hozzá, de így is jó volt és egyszerű. Mint ez a szombat reggel.
(Duendének hála, egyre jobban kedvelem ezt az érdekes ízű sajtot.)

Ízemlékek az egyszervolt gyermekkorból

ha nem sikoltana
agyamban napra nap
a bizonyosság szava -
hogy többé már soha

nem lehet ugyanaz

(erős ildikó - november blues - részlet)

Volt egyszer egy fiatalasszony s annak sok-sok szép edénye, amiket nagyrészt maga gyűjtött a háztartása számára. Ezek között volt egy hófehér jénai tál is fedővel, az oldalán halovány rózsa mintával. Az asszony nagyon szerette ezt a tálat, ami akkor még különlegességnek számított, nemigen lehetett látni hasonlót, legfeljebb egyszerűbbet. Az ünnepi asztalon ezért mindig főhelyre került a tál, s bár sosem járt mégcsak szídás sem azért, ha valaki véletlenül eltört valamit a családban, azért mégiscsak szerette volna, ha erre a számára kedves darabra különösképpen vigyáznak.

Nem tudom, mikor készíthették ezt a tálat és melyik országban, de még mindig megvan, s a rendszeres használat mellett is sértetlen, akár újkorában. Az asszony - az édesanyám - pedig több mint 20 éve, hogy már csak lélekben lehet velünk.
Rövid volt a gyerekkor, és a konyhában sem figyeltem meg semmit. Viszont hamarabb kellett bepótolni a meg nem tanultakat. Türelem. Anyut ez jellemezte a konyhában mindig. Olyan ételekbe, süteményekbe fogott bele a nyolcórás munka és két gyermek, férj mellett, amit nekem eszembe sem jutna elkészíteni. Ő volt a középpontja minden családi összejövetelnek, ünnepnek, ilyenkor a kicsi lakótelepi lakás megtelt rokonokkal és sokféle finom ennivalóval. Dehogy láttuk át, hogy ez mennyi szervezés és munka, a költségekről nem is beszélve. Pedig a noteszében ott szerepeltek a rendszeres és alkalmi bevételek a tervezett kiadásokkal és ételsorokkal együtt. Anyu hagyományos konyhát vezetett, karácsonyra sütött a fára felakasztható édességeket, finom likőrök készültek, természetesen sajtos, utánozhatatlan mézeskalács és házi csokoládé.
Sokat használta a cseréptálat is (ez is ép még ma is), és sűrű pörkölteket is gyakran főzött.
A tésztát magától értetődő módon kézzel gyúrta, és villámgyorsan metélte vagy kockázta fel.
A kedvünkért sokszor sütött szalmakrumplit, Apunak meg hústekercseket csinált.
A kocsonyából a zöldségeket azon melegen megettük (ma már az is belekerül), a húst pedig forrón kicsontozta, úgy került a tányérokba. A levéről a zsiradékot addig szedegette le, míg makulátlan tisztán merhette a tányérokba. A tálalás nála mindig étvágygerjesztő volt, pedig igencsak helyszűkében lehetett. Mi azonban ezt nem nagyon érzékeltük.
A szombat reggeli piacozást is nagyon szerettem vele. Mindig találtunk valami "kincset", jó vételt, s volt egyfajta hangulata a terepszemlének. Ehhez persze érdemes tudni, hogy a pesterzsébeti piac és csarnok mindig is viszonylag nagy volt, egy órát bőven eltöltöttünk ott, de sokszor talán többet is. Szerettem hallgatni a kofák kínálgatását és nézegetni a sok szépséges és finom portékát.
Nagymamám is főzött ránk, főleg hétköznapokon. A főzelékeket akkor (még) nemigen szerettük, viszont a szerda és péntek az tésztanap volt, tehát bizton számíthattunk a kiadós leves után valami finom kelttésztára vagy gyümölcslepényre. A krumplispogácsa is nagy kedvenc volt, édes lekvárral vagy tejföllel. S persze sok más, ami most eszembe sem jut.
Ezek az ételek többé-kevésbé ma is itt vannak velünk, ahogy Anyu kézzel írt szakácskönyve is, amiben még ennyi év után is rátalálok néha régi-új, ismerős és kipróbálandó ízekre.

A kérdést ezúttal Duendétől kaptam és Dulminának, Vestának, Renátának adom tovább. (És jól látjátok: már csaknem egy hete nem főzök, mert további okosításokra járok, de igyekszem bepótolni majd...)

Átváltozások

ez a kert őrzi életed
- akárhol vagy -
pedig meg se látod
lépted után hogyan hajolnak
a letaposott
vérző virágok

(erős ildikó - a vándorlás dalai - részlet)

Dulmina gurított felém megint egy labdát. Egy mi-lennék-ha játékot, és be kell vallanom, hogy az ehhez hasonló kérdések már gyermekkoromban is kifogtak rajtam. Akkor még meg tudtam úgy oldani a dolgot, hogy (akár naponta) más és más választ adtam. Így nem kényszerültem tartósan egy szerepbe. De most, harminc és negyven között még mindig sokféle bőrbe bújnék, így nézzétek el nekem, ha helyenként nem elégszem meg egy-egy válasszal. Sőt, az is könnyen meglehet: ha két nappal később írnám ezt a bejegyzést, egészen más dolgokat sorolnék fel.
A kert talán az a dolog, ami valahogy mégis kifejez engem, mert együtt változik az évszakokkal, az évekkel - velem. S most jöjjön néhány válasz (ezúttal is a teljesség igénye nélkül).
Mi lennék ha ...?
...hónap lennék: június, hófehérben járva, roskadó piaci kosárral
...a hét napja lennék: péntek teli hétvégi tervekkel
...a nap egy időpontja lennék: déli harangszó
...bolygó lennék: Föld
...berendezési tárgy lennék: nagy, vendégváró asztal
...bűn lennék: előítélet
...folyadék lennék: fűszeres tea
...fa lennék: fűz
...madár lennék: szarka és fecske
...virág lennék: rózsa
...időjárás lennék: forró szél
...hangszer lennék: zongora és hegedű
...szín lennék: azurkék meg halványzöld meg türkiz meg hófehér meg bézs meg orgona meg...
...zöldség lennék: újkrumpli
...hang lennék: duruzsolás
...elem lennék: levegő
...dal lennék: Chris Rea: Horses
...zene lennék: Chopin G-moll balladája meg reggae meg blues és ragtime és hegedűszóló és...
...film lennék: Schindler listája
...könyv lennék: Kahlil Gibran: A próféta (és még sok más)
...étel lennék: amit épp kívánnak
...hely lennék: tanyákat, falvakat ölelő puszta
...illat lennék: citrus
...testrész lennék: ujjak
...tanóra lennék: irodalom és rajz
...alakzat lennék: ív
...ruhadarab lennék: kabát
...ékszer lennék: üveg
...kiegészítő lennék: töltőtoll
...szeretet megnyilvánulása lennék: ebéd
...rovar lennék: szitakötő
...gyümölcs lennék: dinnye
...épület lennék: inkább otthon
...fűszer lennék: petrezselyem
...játék lennék: most mutasd meg
...érzékszerv lennék: nyelv
...vers lennék: Fodor Ákos összes (már megírt és a még nem)
De leginkább mégiscsak kert lennék. A kérdéseket pedig Renátának küldöm tovább.

Szezámos sültpaprika szósz pirított morzsával

most szólni kéne hogy vagyok
nem többet csak ennyit épp
hogy világőrző angyalok
szárnyán pihenek s a lét
kristálygömbje rejt előlem
minden jövőt ölelést

(erős ildikó - így - részlet)

Ehhez hasonló szósszal (mártással, krémmel, pástétommal) több blogger is időről-időre megörvendeztet minket. Mi több, néhányan csodás színű kápiapaprikából alkotnak. Nekem az most nem volt, helyette kaliforniai piros és hagyományos fehér húsú paprikát használtam, paradicsommal is kiegészítve. Megint kedvenc tésztáimra akartam egy újdonsült mártást, amely színében és ízvilágában is alternatívája lehet a nemrégen posztolt sajtos-diós petrezselyemmártásnak. Ezért ebbe dió sem került (mostanában amúgy is sokat szerepelt), viszont pirított zsemlemorzsával és szezámmaggal készítettem. Így:
Egy kisebb tepsiben 200 fokon bő félóra alatt megsütöttem 1 nagy kaliforniai és 2 édespaprikát 2 kisebb paradicsom társaságában. A sütőből kivéve lefedtem a tepsit húsz percre, hogy azután könnyebben lehúzhassam a sültek héját. Közben 1 ek kukoricaolajon kissé megpirítottam 3 ek zsemlemorzsát 2kk szezámmaggal együtt. A paprikákat és a paradicsomokat meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és a turmixgépbe tettem levükkel együtt. Hozzáadtam: 1kk Csípős Rózsát, 1kk zakuszkát, 1 nagy gerezd fokhagymát, 1 csipet őrölt köményt, pár csepp citromlevet, kevés frissen őrölt borsot és 2 ek kukoricaolajat. Összeturmixoltam. Ezután belekevertem a szezámmal együtt pirított morzsát. Most tésztára került, de sült krumplihoz vagy grillezett zöldséghez is finom mártogató lehet. (Mivel maradt belőle, ez utóbbi állítást mindenképpen ellenőrizni fogom!)

Kaszinótojás-krém magos mustárral

Annyit beszéltem már a sütemények kapcsán a tojás ellen, hogy itt az ideje bizonyítanom: van olyan tojásétel, amit szívesen fogyasztok (néha-néha!) Ilyenek elsősorban a hidegtál készítmények, a különböző töltött tojások, vagy a családi összejövetekre nálunk hajdanán gyakran készült kaszinó-tojás. Számomra ennek a nagynéném a mestere, az ő változatát szeretem a legjobban (a saját franciasalátájával kiegészíve, melyhez természetesen maga keveri ki a majonézt). Persze mindez ízlés dolga. Finoman fűszeresek a hidegtál készítményei, nem édeskések, mint a boltiak, és tartásuk van. Legutóbb nagybátyám esküvőjére (2007 karácsonyán) készített egy kiadós adagot, melyből igyekeztem minél többször venni úgy, hogy mohóságom ne nagyon tűnjék fel a vendégseregletnek (igaz, a többi ételből alig fogyasztottam).
Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve a kaszinótojást krém formájában készítettem, vagyis a tojásfehérjét is összekevertem a többi hozzávalóval. A főtt tojást úgy dolgoztam bele, hogy előzőleg a tojásvágón keresztben is, hosszában is átvágtam. Ezzel felgyorsult a folyamat.
A kaszinótojás hozzávalói egyébként a következők: 10 főtt tojáshoz 10 dkg vaj és 3 dkg mustár, valamint kevés szardellapaszta (ennek hiányában só), késhegynyi őrölt fehér bors.
A krémhez én most fele adagot használtam mindenből, és magos mustárral készült.
Most egy darabig tanfolyam és munka vár megint, így könnyen lehet, hogy csak heti egy-egy bejegyzésre futja. Meglátjuk.

Mézes-fahéjas sütőtök csípősen

homályba szédült hajnalokon
suhog a szél puha halk utakon

(erős ildikó - ezüst eső - részlet)

Nem szeretem a sütőtököt. Ez az igazság. Sőt, semmi olyan zöldségfélét, ami édeskés. A gyümölcs az más, az bármikor jöhet. Ma azonban elgondolkodtam rajta, hogy talán ez is a megszokás miatt van. Ahogy gyerekkorunkban előkerült a sütőből. Öcsém ette meg, szinte mind.
De rengeteg paradicsomos ételt is ettünk - édesen. Ezeket sem szerettem, viszont később hamar rájöttem, hogy könnyen átalakíthatók ízlésem szerint. Talán a sütőtök is megér egy próbát.
Ez történt ma: a sütőtököt nagyobb darabokra vágtam, üveg sütőtálba tettem, és készítettem hozzá egy mázat. Ehhez 1 szárított erőspaprikát 1 csipet sóval mozsárban összetörtem, hozzáadtam néhány levél zsályát, összetört fahéjrudat, pár szem szegfűszeget, kevés őrölt feketeborsot, csipetnyi őrölt gyömbért, 1kk mézet és 1ek szőlőmagolajat. A sütötököt megkentem ezzel a mázzal, majd 25 percig sütöttem 180 fokon alufólia alatt, ezután 10 percig pirítottam. Nem a megszokott íz köszönt vissza, és érdekes mód az a csipetnyi só is megtette a hatását. Még melegen pár csepp citromot csepegtettem rá. A konyhát pedig kellemesen belengte a fűszerek (különösen a fahéj) illata. (Amit még változtatni fogok rajta: csökkentem a sütési időt, mert jobban szeretem a nem túl puha zöldségeket.)

Kapros-diós zablepény márványsajttal

szavak hullanak belőlem
ólom-eső télvíz idején
a sáros földön akár a göröngyök
céltalan gurulnak szerteszét

szavak melyekről valaha hittem
társai lesznek a bársonyléptű csendnek
kísérői vándor kedvesemnek
úton fagyból hazafelé

(erős ildikó - cím nélkül - részlet)

A februárt szokás volt régen esőszín ruhába öltözött repülő alakként ábrázolni, jobbjában a Halak csillagképpel, a mezei munkák szerint pedig gyümölcsfáit és szőlőtőkéit metsző gazda jelképezte. De bőrruhába bújt, tűz mellett didergő öregemberként is ábrázolták, hiszen a télnek még igencsak lehet ereje ilyenkor. A kertben sétálva ma nem volt hideg, bár az eső folyamatosan szemetelt. Örömmel tapasztaltam, hogy az aranyesőn, az orgonán már ott vannak az apró rügyek, mint megannyi, megelőlegezett ígéret.
Az utóbbi időben elég sok, különböző recept megtetszett, véletlenül tettem szert friss kaporra, ráadásul a márványsajtot is ki akartam már végre próbálni, miközben a legújabb vkf kiírás pedig a magokat helyezi középpontba. Mondhatjuk úgy, hogy mindennek elegyeként született meg ez a mai lepény. Nincs sok munka vele, és sok edényt sem kell összekoszolni. Tésztájához a következőket gyúrtam össze egy nagyobb tálban:
4 ek teljes kiőrlésű búzaliszt, 6 ek rétesliszt, 12 dkg reszelt márványsajt, 5 dkg reszelt trapistasajt, 8 szem dió darabosra törve, 1 csomag kapor apróra vágva, 8 dkg vaj, 50 dkg zabpehely, kb. 200g kefír, 2 tojás, 1cs borkő sütőpor, ízlés szerint só és kevés frissen őrölt feketebors.
Letakartam, és az erkélyen várakozott úgy másfél-két órát, hogy a zab felvegye a nedvességet. Utána nagyobb gombócokat formáztam belőle, és egy kissé meglisztezett vágódeszkán kilapítottam kb. fél centi vékonyra. 24 darab lett belőle, két sütőlemezre fért. 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt lett kész adagonként, a sütési idő közepén a darabokat megfordítottam. Meleg tejeskávéhoz és teához is ettük. (Kizárólag párom részére készült ma gumipörkölt (értsd: zúza-) is, erről azonban nem vagyok hajlandó bővebben megemlékezni. Bár szerinte akkor legalább kiderülne, hogy készülnek nálunk "normális" ételek is...)

Magyaros rizstorta mézes sült almával

Egyszer már készült nálam egy ehhez nagyon hasonló étel, itt tekinthető meg. A hasonlóság azonban inkább csak a külsőben mutatkozik meg, mert ezúttal például nem került az ételbe sem pörkölt alap, sem tojás, sem somlói bor. Ez utóbbi belefért volna, de nem volt itthon. Viszont az eredmény nekem kellemesebb. Párom meg végre látott valami egész kevés húst is a tányérjában, mert már félő volt, hogy válságos helyzetében előbb-utóbb bekopogtat Duendéhez, hátha maradt véletlen egy kis dinócsülök. A helyzet azért csak látszólagos, mert bár a posztolt ebédekből valóban gyakran hiányzik a húsféle (vagy csak az ízét adja), azért egyéb (magánjellegű) étkezések alkalmával be tudja pótolni a hiányt. De vissza a recepthez. Így készült:

10 dkg vajat egy nagyobb (fedős) serpenyőben megolvasztottam, és lassú tűznél megsütögettem benne 20 vékonyra szelt kolbászkarikát, majd szűrőkanállal kiszedtem, félretettem.
50 dkg gömbölyűszemű rizst tettem a vajra, kicsit pirítottam, majd hozzáadtam:
3 leforrázott, meghámozott paradicsom kockára vágott húsát, 1kk pirospaprikát, 2kk Csípős Rózsát, 1kk szárított zöldségkeveréket, 1 kisebb, apróra vágott vöröshagymát, 3 gerezd összetört fokhagymát, pár tekerésnyi zöldborsot és két csipet sót. Összeforgattam, majd fokozatosan engedtem fel vízzel, míg a rizs puhára főtt. A végén belereszeltem 4 dkg óvári sajtot, és beleszórtam némi petrezselymet.
Kivajazott kerek formába tettem, körben kiraktam az előzőleg kisütött kolbászszeletekkel (a képen ezek nem szerepelnek, mert párom kapta grátisz a saját adagjához), és kb. 20 perc alatt készre sütöttem. Kívánság szerint céklával és mézes sült almával ettük.

/Tegnap az időjóslásról és a gyertyaszentelésről bejegyzés híján sem ejtettem szót. Pedig a farsangi időszak is bővelkedik jeles napokban: ma Szent Balázs ünnepe van, és kinek ne jutna eszébe ilyenkor - ha nem a saját élmény, akkor - Babits Balázsolás című verse./

Savanyúkáposztás tekercs

Még egy bejegyzés, s azután tényleg befejezem mára a posztolást (no meg az evést). Ez az étel igazi téli csemege, ráadásul nincs sok munka vele. Tegnap láttam Palócprovence blogjában egy (édes)káposztás csigát, s akkor rögtön beugrott a hűtőben vagy egy hónapja elfekvő savanyúkáposzta, ami ráadásul szinte minden (komolyabb) káposztás ételhez kevés. Levesünk még volt mára, így megint jöhetett egy kis szénhidrát. Megszokott kelt tészta variációim egyikét csináltam, így:
10 dkg teljes kiőrlésű búzalisztből, 40 dkg réteslisztből és 2,4 dl tejből, 2kk sóval, 1ek cukorral, 8 dkg vajjal és 1 tasak (7g) szárazélesztővel tésztát gyúrtam. Meleg helyen kelt, majd téglalappá nyújtottam.
Tölteléknek kb. 60 dkg savanyúkáposztát leszűrtem, 1 dl kukoricaolajjal és 1kk pirospaprikával elkevertem. Szétterítettem a tésztán, majd azt feltekertem, és kb. másfél centis szeletekre vágtam.
Kikent, lisztezett sütőlemezre raktam. Még kb. fél órát kelt, majd tejjel megkenve 220 C fokos gőzös sütőben adagonként 15-20 perc alatt sült meg. Kitünő sör- vagy borkorcsolya is lehet. Nálunk nincs min korcsolyáznia, de így is jól csúszik.

Mákos nudli teljes kiőrlésű liszttel

Ahogy ígértem, megint egy kis szénhidrát. Teljes kiőrlésű lisztet elég sok dologba teszek egy ideje, de csak ilyen lisztből nagyon ritkán készítek ételeket. Viszont például száraztésztából már szinte mindig ilyet veszek. A magyaros, megszokott ízekhez és bizonyos süteményekhez, kelt tésztákhoz kevésbé megy (s persze másképp is viselkedik, mint a fehér), ezért ott keverem vagy elhagyom. Mákos nudli is készült már kizárólag teljeskiőrlésű lisztből nálam, de ott a liszt domináns íze annyira "eltakarta" a krumplit, hogy nem is emlékeztetett egyik gyerekkori kedvencemre. A színéről nem is beszélve. Ezúttal tehát kevertem a liszteket, s így nagyon kellemes lett a végeredmény.
A recept: 1kg krumplit héjában megfőztem, langyosra hűtöttem, majd áttörtem. 10 dkg teljes kiörlésű búzaliszttel, 20 dkg rétesliszttel, 5 dkg vajjal és 2kk sóval tésztává gyúrtam. Centi vastagra nyújtottam, majd a lapot 3cm széles csíkokra vágtam, végül a csíkokat daraboltam tovább. (Tehát nem a szokott módon formáztam a nudlit, nem is sodortam ki.) Sós, lobogó vízben kis adagokban kifőztem, és kivajazott tálba tettem, kevés vajjal meg is locsoltam. Darált mákkal ettük a korábban posztolt leves után.

Szalonnán pirított kelkáposzta leves

Nem lehet az, hogy mindig tésztákat posztolok egymás után (persze abból is lesz még ma vagy holnap legalább két bejegyzés - a fotók már készen várakoznak.) Tehát jöjjön most egy jó kis téli leves, gyors és egyszerű. Biztosan lehetne más zöldségekkel is bővíteni, esetleg levesbetéttel, nekünk most jó volt így. Annál is inkább, mert a legtöbbször valami előtt esszük a leveseket, ezért nem rakok bele tésztát, pirított kenyérkockát, hiszen utána úgyis következik némi szénhidrát.
A recept: Egy jó marék füstölt, apróra kockázott kolozsvári húsos szalonnát 1ek zsíron kiolvasztottam és egy darabig sütögettem. (Ha jó alaposan átsütjük, később a kész levesben is gusztusos marad az állaga, formája.) Amikor már jónak ítéltem, rádobtam a széles csíkokra vágott kelkáposztaleveleket. (Egy egész kicsi káposztát használtam fel, a vastag ereket kivágtam előzőleg.) Átforgattam, pirítottam egy darabig a zsíron, majd 1kk pirospaprikát, 1kk lisztet tettem hozzá és összekevertem. Kevés vízzel felengedtem és adtam hozzá még 1kk szárított zöldségkeveréket valamint egy csipet sót. Amikor a káposzta már majdnem puha volt, felengedtem a még szükséges vízmennyiséggel, és készre főztem. Mit ettünk utána? A következő bejegyzésből kiderül...