Frissensültek...

hazudsz megint (tapintatból persze)
az ember fél: élni nincsen mersze
hiszen azt és úgy - tudod úgysem lehet
megalkuvás mohó csapdája nevet

valahol mögötted valahol fölötted
visszhangzik benned - nincs már mit tenned
még egy halk roppanás - és megnyílik a mély
de hát színház az egész - mondom: ne félj!

(erős ildikó - ráadás - részlet)

Tényleg frissensülteket fotóztam ma Nektek. A sütőből kerültek ki. Na jó, tudom: nem lehet megenni. De sokan és sokszor kérdeztetek már a kézműves tevékenységemről is, sőt néhányan a honlapomra is ellátogattak vagy a versek, vagy a nomádporta okán. Ezúton is megköszönöm a figyelmüket. Akik arra jártak, láthatták, hogy elsősorban kötni szeretek, az elkészült munkáim bemutatására jött létre annak idején a honlap. Később kiegészült decoupage és pirografika technikával díszített főként fa alapanyagú tárgyakkal, kendercsomózással, varrással, hímzéssel. Végül megint leegyszerűsődött (mondhatni: tisztult), és maradt a kézikötés - az igazi nagy szerelem. Más kézműves technikák irányába tett kirándulásaim nem bizonyultak tartósnak. A kötés viszont munka- és időigényes tevékenység, ráadásul a külföldről beszerzett természetes szálú fonalak igencsak drágák. Ezért alapelvem évek óta, hogy csak abból fordítok vissza fonalra, ami a megrendeléseimből jön be. Persze a megélhetést egészen más (prózaibb és "hasznosabb") tevékenységek jelentik, mégis jó érzés, hogy legalább pluszban nem kell költenem a kedvtelésemre, sőt, időnként még bevételt is hoznak a háztartásnak.
Aminek aprópóján mindez most előtérbe került az az, hogy viszonylag hosszú - mintegy féléves kihagyás után ismét foglalkozhatom a számomra örömet jelentő kézművességgel. Egyrészt kötött darabokra is befutott pár megrendelés, másrészt megint egy új technika - a zsugorfólia - kerített hatalmába. Igaz, hogy ezzel már régebben is próbálkoztam, de az elképzelésemnek megfelelő darabok csak most kezdenek valóra válni. Mesebeszéd címmel készítek egy miniatúra (medál) sorozatot, amelynek két darabját láthatjátok a képen.
Terveim szerint hamarosan a Meskára is felkerülnek a kötött ruháim mellé. Nagyszerű érzés ismét ilyen dolgokkal foglalkozni, bár igaz ami igaz, a gasztromániára így egy kicsit kevesebb idő jut. S persze valamikor dolgozni is kell. (Azért enni fogunk...!)

Fűszerolajban sült zöldség sajtos-medvehagymás majonézzel

Furcsa halál ahogy napjaink egymást
néha-néha metszik.
Az ajtót épp csak behúztam éjre.
Jöhetsz-mehetsz. Ahogy tetszik.

(erős ildikó - solvejg - részlet)

Ezúttal csak az étel egyik felét tettem láthatóvá - pedig a majonéznek semmi baja (sőt), de a kinti fotózásnál mindenütt túl világos lett a képen. Azért remélhetőleg mindenki el tudja képzelni.
Mi több, nagyon ajánlott kipróbálni! Egy könnyű, lágy ízű változatot csináltam - hiszen a fűszerolajban sült zöldségek mellé nem is ment volna karakteresebb íz:

1 egész tojást 1 tk mustárral robotgéppel kikevertem, majd hozzáöntöttem kis sugárban 125ml olajat. Végül rádobtam 5 dkg reszelt sajtot, 3-4ek sűrű tejfölt és megvártam, míg a robotgép az egészet szép simára keveri. Ezután hozzáadtam néhány levél apróra vágott medvehagymát.
Annyira finom lett, hogy nem csupán a mai ebédhez, de az előző napról maradt tekercsekhez is eszegettük.
A sült zöldséghez pedig héjastúl használtam alaposan megmosott répát, apróbb szemű krumplit. 4 evőkanállal tettem rá a fahéjas fűszerolajból, átforgattam kicsit, adtam hozzá még petrezselymet, és így sütöttem roppanós puhára. Sütés közben időnként megmozgattam, hogy a felsők ne száradjanak ki, illetve az alsó darabok is piruljanak.

Az igazsághoz tartozik, hogy egy nagyobb adag gombát is sütöttem az ebédhez - de az tényleg csak frissen jó, nem akartam kitenni a fotózás miatti várakozásnak, amúgy is roppant egyszerű étel, és szerepelt is már a blogon, például itt.

Citromkrémes linzer

Minden kész.
Az étel rég
elhűlt az asztalon.
Csak rád les még árván
a meddő alkalom.

(erős ildikó - solvejg - részlet)

Tegnap Millie egy finom kókuszos kekszet készített, rögtön bele is szerettem. Én egy citromfüves változatot sütöttem, nagyjából követve az ő receptjét, lekvár helyett pedig citromkrémet főztem hozzá:

40 dkg réteslisztből 25 dkg vajjal, 8 dkg cukorral, 1 csomag vaníliás cukorral, csipet sóval, 1 kisebb citrom reszelt héjával, 1 kk szárított citromfűvel és 1 tojással (utóbbi elhagyható) tésztát gyúrtam. Megtetszett Millie eljárása, így én sem nyújtottam, szaggattam a tésztát, csak hengerré formáztam alufólia segítségével, majd bele is csomagoltam és betettem a hűtőbe másfél órára. Ezután a tésztából fél centi vastag korongokat vágtam (44 darab lett), és lisztezett sütőlemezre tettem. 190 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöttem.
Közben elkészítettem a citromkrémet: 1dl hideg tejben 1dkg lisztet simára kevertem, majd folyamatos keverés mellett kis lángon besűrítettem. Utána belekevertem 1 citrom levét, 4dkg cukrot és 5dkg vajat. Lehűtöttem és utána töltöttem a linzerlapok közé.

Medvehagymás-paradicsomos tekercsek sárgarépás tésztában

bár mindig közelebb ér a halál
mégis mohón űzzük a tavaszt
rózsa-felhők szirmai mögül
tétován hogyha kiles a nap

(erős ildikó - várakozás)

Továbbra is lelkesít és új meg újabb ötleteket ad nekem Renáta fűszeres burgonyatekercsének receptje. Az első sikeres változat után (az összes felénk járó nem vegetáriánus rokon, szomszéd falta) úgy gondoltam, hogy egy medvehagymás változatot készítek. Került bele egy kevés paradicsomlé és aszalt paradicsom is. A tésztát ezúttal többféle lisztből készítettem és sárgarépát is tettem hozzá:

15 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 12 dkg kukoricalisztet és 63 dkg réteslisztet 1 mokkáskanál őrölt köménnyel, 2tk sóval 15dkg vajjal (másoknak: margarinnal) és 3,5dl vízzel összegyúrtam úgy, hogy egy nagyobb sárgarépát lereszelve először a víz egy részével összeturmixoltam. Így szép színe és kellemes íze lett a tésztának.
A tölteléket ezúttal 1,5 kg burgonyából készítettem. A héjában megfőzött krumplikat meghámoztam, keverőtárban villával összetörtem, majd hozzáadtam 2tk sót, 1tk pirospaprikát, kevés őrölt köményt, borsot, 4ek olajat, 3ek kukoricalisztet, 3ek paradicsomlét és egy nagyobb csokor apróra vágott medvehagymát. Összekevertem, majd rákentem a vékonyra nyújtott tésztára. Szórtam rá még aszalt paradicsomdarabkákat, majd feltekertem. Tekintve a liszt és a töltelék mennyiségét, jó nagy tekercsem lett, lehet persze kisebb vagy több adagban is készíteni. 36 szeletre vágtam, zsemlemorzsában megforgattam mindkét oldalukat, majd ismét olajban sütöttem ki.

Köszönjük, Renáta!

Olajban sült tésztatekercsek

sokszor a vágy is kopott mintát másol
nem azért jöttem hogy ne legyek máshol
nem biztonságért - azt nem adhatod
nem segítségért - az is nagyobb dolog
annál mit az ember erejéből tehet
(ha akad kit magánál jobban szeret)

(erős ildikó - metszéspont - részlet)

E recept alapötletét Renátának köszönöm, nála láttam s tetszett meg fűszeres burgonyatekercsek néven. Hozzánk az indiai ízek nem állnak olyan közel (illetve ki tudja), ezért a töltetlék fűszerezését átalakítottam kissé. Eleve bő másfélszeres adagnak álltam neki, gondolván: ha Renáta hat fős családjának adagját megnövelem, talán kettőnknek is elég lesz... No, nem egészen csak a mohóságom vezérelt, hanem az a tény is, hogy én főételnek szántam az asztalra adni, nem köretként vagy feltétként. Szeretjük a ropogós dolgokat, ezért még zsemlemorzsába is forgattam a tekercseket sütés előtt.
Miközben készült az étel így is elbizonytalanodtam az elégséges mennyiséget illetően, s biztos ami biztos alapon még főztem elé egy borsólevest. Persze végül a tésztatekercsek több mint fele megmaradt, de nincsenek kétségeim felőle, hogy a délután és az este leple alatt majd valami módon eltűnnek.
Akkor jöjjön a saját változatom: a tésztát Renáta receptje szerint, de kurkuma helyet őrölt köménnyel készítettem, és egy kevés kukoricaliszt is került a búzához, mivel az előbbi fogytán volt:

40 dkg rétes-, 5dkg kukoricalisztből, 1tk sóval, 7,5dkg hideg vajjal és másfél deci vízzel tésztát gyúrtam, majd téglalap alakúra nyújtottam. Utána már eszembe jutott, hogy teljes kiőrlésű lisztet is tehettem volna bele, de majd legközelebb. Közben 80dkg burgonyát héjában megfőztem, meghámoztam és egy keverőtálba tettem. Kevés áttört fokhagymát, sót, őrölt zöld- és feketeborsot, köményt, aprított petrezselyemzöldet, metélőhagymát, 2 púpos ek kukoricalisztet, 2ek olajat és 1kk pirospaprikát adtam hozzá (lehetett volna gombát, reszelt répát, egyéb finomságot is beletenni. Renáta sokféle fűszerrel és pirított szezámmaggal készítette.) Egy villával összedolgoztam, majd a tésztára kentem és tekercset formáztam. Éles késsel felszeleteltem. Ezután a szeletek mindkét oldalát zsemlemorzsába forgattam és forró olajban kisütöttem.

Nem mondom, hogy pillanatok alatt elkészül, de megéri a munkát, mert nagyon finom. Savanyúságot kínáltam hozzá, de szívesen enném friss salátával, esetleg valamilyen hozzáillő mártással is. Hidegen is kitűnő. Párom a múlt héten "laza dolgok" megjelöléssel illette a konyhámban készülő ételeket, mikoris az édesanyjánál - Miskolcon - elfogyasztandó fogásokkal állította párhuzamba.
Hát akár laza, akár nem, még egyikünk sem oly nádszálvékony, mint Renáta...
Nem mellesleg jegyzem meg, hogy ebben az egyenletes márciusvégi szürkeségben az aranyesőn egy virág már bizonytalanul kinyílt.

Rumos-gyümölcsös sütemény

Majd
elringat e döcögő utazás távoli síneken
elringat a hazafelé sosemvolt idegen
dallam a fülben a fejben a szájban
az örök egyben a váltakozásban
múltból menekvő soha-soha-másban
majd elringat a tánc a járom-idő.

(erős ildikó - sínek)

Hagyományos linzertésztát (omlós tésztát) használtam alapnak ehhez a süteményhez.
Kell hozzá: 30dkg liszt (mindenkire rábízom, milyen, én keverni szoktam teljes kiőrlésű búza- és réteslisztet), 20dkg vaj, 8dkg (vagy ízlés szerint) cukor, csipet só, 1cs Bourbon vaníliás cukor, 1 tojás (ez utóbbi nyugodtan elhagyható.)
Az összeállított tésztát tepsibe simítom, majd a hűtőben pihen. Közben 200 fokra előmelegítem a sütőt. A tetején természetesen a bogyós gyümölcsök a legfinomabbak, de az most nincs, ezért a következő "feltétet" készítettem:
Összekevertem 6 ek barack- és 2ek eperlekvárt 1ek rummal. (Szerencsére nem túl édes házi lekvárok vannak a birtokomban. ) Ebbe vékonyan beleszeleteltem itthon található gyümölcsöket: 2 nagyobb almát, 1 körtét, 1 banánt és 1 narancsot. Végül még néhány csepp citromlét és pár szem dió durvára tört belét adtam hozzá. Tapasztalatom szerint majdnem mindegy, mi kerül rá, csak legyen közte savanykás, lédúsabb gyümölcs is.
Közben a tésztát 15 perc alatt megsütöttem. Kivettem a sütőből és rákentem a gyümölcsös masszát, majd visszatoltam még egy negyed órára (most már csak felülről sütöttem.)
Gyorsan elkészül.

Egyszerű lencsetál

Ilyesmit gyakran szoktunk enni, gyorsan elkészül és finom. Levesnek túl sűrű, főzeléknek híg, rántás nincs rajta. Ezért írtam, hogy lencsetál. Persze lehet hosszabb lével is készíteni. Böjtön kívül és nem vegánoknak egy kis darab füstölt borda jól jön bele.
Kell hozzá: 25 dkg lencse, 1 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa, 1 babérlevél, 1 gerezd fokhagyma, só, pirospaprika, kevés olaj és víz (valamint opcionálisan az említett füstölt - egy 15-20 dekás darab épp elég a kellő ízhez).
Nagyon egyszerűen készül: egy közepes méretű edény aljába 2-3ek olajat öntök, majd rászórom a száraz lencsét (nem kell beáztatni), a megtisztított és apró darabokra vágott répaféléket és 1kk pirospaprikát. Összekeverem, alágyújtok és rövid ideig pirítom. Rádobom - ha van - a két-három darabra vágott füstölt bordát, majd az áttört fokhagymát, 1kk sót, a babérlevelet és kevés vízzel felengedem.
Ezután addig főzöm, míg a lencse meg nem puhul. Közben langyos vízzel pótolom az elpárolgott levet, mindig csak keveset öntve az ételhez. A lencsétől függően egy-másfél óra alatt elkészül.
Ennyi. Lehet persze a végén liszttel, habarással sűríteni, vagy csípősre főzni, esetleg paradicsommal dúsítani, én nemigen szoktam.
Friss kenyérrel, néha tejföllel esszük. S ha került bele borda, azzal párom végez.

Zöldséges-diós burgonyafelfújt

a vonathoz még időben kiért
ha sejtenéd legalább: miért

elalhatnál a nyöszörgő viharral
nem várnád vissza virradattal

úgy búcsúztál hogy nem is láttad őt
most megállítanád a menekvő időt

ahogy téged vittek könnyűkék egek
az ablakból már nem integetett

(erős ildikó - válaszvers - részlet)

Már sokszor írtam róla, milyen bensőséges viszonyban vagyunk, én és a krumpli. Avagy a krumpli és én. Most azonban csak pár szem volt itthon, ráadásul az elmúlt napokban nem is jártam olyan helyen, ahol legalább a télvégi-tavaszeleji színvonalat megütő normális darabokra tehettem volna szert. Így beosztottam a rendelkezésemre álló készletet, mindenbe csak egy kevés került. Persze ez tarthatatlan állapot, amin rövid időn belül változtatnom kell.
Addig is elkészítettem ebédre ezt az ételt. Levesünk még volt, így második fogásnak szántam, és egy friss salátát kínáltam mellé.
Hozzávalók: 65dkg burgonya, 2 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa, 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, újhagyma zöldje, zellerzöld, 1 csokor petrezselyem, 2dkg vaj, 2-3 dkg óvári sajt, 10 szem dióbél durvára törve, 3 púpos ek zsemlemorzsa, 2ek tejszín vagy zöldségalaplé, só, őrölt színesbors, szerecsendió, 2 tojás, a díszítéshez 1 paradicsom.
A krumplit héjában megfőztem, majd megpucoltam és egy keverőtálba került. Villával nagyjából összetörtem, majd hozzáreszeltem a répákat és a hagymafélét és beletettem az apróra vágott zöldfűszereket, valamint az összes hozzávalót a tojások kivételével. A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Közben szétválasztottam a tojásokat, a sárgájuk ment a zöldséges masszához, a fehérjét pedig habbá vertem, majd azt is a belekevertem a tésztába. Kis sütőtálakba - ezúttal cseréppoharakba - töltöttem, és paradicsomdarabkákkal díszítve (sajnos aszalt nem volt) 40 perc alatt készre sütöttem. Hat csészével készült.

Dió sokféleképpen - receptek

Arról már többször írtam itt a blogban, hogy a közelmúltig nem fűzött különösebb szenvedély a dióhoz, és úgy terveztem, hogy a kiadós vidéki termésünk nagy részét a rokonságnak ajándékozom. Magunknak a fővárosba csak egy kisebb zsákkal hoztunk. Mivel azonban itt volt a konyhámban, egyre-másra tettem ilyen-olyan ételekbe, hol a saját fejemből váratlanul kipattant ötletek nyomán, hol másoknál látott módon, vagy ahhoz hasonlóan. Volt, hogy más olajos magvat helyettesítettem vele, mert ez volt itthon. Odáig fajult a dolog, hogy egyrészt megint hoznunk kellett diót a nomádportáról (mert fogytán volt az itthoni készlet), másrészt pedig jónéhány diós bejegyzésem született a közelmúltban. Arra gondoltam ezért, hogy összegyűjtöm egy külön posztban őket, s majdan kiegészítem a jövőbeni ötletekkel. Itt alant találjátok tehát az egyes receptekre mutató linkeket. Megjegyzem, a beválogatott recepteknek csupán egyharmada a hagyományosan (édes süteményben) történő felhasználás, a többségük inkább a sós ízvilághoz kötődik - nekem ezek hoztak maradandóbb élményt. Akinek van akár csak pár szem diója, már bátran szemezgethet a receptek között.



Dióhabos gyümölcsszelet (még nyáron sütöttem a nomádportán)
Libatepertős-diós pogácsa (párom nagy kedvence lett)
Rókagombás-diós pástétom
Almás-diós kerék
Sajtos-diós petrezselyemmártás (magyaros pesto, nagyon finom volt tésztán)
Kapros-diós zablepény márványsajttal
Fügés-meggyes farsangi szívek (ebben is van dió!)
Diós házisajt fűszerolajban pácolva I. (az első részben a sajtkészítés)
Diós házisajt fűszerolajban pácolva II. ( a második részben a kész pácolt sajt)
Gazdag gyümölcskenyér dióval
Sült diókrém rummal
Rókagombás krumplileves (dióval, sajttal szórva)
Fűszerolajos-sajtos pirítós dióval és körtével
Fűszerolajos sült dió (sós rágcsálnivaló)
Diós aprósütemény omlós tésztából
Fűszerolajos krumplisaláta
Zöldséges-diós burgonyafelfújt
Rumos-gyümölcsös sütemény
Magos-fűszeres csók
Diós-sajtos teasütemény (sós linzer)
Diós-juhsajtos töltött gomba
Mézes-joghurtos édesség
Sült bonbonok (izgalmas sajtos-diós bonbon ajándékba is)
Napfordulós diólikőr

Diós aprósütemény omlós tésztából

nappal menekülés feledésbe
feladatokba azértis-létbe
magamnak magyarázom
s kezdem elölről holnap
majd holnap megint
s megint elölről holnap

kerekek kattogása
távoli síneken
nem érek el hozzád
nem érek sohasem

(erős ildikó - esték - részlet)

Régóta akartam már omlós tésztából készíteni megint süteményt, most eljött ennek is a pillanata.
Vidékről hoztam hozzá frissen köpült vajat, tojás viszont ebbe sem került. A dióval egyre barátibb a viszonyom, így természetes módon jött az ötlet, hogy a sütemény amúgy semleges, nem túl édes ízét karakteresebbé tegye. Persze lehetne időnként más magféléket (mogyorót, mandulát) is használni, nálam azonban fontos szempont, hogy lehetőleg az itthon rendelkezésemre álló alapanyagokból főzzek. Délutáni tea mellé szívesen ajánlom.
A hozzávalók: 12 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 33 dkg rétesliszt, 2-3 evőkanál darált dió, csipetnyi só, fél tk szódabikarbóna, 30dkg vaj, 1 citrom reszelt héja, késhegynyi fahéj, őrölt szegfűszeg, ánizs, gyömbér, kardamom, 8 dkg cukor, 2cs Bourbon vaníliás cukor (ebből a mennyiségből kb. 60 darab lesz - persze függ a formától, amivel szaggatjuk.)
A vajat apró darabokra vágjuk, majd a hozzávalókból tésztát gyúrunk. Én az egyszerűség kedvéért az omlós tésztánál kötelező hűtőben történő pihentetést a szaggatás utánra szoktam időzíteni, hogy ne kelljen bajlódnom a hideg tésztával. Tehát először kinyújtom kb. fél centi vékonyra, enyhén lisztezett sütőlemezre szaggatom, majd az első tepsi mehet is pihenni a hűtőbe. Majd a második, végül a harmadik adag. Ekkor már kiveszem újra az elsőt, és a sütőt 180 fokra előmelegítem. Ha elérte a megadott hőfokot, az első tepsi megy a sütőbe 10-12 percre. (Vigyázzunk, hogy ne süssük túl, az omlós tészta még puha, amikor kikerül a sütőből, ezután szilárdul csak meg a sütőlemezen.) Az első adag sütése alatt már kiveszem a másodikat a hűtőből, majd a harmadikkal is hasonlóképpen teszek. A szaggatástól eltekintve gyorsan elkészíthető sütemény. Ha valaki gyorsítani szeretne a műveleten, ne kiszúrót használjon, csak vágja fel tetszése szerinti formára derelyevágóval (vagy késsel) a kinyújtott tésztát.

Egyszerű barnakenyér

tompa köveken
én és a türelem
furcsa idegen
ülünk idebenn

(erős ildikó - zárka - részlet)

Ezúttal nem kevertem a liszteket, hanem csupán egyfélét használtam. Teljes kiőrlésű Graham búzalisztből készült ez a kenyér, szépen meg is sült a kenyérsütő gépemben. Elhagytam az ízesítőanyagokat is, mint kömény, fokhagyma, egyéb fűszerek, csupán só került hozzá.
Íme a recept: 3,5dl langyos víz, 1tk só, 62dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 1tk cukor, 2 tasak (14g) szárazélesztő, 2dkg vaj, 2ek olaj
Mi sötéten és ropogósan szeretjük a kenyereket, ennek megfelelően programoztam a gépet. Mióta megvan, hol benne, hol hagyományosan, sütőlemezen készítem a kenyereket - ez is változatosságot jelent a tészta variálásán túl, ráadásul időnként valóban hasznos, ha időt spórolhatok vele.

Fűszerolajos ötletek avagy húsvéti gasztroajándék

Blogom Olvasói számára már nyilvánvalóan kiderült, hogy nem igazán vagyok húsos. Így, amikor legutóbb elkészítettem egy üveg fahéjas fűszerolajat, nem merült fel, hogy majd a grillezendő húsokra rákenegetem, bár nincs is grillszezon. Persze sült zöldségeken is finom. Az olaj azóta el is fogyott, s mivel nemsokára új adagot készítek, úgy gondoltam, egy bejegyzésben összefoglalom, milyen sokoldalúan tudtam felhasználni eddig. Sőt, a jövőbeni ötleteket is e bejegyzésbe gyűjtöm majd, hogy könnyebben lehessen rákeresni. Mivel a fűszerolaj nagyszerű gasztroajándék is lehet (akár a közelgő húsvétra), ha ilyen céllal készítjük, az üveg nyakára kössünk címkét, amelyen feltüntettük a pontos összetevőket. Még nagyobb örömet szerezhetünk vele, ha egyúttal ötleteket is adunk a felhasználásához. Erre törekszem az alábbiakban:

Fűszerolaj készítése (fahéjas-csípős változat, természetesen más fűszerekkel is készülhet)
Fűszerolajos pác sajthoz
Fűszerolajban pácolt diós házisajt
Fűszerolajos-sajtos pirítós dióval és körtével
Fűszerolajos sült dió
Fűszerolajos-fokhagymás kenyérropogós
Fűszerolajos krumplisaláta
Fűszerolajban sült zöldség sajtos-medvehagymás majonézzel
Petrezselymes és pitypangleveles fűszerolaj blansírozással
Aszalt paradicsom fűszeres olajban
A fűszerolajokhoz mindig jó minőségű és a bele szánt fűszerekkel harmónizáló olajat használjunk. Ha zöldfűszerek, friss hozzávalók is kerülnek bele, azok mindig legyenek alaposan leszárítva vízzel történő öblítésük után. A kész olajat hűvös, fénytelen helyen tároljuk.

Fűszerolajos krumplisaláta

- valami érthetetlen végtelen szabadság
oldja végül béklyóit az elviselhetetlen
egymásba roskadó fénytelen nappaloknak -

(erős ildikó - kegyelem)

Csak a krumplit (4 kis szemet héjában) főztem meg ehhez a salátához, majd meghámozva, felszeletelve a tányér közepére halmoztam. Utána jöhetett, ami itthon volt: sárgarépa, uborka, retek, lilahagyma, újhagyma, kevéske paprika és paradicsom. Összevágtam egy fél csokor petrezselymet, ment ez is a salátára, majd apróra kockázott óvári sajt következett és durvára tört dió. Ezután néhány tekerésnyi frissen őrölt zöldbors. Végül az egészet megöntöztem a fahéjas-csípős fűszerolajommal. Ez utóbbi finomságról ismét külön bejegyzést készülök írni - összefoglalva, hogy mi mindenhez használtam fel az utóbbi időben.
A saláta mellé még sütöttem egy szelet vajas pirítóst, nehogy éhes maradjak.
(És egymagam faltam fel az egészet ebédre, mert párom ma a Miskolcról hozott töltött csirkét választotta a megmaradt sárgaborsó főzelék mellé...)

Mákos kürtők

fák csupasz karjai fölött
bizonytalan-kék egeken túl
készülődik a szélszárnyú tavasz
- válságainkról mit se tud

(erős ildikó - március)

Az ötletet e mini kürtőskalácsok sütőben történő elkészítéséhez Ré blogja adta, én mákos-vaníliás szórással és a saját, jól bevált kelt tésztám receptje szerint készítettem. A lényeg, hogy alufóliával bevont papírgurigákon sült a tészta tepsiben. Kicsit megtotyakosodtak az én kürtőim, tekintve, hogy a tésztába nem került tojás, és a tésztacsíkok feltekerésekor sem használtam semmilyen "ragasztóanyagot". A tészta külsejét sütés előtt kevés tejjel megkentem, majd Bourbon vaníliás cukorral összekevert darált mákba forgattam. A fóliázott papírhengereket pedig előzőleg kissé beolajoztam, így a sütés végén szépen kicsúsztak a tésztából. (Úgy tűnik, többször is használhatók.)
Bő fél kiló liszttel készült tésztából 14 kürtő lett, már csak három darab van.

Tavaszelő a nomádportán

zöld színét már sejti csupán a nap
és nem tudja hogy festék-e gyom
de tavaszidőn oldalába ülnek
szelíd virágok mint egykoron

(erős ildikó - állomás - részlet)

Január első napjaiban jártunk legutóbb a nomádportán. Ma kíváncsian vártam, megjelentek-e a tavasz első jelei itt, az ország hűvös-északi sarkában. Meg bizony. Bár a fák koronája még messziről kopárnak tűnik, azért közelebb lépve már jól láthatók az apró rügyek. A hagymások is előbújtak már. A házban ugyan hideg fogadott, de hamar kiszellőztettünk, beengedtük a meleg napsugarakat. Rendbetettem a konyhát, majd kerti teendőkhöz láttunk. Párom szülei a szőlőmetszésben és a száraz ágak összetakarításában is segédkeztek. Elültettük az új facsemetéinket - körtét és almát, valamint áttelepítettünk a gyümölcsös területére egy kisebb meggyfát és néhány szilvafa hajtást.
Egrest, ribizlit és szedret is ültettünk még - ezekből ugyanis alig volt a kertben. Az új növények tövére pedig tettünk a komposztból.
A padon (vagyis a padláson) lenyűgöző látvány volt a diószőnyeg - miután már hozzászokott az ottani fényviszonyokhoz a szemem. Ismét hoztunk belőle - fogytán a fővárosi készlet.
Amire nem jutott idő: a már vethető konyhakerti zöldségek ültetése. Tudom, hogy itt lenne már az ideje, de mindenre sajnos nem futja egyelőre rövid látogatásaink alkalmával. Mindig egy kis lépést tudunk lépni előre. A faluban felkerestük kedves ismerőseinket, tojásra és tejre nem volt szükségem, viszont frissen köpült vajat hoztunk. Az időjárással is szerencsénk volt, a napsütésben tevékenykedve nem kellett fáznunk.
(A fotókon az Aggteleki-karszt vonulatai láthatók itt-ott, ahogy már említettem, a kertünk végéből is rá lehet látni. Mindig más arcát mutatja, olykor a reggeli ködben sokáig nem is látszik. Érdekes zug az a Bódva-völgy, a turizmus még nem talált rá, így - bár közel fekszik a Nemzeti Parkhoz - jelene kevéssé különbözik a múltjától. Persze itt is van már néhány házban és az önkormányzatnál internet. A határ közeli rész azért is különleges, mert itt már a falvak is mások, nem a főút két oldalára települtek a házak, hanem csak az egyik oldalon helyezkednek el, a másikon a vasút, azon túl a hegyek. Ettől a táj szinte kinyílik, van tér, hosszan ellátni a völgyben. Nekem ez nagyon fontos tényező volt, amikor megvettük a nomádportát, mivel alapvetően inkább az alföldi tájakhoz kötődtem, a hegyes-erdős-árnyékos-körbezárt vidék nem az én világom...
Egyetlen szomorúságom most, hogy a kis állomásházat a falu határában épp ez év elején bontották le. Bár már évek óta zárva volt, azért hozzátartozott mind az vasúthoz, mind a falu "bejáratának" képéhez. Arról nem is beszélve, hogy párom dédszülei éltek abban a házban annak idején, dédapja volt az állomásfőnök.
Milyen sokáig állt az az épület, most meg már nincs szükség rá. Talán a vasút azért még marad... A fenti vers egy másik - gyerekkoromban fontos szerepet játszó - állomásházról született még régebben. Nem tudom, vajon az megvan-e még...)

Csokoládétorta házi eperlekvárral

pillanatokba rejtve csöppnyi létezés
a többi halál vagy meg-nem-érkezés
haza - hová nap-nap indulsz s indulok
apró pont a folyton változó holnapok
a száguldó időfolyó meredek partjain
keskeny szirt őrzi csonkán is vágyaink

(erős ildikó - szirtfok - részlet)

Íme a csokoládétorta második felvonása. Magam részéről az elsőre szavazok (lásd az előző bejegyzésben.) De - ahogy írtam - vidéki rokonainkhoz készültünk, s mivel ők a hagyományosabb ízeket kedvelik, úgy gondoltam, nem találják majd elég édesnek-krémesnek a süteményt. Ezért a bemutatott tortám fennmaradó részét két lapra vágtam. Házi eperlekvárral megtöltöttem, és egy lehelletnyi cukorréteg is került a tetejére. Többször is meghallgattam páromtól, hogy újabban mindenből kihagyom a tojást - miközben bőségesen rendlkezésünkre áll, hiszen rendszeresen kapunk - ráadásul "valódi" tyúkok alól. Ez így igaz. Ennek ellenére a süteményből mostanra semmi nem maradt - és ő is tevékenyen besegített az eltűntetésébe. Világos, ilyen tojásnélküli akármi ne szúrjon szemet sokáig, inkább semmisítsük meg...
Ma egy napot a nomádportán is eltölthettünk, de erről majd a következő bejegyzésben írok...

Csokoládétorta tojás nélkül

s egyszerre csend lenne bennem
-sosem volt csend -
az ünnep kimondhatatlan percei
egyszerre bizonyosság
névtelen öröm
s megnyílnának létünk
napjárta kristálytermei

(erős ildikó - a fény kapui - részlet)

Csokoládétorta. Ahogy én szeretem. Nem túl édesen, nagyon csokoládésan. Belül legyen puha. Mellé pedig kerülhet egy kanálka tejszínhab, kizárólag valódi tejszínből, nem édesítve. Vagy egy kevés házi eperlekvár. S végül egy pohár szódavíz. Ennyi.
Nagyon ritkán eszem csokoládét vagy kakaót. De amikor mégis, akkor vágyom arra, hogy ami elém kerül, legyen a lehető legjobb. Ez a torta nekem az. Sajnos a fotózásról ma nem mondhatom el ugyanezt. Nem elég, hogy számítógépet, operációs rendszert, szoftvereket váltottam, az állandó záporok sem kedveztek a fényképezésnek. A tejszínhabos fotók egyenest a kukába kerültek, mivel túl világos, fehér maszat lett rajtuk a hab. Maradt, ami maradt. Viszont a sütemény kárpótol. A nemrég bemutatott nőnapi csokoládéim egy része (fele-fele arányban) került bele. Az elkészítése gyors és egyszerű. Kell hozzá:

5dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 20dkg rétesliszt, 10dkg cukor, 5dkg sötét hollandi kakaópor, 5 dkg jó minőségű keserűcsokoládé, 2 tasak Bourbon és 2 tasak egyszerű vaníliás cukor, fél tk só, fél tk szódabikarbóna, 3tk rum, 2dl tej, 20dkg vaj
A puha vajat és a tejet keverőtálba öntjük. Beletesszük a rumot. A száraz hozzávalókat a csokoládé kivételével összekeverjük, majd fokozatosan a keverőtálba öntjük és kikeverjük a tésztát. Végül a keserűcsokoládét apró darabokra vágva hozzáadjuk. Egy kerek (mondjuk 26 cm átmérőjű) formát kivajazunk, vékonyan lisztezünk, s beleöntjük a tésztát. 175 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig - tűpróbáig - sütjük. A sütő ajtaját kinyitjuk, és úgy hagyjuk hűlni a tésztát. (Én közben elmosogattam, teregettem.) Kb. 20 perc múlva felvághatjuk.

Holnap vidékre készülünk, talán a nomádportát is útba ejtjük. Ha így lesz, mindenképpen beszámolok majd róla. Magam is kíváncsi vagyok, vajon a tavasz első jelei - például a hóvirágaink - mutatkoznak-e már.

Télvégi élményeim

Február végén jártam a Le Meridien Hotelben. Pedig én csak a lakcímkártyám szerint vagyok budapesti, amúgy a város szélén lakunk, s ha nem muszáj, nem is merészkedem beljebb. De gyakran muszáj. Amikor a leghidegebb van például. Amikor ki sem dugnám az orromat. Ez már csak így megy, az év eleji okosítások, továbbképzések a legnagyobb hideg ellenére is zajlanak.
Szállodákban pedig pláne nem szoktam megfordulni, de ez kivételes alkalom volt. Kovács Géza fotós barátunk második kiállításának helyszíne volt a Le Meridien (V. ker., Erzsébet tér), s bár szerettem volna még időben megemlíteni ezt az eseményt Olvasóimnak is, csak most jutottam hozzá. A kiállítás február végén zárt, de aki szívesen megnézné a képeket, megtalálhatja a fotós honlapján. Érdemes böngészgetni.
Egyúttal hoztam a szállodából egy cake away (sütemény elvitelre) feliratú, igényes külsejű kis füzetecskét - hátha egyszer mégis meglepek e szolgáltatással valakit valamilyen alkalomból, vagy éppen a saját fantáziámat fogja beindítani az alkotás terén.
(A képen: Mogyorós tésztalapok rummal ízesített kókusz- és mogyorókrémmel, étcsokoládé bevonattal)

Fokhagymás kenyérropogós és a komjáti rettenetes

üveg mennybolt szórt színezüst csillagot
vetett a tó vizén kristályos fényhabot

(erős ildikó - káprázat - részlet)

Ennek az egyszerű rágcsálnivalónak az alapötletét A Közös konyha(kert)-ből loptam, ahol a napokban kenyérchips készült. Én a szikkadt kenyérszeletekből hosszúkás rudakat vágtam, majd azokat egy keverőtálba tettem. Ráöntöttem 2 ek fahéjas fűszerolajat (megint újabb felhasználási lehetőség!), és kézzel alaposan összeforgattam. Ezután fél kiskanál sót, kevés porított fokhagymát és frissen őrölt zöldborsot szórtam rá. Ismét összeforgattam, és a fűszerolajjal vékonyan kikent tepsibe fektettem. 200 fokra előmelegített sütőben úgy negyedórácskát sütögettem, egyszer átkevertem, hogy egyenletesen barnuljon.
A napokban kaptunk a nomádporta környékén termő szőlő borából. A savanykás piros nedűt csak komjáti rettenetes néven emlegetik az odavalósiak. Nos ízlés dolga, ki szereti, ki nem. Szerintem ehhez a kenyérropogóshoz éppen jó, noha nem én vagyok az, aki a borokat - szakértelemmel vagy anélkül - képes élvezni...
(Nem bírván betelni a gasztroblog nyújtotta lehetőségekkel, az oldalsávon új rovatot - Vers mindenkinek címmel - indítottam. Kedves kincseimet itt is próbálom másokkal-Veletek megosztani...)

Nőnapi biciklitúra és csokoládé

Volt egy kis elintéznivalónk ma, így idén először biciklire ültem. Páromnak ez nem nagy dolog, mert ő télen sem teszi le a a bicajt, én viszont kihagyom a hidegebb-csúszkálósabb hónapokat, az utóbbi időben még a kisboltba is gyalog mentem.
Ilyenkor mindig szembesülök vele, hogy futás ide vagy oda, az erőnlétem hagy kivánnivalót maga után. Egy kicsit a (magától értetődően szemből) süvítő szél elkedvetlenített, de végülis sütött a nap, ki lehetett bírni, különösen, hogy csak néhány órát voltunk el.
A túra némi bevásárlással is járt, s mivel akartam valami jóféle csokoládét süteményes terveimhez, páromtól nőnapra megkaptam e kettőt: a Cote d'Or Sensations sorozatának Brut névre hallgató 86%-os, és a Lindt Excellence 99%-os kakaótartalmú változatát. S bár a dobozuk egyforma méretűnek látszik, azért el kell árulnom, hogy az utóbbi súlya éppen a fele az előbbinek. Az árukról pedig nem ejtek szót, mert egyrészt ajándékba kaptam, másrészt ez egy különleges alkalomnak minősíttetett. Természetesen majd beszámolok róla, mihez használtam fel. Egyelőre csak gyönyörködöm bennük...

Fűszerolajos sült dió

csontjaim közül
a fénylő látszat-idő
némán pereg

napjaim mohón falják fel
hamis szándékú
kérdőjelek

(erős ildikó - így - részlet)

Furcsa ez a változás a viszonyunkban. Mármint köztem és a dió között. Régebben nem rajongtam érte, túl tömény íz. A diós sütik sem voltak kedvenceim, ha kaptunk beiglit, abból is a mákosat halásztam ki. Persze azért örültem a tavalyi kiadós termésünknek. Mert rajtam kívül mások is vannak, s ők bizony szeretik. Nem kell megvenniük, tudok nekik adni bőven. S persze már magában is érték, ha meggondolom, milyen áron lehet hozzájutni. No de a változást mégsem ez idézte elő, egyszerűen elkezdetem használni a diót másképpen - s ennek olvasóim is tanúi lehettek a blogon. Egyre-másra jöttek a diós receptek, persze először csak pár szem dióval. Volt, hogy sajtba került vagy tepertős pogácsába. Vagy pirítósba, gombalevesre. Vagyis hozzákapcsolódott a sós ízvilág is. Magától értetődő lenne ez, hiszen sokféle olajos magvat fogyasztunk édes és sós ételekben egyaránt. A dió miért lenne kivétel? Persze hogy nem az. Ennek az egyszerű rágcsálnivalónak az ötletét BeckZsunál láttam. Én annyit változtattam az elkészítésén, hogy kicsit kevesebb sót, kicsit több olajat tettem hozzá, s ez utóbbi bizony a közelmúltban bemutatott fahéjas fűszerolaj volt, hogy megint újabb és újabb teret nyerjek a felhasználásának. Nagyon megéri a kevéske fáradtságot, amivel az elkészítése jár (na jó, a diót persze meg kell törni hozzá.) Így készült tehát:

20 dkg dióbelet forrásban lévő vízbe tettem, 5 percig forraltam, majd leszűrtem és szalvétára terítve megszárítottam. Ezután egy keverőtálba öntöttem, hozzáadtam másfél teáskanálnyi fűszerolajat, jól átforgattam kézzel, hogy egyenletesen bevonja a diót. Ezután fél teáskanál sót tettem hozzá. Megint alaposan átforgattam. Végül 200 fokra előmelegített sütőben, egy tepsiben szétterítve 10 percig sütöttem.

Nemcsak az íze, az állaga is jócskán eltér a nyers diótól, finoman roppanós, ízletes csemege.

Tavaszváró paradicsomos bableves tésztával

átölelt a ringó szél karcsú zöld illata
mint halkuló alkonyon fűszeres méz-tea
mint régi vers kísértő ábrándos ritmusa
szavakból kirakott könnyező éjszaka

(erős ildikó - káprázat - részlet)


Tegnap már egész szép idő volt mifelénk. Ki is bújtunk a házból, párom biciklit javított, én meg a szobanövényeket szellőztettem meg kissé, csináltam is pár fotót - csak úgy - arról a korallvirágról, amit Apukám hozott. Sajnos ma megint borult az ég és a szél is erősen fúj, azért én rendületlenül várom a tavaszt, s nem mulasztom el ellenőrizni a rügyeket az aranyesőn.
Ehhez hasonló receptet még évekkel ezelőtt egy tésztás könyvben találtam, amit azért is emelnék ki, mert ott a babbal egyenlő arányban került a tészta a sűrű levesbe. Én is ilyesmit terveztem, s bár végül mégiscsak a bab "nyert", a megszokottól lényegesen különböző ízvilágot sikerült létrehozni. Ez volt a cél. Legyen bableves, de másképp, mint ahogy enni szoktuk. Ebbe nem került sem füstölt csülök, sem sok zöldség, mégis finom lett - azt hiszem, leginkább a paradicsom miatt.
Hozzávalók: 50dkg szárazbab, 4 gerezd fokhagyma, 1kk pirospaprika, só, 2dl zöldségalaplé, 2dl natúr paradicsomlé vagy (ha idénye van) 3db leforrázott, meghámozott és felkockázott paradicsom, friss petrezselyemzöld, olaj, 15dkg szarvacskatészta
A szárazbabot előző este beáztattam, majd másnap leöblítettem, leszűrtem. Egy nagyobb fazékba tettem, kevés olajon kissé átforgattam, majd pirospaprikát adtam hozzá. Rászórtam az áttört fokhagymát és kevés vízzel felöntve kezdtem főzni. Később hozzáadtam az összevágott petrezselyemzöld felét, a zöldségalaplét majd a paradicsomot, kevés sót, szükség szerint vizet és készre főztem. Külön készítettem el hozzá a szarvacskatésztát, hogy ne ázzon el a levesben, ha nem fogyna el egyszerre. Friss petrezselyemmel meghintve tálaltam, de ehhez az ételhez erősebb ízű sajt is mehet reszelve.
(Zöldségalaplé: nálam kis dobozokban várakoznak a hűtőben. Mind a zöldség- mind a húslevesek végét - ami már egy kiadós tányérra sem lenne elég - át szoktam szűrni, majd kis műanyagdobozokban beteszem a mélyhűtőbe, hogy azután más ételekhez fifo rendszerben felhasználhassam. Ehhez persze vagy jó emlékezet, vagy címkézés és dátumozás szükséges.)

Fűszerolajos-sajtos pirítós dióval és körtével

Ez a bejegyzés nem is egy valójában, hanem legalább négy. Témájában mindenképpen. Tegnap ismét előkerült, szerepelt nálam a fűszerolaj, nos, íme az első felhasználási javaslat. A pirítóshoz használt kenyérszeletek mindkét oldalát alaposan bekentem a fűszeres olajjal. Így egyrészről ropogós kérge sült, másrészről átvette az olaj zamatát. A töltelék ötlete pedig két gasztrobloggernek is köszönhető: Palócprovence a napokban felidézte bennem, hogy egyszer már akartam sajttal gazdagon töltött bundáskenyeret csinálni (bár ez sem az), Dulminától meg már több alkalommal megirígyeltem a dió-körte-sajt kombinációt. Kerítettem tehát elfogadható körtét is. Vékony szeletekre vágva és tört dióval megszórva fektettem a sajtra. S nem utolsó sorban a kenyérről: a nemrégiben bemutatott darás kenyér receptje szerint készült, kicsit több köménnyel, hogy ne legyen mindig egyforma. Ezúttal azonban gépben sült, mert párom meglepett egy kenyérsütővel a születésnapomra. Tudni kell róla, hogy biztosan nem jutna eszébe hatalmas virágcsokorra, kozmetikumra, csecsebecsére költeni megspórolt pénzét, sokkal szívesebben választ valami praktikus, használható ajándékot. S én ezt örömmel veszem, mert egyrészt biztosabban találja el, minek örülnék, másrészt látom én, hogy férfiaggyal gondolkodik - és ez természetes. Ettől függetlenül azért rajzolt nekem a gép mellé egy tulipánt...
A kenyérsütőhöz még tartozik egy rövidke történet is: 2006-ban, amikor Németországban dolgozott, szerzett ott nekem ingyen egy egészen egyszerű masinát, s csak azért merte hazahozni, mert úgy gondolta: ha kihajintom vele, akkor sem költött rá. Tudja ugyanis, hogy meglehetősen tartózkodó vagyok a konyhai és háztartási gépekkel szemben. Egyrészt nagyon kevés a helyem, másrészt jónéhány dolgot inkább kézzel végzek. Porfogónak, szekrény mélyéről előásható csodamasinának meg nemigen veszem hasznát. Nos, amikor beköltözött a gép, sikerült neki egy könnyen elérhető helyet találni, s megörültem, hogy a "dobozán" kívül csupán egy sütőedény és egy lapátka tartozik hozzá. Természetesen kipróbáltuk, sütöttünk benne kenyérfélét, kalácsot. Később mégis másra kezdtem használni: a kelttésztákat dagasztotta, amíg én mással voltam elfoglalva. A télen páromnak feltűnt, hogy egy ideje nincs használatban a gép. Nem értette, de nem kérdezte. Én azért elárultam neki: ősszel - amíg ő a nomádportánkon munkálkodott - egy hanyagságomból megpenészedett kenyérrel együtt kihajítottam a keverőlapátkát is. S mivel itt kuka van, nem komposzt, bizony késve keresgéltem utána. Hát innen jött a kenyérsütő ötlete, bár először megpróbáltunk lapátot keríteni a régibe, de vagy nem volt belevaló, vagy összemérhető lett volna a gép árával. Az új masina már előre programozható, sok dolgot tud. Ebben sült tehát most a pirítósnak való, s még sok más tervem van vele - dagasztásra biztosan be lesz fogva, mert azzal tényleg időt nyer nekem.

Fahéjas fűszerolaj

tavaszéjen történt e különös varázslat
talán egy kósza vágy szállta meg a tájat
s röpített távol kertbe simuló szárnyakon
hol a néma fák közt ezernyi árny osont

(erős ildikó - káprázat - részlet)

Annak idején már készítettem ilyen-olyan fűszerolajakat, konkrét felhasználási tervek nélkül, akár gasztroajándéknak is. Azután leszoktam róla, mert inkább csak nézegettem őket a napfényben időnként - ahelyett, hogy számottevő módon használtam volna. Sülteket ritkán készítek, így arra sem kenegettem. Most viszont ismét előtérbe kerültek nálam, mert valahogy több ötletem támad a felhasználásukhoz. Azzal a bizonyos diós sajttal indult minden, amit a vkf-fordulóra fűszeres olajba pácoltam. Az olajnak egy része megmaradt, s mivel nagyon jóízű volt, úgy döntöttem, hogy átszűröm (bár a belőle kiemelt sajt nem pergett szét, így nem is volt zavaros.) Így is tettem, s még adtam hozzá egy kevés dióolajat is, valamint a fűszereket frissre cseréltem: került bele ismét fahéjrúd, felhasított erőspaprika, egész zöldbors, fokhagymagerezd és babér. A fahéjról el kell mondanom, hogy ezidáig családunk mondhatni tradicionálisan használta, vagyis inkább édes süteményekhez, esetleg italokba, teába - eltekintve édesanyám azon kísérletétől, amikor gyermekkoromban egyszer a resztelt májra tett egy keveset - őrölt bors helyett, véletlenül. Az esetből azonban családi történet és tradíció lett - Apunak annyira ízlett, hogy attól kezdve mindig így kellett készíteni. Amikor ezt nemrég megemlítettem egy recept kapcsán Duendének, ő elmondta, hogy a fahéjat rendszeresen használja sós ételekhez, s ilyen kombinációban még többre értékeli. Nekem is megtetszett ez a gondolat és gasztroirány, így bátran tettem bele a már említett sajtpácba, illetve most ismét került a fűszerolajba. Nagyon jól kiegészítik egymást az erőspaprikával - de tudni kell azt, hogy én mindig is kedveltem a keleties hatású ízkombinációkat (legfőképpen az édes-csípős-sós elegyét). Visszatérve az olajra, a felhasználására vonatkozóan emlegetett ötleteimet majd bemutatom szépen sorjában, úgy talán érdekesebb lesz, mintha már most belevágnék...
(Ami alapszabály: a fűszerolajba sohasem kerülhet semmilyen hozzávaló nedvesen, az előzetes öblítés után mindent szárítsunk gondosan meg, beleértve az üveget is, máskülönben megpenészedhet. Hűvös, sötét helyre állítsuk.)

Sült diókrém rummal

mostantól csak a színek csendje
lármája szűntelen lobogás
az egyre növekvő virradattal
a mából a most és semmi más

(erős ildikó - kezdetek - részlet)

Az ötlet Dolce vita mandulapudingjából származik. Amikor elolvastam a receptet, azonnal ki akartam próbálni, s össze is írtam, mit kellene vennem hozzá. Utána közbeszólt a józan ész, hogy diónk - köszönhetően a komjáti termésnek - bőségesen van itthon, miért is költenék mandulára. Persze az is finom, meg más élmény, de igyekszem a kiadásainkat az ésszerűség határán belül tartani. Tehát jött a dió, s hozzá - talán megszokott párosítás - rum került. Az eredeti receptben szereplő tejszín helyett tejet használtam (kicsit többet, azért is, mert én csak 2 tojást tettem bele, külön sárgáját nem.) Tehát így készült:
10 dkg vajat megolvasztottam, hozzáadtam 20 dkg darált diót, 2 egész tojást, 4ek tejet, csipet sót, 2ek rumot, 5ek cukrot és fél citrom reszelt héját. Összekevertem, majd 180 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt megsütöttem.
(Én két kis tálkába osztottam, de lehetett volna 4 adag is, hiszen az olajos magvakból nem lehet egyszerre sokat enni.)

Gomba fűszeres-tárkonyos marinádban

nem tudom
melyik
szavunk/ mozdulatunk/ döntésünk
volt utóljára
szerep/ mérlegelés/ megbánás
nélküli
tiszta-kegyetlen
(sz)ép

(erős ildikó - nem tudom)

A februári könyvajánlóban bemutatott műből egyre több és több ötlet származik, bár mindig átalakítom valamennyire a recepteket. Ebben az esetben például a borecet és fehérbor kombinációja helyett balzsamecetet és gyümölcsecetet használtam, rozmaring helyett pedig tárkonyt. Néhány napig kell hűvös helyen érlelődnie az ízeknek, de már ma megkóstoltam (tegnap este készült), s a gomba remekül átvette a marinád ízét. A könyv grillekhez és hideg büféhez ajánlja, szerintem kitűnő savanyúság, de salátákba is el tudom képzelni.
A hozzávalók egy kisebb csatos üveghez: 25 dkg apró barna csiperkegomba, egy marék szárított rókagomba, 4 gerezd fokhagyma, 1 szárított erőspaprika, egész zöldbors, tárkony, 1,5dl tárkonyos ecet, 1,5dl almaecet, 1,5dl olaj, csipetnyi só.
A fokhagymát megpucoljuk és vékony szeletekre vágjuk, az erőspaprikát félbevágjuk. A folyadékokat a fűszerekkel együtt felforraljuk, majd beleszórjuk a megtisztított gombaféléket (én a héját lehúzni nem szoktam, csak a földet kefélem le róla). Ha már langyosra hűlt, száraz üvegbe töltjük és lezárjuk. 2-3 napig hagyjuk pácolódni - de már másnap nagyon finom!

Gazdag gyümölcskenyér dióval

Ez egy olyan nem szép sütemény. Viszont nagyon ízlett mindenkinek a családban, még Apu is evett belőle, pedig ő csak sósat szokott. Ha tojás is lenne benne (de arra nem vágyom mostanában), meg ha hagytuk volna szikkadni, biztosan sokkal szebben lehetett volna szeletelni. Ha pedig pici formákban sütöttem volna, mint legutóbb a szedres-almás teasüteményt, akkor még ezzel sem kellett volna bajlódni. Viszont tele van finom gyümölccsel. A tegnapi VKF-fordulóra is jó lett volna, de nem túl különleges, s oda neveztem mással. Az elkészítése nagyon egyszerű: a folyékony hozzávalókhoz keverjük a szárazakat, végül a gyümölcsöket, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük.
Hozzávalók: 1dl olaj, 1dl tej, 1 nagy narancs leve, 3ek tejföl, 10dkg olvasztott vaj, 3ek zabpehely, 2ek zsemlemorzsa, 5dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 25dkg rétesliszt, 1cs Bourbon vaníliás cukor, 10dkg cukor, késhegynyi fahéj, csipet só, 1 nagy alma héjastúl apróra vágva, 2 marék meggy kimagozva, kisebb darabokra szelve, 2ek mazsola, 8 szem dió bele durvára törve. Ezúttal őzgerinc formában sütöttem.