A fasírtról és más vagdaltakról

Nálunk ritkán készül fasírt - nem mintha nem lenne kereslet rá. Párom is, Apukám is imádja, sőt, néha nekem is jólesik. Viszont nem túl gazdaságos. Azt az egy-másfél kiló húst, amit beleteszek, általában sokkal takarékosabban be tudom osztani másfajta ételekbe, mint amilyen egy rakott, töltött fogás, vagy éppen egy húsos mártás tésztára. Éppily ritkán fordul elő, hogy a hús "csak úgy", sütve vagy rántva kerüljön az asztalra - ugyancsak a fenti okokból. Párom ugyanis magában (köret, főzelék, kenyér nélkül) képes elfogyasztani az említett módon elkészített húsokat - amit édesanyjánál, Miskolcon, akár reggelire is megtehet, idehaza nem. Persze egy idő után besokall, és visszakívánkozik a gyümölcsös reggelikhez, a zöldséges-tésztás fogásokhoz, és egy darabig nem akar húst enni. Mentségére legyen mondva, hogy a köreteket is képes önmagában elpusztítani - miután elfogyott a hús...

Én nem vagyok a hús ellen, szoktam is készíteni, főleg a kedvéért, de odahaza gyerekkoromban azt láttam, hogy a drága hozzávalók jól beosztható felhasználása alapvető szempont volt. Lakótelepen éltünk, így nem szaladgáltak levágható állatok a konyha körül, a csarnokban kellett a húst megvenni. Néha hoztunk vidékről, a földeken és az állatok körül végzett munkánkért cserébe. Mivel a hús ma sem olcsó (itt Budapesten drágábban is jutunk hozzá, mint a nomádporta körül), továbbra is fontos nekem a beoszthatóság.
Azért időnként mégis sütök fasírtot, ami természetesen azonnal elfogy. Apukám is kap belőle.
Egy kiló hús alatt neki sem állok. Minek? Hogy nézzék: ki veszi el az utolsót a tányérból?

Az egybesült változat gyorsabb és egyszerűbb, ráadásul kevesebb zsiradékot igényel és kiadósabb is. Ezt egy nagyobb, hosszúkás tepsiben (formában) sütöm. Kötelező bele 3-4 főtt tojást is tenni, hogy a szeletek közepén szépen ott legyen. Onnan tudom, hogy kötelező, hogy egyszer kihagytam belőle, mert bővebben volt a hús, épp elfért a formában. Párom azonban jelezte, hogy főtt tojás nélkül nem egybesült fasírt ez a valami. Tehát kell bele...
Egyébként ugyanúgy készítem, mint a hagyományos, pogácsa formájú fasírtot. A masszát a kiolajozott formában elhelyezve sütés előtt megszórom zsemlemorzsával, majd jól megpaskolom (formázom, tömörítem) egy lapos fakanállal (lapátkával), hogy szép maradjon a sütés során. Kevés zsiradékkal is átkenem. Először fólia nélkül ropogósra sütöm a külsejét, majd lefóliázva folytatom a sütést. Közben a felesleges levet időnként óvatosan leöntöm róla. Hidegen is szépen szeletelhető, hidegtálakra is finom.

De az az igazság, hogy bármilyen jó dolog is az egybesült fasírt, párom is, Apukám is azért a másikat, a húspogácsát részesíti előnyben. Ez van: jobban szeretik.
S mivel párom már a nomádportára készül megint leköltözni, ezúttal a kedvében jártam a fasírt terén. Egyébként nagyszerű találmány ez a magyaros vagdalt: a hozzáadott zsemlétől és a nem éppen sovány hústól finom puha és sohasem száraz, mint más konyhák némelyik darált húsból készülő étele. Jó fűszeres is: nálunk a vezető ízt a majoranna és a fokhagyma adja.

Figyelem: a sütés után visszamaradó zsiradékot soha ne öntsük ki! Ez is nagyon jól használható.
Szűrjük át. Ha zsírban sütöttük, kitűnő pecsenyezsírt kapunk, ami kenyérrel, lila- vagy újhagymával igazi csemege. Ha olajban végeztük a sütést (megjegyzem: nem biztos, hogy ennek van értelme), akkor pedig leszűrve eltehetjük grillezéshez, húsok, zöldségek kenegetéséhez vagy pácoláshoz is.

Zöldségből, gabonából is készül nálunk fasírt néha, de az egy más téma. Itt találhattok egy csicseriborsós-gombás változatot. Szójavagdaltat is készítettem már, ez akkor lehet finom, ha nem húsételt akarunk vele utánozni. Arra nem alkalmas. Nem szoktam a fasírthúshoz keverni zöldségfélét, gombát, szóját. Ezekkel ugyan kiadós és finom is lehet, de mégsem a hagyományos íz. Ha mégis ilyesmit készítek, akkor más nevet kap az étel.
A fasírtot egyébként nagyon nehéz fotózni (mindig nyoma vész), most az utolsó darabot sikerült pár percre kölcsönvennem e célra. Nálunk így készül:

Hozzávalók: 1 kg sertéshús (nem sovány, többnyire dagadó), 2-3 száraz zsemle (vagy ugyanilyen mennyiségű kenyér), 1 tojás, 1 fej vöröshagyma, 8-10 gerezd fokhagyma, 3kk pirospaprika, 2kk só, 2kk morzsolt majoranna, 1kk szárított petrezselyem, csipetnyi őrölt feketebors és őrölt kömény

Elkészítés: A zsemléket (kenyeret) beáztatjuk. A megtisztított húst nagyobb kockákra vágjuk, majd ledaráljuk. A megpucolt vöröshagymát is daraboljuk, majd áthajtjuk a húsdarálón. A zsemlékből kinyomjuk a nedvességet, s ezeket is ledaráljuk (legalább kitakarítják kissé a hús után a darálót.) Előfordul, hogy előre ledarált húsból dolgozom, ebben az esetben a vöröshagymát nagyon apróra vágom, a zsemléket pedig villával dolgozom bele a masszába. Így is jó lesz. Jöhet a fokhagyma: egészen pépesre vágva adom a többi hozzávalóhoz. Végül beleütöm a tojást és hozzáteszem a többi fűszert. Alaposan összedolgozom, majd a hűtőben hagyom állni, általában egy éjszakán át, hogy az ízek összeérjenek. Másnap nem túl nagy pogácsákat formázok a húsmasszából, zsemlemorzsába forgatom, és bő, közepesen(!) forró zsírban vagy olajban sütöm ki. Közben egyszer megfordítom. Figyeljünk rá, hogy ne tegyünk egyszerre túl sok húspogácsát az edénybe, mert lehűti a zsiradékot, és az hamarabb - feleslegesen - el is szennyeződik. A kisült pogácsák egy nagyobb szűrőben pihennek, mielőtt tálba kerülnének. Így ropogósabbak maradnak és a felesleges zsiradék is jobban lecsöpög, mintha nedvszívó papírra, szalvétára szednénk.

Akácvíz

Egyik este, amikor tüzeltünk a kertben, meglepődve vettem észre, hogy az egyik akácfán már kinyílt virágbugák is vannak. Ráadásul illatosak. A kert legdélibb részén persze, az északi oldalon még fejletlenek a virágok. Az orgonából elmaradt az orgonavíz, akácból most elkészítettem. Ha több virág lesz, majd ebből is kipróbálom az orgonából elkészített finomságokat, s persze mást is.
Alapvető útmutatásként az akácvízhez Renáta hasonló receptjét használtam, picit a mennyiségeken változtattam. Az akác esetében is eltávolítottam a zöld részeket, kizárólag a kicsipkedett virágszirmokat tettem a vízbe. Lehet, hogy ez felesleges, hiszen a virágbugákat egyben is, például kirántva fogyasztják. Gyönyörű élénkzöld színe lett a víznek, ezt azonban a kevéske citromlé szinte teljesen eltüntette. Ettől függetlenül nagyon finom, főként hidegen.

Hozzávalók: 3dl jól kinyílt, illatos virágszirom, 1 liter víz, 1ek citromlé, méz ízlés szerint

Elkészítés: A vízbe szórtam a virágszirmokat, majd felforraltam. 5 percig főztem lobogó vízben, majd félretettem ázni. Másfél óra elteltével átszűrtem, hozzáadtam a citromot és kevéske mézet.
Üvegekbe töltöttem.

Orgonareceptek - a tapasztalatok összegzése

Miután a mi kertünkben lezárult az orgonaszezon: már fakulnak és rozsdásodnak a virágok, én is befejeztem a velük való gasztronómiai kalandokat. Sokan emlegették a türelmet, engem inkább a kíváncsiság vezérelt, egy számomra új terep felderítése - s persze az a vágy is, hogy ellensúlyozzam az egykor illatos rózsabokrom kínálta lehetőségeim hiányát, no meg a soványkának sem nevezhető ibolyatermést. Vagyis azt, hogy idén ibolyából nem tudtam semmit sem készíteni, rózsa lesz, de már nem a legmegfelelőbb tőről...
Amikor az orgonával elkezdtem a játékot, már tudtam, hogy akáccal és bodzával is folytatni fogom. Akácfák vannak a kertben, bodza pedig a Háros-sziget mellett, az autóutaktól távol.
Más ehető virágokból kevesebb van felénk.
Ebben a bejegyzésben összefoglalom - részint magamnak - orgonás tapasztalataimat, s egyúttal idegyűjtöm a kipróbált recepteket is. Mivel az interneten legfeljebb kandírozva és salátában láttam orgonát, kénytelen voltam magam kísérletezni.
Nem új dolog, többször leírtam, de ebben az összefoglalóban is helye van: gasztronómiai célokra illatos, jól kinyílt virágokból érdemes dolgozni. Ha némiképp ragad a szemezgetésnél a kezünk, az csak jó jel: már nem valami fűfélével, hanem mézes-fűszeres virággal van dolgunk. Kevés citrom pedig szinte minden virágkészítménynél jól egyensúlyozza az édes-mézes ízvilágot.
Valamennyi recepthez csak a zöld kis tokokból kihúzott virágszirmokat használtam fel, zöld rész nem került bele. A virágokat nem mostam meg, csak jól kiráztam, hogy ne maradjon benne apróbb bogár. Alapvető tapasztalatom az volt, hogy a virág feldolgozása során a puszta forró vagy később lehűlt vízben történő hosszasabb áztatás keseredéshez vezet. Maximum 4 órát tudtam úgy áztatni a szirmokat, hogy az ízük még számomra kellemes maradjon. Ha cukor is kerül a felforralt vízbe, akkor a keseredés elkerülhető. Ugyanígy kesernyés ízhez vezethet, ha sokáig állni hagyjuk a virágokat. Frissen célszerű felhasználni őket, az illatuk is ekkor a legjobb. S most nézzük, mi készült. A címekre kattintva eljuttok az eredeti recepthez.

Lekvár:
Hagyományosan, cukorral sűrítettem be, és benne hagytam a virágszirmokat. Másodjára már egy darabka fahéj és pár szem szegfűszeg is belekerült. Nagyon intenzív ízű, édes-fűszeres (mint a viráglekvárok többnyire), inkább süteményekbe, fagylaltba való, mint közvetlen fogyasztásra. De ha elkészítjük virágzás idején, akkor egész évben használhatjuk az ételekhez, desszertekhez.
A zselésítővel, a virágokról leszűrt léből készített változatok nekem alig sűrűsödtek, de ennek nyilvánvalóan csak az az oka, hogy nem szoktam ilyesmit használni. A cukorral, virággal együtt készült változat szép sötétlila lett, a zselés inkább rózsa-barnás.

Ecet:
Egy hét után - éppen ma szűrtem le, kellemes, aromás ecet lett, jó lesz salátaöntetekhez.

Illatos cukor:
A vaníliás cukor mintájára készítettem, néhány nap (3) után átszitáltam. Nem szabad túl sok virágot adni a cukorhoz (inkább az utóbbiból legyen kétszeres, háromszoros mennyiség), máskülönben a virágokban lévő magas folyadéktartalom miatt túlzottan összeállna a cukor, és a virágok is hamarabb hervadnak, barnulnak. A virágos cukrot hűvös, naptól védett helyen tároljuk, és naponta alaposan rázzuk össze. Amint a virágok elkezdik színüket veszteni és kókadnak, barnulnak, szitáljuk át a cukrot nagyobb lyukú szitán, és távolítsuk el a szirmokat. Ez annál később következik be, minél kevesebb és frissebb virágot adtunk a cukorhoz. Azért kell ezt megtenni, mert a barnuló virágok illata már kellemetlen, íze pedig kesernyéssé válik. Az illatos cukor ezután süteménybe, italokba, desszertekben finom ízesítő.

Fagylalt:
Ez aratta a legnagyobb sikert, hiszen közvetlen fogyasztásra való, az előbbiek inkább ízesítőnek. Leginkább hozta és kiemelte az orgona virágos ízét, illatát, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Amit még készítettem:
Sütemény orgonalekvárral és illatos cukorral

Amit nem készítettem, de lehetett volna:
orgonavíz (Renáta csinált)
kandírozott virág
szörp
erjesztett ital

Következik hamarosan: az akác

A főzelékről

Elsősorban azt mondhatom el a témában, hogy nem különösebben rajongok a főzelékekért. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a blogon eddig nem kapott helyett, vagy pedig az, hogy olyan hétköznapi étel, amit nem tartottam érdemesnek a posztolásra. Pedig tudom, hogy hozzátartozik az étkezésünkhöz. Én szinte minden zöldségfélét szeretek, de inkább levesnek, vagy rakottasnak, vagy sütőben sütve, töltve vagy salátának. Főzeléknek kevésbé. Ha mégis, akkor legalább legyen friss, új zöldségből, a téli-tavaszi ételeknek nemcsak a színe erőtlenebb, de édeskésebbek is, s nálam - ha zöldségről van szó - ez nem előny. Például a cukorborsó főzelékkel ki lehetne kergetni a világból, ugyanígy egy édeskés sárgarépa-, netán egy fás karalábéfőzelékkel, a szálkás, öreg zöldbabról nem is beszélve.
Az új, harsányzöld kelkáposztából szívesebben eszem, vagy zsenge zöldbabból (bár ezekből is gyakran készül nálunk inkább más étel. Hiába, a környezetem alá van rendelve elsődlegesen az én ízlésemnek, vagyis amit én jónak találok, szívesen adom nekik is. Amit viszont nem... hát, az bizony ritkán kerül a tányérjukra, csak ha kiváltképpen vágynak rá.)
A spenótot is imádom, a sóskát is, de nem hagyományosan elkészítve. Tésztákba, salátákba inkább. A vadsóskát és a zsenge spenótleveleket leginkább nyersen. Ahogy a karalábét is vagy a borsót. A zöldbabot roppanósra főzve sajtmártással, pirított morzsával...mennyei....
De vissza a főzelékekhez. Van, amit szívesen eszek: szárazbabból, lencséből készült főzeléket, különösen, ha egy kis füstölt íz is belefő.
Párom és Apukám pedig kiváltképp kedveli a kelfőzeléket. Ezért időnként főzök nekik. Alapvető, hogy nem szoktam a zöldségeket hullára főzni, sőt: szeretem, ha felismerhetők az ételben. A kelkáposztánál is így teszek. Családi hagyomány szerint krumplival dúsítva készül, és a rántáshoz nálunk nem kerül pirospaprika. Persze ez is inkább a harsányzöld, fiatalabb zöldségekből finom (és mutatós), egyelőre be kell érnünk a tavalyi haloványabb darabokkal. A torzsáját nyersen ropogtatjuk el. Nálunk nem szokás a főzelékek tejtermékkel történő habarása. A hüvelyesekhez és a krumplihoz legfeljebb babér kerül ízesítőnek, a zöldbabhoz nagyon kevés ecet (cukor nem!) Kelkáposztához kömény és sok fokhagyma.
Eszembe jutott még egy főzelék, amit viszont párommal együtt mindketten szeretünk (én csak akkor, ha magam főzöm :) Ez pedig a közutálat egyik tárgya: a tökfőzelék. Ebbe azért teszek némi tejfölt, sőt paprika és paradicsom is kerül bele. Mivel a tök alapvetően semleges ízű, szerintem bárki el tudja készíteni saját ízléséhez igazítva, s akkor talán finomnak fogja találni. Az is igaz, hogy mi szeretjük a kapor ízét, tehát ezt sem sajnálom belőle. De semmi nem kötelező, aki nem szereti, kitalálhat magának más fűszerezést. Csak próbálkozni kell.
A mifelénk rendszeresített feltétekről még lesz szó, jöjjön előbb azonban a saját változatunk kelkáposztafőzelékre - melyből talán kiderül, hogy a rántás sem jár semmi nehézséggel:

Hozzávalók: 1 nagy fej (kb. 1,2 kg-os) kelkáposzta, 6 közepes krumpli, olaj, 3kk só, 4ek liszt, 1kk egész kömény, 8-10 gerezd fokhagyma, 1 közepes fej vöröshagyma, víz

Elkészítés: Előveszek egy jó nagy fazekat. A káposztát megmosom, leveszem a hibás levélrészeket, majd négybe vágom. Kivágom a torzsákat - éppen jó délelőtti nyers csemege -, majd a cikkeket kettébe vágom, s már darabolom is bele a fazékba. Nem kell túl apróra vágni vagy levelekre szedni, sőt a középső, vastagabb ereket sem szükséges kivágni. Teljesen felesleges. A fazekat megtöltöm vízzel úgy, hogy a káposztát valamelyest ellepje. Nem egyszerű, hiszen nagy mennyiségről van szó, de majd összeesik egy kicsit. Szórok a főzővizébe 2kk sót és 1kk egész köményt. Felforralom, majd kis lángon főzöm. Közben megpucolom a krumplit, és kisebb kockákra vágom.

A rántást is előkészítem: a vöröshagymát megpucolom, apróra vágom. Kevés olajon kezdem pirítani-dinsztelni (a zöldségfélékhez nem zsírt használok), közben a fokhagymát is megtisztítom és finomra aprítom (nem szoktam áttörni.) A fokhagyma is mehet az olajra, kicsit átkeverem, majd ráteszek 4 ek lisztet és így pirítom tovább, amíg a liszt zsemleszínű lesz. Igyekezzünk a hozzávalókkal, hogy a hagyma közben ne pörkölődjön túl. Ezzel készen is vagyunk, félrehúzhatjuk a tűzről. Nem kell felengedni, stb.

Közben a káposzta már biztosan majdnem jó, ezt ellenőrzöm is. Ne máljon szét. Mehet hozzá a krumpli és még 1kk só. Ha a krumpli is megpuhult, akkor a zöldségek levének kb. a felét leöntjük. Nem kiönteni, jó lehet levesnek, vagy mártáshoz! Sőt, az is előfordulhat, hogy még szeretnénk belőle visszatenni később a főzelékbe. Attól függ, hogy mennyire szeretjük hígabban-sűrűbben, de az sem fontos, hogy mindig egyforma legyen. Miután így csökkentettük a főzőlé mennyiségét, az előkészített száraz-morzsás állagú rántást egyszerűen csak ráöntjük a zöldségre, majd összekeverjük. A hagymának és a zöldségdaraboknak köszönhetően gond nélkül fog eloszlani az ételben. Azok kedvéért is írom, akik nem szeretnek berántani. Végül összeforraljuk az ételt, időközben kevergetve, hiszen ekkor már sűrűbb, könnyen lekaphat. El is készültünk. Egy óránál többet ne vacakoljunk az egésszel, mert akkor már biztosan szétfőztük a zöldséget!

S mi lehet a feltét? Valójában bármi. Nálunk a következők jellemzőek - függően attól, hogy ki fogyasztja:
- húsból: fasírt, sült virsli, pörkölt, sült hús, szafaládé pörköltesen (utóbbit én már mellőzöm)
- tojásból: jellemzően tükörtojás, esetleg rántotta
- vegán: tócsni, olajban sült krumplis tésztatekercsek, gombás zöldségfasírt, szójás vagdalt

Tejszínes-karamellás kávélikőr

Úgy döntöttem, hogy nem bitorlom a Baileys védett márkanevét e házi készítésű itókával, de nem titok, hogy e pompás krémlikőr Doctor Pepper és Mennyei Manna kitűnő receptje alapján készült.
A kettő közül én az utóbbit követtem abban a tekintetben, hogy hozzáadtam kávét, viszont a whiskeyből "csak" 3,5 decit. Ugyanis különböző számításokat is végeztem az ital készítése közben, melynek az volt az eredménye, hogy még így is meghaladom kissé az eredeti termék alkoholtartalmát (17%). Ezen túlmenően persze az árát is ki akartam számítani a házi variációnak. Rögtön adódott is az ötlet, hogy akkor a rendelkezésre álló 7 decis ír whiskeyt érdemes félbeosztani, így majd egyszer egy második adagra is elegendő lesz. No, ekkor derült fény a turpisságra.
Mi ugyanis nem szoktunk whiskeyt venni, sőt kapni sem. Nem szeretjük és drága is. Baileys-t sem szoktunk venni - bár ezt én nagyon kedvelem, de szintén nem olcsó.
Mégis úgy alakult, hogy már vagy két éve sínylődött egy üveg díszdobozos Jameson ír whiskey a konyhaszekrényben, jó hátul. Most néztem csak utána, hogy ez egy közkedvelt, 40% alkoholtartalmú, 3-szor lepárolt (vagyis semleges ízű) itókának számít. Szóval ezt az üveget mégiscsak ajándékba kaptuk, azt hiszem az egyik ügyfelemtől. Nálunk az a szokás járja, hogy nem lévén nagy alkoholfogyasztók, az ilyen ajándéknak azért persze megörülünk, el is tesszük, hogy alkalomadtán továbbajándékozzuk. Karácsony táján amúgy is sok helyre kell vinnünk valamit. Ennek a whiskeynek is ez volt a sorsa, többször oda is akartuk adni, de mindig hazakerült - legutóbb az a pár, akinek szántuk, nem tudott eljönni a családi összejövetelre. Szóval a nyakunkon maradt. Pár napja meg belebotlottam a fent emlegetett receptbe, és akkor úgy döntöttem, hogy már nem adom oda senkinek, marad nálunk, s lesz belőle likőr.
Csak amikor kimértem a felének gondolt 3,5 decit, akkor szembesültem a ténnyel, hogy ez az üveg már meg volt bontva valamikor, mert a kimérés után bizony nem maradt benne még három és fél deci, csak úgy nagyjából kettő és fél. Mondjuk gyanúsan könnyen is nyílt. Hogy mikor és ki vételezett belőle, azt ennyi hányattatás után meg nem mondom, de nem is érdekes. Jó, hogy nem ajándékoztuk így kinyitva el...
Nekem mindenesetre "ingyen" volt ez a whiskey, máskülönben nem hiszem, hogy eszembe jutott volna elkészíteni eme nagyon finom de költséges italt.
Egyébként tudtátok, hogy az írek írják a sajátjukat whiskey-nek, a többiek meg a nem ír ital nevét whisky-nek? Biztos sokan tudtátok.
S akkor nézzük az árkalkulációt. Mivel nem mindenki rendelkezik ilyen ingyen alapanyaggal, természetesen beleszámítottam a Jameson whiskey árát is, az interneten 0,7 literes kiszerelésben 5.190.-Ft. Nem semmi! A Bailey's ugyanitt 4.790.-Ft-ba került. Nem néztem meg több helyen, ezért lehet, hogy olcsóbban (vagy drágábban) is beszerezhető.
A házi készítésű italból 1 liter lesz. Az összehasonlítás kedvéért átszámoltam költségét 0,7 liternyi mennyiségre. Ez a Jameson whiskeyből késztve 2.620.-Ft. Vagyis több, mint kétezer forinttal olcsóbb az eredeti Baileys-nél. Nyilván létezik a Jameson-nél olcsóbb whiskey is alapanyagnak, de azzal én is egyetértek, hogy célszerű többszörösen lepárolt, semleges ízű, jó minőségű italt használni.
Az íze? Tegnap - amikor elkészült - nagyon finom volt. Ma? Állítom, hogy teljesen olyan nekem, mint az eredeti ital - ha nem tudom, hogy én csináltam, nem mondom meg, hogy nem az. (Bár abból nincs itthon, így nem tudom bekötött szemmel tesztelni a különbséget...)

Hozzávalók:

5 dl tejszín
4 ek kristálycukor
2 cs vaníliás cukor
2 tubus sűrített tej
1 dl lefőzött erős kávé
3,5 dl whiskey


Elkészítés:

1. A tejszínt felmelegítjük, félretesszük. A kristálycukrot karamellizáljuk, majd levesszük a tűzről és beleöntjük a meleg tejszínt. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett, lankadatlan türelemmel teljesen felolvasztjuk benne a karamellizált cukrot.

2. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a sűrített tejet és a kávét. Összeforraljuk, majd hűlni hagyjuk.

3. Miután kihűlt, hozzáöntjük a whiskeyt. Üvegbe töltjük, jól összerázzuk. Fagyasztóban tároljuk.

Orgonafagylalt

Tegnap kiderült, hogy a kipróbálni tervezett Bailey's-hez nincs minden itthon, s ami van, az is kevés. No persze azért nem marad el, azóta pótoltuk. Viszont ha már vettem hozzá tejszínt, ráadásul a negyedik körömet futom a lekvár-zselével (szerencsémre -?- mindjárt elvirágzik az orgona), akkor itt az ideje, hogy megvalósítsuk az egyik olvasóm - Bogi - által emlegetett fagylaltot. Nem amilyet ők Bulgáriában ettek, hiszen annak nem tudom a receptjét. Hanem amilyet én tudok csinálni. Ugyanis beugrott, hogy van egy nagyon egyszerű fagylaltreceptem, ahol lekvárból, némi citrommal, kevés cukorral és tejszínnel készül a fagylalt. Ilyen egyszerűen lesz tehát nekünk orgonafagylaltunk! (Én mostanában nem kívánom a tojást, de aki rendes, főzött fagylaltra vágyik, ilyet is talál a blogomon: e recept alapján elkészítheti.)

Hozzávalók: 250ml tejszín, ízlés szerint kb. 6-8 evőkanál orgonalekvár, 1-1ek házi bodza- és meggyszörp)

Elkészítés: Mivel az orgonalekvár elég intenzív ízű, ráadásul tartalmaz citromlevet és nekünk elegendő cukrot, ezért ezúttal el is hagytam a többi ízesítőt. Csak felvertem a tejszínt, majd a folyamat vége felé hozzáadagoltam a lekvárt és a szörpöt. A fagylaltot mélyhűtőbe tettem, ezután először félóránként (összesen 4-szer) majd háromnegyed óránként (kétszer) robotgéppel összekevertem - tekintettel arra, hogy fagylaltgépem nincs.

Egyébként nem is vágyom a gépre, mert ritkán eszünk fagylaltot, és csak helyet foglal. A fenti megoldás sem túl munkás, ha az ember otthon van, s közben akad más dolga is. Egyszerűen csak elől hagyja a robotgépet, s a megadott időközönként beteszi alá a fagylaltot.

Az íze nagyon meglepett különben. Valahogy sokkal jobban kiteljesedett benne az orgona, mint magában a lekvárban. Igaz, kevésbé édes, jobban érvényesül benne a virág mézes-fűszeres-kesernyés-zöld íze. Nem ettem még hasonlót, így nem tudom jobban leírni. Ki kell próbálni. Nem olyan, mint a gyümölcsfagylaltok, nem is túl édes, sokféle fűszeres jegy van egyszerre jelen benne. Párom szerint a puncsra hasonlít kissé. Ha eddig nem éreztem volna elegendő késztetést a lekvár évenkénti elkészítésére, már eggyel több okom van rá. Az ember a saját főztjét nem dicséri, így hát csak annyit mondok, hogy e fagylalt biztosan bekerül a visszatapsolt ételeink közé (link az oldalsávon), annak ellenére is, hogy nem vagyok nagy fagyi-rajongó.

(E recepttel idén be is fejeztem játszadozásaimat az orgonával. Nem csak azért, mert nálunk már csaknem elvirágzott, hanem mert a négy nekifutásos lekvár-zselé azért elszívta e tekintetben meglévő energiáimat. Az első kettő verzióról már olvashattatok, közülük a második nagyon finom lett, receptjét közzé is tettem. Ezt használtam a magos-fűszeres csókhoz is, és a mai fagylalthoz. Időközben azonban némiképp irigykedni kezdtem Limara és Makka ínycsiklandó gyümölcspektines-zselés változataira, és sokáig nem is gondolkodtam, már mentem is virágért - nehogy lekéssek róla. Mielőtt belevágtam, vettem persze zselésítőanyagot - Dr Oetker 3:1-et kaptam -, és tanulmányoztam a használatát. (Megjegyzem, nem tűnt úgy, hogy így jóval kevesebb cukorral megoldhatnám a dolgot, mint az eredeti receptemben.) A zselés változatok azonban nemigen vagy csak épp egy kicsit akartak sűrűsödni. Valószínűleg nem értek a zselésítőanyag használatához.
Ha lesz még kedvem, késztetésem, jövőre megpróbálok egy almával sűrített változatot is.
Az orgonaecetem viszont még leszűrésre vár.)

A fagylaltot szeretettel ajánlom Nektek. Valóban különleges és finom. (Erre némi bizonyíték, hogy Apukámnak is nagyon ízlett, pedig ő tényleg csak néhanapján eszik édességet vagy fagylaltot, s legfeljebb citromosat. Párom pedig már repetázott belőle. Lassan el is fogy...)

Magos-fűszeres csók

Ezt a süteményt készítettem elsőnek, amibe került az orgonalekvárból és az illatos cukorból. Egy linzertészta alapot gondoltam ki, méghozzá oly módon, hogy a liszt és a zsiradék egy részét olajos magvakkal, az édesítést pedig mézzel és a már említett orgonalekvárral, illatos cukorral oldom meg. Hozzá még fűszereket, pálinkát, némi aszalt és friss gyümölcsöt is szántam. Persze ezúttal is azzal "értem be", ami volt itthon, lehetett volna egész más ízvilágot alkotni más magvakból, gyümölcsökből. Elégedetlen azonban semmiképp sem lehetek, hiszen a sütemény jól fogyott, még a szomszédok és vendégeik is szívesen fogyasztották. A fotó meg olyan lett, amilyen, inkább jöjjön a recept! Senki ne rémüljön meg a sokféle összetevőtől, hiszen lehet sokkal egyszerűbben, más hozzávalókból készíteni, csak a linzertészta arányait próbáljuk tartani. Ez esetben a folyadékfélék miatt kissé lágyabb tésztát kapunk, ezért én keksznyomóba töltöttem, és úgy nyomtam sütőlemezre.
Nem túl édes sütemény, aki édesebben szereti, ennek megfelelően adagolja a hozzávalókat!

Hozzávalók: 30dkg darált dió, 30dkg rétesliszt (lehet teljes kiőrlésűből is), 25dkg vaj, 1kk só, 3ek apróra vágott mazsola (vagy más aszalt gyümölcs), 1 narancs + 1 citrom lereszelt héja és kifacsart leve, 1 nagy alma húsa lereszelve, 1 Bourbon vaníliás cukor, 3ek orgonalekvár (más is jó), 3ek illatos cukor (nálam orgonavirággal készült, de lehet sima kristálycukor vagy barna nádcukor is), 2ek méz, 3ek kókuszreszelék 3ek szezámmag, 2ek lenmag, 2ek szemes mák, 10dkg darált mák, 2kk kakaó, 0,5 dl pálinka, 1kk keserűmandula kivonat, csipetnyi őrölt citromfű, erős paprika, gyömbér, kardamom, koriander, fekete bors, szegfűszeg, ánizs, 1 tojás (elhagyható)

Elkészítés: A hozzávalókat egy nagy keverőtálba tesszük, alaposan összedolgozzuk, majd éjszakára a hűtőben pihentetjük. Másnap lisztezett sütőlemezre adagoljuk, lehet kanál segítségével, vagy csillagzsákba töltve. Én keksznyomót használtam hozzá.
4 sütőlemeznyi mennyiség. Az adagokat 200 fokon sütjük kb. 12 percig. Figyeljünk, hogy ne süssük túl. A sütőből kivéve hagyjuk pihenni, majd pár perc múlva már szilárdabb és könnyen tálcára szedhető. Igazából csak az előkészületek igényelnek időt és munkát, a sütés már gyorsan megy. Omlós finomság a jutalmunk.

Zöldséges-csípős csirke - ünnepeltünk...

Tegnap Apukám névnapját ünnepeltük. Csak hárman voltunk ezúttal. Ha többen is összejövünk - és az idő jó - inkább kint szeretek teríteni, mert jobban elférünk, mint az étkezőnek kicsi budafoki konyhában. Apu nem szereti az édes süteményeket, viszont szívesen eszik húst és fűszeres ételeket, ezért a következő volt a menü:

Szárnyashúsleves
Zöldséges-csípős csirke párolt rizzsel
Vajas kifli
Tokaji hárslevelű félédes fehérbor


Fentiek közül egyedül a főétel nem szerepelt még a blogon, ezért annak receptjét most közlöm.

Hozzávalók: 80dkg kicsontozott csirkemell, 2 sárgarépa, 2 nagy fej vöröshagyma,
1 zöldpaprika, 1 erős paprika, 2 gerezd fokhagyma, só, 1ek cukor, csipetnyi gyömbér, őrölt kömény, fehér bors, 1ek ecet, 4ek paradicsomlé (amikor van: friss paradicsom), olaj, 1kk pirospaprika, (esetleg: 2ek szójaszósz)

Elkészítés: A megtisztított hagymát, répát, zöldpaprikát, hosszúkás, vékony darabokra vágom, kevés olajon kissé megpirítom. Rádobom az apróra vágott húst, tovább pirítom, hozzáadom a fokhagymát és a pirospaprikát valamint a paradicsomlét (szezonban a friss paradicsomot kis darabokra aprítva.) Lefedve főzöm pár percig, amíg a hús némi levet ereszt. Ekkor hozzáteszem a gyömbért, sót, köményt, fehér borsot, az apróra vágott erőspaprikát, a cukrot. Tovább főzöm kis lángon. Amikor jól besűrűsödik a szaft, hozzáteszem az ecetet és a szójaszószt. Pár percig még összeforralom. Mivel nagyon fűszeres (keleties ízvilágú) étel, semleges körettel, natúr párolt rizzsel vagy tésztával fogyasztjuk.

Orgonaszüret - a lekvár

mostantól csak a könnyű ívek
emelkedése a földhöztapadt
szárnycsapások vetkőzése
tünékeny arcú ég alatt

(erős ildikó - kezdetek - részlet)

Nehezebben, mint gondoltam, de végül megszületett az orgonalekvár, ami talán dzsem vagy zselé, bár ezek a kifejezések a gyümölcsalapú készítményeknél értelmezhetők és különíthetők el. A nehézséget a készítésben az okozta, hogy én bizony a rózsalekvár-receptjeimből indultam ki, gondolván, hogy ami jó oda, ide is jó lesz. Nos ebben tévednem kellett. Emiatt a tetemes virágszirom mennyiséget kétszer kényszerültem leszemezgetni.
Az interneten ugyanis nincs ilyen lekvár - vagy én nem találtam.
Az egyik, kipróbált rózsalekvárom készítése pedig úgy indul, hogy két reszelt almával felforralok másfél liter vizet, majd félrehúzom a gázról, és a szirmokat ebben áztatom egy éjszakán át.
Másnap ismét felfőzöm, hozzáadom a cukrot, kevés citromlevet, stb. (Majd egyszer lesz egy ilyen bejegyzés is, csak mindig kevés hozzá a megfelelő (!) illatos rózsaszirom.)
A lényeg az, hogy most is így próbálkoztam. Azonban az egy éjszakás áztatásnak az lett az eredménye, hogy az orgonavirág megkeseredett, s ezután már semmi módon nem tudtam elvenni a keserű ízt. Vagyis a felismerés megszületett, ezt a virágot nem áztatgathatom, hanem azonnal fel kell főznöm, minél frissebben, annál jobb. Másodjára már így csináltam. A virágból készülő lekvárokat - hiszen ezek nem gyümölcsök, kevesebb bennük a potenciális sűrítőanyag - a megszokottnál több cukorral készítem. Ettől ugyan édesebbek lesznek, mint az általam kedvelt gyümölcslekvárok - viszont jobban kiteljesedik az ízük. Az édeskés ízvilágot kevés citrommal ellensúlyozom. Az elkészült lekvár - ahogy a rózsa esetében is - karakteres ízű, illatos, keleti típusú szirupos finomság, ezért nem kenyérre való, inkább süteményekbe, desszertekbe, krémekbe.

Forraljunk fel fél kg cukrot 1.5 kg vízzel. Amikor forr, dobjunk bele fél kg frissen(!) szedett, jól kinyílt virágszirmot. Lassú főzéssel sűrítsük a kívánt állag eléréséig. A főzési folyamat vége felé tegyük hozzá - ízlés szerint - max. 2 citrom levét. (Természetesen lehet fűszerekkel, és kevés almahússal gazdagítani, én elsőre nem akartam eltakarni az orgona ízét, hiszen csak most ismerkedünk. Az alma egyébént magas pektintartalmú gyümölcs, így segíti a zselés, sűrűbb állag elérését - rózsalekvárba mindig teszek.) Szép, sötétlila színe lesz - a kevés hozzáadott citromlé ezt alig befolyásolja. A virág illatából is marad a főzés végére.

Igyekeztem a bejegyzéssel, remélve, hogy még eléritek a lassan elvirágzó bokrokat.
Nálam már van konkrét terv az első felhasználáshoz, készül egy sütemény...

Orgonaszüret - ecet és illatos cukor

Honnan jött az ötlet? Nem tudom. Már tavaszelőn szerettem volna egy-két receptet ibolyából kipróbálni, de nem volt elegendő virágunk. Most viszont bőségesen van orgonánk, nem lesz kopasz a kert, ha egy részét a konyhában használom fel. Gasztronómiai célokra a jól kinyílt, erős illatú virágok a megfelelők - a rózsánál is ezt tapasztaltam, erről még írok később.

Az orgona esetében a megfelelően nyílt virágok könnyen lehúzhatók az apró zöld "tokokról", bár el lehet vele tölteni az időt, ha nagyobb mennyiségre van szükségünk.

Elsőként Palócprovence ibolyaecete nyomán orgonaecetet készítettem, a nomádportáról hozott fehér borecet hozzáadásával. A virágok színét gyorsan megszívta, most a hűtőben várakozik, két hét múlva leszűröm.

Illatos cukrot a vaníliás cukorhoz hasonlóan készíthetünk, a virágokat cukorrétegek közé helyezzük. A cukor legyen jóval több, mint a virág (legalább másfél-kétszerese), mert a szirmok különben túlságosan átnedvesítenék az elegyet. Jól rázzuk össze naponta. Pár nap után már nagyszerű illata van, ekkor nagyobb lyukú szitán keresztül át tudjuk szitálni, ha a szirmok nélkül akarjuk felhasználni. Célszerű, mert addigra a virág szép színe amúgy is megfakul. (Készíthetjük barna ill. nádcukorral is - nekem most nem volt itthon.)

Az orgonát más virágokhoz hasonlóan kandírozhatjuk.

A folytatás nemsokára következik.

Kertünk kincsei

Tegnap olvastam Dolce Vita medvehagymás olajának receptjét, amit a Maligán étteremből hozott nekünk. Bár medvehagymám már nem volt itthon, innentől beindultak a gondolatok, és hasonló módon - blansírozással - petrezselyemből, pitypang leveléből készítettem olajat (tavaszi salátákhoz.)

Egy csokor petrezselymet / pitypanglevelet 1 percre forrásba lévő vízbe dobok, majd jeges vízbe teszem (szűrővel a legegyszerűbb.) Utána alaposan leszárítom konyharuhán. Innentől kétféle módon folytathatom: vagy apróra vágom a zöldfűszert és felöntöm 2dl olajjal, vagy az olajjal össze is turmixolom, és másnap átszűröm. Én mindkét megoldást alkalmaztam, az elsőt is, mert szeretem a salátaolajban a zöldeket, ráadásul turmixolás nélkül nekem szebb, áttetszőbb az olaj. Felhasználás előtt pedig kissé felrázom. A fűszeres olajokat hűtő oldalában tárolom.

Az olajok után következett az orgonaszüret, a komjáti borecettel orgonaecetet készítettem (egy hét múlva átszűrhető), valamint illatos cukrot süteményekhez.
Az orgonából még lekvár is készül a konyhámban, nemsokára jelentkezem vele.
Külön bejegyzés lesz az orgonás receptekről hamarosan.

(A képen: petrezselyemolaj, pitypangolaj, orgonával illatosított cukor, orgonavirágos borecet - még készülőben.) Gasztroajándéknak is jók lehetnek.

Pálinkás-meggyes kókusztekercs

magadnak írod
magamnak írom én is
nem muszáj - de kell

(erős ildikó - ezért-haiku)

Mindig örömet okoz, ha megtalálom valaminek a hasznosítható módját. Így történt ezúttal a nomádportán termett szilvából készült pálinkánkkal. Illetve a maradék egy részével. A főzetés után a nagyobbik rész ugyanis rokonokhoz, ismerősökhöz került. Mi magunk épp csak megkóstoltuk - ha már saját, legalább legyen fogalmunk az ízéről. Nos, a magunkét sem szerettem meg. De azért egy kisebb kannával nálunk is maradt. Párom már többször kérdezte, hogy süteménybe nem menne-e, én meg annyit válaszoltam: nem kizárt, láttam már rá példát. De nem is gyakori azért a sütemények hozzávalói között. A múlt hét végén azonban kókuszra vágytam, olyan hagyományos tekercsre, amit Anyu is gyakran készített. Ekkor jött az ötlet, hogy rum amúgy sincs itthon, tejet meg most nem szeretnék bele - hát legyen meggy és pálinka. Pontosabban meggybefőtt, hiszen friss még nincs. S most ez nem is volt hátrány, mert így a befőtt levét is teljes mennyiségében fel tudtam használni, a pálinka pedig feldobta az eltett gyümölcs ízét.

Hozzávalók a tésztához: 50dkg kedvünkre való keksz ledarálva (lehet teljes kiőrlésű is), 4ek jó minőségű kakaó, 12 dkg porcukor, 1 üveg savanykás meggybefőtt leszűrt leve (kb. 3,5dl), fél deci pálinka (esetünkben szilva)
A kókuszkrémhez: 10dkg vaj, 8dkg porcukor, 1cs Bourbon vaníliás cukor, 10dkg kókuszreszelék
Továbbá: a leszűrt meggybefőtt kimagozva, 1dl pálinka, 1cs Burbon vaníliás cukor
A tetejére: kb. 5dkg kókuszreszelék

Elkészítés: A meggyet leszűrtem (levét félretettem a tésztához), kimagoztam, egy magasabb üvegpohárba töltöttem, és ráöntöttem az 1 deci pálinkát, majd letakartam a pohár száját.
A tészta és a kókuszkrém hozzávalóit külön-külön összekevertem. Egy nagyobb vágodeszkára alufóliát tettem úgy, hogy a fólia két oldalát a deszka alá csúsztattam. Kinyújtottam rajta téglalap formára a sütemény tésztáját, majd rákentem a kókuszos krémet. A meggyet leszűrtem, és a kókuszkrém tetején egyenletesen elosztottam. Megszórtam 1cs Bourbon vaníliás cukorral, majd a süteményt a fólia segítségével feltekertem. Kókuszreszelékbe forgattam, és a hűtőben érleltem néhány órát, hogy jól összeérjenek az ízek.

Nem sok idő jutott az utóbbira, de azért kiadós sütemény - csak három nap alatt sikerült eltüntetni...
Vegán változatban is könnyen elkészíthető - vaj helyett növényi zsiradékkal, esetleg nádcukorral.

(Az oldalsávon a receptek témabesorolását kicsit átalakítottam, remélve, hogy megkönnyítem vele az eligazodást.)

Krumplis-paradicsomos nokedli

azóta többé semmit
már semmi többet nem kérünk
nem hittük volna: s lásd a jelen
elég ok - hogy éljünk

(erős ildikó - más-kép(p) - részlet)

Mióta Duende bejegyzései meggyőztek arról, hogy nem szükséges túl nagy feneket keríteni a nokedlinek, azóta egész gyakran készül nálunk is. Volt már a nála látott szaftos galuska, azután spenótos-túrós, ez a tegnapi pedig szintén krumplistészta módjára készített változat, azzal a különbséggel, hogy paradicsom és - párom kedvéért - egy kevés juhbeles virsli is került bele.
Manapság már én is csak épp akkor keverem össze a nokedlitésztát, mielőtt forrni kezd a víz, és nem igyekszem palacsintatészta simaságot elérni. Továbbá nem hagyom állni, hanem már szaggatom, főzöm is ki. Sem az esztétikai élmény, sem az íze, állaga nem változott ettől, viszont nekem gyorsabb és egyszerűbb.

A szafthoz kell: 2 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1kk pirospaprika, só, olaj, 6 kis szem krumpli, 2 nagyobb paradicsom vagy szezonon kívül natúr paradicsomlé, esetleg egy pár juhbeles virsli (utóbbi nélkül is teljes az ízélmény.) Az olajon az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítom, majd hozzáadom a fokhagymát, később a megtisztított, kis kockákra vágott krumplit és paradicsomot. Tovább pirítom, majd pirospaprikát szórok rá, összeforgatom, sózom és kevés vízzel felengedem. Fedő alatt puhára főzöm, majd anélkül rövidebb lére. Egy villával a krumplit kissé összetöröm, csak annyira, hogy sűrű, de szaftos maradjon az étel. Ezután a felszeletelt virslit hozzáadom, elkeverem, majd elzárom a gázt alatta.

A nokedlihoz kell: 10 dkg Graham és 40 dkg rétesliszt, 2 kisebb tojás, 2kk só, 4,5 dl langyos víz. A hozzávalókat összekeverjük. A teljes kiőrlésű liszt arányát lehet növelni, ez esetben több folyadékot vesz fel a tészta, és kicsit erőteljesebb íze lesz, viszont laktatóbb. A nokedlit - aki úgy szereti - készítheti tojás nélkül is és víz helyett tejjel. A forrásban lévő vízbe sót teszünk, majd 3-4 adagban beleszaggatjuk a nokedlit. Tésztaszűrővel kiemeljük a vízfelszínre jött tésztát, kevés vízzel leöblítjük, és a korábban elkészített szafthoz keverjük. Apró csemegeuborkával vagy más savanyúsággal, esetleg salátával és frissen őrölt zöld borssal kínáljuk.

Egy óra alatt elkészül az egész. Szeretjük még az egyik Stahl-füzetecskében látott zsályás-kacsazsíros nokedlit is. Itt a kacsazsírban kissé átsütött friss zsályalevelekbe forgatjuk a kifőzött nokedlit, és ami a legszebb(!): a tetejére hagymakarikákat ropogósra sütünk. Nagyon finom, én csupán a kacsazsír mennyiségét sokalltam, ezért az eredeti receptnél kevesebbet használok hozzá - és maradtam a saját nokedlitésztámnál.

Mandulatorta tojás nélkül

Ez a sütemény még húsvét táján készült, akkor nem jutott idő a bejegyzésre, éppen csak lefotóztam mindent. Folytattam tehát a csokoládétortával és a máktortával indult tojás nélküli sorozatot. Először úgy véltem, némi csalódás lesz majd az előző kettő után a mandulás változat, de éppoly hamar elfogyott ez is. További tervek is vannak a fejemben, úgy mint citromos, esetleg kókuszos. Mogyorósat és diósat nem tervezek készíteni, mert ezeket a magvakat sósan jobban szeretjük.

A recept tehát megegyezik a már bemutatott torták alapreceptjével azzal a különbséggel, hogy itt kakaó és csokoládé helyett 10dkg darált mandulát adtam a többi hozzávalóhoz, rum helyett pedig keserűmandula kivonatot.

A vaj és a tej növényi helyettesítésével a vegánok is elkészíthetik e süteményt. Aki igényli, ehhez is főzhet krémet, akár a máktortánál bemutatott egyszerű módon. Természetesen ebben az esetben darált mák helyett mandula kerülhet bele.

A húslevesről

Ez talán az egyetlen olyan hússal készülő fogás, amit bármikor meg tudnék enni, egyszerűen jólesik. Utána nem is hiányzik semmi más. Sok zöldséggel, szépen lassan főzve. Nem túl gyakran készül nálunk, pedig nincs vele sok munka. Más húsos levesekkel (gulyás, bab) ellentétben itt mindent egyszerre teszek a fazékba. Ez úgy lehetséges, hogy többnyire nem nagyobb darab húsokat, csupán húsos-csontos részeket főzök bele, ami hamarabb puhul.

A levesbe szánt húsfélét lerakom egy nagy fazékba, majd jöhet rá a zöldség: sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, kisebb krumplik egészben, vöröshagyma, fokhagyma, kellevél. Nyáron egy fél paprika és paradicsom. Teszek rá 8-10 szem egész fekete borsot és összekötözött zöldfűszert (petrezselyem, zellerzöld, karalábélevél.) Van, hogy beledobok egy kisebb erőspaprikát is.
A zöldségekből csak a répafélét darabolom, a többi egészben megy bele, hogy könnyebb legyen később kiszedni, szétválogatni. A répát is nagyobb darabokra vágom csak, hogy ne főjön szét. Ráteszem a sót és hideg vízzel felengedem az edényt úgy, hogy a benne lévőket 4-5 ujjnyira is ellepje. Ezután már csak főzni kell, türelmesen, lassú lángon - amíg a húsos részek a csontról már könnyen leválnak. Ha szükséges, leszedhetjük közben a habját, de nem minden húsnál képződik hab. Ezután külön tányérba szedem az olyan bennefőtt zöldeket, amit esetleg nem mindenki szeret, elkülönítem a húsokat és a zöldséget. Hadd vegyen ki-ki kedve szerint. Hozzá manapság csigatésztát főzök, mert vidékről - párom rokonságától - ma már ezt kapunk.

Gyerekkoromban cérnametélttel ettük és főként csirkeaprólékból, belsőségekkel vagy marhahúsból készült. Manapság leggyakrabban szárnyasból készítem a húslevest. Legutóbb potom áron jutottam friss, húsos mellcsonthoz, több kilóval vettem, majd húslevesnyi adagokra osztva tettem a fagyasztóba.

A levesben főtt nagyobb húsokat tört krumplival, paradicsommártással, vagy tormával fogyaszthatjuk.

Az is nagyszerű - és takarékos - felhasználási mód, ha a sütni szánt húst először húslevesbe főzzük, majd utána pirítjuk át a sütőben. Így egyrészt egy tartalmas levest is kapunk, másrészt a hús is finomabb, porhanyósabb lesz, és a sütési folyamat is lerövidül.

A húsleves megmaradó levét átszűröm, és a zöldségleves, halászlé fölös levéhez hasonlóan ezt is lefagyasztom kisebb dobozokban. Így szinte mindig rendelkezésemre állnak a különböző alaplevek, amelyek ételek ízesítéséhez vagy mártásalapnak is kitűnők, illetve sokféle módon hasznosíthatók.

A pörköltről

Egy egyszerű téma, jól ismert étel, mégis szerepelnie kell a blogon, ha már egyszer az magyar ételeknek ad helyet. Már írtam róla annak idején itt, de akkor inkább csak általánosságok kerültek szóba, illetve Klement Kornél cserkésztiszt Cserkész-szakácskönyve, amely a pörköltnek három hagyományos elkészítési módját ismerteti. Először ezeket veszem sorra, majd összehasonlítom a saját főztömmel.

"1. Pörkölt pásztor módra
A pásztorok könnyebben jutnak húshoz, mint a falu más foglalkozású lakói. Járandóságuk a saját állatok tartása, a sebesült állatok (lábtörés stb.) húsának a felhasználása és persze a nyáj, a gulya, a konda természetes növekedéséből való részesedés (születések). Idejük is van a főzéshez, s tüzelőanyagban sem szenvednek hiányt. Amivel takarékosan kell bánni a legelőn, az a víz. Ez a főtényező hozta létre a magyar konyha egyik remekét, a pásztor-pörköltet. A bográcsba teszik a felvágott húskockákat, és víz hozzáadása nélkül, állandóan kavargatják, pörkölik. Amikor kiengedi saját levét, akkor sózzák, paprikázzák, s adják hozzá a hagymát, fokhagymát. Lassú tűznél éppen csak hogy bugyogtatják. Van idejük rá. Amikor a pörkölt zsírjára főtt ( tehát megpörkölődött), akkor kész az étel. Ez mártás annyira sűrű és tartalmas, hogy csak mártogatni szabad. Fehér kenyérrel, vagy zsemlével.

2. Pörkölt háziasszony módra
Sajnos, ma ezt készítési módot tartják „magyar módnak”. Itt a hagymát a zsírban megfuttatják, paprikázzák, majd a hússal együtt pörkölik, és később a vizet beleadják. A hagyma üvegessé tételét azért tartják fontosnak, mert így könnyebben fő majd meg. Világos, hogy a hagyma pirításához szükséges zsiradék növeli a pörkölt zsírosságát. Ez tehát a modern, zsírban szegény étkezés szempontjából teljesen helytelen. Az tény, hogy a paprika és egyéb fűszer íz- és illatanyagainak a lekötéséhez zsiradék szükséges, de teljesen felesleges pótlólagosan zsírt bele tenni. A húsok szöveteiben ugyanis igen sok - szemmel nem látható - zsiradék van, amely teljesen elegendő a fenti feladathoz. Ezenkívül még disznóhúst is több mint 1 óra hosszáig kell főzni, hogy megpuhuljon. Ez az időtartam pedig teljesen elegendő a hagyma szétfőzéséhez!

3. Pörkölt gazda módra
A nagy mezei munka (kapálás, aratás, krumpli szedés, répaegyelés stb.) végzésekor, a család kivitte a pörkölthöz valókat, és mindent egyszerre a bográcsba tett. A vízmennyiség is belekerült (kiló húsonként 1 liter) és erős tűzet, raktak alája. Elmentek dolgozni és a bográcsot magára hagyták. Csak időnként szaladtak oda, megmozgatták a bográcsot, és a tüzet megigazították. Legkésőbb 1,5 óra alatt a pörkölt elkészült, s éppen a szükséges mártás-mennyiséggel. A mai vizesebb húsoknál persze nem adhatunk kiló húsonként 1 liter vizet. Így inkább csak annyit tegyünk hozzá, hogy bőven ellepje. Ha később még adnunk kell hozzá folyadékot (bort, vagy vizet), akkor azt csak cseppenként adjuk. A nagy mennyiségű hideg folyadék összerántja a hússzöveteket, és aztán már hiába főzzük, nem puhul tovább. Minden esetre ez a legegészségesebb pörköltfőzési mód. Ezt csináljuk és ajánljuk minden cserkész-szakácsnak. És csodálatos módon, így is eléggé zsíros a pörkölt!"
(Részletek Klement Kornél cserkésztiszt Cserkész-szakácskönyvéből)

Nos, én magam a fentiek közül valóban a háziasszony módjára készült változatot készítem. Nem azért pirítom meg kissé az apróra vágott vöröshagymát, mert az így könnyebben fő, hanem mert más az íze, jobban szeretjük így. Való igaz, hogy ennek okán viszont zsiradékot kell adnunk az ételhez, de a pörkölt amúgy sem zsírszegény étel. Viszont a kevés hozzáadott zsiradékban azután a hús is gyorsan szép külsőt kap, még mielőtt főzni kezdenénk. Ráadásul az ízek is jobban érvényesülnek.
Alapelvem, hogy a húsokhoz a hozzájuk illő zsiradékot használom, olajat inkább csak a halhoz és a zöldségekhez. Hiszen teljesen értelmetlen lenne a disznópörköltet olajban készíteni. Akkor inkább ne főzzük. Ugyanilyen fontos, hogy megfelelő húst válasszunk (ez mindig egy picit zsírosabb, esetleg bőrös vagy kocsonyás), csirkemellfiléből sohasem fog pörkölt készülni. Csak annyi zsírt teszek hozzá, amennyi a hagymának kell. Vizet sem öntök bele mindaddig, amíg el nem főtte saját levét a hús. Azután is csak egy kicsit. Kétszer legalább zsírjára főzöm-sütöm, úgy szeretjük, ha a hús egészen puha. A leve pedig rövid és sűrű. Pirospaprikán és són kívül ritkán kerül bele más, néha pici bors, fokhagyma, nyáron egy fél paprika és paradicsom, esetleg erőspaprika. Viszont a vöröshagymával nem fukarkodom, egy kilónyi húshoz 3-4 fej hagymát adok.
Ki fogom próbálni a fent bemutatott másik két készítési módot is.

(A képen: sertéslábszárból készült pörkölt)

Közvéleménykutatás pünkösdig

Kedves Olvasóim! Többen felvetettétek, hogy a blogom színvilága sötét, nehezen olvasható. Mások pedig éppen azt jelezték, hogy tetszik nekik, ne változtassak rajta. Én magam a saját képernyőmön kellemesnek találom, pedig nincs maximumra állítva a fényerő. Azonban kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre. Ezért - ígéretemnek megfelelően - az új, pünkösdig tartó közvélemény-kutatás során arról faggatom látogatóimat, hogy kinek mennyire tetszenek a jelenlegi színek, illetve okoz-e gondot az olvasás. Én úgy látom, elég nehéz a nagyon színes, tarka képekhez olyan semleges hátteret és betűszínt találni, amely nem világít annyira, mint a fehér, mégis kiemeli a fotókat. Gyerekkoromban a kapható fényképalbumok lapjai feketék voltak, erre ragasztgattuk fotósarokkal a képeket. Ma már 95%-ban fehér lapos albumokat találok a boltokban, feketét alig-alig. Nekem a sötét háttér előnyösebbnek tűnik, de lehet, hogy másoknak nem. A kérdést és a bejelölhető válaszokat megint az oldalsávon találjátok. Előre is köszönöm a segítségeteket, magam is kíváncsi vagyok a válaszok megoszlására.

(Akit esetleg érdekel, de lemaradt az előző közvélemény-kutatás témáinak eredményeiről, itt találhatja az erre vonatkozó bejegyzést.)

Marhahússal, rizzsel rakott savanyúkáposzta

Duende joggal kérte, hogy a húsvéti menüből a húsos fogásokat is tegyem láthatóvá, még ha némelyik nem is fényképezhető túl jól. Nos, ez a rakott étel is ilyen - bár tudom, inkább a téli menüben lenne a helye. Viszont nagyon egyszerű, és kiváló hasznosítási módja a másra nem elegendő savanyú káposztának. (Legutóbb a szintén kevéske káposztát kelt tésztába tettem, így születtek a savanyúkáposztás tekercsek.) Ez az étel pedig így készült:

Fél kiló marhahúst ledaráltam, majd sűrű pörköltet főztem belőle. A pörköltkészítés általam alkalmazott - egyébként szerintem teljesen hagyományos - módjáról még lesz külön bejegyzés e héten. Most csak annyit, hogy a pörkölthöz 1 nagy fej vöröshagymát, pirospaprikát, sót, pici őrölt borsot, fokhagymát, egy fél zöldpaprikát, kevés natúr paradicsomlét és vizet használtam. Közben megfőztem 4dl rizst (előbb kevés olajon megpirítottam, majd a főzővizébe sót és szárított natúr zöldségkeveréket tettem.) Amikor a pörköltnek már jó sűrű szaftja volt, elzártam a lángot. A szaftból 2-3 evőkanállal a főtt rizshez kevertem, s ugyanennyit tettem a mintegy kilónyi leszűrt savanyúkáposztához (a káposztát nem főztem elő.) Végül egy nagyobb tepsibe terítettem a pörköltszafttal összekevert káposzta felét, rá a rizs felét, majd jöhetett a pörkölt. Ismét rizs- majd káposztaréteg következett. Lefóliáztam a tepsit és egy félórára forró sütőbe tettem. Később levettem a fóliát és egy kicsit megpirítottam az ételt. Kiadós fogás, 6 főre is bőségesen elegendő. Téglalapokra vágva friss tejföllel ettük.
(Bele vagy a tetejére is lehet sütni a tejfölt, én azonban mellé jobban szeretem.)

Duende! A vendégségben fogyasztott kemencés sültről nem találtam megfelelő képet, de röviden a következőképpen készült: A zöldségekkel előfőzött, csontozott csülkök nagyobb tepsikbe kerültek, majd szeletelt krumplival, hagymával, paprikával, paradicsommal körülrakva mentek a kemencébe. Előbb letakarva, majd fólia nélkül ropogósra sültek.

Húsvéti menünk

Nagyon szép időnk volt az ünnep alatt, és jutott idő pihenésre is a szabadban. A húsvétot párommal kettesben, illetve Apukámmal hármasban töltöttük, persze a a szomszédainknak is jutott a jókívánságokból és a süteményekből.
Hétfőn pedig igazi nagycsaládi körben ünnepeltünk, sokan voltunk, nem számoltam, hányan. A budafoki cseresznyefánk most teli van virággal, csak néhány éves, de tavaly is bőséges termést hozott, remélem, hogy idén is így lesz. Nem érdemeljük, mert nemigen törődünk vele, a metszés is elmaradt.
Ahogy ígértem, összefoglalom a húsvéti menüt, hátha valakit érdekel az Olvasók közül, vagy esetleg lemaradt a korábbi bejegyzésekről:




Nagypéntek - almás-citromos saláta
Nagyszombat - harcsából készült halászlé, nagyszombati vajas kiflik
Húsvétvasárnap - sonkafalatok, marhahússal, rizzsel rakott savanyú káposzta, sajtos
Húsvéthétfő - kemencés sült vegyes körettel, csokoládés-vizes piskóta, magos-sajtos sütemény a locsolóknak

Magos-sajtos sütemény a locsolóknak

Nem szeretem a locsolkodást. Ennek több oka is van. A lakótelepen, ahol felnőttem, húsvéthétfőn ismeretlen gyerekek is becsöngettek némi aprópénzt remélve, a felnőttek pedig valamiféle ital reményében. Hiába dolgoztam vele, senki sem süteményre vagy festett tojásra vágyott. Egy idő után ki is neveztem e napot kiránduló napnak, és inkább leléptem otthonról.
Ma sem rajongok érte, az ember a reggel még szép tiszta ruhájában estefelé már szédül a különböző illatoktól, még ha a legjobb parfümökkel permetezik is. Sokkal praktikusabb lenne, ha inkább egyszerűen vizet vagy szódavizet töltenének a pumpás kis üvegcsékbe. De tudomásul kell vennem, hogy a családban vannak olyanok, akiknek e szokás fontos, s azt még inkább, hogy a legfiatalabb generáció számára ez újdonság, ahogy a kertben a kis tojások keresgélése is.
S mivel a húsvéthétfőt ma már többnyire nagycsaládi körben ünnepeljük Csillaghegyen, a locsolóimra is gondolnom kell. Az egyszerű csokitojásokkal már többször kudarcot vallottam, még oly gondos szállítás mellett is megolvadt némelyik a melegben, a festett főtt tojásokért pedig kevéssé rajongok - ahogy a gyerekek is. Alkotókedvem más területeken élem ma már ki. Így idén - nem először - tojás formájú süteményeket sütöttem, majd azokat egyenként celofánzacskóba tettem és piros kenderszalaggal átkötöttem. Az apró csomagok egy kiskosárba kerültek, ebből vehettek a locsolók. (Érdekes módon a nap végére jóval több sütitojás hiányzott a kosárból, mint ahány locsolóm akadt, noha vittem más süteményt is...)
A "tojások" tésztájához a családi sajtos receptet használtam azzal a különbséggel, hogy a sütemény tetejét sajt helyett len- és szezámmaggal szórtam meg.
A teljes húsvéti menüt a következő bejegyzésben teszem közzé.

Húsvétvasárnapi sonkafalatok reggelire

hisz eddig bárhol bármerre jártam
vártam kértem kerestem túl sokat
minden bizonytalanság közt tudtam
hogy eljön majd ez a pillanat

(erős ildikó - végül - részlet)

Hangoztattam már sokszor, hogy nem vagyok nagy húsevő. Néha mégis kívánom, elsősorban a füstölt ízeket egy-egy kiadósabb levesbe, főzelékfélébe. Általában van is itthon, főként húsos bordacsont, hogy legyen mihez nyúlni. Nekem az íze elég, ha belefő az ételbe, magát a húst párom kapja meg. Nem épp nagy darabokat.
Viszont a sonka más. Gyerekkorom óta szeretem a parasztsonka ízét, a külföldi ínyenc változatokkal még nemigen tudtam összebarátkozni. Hol van viszont már az az idő, amikor úgy 12 éves korom körül barátnőmmel egy egész parasztsonkát - csak úgy - belakomáztunk. A vidéki ismerősök nem sajnálták - pedig akkor sem volt ingyen. Nem is értem, hogy ehettünk meg ekkora értéket egy délután alatt. S még a hasam sem fájt tőle. Ma már... nagyon ritkán és csak keveset kívánok. Húsvétra is épp csak egy kisebb darabot vettem, annak egy részét odaadtam Apunak. A maradék egy részéből kis szeleteket vágtam, majd darabokat és katonákat csináltam ma reggelire. Kellett hozzá az alma és a petrezselyem - valami zöld és gyümölcsös íz, magában már tömény lenne nekem. Párom sem tiltakozott az ízek ilyen összerendelése ellen, egyenként befalatozta. Csípős paprikát, hagymát is el tudok képzelni hozzá, de valahogy reggelire most nem hiányzott.
A sonkát leginkább nyersen szeretem, s ha már lúd, legyen kövér: olyan ritkán eszem, hogy ilyenkor nem érem be a bevásárlóközpontokban húsvéti sonkának árult, vákuumozott-pácsózott tarjával, csakis parasztsonka jöhet számításba. Még ha csak falatokat is kívánok belőle...

Ebédre pedig ma marhahússal, rizzsel rakott savanyúkáposztát sütöttem, délután meg sok-sok süteményt a holnapi vendégségbe. A következő bejegyzés majd erről is szól.

Nagyszombati vajas kiflik

Nálunk igencsak későn, este 8-kor kezdődik a nagyszombati szertartás, a körmenet pedig csak 10 után indul. Mégis jó látni, ahogy a kis utcákban mindenütt kiteszik a gyertyát az ablakokba, sőt, ki is jönnek a menethez. Van, aki csatlakozik, van aki csak a kapuban, a szemével kíséri a többieket.
Mennyei Mannánál szerettem bele ezekbe az apró kiflikbe, a recept pedig Limara pékségéből vándorol blogról blogra. Ez egy vajas-kelt tészta kombináció. Olyan könnyed finomság lett, amire számítottam, de vigyázni kell, az ember könnyen eszik túl sokat belőle. Szerencsére már félretettem Apunak és a szomszédoknak belőle a holnapi sonka mellé. Mi a mai nap harcsából készült halászlé után falatoztuk.
Az eredeti recepten csak annyit változtattam, hogy a töltelékbe picit kevesebb sót tettem, friss élesztő helyett szárazat és joghurt helyett (mivel ezek nem voltak itthon) tejfölt használtam.
A tej mennyisége Manna receptjével egyezett. A tészta összeállítását, kelesztését pedig a kenyérsütőgépre bíztam. Kezdetben gondoltam rá, hogy egy kis sajtot vagy sonkaszeletet teszek a kiflikbe, de teljesen felesleges, mert így jó, ahogy van. Nagyszerű recept, mindenkinek ajánlom kipróbálni!

A nagyböjti közvélemény-kutatás eredményei

Kíváncsian nézegettem a nagyböjtben a válaszok alakulását az oldalsávon. Mindenek előtt megköszönöm mindazoknak, akik válaszoltak. Nagy örömömre a résztvevők száma jócskán meghaladta a farsangi időszakét - így abban bízom, hogy pünkösdig megint csak sok válasz érkezik majd az új kérdésekre. De nézzük a nagyböjti témákat:
Az első kérdés a teázásra vonatkozott: ki, milyen teát fogyaszt szívesen. Több választ is be lehetett jelölni. 304 jelölés érkezett, a következő eloszlásban (zárójelben a "helyezés" is látható):

24% zöld tea (1) / 22% gyümölcstea (2) / 19% gyógytea (3) / 14% vörös tea (rooibos) (4) / 13% fekete tea (5) / 6% fehér tea (6) / 2% nem fogyaszt teát (7)

Meglepett kissé a fekete tea "ötödik helyezése". Annak ellenére, hogy mi szinte mindenfélét iszunk, azért a szálas fekete teák is előkelő helyen állnak nálunk, télen főként ez fogy. A gyümölcsteák nekem gyakran elég hasonló ízűek, a vörös és zöld teát jobban szeretem. A gyógynövényekből legszívesebben csalánteát fogyasztok, a mentát is tartalmazó keverékeket viszont kifejezetten kerülöm. Saját gyűjtésből csipkebogyót, kökényt, akácot iszunk.

A másik kérdés a böjtölésre vonatkozott: 115-en válaszoltak. Itt felmerült a vegánok / vegetáriánusok részéről, mit válaszolhatnának. Én úgy látom, ez egy életmód, nem pedig egy időszakos böjt, így ebben az esetben azt javasoltam, hogy vagy maradjanak ki a válaszadásból, vagy válasszanak belátásuk szerint, különösen, ha a böjt alatt ők is lemondanak olyan ételről/ételcsoportról, amit egyébként fogyaszthatnak. Mi magunk csak részlegesen tartottuk a böjtöt, én magam húst nem, de tojást, tejterméket fogyasztottam. A blogra is csak húsmentes receptek kerültek ki ebben az időszakban. A válaszok megoszlása pedig a következő:

62% nem tartja a nagyböjtöt / 32% részlegesen tartja / 6% megtartja a nagyböjtöt

Köszönöm a válaszokat. A következő időszakban - pünkösdig - újabb témákról faggatom majd az Olvasóim.
Áldott, örömteli húsvétot kívánok mindenkinek!

Almás-citromos saláta nagypéntekre

harmadnapra talán
mire a nap felkel
meg kell telnem
talpig türelemmel

(erős ildikó - harmadnapra - részlet)

Gyermekkoromban ez volt az egyetlen hétköznap, amikor a Nagyi nem főzött nekünk semmit. Bár a péntek egyébként is böjti napnak számított, nagypénteken csak hideget, azt is keveset ettünk. A sötét, ablak nélküli kis konyhájában ilyenkor nem lámpa égett, csupán egy gyertya. Az ünnep lényegéből talán keveset fogtunk fel, mégis különleges hangulata volt, és nem bántuk azt sem, hogy aznap nem kapunk főtt ételt. Előző nap már amúgy is elkezdődött valami a nagycsütörtöki szertartásokkal - így ha a negyven napos böjtöt nem is éltük, éreztük igazán át, a nagyhét mégis előkészítette bennünk valamiképp az ünnepet. Mindig máshogy. Így van ez a karácsonnyal is. Van, hogy jobban oda tudunk figyelni az adventi előkészületre, van, hogy kevésbé. Minden év más.
A mai böjt igazán nem eshet nehezünkre, hiszen olyan meleg van, hogy ilyenkor egyébként is csak a folyadékot és a salátákat kívánjuk. Egy nagyon egyszerű változatot készítettem. Aki különleges, megtervezett salátákra vár, nálam nem talál ilyet, mert mindig azt teszem bele, ami épp van itthon, s az öntetet sem szoktam variálni: páromnak inkább ecetes, savanyúbb, magamnak citromos-olajos változatot készítek. A fűszerekkel pedig csínján bánok, hiszen ilyenkor a friss hozzávalókon van a hangsúly.

Ebbe a könnyű kis salátába a következők kerültek: lilahagyma, alma, paradicsom, petrezselyem, retek, sárgarépa. Az öntetbe: szőlőmagolaj, citromlé, pici só, őrölt zöldbors.

Tétényi-fennsík

Minden évben többször feljövünk ide bicajjal. A Tétényi-fennsík természetvédelmi terület Budapest közigazgatási határához közel. Tőlünk egy bő félóra, visszafelé pedig csak gurulni kell a bicikliken hazáig. A fennsík nem túl nagy, de viszonylag nyugalmas és sok-sok szépséget rejtő terület. A mai nap délelőttjét is itt tölthettük, megörökítve néhány csodát. Nem mellesleg itt található a Történelmi Szoborpark is. Sokszor hallottam róla, de nem láttam mindaddig, míg Budafokra nem költöztem. Érdekes hely. Amikor az ember megérkezik, a kapu a szobrokkal együtt valóban monumentális. Viszont ahogy belép, vagy be sem megy, csupán a kerítésen keresztül benéz, a látvány már egészen más. Hiába a hatalmas szobrok, a helyszín okán ez a park csak olyan bekerített faluvégi kertnek tűnik, ahol valaki összegyűjtött ezt-azt. Még a viszonylag nagyobb talapzatokkal sem sikerül megközelíteni azt a hatást, amit ezek a szobrok eredeti helyükön kiváltottak a nézőből. Tudom, nem is ez a cél...
A szoborpark egyébként szerencsére csekély részét foglalja el a fennsíknak, a többi a természeté.

Egy jó könyv, egy pokróc és néhány madárlátta mákos buci pedig tökéletesen elég a teljes pihenéshez itt.

Mákos buci

az indulás és érkezés
így ér össze bennünk
alvás nélkül ébredés
hány öntudatlan tévedés
okozza ha vesztünk

(erős ildikó - főnix-lét -részlet)

Ez a sütemény (inkább étel, mert rendszerint leves után másodiknak ettük) nincs benne Anyu receptkönyvében. Talán mert annyira egyszerű. Nem is tudom, honnan vette, mert egyik nagymamám sem készítette emlékezetem szerint. Nálunk viszont gyakran sült. Egyszerű krumplis tésztája van, kicsit keményebbre gyúrjuk, mint ahogy gombóchoz, nudlihoz szoktuk, és cukrozott vagy mézes mákkal töltjük.
A hozzávalókat - hogy le tudjam pontosan írni - ezúttal lemértem:

1kg héjában főtt, hámozott majd áttört krumplihoz 50dkg réteslisztet és 2kk sót adunk. Összegyúrjuk, majd a tábla méretétől függően célszerű több részre osztani, én két adagban nyújtom téglalap alakúra. A kinyújtott tésztát adagonként 12 téglalapra osztjuk (tehát összesen 24 db lesz.) Az egyes darabok középső sávjára szórunk 1-1 evőkanál máktöltetéket (kb. 15dkg darált mákhoz ízlés szerint adunk cukrot vagy mézet), majd a tésztát két oldalról ráhajtjuk. Lisztezett sütőlemezen sütjük (kb. 180 fokon) addig, amíg a tészta alja kissé megbarnul, majd megfordítjuk a darabokat, és ismét barnulásig sütjük.

Langyosan a legfinomabb. Ezt az ételt vegánok is készíthetik, sőt, azok is, akik élesztős tésztákat, vagy tojást, tejterméket nem fogyaszthatnak valamilyen okból. A liszt természetesen teljes kiőrlésűre is cserélhető - részben vagy egészben. Ilyenkor azonban kevesebb lisztet vesz fel a burgonya.

Tavaszi furcsaságok lilában és zöldben

Szeretem együtt ezt a két színt: a kékeslilát és a zöld árnyalatait. Mindkettőből azt az erőteljes jelenlétet, amely nem sötét, de nem is világos, egyfajta ragyogó telítettség. A tavaszhoz hozzátartoznak a jellemző illatok, s bár az időjárás már elhiteti velünk, hogy nyár van, a jácint illata nem csal meg.
Fura dolgokat művel ez az ember itt mellettem. Jön-megy egész nap. Pakolja a dolgait innen oda, azután meg onnan ide, a nap végére sikerül elérnie a káosz állapotát. Kérdem dél körül, éhes-e. Valamit automatikusan válaszol, de biztos vagyok benne, hogy a kérdés el sem jutott hozzá. Mondom neki este, hogy mindjárt besötétedik. Akkor megint nekiáll, behurcolja, amit kihurcolt, s persze kicsit sem áttekinthetőbb a helyzet. Alszom, mire hajnalban végre leoltja az olvasólámpát. Számára jelentős műszaki problémákon töri éjjel-nappal a fejét, aminek néha kézzelfogható eredménye is van, például megjavul a bicikli vagy a telefon, felhasználóbarátibb lesz a számítógép. Meg is kapja a dicséretet érte. A teóriákat nem méltányoljuk, de a konkrét eredményeket természetesen igen. Azután megint jön-megy, visszazárja magára áthatolhatatlan világa ajtaját. Egy este pedig váratlan dolog történik: a sötét leple alatt átmászik a kerítésen a szomszédba, az évek óta magára hagyott, gondozatlan kertbe, hogy jácintot lopjon. Nekem. Persze az ilyesmi csúnya dolog, meg veszélyes is, le is toljuk érte. Mégis: teljességgel érthetetlen, mi történik vele ilyenkor. "Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes." (WS) Valahogy így...

Sajtos-medvehagymás krumpli

valahogy próbálom már
úgy nézni ezt az egészet
mintha szememmel
metszeném ki a képet

menteném a szemét közül
mi magában talán üdvözül

(erős ildikó - állomás - részlet)

Ma egész más okból fotóztam a kertben és a ház körül, mint szoktam: megpróbáljuk értékesíteni a budafoki lakást. Ha sikerül, a nomádporta lesz az új otthonunk, s talán kissé rendbe is tudjuk tenni. Tudom, hogy ez nem egy pár napos folyamat (van már némi tapasztalatom az ilyesmiben), az is lehet, hogy nem lesz érdeklődő, s ebben az évben nem is tudjuk eladni. Egyre nagyobb terheket ró azonban fenntartása ránk az utóbbi években, miközben a munkalehetőségeink igencsak megcsappantak.
Így nehezen szánva rá magunkat, mégiscsak döntöttünk. Édesapám ugyanebben a társasházban lakik, nem tudom, milyen gyakran tudjuk majd látogatni, illetve hajlandó lesz-e esetleg valamikor a közelünkbe költözni vidékre. Nagyon szeretném.
Ma (megint) egészen egyszerű fogást készítettem ebédre. Páromnak még volt kedvére való maradék, én meg nem vágytam semmi különlegesre.

Még mindig van abból a csokor medvehagymából, amit kérésemre Apu hozott, így ismét készítettem a sajtos majonézből, amit legutóbb a sült zöldségekhez ettünk. Héjában megfőztem 6 közepes krumplit, megpucoltam, szeleteltem. Ráöntöttem a majonézt, medvehagymát, nyers sárgarépát vágtam rá és kevés zöld borsot tekertem a tetejére. Tálalás előtt behűtöttem. Két nagy adag saláta lett belőle.

Máktorta tojás nélkül - akár húsvétra is

az éberen leső sötétben
egy óra percegése lüktet
fáradtra gyűrt éjszakán
próbálgatjuk fekhelyünket

(erős ildikó - főnix-lét - részlet)

Ma este, ahogy hazafelé jöttem, elég volt a levegőt belélegezni, hogy tudjam, valami hirtelen - és hiába figyeltem: megint szinte észrevétlenül - megtörtént. Míg a kert alig kibújt virágait, az aranyvessző első szirmait lestem, alig egy utcával arébb már nemhogy rügyeznek, de virágban állnak a gyümölcsfák, némelyik bokron pedig annyi a zöld levél, mintha a márciusi tél alatt lopva már erre a pompára készülődött volna - és tényleg. Mindig úgy hiszem, a tavaszra csak várni lehet, nem lehet pontosan tudni, mikor történik meg a változás, egyszerre csak itt van. Hiszen épp egy hete, péntek este még nagykabátban dideregve igyekeztem haza, s a tavasznak csak apró ígéretei voltak, most meg... el sem hiszem. Talán egy éjszaka leple alatt történik mindez. A nomádportán még sosem láttam a tavaszt. Valahogy így hozta az élet. Nem láttam a cserjék és a gyümölcsfák virágzását, a tulipánok nyílását, csak elképzelem. Majd egyszer...

Amikor nem olyan régen elkészítettem a tojás nélküli csokoládétortámat, már sejtettem, hogy e recept alapján majd más süteményeket is sütök. Nagyon megtetszett az állaga. A puha, omlós belső, és az - hogy ellentétben a nagyon tojásos sütik némelyikével - ez másnapra sem ölt szivacs állagot (már ha marad belőle valami.) Akár a húsvét is - hiszen akkor még nincs friss gyümölcs - jó alkalom lehet rá, hogy megsüssük.

A receptje tehát megegyezik a fent említett csokoládétorta receptjével (a rumot is beleértve), azzal a különbséggel, hogy az 5dkg kakaó+5dkg csokoládé helyett 8dkg darált+2dkg szemes mákot tettem bele.
(Szeretem használni a szemes (darálatlan) mákot a süteményekben, izgalmasabb, változatosabb a tészta. )
Aki igényli, készíthet hozzá (rá/bele) egy könnyű mákkrémet is, a nálam megszokott módon:
2dkg lisztet 2dl tejben csomómentesen elkeverünk, majd folyamatos keverés mellett kis lángon főzve besűrítjük. Beleteszünk 8dkg cukrot, pár csepp citromlét, csipetnyi sót és 10dkg vajat. Végül ezt az alapot ízesítjük - most éppen mákkal: 1ek darált, 1ek szemes mákot hozzákeverünk. Kicsit hűlni hagyjuk, s már tölthetjük is a süteménybe.

Úgy tűnik, a tojást egyre inkább száműzöm - nem a konyhából - de a süteményeim nagy részéből. Van, amiben egy-egy darab nem zavar (a linzer például puhább, omlósabb vele), vagy némelyik péksütemény tetejét megkenegetem vele, de ahogy annak idején a piskótatésztákat nem kívántam, most már a valamivel kevesebb tojást tartalmazó kevert tészták sem jöhetnek szóba. Ettől függetlenül azért használok tojást - legutóbb nagyon finom volt a sajttal, medvehagymával kikevert majonéz, és bizonyos hidegtálakban, valamint lágytojásnak is szeretem. Palacsintatésztába inkább nem (maximum egy darab a többi hozzávaló mennyiségétől függetlenül.) Krémes süteményeket ritkán csinálok, de ha igen, főzött krém készül hozzá - tojás nélkül. Párom imádja a tiramisut is, de nálam az is tojás nélkül készül és ritkán. A nokedlitésztába viszont szoktam tenni, bár nem lenne muszáj. Fasírtba, zöldségfasírtba egy megy vagy egy sem. Helyettesítésével (pl. lenmag) még nem próbálkoztam, egyelőre nem éreztem szükségét.

Visszatapsolt ételeink...

Az ember mindig újat és újat alkotna, ritkán vágyik arra, hogy elkészítse ugyanazt akárcsak kétszer. A konyhában mégis vannak kedvencek - egyrészt régi, magunkkal hozott, jól bevált ízek, másrészt pedig azok az ételek, amelyek egy-egy véletlen ötlet alapján születtek, s úgy váltak kedvenccé. Arra gondoltam, hogy időnként szemezgetem majd, melyek azok a blogomban bejegyzett receptek, amelyek megérik (már megérték) az ismétlést, mert annyira megszerettük őket.
Sokszor persze ezek a legegyszerűbb ételek, de nem mindig. Ez a rendszerezés elsősorban nekem nagy segítség, mégis közzéteszem az oldalsávon, hátha szívesen nézelődik köztük más is.

(A receptek nevére kattintva lehet eljutni az eredeti bejegyzéshez!)


TÉL
December (advent - Mikulás - karácsony - szilveszter)
adventi édes tallérok / karácsonyi mézes-citromfüves csillagok / töltött káposzta
kacsahúsleves és narancskrémes sütemény

Január (újév - farsang)
farsangi fűszeres párnák / reggeli mákos falatok /narancsos aprófánk /csülkös bableves /sajtos-diós petrezselyempesto /hagymás-paradicsomos bab /szódavizes-leveles papucs baracklekvárral

Február (farsang - nagyböjt)
szalonnán pirított kelkáposztaleves / mákos nudli teljes kiőrlésű liszttel / savanyúkáposztás tekercs / kapros-diós zablepény márványsajttal / fügés-meggyes farsangi szívek (a fotón) /diós házisajt olajban pácolva / böjti darás kenyér / krumplis tollhegytészta


TAVASZ
Március (nagyböjt)
gomba tárkonyos marinádban / paradicsomos bableves / fűszerolajos sült dió / csokoládétorta tojás nélkül / mákos kürtők / fűszerolajos krumplisaláta / fűszerolaj / barnakenyér / egyszerű lencsetál / krumplis tésztatekercsek / citromkrémes linzer / fűszerolajban sült zöldség sajtos-medvehagymás majonézzel

Április (nagyböjt-húsvét)
spenótos nokedli / máktorta tojás nélkül / sajtos-medvehagymás krumpli / mákos buci
/ vajas kiflik / magos-sajtos sütemény / rakott savanyúkáposzta / pörkölt / húsleves / krumplis-paradicsomos nokedli / pálinkás-meggyes kókusztekercs / fűszerolajok blansírozással / orgonaecet és orgonás cukor / orgonalekvár / zöldséges-csípős csirke / orgonafagylalt / tejszínes-karamellás kávélikőr / főzelék / fasírt

Május (húsvéttól pünkösdig)
diós-sajtos teasütemény / bodzazselé zöld teával / petrezselyem olajban / mákos metélt / fenyőszirup / citromfüves limonádé / császármorzsa kukoricadarából / vadsóska-saláta / újkrumplis-gombás egytál / spenótos joghurtkrém / aszalt paradicsom fűszeres olajban / mézes bodzasörbet / tavaszi spárgatál / pálinkás-tejszínes gyümölcsök / tavaszi zöldségek sajtos szószban / balzsamecet-krém / juhtúrós burgonyalepény / zöldségleves / paprikáskrumpli / krumplis hallepény / (napon készült rózsakivonat)


NYÁR
Június (pünkösd - úrnapja - szentivánéj - aratás)
pünkösdi pecsenye barnamártással / fűszeres krumpli joghurtmártással / sajtos-petrezselymes és mákos kalácsok / házi savósajt / töltött lepények / lencse ropogós pereccel / rakott hideg szűzpecsenye / gyümölcsös linzerszelet / keserűcsokoládé sörbet / Szent Iván napi sajtos-spenótos sütemény / spenótos rizs tejszínes sajttal / tárkonyos saláta sült cukkinivel / sárgabarack sörbet rózsakivonattal / lecsó / grillezett karalábé

Július (aratás - dologidő)
sült krumpli gazdagon / gyümölcskoktél / marinált fokhagyma / barackmártás (vinaigrette) / hortobágyi kelt rétes - édes-sós sült őszibarack borssal - málna ketchup - fehérbab saláta juhtúrós-balzsamecetes jughurtöntettel és koktélparadicsommal - fehérboros dinnyekoktél / sült karfiol joghurtöntettel / tócsni / mézes-joghurtos édesség / zöldbabos egytálétel / padlizsán grillezve / bundázott krumpli / sült sajtos-diós bonbon /

Augusztus (dologidő - nagyboldogasszony - Szent István)
sós perec / szilvás szelet / nyári pirítós paradicsommal / paprikakrém (ajvár, zakuszka) édesen és csípősen / magyaros tekercsek


ŐSZ
Szeptember (dologidő - napforduló - szüret)
palacsinta / bundázott padlizsán petrezselymes babbal / sóban eltett fűszerpaprika / paprikás-kukoricás cipó / vöröslencsekrém / kukoricás csirkefalatok juhsajtos majonézzel / ételízesítő / húsos-zöldséges alapmártás /otelló torta / diós-juhsajtos töltött gomba / egyszerű krumplileves rántás nélkül

Október (szüret - betakarítás - őszi vetés)
babpástétom / szőlőketchup / fűszeres sült lilahagyma / almás rétes / vajas kekszek: rumos-kakaós, vaníliás-mákos, sajtos-dió, almás-fahéjas / csípős krumpli / zöldségkrémleves sajttal és pirított dióval / almatea / Anyu gombalevese

November (a gazdasági és az egyházi év vége - az advent kezdete)
krumplilepény zöldségmártással / vajas keksz naranccsal és kakaóval / krumplilángos / petrezselymes palacsinta lecsós-krumplis töltelékkel / halpástétom / mákos tekercsek / ünnepi torta / sós-pirított dióval szórt tejkaramellás csokoládétorta


Jó étvágyat!