2009. június 30., kedd

(Sárkány)lecsó

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
(Weöres Sándor)

Valahogy úgy képzeltem mindig, a tüzet okádó sárkányok ilyen finomságokat ehettek. Meg lehet, hogy azok is, akik a mesében legyőzték őket. Ebben rejlett a titokzatos erő. Akinek pedig nem jutott belőle, az vagy vesztes lett, vagy kénytelen volt valamilyen furfanghoz folyamodni.

A lecsót én csípősen, sőt erősen szeretem. Azért persze nem baj, ha mindennek érezni az ízét benne. Többféleképpen is készül nálunk, hús nélkül és kolbásszal is, körettel (pl. tarhonya) és anélkül is. Utóbbi esetben kenyérrel tunkoljuk a szaftját. Sűríteni néha krumpliszeletekkel szoktam. De rizzsel és kis főzőtökkel is finom. Ez utóbbi változat egyszerűen töklecsó névre hallgat. A kétkedőknek is javaslom kipróbálni. A kistököt meg sem kell pucolni, csak megmosva kettévágni, kimagozni, majd a két felet még 3-4 hosszú csíkra vágni, s uborkagyalun szeletekre gyalulni. Picit besózzuk, majd a levéből kinyomkodva mehet a majdnem kész lecsóba. Pár perc is alig kell neki.
A friss zöldbabfőzelék is isteni lecsósan elkészítve (jön a szezonja!)

Párom nem rajong a lecsóért, s mint észrevettem, semmilyen tunkolható ételért. Illetve szereti őket, de mindnek a levét "fel kell szivatnia" valamivel, s ez a valami nála nem kenyér. (Fura.) A paprikáskrumpliban összetöri villával a krumplit, hogy a tányérjába kerülő szaftot az feligya. A pörköltekből kieszi a húst, a szaft legfeljebb annyiban játszik, hogy egy kevés kerül a nokedli, tészta, rizs, főzelék, stb. tetejére. A lecsóból pedig egyszerűen rántottát csinálna. No de nem ebből!
Végülis van abban igazság, hogy a paprika, paradicsom nagyon jó nyersen. Így is van. Nekem azért évente párszor - főleg nyáron - jól esik az az élmény, amit egy ilyen lecsó ad. Most párom nincs itthon, megragadom az alkalmat és elsárkányosodom... (bár ez lecsó nélkül is jól megy.)

Jöjjön akkor a kedvenc változatom. Figyelem! A tűzokádáshoz friss kenyeret (és papírzsepit) előkészíteni!

Hozzávalók (2 főre): 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 4-5 nagyobb sárga húsú zöldpaprika, 3 nagy paradicsom, 1 zöld erőspaprika, 4 kisebb krumpli, 8 karika csípős füstölt kolbász, 4ek olaj, 1kk só

Elkészítés
: Én roppanósan szeretem benne a paprikát, nem szétfőzve, ezért gyorsan kell dolgozni, vagy mindent előre elkészíteni a főzéshez. A hagymát megpucoljuk és nem kockázzuk, csak félbe-, majd 2-3 mm-es szeletekre vágjuk. A paprikát kicsumázzuk (én ehhez hosszában félbevágom), majd széles csíkokra darabolom. A paradicsomot nem szoktam meghámozni, csak a csumáját vágom ki, és nagyobb darabokra aprítom. A fokhagymát is csak szeletelem ehhez az ételhez. A krumplikat meghámozom, félbevágom, és vékony szeletekre vágom, hogy hamar átfőjön, ne kelljen miatta a többi hozzávalónak szétmálnia. Felmelegítem az olajat, majd rádobom a kolbászkarikákat és megsütöm. Utána kiveszem az edényből (mert sütve szeretem, nem főzve), s jöhet az olajra rá a hagyma, majd egy-két perc múlva a paradicsom, fokhagyma, később a paprika és a krumpli. Széles csíkokra vágom a hegyes erőspaprika húsát is, majd (erejétől függően a csumájával együtt) megy az ételbe. Végül a só. A paradicsom persze jó kis levet ereszt, de nem kell felismerhetetlenné válnia. Fedő alatt lassú tűzön párolom rövid ideig (kb. 10-15 perc.) Végül visszateszem rá a sült kolbászkarikákat és elzárom a gázt.

Tegnap még beledobtam pár szem megmaradt koktélparadicsomot is.
Nemcsak finom, de gyorsan elkészíthető fogás - azoknak, akik szeretik az ilyen ételeket. Ráadásul nem a hús a lényege, vegetáriánusoknak is remek nyári fogás lehet. Én magam néha-néha kívánom meg, de tegnap nagyon jólesett.

2009. június 28., vasárnap

Az étkezési szokásainkról...

Mindenki táplálékaként
ahogy már írva van,

adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.


Mert minden élő egyedül

az elevenre éhes,

lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.


(Pilinszky János)

A címben olvasható többesszám ezúttal rám és páromra vonatkozik, nem szeretném, ha bárki magára venné esetleg. Sőt, páromnak is szabadságában áll mindenkoron felülbírálni vagy áthágni ezeket a szokásokat. (S ő ezt tudja jól...)

A múlt héten több írás is elgondolkodtatott, és arra késztetett végül, hogy én is összefoglaljam, mit és mikor eszünk, és úgy egyébként mit gondolok bizonyos élelmiszercsoportokról, a vegetáriánus és nem vegetáriánus életmódról, a vegánságról, a nyersételekről, és általában az étkezésekről.
Az említett bejegyzéseket Szepykénél és Renátánál olvastam, de ilyen volt Vegavarázs kihívása is. Ez a poszt mindazonáltal megint inkább saját gondolataim összegzése kíván lenni, semmint vitaindító, esetleg észtosztó írás.

Az itt leírtak nem hivatkoznak semmilyen tudományos kutatásra, eredményre, csupán személyes tapasztalatokra és a józan észre. A tudomány eredményeit már azért is mellőzném, mert egyrészt gyakran ellentmondásokba ütközünk, másrészt én nem vagyok elég járatos ebben a témában (sem) ahhoz, hogy ezeket az eredményeket értékelni tudjam. Illetve hogy mellettük vagy ellenük állást foglaljak. Ezért marad a saját tapasztalat és amit józan ésszel fel bírok fogni.
Egyébként a szervezetünk mindig visszajelez, így van kitalálva. Ha húszévesen még nem érzékeljük nemtetszéseit, harmincon túl már biztosan fogjuk.

Még itt az elején elmondom, hogy engem a vallásom nem kötelez semmilyen étkezési szabály megtartására, legfeljebb böjti napokat ír elő. Nem is követek semmilyen étkezési elvrendszert, talán egyedül a Testkontrollban lefektetett alapokat érzem magaménak. Ez az, amiben hinni tudok, ami nekem bevált. Aki olvasta ezt a könyvet, talán ráismer majd néhány onnan való gondolatra a soraimban. Nem állítom azt sem, hogy mindenben és mindenkor követném ezeket az elveket. De sokkal jobban érzem magam, amikor igen. A szervezetünk sem egyforma, van, aki másképp érzi jól magát a bőrében.

Reggeli-ebéd-vacsora
Számos elmélet van róla, mikor és mennyit kell enni. Nos, én ebben is ahhoz ragaszkodom, ami nekem bevált. Reggelire friss gyümölcs, vagy kizárólag abból készült turmix tej nélkül. Ha valaki így szokta meg éveken keresztül, délelőtt egyáltalán nem éhes. Sőt, tele van energiával - a szervezet még úgyis az előző nap elfogyasztott táplálék beépítésével és a nem kívánatos anyagok kiválasztásával van elfoglalva. Nekem ilyenkor van a legtöbb energiám, a fizikai tennivalók nagy részét, s ha lehet, a sportolást is erre az időszakra teszem.
Délben valamilyen főtt étel - többnyire egy fogás. Ritkábban van leves, ilyenkor készül két fogás. Desszert / édesség / sütemény: néha. Inkább hétvégén. Lehetőség szerint csak kevés tejtermékkel, tojással. Ezt koradélután fogyasztjuk. Késő délután és este már jellemzően nem eszünk semmit, vacsorázni sem szoktunk. Ez a jellemző.
Párom azóta eszik gyümölcsöt reggelire, mióta együtt vagyunk. Ez sem volt kötelező, én magamnak megcsináltam a turmixot, és egyre gyakrabban ő is azt kért. Ezen felül ragaszkodik még a reggeli nyers sárgarépájához. Ma már havonta egyszer cseréli a gyümölcsreggelijét egy kiadós rántottára. Ilyenkor viszont ebédelni nem akar.
Ő is érzi, hogy alapvetően sokkal több és többféle ételt fogyasztunk el, mint amire a szervezetnek szüksége lenne ahhoz, hogy ne minden energiáját az emésztésre kelljen fordítania.
Van, akinek bizonyos gyümölcs elfogyasztása gyomorégést okoz. Ez azonban a leggyakrabban akkor van így, ha valamivel együtt vagy valamire rá esszük a gyümölcsöt, s nem éhgyomorra. Az érzékenyebb gyomrúaknak még így is okozhat gondot, nekik célszerű megnézni, hogy mely gyümölcsökkel nincs problémájuk.

Tejtermékek
Általában kevés felnőtt képes megbirkózni panasz nélkül velük. Ez nem csoda, hiszen egy másik emlős anyatejéről van szó, semmi nem indokolja, hogy fogyasszuk. Nem is nekünk "készül", hanem a még el nem választott kisállatoknak. Elég sok embernek gondja van a fogyasztásával.
Az sem újdonság, hogy a fontosnak tartott kalcium nagy mennyiségben fellelhető a nyers zöldségfélékben és az olajos magvakban.
A tejtermékek jól lerakódnak itt-ott a szervezeten belül. Fáradttá is teszik az embert. Az allergiás időszakban párom még inkább kerüli, így könnyebb egy kicsit átvészelnie ezeket a hónapokat. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a nomádportán nem szokott jelentkezni a pollenallergiája, csak a fővárosban.)
Fentiek ellenére néha eszünk túrót, tejfölt, tejszínt, vajat. Vagy kerül néhány deci tej az édes kelt tésztákba. Vagyis nem hagytuk teljesen el, de általában nagyobb mennyiségben gondokat okoz nekünk. Összességében mégis azt hiszem, a nem pasztörizált, friss tejtermékek még így is hasznosabbak, mint az UHT tej.

Hús
Alapvetően magyaros konyhánk nem nélkülözi a húsokat. Ettől függetlenül nem tartom egészségesnek a fogyasztását, számos embernek okoz főként ízületi bántalmakat, fáradtságot, nem kielégítő alvást. A környezetemben is. A ragadozókkal ellentétben - a növényevőkhöz hasonlóan - nagyon hosszú a tápcsatornánk. Ez elgondolkodtató. A fogazatunk, állkapcsunk egyébként nem is alkalmas a nyers hús fogyasztására, míg a nyers zöldségfélékkel, gyümölccsel jól boldogul. Ráadásul csak kevés húsevő ember lenne hajlandó - a szintén ragadozó életmóddal együttjáró mészárlást is elkövetni. A többség azt szereti, ha a hús élelmiszerként kerül az asztalára, és nem emlékeztet már semmi benne a hajdanvolt élőlényre. Ezzel nem minősítek senkit, de a húsevéshez igenis hozzátartozna az áldozat elejtése és feltrancsírozása - ahogy az élővilágban is.
Én is ide tartozom. Szintén nem szívesen nézem végig egy állat leölését - noha elfogadom, amikor az nem céltalan. A húsokból leginkább a halat eszem szívesen, ez a legkönnyebb a szervezetemnek. Szeretem még a jól elkészített marhahúst. Disznó és csirke ritkábban. A pulykát, nyulat nem szeretem. A vadak nem izgatnak. A húsleves viszont gyakran jólesik.
Párom sokkal kevesebb húst eszik, ha itthon van, és ennek örülök. De nem szoktam semmit sem rákényszeríteni. Ő egyébként jobban igényli a húsfélét - talán ennek genetikai oka lehet.

Vannak, akik amellett vannak, hogy az ember mindenevő - ahogy a vadonban is néhány állat. Én erről azt gondolom, hogy azok a mindenevő emlősök nagyon messze állnak a mi mindenevésünktől, ráadásul nem egyszerre fogyasztják azt a jóval szűkebb "mindent", s mi több: legalább nyersen - élő táplálékot véve magukhoz.

Tojás
Nincs róla különösebb véleményem. Süteményekbe nemigen szeretem, legfeljebb egyet. Nem rajongok így különösképpen a piskótáért és a soktojásos kevert tésztákért, a felfújtakért, a tojáshabért, a habcsókért és társaiért. A sós sütiket viszont szívesen megkenem vele sütés előtt. Illetve szeretem hidegtálakon, töltött- és kaszinótojásnak. A rántotta, tökörtojás, lágytojás csak nagyon ritkán esik jól. Viszont ez is fehérje - vagyis olyan összetett anyag, aminek emésztésére a szervezetnek sok energiát kell fordítania, ezért nem hiszem, hogy gyakran kellene ennünk belőle.

Alkohol
Ritkán fordul elő nálunk. Ünnepeken egy üveg fehérbor. Egyébként semmi. Néha ételekbe egy kevés, desszertekbe egy kanálnyi. Pezsgő - nem szeretjük. Sör - párom évente úgy 3-4 üveggel megiszik. Röviditalok: párom nem szereti, én a krémlikőröket néha-néha megiszom, de venni nem szoktunk.

Kávé, tea, üdítő
Kávét nem iszom, legfeljebb desszertként tejszínnel, 3-4 alkalommal egy évben. (Akkor viszont rendes kávét rendes tejszínnel.) Párom sajnos függ a kávétól. Azért sajnos, mert meg akar szabadulni tőle. Időről időre sikerül. Azután jön egy vendégség, vagy valahol kínálják. Tea mindig van nálunk, télen-nyáron. Egész nap isszuk, melegen is, hidegen is. Mikor milyet. Készül a saját gyűjtésű bogyósokból, gyógynövényekből, de szeretem a szálas zöld és feketeteát is, utóbbit főleg télen. A gyümölcsteákat ritkán - nekem kicsit egyízűek. Talán a zöldtea és a csalán a kedvencem. A kamillát nem tudom meginni, párom viszont a csalánt nem. A teákat többnyire citrommal isszuk, édesítés nélkül.
Üdítők: nem veszünk. Limonádé, hideg tea van nálunk helyette. Illetve házi szörpök.

Cukor
Inkább mézet használok, de az nem mindenbe megfelelő. Ezért cukrot is, de keveset és ritkán.
Ez is szokás kérdése, mint a só. Vannak olyan hetek, hogy nincs is itthon. A cukor mondjuk kifejezett példája a holt anyagnak. Már semmi élő nincsen benne.
A barnacukrot nem tartom sokkal egészségesebbnek, néha használom.


Nem jódozott sót használok - mértékkel. Valószínűleg sokan találnák nem eléggé sósnak vagy édesnek az ételeimet. Ugyanakkor fontos, hogy az édes süteményekbe is kerüljön egy csipetnyi só. Sokkal finomabb úgy.

Hagymafélék, fűszerek
A hagyma -főleg nyersen - tényleg képes irritálni a gyomrot és a bélcsatornát. Én alapvetően jól megvagyok vele, de nyersen csak módjával tudom megenni, és nem éhgyomorra.
Nagyon szeretem viszont a hagymás, fokhagymás ételeket, a fűszeres-csípős-erős fogásokat. Azt nem állítom, hogy jót tesz, de néha jólesik.

Gomba
Szeretjük - nincsen gondom vele, az emésztés szempontjából sem. Nyersen is szívesen eszem.

Kakaó
Szeretjük. Nekem nem tesz jót, megállítja az emésztésem - ezért csak ritkán eszem. Páromnak semmi gondja vele. De ő sem fogyasztja gyakran.

Reform ételek
Sajnos ezeket egyáltalán nem szeretem. Nem gyakran eszem húst, de ragaszkodom hozzá, hogy bizonyos ételek hagyományosan készüljenek. (Vagy nevezzék őket másképp.) Tehát, ha pörköltre vagy fasírtra vágyom, netán füstölt sonkára vagy kolbászra, akkor az húsból lesz, nem szójából. Kivéve, ha kifejezetten szójavagdaltat szeretnék enni. Ugyanígy, ha tejszínt kívánok, akkor nem jó helyette nekem sem a növényi, sem az édesített flakonos.

Olaj/zsír - margarin/vaj
Olajat a zöldségfélékhez, tésztákhoz, salátákhoz, néha halhoz használok. Viszont teljesen értelmetlennek tartom a töltött káposztához, pörkölthöz, az egyébként is húsokat tartalmazó fogásokhoz. Igyekszem viszont a szárnyasokat szárnyaszsírban, a disznóhúst disznózsírban elkészíteni.
A margarint nem szeretem. Sem az ízét, sem az állagát. Természetes, hogy olcsóbb, mint a vaj, mert ha körülnézünk, minden olyan élelmiszer drágább, amihez nemigen lehet adalékokat adni. Így a nyers húst, a nyers zöldséget, gyümölcsöt, a friss tejterméket meg kell fizetni.
A vajnak nemcsak jobb számomra az íze, de a sütemény is finomabb vele. Ráadásul a margarinok 90%-a tartalmaz valamilyen tejszármazékot, tehát - ha kerülni akarjuk a tejterméket - jól meg kell nézni, mit veszünk.

Teljes kiőrlésű liszt
Ha az ember elkezdi használni, akkor belopakodik a konyhába, és ott is marad. Egy idő után úgy éreztem, hogy a csak fehér lisztből készülő ételek eltömnek. Ma már nem esne jól egy bolti meleg lekváros bukta vagy sajtos stangli. Valahogy úgy felfújják őket, és szükségtelenül sok bennük az élesztő. Ha késztésztát veszek, az többnyire durum. Valahogy rugalmasabb, jobban szeretem. Ha én sütök, általában keverem a liszteket. Nem mindenbe jó nekem a teljes kiőrlésű liszt, például az omlós-vajas és leveles tésztafélékbe ritkán kerül. A főzött krémeket, mártásokat is fehér liszttel sűrítem. Összességében a lisztek arányát mindig az szabja meg nálam, hogy éppen mit készítek. Ezért ilyen is, olyan is van itthon. Viszont kétségtelen, hogy a teljes kiőrlésű lisztekből készült ételek sokkal laktatóbbak, kevesebb is elég.
(Csak mellékesen jegyzem itt meg, hogy egy vidéki ismerős - aki néhány évig egy borsodi malomban dolgozott - tavaly mesélte, hogy régebben még nem különült így el a fehérliszt és a teljes kiőrlésű. Bár külföldre készítettek fehér lisztet, de ami nem oda ment, az sosem volt ennyire "fehér", mint a mostaniak.)

Az ételek társítása
Hiszek benne, még ha ritkán is figyelek rá. Szénhidrát és fehérje együttes fogyasztása - tapasztalatom szerint is - meglehetősen megterhelő. Még akkor is, ha szinte mindennapos.

A nyers ételek
Teljesen értelmes dolognak tartom a nyers ételek fogyasztását. Az élővilágban az állatok mindent nyersen esznek, és sokkal egészségesebbek, mint mi. (Ha megbetegszenek vagy elpusztulnak, azt nem a nyers étel okozza. Csak a nyers étel adhat hasznosítható energiát - az élő táplálék. Minden hőkezelt, főzött, sütött ételben a sejtek elpusztulnak, és a tápanyagok nagy része is.
A nyers ételeknek nagyon magas a víztartalma, amit a nagyjából 70%-ban vízből álló emberi szervezet is igényel. Ez az igény nem elégíthető ki az oldott tápanyagokat nem tartalmazó csapvíz vagy ásványvíz fogyasztásával.
Tehát célszerű lenne minél több nyers ételt fogyasztani. Ezt még akkor is így gondolom, ha tudomásul kell vennem, hogy a földet és a növényeket különböző vegyszerekkel, az állatokat antibiotikummal kezelik. Tudom, hogy pl. a pasztörizálás sok kártevőt elpusztít, de szinte minden mást is az ételben.
Sok nyers gyümölcsöt, zöldséget eszünk. Ha mégis elkészítem a zöldséget, akkor sem főzöm hullára.

Vegetáriánus és vegán életmód
Nagyon jó dolognak tartom, főleg az utóbbit. Nem hiszek benne, hogy létezik olyan alapvető élelmi szükségletünk, amit csak az állatvilágból tudnánk kielégíteni. Nem hiszek abban, hogy a vashiányt vagy bármilyen más szervezeti hiányt ne lehetne kielégíteni a növények világából.
Azt gondolom, hogy az állati fehérjék fogyasztása csak súlyos terhet ró a szervezetünkre, és nagyon sok energiát elvisz.
Nem hiszek a táplálékkiegészítőkben és a plusz vitaminokban. (Természetesen egy beteg embernek szüksége lehet ilyesmire, de alapvetően nem kell ezeken élnünk, ha megfelelően étkezünk.)
Elfogadom, hogy az étkezésünk a gondolkodásunkra, lelkiállapotunkra is kihat.

Egészség és elhízás
Ha az a mód, ahogy ma a társadalom nagy része táplálkozik, egészséges volna, akkor nem hiszem, hogy ennyi betegséggel kellene küzdeniük az embereknek. Nem lenne talán természetes, hogy huszas-harmincas éveikben járó emberekkel reklámoznak fejfájáscsillapítót meg mindenféle emésztést segítő tablettákat. (Miközben fel sem merül, hogy miért is fáj a fejük vagy a gyomruk.) Nem lenne természetes, hogy negyven körül (sőt, előtte) mindenféle ízületi bántalmak jelentkeznek. Hogy ötven-hatvan felett természetes a komplett gyógyszercsomag a táskában.
Azt gondolom, hogy az elhízásban (ha csak szigorúan az étkezési tényezőket nézzük), nem annyira a zsírnak és a zsíros ételeknek (vagy éppen a szénhidátoknak) van szerepük, mint inkább azoknak az anyagoknak, amelyeket a szervezet sem felhasználni, sem kiüríteni nem tud, vagyis raktároz. Mert túl sok félét egyszerre, s mert általában túl sokat eszünk. S rengeteg fehérjét.
Azt sem igazán értem, amikor a szülő még azzal is igyekszik a szeretetét kimutatni, hogy kifejezett traktát rendez a gyereknek (minden kedvencét lehetőség szerint egy napon készíti el), miközben már ő maga is számos, az étkezésre visszavezethető problémával küzd - s ennek tudatában is van. Ezt még tovább is lehet fokozni: amikor a már felnőtt gyerek szeretne valamilyen ételt kizárni az étkezéséből (mert rájött, vagy úgy érzi, hogy nem tesz jót neki), s meg is kéri a szülőt, hogy ezt vagy azt ne vegyen (ne készítsen) neki, de hiába...
Talán kiderül a blogom bejegyzéseiből, hogy nem vagyok az egészséges életmód megszállíottja. De azt sem gondolom, hogy ne kellene odafigyelnünk a szervezetünkre.

A fogyókúrákról, a diétáról, a böjtről
A fogyókúra többnyire a szervezet teljes felforgatása, meghülyítése. Betegség esetén bizonyos diétákat, illetve a mértékletes étkezésben az időnkénti böjtöt helyesnek tartom. A fogyókúrákat viszont károsnak.

A magyar konyháról
Ha elég alaposan kutakodunk a néprajzi feljegyzésekben, azt találhatjuk, hogy a ma alapvetően magyarosnak és a magyar konyha pilléreinek tekintett ételek zöme az egyszerű emberek tányérjára csak ünnepnapon került. Tehát nem mindennap ettek nehéz, húsos ételeket, hanem - ahogy minden másnak - ezeknek is megvolt a maga ideje. Ráadásul sokkal több fizikai munkát végeztek. Betekintve a mindennapjaikba, egy sokkal kiegyensúlyozottabb, egyszerűbb - megkockáztatom: egészségesebb étkezési rendet találunk. Én is valami ilyesmire törekszem. Mert amiben talán még inkább hiszek: hogy nem annyira egy-egy élelmiszer fogyasztásán vagy elhagyásán van a hangsúly, hanem a gyakoriságon és a mennyiségen. Vagyis a mértéken.

S itt a végén ismét csak hangsúlyozni tudom: ezek a saját gondolataim a témában. Ezzel együtt minden konyhában érdeklődéssel nézek körül...

Sárgabarack sörbet rózsakivonattal

...avagy továbbra is A NAGY VEGETÁRIÁNUS KIHÍVÁS menüje a blogon.

Ahogy ígértem tegnap, jelentkezem ezzel az egyszerű desszerttel. Egy ideje szívesen látott vendég nálunk a sörbet, nem csak azért, mert most érnek a finomabbnál finomabb gyümölcsök, hanem mert nélkülözni tudjuk velük a nálunk időnként galibákat okozó tejtermékeket.
A kerti fánkon már van érett sárgabarack. Nem olyan hatalmas mennyiség a társasházunkra vetítve, de azért sok finomság készülhet belőle.
Ehhez az édességhez végre elővettem a napon készült rózsakivonatomat. Elvégre a gyümölcsfáink is a rózsafélékhez tartoznak. Meglepődve és örömmel tapasztaltam, hogy a kivonat íze és illata csak intenzívebb lett, miközben a felhasználásra várakozott.
Ez meggyőzött, hogy jövőre megint készítsek.

Hozzávalók (4 főre): 45 dkg kimagozott érett sárgabarack, 1tk fahéjas barnacukor, 2ek rózsakivonat, 1,5dl víz

Elkészítés: A kimagozott barackot (héjastúl) kisebb darabokra vágva a többi hozzávalóval együtt turmixgéppel pürésítjük.
Fagyasztóba tesszük. Háromnegyed óránként a robotgéppel átkeverjük, hogy a jégkristályok összetörjenek benne (legalább kétszer.) Készre fagyasztjuk. (Készülhet fagylaltgépben is.)

Ha nincs rózsakivonat, készíthetjük vásárolt rózsasziruppal, rózsavízzel vagy rózsalekvárral is.
Ha egyik sem áll rendelkezésre, akkor nyugodtan hagyjuk el, tegyünk hozzá még valamilyen kedvünkre való fűszert, vagy egy kiskanál barackpálinkát.

2009. június 27., szombat

Tárkonyos saláta sült cukkinivel

...avagy a NAGY VEGETÁRIÁNUS KIHÍVÁS napja!

Vegavarázs hívott minket nem olyan rég játékba, melynek értelmében a résztvevők ma nem főztek húsos ételt, sőt gombát, tojást, hagymát és alkoholt sem használhattak.
Én magam a tejtermékeket is kihagytam, és így sem volt hiányérzetem.

Igaz, hogy a menüm meglehetősen egyszerű, de ennek az is az oka, hogy egy személyre azért kicsit kisebb a lelkesedés. Egyébként is többnyire egy vagy két fogást szoktam enni ebédnél. Inkább egyet. A desszert - ha van - ráér délután, amikor már van hely számára a bendőben.
A következő ételek készültek tehát a kihívás napjára:

Fűszeres sült krumpli
Tárkonyos saláta sült cukkinivel
Sárgabarack sörbet rózsakivonattal

Ez természetesen csak az ebéd, de a reggeli és a vacsora nálam gyümölcs, így arról nincs mit írni.
Az első étel nem újdonság. Gyakran készül, különösen, ha egymagam vagyok itthon. A receptjén ma annyit változtattam, hogy kimaradt a fokhagyma (a játékszabályoknak megfelelően), és nem készítettem el a joghurtos mártást sem hozzá, mivel volt saláta.

A sült cukkinis saláta alapötletét Tündértől vettem. Itt-ott kicsit változtattam rajta. Először padlizsánra akartam cserélni a cukkinit benne, de végül az utóbbit kívántam ma jobban. Nem került ebbe sem hagymaféle, inkább aszalt és grillezett paradicsommal egészítettem ki.

Hozzávalók (2 főre): 2 kisebb cukkini, 2ek olaj (én most az aszalt paradicsom olaját használtam), 2dl víz, 2ek tárkonyos ecet, egész zöldbors, 1tk só, 2tk cukor, pár darab koktél- és néhány olajban eltett aszalt paradicsom, 2ek petrezselymes olaj

Elkészítés
: a cukkiniket 3mm-es szeletekre, a koktél paradicsomokat pedig félbevágjuk, és egy tálban összeforgatjuk egy csipet sóval és az olajjal. Serpenyőben megsütjük a cukkiniszeletek mindkét oldalát, végül óvatosan a paradicsomdarabokat is. Közben összekeverjük a salátalét: a vízhez adjuk a tárkonyos ecetet, az egész zöldborsot, a cukrot és a sót. Ebbe a fűszeres lébe szedjük a sült zöldségeket. Teszünk rá még néhány szelet aszalt paradicsomot is, és megöntözzük a petrezselymes olajjal. Hagyjuk összeérni az ízeket.

A rózsakivonattal készült sárgabarack sörbet receptje (és fotója) pedig holnap következik.

2009. június 25., csütörtök

Egy lényegtelen blogbejegyzés

- nos, nem vagyok modern. Édes és kopár
aránya más bennem. Képem a képpel,
mit kontrollképpen rámvetít e körn
yék,
pillanatra sem fed.
(Fodor Ákos)


Figyelmeztetés: Ez egy lényegtelen, és nem is gasztro bejegyzés. Tehát, aki úgy gondolja: skip/ignore.

Szepyke faggat lényegtelenségeimről: tőle kaptam ezt a körkérdést.
Mi a lényegtelen? Mikor mi. Mondjuk, teljesen lényegtelen volt, hogy ki hol végez a Goldenblog versenyben. Öcsém pont az eredményhirdetés előtt kérdezte: izgulsz? Mondtam is neki: igen. Merthogy párom aznap utazott haza a nomádportára. Így azon izgultam, hogy gond nélkül megérkezzen.
Az előző körkérdésnél (hetedhét ország) szóba sem kerültek külsőségek. Legyen hát most teljesen lényegtelenül itt, hogy:

- Nincs tetoválásom, nem is tervezem. Nem vagyok vékony és nem vagyok kövér. Nem vagyok magas és nem vagyok alacsony. A hajam nem barna, nem szőke, nem fekete, nem vörös és nem is kék. Igen, van ilyen is. Ezt hívják seszínűnek. (Ja igen: meg egy kissé ősz.) A szemem színe a ruhámtól függ - meg lehet, hogy a kedvemtől is. Nem vagyok harsány és nem vagyok visszafogott.

- Soha semmilyen alkalomból nem festem ki magam. Nem is alkalmas rá a bőröm.

- Nem szeretem az aranyat. Nagyon kevés csecsebecsém van. Köztük egy nagyobb - s már kissé kopottas ezüst gyűrű, amire egy tulajdonjelet vésettem. Talán ezt viselem a leggyakrabban. Szeretem a titániumba foglalt egyedi üveg ékszereket - néha-néha. A cirkónium kristályt. Az egyszerű formájú, de káprázatos anyagú darabokat. Amelyek összegyűjtik és szétszórják a fényt. Ha olyanom van. De egyszerre magamon egyet. Inkább nézni szeretem őket mégis, mint viselni.

- Bár az alkati adottságaim megvannak hozzá, mégsem vagyok igazán nőies típus. Legjobban farmerben, kiskabátban, fejkendőben érzem magam. A kötött ruháim másoknak tervezem, nem én viselem. A lenyűgöző kabátok és a nagyon kényelmes, de valamiért mégis egyedi bőrcipők a gyengéim. A darabok közötti feltétlen harmónia. Nem szeretem a pöttyöset, a csíkosat, az állatmintásat. Kockás mehet, de inkább az egyszínű. Színeim a hófehér, natúr, bézs, világos- és azúrkék, halványzöld, vízszín, orgona, türkiz, rózsa, esetleg nugátbarna, ezüstszürke. Kizárólag a hideg és főként a világosabb árnylatok. (A többi is tetszik, csak nem hozzám való.)
Utálom a kardigánt, a sapkát és a harisnyát. A magasnyakú bármit. A nagyon műszálas bármit.
A nem praktikus, kényelmetlen bármit. Szoknya is van a ruhatáramban, de csak ritkán kerül elő. Ma már nem szenvedem el a magassarkút. Hajlandó vagyok nyáron fürdőruhára vetkőzni a megfelelő helyen. Órát nem hordok, mióta kitalálták a mobiltelefont.
Nem veszek évente ruhát, cipőt. Darabjaim többsége 8-10 éves. Mondjuk a farmerokat gyakrabban kell cserélni. Inkább annak örülök, ha akkor vehetek meg valamit, amikor egy kedvemre való darabra akadok. De már egy ideje ez is szünetel. Ami szintén lényegtelen - vagyis nem baj.

- Ha nem muszáj, nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót. Nem igénylem a háttérzajt a tevékenységeimhez. Zenét hallgatok esténként és hangoskönyvet, ha tudok figyelni rá. De van, amikor csak a csendet igénylem. Külföldre sem vágyom már jó ideje.

- Az aszcendensem Skorpió. A csillagjegyem meg eddig is tudtátok.

Be is fejezem lényegtelen dolgaim. S ha van kedvük, idejük hozzá, a játék értelmében Makkát és Tündért kérem fel hat lényegtelenségük megosztására.

Spenótos rizs tejszínes sajttal

Irodalom. Ó, szomorú bolondság
Rímekbe törni mind a drága szépet,
Mely a szivárványos, márványos élet
Nagy sugárútján pompázik, tetézve
Virágait, az egyszer kinyitókat.
(Juhász Gyula)

Valahogy még mindig hiszek benne, hogy az emberek egy része - a sóskához hasonlóan - azért nem szereti a spenótot, mert az életének jelentős (vagy meghatározó) részében nem az ízlése szerint elkészítve látta viszont a tányérján. Nem hiszem, hogy a zöld színe bárkit is zavarna, inkább az az íz és érzés, amit ez a zöld szín felidéz a gyomor tájékán. Ha egyszer már negatív élmény kapcsolódott hozzá, akkor lehet, hogy elég csak ránézni is. Pedig nagyon sok finom zöld növényünk van, elég a salátafélékre, a mángoldra vagy a zöldfűszerekre gondolni.
Én a paradicsommal voltam így. Gyerekkoromban rengeteg paradicsomos ételt ettünk (paradicsomleves, töltött paprika, paradicsomos káposzta - hogy csak a legszörnyűbb élményeimet említsem.) Ezeket öcsém nagy örömmel lapátolta be, én viszont ránézni sem bírtam, mert egytől-egyig édesen készültek, még a lecsóba is került édes íz. Talán egyedül a főtt marhahús és krumpli társaságában pirosló paradicsommártás esett jól - ez valamiért nem volt édes.
Fentiek okán általában a nyers paradicsomot is kerültem (paprika, paradicsom helyett nálam amúgy is a retek és hagymafélék kerültek a kenyér mellé.)
Azután mégis megbarátkoztam vele - no nem az édes paradicsomos ételekkel, hanem magával a paradicsommal. S ha már nyersen ízlett (az a napízű - se nem édes, se nem savanyú lédús fajta), akkor bíztam benne, hogy kedvemre valóan is el lehet készíteni. (Így is van...)
A spenóttal kapcsolatban nem voltak ilyen élményeim, menzán nem étkeztem, otthon szinte sosem készült. No persze ezt is nyersen szeretem a leginkább, de van, hogy kicsit közelebbről mutatom meg neki a lábost. Így történt ez ma is. Tegnap magam is megkívántam a spenótot, miután a blogon is közzétett sajtos-spenótos útravaló nagy részét becsomagoltam páromnak. Ez a zöldség finoman harmonizál a tejtermékekkel: vajjal, túróval, sajtokkal. Remekül fűszerezhető az új fokhagymával, borssal - s jól megy a tésztafélékhez, bár én ma rizzsel készítettem.

Hozzávalók (2 főre): 3dl rizs, 450g fagyasztott spenót, 2 dkg vaj, 4dl csirkealaplé, kevés só, fokhagyma, frissen őrölt bors, a tálaláshoz 10dkg tejszínes natúr krémsajt, koktélparadicsom

Elkészítés
: A rizst egy nagyobb fedeles serpenyőben a felolvasztott vajon fehéredésig pirítom. Beleteszem a felengedett spenótot (leszűrés nélkül), majd hozzáöntöm a csirkealaplevet. Fokhagymával, borssal, sóval fűszerezem. Fedő alatt készre főzöm.

Melegen tányérokba szedem és natúr krémsajttal, koktélparadicsommal tálalom.

(Vegetáriánusok készíthetik az csirkealaplé helyett vízzel vagy zöldségalaplével, úgy is finom.)

2009. június 24., szerda

Szent Iván napi sajtos-spenótos útravaló

A tűz fényében mezítelen arcod
évektől megmart, vágyak lakta váz:

az enyészettel hogy megvívd harcod -

az esélyre egy másik, múló arc vigyáz.


(erős ildikó - szentivánéj - részlet)

Hamar elszaladt ez a pár nap - a jobb időjárás is csak most ígérkezik, amikor párom hazafelé indul a nomádportára. Amíg itt volt, nemigen tudtunk szabadtéri programot csinálni, de munka akadt - és ez jó. Végigjárta a számítógépes gondjaikkal rá türelmesen várakozó ismerőseit.
Kapott kölcsön egy utánfutót is, így megint újabb nélkülözhetetlen eszközöket vihet magával.

Duendétől kaptam az ötletet e finom útravaló elkészítéséhez. Bár a kelt tésztát vegyes lisztből s kicsit más arányokkal készítettem, a töltelékbe nálam is spenót és sajt került, viszont az újhagymát petrezselyemre cseréltem, a szezámmagot pedig ezúttal mákra.

Hozzávalók:
a tésztához: 10dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 40dkg rétesliszt, 1kk só, 1tk cukor, 3dl langyos tej, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 3dkg puha vaj

a töltelékhez: 450g fagyasztott spenót (nem kaptam frisset), 1 csokor zöldpetrezselyem apróra vágva, 10dkg natúr tejszínes krémsajt, 10dkg reszelt trappista sajt, só, frissen őrölt feketebors, 1 gerezd fokhagyma lereszelve


Elkészítés
: a tészta hozzávalóit összeállítjuk, sima felületű tésztává gyúrjuk, majd meleg helyen egy órát letakarva kelesztjük. Közben a kiolvasztott spenótot szűrőben lecsepegtetjük és hozzákeverjük a töltelék hozzávalóit.
A tésztát 3 részre osztjuk. A cipókat egyenként vékony téglalappá nyújtjuk, majd a téglalapokat hosszában félbevágjuk. Az így kapott tésztadarabokat megkenjük egyenletesen a töltelékkel, hosszanti oldaluk felől feltekerjük. Éles késsel tetszés szerinti darabokra vágjuk. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük, s letakarva még hagyjuk kelni, amíg a sütő 200 fokra bemelegszik. Ezután a süteményeket felvert tojással megkenjük és mákkal megszórjuk. Egy-egy adag kb. 15 percig sül.

2009. június 23., kedd

Keserűcsokoládé-sörbet

ha volna legalább egy közös szavunk
amit kimondva meg is halhatunk
talán akkor - csakis akkor talán
rést üthetnénk kettőnk színfalán

(erős ildikó - naplórészlet - részlet)

Nem jellemző, hogy sok édességet ennénk, de most ismét egy ilyen bejegyzés következik. Általában csokoládé sem szokott itthon lenni, kifejezetten egy-egy desszert kedvéért veszem.
Erről jutott eszembe, hogy a gasztroajándékok sorából bizony kimaradt a házi készítésű csokoládé, amit pedig egészen személyre szólóan lehet formázni és ízesíteni. De majd karácsony felé (vagy előbb?) lesz bejegyzés róla.
Vissza azonban a mostani recepthez. Megmondom őszintén, hogy soha eszembe nem jutott volna sörbetet készíteni csokoládéból, ha nem látom meg a Szakácsok könyvében. Valahogy a sörbethez a fejemben inkább a gyümölcsök kapcsolódnak, de bodzából is jó volt a nyáron. A csokoládét mindig inkább fagylaltnak képzeltem el. De egyáltalán nem baj, hogy rátaláltam erre a receptre, mert nálunk a tejtermékek amúgy is visszafogottan és ritkán szerepelnek. És tényleg finom lett, meglocsoltam egy kevés balzsamecetkrémmel is, ami színében a csokoládé képzetét keltette, az íze azonban gyümölcsösen ellenpontozta a kesernyés-édes ízvilágot.
(Ezúttal fegyelmeztem magam, és a recepten, a megadott mennyiségeken semmit sem változtattam, úgy készítettem el, ahogy le volt írva. Csak a balzsamecetkrémet csempésztem bele tálaláskor.)

Hozzávalók (4-6 személyre): 200gr 75%-os keserűcsokoládé, 500ml víz, 160gr cukor

Elkészítés
: A vizet a tűzhelyen egy kisebb lábosban felmelegítjük, majd feloldjuk benne a cukrot. Beletesszük a darabokra tört csokoládét, kevergetve felforraljuk, majd két percig forrásban tartjuk. Ezután jeges vízbe tesszük az edényt. Amikor kellően lehűlt, a robotgéphez tartozó tálba öntjük a csokoládét, majd fagyasztóba tesszük. Háromnegyed óránként a robotgéppel átkeverjük, hogy a jégkristályok összetörjenek benne (legalább kétszer.) Készre fagyasztjuk. (Készülhet fagylaltgépben is.)

Tálaláskor tejszín, friss gyümölcs vagy csokoládéforgács kerülhet rá. Esetleg megöntözhetjük egy finom krémlikőrrel is.

2009. június 22., hétfő

Gyümölcsös linzerszelet

írni most nem volna szabad
nem engedelmeskednek a szavak
elszökdösnek - így árulnak el
némaságban így árvulnak el
a napok napjaim napjaink

(erős ildikó - naplórészlet - részlet)

Ígéretemmel ellentétben egy mai süteménnyel kezdem (folytatom) a konyhai beszámolót, de azért majd visszatérek az előző bejegyzésben emlegetett néhány ételre is. Ilyenkor nyáron leginkább a piros bogyós gyümölcsökre vágyom. Nemcsak a színük, de savanykás-édes ízük is lenyűgöz. Alig-alig kell hozzájuk egy kevés tészta, némi fahéj s egy pici méz vagy barnacukor, hogy szemünket s ínyünket elkápráztató desszertet készíthessünk.
Én ma egy egyszerű vékony linzerlapot sütöttem alapnak, erre került málna és meggy ropogós zabpehellyel és egy kanálka saját pálinkával elkeverve. Fahéjas barnacukorral és mandulával megszórva sült az illatos sütemény, majd tovább kényeztettük kevés frissen felvert (természetesen cukor nélküli) tejszínhabbal és balzsamecetkrémmel.

Hozzávalók: a tésztához: 30dkg rétesliszt (vagy részben teljes kiőrlésű liszt), csipetnyi só, 8dkg cukor, 20dkg vaj, 1 tojás
a tetejére: 65dkg kimagozott friss gyümölcs (most éppen meggy és málna), 4 púpos ek zabpehely, 1ek házipálinka, 3ek szeletelt mandula, 2-3ek fahéjas barnacukor (esetleg még: tejszín, balzsamecetkrém)


Elkészítés
: a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd kinyújtva egy nagyobb tepsibe fektetjük. Megszurkáljuk villával és betesszük a hűtőbe. A sütőt 190 fokra előmelegítjük. A gyümölcsöt kimagozzuk, a meggyszemeket félbevágjuk, majd egy tálban hozzáadjuk a zabpelyhet és a pálinkát. A tésztát 15 percig sütjük. Ezután rátesszük a gyümölcsös keveréket, megszórjuk mandulával és a barnacukorral. Még kb. 10 percig sütjük (ilyenkor már csak felülről - ha be lehet állítani a sütőn.)

Tálaláskor téglalapokra vágjuk, hideg tejszínhabbal és balzsamecetkrémmel (is) kínálhatjuk.

2009. június 21., vasárnap

Hazaváró

Sok van még bennetek, ami ember, és sok van bennetek, ami még nem ember,
Hanem torz törpe, aki álmában kóborol a ködben, önnön ébredését keresve.

Én most a bennetek lévő emberről fogok beszélni.

Mert nem a ti istenlényetek, sem a ködben tévelygő törpe, hanem ő az, aki a bűnt és a bűnhődést ismeri.
(Kahlil Gibran)


Pénteken, amikor párom másfél hónap után hazaérkezett a nomádportáról, nagyon meleg volt még, igazi kánikula. Ezért késő délutánra hagyta az utazást, este fél tíz körül parkolt be az udvarba.
Mivel ilyenkor már nem szoktunk enni, a melegben meg nem is kívánjuk az ételt, sokkal inkább a folyadékot, koktélparadicsommal és sárgabarackkal készültem. Ez a barack még mindig nem a mi fánkról való, de egy héten belül talán már lesz az is. A gyümölcsfélék mellé csak pár hideg falatot készítettem - a maradék úrnapi hideg szűzpecsenyéből.
Szombatra rizseshúst főztem - egy olyan húsos fogást, amit én is nagyon szeretek, friss fejes salátával. Majd lesz külön bejegyzés arról, hogy nálunk hogyan készül. Az édesség csokoládésörbet volt, az ötletét ezúttal is a Szakácsok könyvéből vettem. (Recept később.)
Estére pedig - eső és hideg ide vagy oda - a szomszédunkkal és ismerősökkel közösen halászlét főztünk odakint. Nem mondom, hogy nem lehetett volna jobb idő, de a teraszra behúzódva már jól esett elfogyasztani a meleg ételt. Sütöttem mellé mandulakrémes-gyümölcsös tekercseket is. Ez is szerepel majd a blogon.
Párom rengeteg friss borsót hozott a nomádportáról, emellett málnát, zöldséget is. Szerencsére málna megint bőségben van, a krumpli is szépen fejlődik, és a Dulminától kapott csicsóka is.
Eper még mindig van, viszont úgy tűnik, idén szinte egyáltalán nem lesz meggy és szilva. Kicsit lehangoló ez a tavalyi bőség után, de az is igaz, hogy alig foglalkoztunk eddig a fákkal.

2009. június 17., szerda

A gasztroajándékról

Nagyon hosszúra nyúlt már a gasztroajándékok sora a blogon, ezért betettem ide egy bejegyzésbe az összes ilyen címkével ellátott ételt és italt. Vannak közte olcsóbbak és kicsit drágábbak, évszakhoz kötötten és attól függetlenül elkészíthetők. Bízom benne, hogy ennyi ötletből mindenki talál valami kedvére valót. (A gyűjteményt folyamatosan bővítem.)

Emellett persze lehet böngészni az oldalsávon is a tematikus receptgyűjteményben. Az alábbi linkekre kattintva juthattok el az eredeti - képes - bejegyzésekhez:



Hűvös helyen jól eltartható gasztroajándékok
:
Gomba fűszeres-tárkonyos marinádban (izgalmas savanyúság, nagyon szeretem)
Sárgarépazselé (vegetáriánusoknak zselatin nélkül)
Balzsamecet-krém (édességekre és sültekre)
Napon készült rózsakivonat (desszertekbe, süteményekhez)
Olajban eltett aszalt paradicsom (salátákra, főételekre)
Színaranyba zárt mézes-csípős fokhagyma (ínyenc kísérő húsokhoz, főételekhez)
Marinált fokhagyma többféleképpen (az előző recept változatai)
Kapros padlizsánkrém
Fenyőszirup (desszertekhez)
Olajban eltett zöldfűszerek (gyorsan elkészíthető salátaöntetekhez, majonézhez, zöldségre)
Pitypangolaj (salátákra, grillpáchoz)
Fűszerolaj (a linkre kattintva olvashatók a felhasználáshoz ötletek)
Sós sült dió (igazi nassolnivaló csemege)
Gyümölcsös-ecetes olajmártás (sültekre, grillezéshez és salátákra)
Mustáros-ecetes-olajos barackmártás (nagyon finom, krémes vinaigrette például húsokhoz)
Gyömbéres-korianderes zöldségmártás (tésztára, nem csak vegetáriánusoknak)
Házi készítésű sajtok (dióval, olajban vagy grillezésre, az olaj nélküli változatokat hűteni kell)
Narancsos-mézes almakompót
Hideg rakott szűzpecsenye aszpikban (húsevőknek, hűteni kell)
Sajtos-diós petrezselyemmártás (magyaros pesto)
Variációk paprikakrémre (zakuszkához és ajvárhoz hasonlók közvetlen fogyasztásra is)
Sóban eltett fűszerpaprika (sótartalma miatt csak fűszernek alkalmas)
Málna ketchup (más gyümölcsből is mehet, de a piros bogyósokból nagyon finom)
Muskotályos-fűszeres szőlőketchup (sült és rántott húsok és zöldségek mellé izgalmas mártás)
Házi vegeta (ételízesítő aszalt zöldségekből)
Csokoládé (ízlés szerint fűszerekkel házi recept alapján vagy bolti csokoládéból készítve)
Fűszersó (narancsos változat) (ha ajándékba adjuk, várjuk meg, míg jól kiszárad!)

Itókák:
Tejszínes-karamellás kávélikőr
Tea bogyósokból
Kökénytea
Bodzavíz és akácvíz
Citromfüves limonádé
Napfordulós diólikőr (zöld dióból a nyári és az őszi napforduló között készül el)
Narancsos-mézes pálinka (a szelídebb ízek kedvelőinek)

Virágos ízek:
Bodzazselé zöld teával (kellemesen savanykás ízű)
Akáclekvár (süteményekhez, fagylalthoz)
Orgonalekvár (süteményekhez, fagylalthoz)
Orgonás cukor és ecet

Nyárra:
Fagylatok és sörbetek

Bonbonok, jól tárolható, utaztatható sütemények:
Diós-sajtos teasütemény
Édes és sós sütemények
Csokoládéba zárt gyümölcs (bonbon)
Sült sajtos-diós bonbonok
Rumos-kakaós keksz
Vajas kekszek (vaníliával és mákkal vagy sajttal és dióval)
Vajas keksz naranccsal és kakaóval
Vajas keksz pisztáciával
Ostyák /tallérok: adventi édes (csokoládés, mézesfűszeres), farsangi sós (sajtos-paprikás)
Mákos-petrezselymes pálcikák
Sajtos
Diós kerék (sós aprósütemény)
Feketecseresznyés rózsahalmok (édes aprósütemény)
Pogácsák (sokféle hagyományos és rendhagyó ötlet)

Egyéb:
Cserepes fűszernövények

A blogban továbbá kereshettek úgy is, hogy egy-egy hozzávalót kizártok, például az oldalsávon találhatóak tejtermék nélküli, tojásmentes, hús nélküli, illetve vega és vegán ételek is.

A gasztroajándékokról általában:

Azt hiszem, hogy gyakran előfordul az a helyzet, amikor anyagiak és ötlet híján nehezen tudjuk megajándékozni - elsősorban felnőtt - ismerőseinket. Ilyenkor jöhet jól valami tetszetős és finom, vagy éppen különleges fogás a konyhából. Az sem ingyen van persze, de általában inkább a ráfordított munka a jelentősebb.
A gasztroajándék sokféle lehet, attól függően is, hogy hol, mikor akarjuk átadni az ünnepeltnek.
Ha nem kell szállítanunk, vagy megoldható a megfelelő szállítása, akkor akár frissen fogyasztandó dolgok is szóba jöhetnek, mint a torták, fagylaltok.
Az édes- és sós sütemények amúgy is alapvető gasztroajándékok. De süthetünk ajándékba fűszeres kenyeret, egyéni ötlet szerint formázott péksüteményt is.

Gyakran előfordul azonban, hogy olyasmit szeretnénk ajándékozni, ami egyrészt jó előre elkészíthető, másrészt nem problémás a hosszabb idejű tárolása sem, vagyis nem azonnali fogyasztásra, felhasználásra szánjuk. Talán ezek azok az ételek, amelyeket - egy szép üvegbe vagy fémdobozba téve - igazán gasztroajándéknak tekintünk.
Ha maradunk a süteményeknél, akkor ebben az esetben a linzerek tekinthetők jó választásnak, fémdobozba zárva sokáig elállnak, változatosan díszíthetők, az ízük pedig egyre jobban kiteljesedik. Természetesen ilyenkor könnyen romlandó - pl. tejes - krémmel nem töltjük meg őket. Ugyanide tartoznak a fűszeres mézeskalácsok.
A gasztroajándék lehet saját készítésű szörp, lekvár, dzsem, savanyúság, fűszeres-virágos cukor és só vagy valamilyen öntet is.
Készíthetünk változatos ízvilágú mártásokat (pl. tésztákhoz.)
Blogomon a virágokból és vadon is megtermő növényekből készült ételekhez, hozzávalókhoz is bőségesen található ötlet.
Az én kedvenc kategóriám a gasztroajándékok körében mégis az ecetes-olajos-marinált finomságok. Ezek változatosan fűszerezhetők, igazi különlegességek. Ugyanígy kedvemre valók a házi készítésű sajtok és a likőrök, egyéb itókák. Vagy a teázáshoz való, saját gyűjtésű bogyósok, gyógynövények. Az aszalt gyümölcsök, gombák és zöldségek.

Talán nem is kellene írnom -annyira magától értetődő-, hogy ismernünk kell a megajándékozott ízlését, étkezési szokásait, hogy mit szeret és mit nem, mennyire nyitott az új dolgokra, és esetleges allergiáit is.

2009. június 15., hétfő

Barackra hangolva

1+1 az nem "2"
- hanem
egy ILYEN
meg
egy OLYAN
(és persze még az is csak akkor,
ha egyátalán: "+")

(Fodor Ákos: Még magasabb matematika)

Még csak ezután jönnek majd a kívánatos puha sárga- és őszibarackok. Kicsit elébük szaladtam. A kerti kis fán még aprócskák, s éppen csak most váltják zöld ruhájukat sárgás színre.
Mégis, a zöldségesnél friss gyümölcs után kutatva nem tudtam ellenállni nekik. Kedvemre való bogyós gyümölcs nem akadt, maradtam hát fél kilónyi aprócska, de illatos sárgabaracknál.
Azután készítettem egy adagot a már bevált kelt tésztámból, igaz, újabban egyre nagyobb benne a teljes kiőrlésű liszt aránya. Csak fehérlisztből már meg sem tudnám enni talán...
Azt is tudtam, hogy a barack kevés lesz egy adagnyi (fél kiló lisztből készülő) tésztához. De nem csökkentettem a tésztaadagot, gondolván, hogy majd csak kitalálok valamit.
Ez a valami végül az lett, hogy a téglalapra nyújtott tésztának csak a felére tettem a töltelékből, a szabadon maradó részből szárakat formáztam a kis hangjegyeimnek.
Innentől azonban nem a számításaim szerint alakultak a dolgok, egy ismerős látogatása okán kicsit elanyátlanodott (túlkelt) a tészta a 30 fokos melegben, így nem lett olyan rendezett külsejű, mint amilyenre terveztem - de azért elfogy.

Hozzávalók:
a töltelékhez: kb. 35 dkg kimagozott sárgabarack apróra vágva, 2ek fahéjas cukor

a tésztához: 20dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 30dkg rétesliszt, 1kk só, 2ek cukor, 8dkg puha vaj, 1tasak (7g) szárazélesztő, 2,2dl langyos tej.


Elkészítés
: a tészta hozzávalóit összeállítjuk egy tálban, majd meleg helyen kelesztjük. Az apróra vágott barackhoz adjuk a fahéjas cukrot, majd pár percre a mikróba tesszük, amíg kezd kissé lekvárszerű állagot ölteni. Így kicsit felpuhul a gyümölcs, s könnyebb lesz a tölteléket a tésztára kenni. Ha megkelt a tészta, lisztezett gyúródeszkán átgyúrjuk, majd kb. 3-4 mm vastag téglalapra nyújtjuk. A hosszabbik oldalával párhuzamosan rákenjük a tölteléket, de csak a tészta feléig. Ezután feltekerjük. Éles késsel kb. 2cm széles szeleteket vágunk a tekercsből. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük a szeleteket úgy, hogy közben a tésztának azt a részét, ahová nem került töltelék, visszacsévéljük, s ebből formázzuk a hangjegyek szárát. Letakarva pihentetjük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A sütemény tetejét kevés tejjel megkenjük, majd adagonként kb. 20 perc alatt készre sütjük.

Akinek nem elég édes, tálaláskor tehet még rá fahéjas cukrot.

2009. június 14., vasárnap

Úrnapi rakott szűzpecsenye

A fölajánlott élet piros virágai virítanak az úrnapi sátor oltárán..., mutatván, hogy az élet csak akkor ér valamit, ...ha másokra szentelt idő. Minden elvész, amit magunknak kuporgatunk... (Enzsöl Ellák)

Azon szerencsések közé tartozom, akik még személyesen ismerhették Enzsöl Ellákot. Nehéz lenne Őt pár szóban bemutatni, annyira szerteágazó tevékenységet folytatott. Rendszeresen publikált újságokban, támogatta a tehetséges zenei kezdeményezéseket, adott ki könyveket, s közben mindig volt ideje focizni a téren a srácokkal vagy kalákában másoknak házat építeni. Mindezt katolikus papként tette, bár azt hiszem, az elnyűtt farmeros, mindig vidám, suhanc-arcú férfiről nemigen mondta meg bárki is a templomon kívül látva, hogy pap. Természetes volt, hogy őt a családi ünnepekre, vagy csak úgy is meghívták. Azt hiszem, róla mondhatni, hogy közösségi ember volt. Nagyon korán elment - 1996-ban -, talán a negyvenes éveiben járhatott akkor.
Szerettem, hogy a templomba mindig behozta az irodalmat. Hogy nem másoktól hallott frázisokat ismételgetett, hanem a saját gondolatait osztotta meg velünk.
Miről jutott ma eszembe? Erről a csupavirág ünnepről: Úrnapja van.
Mindenütt az országban virágos kapuk, "sátrak", az utak mentén virágszirmok millióiból rakott képek. (Nem kell sajnálni, marad épp elég a kertekben, a mezőkön is.)
Igazi nyári ünnep ez, dúskáló pompa. Ha egyszer Kistarcsa felé vetődtök az ünnep idején, nézzétek meg, hogy milyen ott ez a nap. Nekem sajnos csak régi papírképeim vannak róla, nem tudom megmutatni. Aki részt is vesz az ünnepen, talán még gazdagabb lesz.

A mai napon húsos étel került az asztalra, az ötletet ezúttal is a Szakácsok könyvéből merítettem, azután persze jól átalakítottam. Főtt csülök helyett egy fél kilónyi szűzpecsenye került bele. Nem csak magában főztem meg a húst, hanem rendesen bezöldségeltem húslevesnek. Tegnap este meg is főtt a leves. Reggelre szépen lehűlt, így tudtam folytatni vele a munkát. Nem mellékes, hogy maradt egy gazdag levesem is. (Hiszen a szűzpecsenye nem éppen olcsó fogás.) A hideg hús mellé pedig a levesben főtt répát, friss petrezselymet és csemegeuborkát tettem. A levesből csak néhány decire volt csak szükség a főfogáshoz, egy kevés zselatin került még bele.

Hozzávalók (egy literes doboznyi adaghoz): a leveshez: fél kg szűzpecsenye, 4 szál sárgarépa, 1 karalábé, 1 zeller, 2 szál fehérrépa, 4 gerezd fokhagyma, 6-8 szem egész fekete bors, 1 kis fej vöröshagyma, valamint petrezselyemzöld, zellerzöld, karalábélevél, 2-3 kisebb krumpli, 2kk só

a rakott szűzpecsenyéhez: a levesben főtt fél kilónyi sertésszűz, 1 főtt sárgarépa, kb. 10 dkg apró csemegeuborka, 1 nagy csokor friss petrezselyem, 1 tasak (20 g) zselatin

Elkészítés: a húst megmossuk, majd egy nagyobb fazékba tesszük. A zöldségeket megtisztítjuk, és egészben hagyva a húsra tesszük. A zöldfűszereket összekötözve adjuk hozzá. Beletesszük a sót és a borsot, majd felöntjük hideg vízzel. Lassú tűzön felforraljuk, majd éppen csak gyöngyözve másfél órán át főzzük. Ezzel kész a leves.
Ezután a húst kiemeljük, és hagyjuk hűlni. A levesből 3 decit leszűrünk.
Egy kisebb edénybe tesszük a zselatint és fokozatosan hozzáöntjük a leszűrt levest. Ha kell, melegítjük, de ne forrjon. Közben kevergessük, a zselatin szépen oldódjon fel. A húst vékonyabb rétegekre vágjuk (vagy szedjük kézzel.) Egy tálba tesszük. Hozzáadunk egy apróra vágott sárgarépát (a levesből), és a szintén apróra kockázott csemegeuborkát. Ráöntünk egy keveset a zselatinos húsléből, összeforgatjuk. Keresünk egy megfelelő formát az étel elkészítéséhez. Én nem vagyok ügyes a több rétegű fóliázással (nincs is türelmem hozzá, meg nem is tartok itthon folpackot), ezért olyan dobozt választok, amit később akár el is dobhatok, le is vághatom az aszpikról. Így nem kell kibélelnem a formát. Egy alaposan kimosott egy literes fagylaltosdobozra esett most a választásom. Egy kevés aszpikot az aljába locsolok, megszórom petrezselyemmel, majd ráteszem a répával, uborkával elkevert húsdarabok egyharmadát. Eligazgatom, jöhet rá egy kis aszpik, majd petrezselyem, s rá a második majd a harmadik réteg ugyanígy. Végül a megmaradt aszpikot is rálocsolom, és jópár órára hűtőbe teszem (figyeljünk rá, hogy vízszintesen álljon.) Utána egy ollóval óvatosan levágom róla a formát, és egy tálra teszem az ételt, majd éles késsel(!) szeletelem. (Igazából ki is jönne a puha műanyag formából, de biztos, ami biztos: nem akarok szépséghibát.)

Friss rozskenyérrel kínálom.

2009. június 12., péntek

Lencse ropogós pereccel

e föld mindig magához rántja a létet
ezért nem fog rajtunk semmi igézet

(erős ildikó)

Beatbullnak köszönhetem ezt a receptet, azt hiszem most már utána fogok nézni annak a könyvnek, amiből a remek kenyereit süti. Ennek a perecnek az elkészítése egyszerű, nem is hosszadalmas. Annyit változtattam csupán rajta, hogy száraz élesztővel készítettem. A tésztát pedig rábíztam a kenyérsütő gépre, mivel annak a doboza tapadásmentes bevonattal van ellátva. Így szépen összeállította az egyébként nagyon lágy tésztát. Másfajta formázási lehetőségeken is gondolkodtam, de most nem jutott eszembe ennél a perecformánál szimpatikusabb. Az eredmény egy ropogós-levegős finomság. Kifogyván a zöldfélékből lencsét főztem hozzá, nagyon egyszerűen. Már szerepelt a blogon hasonló lencsés recept, ez most kicsit másképpen készült.
Nem igazán nyári fogás, de nem akartam soronkívüli vásárlást beiktatni.

Perec
Hozzávalók
: 25dkg rétesliszt, 2g száraz élesztő, 175ml víz, 1kk só (további liszt a formázáshoz)
A fenti mennyiségből 3 db, a képen látható méretű percet tudunk készíteni.

Elkészítés: A tészta hozzávalóit egy tiszta tálban összeállítjuk, és addig dolgozzuk, amíg elválik az edénytől (én egy könnyű, karcmentes műanyagtálat használok ilyen célokra.) Vagy: beletesszük a hozzávalókat a kenyérsütőgép dobozába, és hagyjuk, hogy a gép állítsa össze a tésztát. Utána egy órát meleg helyen kelesztjük. (Nekem ez az idő kicsit hosszabb volt más elfoglaltságaim miatt.) Lisztezett deszkára tesszük, és három gombócba osztjuk a tésztát. Tetejét is kissé belisztezzük, hogy kézzel a kívánt formára tudjuk húzogatni, de a tésztába bele már ne dolgozzunk lisztet. A sütőt 250-270 fokra előmelegítjük, bespricceljük az oldalait. A perecekhez a nagyjából háromszögekre húzott tésztadarabokat lisztezett sütőlemezre fektetjük, majd éles késsel bevagdossuk. A réseket széthúzzuk, hogy ne süljenek össze. A pereceket betesszük a sütőbe, ismét bepermetezzük az oldalfalakat, hogy gőz keletkezzen a sütőtérben. Ezután kb. 12 perc alatt készre sütjük a tésztát.

Lencse
Hozzávalók
: 25dkg lencse, 3-4dl csirkealaplé (vagy lefagyasztott húsleves), 2ek natúr paradicsomlé, só, 2 gerezd fokhagyma, petrezselyem, 1kk pirospaprika, 2ek olaj, víz

Elkészítés: Az olajat megmelegítjük egy fazékban, rádobjuk a lencsét. Kicsit pirítjuk, majd hozzáadjuk a pirospaprikát és az összezúzott fokhagymát. Pár pillanattal később felöntjük a húslével és beletesszük a petrezselyemzöldet, a paradicsomlét. Alacsony lángon főzzük. Ha szükséges, vizet is adunk még hozzá és ízlés szerint sózzuk. Ha a lencse már puha, kész is az étel.

2009. június 10., szerda

Hetedhét ország

kilincsek. le nem nyomom.
titkaid. meg nem lopom.


(erős ildikó - hét ajtó - részlet)


Óhatatlanul is a Kékszakállú jut eszembe, amikor hét titokról faggat (majdnem hét) kedves gasztroblogger társam. "Nem tudom: egyik ember titka jó helyt van-e a másik ember birtokában? A vadat hálóval, csapdával fogják. Az embert a titkával." (Sütő András)
Nem tudom én sem. A bizalom kezdete, ha beengedünk valakit az ajtón. Utána már örökre ott a kockázat, hogy talán megbánjuk egyszer. De minden vágyott dologban van kockázat.

Az én váramban hetedhét ajtó van. Biztosak lehettek benne, hogy nem azokat fogom kinyitni. Hogy azokat nem fogom kinyitni. Miért nem? Mert ez az én váram. (S ha mindent megmutatnék, már nem is lenne érdemes idelátogatni...) Van azért itt más is, mindenféle lom. Akit ez is érdekel, bekukucskálhat:

Első ajtó:
Ím, szólal az ének
Ti néztek, én nézlek
Szemünk pillás függönye fent:

Hol a színpad

Kint-e vagy bent? (Balázs Béla)


Itt lakik a türelmetlenségem.
A dolgokkal, az emberekkel szemben. Amikor azt várom, hogy értelmes emberek lehetőleg gyorsan fogják fel az értelmükre hagyatkozó dolgokat. Amikor inkább megcsinálom én, mint elmagyarázom. Amikor azt szeretném, hogy nekem viszont egyszerűen, röviden, lényegretörően magyarázzanak el mindent, s ne kelljen végighallgatnom a részletekbe menő körmondatokat.
Mások érzéseit és gondolatait sem szeretem találgatni. Az enyémeket viszont tessék csak kitalálni, ne kelljen mindig mondanom...!

Második ajtó:
Megnézem magamat:
Megint sokan néznek.

Vagyok-e érdemeltje,

Vagyok-e valakije

E sokan nézésnek? (Ady)

Itt lakik a telhetetlenségem.
Amikor a bölcs megelégedettség helyett akarom mindig az újat és az újat, és ha elteltem vele, megint más kell. Amit már ismerek, nem elég. Amit már a gondolatok útján bejártam, nem elég.
És minden untat, ami előre kitalálható. Untat a tévé is, a közélet, a politika. Én jogszabályokból dolgozom időnként, nem véleményekből.
Párom viszont folyamatosan tartogat meglepetést: a legegyszerűbb mondatot is képes másképp értelmezni, mint én. Jókat lehet vitatkozni vele. Nem ez a megismerés útja?

Harmadik ajtó:
még az sem kizárt
hogy a céltábla nyilad
útjába kerül (Fodor Ákos)

Itt lakik a lustaságom. Ami nem lelkesít valamiért, azt nagyon nehezen csinálom. Még jó, hogy a kötelességtudat működik ilyenkor.
Azért van, amihez mégiscsak lusta maradok. Kényelmes. A mechanikus dolgok hibáira előbb-utóbb rájövök. Viszont nem vagyok hajlandó részletekbe menően értelmezni a számítógép lelkivilágát. Azt akarom, hogy működjön. Mindig. Szünet és hiba nélkül. S ha mégis gond van vele, akkor párom lehetőleg azonnal csinálja meg. És nem érdekel, hogy mi a hibája, csak az, hogy mikor fog működni úgy, ahogy én akarom...

Negyedik ajtó:
A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.

Mitől függ: víg? vagy szomorú?
-
hogy hol kezded s meddig meséled. (Fodor Ákos)


Itt lakik az elviselhetetlenségem. Amikor látom, hogy másoknak már túl sok vagyok. Amikor azzal kínzom az embereket, hogy mismásolás helyett egyenes kérdésekre egyenes válaszokat várok, lehetőleg azonnal. Amikor azt hiszem, hogy mindent meg lehet és meg is kell beszélni.

Ötödik ajtó:
Nem az a titok,
amiről "nem beszélünk".

A titok s z ó t l a n . (Fodor Ákos)


Itt lakik a gyávaságom. A meglehetős testi ügyetlenségem. A járműveken két kézzel kapaszkodom, a felém hajigált dolgokat nem kapom el. Egyensúlyérzékem szinte nincs. Nem vezetek. Nem is akartam soha. És itt lakik a félelmem. Mindentől. A beláthatótól és a beláthatatlantól. Az utazástól. A holnaptól. Az ártó és segítő szándékoktól. Az élettől. A haláltól. Másoktól és önmagamtól.

Hatodik ajtó:
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele
(Balázs Béla)

Itt lakik a bizalmatlanságom... Minden ismeretlennel szemben. Emberekkel, tárgyakkal, helyzetekkel szemben. Az eltúlzott függetlenségem. Hogy a dolgokat magam akarom megoldani. Hogy jobban félek bármilyen függőségtől, mint maguktól a nehézségektől. Hogy csak az élhet mellettem, aki meghagyja az önállóságom. Hogy nem vagyok társasági ember. Bizony. Ezért szeretek futni is. A társaságot ritkán igénylem, és néhány óra elég is belőle. Ez van.
A kapcsolatépítésben, -ápolásban sem vagyok jó. Teljesen kizárt, hogy órákat tudjak beszélgetni mondjuk valamelyik szomszéddal itthon vagy a nomádportán. (Ha közben főzhetek vagy kertészkedhetek, az persze más.) Párom jobb ebben, így rá is hagyom az ilyen szociális feladatokat. Csapatmunkára teljesen alkalmatlan vagyok - a konyhában is.
(Az internet viszont nekem való: itt én döntöm el, mikor, kivel és mennyi időre lépek kapcsolatba.)
Antiszociális magatartásom abban is megnyilvánul, hogy az ételt sem tudom nagyon kínálgatni - abból kiindulva, hogy én sem szeretem, ha tukmálják. (Abban is bízom, hogy a vendég fárasztó udvariaskodás helyett értelmesen meg bírja mondani, ha venne még.)

Hetedik ajtó:
Minden titok e nagyvilágon.
S az Isten is, ha van.
És én vagyok a titkok titka.
Szegény hajszolt magam.
(Ady)

Nem tudom, itt lakik-e valaki vagy valami. (Talán én. Lehet, hogy itt alszom el este?) De találtam az ajtó mögött egy hagymát. Erről is eszembe jutott egy (gasztro)titok: sohasem könnyezem a hagymaaprításnál. Így nem kell semmi trükköt bevetnem. Miért? Nem tudom. Ez is titok...

A rövid séta végetért. A többi ajtó zárva marad - az enyém. Azért megmutattam ezt-azt, igaz?
Akinek ez nem volt elég, még egy Ráadás itt a várkapuban:

Füzek lábánál alvó jég riad
fejedben kavargó füstszín alkonyat
a függönyön túl semmi sem örök
alattad lassan ívelő körök

zárnak körbe ahogy megreped
a rianó jégben kúszó rettenet
tört tükrében nem a régi arc
feltétel nélkül feladott a harc

hazudsz megint (tapintatból persze)
az ember fél - élni nincsen mersze
hiszen azt és úgy - tudod úgysem lehet
megalkuvás mohó csapdája nevet

valahol mögötted valahol fölötted
visszhangzik benned
nincs már mit tenned

még egy halk roppanás:
és megnyílik a mély.

De hát színház az egész.
Mondom: NE FÉLJ

(erős ildikó)

****

A körkérdést pedig igyekszem olyanoknak továbbadni, akik talán még nem kapták meg másoktól, de esetleg szívesen játszanak: Katakonyha, Manóanyó, Tündér.

Meggytorta tojás nélkül

Talán már unalmasnak hat, de rendületlenül folytatom az idén megkezdett tojás nélküli (egyébként kevert tésztás) tortasorozatom. Az első a sorban ugye a csokoládétorta volt, utána jött a mák, majd a mandula. Mindegyik hamar elfogyott, ettől függetlenül én a mandulát önmagában nem értékelem olyan nagyra (inkább valamivel együtt jó.) A csokoládés viszont igazi krémes-kesernyés mélybarna élmény lett, a mákos pedig ropogós-fekete. S ma jött a meggy. Úgy terveztem, hogy a tésztába nem is teszek cukrot, hanem - a tej egy részét is kiváltva - inkább házi meggyszörppel és egy kevéske meggyborral ízesítem és színezem (a friss gyümölcsön túl.) A szín végül alatta maradt az elvárásaimnak, de az íze egészen jó lett.
Akit zavar, hogy nincs benne tojás, az nyugodtan ugorja a bejegyzést, de én nagyon megszerettem ezeket a másnapra sem szivacsosodó puha sütiket. Igaz, hogy a másnapot nemigen érik meg szegények. Fontos az is, hogy ne legyen túl édes. Egy ideje már nem is nagyon merek osztogatni a sütikből a szomszédoknak (legfeljebb a sósakból), mert tartok tőle, hogy nem ehhez az ízvilághoz vannak szokva. Párom meg csak elsőre jegyezte meg, hogy minek a tojást kihagyni, a tortát viszont minden esetben hamar leküldte a pocakba. Lassan rájönnek a népek, hogy amit én szeretek, az nem lehet rossz - s akkor már ők is szeretik... vagy nem.

Hozzávalók: 25dkg rétesliszt, 20dkg puha vaj, 12dkg magozott meggy, 1,5 dl tej, 5ek házi meggyszörp, 1ek meggybor, fél kk szódabikarbóna, egy csipet só

Elkészítés: A tészta hozzávalóit (a meggy kivételével) turmixgéppel összekevertetjük. Ezután beleforgatjuk a gyümölcsöt. Egy vékonyan kivajazott, lisztezett tortaformába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percet (tűpróbáig) sütjük. A sütőben hagyjuk kihűlni, majd felszeleteljük.

Nyakon önthetjük némi (rendes, nem cukrozott) felvert tejszínnel és/vagy balzsamecet-krémmel.

2009. június 9., kedd

Töltött (v)álságlepény

egy nap vagy kettő. szinte ugyanaz.
testem mélyén tehetetlen ülök.
nem mozdít meg értelem és erő.
nem hoznak álmot a nappalok.

(erős ildikó - árnyak - részlet)

Ma ez sikerült ebédre. Semmi különös, készítettem négy lepényt vegyes lisztből, majd kettőt-kettőt összefordítva megtöltöttem, megsütöttem.
Apunak adtam az egyiket (mint vacsoralehetőséget), mire megkérdezte, hogy ennek mi a neve. Mondtam neki, hogy fogalmam sincs, lepény. Megtöltve. Ez a válasz persze nem elégítette ki, mondván, hogy lepény sokféle van, még töltött is. Hiába, neki mindenre kell valami címke. Megkérdezte, hogy ez a valami a Szegénység-lepény-e? Mire mondtam neki, hogy az akármilyen is, ettől még biztosan fényévekre van, és megmutattam a benne üldögélő virsliszeleteket (van benne hús is, látod?) Tényleg? Tényleg. Van, akinek ez fontos... Ezután helyesbített, és a Mentsük meg Magyarországot! nevet ajánlotta a lepénynek, amit egyrészt meglehetősen hosszúnak találtam, másrészt csak annak tudtam be, hogy túl sok tévét néz...

Hozzávalók (két kerek töltött lepényhez): 8dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10dkg rétesliszt, 1kk só, 0,8dl víz, 2,5dkg vaj
a töltelékhez: 6 kis szem krumpli, 1 szál sárgarépa, 1 szál újhagyma, 1 szál juhbeles virsli, 3-4ek natúr
paradicsompüré, 1kk só, 1dkg vaj
a sütéshez: 2ek olaj


Elkészítés
: a lepény hozzávalóit egy tálban összegyúrtam (ezért felesleges elővenni a gyúródeszkát.) 4 gombócba osztottam. Letakartam és pihenni hagytam. A krumplikat héjában puhára főztem, majd lehűtöttem és krumplinyomóval - a vajat és a sót is hozzáadva - összetörtem. A répát, a hagymát és a virslit vékony szeletekre vágtam és a püréhez kevertem. A tésztagombócokat egy nagyobb vágódeszkán vékony lappá nyújtottam, akkorára, hogy szépen beleférjenek a palacsintasütő serpenyőmbe. Két lepényre elosztottam a tölteléket. Ezután a töltelék felszínébe 3-4 helyen kisebb mélyedéseket nyomtam, és oda öntöttem bele a paradicsompürét. Végül betakartam a másik két lepénnyel. Szélüket összenyomkodtam, és 1-1 evőkanál olajon megsütöttem a lepények mindkét oldalát.

Fűszeres sajttal kikevert joghurtot locsoltam a tetejére. (Természetesen vegán töltelékkel is készíthető.)

2009. június 8., hétfő

Nyári saláta sült savósajttal

s azóta bármerre lépek
e testetlen lények
ölelnek körül
s távoli
szárnyaknak
halk suhogását
hallani

megkésve szállnak
éltető délre
a sötétség utolsó
madarai

(erős ildikó - a szavakról - részlet)

Ez az ötlet sem tőlem származik, a napokban és korábban is többfelé láthattuk ennek az egyszerű savósajtnak az elkészítési módját. Én először Duendénél, majd a nála látható linkeken (többek között Vegavarázs oldalán) néztem utána. Nagyon kevés tej volt itthon (az viszont 3,6-os), a süteménysütésből maradt. Egy próbát azonban megért, hiszen csak citrom kellett hozzá.
Az én sajtom így most csak egy kisebb korongnyi lett, de a salátámra tökéletesen elég volt.
Nagyon remek megsütve!
A salátába még újkrumpli és nyári zöldek kerültek, meg rá egy kevés aszalt paradicsom, és annak a fűszeres olaja is.

Hozzávalók (2 főre): a sajthoz: kb. 1 liter házitej (vagy magas zsírtartalmú), 3 szűken mért ek citromlé (a sütéséhez 1ek olaj, só)
a salátához: 8-10 szem újkrumpli, 2 szál sárgarépa, fejes saláta levelek, petrezselyemzöld, kevés citromlé, olajban eltett aszalt paradicsom

Elkészítés
: a savósajtot így készítettem:
A tejet felforraltam, majd óvatosan, kis lángon kevergetve hozzáadtam a citromlé felét. Tovább kevergettem, míg a savó kivált, a többi rész pedig túrószerű lett. Beletettem a citromlé másik felét. Amikor a zöldessárga savó már láthatóan elkülönült, elzártam a gázt. Pár perc az egész. Egy fazék tetejére fektettem egy nagyobb szűrőt, amit vékony fehér vászonnal kibéleltem. Ebbe öntöttem a keveréket. Amikor kissé lecsöpögött, hidegvíz alatt átöblítettem. Az anyag segítségével kivettem a szűrőből, és kinyomkodtam belőle a nedvességet, majd szintén a vászonanyag segítségével formáztam korong alakúra. Még mindig a szövetbe bugyolálva két falap közé tettem. Lesúlyoztam, és a hűtőbe került. Másnap szeletekre vágtam, picit megsóztam és kevés olajon megsütöttem.

(A készítésnél arra figyeljünk, hogy megfelelően zsíros tejből készüljön, és ne adagoljuk túl a citromlevet, mert akkor száraz, morzsalékos anyagot kapunk, ami nem fog összeállni. Érdemes nagyobb adagot készíteni, mert 1 liter tejből tényleg csak a két salátára elegendő adag lett.)

A krumplit héjában megfőztem, majd lehűtöttem, megpucoltam, ezután az összevágott fejessaláta levelekre és a feldarabolt sárgarépára halmoztam. Megszórtam petrezselyemmel, kevés citromlével meglocsoltam, majd jöhetett rá a sült savósajt és néhány darab aszalt paradicsom a finom fűszeres olajával együtt.


Megint egytálételként ettem ebédre.

2009. június 7., vasárnap

Cukkinis-sajtos felfújt

Azok közé tartozom, akik szeretik a Kapa, kasza, fakanál sorozatban megteremtett River Cottage világát. Teljesen véletlenül akadtam - nem is én rá. Párom válogatott egyszer a Tesco 99 Ft-ért kínált filmjei között. Mutatta is nekem a hátoldalán az ajánlót, de nem nagyon fogott meg. Vagy nem olvastam el figyelmesen. Azt hiszem két lemezt (összesen hat részt) vettünk meg akkor. Nem emlékszem már, melyik volt, de az eleje lehetett.
Amikor betette, csak fél füllel figyeltem oda. Azután meg egyre jobban. Bár az ottani vidék kínálta lehetőségek különböznek a mieinktől, mégis jó volt nyomon követni, hogyan alakul a birtok, s miket főz közben Hugh. Jó ötleteket adott, és jópofa dolgok történtek vele. Tetszett az is, amikor a helyi piacon értékesítette saját terméséből készített finomságait, amihez persze kitalált egy márkanevet, és egyedi címkék is kerültek az üvegekre. (Na majd egyszer én is... gondoltam vágyakozva magamban.)
Később - valamilyen alkalomból - a hiányzó részeket is megkaptam páromtól. S persze közben kicsit utánajártam a szakácsnak, no meg a helyszínnek.
A sok-sok remek recept és konyhai fogás között ezt a felfújtat is a sorozatból tanultam: a birtokon "termett" legelső darab tojásból készítette Hugh reggelire, és a cukkini is a kertjéből került hozzá. (Én viszont most mindkettőt a boltban vettem...)
Bár nem vagyok sem a felfújtak, sem a tojásételek rajongója, azért ez levett a lábamról.

Hozzávalók (személyenként): 1 nagy tojás, 1 kis zsenge cukkini, 2dkg vaj, 2ek liszt, 2dl tej, 4ek reszelt keménysajt, só, fehérbors, őrölt szerecsendió, 2-3 ek olaj, (ízlés szerint zöldfűszer)

Elkészítés: A vajat megmelegítjük, rátesszük a lisztet, halványan megpirítjuk, majd a tejjel fokozatosan felöntve közepesen sűrű besamelt főzünk. A fűszerekkel ízesítjük. Egy serpenyőben kevés olajat melegítünk, s megpirítjuk-pároljuk benne a felszeletelt cukkinit. Kevés sót adunk hozzá. A tojást szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. Egy tűzálló edényt vékonyan kivajazunk. A már kissé meghűlt mártáshoz keverjük a tojás sárgáját, majd a kész cukkinit, a sajtot, végül óvatosan hozzáforgatjuk a tojásfehérjét. A masszát az előkészített edénybe öntjük. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 percig sütjük.

Nekem ebédre is bőven elég volt.