Almatea - fahéjas keksz - őszi pompa

Üvegről a törés vonalát
mint rátapadt hajszálat
lehúzni
kihúzni
menthetetlen fogként a szájból
menthető testként a vízből
képemet
kivonni minden gyűjteményből
elgondolva valami
kicsit és tisztességeset
halandóságom biztos
és szűntelen tudatában

(Fodor Ákos - Polifón tétel - részlet)

Ez a tea sem az én fejemből pattant ki. Marmalade blogján láttam kis idővel ezelőtt. Nagyszerű hasznosítási lehetősége az alma (körte) csutkájának, héjának - bár elárulom, hogy nálunk ilyen hulladék - többféle okból - nem keletkezik. Tehát kénytelen vagyok gyűjtögetni, ha ilyen teát akarok inni. Márpedig akarok. Minden további ízesítés nélkül is nagyon finom, akár magában, akár a már sokat emlegetett vajas kekszekkel.
A csutkákat, héjat - mintha kompótot főznénk - egyszerűen vízben megfőzzük egy darabka fahéjjal, néhány szegfűszeggel - édesítés nélkül. Viszont sokkal kevesebb vizet adhatunk hozzá, és jóval tovább kell főzni, mint a kompótot szokás ahhoz, hogy szép színe és telt íze legyen. (A fűszereket persze tovább variálhatjuk.)

Az új keksz fotózáshoz ezúttal már nem volt elég fény (későre hagytam az elkészítését.) Majd legközelebb lefényképezem. Ettől függetlenül jól hozza a savanyú - édes - fűszeres ízeket a fahéjnak és a savanykás almának köszönhetően.

S ha az ember igazán mázlista és megengedheti magának, akkor ezzel a teával és a keksszel kiül a teraszra, és csak gyönyörködik az őszi pompában....

Almatea
Hozzávalók (2 decis adagonként): 1 nagyobb alma csutkája és héja, darabka fahéj, szegfűszeg, kb. 3 dl víz

Elkészítés: A hozzávalókat egy kisebb edénybe tesszük, forrástól számítva kb. 20-25 percet lassú tűzön fözzük. Kb. a víz egyharmada elfő.
Leszűrjük.

Vajas keksz fahéjjal és almadarabokkal
Hozzávalók (kb. 20 darabhoz): 20dkg vaj, 20dkg liszt, csipet só, 4ek cukor (vagy ízlés szerint), 1ek fahéj, 1 kisebb, meghámozott alma húsa apró darabokra vágva, 1 tojásfehérje

Elkészítés: A puha vajat robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojásfehérjét és még 1 percig keverjük. Ezután jöhet a só, cukor, a fahéj bele, végül a liszt és az almadarabok. Egy fóliadarabon hengerré (vagy téglatestté) formáljuk és a hűtőbe tesszük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Ha a tészta megszilárdult, kicsomagoljuk, majd éles késsel 1cm vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 12 percig sütjük. Hagyjuk a tepsiben kihűlni, sőt ezt a kekszet másnapig érdemes otthagyni a sütőben anélkül, hogy letakarnánk, mert az alma nagy nedvességtartalma miatt a sütemény csak ekkora veszi fel a vajas kekszre jellemző puha, de omlós állagot.

Minap - egészen más információ után keresve - akadtam az Unciklopédia (Félre- értelmező szótár) oldalaira, ahol számos érdekes maghatározást találtam (többek között a konyha tájékáról is.)
Az oldal tetején a következő szöveg olvasható: A magyar nyelvű Unciklopédiában jelenleg 1 228 szócikk található. Ezek olyanok, amilyenek. Rajtad is múlik a mennyiség és a színvonal.
Ezt tudomásul véve szemezgettem kicsit a K betűből:

Kádár korszak
Elmúlt hordókészítő időszak. Ma már nem a kád, inkább a szerelvények ára a meghatározó.

Kajafás
Ha egy kaja fás, az csak öreg karalábé lehet. Esetleg bibliai retek.

Kanossza-járás
Női társaságot kizáró kártyapartik vezeklés céljából történő, rendszeres látogatása. Aki ettől ódzkodik, az a többiek szemében megvetendő kanóc.

Kapás
1. Magyarországon sűrűn látható, mezőgazdasági munkaeszközzel álldolgáló őstermelő. Az ellenük elkövetett minősített emberölés (-i kísérlet) a kapáslövés. A kapás-mamás játék szintén büntetendő. Túl sok gyanútlan anyóst nyelt el már ily módon a föld.
2. A kaszás adománya. Aki ilyet kap, azt eláshatják.

Kertelés
Félszeg tájalakítás a magunk képére sövénnyel elválasztva hasonló törekvésektől.

Képviselőfánk
1. Gasztronómiai ínyencség. Jelentése: a tulajdonunkban lévő, kemény törzsű, nagy lombozatú növényzet, mely kiválóan alkalmas festmények, fotók tárolására.
2. Közösségünk érdekeit artikuláló, édes krémmel töltött nagy növény.

Keselyű
A Tonic nevű üdítőital megízlelése utáni kétségbeesett indulatszó

Közért
Közért: a közönség számára érthető (közérthető) publicisztikai írásmű, közírás.
Közértes: olyan publicista, aki a közérthető közírást művel. Vagyis közművel. Ld. közíró, ponyva, bestseller.

Tímár György: Nevető lexikon és Agyrémszótárát is szívesen forgatnám.

Ünnepi fogások - Anyu gombalevese

Az Igaz Emlék: eleven!
- Hogy ne változna, szűntelen?

(Fodor Ákos)

Bár Apu 21-én töltötte be a 65. évét, a hétvégén ünnepeltük, szerény keretek között. A 60.-ra még belefért a családi keretbe egy mikro ajándékként, most maradt az ünnepi ebéd néhány aprósággal kiegészítve.

Nemrég emlegette, milyen régen evett rántott húst, s mivel amúgy is a hagyományosabb ételeket szereti, a következők készültek:


Anyu gombalevese
Rántott karajszeletek
Paprikás lisztben sült keszeg
Vajban párolt-sült petrezselymes krumpli
Sajtos-diós vajas keksz

Az édességeket nem kedveli, így az ő esetében mindig valamilyen sós sütemény a "desszert".
A keszeget már régebben vettem, méghozzá igen aprókat. Én nemigen szeretek a szálkákkal bíbelődni, de a keszeget sokkal szívesebben eszem az egyébként szintén szálkás és jóval drágább pontynál. Nem is értem ezt az árkülönbséget. Viszont keszeghez errefelé nehéz hozzájutni.
A rántott húsokon én a vékonyabb panírt kedvelem, így csak egyszer forgatom bele minden hozzávalóba az előzőleg kissé kivert szeleteket. Forró olajban és gyorsan sütöm, hogy belül puha maradjon, ne legyen rágós.

A leves mindannyiunk kedvence. Ritkán főzöm mégis. Legutóbb, bár viszonylag nagy adag készült, párom még harmadnap is megette volna (ha lett volna belőle.) Talán másutt is főzik így a gombalevest, nem tudom. Én sem a családban, sem azon kívül nem láttam, hogy így készítenék, ezért maradt számomra ez a fogás "Anyu gombalevese".
Gyakran ünnepnapon is - húsleves helyett - az asztalra került. Nagyon szerettük. Arra emlékszem, hogy amikor a 48 négyzetméteres lakótelepi lakásban valami ebéddel összekötött nagyobb vendégséget tartottunk, olyankor mi gyerekek külön kisasztalnál, a konyhával szomszédos előszobában ettünk. Így fértünk el. De ez egyáltalán nem volt baj, sőt, egyfajta különlegességgel bírt számunkra. Hát többek között ott kanalaztuk ezt a levest.

A lényege, hogy tejtermék, habarás és rántás nélkül, sok petrezselyemmel és nagyon sok feketeborssal egészen sötét (zöldes-barnás) színűre, hosszan főzve készül.

Hozzávalók (4 személyre): 70 dkg csiperke, olaj, frissen őrölt feketebors, 1 nagy csokor petrezselyem, só

Elkészítés: Kevés olajat melegítünk a leveshez. Rádobjuk a megtisztított, szeletelt gombát és az apróra vágott petrezselymet. Kicsit pirítjuk. Sok frissen őrölt feketeborsot adunk hozzá és ízlés szerint sót. Felöntjük vízzel, és jóval tovább főzzük, mint a gombát általában szokás. Addig, amíg a fűszerek ízét jól átveszi a gomba, és a levesnek sötét színe, csípős-fűszeres íze lesz. Ez forrástól számítva kb. háromnegyed óra. Nem rántjuk be, nem habarjuk.

Az őszi napokra egy igazán melegítő fogás azoknak, akik szeretik a fűszeres ételeket.

Vajas keksz: 1. vaníliával és mákkal - 2. sajttal és dióval

ravaszkodnunk kell:
egy sámli fölött se tud-
nánk átröpülni

(Fodor Ákos: Ecce Homo)

Teljesen beleszerettem időn ősszel a vajas kekszekbe, s úgy tűnik, hogy másoknak is ízlik. Első újításom e téren a Szakácsok könyvének volt köszönhető: a rumos-kakaós kekszet nem a linzertészta szokásos arányai szerint, s nem is hideg vajjal készítettem. A vaj és a liszt aránya ott már majdnem megegyezett, s a puha vajat a robotgéppel kevertem habosra, majd adtam hozzá a tojásfehérjét, amivel tovább habosítottam a keverék állagát. Ezután jött csak a liszt és az egyéb hozzávalók. A másik fontos dolog volt, hogy viszonylag vastagra szeleteltem a tésztát és szigorúan betartottam a sütési időt. Az eredmény is meglett: puha, omlós keksz.
Bár az egyes hozzávalók másképpen viselkednek sütés közben (például ha a viszonylag száraz kakaót sajtra cserélem), ettől függetlenül mindhárom eddig próbált változat jól sikerült, érdemes lesz ismételni.
A második esetben édes kekszet szerettem volna, de kakaó nélkül, ily módon vaníliakivonat és szemes mák (meg egy pici citromlé) került a tésztába.
A harmadik változat pedig - Apu kedvéért is, aki inkább a sósat eszi - egy sajtos-diós kombináció lett. Magam is jobban szeretem a diót sós süteményekbe, s az már tavaly kiderült, hogy ez az együttes a mellettem élőknek sincs ellenére.
Viszont a diót sikerült kifelejtenem a tésztából, ezért úgy jártam el, hogy a szeletekre vágott tésztát még a sütés előtt meghempergettem darált dióba. Így is jó lett.
A tanult recepten annyit változtattam, hogy a vaj és a liszt mennyisége közé egyenlőségjelet tettem, a hozzávalókat pedig a tészta állaga szerint alakítom.
Holnap ér véget az oldalsávra kitett közvélemény-kutatás. Bár a mandula továbbra is tartja határozott első helyét, a mák és a dió fej-fej mellett halad, érdemes hát mindkét kekszváltozatot kipróbálni:

Vajas keksz vaníliával és mákkal
Hozzávalók: 20dkg vaj, 20dkg liszt, csipet só, kb. 4ek cukor (illetve ízlés szerint), 2 púpos ek szemes mák, 1tk vaníliakivonat, 1tk citromlé, 1 tojásfehérje

Vajas keksz sajttal és dióval
Hozzávalók: 16dkg vaj, 16dkg liszt, csipet só, 8dkg reszelt sajt (pl. óvári), 1 tojásfehérje
4-6 ek darált dió a sütemények hempergetéséhez


Elkészítés: A szobahőmérsékletű vajat a robotgéppel habosra keverjük, hozzáadjuk a tojásfehérjét, a csipetnyi sót és még 1 percig keverjük. Ezután jöhet a többi hozzávaló: a készülő változattól függően, végül a liszt. Fóliára tesszük a tésztát és kb. 4-5cm átmérőjű hengert formálunk belőle. A fóliába tekerve hűtőbe tesszük szilárdulásig. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük, és egy nagyobb tepsit sütőpapírral kibélelünk. A megszilárdult tésztát kicsomaguljuk, és éles késsel 1cm vastag lapokat vágunk belőle. (A sajtos-diós változat esetében a szeleteket darált dióba hempergetjük.) Pontosan 12 percig sütjük, majd a sütőből kivett tepsiben hagyjuk kihűlni.

Zöldségkrémleves sajttal és pirított dióval

egy-egy név alig ismerős
jobb vagy bal: nem tudom
kikerülném mint esős
napon a sárt a földúton

(erős ildikó - politika - részlet)

Nem nagyon reménykedtem ma napsütésben: a reggel olyan ködös-szürke volt. Hol van ilyenkor az őszi pompa?
Azután ebédidőre mégiscsak előbújt a nap, ekkor legyintettem, gondolván, hogy pár perc múlva úgyis visszatér kényelmes felhődunyhái mögé. Nem így történt. A napsütés egyre határozottabb lett, és én is egyre elszántabb, hogy mégiscsak kint ebédelek. Ez most nem könnyű eset, mert a terasz olyan aprócska, hogy éppen két, (nagyon megszorítva) három ember tud leülni, s én egy hete telepakoltam párom jobb sorsra érdemes növényeivel, amelyek egyébként - jóidőben - a lépcsőn éldegélnek. Mivel azonban az éjszakák fagyveszélyesek lettek, a lakásközeli, szélvédett teraszon most nagyobb biztonságban vannak, készen arra, hogy bármely percben beköltözzenek (ha én is úgy akarom. Nem akarom, mert a gazdájuk minden helyet elfoglal a lakásban, de mégsem kínozhatom odakint szegényeket.)
A növények sokasága tehát pillanatnyilag lehetetlenné teszi, hogy felnyissam a kis, falra szerelt asztallapot a teraszon, és mellé üljek. Viszont van egy szintén kisméretű és könnyű "mobil" asztalom, végül azt vittem ki, hogy kényelmesen elkortyolgassam ezt a levest és közben élvezzem a napsugarakat.
A leves egyébként azért is büszke magára, mert nagy részben a nomádportáról származó zöldségekből (borsó, krumpli, hagyma, paprika, paradicsom, petrezselyem, dió), részben pedig már előre eltett hasznos "alapokból" (fűszerpaprika sóban, házi ételizesítő, petrezselyem olajban, szárnyaslé) készült. A felsoroltakból az ételizesítőnek azért is nagy hasznát veszem, mert ha nincs is itthon valamilyen zöldség, ebbe szinte minden fontosat beletettem, tehát az ételbe is belekerül az íze.
Vajas pirítóssal ettem.

Hozzávalók (4 csészéhez): 4 kis krumpli, 2ek petrezselyem olajban, 1kk fűszerpaprika sóban, 2dl szárnyaslé, 2 púpozott kk ételízesítő, 1 vöröshagyma, 1gerezd fokhagyma, fél zöldpaprika és paradicsom, 2 marék zöldborsó, fél dkg vaj, 8 szem dió, 2ek reszelt kemény sajt

Elkészítés: Egy kisebb fazékba tesszük a petrezselymes olajat, rádobjuk a megtisztított, összevágott zöldséget, a borsót, a fűszereket. Pirítjuk egy darabig, majd felöntjük a szárnyaslével. Fedő alatt puhára főzzük, hozzáadunk még 2-3dl vizet, összeforraljuk, végül beledobjuk a vajat. Turmixgéppel pürésítjük. Míg fő a leves, megtörhetjük a diót, késsel durvára vágjuk és száraz serpenyőben kissé megpirítjuk (elég annyira, hogy érezzük az illatát.)
A vajas pirítóst én többnyire kontaktgrillben készítem, egy-egy szeletke vajat teszek két kenyérszelet közzé és összesütöm.
Ha elkészült a leves, bögrékbe merjük, reszelt sajtot és pirított diót teszünk rá.

Csípős krumpli (mozihoz is)

A déli ember csak él. Az északi vágyódik és emlékezik.
(Márai Sándor)

Most, hogy vasárnaponként a tévében ismét műsorra került, én is elővettem a Keresztapa-trilógiát. Inkább, minthogy késő éjjel fennmaradjak, végigszenvedjem a reklámblokkokat, majd hétfő reggel beleásítozzak az első órámba. Igaz, hogy így nehezebb volt időt találni rá, de végülis két hét alatt sikerült végignéznem a három filmet. Nem az én műfajom, mégis szeretem.
A harmadik részt - többszöri nekifutásra - ma fejeztem be, mert már körülöttem majdnem mindenki elutazott valahová a hosszú hétvégére. Igaz ami igaz, a mai délutánt inkább a szabadban kellett volna tölteni, mert visszatért az októberi ősz, s nem tudom, meddig lesz még lehetőségünk élvezni a morzsáit. Mindegy, maradtam a filmnél, s ha már mozi, akkor rágcsálunk is mellé valamit: ezúttal Felhőlány könnyítette meg a dolgom, elkészítettem a fűszeres burgonyáját, amibe - a recept szerint - fokhagymát is sütöttem héjastul, s tényleg krémes élvezet rányomkodni a krumplira - nem is hiányzik mártás hozzá. Picit másképpen fűszereztem, de ez csak leheletnyi különbség az eredeti remek recepthez képest.

Hozzávalók: 6-8 nagy krumpli, 8 gerezd fokhagyma, 1kk só, 3ek olaj, fűszerek (nálam: frissen őrölt zöldbors és kömény, erős fűszerpaprika, édesnemes pirospaprika)

Elkészítés: A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A krumplit meghámozzuk, hasábokra vágjuk, és egy tepsibe fektetjük. Meglocsoljuk és összeforgatjuk az olajjal és a sóval. Rádobjuk héjastul a fokhagymagerezdeket. 40 perc alatt ropogósra sütjük. Még forrón hozzákeverjük az ízlésünk szerint összeválogatott fűszereket.
(Nem muszáj a krumplit meghámozni, de én most így kívántam.)

Jó kis őszi csemege - kevés munkával és pici türelemmel.

Miért? Jó fiatalnak lenni?

A körkérdést - miért jó fiatalnak lenni? - Benzsi küldte, és én már komolyan gondolkodtam a válaszon, hogy majd leírom: nem szeretnék megint húsz éves lenni, nem szeretném újra átélni a dolgokat, amiket akkortájt, hogy jó nekem a korom úgy, ahogy van, hogy nem zavarnak az ősz hajszálaim, hogy mozgékonyabb vagyok, mint fiatalabb koromban, és még azt is képzelem, hogy valamit már tanultam az élettől. Meg hogy azért mégis jó lett volna nem elvesztegetni időt, energiát, pénzt és lelkesedést erre-arra, amit már elvesztegettem. Meg jó lenne előbb kiötleni az ötleteket, s jó lenne, ha mégsem lenne ennyire válogatós a szervezetem, ha bármilyen ételt könnyedén feldolgozna, mint régen. Szóval összehordtam volna jót és rosszat, pro és kontra érveket, de minek?
Vagy megkérdezhettem volna Apukámat, aki éppen ma 65 éves, mit is gondol erről...

Ekkor szembejött egy film az interneten, teljesen véletlenül. Az úgy volt, hogy szóba kerültek az angol oldalaimon szereplő Oscar Wilde-idézetek, majd a Dorian Gray arcképe. S akkor még nem tudtam, hogy épp ebben az évben készült el egy új filmfeldolgozása a regénynek. De már tudom. Nem kicsit tartok tőle. Mert hát minden vizuális megjelenítés valamiképpen meghatároz, s minden meghatározás egyfajta korlátozás - ahogy ez a regényben is elhangzik. Szóval félek tőle, hogy milyen lesz. Félek, hogy esetleg elviszik egy szerelmi dráma vagy egy horror irányába. Félek, hogy ezt a gazdag és izgalmas atmoszférát, a regény felépítésének és mondatainak zsenialítását valamiképpen - akár kényszerűségből - leegyszerűsítik. Hogy a három főszereplő összetett karakterének csupán egy-egy jellemzője szerepel majd. De kíváncsi is vagyok. Íme, egy kis ízelítő (sajnos magyar változat még nincs -tudtommal.)

Azt nem állítom, hogy ez a regény (vagy a film) választ adna a körkérdésre, de valami köze csak van hozzá....

Krumplis-vajas-sajtos rétes szőlőmártással

a legdrágábbat, a legkedvesebbet,
az egyetlent, mi valóban Egyetlen:
indulás előtt léggömböd kosarában
találod. És mindig, hajszál-
pontosan ennyi, sőt: ez
a túlsúly.
Választhatsz:

(Fodor Ákos: Szabadság)

Valami sós ízre vágytam pár napja, miután a kakaós-rumos keksz háromszor is elkészült. Valami olyasmire, amit egy leves után is lehet falatozni. A krumpli mostanában ritkábban szerepelt, pedig van bőségesen a nomádportáról, ahogy petrezselyem is, és a muskotályos-fűszeres szőlőketchup sem került még igazán főszerepbe, csak álldogált a polcon.
A hűtőben rámköszönt még egy csomag réteslap. Így állt össze az ötlet. Egy fűszeres-vajas krumplipüré - kevés érett ízű sajttal megbolondítva, rétestésztába tekerve.

Hozzávalók (16 db felezett, háromszög alakú batyuhoz): 1kg krumpli, 10dkg vaj, 1 csokor petrezselyem, 1tk só, 2ek érett, intenzív ízű reszelt kemény sajt, csipetnyi őrölt szerecsendió és fehérbors, 1 csokor petrezselyem, 1 csomag (8 lapos) réteslap, (a tetejére szőlőketchup vagy valami más gyümölcsös, fűszeres mártás)

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk, és sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük. A sajtot és a vaj felét hozzáadjuk és villával darabosra törjük (nem kell masszát csinálni belőle.) Apróra vágott petrezselyemmel, őrölt szerecsendióval és fehérborssal fűszerezzük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A réteslapokat a maradék (s közben megolvasztott) vajjal egyenként megkenjük és félbehajtjuk.
Az így kapott téglalapok felső harmadán elhelyezzük a töltelék egynyolcad részét, majd a tésztát átlósan többször ráhajtva háromszögekké formázzuk. (Ezt a formázási módot Jade konyhájából lestem el.) Végül a kész háromszögeket sütőlemezre fektetjük, a tetejüket is megkenjük vajjal, s körülbelül 10 perc alatt aranybarnára sütjük. Hagyjuk egy kicsit hűlni. Ezután a háromszögeket félbevágjuk, és még melegen (vagy langyosan) kínáljuk a szőlőketchuppal.

Mi kerül a kosárba?

ha tisztálkodunk
eltávolítjuk a koszt
- m á s közelébe
(Fodor Ákos - Ecce Homo)

Óhatatlanul is ez az idézet ugrott be, amikor arról faggat körkérdésben egyik gasztroblogger társam - mandy tarragon -, hogy mennyire vagyok tudatos vásárló. Meg az is eszembe jutott, hogy a minap éppen az ökoturizmusról beszélgettünk néhány tanítványommal. S valahogy ugyanide jutottunk: jó dolog, de működik is, meg nem is. Bizonyos részei megvalósíthatók, mások már nehezen sem.
Egy biztos: ha valaki tudatos vásárló akar lenni, akkor az csak úgy lehetséges, ha az egész háztartását tudatosan vezeti: tudatosan gazdálkodik a rendelkezésére álló forrásokkal, a kertjével (ha van), tudatosan kezeli a konyhai eszközöket, a hulladékot, a szennyvizet, az energiát, s még sorolhatnánk tovább.

Azt hiszem, hogy vidéken (esetünkben a nomádportán) sokkal könnyebb, lehetségesebb a lejjebb következő pontokat megvalósítani, mint a fővárosban. Egyszerűen azért, mert az az életforma még közelebb áll a természeteshez. Ott gyakran a csomagolóanyagokat, a tartósítást is elkerülhetjük (a szomszédtól ezek nélkül is el tudom hozni az élelmiszert) - s a komposztálás, a tüzelés is sokat segít.

Ha a körkérdésben kapott pontokat sorra veszem, azt mondhatom: van bennem tudatosság. De én is használok műanyagot (mert bizonyos dolgokra praktikus, és kéznél van), a száraz élelmiszerek jó részét (pl. liszt, tészta, rizs, só, ásványvíz) bevásárló központokban veszem, nem a helyi kisboltban, és inkább a friss áruért megyek piacra. Nézzük most a körkérdésben kapott "szabálygyűjteményt", mindegyik alá beírtam, én hogyan gondolkodom róluk.

1. Írd össze, mire van szükséged! Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Én szívesen készítek ugyan bevásárlólistát, hasznosnak tartom, de a túlzott pénzköltéstől mostanában nemcsak a korlátozott lehetőségeim tartanak vissza. Hanem egyszerűen nem megyek gyakran vásárolni, igyekszem minél tovább az itthoni készletekből dolgozni. Most például főként krumpli, tök, szőlő és dió van a nomádportáról - tehát ezek kapnak főszerepet az étkezésemben. Vásárlást többnyire csak akkor tervezek be, ha egyébként van más intéznivalóm, például postára is megyek. A bicikli csomagtartójába sem fér bele túl sok dolog, tehát igyekszem a lényeges dolgokra koncentrálni. De egy hónapig (vagy tovább?) biztos tudnék főzni az itthon lévő nagyon egyszerű alapanyagokból, vagy előre eltett élelmiszerekből. A reklámok nemigen befolyásolnak, mert a tévé szinte sosincs bekapcsolva, ha párom nincs itthon, rádiót nem hallgatok, újságot nemigen olvasok.
Persze a munkámhoz szükség van bizonyos irányú tájékozottságra, de igyekszem a jogszabályokra szorítkozni e tekintetben, illetve néhány internetes hírportálra.
Nemrégen felhívott telefonon egy közvéleménykutató (sajnos az ilyesmi gyakran megesik a vonalason.) Most nem hajtottam el, volt pár percem, gondoltam, segítek neki, mindenkinek kell valamiből élni. De nem sokra mentünk egymással, mert a tévében futó reklámokat kellett értékelni bizonyos szempontok szerint, s én egyiket sem ismertem. A rádióműsorokról faggató másik emberrel ugyanígy jártam.
Persze olykor én is utazom, legutóbb a könyvelési teendők okán kellett keresztül-kasul szelnem a várost. Ilyenkor látom az óriásplakátokat, de ebből az utazásból csak annyi maradt a fejemben, hogy Benkő majd e hó végétől feleséget keres valamelyik csatornán, valami népmesei bottal flangál, s mintha egy rózsaszín malacka is szárnyalt volna körülötte. (Lehet, hogy rosszul emlékszem.) Mindenesetre fogyasztóként megint nem estem kísértésbe.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba! Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Szeretek piacra járni, az mindig kaland - minél gazdaságosabban vásárolni, s közben kincsekre lelni. Ahogy írtam nemrégen, az itteni piac viszont nagyon aprócska, nem hozza vissza a gyerekkori szombati piacozás élményét. Vidéken viszont sokkal könnyebb helyi árut vennem: a faluban szerezzük be a tejterméket, tojást, sokszor a húsfélét is.
Magyar árut igyekszem vásárolni, de nem tagadom, hogy Tescoba is járok az alapvető - s ott olcsóbb - élelmiszerekért.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot! Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Nem mindenhová viszek szatyrot. A helyi kisboltba igen, de a bevásárlóközpontba nem. Mert szükségem van a kapott zacskókra, több más dolog mellett a konyhai szemeteshez is azokat használom. (Még ha nem is környezettudatos - a műanyag valamilyen szinten része az életünknek.)

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Nem vezetek, a BKV meg piszok drága, így marad a bicaj és néha a gyaloglás. De bicajozni is csak itt a külvárosban és vidéken szoktam - a városba beljebb menni se így, se úgy - nem szeretek. Ha nagyon muszáj, megpróbálok mindent egy napra bezsúfolni.

5. Vegyél helyi termékeket! Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Erről már a 2. pontnál írtam. Sőt, már a blogon is, sokszor. Igyekszem helyi és idénytermékeket venni, mert hiszek abban, hogy a minőséggel így járok a legjobban - a szállítás miatt romolhat a minőség, előbb (gyakran éretlenül) kell leszedni a friss zöldfélét, vagy tartósítani kell az árut. Szeretek a konyhában is a földrajzi adottságokhoz és az évszakokhoz igazodni. Ez nálam alapszabály, s persze a nomádportán még egyszerűbb.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást! Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

A csomagolás miatt nem veszek drágább terméket, ha más nem szól mellette. Szerintem nem tudjuk teljesen kikerülni a csomagolóanyagokat, de a nomádportán sok minden hasznosítható. Például sokkal kevesebb szemetünk van, mint itt, bizonyos dolgokat elégetünk a kályhában a tüzelő mellett, mások a komposztdombra kerülnek, megint másokat tárolásra hasznosítunk. Amikor ott tartózkodtunk huzamos ideig mindketten, két hét alatt kb. 1 kis zacskónyi szemetünk keletkezett, amit az utazások alkalmával elhelyeztünk valamelyik miskolci gyűjtőbe.
Visszaváltható csomagolás? Hm, ilyesmit nemigen veszek, legfeljebb a nomádportán az ásványvíz helyett visszaváltható palackban vesszük a szódavizet.

7. Kerüld a vegyszereket! Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Nem állítom, hogy soha nem veszek vegyszerezett terméket, de igazából az előre feldolgozott étel fehér holló a konyhámban, így elég jól elkerüljük a vegyszereket. Teljesen alapvető élelmiszereket vásárolok.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt! Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Erről már írtam az előző pontokban - ha szerencsém van, a nomádportáról friss és nem kezelt zöldség, gyümölcs kerül az asztalunkra. Persze még nem terem meg minden, vennünk is kell. De mindig az évszaknak megfelelően vásárolok, s ha lehet, itthoni terméket. Ami igaz, az igaz, déligyümölcsöt - banánt, narancsot veszünk télen (most jutott eszembe...)

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat! Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Nem tudok ilyeneket említeni. Szerintem egyébként a felsorolt dolgok többször használatosak Konzervnyitóm például évek óta van. Ja, nem elektromos...
Viszont: nagyon sok papírt használok, ez kétségtelen hibám, sok papírzsebkendőt, szalvétát, papírtörlőt, wcpapírt. (Emiatt is igyekszem az olcsóbb termékeket választani a mindennapokra.)
Viszont párom nagyon takarékos e tekintetben (is), így talán kiegyenlítődik a fogyasztásunk...

10. Olvasd el a címkéket! Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

El szoktam olvasni. Bár nem eszem meg mindent, amit vásárolok...!

Szívesen küldöm tovább a körkérdést Dulminának, Renátának és Makkának - ha van kedvük válaszolni.

Rumos-kakaós keksz

Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívülmarad. Minden képességnek mérete van; s a végső kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga. (Weöres Sándor)

Hamar eljött az őszi forró teák ideje, amihez néha jólesik rágcsálni ezt-azt. Én többnyire savanykásan iszom a teáimat, kevés citrommal, édesítés nélkül - így jól megy hozzá az édes teasütemény, bár ez éppen csak édeskés, inkább a sötét, magas zsírtartalmú kakaó uralja, s egy pár csepp rum. Valójában egyfajta linzertészta lenne, kicsit fellazítva a Szakácsok könyvéből ellesett recept alapján - és a szokásostól eltérő arányokkal, készítési móddal. Érdemes volt megint forgatni a könyvet, mert az eredmény egy jó kis vajas, belül puha, omlós, nagyon kakaós keksz lett - ráadásul gyorsan el lehet készíteni. Végre nem vágtam túl vékonyra a tésztát és kicsit sem sütöttem túl.

Hozzávalók (kb. 32 darabhoz): 26 dkg rétesliszt, 25dkg vaj, 8ek (barna)cukor, 3dkg magas zsírtartalmú kakaó, 1 tojásfehérje (40g), 1 csipet só, 1kk rum

Elkészítés: A szobahőmérsékletű vajat a robotgéppel habosra keverjük, hozzáadjuk a cukrot, a sót és a tojásfehérjét, és még 1 percig keverjük. A liszthez szitáljuk a kakaót és ezt is a masszához adjuk, végül belekeverjük a rumot. Fóliára tesszük a tésztát és kb. 4-5cm átmérőjű hengert formálunk belőle. A fóliába tekerve hűtőbe tesszük szilárdulásig. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük, és egy nagyobb tepsit sütőpapírral kibélelünk.
A megszilárdult tésztát kicsomaguljuk, és éles késsel 1cm vastag lapokat vágunk belőle.
Pontosan 12 percig sütjük, majd a sütőből kivett tepsiben hagyjuk kihűlni.

A linzerfélék remek gasztroajándékok, fémdobozba zárva sokáig jó minőségben eltarthatók.

Krémsajtos-spenótos kenyérlepények

legyél folyó, s ha támad majd a tél
páncélod lesz kemény és hófehér
(Bródy János)

A tél pedig támad, pedig még csak október van. Számomra - elméletileg persze - mindig novemberben kezdődik az igazi változás. A hideg, az eső, a szmog, az óraátállítással is járó sötétség, amit valahogy ki kell bírni jövő márciusig-áprilisig. Márciusban persze még igencsak fújnak a jeges északi szelek, az ember az épületek falához lapul, míg a buszra vár, az arcát felperzseli a hideg. De legalább ekkor már reménykedik.
Azt gondoltam, az október még kíméletes lesz hozzánk, megengedi, hogy a déli napsütésben a teraszon fogyaszthassuk az ebédet - hát egyelőre nem így történik. Amíg csak lehet, próbálom elhúzni a befűtést, tartani a szobák melegét - kordában tartani valahogy a gázszámlát. De sokáig nem lehet - még a konyhai főzés-sütés sem segít a dolgon, minden nap egyre esik a hőmérséklet - idebent is. A nomádportán persze már régen fűteni kell, ott mindig hidegebb van, akár 5-10 fokkal is. Csak ott olcsóbb a fűtés a nem tüzelőnek árult fával, a kukoricaszárral, a diófa elöregedett ágaival. Szaunázni nem lehet, de nem is fagy meg az ember. Tavaly - amikor gyakrabban tudtam odalátogatni - még novemberben sem fáztam napközben, ami nálam nagy dolog. Csak az esti fürdés után kellett gyorsan ágyba bújni, a reggeli kelésnél pedig szaporán öltözködni és nekilátni a mozgással is járó teendőknek. Elsőként egy bögre forró tea elkészítésének. Januári villámlátogatásunk során viszont nem volt kedvem sokat álmélkodni az udvaron, pedig jól felöltöztem. Idén meg? Ki tudja, hogyan lesz.

Egyelőre itt Budafokon próbáltam valami meleget csinálni a konyhában ezekkel a kenyérlepényekkel, amelyek teljes kiőrlésű és réteslisztből készültek, a tetejükre tejszínes krémsajt, leforrázott spenótlevél és egy kevés reszelt óvári sajt került.

Hozzávalók (kb. 22db, 8-10cm átmérőjű lepényhez - két sütőlemeznyi adag): 15dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 35dkg rétesliszt, 3dl víz, 1kk só, 2ek olaj, 1 tasak (7g) szárazélesztő
a feltéthez: 1 kis doboz tejszínes natúr krémsajt (125g), fél kg friss spenót, 10dkg óvári sajt

Elkészítés: a hozzávalókból összeállítjuk a kelttésztát (vagy rábízzuk ezt a kenyérsütő gép dagasztó funkciójára.) Amíg kel a tészta, a spenótot leszárazzuk, a leveleket egy pillanatra forrásban lévő vízbe mártjuk, majd azonnal szűrőbe helyezzük, az óvári sajtot lereszeljük. A megkelt tésztát kb. 3-5mm vastagra nyújtjuk és nagyobb süteményformával kiszúrjuk, vagy bucikra osztjuk és abból formázunk kézzel lepényeket. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük és meleg helyen tartva letakarjuk. A sütőt 220 fokra előmelegítjük. Betesszük az első adagot sülni 10 percre. Utána kivesszük, és rátesszük a feltétet: krémsajttal megkenjük, ráhalmozzuk a spenótot és a reszelt sajtot. Míg ezzel foglalkozunk, sülhet a második adag, szintén 10 percig. Utána tepsicsere a sütőben, visszatesszük még kb. 6-8 percre a már feltéttel megpakolt lepényeket. Ugyanígy járunk el a másik adaggal is.

Nem újdonság, hogy a sajt és a spenót nagyszerű párosítás, én magam azt szeretem, ha a spenót nyers íze, frissessége minél jobban megmarad a főzés-sütés során.

Almás rétes

Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott. (Hamvas Béla)

Én a héten kicsit feljavítottam az őszi melengető rántott levesem. Talán már meg sem felel az egyszerűség kívánalmának, de így alakult. Azt hittem, alig van itthon valami, a kipattogtatott köményre a liszt mellé azért rádobtam egy marék rizst levesbetétnek. Azután körülnéztem, és rájöttem, hogy tulajdonképpen egész sok hasznosítható dolog van a konyhámban. Így került bele a pirospaprika után egy kis adag szárnyaslé, sóban eltett fűszerpaprika, házi ételízesítő, pár szem krumpli - sőt egy teáskanálnyi vaj is - egészen kellemes íze lett, semmiképpen sem mondható durvának.
A leves-tészta kombináció gyerekkorom nagy kedvence volt, szerdán és pénteken bizton lehetett számítani rá. A tészta valami második fogásként harapható, és lehetőleg édes finomság kellett legyen - mákos, diós, grízes metélt, vagy valamilyen gyümölcsös kelt lepény, esetleg szilvásgombóc nudlival.
Most Jade konyhájából a rétest irigyeltem meg. Tetszett, ahogy hajtogatta a tésztáját helyes kis háromszögekre - bár gyanítom, másféle méretezésű tésztából dolgozott.
Viszont én nemigen vagyok hajlandó a tölteléket előfőzni vagy az almákat meghámozni, esetleg reszelgetni. Az egészséges héjat persze felhasználhatnám ebbe-abba, meg teának, de minek hámozzam, ha nem muszáj. Az almáknak csak a csumáját vágom ki, nagyjából felaprítom, s megy a turmixba. A kész almapépet fűszerekkel (citromhéjjal, ánizzsal, kardamommal, szegfűszeggel, szerecsendióval, fahéjjal) és egy egész kevés liszttel gazdagítom, utóbbi a sütés közben elvégzi munkáját, s megakadályozza, hogy a töltelék nemkívánatos utakra térjen. Éppen csak édes, kicsit savanykás sütemény kerekedik belőle.
A rétestésztát ezúttal is boltban vettem - gyakran vagyok lusta elkészíteni.

Hozzávalók: 2 csomag réteslap (8-8 lapos), 6-8db közepes méretű alma (fajtája ízlés szerint), fél citrom héja és leve, őrölt ánizs, kardamom, fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, 2ek liszt, 3ek cukor, 10dkg vaj

Elkészítés: az almát megmossuk, csumáját kivágjuk, majd héjastúl nagyobb darabokra vágva a turmixgép poharába tesszük. Mehetnek hozzá a fűszerek, a citromlé és -héj. Pürésítjük. Hozzákeverjük a lisztet és a cukrot. Egy réteslapot kiterítünk, olvasztott vajjal megkenjük, majd ráteszünk még egyet, azt is átkenjük és félbehajtjuk a tésztát. A felső harmadán elhelyezzük a töltelék 1/8-ad részét, majd átlósan többször ráhajtva a tésztalapot, háromszögeket formázunk. Két réteslapból tehát egy nagyobb háromszögünk, a két csomagból pedig összesen 8 darab süteményünk lesz. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük a réteseket. A tetejüket is megkenjük vajjal, majd 200 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15 perc alatt aranybarnára sütjük. Tálaláskor a háromszögeket félbevágjuk.

Fűszeres csokoládék

szavak voltak csak
halandó szavak
melyek visszaadták
íveit a földhöztapadt
repülésnek

(erős ildikó - szárnyak suhogása - részlet)

Nem csináltam most semmi különöset, éppen csak játszottam egy kicsit. Annak idején Anyu gyakran készített nekünk házilag csokoládét egy nagyon egyszerű recept alapján. Nagyon jó íze volt, az állaga is a bolti csokoládénak megfelelő, vagyis szobahőmérsékleten is szilárd.
Később én is elszórakoztam vele, a legnagyobb élvezetet az jelentette, hogy sokféleképpen lehetett formázni, feliratokkal ellátni, darabolni, csomagolni. Csak az volt a fontos, hogy előre kitaláljuk, mit is szeretnénk, mert a dermedés közben már késő volt variálni.
A hagyományos csokoládé jó esetben kizárólag kakaóból, kakaóvajból és cukorból áll (esetleg tej is van benne.) A házi kivitelezésben a szilárd állag elérését megfelelő sűrűségű cukorsziruppal lehetett megoldani, illetve a kakaóvaj "pótlására" a lehető legmagasabb zsírtartalmú kakaóport használni. (Ma már a kakaóvaj is beszerezhető.) Amennyiben tejes változat készült, folyadék helyett zsíros tejpor került a masszába.

A régi recept így hangzott: 50 dkg cukorból és 15dkg vízből szirupot kell főzni. (A szirup megfelelő állagát cseppentéssel ellenőrizzük.) 25dkg zsíros tejport 7dkg kakaóval és 1 csomag vaníliás cukorral el kell keverni, majd a kész szirupot erre ráönteni. Addig keverjük, míg kocsonyás nem lesz. Mielőtt megdermedne, hozzáadunk 10dkg vajat, majd előkészített formákba vagy tepsibe öntjük. Ha mintázni, feliratozni akarjuk, gyorsan kell dolgozni. (Kb. egy A4-es méretű / fél kg-os csokoládéra elegendő adag.)

Persze ma már sokféle jó minőségű csokoládé kapható, nem szükséges házilag készíteni, bár a recept mellett szól, hogy nincsenek benne felesleges dolgok. Valószínűleg át is lehetne alakítani kakaóvajjal, s esetleg a cukor mennyiségét csökkenteni - bár nem tudom, az állaga hogyan változna ekkor.

Én most - ahogy előre jeleztem - "nem főztem ki" semmit,
egyszerűen csak felhasználtam 2 tábla 75%-os étcsokoládét úgy, hogy vízgőz felett felolvasztva különböző porított fűszereket (őrölt szegfűszeget, fahéjat és kardamomot, csipetnyi borsot és sót kevertem bele, majd formákba öntöttem.

A formák mintája csak az egynemű csokoládék esetén érvényesül, darabos (mogyorós, mandulás, narancshéjas stb.) változatokat inkább sima formákban érdemes készíteni. Gasztroajándéknak is jó lehet.

Boros-fűszeres sült lilahagyma

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.
(Kosztolányi Dezső)

Ezt az ételt már régen ki akartam próbálni. Akit a recepten túl az elkészítés fázisai is érdekelnek, nézze meg a videót, innen vettem én is az ötletet. Bár Hugh kifejezetten karácsonyi fogásként készíti ezt az ételt, sőt, utal is rá, hogy a hagyma formája emlékeztet a karácsonyi díszekre - én úgy gondoltam, egy őszi ebédhez is jó lesz. Arról nem is beszélve, hogy szívesebben próbálom ki előre az ünnepi menüt. Ezúttal főként a fűszerezés miatt, mert magamtól biztosan nem jutott volna eszembe sem az, hogy a lilahagymát megsüssem, sem pedig az, hogy babért is tegyek hozzá. Utóbbi fűszer nem nagy barátom, így kíváncsian vártam a végeredményt. A hagymafélék közül a pedig a lilahagymát nem szoktam párolni-sütni, nyersen esszük, illetve salátákba kerül.
Én egy kisebb adagot készítettem, és sütés közben többször megforgattam a hagymadarabokat. Fólia alatt 180 fokra előmelegített sütőben háromnegyed órát sültek, majd fólia nélkül 190 fokon egy órát. Nem akartam olyan sötétre sütni, mint Hugh, viszont ugyanolyan szép leve lett, s az íze is izgalmas. Mivel ez is inkább kísérő fogás sültek mellé, én most egy adag fűszeres krumplit tettem be mellé a sütőbe (szintén egy kisebb tepsiben - pont elfért a kettő egymás mellett.)
Általában szeretem, amiket Hugh főz, elég sok receptje van nálam várólistán. A mára hatalmas vállalkozássá duzzadt River Cottage-on túl az általa indított Landshare mozgalmat is jó kezdeményezésnek tartom, utóbbinak az a lényege, hogy összehozza azokat, akik szeretnének földet művelni, növényeket termeszteni vagy állatokat nevelni azokkal, akiknak van ehhez földjük - lehetőleg közel. A "bérlő" pedig többnyire természetben fizet.

Hozzávalók (személyenként kb.): 4 kisebb lilahagyma, 2-3ek olaj, 4 babérlevél, 4 szem borókabogyó, fél deci vörösbor (portói), kevés só, 1kk barnacukor, frissen őrölt fekete bors

Elkészítés: A lilahagymákat úgy tisztítjuk meg, hogy a gyökér felőli részt csak vékonyan vágjuk le, hogy sülés közben a zöldség ne essen szét. A hagymákat félbevágjuk. Egy kényelmes méretű tepsibe locsoljuk az olajat, ráfektetjük a fél hagymadarabokat a vágási felülettel lefelé. Megsózzuk, hozzáadjuk a borókabogyót, a babérleveleket, majd megszórjuk a barnacukorral és frissen őrölt feketeborssal. Végül meglocsoljuk a borral. Fólia alatt közepesen meleg sütőben háromnegyed órát sütjük, majd összeforgatjuk kissé, eltávolítjuk a fóliát s még egy órára visszatesszük a sütőbe.

Nagyon kellemes kisérője a sülteknek, de nekem a fűszeres krumpli mellé is jó volt.

Ma az egyik legnagyobb Mária-ünnep van: Magyarok Nagyasszonyának napja. A búcsújáró kegyhelyek ilyenkor ismét megtelnek az imádkozni vágyókkal és az érdeklődőkkel.
(Szent István ajánlotta az országot Mária oltalmába, és XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét.)

Muskotályos-fűszeres szőlőketchup

És idefönn az élet nem is élet,
Csak végtelen sejtésű nyugalom,
A csillagok némán álmodva égnek,
Sötéten szunnyad a falomb.
(Juhász Gyula)

Már az év elején, amikor először olvastam hasonló receptet itt, tudtam, hogy a gyümölcs ketchup sokféle variációban kipróbálásra kerül majd a konyhámban - a lehetőségektől függően.
Elsősorban a piros és mélysötét bogyósok adnak hozzá jó alapot különböző fűszerekkel társítva.
Először meggyből, majd málnából tudtam készíteni. Ma pedig kipróbáltam szőlőből is, mivel ez az egy gyümölcs, amiből most bőségben vagyok - párom hozta a nomádportáról szeptemberi látogatása alkalmával.
Tehát úgy képzeltem, hogy ez a pikáns mártás majd jól jöhet mind a húsos, mind a zöldséges ételekhez, sült és rántott finomságokhoz. Az otelló szőlővel kívántam szép színt adni neki, a muskotályszőlővel pedig finomítani az ízét.
Ehhez kerültek a savanyú anyagok: fehérborecet (szintén a nomádportáról), kevés balzsamecet és száraz fehérbor.
A fűszerek közül friss rozmaringot választottam hozzá (ezúttal párom édesanyja ajándékozott meg vele), azután egy rúd fahéj, egész szegfűbors, szegfűszeg, feketebors, egy apró szárított erőspaprika, só és cukor került bele.
Inkább idő- mint munkaigényes, ám az illat és az íz még ezért is kárpótol.
(Szívesen kipróbálnék egy galagonyás változatot is, de legutóbbi találkozásom a galagonyával Szádelőben volt, két évvel ezelőtt. Viszont a páromat majd megkérem rá, hogy a következő hazautazása előtt gyűjtsön nekem kökényt - talán addigra megcsípi az első fagy.)

A mai vasárnap a ferences rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek is ünnepnapja. Azt hiszem, még várat magára egy élvezhető filmfeldolgozás, a két legismertebb ugyanis ( a Napfivér, Holdnővér, 1972 és a Francesco, 1989) nekem nem okozott különösebb örömet. Az első, Zeffirelli-féle film kissé meseszerű, a második esetében Liliana Cavani igyekezett ugyan a hitelesebb ábrázolásra, s a rosszfiú hírében álló Mickey Rourke sem volt rossz választás a főszerepre - mégis felejthető.
Bár szó ami szó, nem könnyű jó filmet csinálni a szentek életéből. Egyrészt a téma felkínálja a katarzisteremtés lehetőségét, másrészt viszont mégiscsak nehéz kicsikarni belőle.

A ferences rend a kezdetektől fogva (XIII. század) jelen van Magyarországon, jelenleg is több óvodát, általános és középiskolát, főiskolát és segítő szociális intézményeket tart fenn (pl. az autisták részére.)
Egyik talán leg(el)ismertebb tagja a rendnek ma Böjte Csaba, aki többszáz gyerekről gondoskodik az általa alapított dévai árvaházban (Dévai Szent Ferenc Alapítvány).

Muskotályos-fűszeres szőlőketchup
Hozzávalók (két bambis üvegnyi adaghoz - kb. 6-7 dl): 1,5kg leszemezett szőlő (2 rész otelló, 1 rész muskotály), 200 ml fehérborecet, 50ml fehér balzsamecet, 50ml száraz fehérbor, 1 kisebb ág friss rozmaring, 1 rúd fahéj, 1tk egész szegfűszeg, 8 szem szegfűbors, ízlés szerint őrölt feketebors, fél tk só, 25 dkg cukor, 1 kis szárított erőspaprika

Elkészítés: A leszemezett szőlőt vízzel átöblítjük, majd egy nagyobb fazékba tesszük. Ráöntjük a borecetet, a balzsamecetet és a fehérbort, majd hozzáadjuk a fűszereket (a feketebors, a paprika, a só és cukor kivételével.) Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve 1 órát főzzük. Ezután egy másik fazékba szűrjük a levét és ugyanebbe a sűrűjét is szitán áttörjük. (A visszamaradt darabos fűszereket, szőlőhéjat eldobhatjuk.) Az átpasszírozott fűszeres szőlőléhez adjuk a paprikát, a cukrot és a sót, majd fedő nélkül kis lángon forraljuk kb. 1 órát, míg nagyjából az egyharmadára sűrűsödik. Tányérra csepegtetve ellenőrizzük a sűrűségét. Végül frissen őrölt feketeborssal fűszerezzük. A főzés befejeztével a paprikát eltávolítjuk és a ketchupot még forrón tiszta üvegekbe töltjük. Az üvegeket pár percre fejreállítjuk. Fénytől védett helyen, felnyitás után pedig hűtőben tároljuk.

Babpástétom

Éjfél előtt néhány perccel a sötét gyermekjátszótéren megjelent a szálloda fehér sapkás főszakácsa, a chef, az egyik alszakács és a cukrász; fölálltak a hintára, és szótlanul, sok gyakorlattal és lendülettel hintázni kezdtek. Egy szót sem szóltak. Sütött a hold. A vendégek már aludtak, vagy a vörös fényű bárban táncoltak.
A közelben ültem, egy padon, s cigarettáztam. Arra gondoltam, hogy a világ megfejthetetlen, s örökké kellene élni, míg valamit is megtudunk a valóságról. A madarak ősszel költöznek. A gyermekek szeptemberben iskolába mennek.
A Jupiternek négy holdja van.
A szakácsok éjjel hintáznak. (Márai Sándor)

Makka ehhez is kedvet csinált: megirigyeltem tőle. Gyakran egészen megkímél attól, hogy egyáltalán gondolkodnom kelljen az ebédemen. Igaz, csak az ötletet használtam fel, a sós vízben főtt fehérbabhoz én szemes mustárt, kevés vajat és petrezselymes olajat tettem. Azóta még kétszer készült, egészen beleszerettem.

Hozzávalók: 1 kis doboznyi (nettó 240g) sós vízben főtt fehér babhoz 1dkg vaj, 1 púpos ek petrezselyem olajban, 1tk szemes mustár (tehát nem mustármagról van szó!)

Elkészítés: A babot leszűrjük, beletesszük a többi hozzávalót és villával alaposan összetörjük, kikeverjük.

Egészen lágy, harmonikus ízre vágytam, erős fűszerek nélkül. Nem is gondoltam, hogy az amúgy nehezebb ételnek számító babból ki lehet hozni ilyet - de érdemes kipróbálni.

(Az oldalsávra kitettem egy új közvélemény-kutató modult, megköszönöm, ha szavaztok. Ezen kívül - szintén az oldalsávon - a kalendáriumban is érdekes dolgokra bukkanhattok.)