Sós-pirított dióval szórt tejkaramellás csokoládétorta

tartani.
Mindenáron: tartani
a távolságot és a kapcsolatot.
E kereszt metszés-
pontján (feszület?
célkereszt?)
kitartani

(Fodor Ákos)

Az elmúlt vasárnappal - Krisztus király ünnepével - lezárult az egyházi év, és elkezdődött egy újabb az adventi időszakkal. Talán ez a sütemény jó helyen van itt, mindjárt az elején.
Megszokhattátok már, hogy idő és türelem híján nem bonyolítom túl a konyhai műveket - vagy legalábbis nagyon ritkán. Ez a torta is nagyon egyszerű (egyébként a tojásmentes kevert tésztám az alapja.) A tészta hamar elkészül, a dióval sincs sok munka, egyedül a krémhez kell némi türelem - míg a tej kellően besűrűsödik, ez egy bő óra, de nem kell folyamatosan mellette állni.
Úgy tűnhet, most sok süteményt eszünk, talán tényleg többet, mint nyáron vagy párom távollétében, de azért hetente legfeljebb egyszer dobok össze valamit.
A hétköznapokon (végre!) savanyúkáposzta is kerül az asztalra, utóbbinak már rég itt a szezonja, főztem is két nagy lábossal töltött káposztát (ha már vacakolni kell vele, nem csinálok kis adagot - s így Apunak is jut belőle.)
Máskor tésztaféle készül, meg olyasmi, ami olcsó és nagyon gyorsan össze lehet rakni (igaz, kezdek kifogyni az ilyen ötletekből...) De vissza a süteményhez!
A tetejére szórt sült dió már szerepelt a blogon, és önmagában is nagyon finom sós csemege, azoknak is ajánlom kipróbálásra, akik egyébként nem rajonganak a dióért - nem lehet abbahagyni!

Hozzávalók: 1db tojás nélküli csokoládétorta
a krémhez: 1 liter zsíros tej, 10dkg vaj, 1 ek liszt, ízlés szerint cukor, 1ek rum
a tetejére: 10dkg dióbél, 1ek olaj, fél tk só

Elkészítés: Mivel a krém elkészítése tart a legtovább, ezért ezzel kezdjük: egy-két evőkanál cukrot egy megfelelő méretű fazékban karamellizálunk, majd lassanként felöntjük a tejjel. Feloldjuk benne a karamellt és főzni kezdjük. További cukrot adunk hozzá ízlés szerint. Ha felforrt, lassan rotyogtatva főzzük, sűrítjük, kb. az ötödére. Utána beleszitáljuk a lisztet, és pár percig tovább főzzük vele. Ha kihűlt a krém, kikeverjük a vajjal és a rummal. Míg fő a krém, megsüthetjük a tortát, s míg sül a tészta, megpucoljuk a diót. Ha pucolt diónk van, akkor kevés vizet forralunk és 5 percig főzzük benne. Utána leszűrjük. papírszalvétán megszárítjuk. A torta után nem kapcsoljuk ki a sütőt, hanem a diót egy kisebb tepsiben szétterítve megsózzuk, az olajjal összeforgatjuk, és tíz percre a sütőbe toljuk. Ha kész a dió, és a torta is lehűlt kissé, akkor a süteményt összeállíthatjuk: a torta tetejére kenjük a krémet, megszórjuk a dióval, és tálalásig behűtjük.

Akik gyorsabban szeretnék elkészíteni, sűrített tejet is használhatnak a krémhez, de szerintem úgy drágább.

Ünnepi torta

Csendes vagyok,
törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,
mint némelyik jobb költemény.
- Bocsáss meg, életemnek Bármely Olvasója,
ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.

(Fodor Ákos: Ajánlás)

A gasztroblogokra egyre-másra kerülnek fel mostanában már a karácsonyi receptek, gasztroajándékok, pedig még az advent sem kezdődött el. A Camponában már áll ugyanaz a karácsonyfa, amit tavaly meg tavaly előtt meg azelőtt is láthattunk, engem meg egy kicsit sokkol ez a rohanás, ami felborítja az élet ütemét, s ami ráadásul arra is figyelmeztet: hogy itt az ünnep nemsokára, s én még sehol sem tartok, sőt, azt sem tudom, hogyan oldom meg.

Persze nem lehet a karácsony ugyanaz, mint gyerekkoromban, amikor még az ünnepet nekem mások teremtették meg, amikor még a friss hó csillogása a templomtér lámpái alatt, a hetente meggyújtott gyertyák fénye, és 24-én délután a pásztorjáték is hozzátartozott az ünnephez, és én sokkal jobban emlékszem erre, vagy az ünnep színeire, (az Anyu által sok munkával szervezett) családi összejövetelekre, mint arra, hogy mit kaptam ajándékba, vagy kaptam e valamit. Pedig mindig kaptam, de sohasem erre vártam, lehet: nem voltam normális gyerek.

Ma az hiányzik nekem az ünnepből, amit már semmi módon nem bírok elővakarni: a főzőcskén, az utazásokon, a feltételezett örömszerzésen-ajándékozáson, a kapkodáson, az együttléteken túl valami, amihez idő kellene. Több idő. Más időszámítás. Olyasféle, ami talán csak az élet hajnalán és alkonyán létezik.

Miután ezt a tortát elkészítettem - a Katakonyha csíkos sütije alapján - eszembe jutott, hogy ez a sütemény jó lehet akár a karácsonyi asztalra is -innen a neve.

Hozzávalók: 15ek cukor, 15ek liszt, 2dl tejföl, 3 tojás, csipetnyi só, 3 mokkás kanál szódabikarbóna, 5ek darált dió, 5ek darált mák, 3ek kakaó, 1ek rum
A krémhez: 3/4 liter tej, 8ek búzadara, 10 dkg vaj, csipetnyi só, ízlés szerint cukor, 1ek rum vagy diólikőr

Elkészítés: A tojásokat a cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a sót, a tejfölt, a szódabikarbónával elvegyített lisztet. Három részre osztjuk, az elsőhöz a diót, a másodikhoz a mákot, a harmadikhoz a kakaót és a rumot keverjük. 180 fokra előmelegített sütőben egyenként megsütjük a lapokat (akinek van, sütheti tortaformában is, én kivajazott, lisztezett fazékban sütöttem. Kb 10-12 perc alatt sül meg egy lap. Közben el lehet készíteni a krémet: A tejben sűrűre főzzük a darát. Ha kihűlt, összekeverjük a puha vajjal, a cukorral, sóval és az alkohollal. Végül megtöltjük a tortát, a tetejét és az oldalát is bevonjuk, díszíthetjük szemes mákkal, kakaóporral, dióval.

Mákos tekercsek

forgóajtó áll
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs

Fodor Ákos: Civilizáció

A legutóbbi közvélemény-kutatásban (itt a blogon) második helyezett lett a mák. Sós és édes ételekben is szeretem, ezúttal egy egyszerű kelt tésztás tekercs készült vele. Sajnos az idei gyümölcstermés nem volt kiadós mifelénk, így a hűtőben nem lapulnak lefagyasztott bogyósok, amivel meg lehetett volna dobni még a sütit. Pedig el tudtam volna képzelni bele néhány szem meggyet vagy málnát, a tetejére pedig egy vaníliasodót. De most - ahogy írtam - nem húzom az időt főzőcskével, ráadásul a tekercsek egy egyszerű bableves után szerepeltek második fogásként.

Hozzávalók (egy nagy sütőlemeznyi adaghoz): 60dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésű is mehet bele), 3dl tej, 1 tojás sárgája, csipet só, 2ek cukor, 10dkg puha vaj, 7g szárazélesztő
a töltelékhez kb. 6-6 ek darált mák és cukor, 2dkg olvasztott vaj
a tetejére: 1 tojássárgájával elkevert kevés tej, esetleg olvasztott (de nem forró) vaj és ízlés szerint vaníliás cukor

Elkészítés: a tésztát összeállítjuk, meleg helyen kelesztjük. Utána téglalap alakúra nyújtjuk, és megkenjük vajjal, megszórjuk az édes mákkal. Szorosan feltekerjük, majd szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a tekercseket, s letakarva hagyjuk ismét kelni. Közben a sütőt 200 fokra előmelegítjük. Sütés előtt a tekercseket megkenjük a hozzávalóknál megadott keverékkel. Kb. 20 percet sütjük.

Hasonlóan készíthetünk kakaós, fahéjas, diós, sajtos, húsos, gombás, stb. tekercseket, édeset, sósat.

1. halpástétom - 2. csicsóka

Bizakodj - lévén
helyzetünk mindenkor a
legpillanatnyibb.

(Fodor Ákos: Az emberi állapotról)

A köszönetnyilvánítások bejegyzése is lehet ez a mostani. Vasárnap délután ugyanis vendégünk volt, párom egyik régi barátja látogatott meg minket, és átbújván a lementett recepteket, jó néhány szakácskönyvet, előző nap este még mindig nem tudtam, mit dobjak össze. Van ez így. Egy édes süteményre gondoltam, s valami hideg harapnivalóra. Pár szemponthoz azért igazodnom kellett: az elkészítése ne vegyen igénybe sok időt, előre meg lehessen csinálni, ne legyen benne tojás (mert barátunk arra allergiás), és ne kerüljön sok pénzbe, sőt: ha lehet, minden legyen hozzá itthon.
A sütemény ötletét nagy nehezen megszültem (valahogy nem vagyok mostanában formában): egy kelt tésztás tekercset csináltam, ami rumos banánkrémmel volt töltve. Fotózni már nem jutott idő.
Sós falatoknak pedig a Duende konyhájában látott hamis kaviárt készítettem (egy halvány kis változtatással) - így az első köszönet Őt illeti! Nagyon örülök ennek a receptnek. Be kell vallanom, hogy még soha nem ettem kaviárt (pedig a pisztrángkaviárra kíváncsi lennék), így nem tudom, hogy mennyire hasonlít az íze, de egy biztos: abbahagyhatatlanul finom, s nálunk a fiúk nagyon szeretik a halas dolgokat, rólam nem is beszélve. Az pedig külön előnye e pástétomnak, hogy igazán gazdaságos, mondhatom: kategóriájában olcsó. Én nagy bátorsággal rögtön négyszeres adagnak rugaszkodtam neki, így azután Apunak is tudtam adni, s nekünk is maradt még belőle.
A vendégséghez apró kenyérfalatokra kentem a pástétomot, friss fejes salátát és citromot tűztem rá fogpiszkálóval.

Dulminának pedig a csicsókát köszönöm meg. Nem most volt, hogy a vetésre szánt darabokat megkaptam tőle, de mivel keveset vagyok a nomádportán, ma volt az első alkalom, hogy megkóstolhattam ezt a növényt, ráadásul saját termésből. Nem gondoltam volna, hogy nyersen is ilyen finom, párom szerint az íze a krumpli, a karalábé és a répa keveréke. Nekem inkább az első kettő, répaízt nem érzek rajta. De akárhogyis: nagyon finom, kíváncsi leszek rá megfőzve is.




Halpástétom (avagy pannon / hamis kaviár)
Hozzávalók (egy kb. 1,5-2 literes doboznyi mennyiséghez): 1 liter natúr paradicsomlé, 12 ek búzadara, só, bors, 1tk cukor, pár csepp citrom, 1 nagyobb vöröshagyma, 1ek olaj, 2 doboz egyenként 80g-os (töltőtömeg 56g/doboz) olajos tonhalkonzerv az olajával együtt (Duende eredeti receptje kicsit eltér: szardellapasztát illetve szardínia olaját használja)

Elkészítés: A paradicsomlében a búzadarát puhára és sűrűre főzzük, közben cukorral, sóval, borssal fűszerezzük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a halat, az olajat és a citromot. A vöröshagymát lereszelve vagy turmixolva tesszük bele. Jól összekeverjük és behűtjük.

Petrezselymes palacsinta lecsós-krumplis töltelékkel

Amikor tükörbe nézett,
megszámolta, hány feje van
és fölírta, hogy el ne felejtse.

(Weöres Sándor: A bölcs)

Szeretném egy szolgálati közleménnyel kezdeni a mai bejegyzésem: november elején volt néhány nap, amikor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem kaptam meg egyik e-mail címemre sem a leveleim, s ezt többen jelezték. Tehát ha valaki írt, és én nem válaszoltam, kérem, nézze el nekem és küldje el újra a levelét. Köszönöm.

Jó lenne megint több időt tölteni a konyhában, de egyelőre nem megy. Most a munka a fontosabb. A főzőcskét éppen csak összedobom a lehető legegyszerűbben, semmi fotózás, csak leülünk, bekapjuk, s párom rendszeresen elmosogat. Sütit nem sütök (holnap azért szeretnék, mert vendég is lesz), s a napi futás is heti két alkalomra csökkent, ami persze nem tesz jót amúgy is gubbasztásra hajlamos személyemnek. Mindent összevetve sok az elmaradásom. De mindez nem panasz, csak a helyzet vázolása, amolyan ráhangolódás, bemelegítés.

Ma azért egy órácskányi főzésre összeszedtem magam. Készítettem egy krumplis lecsót, jól besűrítettem, illetve főzés végén villával darabosra is törtem, hogy ne folyjon ki a töltelék a sós palacsintából, melynek tésztájába durvára vágott petrezselyemzöldet sütöttem. Az étel ötletét valójában Ízlésszindróma paprikás krumplis receptje adta. Nagyon szeretem egyébként a mindenféle sós és rántott palacsintákat. Ebben a szürkeségben fotózni nem jól lehetett, de hát november van...

Hozzávalók: egy adag krumplis lecsó, a palacsintákhoz (8 db): 25 dkg rétesliszt, 2dl tej, 3,5dl víz, 1kk só, 1 tojás, 1 csokor durvára vágott petrezselyem, 2ek olaj

Elkészítés: a lecsót sűrűre főzöm, a végén villával darabosra töröm. A palacsintatésztát összeállítom és serpenyőben 8 darabot sütök belőle. A lecsós töltelékkel megtöltöm a palacsintákat és melegen tálalom.

Friss salátát kínálhatunk hozzá. Vegán módra is elkészíthető.

Komjáti komló - krumplilángos - közvélemény-kutatás

Ében órákon itt ülök.
Szobádból kivert küszöböd
hallgat. Meztelen a kés.
Ma élünk. És ez is kevés.

(erős ildikó - hét ajtó - részlet)

Véletlenül ez a bejegyzés a k-betű köré csoportosult. Most vettem észre, hogy még a bevezető versrészletbe is jutott hét belőle.
A nomádporta még mindig kínál felfedezésre váró dolgokat. Párom észrevette, hogy a komló is megnő a kertben, hozott is belőle haza. Nem sokat tudok erről a növényről, jelenlegi, inkább száraz állapotában elsősorban tea készítésére alkalmas: azt olvastam, hogy a teája jó alvást biztosít. Ez mondjuk rámfér, mert nem vagyok jó alvó. Könnyen elalszom, az nagyon megy, de nem alszom jól.
Majd kipróbálom komlóval... De komolyra fordítva a szót, ha valakinek vannak ötletei a felhasználást illetően, szívesen várom. (Ezzel lusta módon megspórolom az időt, amit a keresgéléssel magam eltöltenék.) Természetesen a friss növény hasznosítási lehetőségei is érdekelnek, hiszen a portán lesz jövőre is.
Egyébként nagyon kellemes az illata, egy kicsit a sörre emlékeztet.

A hideg novemberi napokra hoztam egy finom rágcsálnivalót. A krumplilángos tájegységenként más-más ételt takar. A kelttésztás változattól eltérően ez olyan krumplis tésztából készül, mint a derelye, vagy a szilvásgombóc - egy picit több liszttel. Sütőben kell megsütni, és fokhagymával megkenve, tejföllel vagy éppen baracklekvárral is nagyon finom - attól függően, hogy édesen vagy sósan ennénk. De csinálhatunk hozzá egy zöldfűszeres mártogatót is.
Amikor a mákos buci receptjét feltettem tavasszal, sokan jelezték, hogy nem ismerik a krumplis tészták sült változatait. Pedig nagyon finomak, és másnap is élvezhetőek.
(A nomádporta környékén egyébként "grujalángos" néven hasonló, de lágyabb tésztát készítenek. Gyuródeszkán nyújtják palacsinta formájúra, és ott serpenyőben sütik - munkásabb változat, mint az általam ismert.)

S végül egy pár sor a legutóbbi közvélemény-kuatásról. Köszönöm, hogy ennyien részt vettetek, összesen 299 szavazat érkezett. A mandula már a kezdetektől vezette a mezőnyt, és fölényesen győzött 33%-kal. Második helyen 25-25%-kal holtversenyben a mák és a dió (pedig meg voltam róla győződve, hogy a mákot többen szeretik.) S végül 17%-ot kapott a mogyoró, ami arra sarkall engem, hogy mogyorós receptek után nézzek.
(Azt sajnálom csak, hogy a gesztenye - mint szintén itthon is megtermő, hasonlóan felhasználható termény kimaradt. Érdekes lett volna látni, hol végez.)

Krumplilángos
Hozzávalók: 1 kg héjában főtt, hámozott, áttört krumpli, kb. 45-50 dkg rétesliszt, 2kk só feltétnek: (amit szeretünk), tejföl, fokhagyma, sajt vagy baraclekvár, esetleg mártogató

Elkészítés: A krumplit a liszttel és a sóval masszív tésztává gyúrjuk, majd 3-5 mm vastagságúra nyújtjuk (attól függően, mennyire ropogósan vagy puhábban szeretjük a lángost.) Ezután derelyevágóval formázzuk: én többnyire téglalapokra vágom, és középen bevagdosom, de lehet más alakúra is metélni.
180 fokos sütőben aranybarnára sütjük, közben egyszer megfordítjuk. Gyorsan sül, ne hagyjuk kiszáradni.

Lehet leves után második fogás, vagy csak délutáni nassolnivaló.

Vajas keksz: naranccsal és kakaóval

Nyarak és telek megtanítottak rá, hogy a télnek nincsenek "örömei", nincs más, igazi élet, csak az a pogány és vad öröm, mely elragad mindent, ami él, ha fény esik rá.
(Márai Sándor)

Az utóbbi napokban még inkább sűrűsödtek a teendőim, kevesebb idő jut főzésre, fényképezésre vagy a gasztroblogra. Ennek egyrészt a munka az oka, másrészt a ház körüli teendők. Közben tanítványaimnak (és minden érdeklődőnek) elindítottam egy új, nyílt blogújságot is - Angol magyaroknak címmel, ahol egyrészt a nyelvtanulással és az internetes nyelvoktatással kapcsolatos tapasztalataimat összegzem, másrészt igyekszem felhívni a figyelmet a szerintem hasznos lehetőségekre. Emellett plusz gyakorlási lehetőséget kínálok az angol nyelvű mellékletekben, továbbá - és nem mellesleg - szeretnék számomra érdekes témákról is írni ott, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az angol nyelvterülethez: receptek, filmajánló, színház, zene, internetes adásvétel mind-mind terítékre kerülhet. A bejegyzések - mert mindenkihez szólnak - magyarul lesznek, a mellékletek angolul.
Gasztrovonatkozásban Hugh Fearnley-Whittingstall (River Cottage) és Jamie Oliver a két kiszemelt egyelőre, meglátjuk, mire jut az időből, kitartásból.

Párom is hazaérkezett a nomádportáról, s ily módon a komjáti blog most szünetel, írhatnékját a Gondolkodom és kihallatszik blogon éli ki - itt osztja meg gondolatait a nagyvilággal.
Ezt a kekszet pár napja készítettem a hazatérésének tiszteletére, és ma ünnepeltük a névnapját - illetve munkanap lévén a szerény családi összejövetel majd a hétvégén lesz.

A vajas kekszek terén kifogyhatatlanok a lehetőségek, ezúttal a már bemutatott rumos-kakaós változatot kombináltam egy narancsossal.

Hozzávalók: 34dkg liszt, 30dkg vaj, 4dkg, kakaó, kb. 6ek cukor (ízlés) szerint, csipet só, 1 nagyobb tojásfehérje, 1 nagyobb narancs reszelt héja, 1kk narancskivonat v. narancslikőr, 1kk rum

Elkészítés: 15 dkg vajat a robotgéppel habosra keverünk, hozzáadjuk a tojásfehérje felét és még 1 percig magas fokozaton keverjük. Beletesszük a narancskivonatot, a narancshéjat, a só és a cukor felét, majd hozzáadunk 19dkg lisztet és összeállítjuk a tésztát. Fólia segítségével lapos téglatestté formázzuk. A maradék 15 dkg vajjal és tojásfehérje másik felével azonos módon járunk el, majd ugyanúgy beletesszük a só és a cukor másik felét, hozzáadjuk a rumot, végül a kakaót és 15dkg lisztet. Ezt a tésztát is ugyanúgy formázzuk, és a narancsosra fektetjük, kissé összenyomjuk a kettőt. Fóliába csomagolva hagyjuk hűtőben megszilárdulni. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük. Szilárdulás után a tésztát 1cm vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük. 12 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. Frissen még nagyon morzsálódik, másnap már tökéletes.

Krumplilepény zöldségmártással

pereg a mélybe hull a kristály pillanat
mikor elengedted kezem s fekete falak
nyúltak értem mohó gyökereik fonva
ujjam alatt homok kapaszkodtam volna

(erős ildikó - fekete hold - részlet)

A fagyos éjszakák, a télikabátos napok itt kopogtatnak már november ajtaján. A sírokon hagyott hatalmas fejű krizantémok meghajolnak a hideg hatalma előtt - az életképesebb őszirózsák még kitartanak. Halottak napján korán sötétedik - aki inkább délután megy ma a temetőkbe, láthatja ahogy a gyertyák ezrei különös, ünnepi fénybe öltöztetik a sírkertet - mely talán ilyenkor szól a legkevésbé az elmúlásról. Néhány nap múltával persze csak az átázott csonkok, az összefagyott virágok szomorú, szürkésbarna pompája marad.

A hidegben jólesik a meleg étel. Krumpli még akad a kamrában, a lepényre való mártás kikerül a maradék zöldségkrémlevesből. Az egyszerűbb lepényhez a legutóbbi juhtúrós és halas változat után most Dulmina csinált kedvet - bár én mégiscsak tettem bele egy kevés lisztet, (hiába: a magyar ember tart néha attól, hogy nem lesz elég laktató az étel...)

Fél év elteltével páromat is hazaűzte tegnap a hideg a nomádportáról - a napló azért még folytatódik. Párom édesanyja egy kacsát, miskolci Géza barátunk pedig egy üveg finom erdélyi zakuszkát küldött nekem - ezúton is köszönöm!

Hozzávalók:
a lepényhez (lepényenként): 2 nagyobb krumpli, 2ek liszt, 1kk só, 1ek olaj a mártáshoz: a zöldségkrémlevest kissé jobban besűrítjük (a tetejére: sajt, petrezselyem, saláta)

Elkészítés: A krumplit megpucoljuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Ne hagyjuk állni, barnulni, hanem azonnal keverjük bele a lisztet, a sót, majd egy kevés olajjal kikent serpenyőbe szétterítve süssük lassú tűzön, míg az alja pirosas lesz. Egy tányérra csúsztatva megfordítjuk, és megsütjük a másik oldalát is.

A tetejére kenjük a zöldségmártást, és sajttal megszórjuk. (Természetesen bármi más is jöhet a tetejére - akár sült gomba is, ha gyors feltétet akarunk.) Valamilyen salátát is ehetünk hozzá.