Sonkás-mandulás pogácsa (petrezselyemmel)

amire figyelsz:
drágább s lassabban fogy el
– úgy figyelj, vagy ne

(Fodor Ákos)

Ahogy ígértem, folytatódik a "farsangi" pogácsák sora. Az ihlet Makkától jött - párom szerint egy ideje már "pingpongozunk". Ezúttal tehát a nálunk gyakran szereplő diót mandulára cseréltem (volna, ha nem ragaszkodik hozzá, hogy dió továbbra is legyen a pogácsában, így mindkettő került bele.) Úgy gondoltam, egy kis füstölt sonkával is megbolondíthatom, és miért ne mehetne bele petrezselyem is? A végeredmény még mindig nem lesz tolakodó, ha a sóval visszafogottan bánunk, és részben teljes kiőrlésű lisztből készül a sütemény. Maradtam a nálunk már bevált nem túl lágy tésztánál - így másnapra sem lesz zsíros a tészta, inkább szép lemezes.

Hozzávalók (95 darab / 4 sütőlemez): 35dkg teljes kiőrlésű és 65dkg búzarétesliszt, 30dkg füstölt sonka ledarálva, 30dkg vaj, 2 tasak (2 x 7g) szárazélesztő, 10dkg darált mandula, 10dkg darált dióbél, 1 csomag apróra vágott, friss zöldpetrezselyem, kevés frissen őrölt feketebors, késhegynyi őrölt erőspaprika, 2 csapott tk só, 3dl tejföl, 2 tojás
a tetejére: 1 tojás 2ek tejjel felverve

Elkészítés: A hozzávalókból tésztát gyúrunk (ez a mennyiség és az állag miatt ezúttal célszerűbb gyúródeszkán, mint tálban), majd kb. fél cm vastag téglalapra nyújtjuk és hajtogatjuk: két oldalát egymásra, majd a tetejét, alját is ugyanígy. Letakarva meleg helyen 20 percig pihentetjük, majd a nyújtást-hajtogatást-pihentetést még kétszer megismételjük. Ezután a tésztát másfél cm vastagra nyújtjuk és sütőpapírral bélelt tepsire szaggatjuk. Letakarva pihentetjük, míg a sütő bemelegszik 200 fokra. A pogácsák tetejét a tejjel felvert tojással megkenjük, és kb. 15 percig sütjük az adagokat.

Mandulával sült sajt

Az az ég van-e még,
Túl a tél falakon?
(Ghymes)

Kicsit sűrű a január, azt hiszem, a február is így zajlik majd. De a farsang tart még, és nálunk - fánk helyett - továbbra is a pogácsák vannak a porondon, no meg az asztalon - ez most így alakult. Legutóbb ihletet Makkától kaptam, nemsokára jön ezért majd egy újabb pogácsa recept (ha sikerül normális fotót csinálnom), addig is egy nagyon egyszerű receptet teszek közzé, amit még a hét elején dobtam össze.
Ez sem saját ötlet (illetve csak egészen kis részben), először Dulminánál láttam többféle formában, majd Olzka erősített meg abban, hogy ezt hamar ki kell próbálnom. Ráadásul a helyi kisboltban éppen leárazták a sajtot, s még volt két szép darab, amit elhozhattam. (Már ha szépségről lehet beszélni ez esetben, tudom, többeket taszít a penészes sajtok látványa is, én azok közé tartozom, akik szeretik. Ritkán veszek és kis mennyiségben, de néha kifejezetten jól esik.) Mivel a camembert elég intenzív ízű, a további fűszerezést nem vittem túlzásba, fokhagymaszeleteket fektettem a tetejére (legközelebb ezt is elhagyom, mert egyszerűen enélkül is teljes, felesleges variálni), és utána jött a mandula ötlete, nem túl erőteljes íz, miért ne?

Ez teljesen bevált, a petrezselyemhez pedig már megszokásból is ragaszkodom. Egy kis olaj, sütőben sült krumpliszeletek, s már kész is volt az ebéd. Ja igen, némi füstölt sonkát vágtam még a sajt tetejére. Nagyon egyszerű és gyors étel (a sajtnak mindössze 10 perc kell), és a belseje szépen felolvad, jó volt beleforgatni a krumplit.

Hozzávalók (személyenként): 1 camembert sajt, 3-4 közepes méretű krumpli, 2ek (szőlőmag) olaj, 1 ek hámozott, szeletelt mandula, kevés só, (sonka, petrezselyem)

Elkészítés: A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A krumplit meghámozzuk, majd fél centi vastag hasábokra vágjuk. Egy tálban összekeverjük 1ek olajjal és kevés sóval. Szétterítjük egy tepsiben (én sütőpapírt is tettem alá), és hagyunk helyet a sajtnak. Kb. 20 percet sütjük, majd mellétesszük az 1ek olajjal meglocsolt sajtot, ráhalmozzuk a mandulát (esetleg a sonkacsíkokat), majd további 10 percig sütjük az ételt. Tálaláskor meghinthetjük durvára vágott petrezselyemzölddel és melegen fogyasztjuk.

(A krumplira nem tettem más fűszert, csak a sót, mert a sajt íze éppen elég erőteljes.)

(Napfényes) - Marhahúsos káposzta

újra kavarog a
végre csikorog a
mégis mosolyog a
napra hunyorog a
tánc a ködben tánc a jégen
tánc a hóban tánc a fagyban
tánc
(Ghymes)

Ezt meghallgatni is érdemes.

A napfénytől rendszerint jókedvem kerekedik, a tél közepén meg még inkább. Ilyenkor még arra is kapható vagyok, hogy ne bújjak el előle fotózni, mert egyébként a képeim nagy többségét a közvetlen napfénytől védett helyen és órában készítem - így biztosabb az eredmény és az árnyékokkal sem kell bajlódnom. De ma azért muszáj volt megörökíteni ezt a hangulatot.

A marhahús sajnos ritkábban szerepel a tányérunkon, mint kellene. Én nagyon szeretem, de az ára nem annyira baráti. (Igaz, a nomádporta környékén nagyon jó áron jutottunk hozzá.) Néha elcsodálkozom, amikor a világ más pontjain olcsó élelmiszerként emlegetik. Legutóbb épp Hugh beszélt a marhalábszár kissé alábecsült szerepéről a brit konyhákban. Hát én nagyon szeretem (kivéve összevagdosni), és nemcsak gulyásnak. Több ismerősöm is lelkesedéssel nézi A palota ékköve c. (már többször ismételt) dél-koreai sorozatot, én is belepillantok néha, bár nem a műfajom. Itt elég gyakran szerepel a marhahús, sőt, az ebből készült levest a szegények eledelének tartják. Náluk - a film szerint - a liszt az igazán drága hozzávaló.
Nem cserélnék velük, mert a liszt nekem is fontos, de azért nem bánnék egy kicsit több marhahúst...

Ez az étel olyan igazi téli fogásnak készült, nem volt most sok időm a konyhára, ezért egy egyszerű, székelykáposzta jellegű ételt terveztem azzal a különbséggel, hogy egy bő fél kiló marhalábszár állt rendelkezésemre és két kiló savanyú káposzta alatt neki sem fogok a hasonló ételeknek. Mivel gyakran eszünk olyan ételt, amiben a hús inkább ízesítő vagy kiegészítő, ez nem jelentett gondot. Készítettem a húsból egy pörköltet, amit egy órácskáig önmagában főztem, majd a káposztával együtt.


Hozzávalók: 60dkg marhalábszár, 2kg savanyú káposzta, 2tk sóban eltett darált fűszerpaprika, 2tk házi ételízesítő, 2tk pirospaprika, 4 gerezd fokhagyma, 2 nagy fej vöröshagyma, (esetleg 1 paradicsom és 1 paprika), 6ek olaj vagy zsír, 1 babérlevél, (1 kisebb erőspaprika), 125g rizs a tálaláshoz: friss tejföl, esetleg: zöldpetrezselyem, sült kolozsvári szalonna- és kolbászszeletek

Elkészítés: A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk és a zsiradékon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a felkockázott marhahúst, az összetört fokhagymát és a fűszereket (a babér kivételével) és tovább pirítjuk, majd belekeverjük a pirospaprikát is. Fedő alatt kis lángon főzzük a saját levében. Ha elfő a leve, pici vizzel pótolhatjuk, de maradjon sűrű. Közben a káposztát kimossuk, ha szükséges, és egy nagyobb lábasba terítjük a felét. Ha a pörkölt már főtt egy órát, ráöntjük a káposztára, majd rátesszük a savanyú káposzta másik felét is. Feöntjük vízzel úgy, hogy ellepje kissé, beleszórjuk a rizst, hozzáadjuk a babérlevelet, s ha szükséges, még tehetünk bele fokhagymát. Felforraljuk, majd 1 órán át lassú tűzön fözzük. Ha nagyon sűrű lenne, adhatunk még hozzá egy kevés vizet, hogy ne kapjon le alul.

Tálalás előtt süthetünk a tetejére néhány szelet füstölt kolbászt vagy kolozsvári szalonnát. Friss kenyérrel, tejföllel, zöldpetrezselyemmel kínáljuk.

Sajtos-diós pogácsa

Már meggyújtották a lámpákat, mikor elmentem a bazilika előtt; a mellékutcák megteltek kék és barna árnyakkal...Mindegyre harangoztak. A prépost háza előtt, az örökmécses előtt fiatal nő állott összekulcsolt kezekkel, s imádkozott; Egerben természetes mozdulattal imádkoznak az emberek, a köztereken is.
Este moziba mentem, a jegyszedőnek török szeme volt.
(Márai Sándor)

Mióta elkezdődött a farsang, fánkot készülök sütni, de nem egyszer pogácsa kerekedik belőle. Talán nem baj, ez az időszak még javában a tél és a melegítő italok mellé kínált különféle sós sütemények ideje is. A dió lassan kihagyhatatlan lesz, nem mintha arra törekednék, hogy az ételek egyformák legyenek, de bejött nekünk a tepertő-dió és a sajt-dió páros is, arról nem is beszélve, hogy célszerűnek tartom, ha olyan alapanyagoknak engedek nagyobb teret a konyhában, amiből bőségünk van, ahelyett hogy pénzt adnék valami másért. A dióval ez a helyzet, idén is, tavaly is kiadós volt a termés. Én egyébként a mákot is nagyon szeretem, de annak az ültetését még csak tervezzük.
Ez a pogácsa - ahogy nálam már megszokhattátok - megint nem túl lágy, másnap is élvezhető tészta, melegen is finom, de később kiteljesednek az ízek.

Annak örömére sütöttem, hogy ma öcsém és felesége látogattak el hozzánk, és tartottunk egy kis utó-karácsonyt (velük tavaly ősszel találkoztunk legutóbb - épp ideje volt már beszélgetni!)

Hozzávalók (90 darabhoz vagy 3 sütőlemezre): 25dkg teljes kiőrlésű és 50dkg búzarétesliszt, 35 dkg sajt, 35dkg vaj, 2,5dl tejföl, 5dkg darált dióbél, 2 tojás, 2 csomag (7-7g) szárazélesztő, 3tk só
a tetejére: 1 tojás 2ek tejjel felverve, szezámmag

Elkészítés: A vajat kisebb darabokra vágjuk, majd az összes hozzávalót deszkán tésztává gyúrjuk. Kb. 1 cm vastag téglalappá nyújtjuk, majd hajtogatjuk: két oldalát középre, egymásra, a tetejét, alját ugyanígy. Letakarjuk és hagyjuk pihenni-kelni egy félórát, majd a nyújtást-hajtogatást-pihentetést még kétszer megismételjük. (Ha nincs időnk rá, elhagyhatjuk a hajtogatást, ez esetben csak kelesztjük a tésztát.) Ezután ismét kinyújtjuk, kb 1-1,5 cm vastagra, majd átlósan (vagy ahogy tetszik) éles késsel bevagdossuk, és sütőpapírral bélelt tepsire szaggatjuk. Én kb. 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatót használtam ezúttal. A sütőt 200 fokra előmelegítjük, a pogácsák tetejét megkenjük a tejjel felvert tojással, majd szezámmaggal megszórjuk. Kb. 15 perc alatt sül meg egy adag.

Ihletforrás: Piszke sajtos pogácsája

Tejszínes kávétorta

Én nem tudom, hogyan kell.
Bármit. A "dolgokat".
Csak van, hogy sikerül (nem is kevésszer)
- de, hogy is mondjam? nem: nekem.
Hangszer ne legyen büszke a zenére.

(Fodor Ákos)

A múlt hét vége felé megleptem magam egy kapcsos tortaformával, ugyanis ilyenem még nem volt. Persze nem létkérdés, Anyu még lábosban sütötte a születésnapi tortánkat. De voltak terveim, egy parfétortát is régóta nézegettem, végül kicsit más lett. Bár a mélyhűtőbe került néhány órára, de másnaptól már a hűtőben tartottam, mert a krém elég sűrű, és a tészta helyett használt keksz is jól megtartja a formát.
Három rétegből áll, az alsó egy kakaós-rumos kekszalap, a második egy főzött kávés-tejszínes réteg, a harmadik pedig egy kekszes-tejszínes krém.
Csak egyféle teljes kiőrlésű kekszet használtam, mert elfeleztem a mennyiséget, és külön ízesítettem az alsó réteghez. A krémrétegekbe pedig alig került cukor, mert egyrészt a keksz édes, másrészt a tejes kávét is szinte édesítés nélkül szeretjük. Úgy gondoltam, így a két pólus kellemesen egészíti ki egymást. (Erre azért is törekedtem, mert általában nem szeretem a kávés sütiket / desszerteket, a tejes-tejszínes kávét viszont igen. Gondolkodtam rajta, hogy mi lehet az oka, talán egyrészt a túlzott édesítés/csokoládé az előbbiekben.)
Kicsit aggódtam, hogy válik el majd a formától, de gond nélkül ment.

Hozzávalók (egy 23 cm-es tortaformához): 40dkg édes, teljes kiőrlésű vagy tetszés szerinti keksz, 1 egész tojás és 1 tojás sárgája, 2ek magas zsírtartalmú kakaó, 1ek rum, 3,5dl tejszín, 1dl tej, 10dkg vaj, 2dl erős feketekávé, kb. 2ek cukor

Elkészítés: A kekszet ledaráljuk, majd elfelezzük. A vajat felolvasztjuk (mikroban.) Az egyik adag kekszhez adjuk a kakaót, a rumot és a vaj felét. Alaposan összedolgozzuk, majd egyenletesen a forma aljára terítjük. A keksz másik feléhez hozzáadjuk a vaj másik felét és darabosra morzsoljuk, majd félretesszük. A tojást és a tojássárgát a tejjel egyneműre keverjük, majd vízgőz felett folyamatosan keverve besűrítjük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a kemény habbá vert tejszínt. A krémet is elfelezzük, az egyik feléhez hozzáadjuk a 2dl kávét. Ettől kissé híg lesz, de majd a mélyhűtőben megköt és a kekszalap is beszívja egy részét. A kévés krémet a kekszalapra öntjük, és a mélyhűtőbe tesszük egy órára. A krém másik feléhez adjuk a cukrot (ízlés szerint.) Ha a kávés réteg megkötött, rászórjuk a félretett kekszet, majd ráöntjük a tejszínes krémet. Még egy órára mélyhűtőbe tesszük. (Később már tarthatjuk a hűtő valamelyik polcán.) Én friss, cukrozatlan tejszínhabbal és balzsamecetkrémmel tálaltam. Utóbbi nem tudom, mennyire passzol hozzá gasztro-tudományos alapon, de a színéhez megy, és persze hálásabb fotóalany, mint a hófehér tejszín, amitől mindig tartok...

Nem túl édes sütemény, a törekvésem bejött, valóban egy pohár tejszínes kávéra hasonlít, amihez a keksz kellemes ráadásként társul.
Tudom, az utóbbi időben kicsit több volt a sütemény és a nehezebb étel - amit részben a tél, az ünnepek és a farsang indokol, de lassan visszatérünk majd a szelídebb kerékvágásba.

"Menjünk a moziba be"

Azt hiszem, akármeddig rágódom is ezen a körkérdésen (melyet Ottistól, Makkától, Felhőlánytól is megkaptam), úgyis ki fog maradni több olyan film is, ami számomra meghatározó (vagy az volt), de most nem jut eszembe. Így csak egy "olyan-amilyen" listával szolgálhatok. De az is igaz, sosem voltam nagy mozijáró, és itthon is ritkán nézek meg valamit. Pontosabban kell valami, amiért kíváncsi leszek egy filmre. Ilyen volt a napokban a Dorian Gray.

Alapvető dolog például számomra, hogy nem szeretem a 90 percnél hosszabb alkotásokat, utána már fárasztani kezd bármi. Mégis van két "maratoni" film, aminek minden perce leköt.
A Kísértetház hangulata különleges, elég hosszú film, de kell is ennyi idő, hogy ábrázolni lehessen a a szereplők személyiségének változását.

Már sokszor láttam, de még mindig nagy hatással van rám a Schindler listája c. film, sokszor leírtam, most is elmondom, hogy nem a témája miatt. Hanem ahogy megcsinálták. A rendezés, a színészek, a zene - nem tudok belekötni, úgy jó, ahogy van. Hallgassátok ezt a hegedűszólót!

Juliette Binoche filmjeit is szívesen nézem, nagyon érdekes például a Damage (sajnos nem emlékszem, mi volt magyarul a címe), de nem éppen szórakoztató film.

Próbáltam gasztroblogger szemszögből is megközelíteni a dolgot, de filmek nem, legfeljebb sorozatok (pl. Kapa, kasza, fakanál) jutnak eszembe, s persze a gombócos párbeszéd a Tanú c. film végén, ami már szerepelt itt a blogon.

S íme az a bizonyos listaféle (elég vegyes, szó ami szó):
Legényanya / Tanú / Kísértetház /Az utazás / Rasputin / Isten hozta, őrnagy úr! / Szomorú vasárnap / Schindler listája / Üvöltő szelek / Üvegtigris / Hófehér / Macskafogó / A Grönholm-módszer / Indul a bakterház / Sose halunk meg / Eldorado / Keresztapa-trilógia / Hyppolit (eredeti változatban) (és itt jönnének azok, amik nem jutnak eszembe...)

Hagymás-szalonnás bab

munkák által és napok telvén
kiadni
leadni
a fölösleget bármi áron
készülök lenni
e munkák által
senki semmi

(Fodor Ákos)

Napok óta csak a maradékokat kapirgáltuk össze - a következő, "maradékhasznosító" VKF-re nem is maradt semmi - néha reggel még nem tudom, mi lesz az ebéd. Nem ez a jellemző rám, de az utóbbi időben minden időmet a számítógép előtt töltöm. Éjfél tájban azért igyekszem lefeküdni, de a hétvégéken is ugyanez megy, leszámítva, hogy olyankor a tanítás szünetel. Marad az ilyenkor kötelező jogszabály olvasás-értelmezés, könyvelés, bevallások, és hogy legyen némi élvezet is a dologban, az angol magazin szerkesztése meg az e hónapra beharangozott online video programme előkészületei. Ráadásul beleszerettem egy jó kis angol ismeretterjesztő honlapba, amely önkéntes fordítókat alkalmaz, ahhoz is "muszáj volt" csatlakozni. E héten online tanári szeminárium is volt, ezt nagyon élvezem, de nehéz mindenre időt találni.
A Napmátka stúdió már fokozatosan háttérbe szorult az életemben, köszönhetően részben a drága alapanyagáraknak, s persze a Meskán sem vagyok túl aktív. Kár, mert azért jó dolgok ezek is. (Igaz, az ünnepek körül azért néhány megrendelésnek eleget tehettem, s az elmúlt évek munkáinak nagy része gazdára talált, már csak pár darab maradt meg.)
A főzőcskére így alig jut idő, egyszerű dolgokat eszünk. A hét elején például főztem egy adag húslevest, annak különböző részei szerepeltek a heti étlapon. Párom időnként csinál egy adag tésztát, ennyi.
Az itthonlétnek persze vitathatatlan előnyei is vannak: nem kell kidugnom az orrom a hidegbe, mint alkalmazotti koromban (na jó, csak néha), megúszom a BKV-sztrájkkal járó nehézségeket, és pénzt is spórolok.
Ma viszont muszáj volt legalább a kisboltba elmenni néhány alapvető élelmiszerért. Bicajozni a hidegben ritkán van kedvem, már csak a felszerelés miatt is. Inkább a hosszú gyapjúkabátra és a cipekedésre szavaztam. S hogy legalább az induláskor ne fázzak, jöhetett először a futás, majd meleg fürdő. Ezután határozottan elviselhetőbbnek tűnt a kinti időjárás.
Szeretem ezt a kisboltot. Jó beszerzési forrásaik vannak. Csak pár dolgot akartam, de a kolozsvári szalonnának és finoman füstölt sertéscombnak nem tudtam ellenállni. Szerencsére itt alig akad vákumozott, gyorsérlelésű cucc, helyette házi finomságokat árulnak.
Már tegnap a fejembe vettem, hogy valami kiadós, téli, babos ételt készítek ma, ehhez éppen jól jöttek a váratlanul lelt kincsek.

Hozzávalók (4 személyre): 1kg fehér és 1/2kg vörös szárazbab, 2 nagy fej vörös és 1 fej lilahagyma, 4 nagy gerezd fokhagyma, 1 doboz sűrített paradicsom, 2kk házi ételízesítő, 1kk sóban eltett pirospaprika, 2 szelet füstölt comb vagy parasztsonka, 2 szelet kolozsvári szalonna, 1kk pirospaprika, 2 púpos ek liszt, fél liter víz, esetleg: 1 pár juhbeles virsli, a tálaláshoz: friss petrezselyemzöld, tejföl, őrölt vagy szárított erőspaprika

Elkészítés: a babot egy éjszakára beáztatjuk, majd enyhén sós vízben megfőzzük. Egy nagyobb nyeles serpenyőbe csíkozzuk a szalonnát, amikor a zsírját kiereszti, mehet rá a szintén csíkokra vágott füstölt hús, majd a felszeletelt vörös és lilahagyma. Kicsit pirítjuk. Jöhet bele a pirospaprika az áttört fokhagyma, a fűszerfélék, végül a leszűrt bab és rá a liszt. Az egészet alaposan összeforgatjuk, majd felöntjük fél liter vízzel (ezúttal ne a bab főzőlevét használjuk, mert az egy kicsit sós, és az ételbe amúgy is tettünk szalonnát, füstölt húst, fűszereket, ne legyen túl sós!). Felforraljuk az ételt, és ha besűrűsödött, esetleg juhbeles virslit karikázhatunk bele, s már tálalhatjuk is zöldpetrezselyemmel, sűrű tejföllel, ízlés szerint erős paprikával meghintve, és persze a friss kenyeret se feledjük!

Igazi melengető, téli fogás.

Krumplis-vajas-diós-tepertős (hajtogatott) pogácsa

Ha valaki a "tudomány és a művészet pártfogója", ez majdnem oly nevetséges, mintha egy vallásos emberre azt mondanák: "az Isten pártfogója." Ahogy Isten nem függ attól, hogy hisznek-e benne, éppúgy a tudományt és a művészetet sem érinti, hogy törődnek-e vele.... s ha a létben megnyilvánul, attól a lét lesz gazdagabb; a tudomány és a művészet részéről végtelen alázat, hogy a létben magát megnyilatkoztatni engedi, hiszen minden alakot-öltése fogyatékos. És ha a tudomány és művészet eltűnik az emberi sorsból: nem az ő pusztulása lesz ez, hanem a fogyatékos megnyilvánulásoké, s e megnyilvánulások gazdájáé, az emberé. (Weöres Sándor)

Ez a pogácsa nem egészen annak indult, ami. A történethez tartozik, hogy erre az évre Apukámtól egy receptes falinaptárt kaptam, Lajos Mari ételeivel. Úgy döntöttem, hogy minden hónapban - ahogy időm engedi - elkészítem az éppen soros ételt belőle. Az eredeti recept egy 1:1:1 vaj-krumpli-liszt arányú, kevés tejfölt is tartalmazó kelt-hajtogatott pogácsa lett volna, de két dolog is változtatott ezen:

- már a receptet és az arányokat olvasva is soknak éreztem a zsiradék arányát egy kelt tésztához mérve. Nagyon szeretem a vajat, de az ilyen arányú tésztából olyan pogácsát lehet csinálni, ami leginkább aznap élvezhető, másnap - mire az ízek kiteljesednének - már nem az igazi. (Egyébként Lajos Mari is említi, hogy csak frissen jó.) Mi pedig szeretjük másnap is rágcsálni az ilyesmit, arról nem is szólva, hogy gazdaságosabb is így az elkészítése. Ezért a mennyiségeket és a liszt arányát is alaposan megnöveltem, és az otthon lévő lisztmennyiséggel - részben teljes kiőrlésűvel - gazdálkodtam.

- a másik ok a változtatásra az volt, hogy már régóta üldögél a hűtőmben 2 maréknyi tepertő. Párom nagyon szereti a tepertős pogácsát, de ez a mennyiség nem volt elég egy valamire való adag süteményhez, így türelmesen várakozott. A karácsonyi bevásárlás alkalmával is sokalltuk a tepertő árát, így a rendelkezésre álló készletet nem egészítettük ki. Most viszont eszembe jutott, és beletettem a készülő pogácsába azt a kevéskét, ami volt. Meglepő módon nem "tűnt el" az íze benne, határozottan érezni. S mivel tavaly előtt a libatepertős pogácsába is került dió, már adta magát a dolog, hogy ebben is legyen.

Páromra amúgy is ráfér a megfelelő téli ellátmány. Nem mintha hízni szeretne, de még ebben a hidegben is megszállottan mászkál odakint a bicajával, mióta ő is sörkollektort akar építeni.
Ha kell, a hó alól is kikapirgálja az elhajigált sörösdobozokat. Mondjuk nemcsak magát: a bicajgumikat sem kíméli...

Hozzávalók (4 sütőlemeznyi, kb. 110 darabhoz): 45dkg teljes kiőrlésű és 40dkg búzarétesliszt, 45dkg vaj, 2+1 tojás, 50dkg héjában főtt, meghámozott és áttört krumpli, kb. 3kk só, 2 marék darált tepertő, 2 marék dió, 1,5dl tejföl, őrölt bors, 2 csomag (összesen 14g) szárazélesztő

Elkészítés: a tepertő, a bors és 1 tojás kivételével a hozzávalókból összeállítjuk a tésztát. Bízhatjuk a kenyérsütő dagasztó programjára is. Meleg helyen kelesztjük.
Kb. 1cm vastag téglalappá nyújtjuk, majd rákenjük a ledarált tepertőt és borsot őrölünk rá. Alját és tetejét középre, egymásra, majd a két oldalát is ráhajtjuk, és 20 percig letakarva, nem huzatos helyen pihentetjük. Még kétszer megismételjük a nyújtást-hajtogatást 20 perces időközönként. Végül a tésztát 1,5cm vastagra nyújtjuk és kiszaggatjuk. Lisztezett sütőlemezre helyezzük a pogácsákat. Az első adag letakarva pihenhet, míg bemelegszik a sütő 200 fokra, a következő adagok pedig addig, amíg az éppen előző sül. Sütés előtt a pogácsák tetejét a megmaradt, felvert tojással kenjük meg. Kb. 20-25 perc alatt készül el egy adag.

Adtam a szomszédainknak és Apunak is, két nap alatt el is fogyott mind.

Vajban sült diós májpástétom

Mind távolodik csak, ki fut.
- Légy mozdulatlan, mint az út.

(Fodor Ákos)

Viszonylag ritkán vásárolok és készítek belsőséget. (Már mondtam, hogy finnyás és válogatós is vagyok.) Gusztusosan elkészítve - igen, amikor már nem emlékeztet arra, ami - viszont szívesen fogyasztom. Főleg a májat. Hugh amúgy is mindig azt hajtogatja, hogy a leölt állat iránti tiszteletünket fejezi ki, ha minden részét feldolgozzuk, hasznosítjuk.
Erre én talán sosem leszek hajlandó, még akkor sem, ha volt már aktív részem nem egyszer csirkevágásban, disznóölésben. És akkor sem, ha a nomádportán "részben" vidéki életre igyekszünk majd berendezkedni. Megvannak a magam korlátai, s ha nem is ragaszkodom hozzájuk, kényszert sem érzek, hogy leromboljam őket. De vissza a pástétomhoz!
A csirkevágást ezúttal meghagytam másoknak, "konyhakészen" vásároltam a májat, amit nem túl magas hőmérsékleten, tejben-vajban fürösztve, fűszerekkel, paradicsommal, hagymával tetézve sütöttem egy órát. Végre használhattam a Makkától kapott tölgyfával füstölt tengeri sót is! A turmixolásnál darált dió is került bele, végül a dermedés közben olvasztott vajjal vontam be a tetejét. Párom ezúttal jócskán kivette a részét az étel készítéséből, mert én közben-közben dolgoztam. Szorgalmas konyhatündérkedése már arra a kitüntetésre érdemesítette, hogy például rendszeresen ő készítheti kettőnknek a tésztákat (nem főzi szét, és vajban szépen megpirítja kissé, mielőtt tennénk rá valamit (diót, túrót, stb.) Gasztroblogot azonban egyelőre nem tervez.

Hozzávalók: 50dkg csirkemáj (szív nélkül), 10+5dkg vaj, só ízlés szerint (én részben füstölt sót használtam), 2ek tej, 2ek olaj (pl. szőlőmag vagy dió), 1 paradicsom (vagy ilyenkor télen 2ek püré), 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1tk házi ételízesítő, őrölt zöldbors, pici őrölt erőspaprika, 2 kis szelet kenyérszalonna, egy kisebb csokor petrezselyem, 2-3ek tejföl, 6-8 szem dió darálva

Elkészítés: A májat megtisztítjuk és egy kis tűzálló tálba tesszük. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymafélét, paradicsomot (vagy a pürét), a sót, a fűszereket a petrezselyem kivételével. Rászeletelünk 10dkg vajat. A szalonnapörcöt levágjuk, a szeleteket felcsíkozva adjuk az ételhez. Meglocsoljuk a tejjel és a vajjal. Lefóliázzuk. 180 fokon 1 órát sütjük. Ezután egy keverőtálba öntjük az ételt a levével együtt, hozzáadjuk a tejfölt és a darált diót, majd botturmix segítségével pépesítjük. A petrezselymet apróra vágva tesszük bele, pár levelet a díszítéshez félretehetünk. Visszaöntjük az egész masszát a sütőtálba, és hidegre tesszük dermedni. A maradék vajat meglangyosítjuk és a már nem túl lágy májas tetejére öntjük. Ha a vaj is dermedni kezd, dióbéllel, petrezselyemlevelekkel díszíthetjük.

Pirítósra kenve, lilahagymával is nagyon finom.

Paprikás-burgonyás tésztatekercsek

aztán a hó,
megint a hó,
eljön a hó hava, évada:
hullhat önmagára másmaga.

(Fodor Ákos)

Vízkeresztre szántam volna ezt a bejegyzést, de azután alaposan lemaradtam. Nem baj, jó lesz itt a farsang elején. A burgonyás tésztatekercsek már többször is szerepeltek a blogon különböző változatban, de annyira szeretem ezt az ételt, hogy időről-időre felteszem. Renátától tanultam a fűszeres burgonyatekercs névre hallgató alapreceptet - mint vegán fogást -, s az (ízeken túl) azt szeretem benne, hogy olyan jól variálható. Át is alakítom, hol így, hol úgy.
Tavaly a tésztájába sárgarépát, a töltelékbe paradicsomot és medvehagymát kevertem. A fűszerekkel is egészen különböző variációkat lehet létrehozni. Saját újítás volt a zsemlemorzsába forgatás. Húsos változat még nem készült, de talán nem sokáig várat magára, ahogy gombával is szívesen kipróbálnám egyszer.
Az egyetlen hátránya a dolognak, hogy bár látszólag nem éppen bonyolult, azért el lehet tölteni vele az időt. Persze az íz kárpótol. Én úgy oldom meg a dolgot, hogy mindig nagyobb adagot csinálok - ha már egyszer nekiállok, legyen értelme. A kész, még ki nem sütött tekercseket amúgy is le lehet fagyasztani. Csinálhatunk hozzá mártásokat, zöldfűszeres öntetet is, de én a legjobban savanyú uborkával szeretem.

Kérdeztétek többen, hogy lehet-e sütőben sütni inkább, mint zsiradékban. Én még nem próbáltam, de abban biztos vagyok, hogy a tészta állaga úgy egész más lesz. Sütőben inkább olyan ételeket szoktunk készíteni, amihez a gyúrt tésztát előfőzzük, vagy süteményeket, amelyekben valamilyen térfogatnövelő hozzávaló (tojás, élesztő, sütőpor, szódabikarbóna) is van. Egyébként is beléptünk a farsangi időszakba, amikor a zsiradékban sült tésztafélék - a fánkok - is előtérbe kerülnek megint.

Hozzávalók (ehhez a mostani változathoz, 36 tekercshez):
a tésztához: 15dkg teljes kiőrlésű és 55dkg búzarétesliszt, 1,5tk só, 12dkg hideg vaj, 2,5dl víz
a töltelékhez: 1,2kg héjában főtt burgonya, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3ek liszt, 2kk só, őrölt zöldbors, 2kk pirospaprika, 3ek olaj, zöldpetrezselyem, pici őrölt szerecsendió (vagyis fűszerek kedvünk szerint)
zsemlemorzsa
olaj vagy zsír a sütéshez

Elkészítés: a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 1,5 mm-es téglalappá nyújtjuk. A főtt krumplit megpucoljuk, krumplinyomón áttörjük vagy villával összenyomjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymafélét s a fűszereket. A tölteléket a tésztalapra kenjük, a tésztát feltekerjük és a tekercset szeletekre vágjuk. A szeletek mindkét oldalát zsemlemorzsába forgatjuk, majd bő zsiradékban kisütjük, szűrőbe szedjük, és melegen kínáljuk.

Én főételnek készítem, legutóbb még leves sem volt előtte. Laktató fogás, hidegen is mindig elfogy.

Íme a régebbi változatok:
Medvehagymás-paradicsomos tekercsek sárgarépás tésztában
Olajban sült tésztatekercsek

Újévi harapnivalók 2 - Sonkás-sajtos kiflik (egy kis színelmélkedés)

Az archaikus fekete-vörös-fehér hármasságának megfejtése nem különösebben nehéz... A fekete a földalatti, a kaotikus tartály, a természet nem kész, de annál teltebb és sűrűbb energiakészlete, amelyből a dolgok kilépnek, hogy alakot öltsenek... A vörös itt is az élet színe, mint egyebütt. A fehér pedig éppen olyan magasságban áll a vörös fölött, mint amilyen mélyen alatta áll a fekete... Mindenképpen az a három lépcső, amelyet az életnek meg kell tennie. (Hamvas Béla)

Amikor szilveszter napján párom édesanyja a telefonban megkérdezte fiától, hogy én mivel készülök az összejövetelre, a következő választ kapta:

"Ildi sütött valami barnát meg fehéret."

Be kell valljam, ez elgondolkodtatott. Mi gasztrobloggerek ugyanis (talán elnézitek a többesszámot, de kinek nem inge, az kérem, ne...!) gyakran morfondírozunk rajta, hogy miképp is nevezzük el ételeinket - hogy a név ne legyen túl hosszú, flancos, de azért tartalmazza az étel jellemzőbb összetevőit, netán még a figyelmet is felkeltse - s lám, e férfi-lelemény ezt milyen egyszerűen megoldja!
(Persze tekinthetnénk mindezt csupán a megfigyelés és érdeklődés fogyatékosságának is, de miért tennénk?)

Aki az előző bejegyzésemet olvasta, már rájöhetett, hogy mi volt a "barna". Ezek szerint csak a "fehér" recepttel vagyok adós. Kérdezhetnétek, hogy ez miért nem "sárga" inkább vagy "narancs-piros", de érjük be azzal a válasszal, hogy a fent említett férfi-lelemény e tekintetben is az egyszerűsítésre törekszik, 6-8 szín megkülönböztetése számára elegendő, lehetséges, hogy ennél többet az elektromos alkatrészek jelölései sem tartalmaznak. E ponton vissza kell térnünk és fel kell figyelnünk a "barna" megjelölés disztingvált voltára, hiszen csaphatta volna egyszerűen a feketéhez is az előbb említett ételt, de nem volt égett szaga, így helyesen ismerte fel az ezirányú megkülönböztetés szükségességét.

Ennyit a színekről. Lássuk akkor most a "fehéret"!
Hozzávalók (96 darabhoz): 1 kg rétesliszt, 3 tojás, 2,5dl kefír, 1,5dl olaj, 2kk só, 3ek cukor, 2,2dl langyos tej, 2 tasak (összesen 14g) szárazélesztő
A töltelékhez: 30dkg füstölt, főtt sonka, 10dkg sajt, 10dkg vaj
A kenéshez: 1ek tej vagy tejszín, 1 tojás

Elkészítés: A tészta hozzávalóit kézzel összeállítjuk vagy a kenyérsütőgép dagasztó-kelesztő funkciójára bízzuk. A húst és a sajtot ledaráljuk, és kikeverjük a vajjal. A tölteléket 6 részre osztjuk. A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd 12 cipóra osztjuk. A cipókat egyenként kerek lappá nyújtjuk, kb. palacsinta nagyságúra. (Közben ügyelünk rá, hogy a várakozó tészta mindig letakarva legyen, hogy ne száradjon ki.) A kinyújtott tésztalapot megkenjük egy rész töltelékkel, majd letakarjuk egy másik kerek tésztalappal. A korongot 16 cikkre vágjuk, és a darabokat a szélesebb része felől feltekerve kifliket formázunk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk (3 nagy tepsin fér el.) Letakarva hagyjuk még kb. 20 percet pihenni, ezután kevés tejjel vagy tejszínnel elkevert tojással megkenjük a kifliket. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. Egy-egy adag kb. 20 perc alatt sül meg. (Nekem elektromos sütőm van, szerintem a légkeverésesben gyorsabban sül.) (A sütemény Limara Lala-kiflijének átalakításával készült.)

Újévi harapnivalók 1 - Csokoládés-vizes piskóta

mielőtt elsőt lépnél
még akármi lehet,
se kezdő ok se végcél
egy sakktábla felett
első lépés: a kezdet
elkezdi végedet
az ész pórázán reszket
a kóbor képzelet

(Eörsi István)

A szilveszter nem az én ünnepem. Valamiképpen egy végpont, egy időszaknak a lezárása. Arra nemigen alkalmas, hogy számba vegyük az év eseményeit, átgondoljuk, mi is történt, mennyiben gyarapodtunk, változtunk. Erre inkább előtte vagy a januári napokban kell időt találni, mert a szilveszter olyan "hangos" ünnep, amikor az emberek szórakozni, kikapcsolódni vágynak, nem pedig szemlélődni elkövetkezett és elkövetkező dolgokon.
Mivel nekem tinédzserként sem volt a mulatásra igényem, s az éjszakázás sosem ment - igyekszem magam meghúzni valamiképpen, bár ez ilyenkor meglehetősen nehéz. Apukámnak már egész jól megy: a tálca sütivel, harapnivalóval, vagy egy tányér kocsonyával behúzódik a szobájába, betesz valamilyen zenét vagy filmet magának, s azután szépen elbóbiskol rajta.
Mire elkezdődik az éjféli csindradratta, már az álmok vidékén jár. Persze jóval korábban is ébred másnap, mint mi.

Idén - akarom mondani: tavaly, szóval 2009 szilveszterére Makkától kaptunk nagyon kedves meghívást. Ennek azért is örültem, mert tudtam, hogy náluk jó kis beszélgetésben lesz részem, nem kell táncolnom, petárdát durrogtatnom, sokat ennem-innom, csak ami jólesik.
Nagyon finom vacsorát kaptunk: a ropogós malacsült, hurka és kolbász mellé elkészítette a lilahagymás-mentás narancssalátáját. S bár én egyáltalán nem vagyok ilyen ízkombinációhoz szokva, meg kell mondanom, annyira ízlett, hogy már le is mentettem a receptjét a blogjáról. A vacsorán hatan voltunk szüleivel és barátnőjével, Katival együtt.

Ahogy az már lenni szokott, én este 10 után fokozatosan belassulok - ezen az egyébként kitűnő, narancslével "oldott" orosz pezsgő sem segített, éjfélre már teljesen hasznavehetetlenné váltam, bár a teraszon töltött néhány perc alatt kissé felébredtem. Egy óra körül értünk haza.
Makkától és szüleitől a nagyon finom vacsorán és a kedves vendéglátáson kívül különféle gasztroajándékokat is kaptunk: füge-birsalma, naspolyás-alma- és narancslekvárt, fügepálinkát, fűszerekkel ízeseített és tölgyfával füstölt tengeri sót. Még egyszer köszönjük!

Az estéhez süteményekkel igyekeztem hozzájárulni. Kétfélét készítettem, elsőnek az édes receptjét adom közre. Ez gyerekkorom egyik kedvenc süteménye volt, a recept még nagymamám kézírását őrzi. S hogy én mennyire nem szoktam ilyet sütni, az is jól példázza, hogy az ünnep előtt még nagynénémmel egyeztettem a receptet: "Ugye ez az, jól emlékszem?"


Hozzávalók: 14dkg liszt, 6 tojás, kb. 10ek cukor (vagy ízlés szerint), 6ek víz, csipet só, 4dkg kakaó
A krémhez: 4dkg liszt, 4dl tej, 4dkg kakaó, 1dl tejszín, 20dkg vaj, kb. 6ek cukor
A tetejére: 1 ek kakaó

Megjegyzés: Nagyi receptjében eredetileg a tésztába 30dkg, a krémbe 20dkg cukor kerül, nem szerepel tejszín a krémben, és a sütemény tetejére kakaó helyett tortadarát szórt.
(Szerintem a kakaó sem volt olyan erős, sötét nála, mint amilyet én veszek, így ízlés szerint lehet változtatni a mennyiségén.)


Elkészítés: A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. Közben a sárgájukat kikeverjük a cukorral, beletesszük a kakaót. Óvatosan beleforgatjuk a fehérjékből vert tojáshabot, s fokozatosan hozzáadagoljuk a lisztet. Egy nagyobb tepsinek csak az alját kivajazzuk, lisztezzük, majd a tésztát ráöntjük. 200 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük. Ha kihűlt, a lapot kettévágjuk. Krém: a lisztet a tejjel csomómentésen elkeverjük. Folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük, hozzáadjuk a cukrot és a kakaót, majd hagyjuk kihűlni. A tejszínt habbá verjük. A kihűlt krémet habosra keverjük a vajjal, végül a tejszínt is belekeverjük. A süteményt megtöltjük, tetejét is bevonjuk a krémmel és egy éjszakát hűtőben pihentetjük. Másnap kakaóport szitálunk rá, és szeletekre vágjuk.

Önmagában is finom, de készíthetünk hozzá habszifonban egy adag sűrű, cukrozatlan tejszínhabot.