Tavaszi gombás egytál

ülök az úton,
rágcsálom a fogamat,
sütöm a Napot
(Fodor Ákos)

Kell idő, míg e fenti állapotba eljutok. Így vasárnap délután erre is képessé válok, noha a hét közepén még nekiugrottam volna az SZTK-ban az üvegablaknak, s akik ismerni vélnek, bizonyára meglepődnek ezen. De végül is megint inkább vívtunk egy csatát az önkormányzati és egészségügyi bürokráciával, és a hétvége arra is való, hogy mindezt kipihenve felkészüljünk az új küzdelmekre.

Jó dolog ilyenkor, hogy sokféle zöldségből válogathatunk. Nekem nagy kedvencem a zöldspárga, mert nem kell pucolni, és pillanatok alatt puha. Az ízéről nem is beszélve! De ugyanígy a friss kelkáposzta, spenót, cukkini is jöhet, lehet, hogy tudat alatt, de vonzódom a ZÖLDségekhez.
Nagyon gyorsan lehet elkészíteni (ez nekem fontos szempont) és ha részben is, de megmaradnak a friss ízek.

Hozzávalók (4 személyre): 1kg gomba (vegyesen, amit szertünk vagy amihez hozzájutunk, fél kg zöldspárga, 8-10 szem koktélparadicsom, só, frissen őrölt bors, 1 csokor petrezselyem, kevés olaj

Elkészítés: a gombáról letörölgetjük az esetleges földet, szennyeződést, pucolgatni felesleges. Falatnyi darabokra vágjuk, de nem túl kicsire. A spárgaszálak végét letördeljük, a zöldséget kb. 3 cm-es darabokra vágjuk. Az egész mehet egy nagy tálba, ahol 2-3 ek olajjal összeforgatjuk.
Felforrósítjuk a serpenyőt, ebbe is öntünk 1 ek olajat, majd rátesszük a sütnivalót. Magas lángon kb. 10 perc alatt készre sütjük, nem kell, hogy a gomba kieressze a levét. Az utolsó percekben hozzáadjuk a négybe vágott koktélparadicsomot. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk a durvára vágott petrezselyemzölddel.

Akinek így vékony a fogás, készíthet hozzá parázsburgonyát. (Azt is elég megmosni, nem kell meghámozni.)

(Sz)edd magad! - programajánló

Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent Szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadult piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első termésének színe.
Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartzkodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes, de a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.
Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják, és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes befejezése.
A bűnbeesett ember a tejfölös epret jégszekrénybe teszi és természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt, tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni és délután három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor ebéd utáni szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszi az árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja. (Hamvas Béla: A Jóisten uzsonnája)

Sokan ismerik a lehetőséget, de vannak, akiknek újdonság. Ezért szeretném rá itt a blogon is felhívni a figyelmet.
Évek óta látogatjuk ugyanis a főváros közelében lévő eperföldeket, ahol egyrészt ingyen jól belakmározunk a friss és szép eperből, másrészt haza is szoktunk hozni. Az utóbbiért persze már fizetni kell, de általában jóval kevesebbet, mint az aktuális piaci ár, s persze a gyümölcs így megússza a szállításból adódó kellemetlenségek egy részét.
A honlapot nézegetve kiderül, hogy éppen most Pünkösd táján nyitott a földek egy része, és egyre többfelé - már nemcsak a főváros mellett - látogathatjuk őket.

Bicajjal is jó közös program lehet, ha nem akarjuk mázsaszám hozni az epret, csak egy kellemes kirándulásra vágyunk. Persze azért célszerű a csomagtartóba egy-egy szivacslapot tenni, hogy visszafelé a gyümölccsel teli dobozokat megóvjuk a zötykölődéstől.

Vakvarjú (kenyérlángos zabliszttel)

Megállt. Szétnézett. De csak varjak szálltak
s károgtak holmi koldus-áriát.
S a fák fölötte fejlehajtva álltak,
mint keresztfák alján a Máriák.
(Faludy György)

Fenti idézet nemcsak a varjak okán került be, hanem mert egyszerűen élmény volt nemrég elolvasni az egész verset, amire egyik kedves ismerősöm hivatkozott minap. (Szerinte az emberek többségének az élete ilyen, szerintem meg az emberek többsége örülne, ha ilyen élete lehetne. Lehet, hogy mindketten tévedünk?)

Van az úgy, hogy több mint 37 évet él az ember tudatlanul, nem sejtve, hogy a gyerekkorban énekelt dalocskában szereplő vakvarjú nem valami fogyatékos madár. Igaz-igaz, sokféle dolgot elénekelt addigra már, aminek értelméről kevés fogalma volt, pedig az anyanyelvén írták. Az mondjuk teljesen természetes, hogy a "bunkócskát" nem is próbálta megérteni, és fogalma sem volt róla, mi takar a DIVSZ-rövidítés a minden iskolai ünnepségen elzengett induló nevében. Szintén keveset sejtett az amuri partizánok tevékenységéről és hétköznapjairól, az internacionálé szövege pedig valahogy így rögzült énekkaros fejében: "rabszolga, hadd indulj velünk", illetve " a föld fok-sarkából (értsd: északi-déli pólusból) kidőlni". Jó, így persze nincs állítmány az utóbbi sorban, de ez valahogy nem zavarta.
Később, már jóval túl az első ősz hajszálakon, elgondolkodott, hogy talán nem egészen így írhatta a szerző, de végül is: mindegy. A vakvarjú sohasem keveredett gyanúba.
Egészen mostanáig. Míg egy véletlenül elkapott mondat meg nem ütötte a fülét. Lehet, hogy ez a varjú nem is vak? És ha nem vak, akkor a varjúsága is erősen megkérdőjelezhető.
Nézzük el a tudatlanságát: fővárosi születésű.

Akit érdekel a rejtély, illetve, akinek éppígy újdonság a dolog, annak elárulhatom, hogy a bakcsó nevű madár másik neve ez, és nem a szemére, hanem a hangjára utal az elnevezés.

Ugyanakkor szép számmal lelhetünk ilyen nevű éttermekre is, mert hát a vakvarjú a kenyérlángos egyik régi neve is. Ezt is tudtátok? Én nem... Jöjjön akkor egy vakvarjú (igaz, az eredeti kemencében sül és egy picit kormosra).

Általában csak téglalap alakúra sütöm a kenyérlángost, és nagyobb megmarkolható darabokra vágom. Most kerek lapokra sütöttem, és nem huzigáltam túl vékonyra. Sohasem szoktam magát a tésztát ízesíteni, mert így sokféle feltéttel ehetjük, akár édesen is. Vagy csak rágcsáljuk egy kiadós leveshez. Viszont a lisztekkel gyakran variálok, és néha kissé lágyabbra, máskor masszívabbra készítem a tésztát.

Így tavasszal a legszívesebben petrezselymes olajjal csorgatom meg.


Hozzávalók (8 kerek lángoshoz): 45dkg rétesliszt, 5dkg zabliszt, 4g szárított élesztő, 2kk só, 350ml langyos víz

Elkészítés: A tésztát összeállítjuk egy tálban (ha van, ezt a folyamatot érdemes a kenyérsütőre bízni, mert nagyon lágy, ragacsos tészta lesz.) Kb. 1 órát kelesztjük, majd lisztezett deszkára borítjuk, 8 részre osztjuk, és alaposan belisztezett kézzel az egyes darabokat gombóccá formáljuk, majd lángos formára húzgáljuk. 270 fokra előmelegítjük a sütőt és többször óvatosan bespricceljük. Sütőpapírral bélelt lemezekre fektetjük a lángosokat, és adagonként kb. 12 percig sütjük.

Tavaszi rakott kalács

Megérteni nem,
csak elfogadni tudunk:
kit, mit; úgy, ahogy.

(Fodor Ákos)

Kicsit elhúzódott közös évfordulónk ünneplése, bár az is igaz, nem szoktunk nagy ügyet csinálni belőle. A narancsos fűszersó felhasználásával elkészült a marhasült, a hús pont egy hetet állt a pácban. A szeleteket leöblítettem, papírtörlővel megszárítottam, majd vékonyan bekentem olajjal. Kisütöttem forró grillserpenyőben, majd egy tűzálló edénybe kerültek a szeletek sárgarépa, spárga, vörös- és fokhagyma társaságában. Meglocsoltam még kevés olajjal és egy kis vizet is öntöttem az étel alá. Két és fél órát sütöttem fólia alatt, 180 fokon, majd spenótleveles krumplipürével ettük.
Desszert is készült, bár mostanában nemigen eszünk édes süteményt.

Az ötletet egy kedves ismerős adta, bár valószínűleg nem ismerné fel benne a pain perdu-t vagy a French toast-ot. Nem baj. Eleve úgy terveztem, hogy a bundáskenyérre emlékeztető tojásos mártogatást kihagyom, marad a vajon sütés. Végül azután úgy döntöttem, hogy nem is serpenyőben sütögetem a kalácsdarabokat, hanem tűzálló edényben. És hát kalácsot használtam, nem kenyeret. Ha valaki az utóbbit készen vásárolja, akkor nagyon gyors desszert. Én tegnap este inkább betettem a kenyérsütőbe a mazsolás kalács hozzávalóit, a gép úgy éjfélre végzett is vele.
Reggel ettünk belőle, egy részéből pedig elkészítettem ezt a desszertet.

Hozzávalók (4 személyre): kb. 25-30dkg mazsolás kalács (recept lejjebb), 2dl tej, 2ek méz, 2ek savanykás gyümölcslekvár, 2tk rum, pár csepp vaníliakivonat, 5dkg vaj, 2 marék eper, a tetejére (ízlés szerint): szeletelt mandula / sós pörkölt mogyoró / tejszín / balzsamecetkrém vagy keserű csokoládéöntet / bodzavirág

Elkészítés: a kalácsot vékony szeletekre, majd a szeleteket kisebb darabokra (háromszögre, négyszögre, rombuszra) vágjuk. A mézet, a lekvárt és a rumot egy tálba tesszük, majd hozzákeverjük a tejet is. Ebbe a folyadékba mártogatjuk a kalácsdarabokat mielőtt egy vastagon kivajazott tűzálló tálba tennénk. Amikor végeztünk a mártogatással, a megmaradt folyadékot is a kalácsra öntjük, és hagyjuk, hogy megszívja magát. Kevés vaníliakivonatot cseppentünk rá, megszórjuk szeletelt mandulával, rátesszük a megmaradt vajat kisebb darabokban, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percet sütjük, míg a kalácsszélek kissé ropogóssá válnak. Közben az epret megtisztítjuk, négybe vágjuk. A sült kalács tetejére halmozzuk, és visszatesszük még úgy 10-12 percre a sütőbe az ételt, míg az eper levet ereszt. Végül sós pörkölt mogyoróval megszórhatjuk, kevés tejszínhabbal, balzsamecetkrémmel, vagy bodzavirággal is díszíthetjük.

Lényeges, hogy ne legyen domináns az édes íz, a gyümölcs friss-savanykás íze is érvényesüljön.
(Biztos vagyok benne, hogy nemcsak epres változatban finom.)

Mazsolás kalács:
50dkg rétesliszt, 10 dkg puha vaj, 1 tojás, 5dkg szeletelt mandula, 7-8dkg mazsola, 1 narancs és 1 citrom lereszelt héja, pár csepp vaníliakivonat, 2,2dl tej, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 10dkg cukor, csipet só. (Fentiekből összeállítjuk a tésztát, kelesztjük, formázzuk és 200 fokon, sütőpapírral bélelt tepsin kb. 40-45 perc alatt készre sütjük - vagy rábízzuk az egészet a kenyérsütőre.)

Mákos-petrezselymes pálcikák

ki itt belépsz, tudd:
m i n d e n k i : bejárat egy
ki-már-sohába

(Fodor Ákos)

Ma egészen meglepődtem magunkon. Bár a nyolcig alvás már hétvégén sem lehetséges, a koránkelésnek kétségtelenül megvannak a maga előnyei. Az ebédkészítés még így is zicces, de néhány dolog belefér. Ma például az, hogy a reggelit követően Apu - először február közepe óta - hajlandó volt kijönni a kerítéskapun túl. Azaz beleegyezett, hogy a kerekesszékkel járjunk egy kicsit. (Talán némi bizodalmat adott neki, hogy előző este párommal kettesben végigjártuk az utat kerekesszékkel a templomig és vissza - én toltam, párom ült benne. Nálunk ez attól tűnik bonyolult dolognak, hogy Budafokon viszonylag sok az emelkedő/lejtő, és ugye a kerekesszékek alapfelszereltségéhez nem tartozik kézifék.)
Tehát elmentünk a templomba. A reggeli miséből az utolsó negyedet még elértük. A rámpával nem volt különösebb gond, az ajtón beküzdeni magunkat kicsit nehezebb volt, de megoldottuk.

A visszaút után Apu egész jókedvűnek tűnt, s nekem még egy bicajos bevásárlásra is jutott időm. Teljesen megdöbbentem magamon, hogy ezután még ebédet is sikerült délig készíteni, igaz, egészen egyszerűt. Mi több, a reggel a kenyérsütőbe bekészített kelt tésztát is kinyújtottam, felvágtam, és Apu ebédje után már csak sütnöm kellett. Mi meg egy körül tudtunk enni, ahogy szoktunk.
Párom is írt a mai napról. Ha minden jól megy, estére még futást, mozgást tervezünk. (Igaz, a munkával nemigen haladtam a hétvégén.)

E pálcikák alapötletét Sajtkukac különböző receptjei ihlették. Én egy mákos-petrezselymes variációra gondoltam, s mivel nem volt itthon elég lisztem, végül egy részét grízzel helyettesítettem (amit egyébként a kenyereknél is szoktam alkalmazni.) Sajnos nekem nem jött be, hogy a tésztagéppel metéljem fel a kinyújtott tésztát. Jó ötletnek tűnt, de valószínűleg az én gépem nem annyit tud. Semmi gond, a derelyevágóval gyorsan ment. Jó nagy adag készült.

Hozzávalók (kb. 65 darabhoz): 60dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésűvel keverve, nálam ezúttal: 35dkg rétesliszt, 25dkg búzadara szerepelt), 3ek olaj, 3dl víz, 2tk só, 2tk cukor, 1 csomag petrezselyem apróra vágva, 2ek szemes mák, 1 csomag (7g) szárított élesztő

Elkészítés: A hozzávalókból összeállítjuk a tésztát, vagy a kenyérsütő dagasztó-kelesztő programjára bízzuk. Ha megkelt, ismét összegyúrjuk, kinyújtjuk kb. fél centiméter vastagra, és olyan 35cm szélesre. 5-8mm széles csíkokat vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsikbe fektetjük a darabokat, és 200 fokra előmelegített sütőben adagonként 10 percig sütjük.

Mindenféle más ízesítéssel is mehet, lehet vékonyabbra (ropogósabbra) vagy vastagabbra (puhábbra) sütni.

Türelemkonyha (narancsos marhasült előkészületek)

föl sem ismernék
a rólad készült képek,
ha látnák egymást

(Fodor Ákos: Az Egyéniségről)

A főzési teendők szinte teljesen elmaradnak most az életemből. Egyszerűen nem fér bele, akárhogy ügyeskednénk. Néha egy-egy nap azzal az ígérettel indul, hogy na most! De nem megy, túl sok az intéznivaló a napi munka mellett. Ma - harmadik időpontegyeztetésre - végre megérkezett Apu kerekesszéke. Eddig ugyanis kölcsönben volt nálunk egy szék, ami nem igazán az ő állapotához való.
Így ma is vigyázzban ültem, hogy ott legyek, amikor megjön az emberünk. Pontosabban eljátszottam a gondolattal, hogy ha már főzni úgysem jut időm, azért némi előkészületet tehetnék egy majdani ebéd érdekében.
Ezért már tegnap kivettem a mélyhűtőből egy darab marhahúst, lesz, ami lesz alapon.
A húst borsodi szomszédainktól kaptuk ajándékba, mert 3-4 éves tehenüket sajnos sérülés miatt le kellett vágni. Sütőben szeretném, méghozzá kíméletesen, lassan sütni, talán némi zöldség társaságában.

Eszembe jutott a Jamie Oliver-sorozat is, a legutóbbi részben (amit láttam) Jamie éppen fűszersókat készített zöldteával, chilivel, citrusfélékkel. Ez azonnal megtetszett, mert viszonylag gyorsan megy (főképp, ha nem kell kiszárítanunk, mert azonnal felhasználjuk), s tényleg jól feldobja az ételeket.

Tehát emberünkre várakozva csináltam egy narancsos változatot: Lereszeltem egy narancs héját, tettem hozzá kevés durvább sót, citromfüvet, petrezselymet, pici köményt, 1 gerezd fokhagymát, majd az egészet mozsárban összetörtem és deszkára szórva levegőztettem.
Ezután a nem túl vékonyra vágott hússzeleteket beleforgattam és egy jénai tálba helyeztem.
Meglocsoltam 2 ek tárkonyos ecettel, frissen őröltem a tetejére borsot, majd felöntöttem olajjal.

Fóliával letakarva a hűtőbe tettem pácolódni. Nem tudom, hány napig lesz ott, de nem úgy tűnik, hogy el tudom sietni az elkészítését - így remélem, szépen beleivódnak majd a pác ízei.
Ha elkészül a sült, remélem, beszámolhatok majd itt a blogon róla. (Régebben mindig azt mondtam: nincs időm fázisfotókra. Most viszont csak arra van... az étel befejezése majd később.)

Párommal 6 éves évfordulónk volt a héten, így esetleg meglephetjük magunkat egy finom marhasülttel. A borsőrlőt is tőle kaptam - nagyszerű ötlet volt, mert az ősi darabom nem túl szép és kicsi is, a pár éve vásárolt meg állandóan szétesik. Ez viszont főzéshez, kézbe venni is jó méret, de az asztalon is megállja a helyét, mert nem túl nagy.

Narancsos fűszersó:
1 nagyobb narancs héja lereszelve, 1tk aprított citromfű, 2tk durva őrlésű só, 1 gerezd fokhagyma áttörve, 1 kis csomag petrezselyemzöld apróra vágva, 1 csipet köménymag vagy őrölt kömény

Elkészítés:
Mozsárban összetörjük a sót a többi hozzávalóval vagy deszkán fűszervágó késsel összeaprítjuk.
Használhatjuk azonnal, illetve kiterítve megszáríthatjuk és eltehetjük későbbre.

Hegyen-völgyön

Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam.
(Fodor Ákos)

A hétvégén pár napra kiszabadultunk a fővárosból, Apura ezalatt öcsém vigyázott. S bár én az egész időszakot leginkább átaludtam volna, ehelyett egy-egy napos kirándulást tettünk a nomádportán majd a Bükkben.

Az előbbiről annyit, hogy a Bódva-völgyben még mindig nagyon magas a folyó, és nagy területek vannak víz alatt, ahogy ez a képemen is látható. (Elég, ha összehasonlítjátok ezzel a bejegyzésemmel, és máris kiderül, hogy bizony a fotózott terület is vetést takar.)

Egyelőre nem lesz időm hosszabb bejegyzésre, pedig sok fényképet készítettünk. Bükki kirándulásunk alkalmával Géza barátunk eszembe juttatott egy finom és egyszerű receptet, remélem, az nemsokára felkerülhet ide a blogra.

Addig is, további részleteket az útról párom Komjáti és a Gondolkodom és kihallatszik blogján olvashattok.