Nyári ételeink (sütve-párolt karaj zöldségekkel)

Mért van az, hogy a
rosszra bőven jut szavunk;
a jóra: alig?
(Fodor Ákos)

Megint itt van a tobzódás időszaka, még ha ez a nyár nem is akar igazán nyár lenni - ezidáig. A gyümölcs is kevesebb, cseresznyefánk szomorú képet nyújt.
Azért mégis sokféle zöldség hozzáférhető. Legutóbbi bejegyzésemben már írtam róla, miképpen próbáljuk (sokadszorra) átalakítani az étkezésünket.

A cukrot, a tejtermékeket a vaj kivételével elhagytuk, délig eddig is gyümölcsöt ettünk - tehát ez nem újdonság. Ami viszont a főétkezést illeti, próbáljuk magunkat ahhoz tartani, hogy minél több friss (tehát nem főzött/sütött, stb.) élelmiszert - főleg zöldséget - fogyasszunk.
Így az alap néhány hete a saláta. Nem is igazán saláta, csak sok-sok összevágott, összekevert friss zöldség, amit persze lehet fűszerezni később, meglocsolni citrommal vagy egy kevés hidegen sajtolt olajjal.

Erre kerülnek azután a további kulináris élvezetek - persze mértékkel, és egy étkezés alkalmával legfeljebb egyféle, hogy lehetőség szerint a szénhidrátokat és a fehérjéket ne keverjük jobban, mint ahogy a természet teszi.
Tehát a salátára vagy egy szelet sütve párolt hús kerül (aminek levét átszűrve lefagyasztom más ételek készítéséhez), vagy egy-két főtt tojás, gyakran pedig halféle. Ezek párom nyerő párosításai.

Én többnyire a szénhidrát felé megyek, vagyis a salátámhoz sütőben sült krumplit, vajas pirítóst vagy tésztát eszem.

Zsírt és vajat továbbra is használunk mértékkel, hüvelyeseket is eszünk, főzelékfélét (majd inkább ősszel), levesfélét, köztük húslevest is.
Sok, a blogomon szereplő recept ad ötleteket ehhez a típusú étkezéshez is, így például a grillezett zöldségfélék (padlizsán, cukkini) is asztalra kerülnek, csak nem joghurtos öntettel. Ugyanígy a krumplis ételek zöme.

A pörkölt nehezebb ügy, mert ahhoz kívánja az ember a szénhidrátot, valamilyen gabona-alapú köretet. Azt hiszem, nem fogjuk teljesen kizárni, legfeljebb ritkábban esszük.

A tésztafélék, péksütemények most kicsit visszaszorultak, próbálunk kevesebb gabonát fogyasztani, és a teljes kiőrlésű lisztet gyakran zabbal, kukoricaliszttel keverem.

Ezek a törekvések persze nincsenek bebetonozva, előfordul, hogy idő híján vagy más okból nem tartunk be minden lefektetett elvet, de amikor nincs akadálya, akkor ebben az irányban haladunk.

Sütve-párolt karaj zöldségekkel

Hozzávalók (10 szelethez): kb. 60-70dkg sertés rövidkaraj csont nélkül, kb. fél dl hidegen préselt olaj, 2 nagy sárgarépa, két közepes vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt bors

Elkészítés: A húst megtisztítjuk, és éles késsel kb. 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk. Nem klopfoljuk ki. Egy ecset segítségével mindkét oldalát átkenjük olajjal és a szeleteket egy tányérra helyezzük.
Egy serpenyőt alaposan felforrósítunk (lehet grillserpenyő is), tehetünk bele egy pici olajat is, de ne sokat. A hússzeleteket pár perc alatt minden oldalról átsütjük majd egy tűzálló tálba szedjük.
Figyeljünk rá, hogy a sütés magas hőfokon történjen, így nem távozik folyadék a szeletekből, de ne égessük meg!
A répát, hagymafélét tisztítsuk meg, vágjuk nagyobb darabokra, és tegyük a hús közé. Sózzuk, borsózzuk, majd öntsük fel a tepsit annyi nem hideg vízzel, amely ellepi a szeleteket. A megmaradt kevés olajat is ráönthetjük. Fólia alatt, 180 fokon két órát pároljuk a sütőben.
(A levét ne felejtsük eltenni - jól jöhet még!)

Én sokkal jobban szeretem így a húsokat, mint hirtelen sütve.
(A Blogger egész kellemes újdonságokkal szolgál mostanság, kézműves lapom megjelenését is sikerült vele egy kicsit megújítani.)

Régi-új utakon - Zablisztes barnakenyér

Nagyon fél a test.
Tér-idő-iszonyában
tapad, fáj, habzsol.
(Fodor Ákos)

Nehéz napokat élünk. Apu szélütése súlyosbodott, új "hogyanokat" kell kitalálni a már kialakított rutinok helyett, méghozzá úgy, hogy valahogyan az időbe is beleférjünk. Közben szomorú hírt kaptunk: párom édesapja Németországban elhunyt. Igaz, hogy sok-sok éve távol élt, s a kapcsolat inkább csak az időnkénti telefonra szorítkozott, mégis.
2006-ban találkoztak utoljára, akkor egy külföldi munka adott erre lehetőséget. Amúgy drága lett volna az utazás.
(Párom a blogján idézi fel fényképes emlékeit édesapjáról.)

Nem mondom, hogy mindennek semmi köze ahhoz, hogy igyekszünk visszatérni az egészségesebbnek tartott élet útjára. Bár nem gondolom, hogy eddig mértéktelenek lettünk volna, mégis mindketten érezzük, hogy többet kellene tennünk ezen a téren.
Már az idő hiánya is errefelé terelgetett minket: alig jut idő a főzőcskére. Egyébként is bejött a nagy meleg, jólesik a pihenő ilyenkor a gyomornak.
Én még a tinédzserkorom vége felé olvastam el a Testkontroll c. könyvet, aminek alapelveiben nagyrészt ma is hiszek, logikusnak tartom. Igaz, az elmúlt években talán csak a délig gyümölcs elvhez tartottam magam, ahhoz viszont minden gond nélkül.
Ahogy már itt is írtam saját étkezési szokásainkról és az egyes ételféleségekről, most is csak megerősíthetem, hogy bizonyos élelmiszerek érezhetően nem tesznek nekünk jót. Ilyen közös pont párommal a tejtermékek csoportja. Pár hete megint elhagytuk ezeket a vaj kivételével.
Nemrég olvastuk a Paleolit táplálkozás c. könyvet (Szendi Gábor tollából.) Nekem ugyan nem olyan meggyőző, mint a Testkontroll, de mondjuk érthető, hogy melyikünk mit részesít előnyben: nekem a gabonafélékről, neki pedig a húsról nehezebb lemondania.

A gyümölcs és a nyers zöldségek, illetve a saláták közös pont, ezeket mindketten amúgy is szeretjük. Nyáron nem is gond beszerezni. Az utóbbit mostanában ő főként hallal, én meg teljes kiőrlésű pirítóssal vagy tésztával kombinálom. (Az energiára ugyanis tényleg nagy szükségünk van most - méginkább.)

Valamelyik nap sütöttem ezt a kenyeret. További időmegtakarítás miatt ezúttal a kenyérsütő gépben, teljes kiőrlésű programon:

Hozzávalók: 70 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10dkg zabliszt, 2dkg vaj, 3ek hidegen préselt olaj, 2kk só, 2 tasak (összesen 14 gramm) szárazélesztő, 4,5dl langyos víz

Elkészítés: a hozzávalókat a gépbe tesszük, és hagyjuk, hogy dolgozzon.
A kész kenyeret én legszívesebben dupla konyharuhába csavarva tárolom, míg csak el nem fogy.

Nagyon laktató. Gondolom, a teljes kiőrlésű gabona elkötelezett híveinek nem újdonság, hogy sokkal kevesebb jóllakat, mint a fehér kenyérből.