Sült padlizsán (vegán változat)

amíg a kör túl tág a szemnek:
látszik ív-szakasza egyenesnek
(Fodor Ákos)

Türelemjáték. Erről szólna most az élet - és sajnos én ebben gyenge vagyok. Már megszoktam, hogy amikor egyszerre adok ki 4-5 tennivalót, a környezetem némiképp lefagy, mint egy számítógépes alkalmazás, pedig hát ez csak néhány a listáról. Hát jó, ilyenkor újraindítjuk a programot, s megpróbálom mindössze két teendővel, hátha fut egyszerre.
Az információkat sem lehet olyan dömpingben mások nyakába öntenem, mint ahogy szeretném.
És erre itt van Apu. Akit most nem gyepálhatok, hogy döntse el már melyik ételt kéri, minek vitette ki a vacsorát, ha enne még, szedelőzködjünk kissé gyorsabban, mert lekésem az órámat.
Nem, ez most nem megy. Fizikai képtelenség. Betegsége olyan tempóra kényszerít, ami ellen minden idegszálam tiltakozik, ami egyszerűen nem az enyém.
Máskor meg ő kapkodna, hogy vegyem már le, adjam már fel, vigyem már ki, hozzam már be. Éppen emelem át a kerekesszékből az ágyra, miközben már mutogat, mi lenne a következő teendő, vagy csak kiszúr valami apró szemetet a földön (amit pont a kerekesszékkel hoztunk be), pedig nem is lát jól.
Kettő kezem van. Ebben maradunk. Persze mindez egy sajátos nyelven folyik, mivel beszélni nem tud. Sajnos ezt a közös nyelvet egyikünk sem ismeri jól - ezzel tovább nehezedik a helyzet.

Egyszerűbb az élet, amikor csak kint vagyunk a gatyaaszaló melegben. Mert minden nap ki kell menni, bármit is mondjanak a tévében a hőségriadóról. (Teljesen átszokom már az övtáskára, csak hogy szabad legyen mindkét kezem.) Menni kell, emberek közé, lehetőleg a boltba is, mert oda éppen hogy csak beverekedjük magunkat a kerekesszékkel, és van egy olyan sor a polcok között, ahová be is tudunk fordulni, majd tovább, egészen a pénztárig. Itt a működő bal kezével tartja az ölében a kosarat (valamit azért veszünk, ha nincs is szükség semmire), majd segít a pénztárnál és mosolyog, amikor az ismerős pénztárosok ráköszönnek. (Ezért mondjuk külön jó pont jár nekik, mert velük szemben sajnos az orvosok egy része levegőnek nézi, csak velem beszélnek. Amit persze ő érzékel, még ha nem is veszik észre. Értem én, senkinek sincs tengernyi ideje. Amúgy javulást nem ígérnek, marad a csodában való bizodalom.)

Apu agya egészen megfejthetetlenül működik egy ideje, mivel kifelé nemigen tud kommunikálni, sokan azt hiszik nem is érti a dolgokat. Pedig szinte mindent ért, hallgatja a műsorokat s ha éppen felolvasok neki. Arra is emlékszik, ha a két nappal előbb olvasott szakaszt újrakezdem, tisztában van vele, hogy ezen már túljutottunk. De ha dönteni kell a legegyszerűbb dolgokban, elbizonytalanodik. Hát még én...! Csak egy a biztos: menni kell, minden nap. Azt hiszem, edzésként pluszban súlyzóznom is kéne, pedig Apu igen sokat fogyott...

Így tényleg csodaszámba megy, ha mégis főzök valamit, már ha főzésnek lehet tekinteni a padlizsán sütését. Ennyi telik tőlem, bár ebben a melegben inkább csak gyümölccsel tömjük magunkat.

Hozzávalók (2 személyre): 2 közepes méretű padlizsán, 8 gerezd fokhagyma, 3-4 ek hidegen sajtolt olaj, 2 nagyobb paradicsom, 1 csokor petrezselyem, só

Elkészítés: a padlizsánokat kettévágjuk hosszában, majd átlósan beirdaljuk úgy, hogy ne vágjuk át a héját. Kissé megsózzuk, vékonyan megkenjük olajjal a vágott felületeket. Grill serpenyőben vagy sütőben lassú tűzön sütjük. (Serpenyőben a vágott felükkel lefelé, sütőben fordítva.) Ha már puha a húsa, ráöntjük az apróra vágott petrezselyemmel, paradicsommal, fokhagymával elkevert maradék olajat, és így sütjük még kb. 10 percet. Fél óra sem kell az egészhez. (Akinek vékony így a fogás, körettel is eheti.)

Hasonló recept (Lúdanyó nyomán) már szerepelt itt a blogon, de akkor az étel sajttal és joghurtos öntettel készült.

Meglepetés: kardamom

Judith (Jade konyhája) lepett meg ezzel a finom fűszerrel. Valóban meglepetés volt: én éppen tanítottam, míg ő a már beálló sötétség leple alatt itt hagyott egy kis csomagocskát a kapunknál.

Először csak találgattam, mert én így hüvelyes változatban még nem találkoztam a kardamommal, de az illata ismerős volt.

Egyelőre édességek, fűszeres teák és likőrök ugranak be lehetséges felhasználási ötletként, de talán más, sós ízvilágú ételekhez (esteleg húsokhoz) vagy házi fűszerkeverékbe is jól mehet majd.
Most bezártam egy üvegbe, és időnként élvezem az illatát.

Mákos-diós kocka mazsolával

Ha van, kikért, mit:
vízre rajzold, porba írd:
úgy nem öl, nem hal.
(Fodor Ákos)

Legutóbbi mákos lepényemet kissé átalakítva született ez a sütemény, melynek készítése során kiderült, hogy a múlt héten vásárolt 250 grammos kiszerelésű mazsola csomagolással együtt is 200 gramm alatt van ( a mérési eredményeket itt dokumentáltuk.)

Ami a hétköznapokat illeti, a fizikai terhelésen túl a meleg is minden erőmet elszívja.
Még kötős terveim is alig haladnak, mire hozzájutnék, már elalszom. Azután persze mégis felébredek, mert idebenn a hőmérséklet 30 fok felett van, hiába a 60 centis kőfalak. Ilyenkor nehéz elképzelni a gyapjú melengető szépségét, de még pamuttal vagy lennel sem jó dolgozni. Állandó szomjúság gyötör a sok friss gyümölcs és zöldség ellenére is. Apu viszont mindig ki szeretne menni a szobafogságból a hőségbe, akármilyen nehezére (nehezemre) esik is.
Mindenki vár valamire, egy záporra, egy kis könnyítésre.

De jöjjön a recept:
Hozzávalók: 60dkg darált mák, 30dkg darált dió, 20dkg mazsola, 7,5dl natúr almalé, 6ek méz, 6 tojás
Elkészítés: a mákot 4 tojással és 4ek mézzel és 6dl gyümölcslével elkeverjük egy tálban. Egy másikban ugyanígy a diót keverjük össze 2 tojással, 2ek mézzel és 1,5dl almalével. Egy nagyobb tepsibe terítjük a mákos keverék felét, rákenjük a diósat, majd megszórjuk a mazsolával. Végül ráterítjük a mákos keverék másik felét. 200 fokon sütjük kb. fél órát.

Ha már kicsit meghűlt, szépen lehet szeletelni.

Máklepény (liszt / tej / cukor nélkül)

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, s azután külön időbe, míg az ember meggyőződik róla, hogy a világi rend pontosan olyan kezdetleges, mint ahogy ezt a közmondások tanítják.
(Márai Sándor)

Már említettem korábban, hogy párom újabban a paleolit táplálkozás Szendi Gábor kijelölte ösvényén igyekszik haladni. Ezt az ösvényt azonban inkább csak amolyan turistajelzések (alapelvek) mutatják, mintsem konkrét receptek. Azért mégis akad ilyen is, egy úgynevezett mákos muffin, amit én azonnal igyekeztem megfosztani egyrészt a nevétől (valahogy nem jön be nekem ez a muffinozás), másrészt néhány alkotórészétől.

Az eredeti recept ugyanis 5dkg zablisztet és 1 csomag sütőport is tartalmazott, valamint a tészta összeállításához tejet (v. szójatejet) ajánlott. Mivel azonban a paleolit ösvény mentén nem folydogál tej-patak, én ezt lecseréltem natúr gyümölcslére. Már csak azért is, mert legalább 6dl folyadékra van szükség, tejből pedig ezt végképp nem lehetne elhanyagolható mennyiségnek tekinteni. A zabliszt pedig annyira elenyésző volt a mák mennyiségéhez mérten, hogy másodjára értelmetlennek tartottam beletenni (pontosítok: párom kérésére kihagytam.) Ugyanígy a sütőport is, hiszen az amúgy is a gluténtartalmú liszttel lépne reakcióba (ha lenne ilyen hozzávaló a süteményben), tehát ez is elmaradt. A mákhoz ajánlott cukor helyett pedig egész kevés mézet használtam fel. Ha már paleolit, hát vegyük komolyan!
Továbbá saját adalék a receptben a plusz zsiradék (vaj vagy olaj), melyeket a már említett turistajelzések alapján lehetségesnek tartottam használni, de el is lehet hagyni, nem lényegi része az ételnek.

Éppen csak édeskés, laktató sütemény a végeredmény, amit tovább lehet gazdagítani aszalt gyümölcsökkel, diófélékkel ízlés szerint. Egyébként nagyon finom, de csak azoknak, akik szeretik a mákot. Mi közéjük tartozunk.

Hozzávalók: 60 dkg darált mák, 4 egész tojás, 6ek méz, 6dl natúr gyümölcslé (nálam alma), 25 dkg mazsola, 5 dkg olvasztott tisztított vaj (vagy 3ek hidegen préselt olaj), csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű tésztává keverjük, majd egy nagyobb tepsibe öntjük, és 180 fokon kb. fél óra alatt készre sütjük. Ne hagyjuk nagyon kiszáradni!