A kelkáposzta dícsérete / vajban-fűszerolajban sült kellepény

Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban

S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.
(Juhász Gyula)

Leesett az első hó, egy ideje mindig leesik már novemberben. Azt tartják, ebben kell megmosni az arcunkat, ha szépek és fiatalok akarunk maradni - erről azt hiszem, már lekéstem. De azért jó volt nézegetni az udvarunkon sebtiben készülő hóembert, hiszen nemcsak a gyerekek, Apu is ki akart menni ma - dacára a jegesen süvítő szélnek. Először tettem hát próbát a kerekesszékkel ilyen útviszonyok között, a jégen viszont már nem vállalnám be az emelkedőket / lejtőket. Meglátjuk, milyen lesz ez a tél. Sajnos a futásról egy ideje leszoktam, de Apu - és a budafoki terep - folyamatosan edzésben tart, annyira, hogy már az éjszakai alvás is sokkal jobban megy, csak kevés. Az elalvással korábban sem volt gond, inkább azzal, hogy szakaszosan aludtam, és gyakran felébredtem, forgolódtam.

A havazás és a fagyos éjszakák beköszöntével, még a fagytűrő növényeink is betakaríttatnak, a kelkáposzta is. Bálint gazda honlapján olvastam a következő sorokat:

"Nem hálás feladat portrét rajzolni olyan növényről, amelyet kevéssé szeretünk vagy legalábbis nem sokra értékelünk. A kelkáposzta - hiába is tagadnám és tiltakoznék ellene - ezen növények közé tartozik. Mégis azért válogattam a késő ősszel, novemberben betakarított zöldségfélék sorába, mert azt akartam, hogy egy ilyen, "nem szeretem" vetemény is legyen a sorozatban. Sietek azonban hozzátenni, hogy a kelkáposzta "össznépi" elutasítása egyáltalán nem indokolt magatartás, mert ebből a káposztaféléből is lehet korszerű, ízletes ételeket készíteni, tehát helye van a kiskertekben is."

Mi ezzel szemben igencsak kedvezően gondolkodunk e növényről, mindig is szerettük, még hagyományos főzelék-formájában is, de számtalan más módja is van a felhasználásának.

Én kifejezetten örülök neki, hogy így az ősz végén is találunk friss, harsogóan zöld és finom alapanyagokat, ami éppen úgy jó egy salátába, mint süteménybe vagy egy forró levesbe, esetleg ebbe a lepénybe. Amúgy is azt gondolom: nincsenek "nemszeretem" zöldségek, csupán meg kell találnunk a számunkra ízletes elkészítési módját, nem beleragadni a megszokottságba (kivéve, ha az éppen kedvünkre való.)

Még a recept előtt szeretettel ajánlok figyelmetekbe egy kis gasztrohorrort, melyben a kísérlet alanya: egy halacska farkával kevergetné az ételt: saját halászlevét... (de egyéb bonyodalmak is adódnak.)

Hozzávalók (egy kisebb tepsihez): 1 közepes fej kelkáposzta, 3 nagyobb krumpli, 6-8dkg vaj, só, zöld bors, 2 ek (magyaros fűszer)olaj, 1 csomag petrezselyem

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk, kockára vágva sós vízben puhára főzzük, majd kb. 8 percre hozzátesszük a felkockázott kelkáposztaleveleket (a vastag, középső ereket ne vágjuk ki, éppen olyan finom, mint a többi rész!)
Ezután szűrjük le a zöldséget, és hagyjuk kicsit fedetlenül állni, hogy a nedvesség elpárologjon róla. Majd forgassuk össze kb. 5-6 dkg vajjal (a krumpli már jó puha, tehát krémes alapot ad a roppanósabb kelkáposztának), kevés sóval (ha még szükséges), a durvára vágott petrezselyemmel, és frissen őrölt zöld borssal.
A keveréket terítsük szét egy vastagon kivajazott tepsibe. A tetejét locsoljuk meg a (fűszer)olajjal, majd 200 C fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt süssük kissé ropogósra.

Az étel lényege, hogy a krumpli nagyon puhára, a káposzta csak roppanósra fő. A fűszerek és a vaj harmonikusan egészítik ki, és a sütőben ropogós kérget kap. Köretnek vagy önálló ételnek is ajánlom. Vegán, liszt- és tojásmentes fogás.

Holnap kezdődik az advent. Mindenkinek nyugodt és örömteli készülődést kívánok!

Őszutó saláta

foszlány-köd ring-leng
tar ágai között, mint-
ha lombja volna
(Fodor Ákos)

Nehéz elfogadni, ha a megszokott dolgok változnak körülöttünk. Csak néhány éve élek a budafoki otthonunkban, mégis valahogy a napok része a kert közepén álló akácfa. A kert legöregebb, legnagyobb fája, tavasszal utolsónak zöldül ki, de a szárítóköteleket is tartja, és nyáron árnyékot ad. A madarak - köztük a harkályok is - szívesen látogatják. Sokat fotóztuk már, különösen ősszel és télen, amikor az ágak kacskaringós alakzatokat rajzolnak az égre.
(Itt a blogon is szerepelt róla már néhány kép, egy részlete most is látható a kalendárium oldalon.)
Sajnos néhány ága már beteg vagy kiszáradt, mindenesetre évek óta apró társasházunk visszatérő témája, hogy le kellene vágni a száraz részeket.

Hát e héten sor került rá...s most szokni kell a csonka fát, az egész kert látványa olyan más lett. Talán majd a tavasz megszépíti, bár azt hiszem, egy ekkora fa újjáépülése nem emberi léptékkel mérhető.

Általában nem szoktam a salátáinkat kitenni a blogra, mert egy salátában (illetve, ahogy nálunk készül) nincs semmi különleges. A mai azonban egy kicsit más. Igazából nem is saláta, inkább egytálétel. Igyekeztem olyan hozzávalókat használni, amelyek novemberben még hazai termésből hozzáférhetők.
Az alapja sós vízben főtt fehérbab, a friss zöldek közül kelkáposzta, lilakáposzta, jégcsapretek, koktélparadicsom, lilahagyma került bele, néhány kocka füstölt parasztsonka egészíti ki, fűszerként pedig a Makkától kapott tölgyfán füstölt sót, pici frissen őrölt borsot, öntetként a nemrég készült magyaros fűszerolajat, petrezselymes olajat és fehér balzsamecetet használtam.

Hozzávalók (személyenként): 1 kis doboz fehérbab konzerv (sós vízben főtt bab, 240g), 1 levél kelkáposzta, 1 levél lilakáposzta, 2-3 koktélparadicsom, 1 kis fej lilahagyma, néhány kockányi jégcsapretek és füstölt parasztsonka, kevés só és bors, az öntethez: 1 ek magyaros fűszerolaj, 1 ek petrezselymes olaj, 1tk fehér balzsamecet.

Elkészítés: a babot lecsöpögtetjük, a hozzávalókat szükség szerint megtisztítjuk, aprítjuk, és mindent egy nagyobb tálban összekeverünk. Tálalás előtt hagyjuk állni egy fél órát.

Az eredmény egy picit csípős-savanykás laktató étel - igazi őszvégi friss fogás.

Késő őszi meleg: magyaros fűszerolaj

tükrözve: minden
törmelék szimmetrikus
– j ó k erre vagyunk

Fodor Ákos: Kaleidoszkóp
(játék-változatok, részlet)

A november kárpótolni látszik minket az első két őszi hónap furcsaságaiért, vannak napok, amikor a kert is egész kellemes, s az ilyenkor szokatlan napsütés közepette is jobban hiszünk benne, hogy talán nem lesz olyan nagyon hosszú a tél.
Nekem csak a természetes fény hiányzik, a számítógépen még csak eldolgozom este is, de a kézművesség nem működik. Egyszerűen nem látom a színeket, a formákat rendesen, ha próbálkozom is néha valamivel, igazán csak reggel derül ki, milyen lett. Ez így nem hatékony, mert ha nem vagyok elégedett az eredménnyel, akkor kezdem elölről. Napközben meg nincs idő ilyesmire.
Már említettem, hogy mostanában sokszor kerül salátaféle az asztalra, igazából én nem szoktam semmilyen különleges öntetet csinálni hozzá, csak egy kis olajjal, sóval (borssal) ízesítem. Lehetne másképp is, de nekem általában így esik jól. Minap viszont szert tettem csípős, hazai termesztésű fűszerpaprikára, így egy kis fokhagymával és hidegen sajtolt olajjal készítettem egy egyszerű fűszerolajat.
Jó nézegetni már a színét is, az olaj egyre inkább átveszi a paprika pirosát, de nagyon finom is.
Számtalan módon használhatjuk, különböző ételekbe / ételekre tehetjük, de pácolhatunk benne sajtokat is. Természetesen gasztroajándéknak is jó lehet.

Hozzávalók (2 kisebb üveghez): 10 közepes méretű csípős fűszerpaprika, 4 gerezd fokhagyma, kb. 4dl hidegen préselt jó minőségű olaj (Természetesen egész borssal, köménnyel vagy más fűszerekkel is lehet gazdagítani, de én most egyszerű, tiszta ízekre vágytam.)

Elkészítés: a megtisztított paprikát (magokkal együtt) és a fokhagymát fűszerkéssel apróra vágjuk. Tiszta (száraz!) üvegekbe töltjük és felöntjük olajjal. Jól összerázzuk, és hűvös, fénytől védett helyen hagyjuk összeérni néhány napig, illetve a felhasználásig.
Egyetlen fontos tényezője van az eltarthatóságnak: csak hibátlan hozzávalókat használjunk, és ne legyenek vizesek, nedvesek a hozzávalók.

(Használat előtt rázzuk fel!)

Papír(és recept-)gyűjtés

És talán
örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben
sosem ejtesz ki a szádon afféle
hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat,
mint "örökké", mint "soha".
(Fodor Ákos)

Én is azok közé tartozom, akiknek nem elég a monitor, no meg az internet, muszáj néha papírt is a kezembe fogni, újságot, könyveket lapozgatni.
Így történik, hogy 3-4 alkalommal egy évben mégiscsak veszek valamilyen szakácskönyvet, gasztromagazint.
Szeretem Hugh és Jamie stílusát, receptjeit, mert van bennük valami egyszerűség, könnyedség, gyorsaság. Van bennük valami közönséges - a szó jó értelmében, nem akarnak nagyon különleges hozzávalókból nagyon különleges ételeket főzni.
Ehelyett apró ötletekkel dobják fel megszokott alapanyagainkat. Nem bíztatnak zabálásra, de nem is ételmintát kínálnak.

Október közepén éppen Jamie oldalán nézelődtem, és megint kísértésbe estem. Nem a magazinja, inkább a különszámok érdekeltek, mint amilyen a Recipe Yearbook 2009 is. Ez ugyanis csak recepteket tartalmaz, többszázat, és most 3.99 GBP az ára, vagyis jóval olcsóbb, mint maga a magazin.
Viszont egy hónapot vártam rá, csak ma érkezett meg.
Nem csalódtam, sok estére ad majd olvasni-nézegetni-terveznivalót. A kiadvány 172 oldalas.
A tartalomjegyzék is remek: az ételek nevük és hozzávalóik szerint is kikereshetők.
Az ételek nagy többségében egyszerűek és jól ismert alapanyagból készülnek.

A gyűjtemény a következő csoportosításban tartalmazza a recepteket:

Harapnivalók és előételek
Levesek
Saláták és vegetáriánus ételek
Tészták és rizsételek
Halak és a tenger gyümölcsei
Húsok és szárnyasok
Desszertek
Italok és öntetek
(Receptkereső)
(Borajánló)

Persze azon nyomban kipróbálnék néhány receptet belőle, de egyelőre marad a késő esti lapozgatás, meg a "fejben főzés".

Ősz(?) a kertben / tavalyi kekszmánia

és fölkele Jónás, hogy szaladna,
de nem hová a Mennybeli akarta,
mivel rühellé a prófétaságot,
félt a várostól, sivatagba vágyott,
ahol magány és békesség övezze,
semhogy a feddett népség megkövezze

(Babits Mihály)

Régen volt, amikor tavaly ősszel sorra kerültek ki a sütőből a különböző vajas kekszek. Mi naponta teázunk, és bár párom már nem eszik gabonaféléket, nekem jól esik néha elrágcsálni.
Most viszont alig jut idő főzésre-sütésre. Az ősz igen furcsa: a naptár valahogy összezavarodott, szeptember-október a november bőrébe bújt, s az meg fordítva. Legalább is eddig. Olyannyira, hogy a decemberben néha pár rügyet bontó aranyeső most teljesen kivirágzott, és az orgonán is találtam kinyílt, lila virágokat - igaz, illat nélkül.

Közben megünnepeltük párom névnapját, szombaton édesanyja, vasárnap egy barátunk látogatott el hozzánk. Hétfőn pedig letudtuk az urológiát Apuval, két hét után megint katéter nélkül élhet. Másnap öcsém és felesége jött el hozzá sok-sok ajándékkal, köztük egy hangoskönyvvel, amelyet ők maguk készítettek, illetve olvastak lemezre.

De miről is jutottak a tavalyi kekszek eszembe? Hát csak arról, hogy a Gasztrobox szerkesztői nemrég engem is felkértek a Hogyan készítettem? sorozatban egy gasztrofotóm bemutatására, amely e héten látható az oldalukon. Ennek kapcsán választottam ki sebtiben egy őszi fotót, éppen a

Narancsos-kakaós keksz képét.
De készültek még akkoriban:
Sajtos-diós kekszek
Vanilíás-mákos kekszek
Pisztáciás kekszek
Rumos-kakaós kekszek
Fahéjas-almás kekszek
és később
Feketecseresznyés rózsahalmok.

Talán majd egyszer folytatom a sort. Szeretnék egy éppen csak édeskés almás-kókuszos és egy fűszeres-paradicsomos változatot is készíteni.