Kovászos kenyér barnasörrel és krumplival

Párom kívánsága volt, hogy készüljön újra kovászos kenyér. Az az igazság, hogy - ha jól emlékszem - három éve nem sütöttem kovászosat. Pedig hát más az íze, a bélzete, így igaz. De valahogy nem került rá sor az elmúlt években.

Most sem lelkesedtem az ötletért, mert a kovászos kenyér nem éppen a gyors változat, minden fázisa időt kíván.
Maga a kovász is. Igaz, elvan magában, csak frissíteni kell. Én előzőleg a múlt hét végére tervezetem a sütést, de a Szakácsok könyve szerint a második héten teljesedik ki az íz. Nem is igen volt rá időm, így hagytam még egy hetet érni a kovászt.

A korábbitól eltérően egyébként most úgy készült maga a kovász, ahogy a fent említett könyv írja, bár szó, ami szó, ez a kiöntögetős módszer nem éppen takarékos. Persze félre is lehet tenni a hűtőben a kiöntésre ítélt részt (el is tettem belőle), de azt hiszem, hogy minden nap félretenni a "felesleget" az egy kicsit sok, még a jövőre nézve is. Annál is inkább, mivel párom maradt a paleo életmódnál, csupán egy sütésnyi kovászos kenyér erejéig engedélyezett magának szünetet.

Igaz, hogy mostanában én is kevesebb kenyeret eszem, s azt is inkább pirítva, saláta tetején. De az is igaz, hogy a téli disznótoros finom zsírjához kell valami "alapozás". Az úgy jó, meg lilahagymával, meleg teával. Vagyis én így szeretem. A farsangi időszakhoz meg éppen illik.

Megtévesztő lehet a kenyér színe is, mert nem kizárólag barna lisztből készült. A kovászhoz teljes kiőrlésű búzalisztet használtam, a kenyértésztába viszont 1:5 arányban került teljes kiőrlésű és hagyományos búzarétesliszt. A színéhez inkább a barna sör tett hozzá. A sörből nem készítettem sörélesztőt (idő híján), hanem csak a folyadék egy részét tette ki. A másik része a krumpli főzőlevéből került hozzá.

Két, hosszúkás cipó készült, az én sütőmben a kisebb kenyereket könnyebb megsütni, egy-egy kenyér súlya kb. 70 dkg lett.

Apuval együtt már nagyon várjuk a tavaszt. Mostanában is voltunk kint, de nem minden nap.

Hozzávalók (két 70 dkg-os cipóhoz): 25 dkg 10-12 napos érett kovász (Graham lisztből és vízből, napi frissítéssel), 25 dkg hámozott, kockára vágott, félig átfőtt krumpli, 10 dkg Graham liszt, 50 dkg búzarétesliszt, 14 g só, 4 dl folyadék (a krumpli főzővizét mérjük le, és egészítsük ki a barnasörrel, kb. fele-fele lesz az arány), olaj/liszt a dagasztáshoz és a formázáshoz

Elkészítés: A kovászos kenyérnél talán még fontosabb, hogy a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek, különösen télen, amikor amúgy is lassabban kel a tészta. A kovászhoz egy nagy tálban adjuk hozzá a langyos folyadékokat, majd szitáljuk hozzá a liszteket. Keverjük össze, majd takarjuk le, és hagyjuk állni 10 percig.
Utána öntsük olajozott felületre és kezdjük dagasztani. Én kb. 20 perces időközönként ismételtem a dagasztást 3-szor. Az utolsó alkalommal a tésztába gyúrtam a félig főtt krumplikockákat is, így azok nem mentek szét (csak a fotózásra bújtak el.) Közben letakarva pihent a tészta. Ezután - már lisztezett felületen - széthúzogattam téglalap alakúra, és mindkét irányból háromrét hajtottam. Ezt a fázist is ismételtem 3-szor, kb. óránként.
Ezután ellenőriztem, hogy megfelelően légbuborékos-e a tészta ( sütés előtt ne számítsunk akkora buborékokra, mint az élesztős tésztáknál.)

(A folyamatot nehéz gyorsítani, még a hőmérséklet emelésével sem fog olyan gyorsan kelni, mint az élesztős tészta. A kovásznak kell idő. De azért délutánra elkészülhet, ha időben nekikezdtünk.)

Ezután már a lisztezett sütőlemezre fektetve formáztam két hosszúkás cipót. Ismét hagytam kelni, letakarva - természetesen. Előmelegítettem a sütőt 220 fokra, majd a cipókat bevagdostam egy pengével levél formájúra, vagyis középen ejtettem egy hosszabb vágást, majd átlósan rövidebbeket a középső felé.
Meleg vízzel kicsit bespricceltem.

30 percig sütöttem 220 fokon (villanysütő, nem légkeveréses), majd kb. 30-35 percet 190 fokon, míg szép kérge lett, és kongó hangja. (Ezúttal is azt tapasztaltam, hogy a viszonylag lágy tészta "ijesztően" terül formázás után, de a sütőben szépen megemelkedik.)

Zöldfűszeres olaj szegfűborssal

Kergetnek? állj meg.
Hadd fussanak túl rajtad
– s nem győznek nyerni.

(Fodor Ákos)

Egy ideje teljesen beleszerettem a fűszerolajokba. Valamikor tavaly előtt kezdődött a dolog. Számos érvet tudok felsorakoztatni sokoldalúságuk mellett. Kezdjük azon, hogy jó rájuk nézni, hosszan eltarthatók, s e két okból remek gasztroajándékok is lehetnek. De emellett felsorolni is hosszú lenne, mi mindenre használhatók, ezért csak azt mondom el, hogy én mire használtam eddig a különböző fűszerolajakat.

Pácoltam fűszerolajban fehér sajtokat, készítettem belőle mártogatót, a szokásostól eltérő ízű majonézt, öntöttem salátára, sütöttem benne húst, pirítottam tésztát, diót, indítottam vele leveseket, és mivel nagyon szeretem a krumplis ételeket, a sütőben sült krumplikat is rendre ilyesmibe forgatom sütés előtt. De pirítós kenyérre is csorgattam, illetve levesbe szánt kenyérkockákat pirítottam rajta. Legutóbb a kelkáposzta chips készült fűszerolajjal. Egyszóval sokoldalúan használható, és általában gyorsan elkészíthető, ami nem utolsó szempont.

Nagyon sokféleképpen variálható, s ahogy már sokszor írtam, csak arra kell figyelnünk, hogy a bele kerülő dolgokat alaposan leszárítsuk. Ettől függetlenül én a megbontott üveget inkább a hűtő oldalában tárolom (mert nincs hűvös kamrám.) Így hónapokig is eláll - ha nem fogy el előbb.

A legutóbbi változat, a magyaros fűszerolaj már igencsak fogytán van, mivel a salátáimra is gyakran locsolgattam. Az még a rőt őszt idézte színeivel és ízeivel. Fűszerpaprika és fokhagyma kettősére épült. A mai változat viszont olyan zöldfűszereket tartalmaz, amelyek télen is hozzáférhetők, és kétféle borsot.

A zöldfűszereket ezúttal nem hagytam benne, csak leszűrtem róluk a turmixolásnál felhasznált olajat. A megmaradt pépet pedig egy kis üvegben eltettem, és valószínűleg valamilyen krémben használom fel, illetve ahogy az olajban eltett petrezselymet szoktam.

Hozzávalók: (2 kisebb üveghez): 3 csokor petrezselyem, 4 kisebb karalábélevél, 1 szál zellerlevél, néhány szál metélőhagyma, 4 szem szegfűbors, 6 szem feketebors, kb. 6 dl hidegen préselt jó minőségű olaj

Elkészítés: A megtisztított zöldfűszereket szárastól beledarabolom a turmix poharába, kissé lenyomkodom, és felöntöm annyi olajjal, hogy már lássam a folyadékot. Rászórom a borsot és az egészet összeturmixolom. Sűrű szitán keresztül az üvegekbe szűröm, majd felöntöm a maradék olajjal. Lezárva hideg helyen tárolom. A fennmaradt pépet elteszem, hasonlóan felhasználható, mint az olaj, akár krémekbe, pástétomokba is. (Nem is lenne muszáj átszűrni, de van, amikor így tetszetősebb az olaj, vagy hígabban szeretnénk használni.
(Elkészíthető blansírozással is.)

Ha ajándékba szánjuk a fűszerolajat, mindig tegyünk rá egy kis kártyát, ami tartalmazza az összetevőket és esetleg felhasználási javaslatot is ad.

Vilmoskörte torta

mi ha történik:
te döntöd el, hogy inkább
csiszol, vagy koptat

(Fodor Ákos)

Egészen megenyhült az idő, a madarak is úgy rákezdtek, mintha a tavasz közeledne. Azért tudjuk, hogy nem. Mindenesetre jó, hogy pár napig nem kell a teljes yeti-szerelést felhúzni, ha sétálni megyünk Apuval. Ma már a templomban hidegebb volt mint odakinn. Idehaza pedig a könyvelés van soron, és - ha lassan is - a kézműves munkák is haladnak a tanítás mellett.

Párom egyik kedvenc gyümölcse a körte, innen jött az ötlet, hogy Lúdanyó almás sütijét átalakítsam. Alma helyett vilmoskörtét, vanília és fahéj ízesítés helyett vilmoskörte pálinkát, cukor helyett egy kevés mézet használtam, a tetejére pedig mandula helyett dió került. Ja igen, és a liszt egy részét teljes kiőrlésűre cseréltem. Ennyi. Maga a sütemény nagyon egyszerű, tojás sincs benne, és igazából gyorsan megy, a leghosszabb folyamat benne a gyümölcs lereszelése, az eltart pár percig. De megéri.

Hozzávalók: 6 érett, de közepesen puha vilmoskörte, 1,5 ek vilmoskörte pálinka, 100g Graham liszt, 50g búzarétesliszt, 200g búzadara, 4-6 ek méz (ízlés szerint), 10 dkg vaj, 10 g sütőpor, 8-10 szem dió, (kevés szezámmag)

Elkészítés: A gyümölcsöt kimagozzuk, egy tálba lereszeljük (ki hogy szereti, én héjastól), majd hozzákeverjük a vilmoskörte pálinkát és a mézet.
A liszteket egy másik tálban elkeverjük a búzadarával és a sütőporral. A diót megtisztítjuk, és darabosra vágjuk.
Ezután egy kapcsos, 24-26 cm átmérőjű tortaformát (persze hagyományos lábas is megteszi) vastagon kivajazunk, majd a lisztes keverék 1/4 részét egyenletesen beleszórjuk, szétterítjük.
Erre jön a körte 1/3-a, majd megint a lisztes keverék, és megint gyümölcs. Összesen 4 lisztes és közte 3 gyümölcsös réteg lesz. A tetejére morzsoljuk a vajat, rászórjuk a diót, esetleg egy kis szezámmagot.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, és kb. 50 perc alatt sül készre a torta (nem légkeveréses villanysütőben.)

Ez nem éppen paleo, de nem is olyan vészes édesség, nálunk két nap alatt elfogyott.

Farsangi linzer rózsakivonattal

Kér és nem tudja,
hogy amit kér, annak jó-
fele: nála van.
(Fodor Ákos)

Megint szalad tovább az idő. A tavalyi farsang a pogácsákról szólt mindenféle változatban. Fánk talán egyszer készült.
Akkor még nem sejtettük, hogy hamarosan új időszámításba lépünk, a nagyböjt azután elhozta azt is: Apu megbetegedett, majd lebénult.
Azóta másképp múlik az idő, és a liszt is háttérbe szorult a konyhában, bár ez utóbbi nemcsak a ritka főzésnek, hanem inkább párom paleo étrendjének tudható be.

Azért fogyasztunk gabonaféléket, csak kevesebbet. Kevesebb a kenyér, az élesztővel készülő tészta. Én amúgy jól alkalmazkodom ehhez, mert bár nem muszáj, de inkább a gyúrt tésztákat szeretem és a krumplit, ha már szénhidrátról van szó. Az alapvetően salátás-halas étrend jól bevált, de természetesen az ünnepek alkalmával mást is fogyasztottunk.
A leves nekem télen alapvető, nyáron kevésbé fontos.

Azt meg már megszokhattátok, hogy ha sütemény készül nálunk, az általában nem tömény édesség. Ez a linzer is ilyen. Vagyis éppen csak édeskés. A tél, s így a farsang is nekem inkább a fűszeres ízekről szól, és hogy megpróbálunk visszacsempészni valamit a többi évszak virágos-gyümölcsös ízeiből. Ez ilyenkor lehet aszalt vagy fagyasztott gyümölcs, a lekvárok és a befőttek nálam ritkán szerepelnek, kivéve, ha savanykásak.
Viszont szívesen készítek gyümölcskompótot, ami melegen az igazi - ellensúlyozva a kinti hideget.

Ebbe a süteménybe pedig másképpen került vissza a nyár. Talán emlékeztek még, amikor 2009-ben a napon készülő rózsakivonattal kísérleteztem. Bár nem lett hatalmas mennyiség, azért néhány desszertbe már jutott. Például ezekbe:

Feketecseresznyés rózsahalmok
Sárgabarack sörbet rózsakivonattal

Jövőre megint kellene csinálni, mert fogytán a készlet.
Akinek nincs ilyen hozzávalója, készítse friss narancslével. Azzal is remek lesz. Ami a sütemény tésztáját illeti, tovább kísérleteztem a linzertésztával. Én korábban ennél egyszerűbben csináltam, de ez finomabb. Beleépítettem vidéki tapasztalatcseréimet, és elhagytam a cukrot.

Hozzávalók (kb. 150 darabhoz): 5 dkg Graham liszt, 70 dkg búzarétesliszt, 1,5 ek napon készült rózsakivonat , 4 ek méz, csipet só, késhegynyi szódabikarbóna, 25 dkg vaj, 12,5 dkg zsír, 2 egész tojás, 1/2 dl tej, 75 g tejföl

Elkészítés: a hozzávalókat hidegen összegyúrjuk, majd a tésztát kb. 3 mm vastagra nyújtjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikre szaggatjuk. Hűtőben pihentetjük az adagokat, amíg a sütőt 180 fokra melegítjük. Egy-egy adagot 10-12 percig sütünk, és a sütőből kivéve a tepsiben hagyjuk kihűlni.

Egy csésze forró tea mellé ajánlom.

Évkezdő kutyahideg

Tudom, hogy a télnek is van valami máshoz nem fogható szépsége, mégis nehéz túlélni. Főleg ilyenkor januárban. Ünnepek múltán - bár holnap már kezdődik a farsang - nem marad más, mint a hosszú-hosszú várakozás. Igaz, nyáron is várakoztunk valamire, akkor a kánikulából menekültünk volna, az ősz is olyan átmeneti, s mire a tavasz kialakul, már rohan is tovább...

Nem baj, ebben a négy évszakos mulandóságban mi most mégiscsak a tavasz felé tekintgetünk, várva, hogy kicsit kimozdulhassunk Apuval. Igaz, decemberben is volt kint, de azért a mínuszok mégiscsak a négy fal közé szorították mostanra. Legalább a nappalok hosszabbodnak már.

Én meg szívesebben lennék a négy fal között, mint kint a hidegben, de nem mindig lehet.
Szilveszter napján felkerekedtünk, hogy Miskolcon meglátogassuk párom rokonait, barátait. Apura addig öcsém vigyázott. Egy napot a nomádportán is töltöttünk, sajnos a nagy hó és jég ellenére is látszik a mindenütt ott leselkedő belvíz. A folyók - köztük a Bódva is - magasak és zavarosak. Jég és víz együtt hömpölyög a medrükben.

Az utakon azért jól lehetett közlekedni, leszámítva az erős ködöt. Ajándék-meglepetésünk viszont nem sikerült, hiába telefonáltam le előzőleg, még a fővárosból, mit is szeretnénk. A terv ugyanis az volt, hogy Párom édesanyjának és élettársának a Miskolctapolcai Barlangfürdőbe veszünk belépőjegyet, amit 6 hónapon belül felhasználhatnak. Interneten nem, de a helyszínen meg lehet vásárolni ajándékutalvány formájában - ez volt az ígéret.

Szilveszter napján már nem tudtunk odaérni pénztárzárásig (hisz aznap utaztunk), viszont másnap nyitás után kimentünk. A parkolásért mindenütt fizetni kell, a pénztáraknál pedig olyan sorok álltak, hogy reményünk sem volt.
Így elhatároztuk, hogy 3-án délután térünk vissza, amikor már normális rendben van nyitva a fürdő, és munkanap van. Párom a bicaj mellett döntött, én meg a meleg szobában maradtam. De nem járt sikerrel, mert arról tájékoztatták, hogy éppen január 1-től megszűnt az ajándékutalványként, vagyis az előre megváltható fürdőjegy. (Pedig végre abban reménykedtünk, hogy sikerül valami értelmes-hasznos-örömteli ajándékot is venni az amúgy semmire sem igényt tartó, s mindent továbbajándékozó nyugdíjaspárnak.) Most sem sikerült...

Volt még mosógépjavítás, evés, beszélgetések, és tegnap már haza is jöttünk.
Párom édesanyja most kivizsgálásokra megy kórházba, ránk pedig a munka vár itthon.