Savanyúkáposztás-fűszeres tekercsek paprikával és szalonnával

Valahol van a múlt: nemcsak a könyvekben, a tárgyakban, az emlékezésben, hanem az idő természetfölötti dimenziójában, nehezen rögzíthető, de mégis valóságos térfogatában is... Miért ne? Ha lehet csillagok fényét fényképezni, csillagokét, melyek tárgyilag megszűntek már a világűr térfogatában, de sugárzásuk vegyi úton érzékelhető még a fényképező lemezen, miért ne lehetne visszahatolni az idő cselekményébe?
(Márai Sándor)

Réges-régen (azaz több mint 2 évvel ezelőtt) sütöttem először savanyúkáposztás tekercseket, de akkor még kelt tésztával. Később ez a "találmány" olyan családi kedvenc lett, főleg a férfinépek között, akik az édes sütemények helyett ezt szívesebben ették. Olyannyira, hogy később az alapvetően savanyúkáposzta-pirospaprika-kevés olaj hármasára épülő töltelékhez apróra vágott sonkát, tarját vagy darált pörkölthúst is kevertem. Remek sör-bor-korcsolya lett, és kínáltuk vendégeinknek, illetve vittük vendégségbe. Szóval bevált.
Én is nagyon szeretem, mert gyakorlatilag benne van a "savanyúság" is, amit esetleg mellé kívánna az ember. És éppen a savanyúkáposzta miatt sosem érzem túl nehéz süteménynek, hiába lesz egyre gazdagabb a töltelék.
Nagyon el tudnám képzelni egy savanyúkáposztás-tejfölös, savanyúkáposztás-juhtúrós, esetleg savanyúkáposztás-fehérsajtos változatban is, de a tejtermékeket általában mellőzzük, vagy igyekszünk kevesebbet fogyasztani. Talán egyszer olyat is sütök.

Most a legfontosabb változás mégsem a töltelék összetételében volt (bár az is bővült metélőhagymával, petrezselyemmel, zöldborssal és csípős paprikával), hanem maga a tészta: a kelt tésztát levelesre cseréltem. Valahogy egy ideje ez esik jobban, illetve a kakaós tekercset is jobban szerettem így, mint kelt tésztával.
Ami maradt, az a jól bevált tekercsforma: nekem még mindig ez a leggyorsabb. Ráadásul én ropogósabbra sütve szeretem a tésztákat, és a tészta vékonyra nyújtásával, illetve a tekercsek szeletelésével ezt jól tudom befolyásolni.

Ami még fontos: a szalonnából én inkább a normál, hagyományos füstölésű kolozsvárit szeretem, a gyorsérlelésű, páclében tasakba zárt változatot mellőzöm (még ha ezért sznobnak is tartotok.) Én nem tudnám az előbbit olyan szépen és vékonyan szeletelni, mint szükséges, ezért a hentest szoktam megkérni, hogy géppel vágja fel. (De az is jó, ha darabokra vágjuk, nem muszáj szeleteket használni.)

Hozzávalók (kb. 36 darabhoz): 50 dkg leveles tészta (egy lehetséges és viszonylag egyszerű házi kivitel receptje itt), 50 dkg savanyú káposzta, 1 tk pirospaprika, 1 ek hidegen préselt olaj, 20 dkg vékonyra szeletelt húsos, kolozsvári füstölt szalonna, metélőhagyma, petrezselyem, frissen őrölt zöldbors (a fekete is jó), 1 tojás, 1 savanyított csípős paprika

Elkészítés: Szerencsés esetben a fagyasztóból vehetjük ki az előre elkészített, és fél kg-os csomagokban lefagyasztott leveles tésztát, vagy használhatunk boltit. Kiengedés után a tésztát vékony, kb. 1-2 milliméteres lappá nyújtjuk. Ráfektetjük a töltelék hozzávalóit úgy, hogy a szélén egy kb. 3 centiméteres sávot szabadon hagyunk az illesztéshez. Először jöhetnek a szalonnaszeletek, utána az olajjal és pirospaprikával elkevert savanyúkáposzta, majd a fűszerek: frissen őrölt bors, apróra vágott metélőhagyma, savanyított csípős paprika és petrezselyem. Ezután az üresen hagyott sávot a felvert tojással megkenjük. A másik hosszabb oldal felől szorosan feltekerjük a tésztát, és a tojásos résznél illesztjük. Kezünkkel egyenletessé formázzuk a tekercset. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tekercset éles késsel felszeleteljük. Én kb. 1 cm-es szeleteket vágtam. A szeleteket sütőpapírra fektetjük, és a megmaradt tojással átkenjük. Két sütőlemezre fér, és egy-egy adag 20 perc alatt sül meg (nem légkeveréses villanysütőben.)

Igazi farsangi fogás. Jó étvágyat hozzá!

Ropogós kéregben sült banán rummal

A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet,
A "keresztfű" helyett ada másik nevet:
Felragadt az uj név s a füvet ma is még
Szent László füvének híja a magyar nép.

(Arany János: Szent László füve, részlet)

Ez amolyan kis könnyű édesség, ami akár a paleo étrendbe is beilleszthető: nincs benne cukor, sem liszt, sem tejtermék. Van viszont puha, krémes banán, citrommal, rummal, vaníliával, mazsolával és mézzel bolondítva, tetején pedig szezám és egy kis sós-pirított dió.

Tavaszra várva ilyen őrült ötletek lepik meg az embert, de ez is gyors: mind az összeállítás, mind a sütés hamar megy.
Komolyabb dologra nem is igen lett volna időnk, mert természetesen kihasználtuk a felmelegedést: hosszabb időt töltöttünk odakint.

A szép üvegek gyűjtőinek is van jó hírem: sokan kérdezitek egy-egy bejegyzésem kapcsán, honnan szerzem az üvegeket. Eddig többnyire párom bicajos gyűjtőkörútjairól, és persze az általunk vásárolt termékek megürült "csomagolásából" kerültek ki a szükséges üvegek.
Mostantól kezdve azonban új forrásunk is van: öcsém és felesége az egyszerűbb üvegekből is gyönyörű palackokat, tálkákat varázsol gravírozott mintákkal, munkáikat a
Szent László tárnics boltban lehet megtekinteni és megvásárolni, a Meskán.

(Én magam bevallom, nem tudtam, hogy a bolt egy virágról / gyógynövényről kapta a nevét, de most már tudom. Megismerkedtem ezzel is, mint a vakvarjúval tavaly.)

Hozzávalók (4 személyre): 4 banán, 8-10 szem dió, 1kk vaníliakivonat, 2 ek citromlé, 2-3ek méz, 1 ek rum, 1 marék mazsola, 1 marék szezámmag, 1 ek hidegen préselt olaj (szezám-, mogyoró-, dió-, szőlőmagolaj vagy ezek híján valamilyen semleges ízű olaj), só

Elkészítés: A banánokat megmossuk, megtöröljük, és héjastól hosszában félbe vágjuk. A vágott felüket megkenjük a citromlével, majd a vaníliakivonatot csepegtetjük rá, és meglocsoljuk a rummal. Az egyes folyamatokat mindig ugyanazzal a darabbal kezdjük, így, amíg a többivel dolgozunk, az elsők már beszívják kissé az előző folyadékot. Ezután óvatosan 8-10 mélyedést ejtünk a keresztbe a banánokon, ezekbe a résekbe mazsolát teszünk. Utána a banánokat bekenjük gazdagon mézzel.

A diót darabosra vágjuk, összeforgatjuk 2 csipetnyi sóval és az olajjal. Egyenletesen elosztjuk a banánok tetején, majd mindegyik darabot gazdagon megszórjuk szezámmaggal.
(Ezután egy félórára letakarva hűtőbe tehetjük, hogy összeérjenek az ízek.)
Sütőpapírra helyezve 180 fokon, fólia nélkül sütjük, kb. 20-25 percig.

Kiskanalat adhatunk hozzá, ezzel a legegyszerűbb kieszegetni a gyümölcsöt a héjából.
Meglocsolhatjuk balzsamecetkrémmel (nekem már elfogyott), vagy friss, cukrozatlan tejszínhabot is kínálhatunk hozzá - természetesen így már nehezebb desszert.

Hasonló módon más gyümölcsöt is süthetünk (almát, narancsot.)