Vajas-citromos halpástétom

Vízre rajzoltam, homokba írtam
s nem ért csalódás látva, hogy így van.
- Annyi gaztett hagy
mély nyomot...!
maradjak inkább Sekély Titok.

Nem érdekel más - megsúgom nyíltan:
Csak az, hogy jó, hogy játszhatok.
(Fodor Ákos)

Húsvét táján pár napig úton voltunk.
Megünnepeltük Apu névnapját, öcsém közelgő születésnapját, feleségének névnapját, anyósának névnapját, párom édesanyjának és élettársának születésnapjait. Így az április második fele (a bevallások után) a készülődéssel telt, hogy mindenkinek legyen valami apró, és főleg örömteli meglepetés (ami egyáltalán nem könnyű), hogy Apu újabb üllői tartózkodását megszervezzük és ahhoz mindent biztosítsunk, és hogy időben is mindenhol ott tudjunk lenni.
Mi több, a húsvét nekem elsősorban egyházi ünnep, így a szertartásokon is szerettem volna legalább részben ott lenni, és ez - részben - Apuval együtt sikerült is.
Az utazások előtt (s közben) amúgy is feszült vagyok, ezt még tetézte, hogy kölcsönkértünk egy utánfutót, hogy a Budafokon feleslegessé vált téglákat a nomádportára szállítsuk. Az utánfutó mondjuk jól jött, mert Apu dolgait (napozóágy, kerekesszék, stb.), az ajándékokat és saját felszerelésünket is jobban el tudtuk pakolni, mintha mindent a csomagtartóba kellett volna gyömöszölni. Viszont az autópályán a durrdefekt annyira azért nem esett jól, különösen, hogy még hosszabb út állt előttünk, és a téglákat is világosban akartuk lepakolni.

Szóval a húsvétvasárnap igen sűrűre sikerült, este fél tíz körül érkeztünk meg Miskolcra (az utánfutót immár üresen a nomádportán hagytuk.)
Hétfőn volt egy kis pihenő, illetve temetőbe mentünk, párom nagyszüleinek sírját tettük rendbe. Kedden egy egész napot töltöttünk a nomádportán párom édesanyja és élettársa, Laci bácsi kíséretében. A program a szokásos volt, hiszen a világot egy nap alatt nemigen lehet megváltani. Vagyis ültettünk, locsoltunk, füvet nyírtunk, szellőztettünk, fotóztunk, meglátogattuk ottani ismerőseinket.

Szerdán pótolni kellett a tönkrement kereket, és Laci bácsinak intéztük az internetet, mert ő is szeretne beletanulni. Néhány miskolci barátot is sikerült felkeresni. Csütörtökön pedig - megint csak hosszú úton, a nomádportát és Üllőt is érintve - hazatértünk. Az alapvető szín most az út melletti sárga: a repcemezők ismét virágba borultak. Az idei száraz időjárás is megtévesztő, a Bódva-völgyben még mindig láttunk talajvízzel borított területeket.

Nem volt nagy pihenés, de egy kis változatosság. Apu jól érezte magát Üllőn, de vágyott már haza. Májusban várnak ránk még az SZJA adóbevallások, az iparűzési adó, és több tanítványom is vizsgázik. S persze közben itt van a borecetes receptverseny is. Ilyenkor a kézművesség általában háttérbe szorul.

Pár nap alatt a fügefa nagy leveleket növesztett, s az egy szem fügém is szépen növekszik, no meg a kis növendék-növény. Időközben megérkezett a Peter Beales rózsakatalógus, esténként néha azt nézegetem és terveket szövök.

Apuval a kijárás most kicsit könnyebb, hogy kevesebbet kell öltözködnünk. A társasházban is nagyobb élet van, fúrás-faragás, több néznivalója akad a napozóágyból, mint télen a szobából.

Főzésre most sincs sok időm, de amúgy is könnyű és egyszerű ételeket eszünk. Párom halad tovább a paleolit úton, én meg kísérletezem, mikor mi esik jól. Mostanában halat ennék. Erről jutott eszembe ez a pofonegyszerű és villámgyors pástétom, amit mi még anno Anyu és a nagynéném inkább melegszendvicskrémnek készített, én azonban hidegen is szeretem. Szóval ez amolyan retro étel. E tekintetben nem is autentikus, mert most éppen tonhalból csináltam, de alapvetően olajos szardíniából (pl. kék-sárga dobozos orosz-szovjet) készül. Szeretem az olajos halat, de egy ideje már mindig nehéz. Vagyis megkívánom, de azután nem esik jól. Ennek elkerülésére remek ez a pástétom, sokkal könnyebb, de vigyázat: nagyon eteti magát! Én most teljes kiőrlésű kekszet választottam kísérőül.

Hozzávalók: valamilyen olajos halkonzerv (szardínia/tonhal), a hal súlyának felével egyező mennyiségű puha vaj, citrom

Elkészítés: a halat lecsöpögtetjük, villával összedolgozzuk a vajjal, és nem sajnáljuk a citromlevet belőle.

Idei várható terméshozam

De mire magad kedvedig ehetnéd,
már vége is van, jön helyette más,

és rögtön azt is elviszi előled
s mintha vetítve volna vagy varázs,
kapkodja fogadásait az időnek
irigy házigazdád, a változás.

(Babits Mihály)

Konkrétan 1 darab kis gyümölcs (virág-)kezdemény látható a fügefámon. De nem ez a lényeg, hanem hogy van. Itt van nálunk végre. Múlt pénteken hoztuk, nehezen akart beülni az autóba, de végül rábeszéltük. Mivel nem vagyok nagy kertész, és azonfelül türelemmel sem bírok, olyat akartam, ami már termőre fordult. Meg - azt mondják - a törzses füge jobban bírja a telet. Választottam így egy kis fácskát, illetve először egy kertészetet, ahol megnézhetem. Mert a csomagküldésben ekkora növényeknél nemigen bízok. Aput viszont nem hagyhattuk sokáig magára, így egy kamaraerdei és egy szigetszentmiklósi kertészet jött szóba. Az utóbbiban vettük a kis fügefát. Párom a kisebb, de nagyobb levelű palántákban bízott inkább, így hoztunk egy olyat is. Az még - megítélésem szerint - messze van a termőre fordulástól, és a levél mérete is azt mutatja, hogy odabent telelt. A kis fácskán még éppen csak rügyek vannak, de a szakirodalom szerint majd május közepén lombosodik ki, addig metszeni sem szokás.
A szomszédos utcában és közvetlenül mellettünk is van füge, így a fejlődésüket naponta össze tudom hasonlítani.

Szóval szép, formás kis növény, remélem, hosszú életű lesz, és gazdag terméssel jutalmazza majd egyszer a fáradozásainkat, hogy a lehető legjobb helyet biztosítsuk neki ebben a nem túl nagy társasházi kertben. Vagyis sok napot, kevés szelet és hideget, meszes földet és elegendő vizet.

A dolog egyébként nem arról szól, hogy kell valami kuriózum a kertbe, ami másnak már van. Sokkal inkább egy évek óta dédelgetett vágy beteljesítése felé tett újabb lépés, de úgy is mondhatnám egyszerűen, hogy: nagyon szeretem a fügét. És mindenféle konyhai hókusz-pókusz nélkül, egyszerűen frissen. Sajnos az aszalt egyáltalán nem ugyanaz az íz.
Meglátjuk. Egyelőre bízom a növényben.

Még valamit szeretnék a kertbe vagy a teraszra: damaszkuszi rózsát. Részben gyönyörködni, részben további gasztronómiai célokra. Régebben volt egy kis bokor a kertben, de méltatlanul elpusztult. Igazából nem én ültettem, nem is tudtam róla sokat, és gazdája sem igen volt.
Azt mondják, hülyeség Angliából rendelni rózsatövet, de az az igazság, hogy magyar kertészetekben nemigen találtam. Biztos van, csak nekem korlátozottak a keresgélési lehetőségeim. Egyelőre nézegetek, és kértem több helyről is katalógust. Hazai kertészetekből is, és még két csodaszép helyről:

David Austin Roses
Peter Beales Roses

Mindkét utóbbi kertészet árul Kazanlik rózsát is, amelyből a bolgár rózsaolaj készül és szintén damaszkuszi fajta, de én azt hiszem, inkább másfélét szeretnék.

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK ÉS BLOGGERTÁRSAMNAK ÁLDOTT HÚSVÉTOT KÍVÁNOK!

Megérkeztek

vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
(Kányádi Sándor)

Nem lehet tagadni, mennyire háttérbe szorult mostanában a konyha és a főzés otthonunkban. Párom készíti a reggelinket és az ebédünket is, nekem még hétvégén sem igen jut időm alkotni. Ez egyébként nem baj, mert az élet ilyenkor más dolgokat tol előtérbe, és ez egyfajta ritmust és változatosságot is jelent. Akármennyire szeretünk is valamit, kellenek szünetek benne, amit töltekezésre is felhasználhatunk.
Időnként este, ha jut időm elalvás előtt, azért fellapozok egy-két szakácskönyvet vagy konyhamagazint, de tény, hogy most ritkábban. Utána "fejben főzök", ha értitek mire gondolok, elraktározok néhány ötletet, gondolatot.
És bár rendre kimaradok a közös gasztro programokból, találkozókból, versenyekből, játékokból, azért figyelemmel kísérem. Egy-két alkalom akad, ami elég teret és időt hagy a részvételre.

Ilyen volt legutóbb a Kőteleki Kaptár mézes receptversenye. Érdeklődéssel várom majd a fejleményeket. Most pedig egy újabb lehetőség a tokaji borecetes receptverseny.

Én a héten kaptam meg a mintacsomagot, és kíváncsian nézek e gasztrokaland elé. Annál is inkább, mert már vannak terveim a borecetekkel kapcsolatban. Többet nem árulnék el, de nagyon valószínű, hogy a tokaji muskotályból és furmintból készült ecetek lesznek nálam a főbb szereplők, mert jobban izgat telt ízük, mint a fűszeres változatoké. Mindazonáltal azokat is szeretném kipróbálni.

Mind a méz, mind az ecet (akár együtt is a kettő) jól illeszkedik a konyhámba és a főzési szokásaimhoz. Párom paleolit étrendjébe, de más, reform étrendekben is ott a helye. Ráadásul hazai termékekről van szó, még egy további érv a kipróbálásuk mellett.

A borecetes recepteket a blogon is közzé kell tenni, így itt is olvashatók lesznek.

A mintacsomagról pedig annyit, hogy a következő termékeket tartalmazza:

Tokaji borecet tokaji muskotályból
Tokaji borecet tokaji furmintból
Fűszeres tokaji borecet bazsalikommal
Fűszeres tokaji borecet kakukkfűvel
Fűszeres tokaji borecet tárkonnyal

(A manufaktúrának nem mellesleg tokaji aszúból készült borecete is van, ennek is igen karakteres íze lehet.)

Ami pedig további terveimet illeti a konyha környékén, azok most a kertben kezdődnek, mert néhány évi sóvárgás után idén tényleg szeretnék fügefát, és ezúttal teszek és érte.