Hasznos-haszontalan (konyhai) dolgokról

"Mindjárt gondoltam, legjobb lesz, ha egy ilyen praktikus csuprot ajándékozok neked, amibe mindenfélét bele lehet tenni."
(Milne: Micimackó)

Olvastam valahol, valamikor egy cikket arról, hogy a nők (vagy többségük) milyen ajándékokat képesek vásárolni, illetve miféléknek tudnak ugyanígy örülni. A szerző természetesen férfi volt, aki nem érette, hogy miért vesz meg a nő egy apró kis dobozt, amibe még fogalma sincs, mit fog csomagolni, vagy miért örül csöpögő méhviaszgyertyának ahelyett, hogy mondjuk egy modern olvasólámpát kapna ajándékba.
Hát ez valóban rejtély, és én magam, aki mindig kijelentem, hogy dísztárgyat nem tartok, nem akarok porfogónak, azért ugyanúgy vonzódom a szép tárgyakhoz, amiket mégiscsak lehet valamire használni. Mert ugye még a korszerűtlen gyertyának is van funkciója, több is ...
Mániáim közé tartozik például az agyagkaspók gyűjtése, ezek hasznosságát sem kell hosszasan bizonygatnom.

Azonban a képeken látható "hasznos csuprot" muszáj volt valamivel megtámogatnom, így jutott eszembe Micimackó ajándéka Fülesnek. Nos, ez esetben az ajándékozó ugyebár hímnemű, még ha női nevet visel is. Ez utóbbi tény persze gyanút kelthet Micimackó hovatartozása felől. De ettől még Micimackó a Százholdas pagonyba tartozik, ahol akad (egy másik hímnemű!), aki nagyon örül egy olyan praktikus csupornak, amiben mindenfélét lehet tartani.
Például virágot, azután friss gyümölcsöt (hogy ne mondjam: fügét), kompótot, fakanalakat, bonbont, kekszet, aprósüteményt, frissen szedett fűszernövényt, stb. Tehát a csupor kétségkívül hasznos és praktikus is lehet, ha akarjuk. Én igyekezni fogok. (És már biztos unjátok, de ez is lehet gasztroajándék!)

Jól értesült ismerőseim tudni vélik, hogy nem kedvenc színem a rózsaszín. Én pedig rendre igyekszem megcáfolni őket. Valójában minden színt, illetve minden színnek bizonyos árnyalatait szeretem. Mindig az összhang dönt, hogy valami tetszik-e vagy sem.

Amikor a MadeByYou-ba először bementem és végignéztem a festékeket, rögtön tudtam, hogy valamilyen fáradt rózsaszínnel szeretnék kezdeni. Ehhez jött a mályva, a bézs, a szilvakék és egy kevés kakaóbarna.

A helyszínen bemutatott technikák közül végül nem tudtam választani (a bőség zavara), ezért ecsettel-szivaccsal és a fenti öt színnel mázolni kezdtem, időnként vizezve is a festéket az átmenetek végett. Mondták, hogy nem kell vizezni, de én rájöttem, hogy de. Sok időm nem volt, de nem is bántam, hogy a vörösagyag eredeti színe helyenként átüt, illetve néhány kacskaringó kedvéért vissza is kapartam itt-ott a festéket. A képen láthatjátok a végeredményt. Persze másodjára már mindent másképp csinálnék... (Erre azonban egyelőre nem kerül sor - sajnos -, mert nemcsak időigényes, de azért pénzbe is kerül, és mit is kezdenék további hasznos csuprokkal?)

Az üzlet-műhely dolgozói kezdetektől az "antikolt" kifejezéssel illeték művemet, amire nem tudom, mennyire szolgál rá, de végül is mindegy.

Minap egy érdekes blogra akadtam véletlenül, ha már a hasznos-haszontalan dolgokról van szó. Liszt Olivér TOPliszt konyhájában olvastam a 10 dolog, amire nincs szükséged a konyhában c. bejegyzést. Hozzászólni nem volt kedvem, mert csak regisztrációval lehet. Viszont a téma mindig érdekes. Már a címen is meglepődtem, hogyan lehet mindössze 10-re szűkíteni ezt a listát. A másik oldal (vagyis amire tényleg szükséged van) jóval könnyebben 10 alá tehető.

Azonban kiderült, hogy csak a mechanikus eszközöket tárgyalja itt a szerző. A többségével egyet értettem, sőt én nemcsak a halformájú öntőformát száműzném, hanem minden, valamilyen konkrétan figuratív sütő- és egyéb formát, úgymint szíves, állatkás, virágos, szülinapos, miegyéb. Mert akármilyen ötletes, jópofa is egy forma, azért az ember nem süti el (meg) ugyanazt az ötletet mondjuk ötször. Vagyis klassz lehet például gyereknapra egy macis torta, de minden évben? Ez tehát nekem haszontalan dolog.
Viszont védelmembe venném a fűszerkést (két fogó kétoldalt, íves él középen.) Való igaz, hogy késsel is remekül lehet fűszereket aprítani (meg mást is), én is így tettem több mint két évtizedig. De mióta van fűszerkésem (páromtól kaptam), azóta azzal vágom, mert sokkal gyorsabb, különösen, ha apróra szeretnék vágni együtt nagyobb mennyiségű és többféle formájú alapanyagot, pl. zöldfűszert, hagymát, fokhagymát, paprikát, stb.
Ehhez persze nem árt egy nagyobb deszka, ami nálam amúgy is a 10 alapvető dolog között van. A fűszerkés nem foglal nagy helyett, egyszerű a tisztítása, és hogy előveszem egyáltalán a napi kapkodásban, azt jelzi, hogy tényleg bevált.

Petrezselymes-diós avokádókrém

A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.

Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.

Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást.

(Fodor Ákos)

Vannak az én konyhámban is kivételek. Vagyis előfordul néha-néha olyan hozzávaló, amely nem felel meg az általános elvárásaimnak, hogy hazai termésű (tenyésztésű) és az idényhez köthető legyen.

Ezek azok a csábítások, amelyek már viszonylag könnyen hozzáférhetőek (esetemben ez azt jelenti, hogy a helyi kisboltban is kaphatóak), valamikor megkóstoltam, megszerettem őket, de továbbra is úgy gondolom, hogy a főzéshez bőséges választékot kínál a hazai piac.

Emellett persze én is eszem déligyümölcsöt, használok citromot, kókuszt, kávét, kakaót, teát és néhány, mára igen elterjedt fűszert. Szeretem a tengeri halakat. A magyar után a görög konyha áll hozzám közel. Nagyon szeretem a fekete olajbogyót. Ugyanígy az avokádót is, ha olyan darabhoz juthatok, ami tényleg puha, érett, de szép zöld a húsa. Az az igazi, ha már a héja szépen, könnyen elválik.

Most sikerült ilyen értékes darabokat találnom. Az avokádókrém pedig nem újdonság, nincs benne semmi különleges. Számos változatát megtaláljátok a különböző blogokon vagy szakácskönyvekben. Igazából nekem is a Paleolit szakácskönyv juttatta eszembe, hogy milyen régen csináltam.

Amiről még hírt akartam adni Nektek, az a kis fügefám.
Bár júliusra továbbra is az az egy gyümölcs várható (hihetetlen, mennyit nőtt egy hónap alatt), további kb. 20 kis gyümölcskezdeményt számoltam meg a fán, vagyis ha az ősz szép hosszú lesz, komolyabb termésre is van kilátás már idén.
Mindenképpen szeretnék még fotókat csinálni majd róla, és persze nem feledkeztem el a festett kerámiaibrikről sem - talán holnap már megnézhetem, hogy néz ki mázazás, égetés után.

Íme tehát az én avokádókrém változatom, sok petrezselyemmel és pirított dióval szeretem - bár az utóbbi hozzávaló a képen most nemigen látszik:

Hozzávalók (4 személyre): 2 nagy, érett avokádó, 4 gerezd fokhagyma, 2 ek citromlé, frissen őrölt zöldbors, 1 csokor petrezselyem, 1 ek durvára vágott vagy darált, pirított dióbél, só

Elkészítés: A megtisztított, kimagozott avokádót nagyobb darabokra vágva egy tálba tesszük. A petrezselymet a fokhagymával együtt apróra vágjuk, és hozzáadjuk az avokádóhoz. Villával összetörjük, belekeverjük a citromlevet, a diót, és sóval, borssal ízesítjük. Tálalás előtt behűtjük.

Pirítóssal vagy friss rozskenyérrel az igazi. Paleoknak paleo kenyérrel.
Hagyjunk egy kis időt rá, hogy az ízek összeérjenek, de ne tegyük el másnapra, mert szép színéből veszít addigra.

Sáfrányos halleves

Ne zsúfold össze gyümölcseidet!
Egymás tapadó közelébe
tartósabban kényszerülve
- akár az emberek: rohadni kezdenek.
(Fodor Ákos)

(Kár volt azért a drága eperért is, ami éppen a fentiek miatt kerül a komposztdombra...) Viszont több eperföld már nyitva van, ismét szólok!

Rájöttem, hogy a május valamiért az aktivitás hónapja. Hiperaktivitásnak azért nem mondanám, de akárhogy is, idén ez az első hónap, amelyben már a hatodik bejegyzést írom. Kíváncsiságból visszanéztem a tavalyit, és akkor vettem észre, hogy Apu betegségének kezdete óta kizárólag tavaly májusban fordult elő, hogy 7 bejegyzést is írtam. Tehát a májusban van valami rejtett erőtartalék, amely felszínre kívánkozik.

Sőt, ma egy rövid bicajutat is tettem párommal este 8 után, ami megint csak nehezen magyarázható mással, mint a májussal, mert egyrészt a nap végére már általában hasznavehetetlen vagyok, másrészt sosem rajongtam az ad hoc ötletekért. Most is elmondtam neki, hogy nem jó a hátsó világítás, márpedig én anélkül nem megyek, hiába mondja, hogy indulásunk idején még világos van. Így azután kénytelen volt helyrehozni a kis villogót. Természetesen besötétedett jócskán, mire visszaértünk, amiben nem volt semmi meglepő vagy előre ki nem számítható. Általában véve csak vidéken szeretek bicajozni, hiába vannak a bicajutak. Nem szeretem, hogy itt-ott kereszteznünk kell a forgalmat, és hiába van elsőbbségem, én azért tekintgetek szerteszét. A sötét vasúti átjárónál meg képes vagyok és leszállok. Az utánam jövők elharapják a káromkodást vagy nem, mire én félhangosan a féktávolságról morfondírozok... Szóval nem könnyű velem, és lássuk be, a kerékpározás nem az én sportom. Kisboltba, ide-oda vagy vidéken azért jól jön. De a testmozgást illetően inkább maradok a futásnál, gyaloglásnál. Ott nem fájdul meg a nyakam és a hátam.

Mongol futóegereinknél három csöppség született április végén, már látnak és most fedezik fel a világot. Náluk a májusi aktivitás az éjszakákra és a hajnalokra csúcsosodik ki, amikor teljes erővel megy a kerék, zörög a terrárium, és testméretüket valamint erejüket meghazudtoló energiával pakolásznak a dolgaik között. Erre akkor is hajlamosak, ha netán elfeledkeznénk valamelyik étkezés időpontjáról. Megbízható órájuk van.

Ugyancsak a május rejtett erőtartalékait felhasználva kivettem egy szabadnapot (délutánt) - ha már a szombati, 20 éves érettségi találkozón nem tudtam részt venni - és elmentem a MadeByYou-ba. Úgy gondolom, hogy ezt a szabadnaposdit jó lenne rendszeresíteni. Nagyon élveztem a kerámiafestést, bár igencsak időigényes, és volt is lelkiismeret-furdalásom. Jövő héten tudom megnézni, hogy milyen lett mázzal, kemencében megsütve. Ha nem lesz nagyon szörnyű, akkor esetleg lefényképezem, és felteszek ide pár fotót róla, tekintve, hogy ez is amolyan gasztro-dolog. Ha nem lesz fotó vagy hallgatok a dologról, az azt is jelentheti, hogy nagyon rémes lett az alkotás (vagy csak nincs időm.)
Amúgy az általam kiválasztott vörösagyag ibrik amolyan mindenre jó kis füles edényke, majdnem mint Micimackó praktikus ajándéka Fülesnek. Nagyon csinos, egyetlen darab volt belőle a műhelyben. Mikor eljöttem, sorsára hagyva hevenyészett alkotásomat, rögtön elfogott a megbánás, hogy miért is kentem össze mindenféle festékkel, amikor olyan szép volt csupaszon. Pont én szoktam mondani, hogy a kevesebb mindig több. Késő bánat.
A végeredményt egyelőre el sem tudom képzelni. Voltam ugyanis olyan bolond, hogy egy kissé "rusztikus-akvarelles-kopottas-pecsétes" külsőt mázoltam az edénykémre, mintha valahonnan - mondjuk a föld mélyéből - előkerült volna - nem gondolván arra, hogy matt, pasztel színeim a kemencéből majd élénk ragyogással és csillogó mázzal kerülnek ki, éppen nem erősítve a kívánt hatást. De hát ez az első próba, és amúgy is időhöz voltam kötve. Viszont a korongozást - ha lesz lehetőség - majd itt is kipróbálnám.

És akkor vissza a konyhába, bár eddig is közvetve konyhai dologról volt szó. Valamelyik bejegyzésben már említettem, hogy páromtól - ihletforrás gyanánt - megkaptam a Paleolit szakácskönyvet. Kipróbáltam belőle ezt a hallevest, bár nem értem, miért alternatívája a magyaros halászlének, amikor az is tökéletesen paleo. Mindegy, kivételesen követtem az útmutatást, vagyis nem tettem bele olyan zöldséget, ami simán mehetett volna bele, meg volt is itthon, csak és kizárólag az előírt dolgokat. Annyi változtatás van, hogy csak sáfrányt használtam, sáfrányos szeklicét nem, és nyelvhal helyett Pangasius (cápaharcsa) filét. Kicsit másképp készül, mint ahogyan én levest szoktam főzni. Tartalmasságára nézve valóban leves, egytálételnek vékonyka lenne.
Nagyon finom lett, és bár a halászlét nagyon szeretjük, ebből a hallevesből is szeretnénk mielőbb ismétlést...

Hozzávalók (4 személyre): 1 nagy Pangasius-filé kockákra vágva, 1 fej hámozott vöröshagyma felkockázva, 1 kimagozott csípős paprika kockázva, 3 ek vágott zellerzöld, 1 szárzeller szeletelve, 1 ek vágott petrezselyem, 1 nagy paradicsom felkockázva, 1 kis fehérrépa, vékony karikákra vágva, 1 csipet sáfrány, 1 csapott tk édesnemes paprika, 1 tk só, 1,2 liter víz

Elkészítés: a leveshez feltesszük a vizet, és hozzáadjuk a halon és az édesnemes pirospaprikán kívül az összes többi alapanyagot. Fedő alatt, takaréklángon főzzük kb. 50 percig. Mikor a zöldségek már puhák, hozzáadjuk a halat és belekeverjük az édesnemes paprikát. (Mivel zsíradék előzőleg nem került a levesbe, én a pirospaprikát a felkockázott halra szórtam, alaposan összeforgattam, és így tettem az ételbe.) További 6-7 perc alatt készre főzzük.

Kacsazsíros-pirított hagymás tészta

Túl a bevallásokon kicsit több idő jut a konyhára. Tényleg csak egy kicsit, mert a többi teendő változatlan, az órákra is készülni kell, és Apuval is rendületlenül megyünk-jövünk. De volt egy szabad délutánom múlt szombaton (ki tudja, mióta először), és Makkával egy mini gbt-re is sort kerítettünk. (gbt = gasztroblogger találkozó). Persze nevezhetjük egyszerűen baráti beszélgetésnek.

Kaptam tőle saját termésű chilit és fűszernövényt, továbbá egy üveg ízes-illatos fügét konyakos-fűszeres szirupban. Erre különösen kíváncsi voltam, hogy mennyire őrzi az üveg a friss gyümölcs ízét és milyen az összhatás. Nos, alapos minőség-ellenőrzés után mindenkinek csak ajánlani tudom, addig is míg kihúzzuk a következő fügeérésig, kényeztesse magát ki-ki ezzel a finomsággal. Nem desszert, ropogósra sült húsok mellé ízletes csemege.

Makka megadta a végső lökést a csíráztatáshoz is, az általam is kedvelt minimalusta stílus győzedelmeskedett ezen a területen is: az első adag retekcsírát hamarosan ehetjük.
Ugyancsak Makka hatására hosszú idő után ismét sütöttem kevert tésztát - egyelőre fagyasztott bogyós gyümölcsökkel. Amíg beérik a friss, mi is beérjük ezzel. Olyannyira, hogy a harmadik adag készült tegnap. Volt paleo-barátibb változat is zabliszttel.

Szomszédaink egyik este szalonnasütéshez hívtak, de már ettünk is, éppen nem is kívántuk, így inkább csak beszélgetés kerekedett belőle.
Azután megint elővettem Jamie 2009-es Yearbook-ját, és újra eszembe jutott, mennyi mindent ki szeretnék próbálni belőle.

A múlt hét egyik - számomra igencsak inspiráló - eseménye volt, hogy egy kedves ismerősöm megmutatta nekem a Madebyyou oldalát. Nagyon ötletesnek tartom, amit kitaláltak. Mindig is érdekeltek a különböző hobbitechnikák, de van jónéhány, amihez az ember nem akar / tud otthonra minden szükséges felszerelést beszerezni. A festett-mázas kerámiák készítése is ilyen. S bár a dolog nem ingyen van, azért szeretném kipróbálni, hogy időnként a konyhám is gyarapodjék egy-egy új darabbal. Vannak konkrét elképzeléseim, már "csak" pénzt és időt kell találni hozzájuk.

Ez az egyszerű tésztaétel pedig ebédre készült valamelyik nap. Volt még hozzá vadsóskám is.

Hozzávalók (adagonként): 125 g apró durumtészta, két nagy vöröshagyma, 2 evőkanál zsemlemorzsa, 2-3 ek kacsazsír

Elkészítés: A vöröshagymát megpucoljuk, félbevágjuk majd vékonyan felszeleteljük. A kacsazsírt felforrósítjuk, majd a hagymát aranybarnára pirítjuk benne. Közben egy másik serpenyőben a zsemlemorzsát is megpirítjuk. (Ezt lehet szárazon vagy nagyon kevés zsiradékon végezni.) A tésztát a szokott módon kifőzzük, majd a pirított hagymára borítjuk és összekeverjük. Megszórjuk a morzsával és friss zöldfélével (salátával) kínáljuk.

Gazdag paleo vagdalt

Nem titok olvasóim számára, hogy párom tavaly összeismerkedett a paleolit táplálkozással, és azóta ennek megfelelően étkezik (apróbb megszakításokkal.) Nekem ez nem jelent gondot, korábban is nagyon szerette a húst és a halat, számára egy vegetáriánus vagy ahhoz közeli táplálkozás elképzelhetetlen lenne. A szóba jöhető alapanyagok köre persze némileg szűkült, de ugyanúgy megmaradt a gyümölcsturmix reggeli, és alapvetően sok zöldség (főleg nyersen) a táplálkozásunkban.
Van, aki szerint ez egy újabb őrület, van, aki kifejezetten támadja ezt az étrendet, s persze akad, aki pártfogásba veszi. Én személy szerint mindenkinek meghagyom a szabadságát, hogy úgy étkezzen, ahogy jónak látja. Ha hozzám közeli valakiről van szó, akkor is csak az általam veszélyesnek tartott dolgokra hívom fel a figyelmet. Páromnál a veszélyfaktor megítélésem szerint a kávé, ami bár nem tiltott dolog, de nála komoly függőséget okoz, amikor néha visszatér hozzá.
Nálunk az étrendi változtatások és kísérletek mögött mindig ott áll néhány intő példa, vagy valamilyen saját egészségügyi probléma. Még ha az utóbbiak nem is tűnnek súlyosnak, azért oda kell figyelni rájuk. Páromnak a tejtermékekkel korábban elég sok gondja volt, az allergiaszezonban igyekezett is tartózkodni tőle. Mivel sem a paleo, sem a hozzám közelebb álló testkontroll étrend nem támogatja a tejtermékek fogyasztását, mára azt elhagytuk a vaj (ami főként zsiradék) kivételével.

Mind a paleo, mind a testkontroll megvalósítja, hogy ne együnk egyszerre és úgy egyáltalán túl sokféle ételcsoportból. Hiszen a mindenevők étrendje sem mindenevő a szó általunk használt értelmében.
Párom 15 kilót fogyott, kevésbé fárad, és saját bevallása szerint jobban érzi magát. Bőrére és az allergiájára is jó hatással van ez az étrend. Remény van rá, hogy az allergiája a korábban hónapokig tartó szenvedés helyett teljesen eltűnik. Már tavalyelőtt és tavaly is sokkal jobb volt a helyzet, amikor tejterméket nem fogyasztott, és a szezont vidéken töltötte.

Hetedik évfordulónkra a Paleolit szakácskönyvvel ajándékozott meg, nem mintha nem lenne elegendő fellelhető paleo recept a világhálón vagy saját kútfőben (de akár már itt, a saját blogomon is, ha jobban körülnézek.) Viszont ki ne örülne egy kis plusz inspirációnak vagy esti lapozgatni valónak? Szakácskönyvből sosem elég.

Ez a recept nem szerepel az említett könyvben. Egyszerűen csak annak a kérésnek tettem eleget vele, hogy legyen valami fasírt (vagdalt), ami nem tartalmaz gabonafélét (tehát nincs benne zsömle, kenyér, morzsa, stb.)
Viszont beletettem egy kis szalonnát és nagyon sok különféle zöldséget. Fűszerezése a hagyományos fasírtnak megfelelően: só, pirosparika, morzsolt majoranna.

Elkészítését kicsit több hússal is ajánlom, nekem most csak fél kiló volt itthon.

Hozzávalók: 50 dkg darált hús (ne legyen túl sovány, ajánlom hozzá a sertésdagadót), ujjnyi szelet szalonna apró kockákra vágva, 3 tojás, 2tk pirospaprika, 1tk morzsolt majoranna, 1ek zsír, 2tk só, különféle zöldségek: bébicukkini, karfiol, karalábé, sárgarépa, fehérrépa, petrezselyem, 2-3 vöröshagyma, fél fej fokhagyma, kelkáposzta, gomba (mindez apróra vágva), a zöldségek és a hús aránya nálam most kb. 2:1.

Elkészítés: A darált húshoz adom a szalonnát, a fűszereket és a tojásokat, majd belekeverem a felaprított nyers zöldséget. Választok hozzá egy tepsit (nekem most a vagdaltsütő formám a nomádportán maradt.) Belesimítom egy falapátka segítségével, majd 180 C fokon kb. 1 órát sütöm. Fólia vagy takarás nem szükséges sütés közben, hiszen a zöldségek rengeteg nedvességet tartalmaznak, nem fog kiszáradni az étel.

(Kisüthető zsiradékban is, pogácsákat formázva, bár ezzel a keverékkel egyszerűbb az egybesült változat.)

Természetesen továbbra is mindenféle étellel találkozhattok a blogomon, egyrészt mert ajándékba, vendégségbe is készülnek ételek, másrészt mert én nem mondtam le a szénhidrátokról, és néha-néha amúgy is kivételt teszek.

Mézes-muskotályos virágszörp

Nem terveztem már több határidős bejegyzést a borecetes témában, de további terveim azért voltak vele. Apu ma is rávett, hogy az esős-szeles idő ellenére menjünk ki sétálni, és nem mentünk hiába. Ő ugyan cseppet sem élvezte, pedig jól beöltöztettem. Viszont hoztunk bodzavirágot, már éppen volt annyi szépen kinyílt tányér, amennyiből érdemes nekikezdeni egy szörpnek.
Sok más egyebet is lehet készíteni persze belőle, de a mi táplálkozási szokásainkba leginkább a szörp passzol, az is mézzel, nem cukorral.
Ha lúd, hát legyen kövér, nem érjük be a bodzával, noha nélkülözhetetlen, a tavaszi virágok közül talán a legintenzívebb és legkedveltebb ízű. Bodza lesz tehát az alap.
A kertben azonban már nyílik az akác, és a lila elvirágzása után a fehérorgona.
Van még citromfű is a nomádportáról, és egy kevéske fehér rózsaszirom. Ez tényleg nem sok, mert a rózsa még csak most kezd virágozni. S mivel a szegfűszeg is virág, idén ezt is teszek bele.

Nagyjából ennyi virágot lehet egyszerre időzíteni, mint már írtam, amúgy is a bodza az alap, tehát annak virágzásához igazodunk. A virágokhoz muskotályos tokaji borecet és citrom kerül, no meg a már említett méz, forralt víz. A többi itt következik:

Hozzávalók (egy 5 literes üveghez, 3 liter szörphöz): 20 bodzavirág tányér, 20 akácvirág fürt, 1 marék rózsaszirom, 2 fürt fehérorgona, 10-12 szegfűszeg, 2 citrom, 2 evőkanál muskotályos tokaji borecet, 50 dkg virágméz, 4-5 szál citromfű, 2 kiskanál citromsav, (télire: nátrium-benzoát)

Elkészítés: Csak teljesen kinyílt illatos virágokat használjunk! A bodzavirágok szárát vágjuk rövidre. Az akác- és orgonafürtökkel együtt rázzuk ki, hogy megszabaduljunk az apróbb rovaroktól is. Óvatosan öblítsük le. Az akác- és orgonavirágokat egyenként húzogassuk ki kis zöld tokjukból, hogy az ne keserítse meg a szörpöt.
Az alaposan kimosott üveg aljába helyezzük a bodzavirágokat és a citromfüvet, rá jöhet a méz, majd a többi virágszirom, a citromsav, a forró vízben alaposan megmosott és vékonyan felszeletelt citrom, az ecet és a szegfűszeg.
Forraljunk fel 3 liter vizet és hagyjuk teljesen kihűlni. Ezt öntsük az üvegbe. Takarjuk le egy kis tányérral. 5 napig hagyjuk így, de ne közvetlen napfényen, mert akkor forrni kezdhet. Inkább szobahőmérsékleten vagy árnyékban. Minden nap keverjük meg. Utána szűrjük le, és töltsük kiforralt üvegekbe. Hűvös, sötét helyen így is tárolhatjuk pár hónapig. Ha télre szeretnénk eltenni, az üvegek tetejére (lezárás előtt) tegyünk egy késhegynyi nátrium-benzoátot.

Illatos, gazdag ízű szörpöt kapunk kevés fáradtságért cserébe.

Édes-virágos ünnep

Minden megérint.
– úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.

(Fodor Ákos)

Május elején ünnepeltük immár 7 éves összetartozásunkat párommal. Nem tudom megítélni, hogy sok-e vagy kevés 7 év az ember életében. Talán azt mondom, nagyon gyorsan elszalad, de ha visszatekintek, sok-sok pillanat előbukkan, ami nem is tudom, hogy fért bele e pár évbe.
Az ünneplésből - hiszen amúgy is többnyire munkanap - nem szoktunk nagy ügyet csinálni. Okosabbak sem leszünk hátra vagy előre tekintve, még ha ezzel is áltatnánk magunk.
Hogy jobban ismernénk magunkat, egymást? Fogjuk rá...

Idén páromat az egyik Szendi Gábor-könyvvel ajándékoztam meg, mert a Paleolit táplálkozás óta a gyűjtésükbe fogott. Én is kaptam Tőle egy könyvet, erről majd később írnék itt a blogon, ha már alaposabban átforgattam.

Azután a képen látható rózsacsokor is párom meglepetése volt, ami azért is nagy szó, mert sokkal szívesebben ajándékoz úgynevezett hasznos dolgokat. Virág meg ugyebár van a kertben is...

Estére pedig nem terveztük, de édesség is akadt: szomszédunk viszonozta epres fagylaltkehellyel a neki tett szívességet. Így paleo-testkontroll-tudatos étrend rugalmasan felfüggesztve, hiszen sem megsérteni nem akartuk, sem azt, hogy tönkremenjen az édesség.

A desszert mellé - bár nem gondoltam rá előzőleg - csakhamar előkerültek a konyhaszekrényben raktározott csokoládékanalak is. Azzal vettem meg, hogy valamire, valamikor majd jó lesz, jópofa ötlet. Hogy mennyire praktikus, az majd kiderül, bár forró kávéba nem lógatnám.
Egyébként Sajtkukacéknál láttam először, meg is jegyeztem magamban, milyen ötletes. De eszembe sem jutott, hogy ilyesmi rámköszön majd a helyi kisbolt édességes polcán. Pedig de. Így történt. Az ízlésesen egyszerű csomagban 6 darab kiskanál van, 3 tej- és 3 étcsokoládéból. Az ára itt 400 Ft körül volt.

Fűszeres csokoládék a konyhából
Rozsdás kacatok / Rózsavölgyi Csokoládé
Forró csokoládék / Rózsavölgyi Csokoládé
Csokoládédobozok / Rózsavölgyi Csokoládé
Csokoládés ajándékötletek

Tokaji borcetek

Ahogy már itt a blogon olvashattátok, április első felében kaptam egy kóstoló csomagot tokaji borecetekből azzal a feladattal, hogy próbáljam ki különböző ételekben.
Az az igazság, hogy e finom és könnyű ízű ecetek kapcsán nekem azonnal a gyümölcsök jutottak eszembe. Nagyon szeretem ugyanis a vinegrette-típusú gazdag, gyümölcsös mártásokat.
Mivel még eperből nem készítettem, és az az egyik első gyümölcs, az volt a tervem, hogy a muskotályos borecetet ezzel a gyümölccsel házasítom össze.

Csakhogy szembesülnöm kellett a valósággal: a receptek bemutatására kitűzött május eleji határidő nem támogatja a tervemet, ízletes eper vagy más friss gyümölcs még nincs, csak az import vízízű. Téli almából és citrusokból meg már csináltam egyszer, nem akartam ismételni.

Így az epres vinegrette várat magára (az eperszezonra), ahogy a többi gyümölcsös tervem is. Talán emlékeztek még a málnából vagy kékszőlőből készült ketchup-változataimra, hát ehhez hasonlókat is csak később lehet majd készíteni.

Így sorra vettem, mi jöhet szóba. Zöldek már vannak, köztük a két kedvenc, spenót és sóska is. A saláták ilyenkor is népszerűek, a zöld szín pedig kifejezetten jól esik a szemnek és a gyomornak is.
Már sokszor leírtam, csak ismétlem magam, amikor megemlítem: a spenótot és a sóskát leginkább nyersen szeretem. A vadsóska a Bódva-parton és már az udvarunkban is megterem, kitűnő szomjoltó, és szinte egész évben hozzáférhető. Ha zöld, hát legyen kövér, találtam néhány szép bébicukkinit is hozzá. Ehhez készült egy könnyű, citromos-ecetes öntet a tárkonyos tokaji borecettel, borssal, szezámmaggal, kevés szőlőmagolajjal.

A muskotályos borecetet azonban mindenképp ki akartam próbálni, s ha már gyümölcs nincs, egy intenzív ízű mártogatót készítettem belőle, amely jól jöhet sültekhez, rántott vagy nyers zöldségekhez, vagy nassolni sült krumplihoz.

A mártogató gazdag alapját egy besűrített alaplé adja (most grillezett zöldségekből készült, de lehet bármilyen sült vagy csirke alapleve), ehhez szójaszószt és muskotályos borecetet használtam fel.

Íme a két recept:

Muskotályos mártogató tokaji borecettel

Hozzávalók (4 személyre): 1 deciliter zöldségalaplé (vagy sült- esetleg csirke-), 2 evőkanál szójaszósz, 1 evőkanál tokaji muskotályból készült borecet

Elkészítés: az alaplevet szobahőmérsékletre melegítjük, majd hozzáadjuk a szójaszószt és a borecetet.
_____________________

Vadsóska saláta bébicukkinivel tárkonyos tokaji borecetben

Hozzávalók (4 személyre): 20 dkg (vad)sóska, 2 bébicukkini, 1 evőkanál hidegen préselt (szőlőmag)olaj, 1 evőkanál szezámmag, 2 evőkanál tárkonyos tokaji borecet, 0,5 deciliter víz, 1 evőkanál citromlé, frissen őrölt zöldbors

Elkészítés: a zöldféléket megmossuk, lecsöpögtetjük. A sóskaleveleket tányérokra rendezzük, majd a hosszában vékonyra szeletelt bébicukkiniket helyezzük rájuk. Megszórjuk szezámmaggal és frissen őrölt zöldborssal. A vizet elkeverjük a citromlével és az ecettel. A salátára locsoljuk. Végül megöntözzük egy kis olajjal. Vajas pirítóssal könnyű vacsora is lehet.

A tokaji borecetek tényleg nagyon finomak, jó velük dolgozni. Szép, tiszta színük van, egyértelműen elkülönülnek már illatukban is a különböző ecetek. Tetszik, hogy az ízük könnyű, nem túl erős. Csomagolásuk szép, jó kis gasztroajándék is lehet! Mindenkinek szeretettel ajánlom.

(Közben a Kőteleki Kaptár mézes receptversenye is lezárult. Gratulálok a győztesnek, nagy érdeklődéssel várom a recepteket, és köszönöm a zsűri különdíját!)