Fekete kenyér

Több mint húsz évvel ezelőtt ettem sok fekete kenyeret, egy kedves kelet-német családnál. Reggelire és vacsorára ezt kaptuk vékonyra szeletelve, vajat hozzá. Csak a hétvégéken és ünnepeken került fehér kenyér az asztalukra. Nekünk ez újdonság volt, akkoriban itthon természetes volt a fehér búzakenyér, viszont barnát, feketét nem lehetett már látni a polcokon, mi ennyivel "előrébb" voltunk. A tudatos táplálkozásnak még a szele sem ért el hozzánk, sem az NDK-ba, így ők azért ették a feketét, mert ez volt az olcsóbb, mi azért a fehéret, mert nekünk már ilyen is jutott. Nem voltak (már/még) teljes kiőrlésű és más egyéb látvány-kenyerek, azok csak később szivárogtak vissza a kínálatba, ma meg már természetes, hogy drágábbak, mint a fehér kenyér. Fordult a világ megint egyet.

A német fekete kenyér tényleg nagyon sötét volt (ma már nehéz is előállítani), és sűrű, de nem túl nedves. Talán ezért szerettem nagyon, mert amúgy inkább a laza, szikkadt, ropogós kérgű kenyereket szeretem, nem a friss, puha bélzetűt. Emiatt általában kerülöm, hogy formában, jénaiban vagy gépben süssek, inkább csak úgy, tepsire borítva a tésztát.

Az én kenyerem már nem a "régi" fekete kenyér, ahhoz másféle liszt kellene, azt hiszem.
Egy kicsit persze utánanéztem, milyen hasonló receptek lelhetők fel, de nemigen akadt kedvemre való. Inkább csak ötleteket kaptam. Az adott volt, hogy rozslisztet használjak, és lehetett volna kovásszal vagy sörrel, de ezúttal inkább a gyors öntött rozskenyér volt a kiindulópont. Tettem hozzá némi kávét, kakaót és köményt, valamint egy kevés vörösborecetet. Az eredmény azonban teljesen kenyér ízű, egyik hozzávaló sem lóg ki, inkább a színhez járult hozzá valamiképp. Ennek örülök, mert már többször írtam, hogy nem nagyon kedvelem a fűszeres kenyereket, legyen inkább semleges gabona ízük, hiszen, ami rájuk kerül, általában úgyis meghatározóbb.

Jó egy hónap kihagyás után ma végre ismét futottam úgy 40 percet. Eddig képtelen voltam rá a hőség meg a már állandósult derék-hát fájdalmak miatt. A zombi vérnyomásról nem is beszélve... Egy ideje azonban kenegetem magam a Vali javasolta pacikenőccsel, így egy kicsit jobb. És persze az időjárás is nekem segít most. Ami jó nekem, az ugye nem jó Apunak, és fordítva. Kár, hogy így működik a világ. Vagyis ha én többet pihenhetek, akkor ő kevesebbet mehet ki... Tegnap azért megint tettünk egy órás sétát, és azalatt ő pont el is fárad. Én is. Ma pedig ablakpárkányt szeretnénk nézni neki az OBI-ban. Talán oda a kerekesszékkel is beférünk. Túl messze nem vihetjük.

Hozzávalók: 230 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 270 g Graham liszt, 1 ek zabkorpa, 2 ek kakaó, 1 tk barnacukor, 2 tk só, fél tk őrölt kömény, 100 ml kávé, 300 ml víz, 7 g szárazélesztő, 3 ek hidegen sajtolt olaj, 1 ek vörösborecet

Elkészítés: A tészta hozzávalóit pillanatok alatt egynemű masszává dolgozzuk, vagy a kenyérsütő dagasztóprogramjára bízzuk. Nagyon lágy tésztát kapunk. Kb. 3 órát lassan kelesztjük (vagyis nem kell meleg helyre tenni.) Ezután a sütőt 270 fokra előmelegítjük, egy tepsit sütőpapírral kibélelünk. A tésztát egy olajos spatula (lapátka) segítségével összeszedjük és a tepsire öntjük nagyjából cipót formázva. 270 fokon 20 percig sütjük, majd 220 fokon további kb. 15 percig, illetve amíg megsül. Fakanállal kitámasztott sütőben hagyjuk kihűlni.

Ha egy kicsit többet foglalkozunk a formázással sütés előtt, akkor a buborékok szép gömbölyűek lesznek a kenyérben, én csak ráöntöttem a sütőlemezre.

Kovászos uborka avagy ki mivel hűsöl?

Gyerekkoromtól kezdve állandó kedvenc a kovászos uborka. A lehető legegyszerűbben készítem. Fokhagyma nélkül. Nagyon szeretjük ugyan a fokhagymát, de a kovászos uborka odahaza mindig enélkül készült, s mivel így volt tökéletes, azóta sem éreztem szükségét, hogy másképp csináljam - annak ellenére, hogy sokfelé igen népszerű a fokhagymás változat. Párom édesanyja is ezt készíti.

Legszívesebben bográcsban főtt pörkölthöz eszem vagy krumplis tésztához.

Ebből a nagyon egyszerű ételből elegáns helyeken azonban finom levest is kínálnak egy kevés sűrű joghurttal, zöldfűszerekkel összeturmixolva. Pirítóssal vagy kemény sajtokkal is nagyon finom.

Bizonyos tájegységeken a káposztát is kovászolják, és ételeket főznek belőle, hasonlóan, mint a jobban ismert savanyú káposztából. Egyszer talán én is kipróbálom.

Minap a Facebook-on arról beszélgettek a bloggerek, micsoda hűsítő finomságok készíthetők uborkából. Szóba kerültek koktélok és az uborkás limonádé is. Nekem meg az jutott eszembe, hogy nyáron a megszokott gyümölcslevek mellett legszívesebben a kovászos uborka levét iszom hűsítő italként.

Hozzávalók és elkészítés:

Végy tehát 3-4 jó meleg nyári napot, 2 és fél kiló apró uborkát, 1 csomag virágos kaprot, egy zsömlét vagy egy szelet kenyeret és egy ötliteres üveget. Az üveget mosd el alaposan, a kapor felét helyezd az üveg aljára. Az uborkák végét vágd le (így ellenőrizheted, ha esetleg keserű lenne köztük), majd vagdosd be őket hosszában (ezzel elősegíted a kovászolás folyamatát és könnyebb is lesz szétszedni étkezéskor.) Az uborkákat helyezd az üvegbe, majd tedd a tetejükre a zsömlét vagy a kenyeret és a kapor másik felét.

Készítsd el a felöntőlevet:

2,5-3 liter meleg vízben oldj fel literenként 1 evőkanál sót. Öntsd rá az uborkára, úgy, hogy mindenestül ellepje. Egy kistányérral takard le az üveg száját, és állítsd napos helyre. Az uborkák méretétől és az időjárástól függően 3-4 nap alatt készül el. Mielőtt szétszednéd, kóstolj meg egyet, ellenőrizd, hogy jó-e már. Legyen teljesen érett, de roppanós. Ha még kissé nyers ízű, hagyd állni még egy napot. Amikor kész, eltávolíthatod a kaprot, a zsömlét vagy a kenyeret (mehet a komposztáló helyre), és befőttes üvegekbe szétrakhatod az uborkákat. A levét szűrd át, úgy öntsd az üvegekbe. Hűtőben hetekig is eltartható.

Üvegek (újra)

Egyszer már írtam sógornőm munkáiról, fotókat is tettem fel, a minap azonban megint benéztem az oldalukra, és meglepődve fedeztem fel jó néhány új darabot. Az üvegek egy része ismerős, párommal közösen gyűjtöttük, a fotók viszont megint csak újak, az őszi-téli fényjátékot és barnás színeket felváltotta az üde zöld nyár. (A fényképeket öcsém készíti.)

Továbbra is elfogultan-elfogulatlanul ajánlom őket konyháink vagy mások örömére, akár gasztroajándék is kerülhet beléjük.

SzentLászlóTárnics kézművesbolt

Ami minket illet, alig eszünk ebben a hőségben, csak gyümölcsöt, gyümölcsöt, gyümölcsöt. Olyannyira, hogy már időnként a bolti smucira is elcsábulunk. Smucinak párom a smoothie-kat nevezi, ha nem lenne nyilvánvaló... És ha még így sem, ez gyakorlatilag többféle friss gyümölcs turmixolva, így boltokban is a hűtőpulton található, ha van.
Ebben persze semmi újdonság, mert egyébként én több, mint 15 éve, párom is évek óta, szóval mindketten ezt reggelizzük, persze otthoni változatot, amit párom - korábban nem hallván a smuciról - egyszerűen csak misz-majsznak nevez.
Minek akkor a bolti smuci - vetődik fel a kérdés. Nos, mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet, noha pénzért adják.

Viszont ingyen (!!!) kaptunk egy nagy kosárnyi sárgabarackot egy kedves ismerősömtől, Edittől. A barack Százhalombattáról érkezett, apróbb, de finom, édes. A kosár alatt rendes, piaci bevásárlókosarat kell érteni. Tehát jó néhány kiló volt. Adódott volna valamilyen feldolgozás lehetősége, de mi ezzel nem éltünk, leszámítva a reggeli misz-majsz-smucikat, mindet megettük úgy 4 nap alatt.

További gyümölcsellátmányra van kilátás, ezúttal Makka jóvoltából.

A nappalok és az éjszakák viszont nehezen viselhetők. Tavaly is ilyenkor voltam a legfáradtabb. Szobánkban a legutóbbi két estén 31 és 34 fok volt. Apunál, aki alattunk lakik, csak 25-26.
Apu napozóágya a derekamat és a hátamat is alaposan kikezdte, mivel igen alacsonyra kell fektetni, majd onnan felemelni. És még a hőségben is igényli a napi sétákat.

De a forróság is jó valamire. Nemcsak aszalni a napon, vagy gyümölcsöt majszolni, sörbetet csinálni, hanem például uborkát kovászolni. Párom nem szereti, csak a savanyított uborkát, mi viszont Apuval imádjuk.

Örülök neki, hogy kis darabokra vágva ezt meg tudja enni, illetve a levét is meginni, mert egyébként - a betegségéből adódóan - a nyelés is állandó probléma, nagyon meg kell válogatni az ételeket, italokat.

A kovászos uborkáról lehet, hogy lesz egy külön bejegyzés, leginkább csak azért, mert idevaló erre a blogra, akármilyen egyszerű dolog is. Vagy éppen azért.