Több mint 2 éve írtam itt a blogon arról, hogy milyen elveket követve táplálkozunk párommal együtt. Leírtam véleményemet bizonyos ételcsoportok fogyasztásáról, húsevésről, tejtermékekről, reformételekről, vegánságról, nyersevésről, mértékletességről.
Azóta történt egy s más. Egyrészt természetesen idősebbek lettünk, és ezt a testünk is tudja, jelzi. Lehet, hogy mi is tőle tudjuk. Édesapám megbetegedett, majd lebénult. A főzésre, blogra fordítható időm kevesebb lett, az ápolással járó fizikai megterhelés pedig állandó részévé vált az életemnek.
Párom majd egy éve áttért a paleolit táplálkozásra.
Mindezek a változások természetesen a konyhát sem hagyhatták érintetlenül. Elsősorban a legutóbb említett paleolit étrend késztetett arra, hogy átgondoljam saját étkezési szokásaimat. Korábban egy-két korlátozástól (pl. kevés tejtermék, hús, cukormentes étrend) eltekintve csupán a mértékletesség elvét igyekeztem követni, bár még korábban, nagyjából jó húsz éve a testkontroll "dogmái" ivódtak belém. Ebből következett, hogy a paleot mindig a testkontrollal vetettem össze, és bár sok az átfedés, van néhány lényegi különbség. Újra fontossá vált tisztáznom a magam számára, hogy mi lehet a jó út. Ehhez kizárólag a józan eszemre, minimális biológiai tanulmányaimra és a logikára támaszkodom, mert ezek alapján vagyok képes megérteni vagy elfogadni valamit.
A tudományos kutatások - bármily meggyőzőek - számomra - tudás híján - nem értékelhetőek. Mások beszámolói, tapasztalatai viszont annál inkább.
Lezárhatnánk persze a kérdést annyival, hogy nem kell a sok trendi diéta, életmódváltás, az ember egye azt, amit a szülei is ettek, legyen mértékletes, fogyasszon sokféle ételcsoportból, mozogjon és kész. Azok, akiknek ez elegendő, irigylésre méltó helyzetben vannak.
Nekem nem. Leginkább Apu betegsége világított rá, hogy ez nem elég. Egyszerűen muszáj volt valahonnan energiát felszabadítani. Az évek során kevesebb evés és ugyanannyi mozgás mellett felszedett 8-9 kiló is ezt mutatta. Nem arról van szó, hogy megijedtem volna. Egyszerűen arról, hogy fáradtabb vagyok, és hogy fizikai erőnlétem az ápolás mindennapi feladataihoz vagy az aktív kikapcsolódáshoz vagy a korábban napi rendszerességgel végzett futáshoz nagyon-nagyon kevés. Esténként csak beájultam az ágyba. Szóval muszáj volt változtatni.
Ráadásul párom a paleo étrendtől egyre energikusabbá vált, még nagyobb lett a különbség a kettőnk amúgy is nyilvánvalóan eltérő fizikai erőnléte között.
Azt sem mellékesen jegyzem meg, hogy a tágabb környezetemben jó néhány embernek vannak állandó jellegű vagy gyógyszeres kezelést igénylő egészségügyi problémái, noha fiatalabbak nálam. Az allergiákat már nem is említeném. Nagyon kevés emberrel találkoztam, aki az allergiák és a táplálkozás között lát némi összefüggést...
Érdeklődéssel olvastam és olvasom a paleo étrendről szóló könyveket, cikkeket. Személy szerint több alapelvével tudok azonosulni, de van olyan, amivel nem.
Megvalósítani nekem, a szénhidrát-függőnek még nehezebb.
A szénhidrát-függés azonban veszélyes dolog, és mivel a hízásra való hajlam bennem is megvan, így még inkább. Nem vagyok allergiás semmire, így szerencsésnek mondhatom magam, de ez nem jelenti azt, hogy minden jót is tesz.
Megpróbálom rövidebbre fogva összegezni, mire is jutottam: van egy közös pont a paleoban és a testkontrollban, ami eddig is jól működött nálunk: a sok nyers gyümölcs és zöldség fogyasztása és a tejtermékek, cukor illetve a feldolgozott élelmiszerek elhagyása.
Ez tehát maradt így, ahogy van. Arra kezdtem jobban figyelni, hogy hogy a nyers ételek túlnyomóvá váljanak az étkezésemben, így naponta csak egyszer (ebédre) és kis mennyiségben eszem részben hőkezelt ételt, szintén nyers salátával. Abszolút egyetértek azzal az elképzeléssel, hogy valójában minden ételünket nyersen kellene elfogyasztanunk, mert élő sejtek és hasznosítható tápanyagok így maradnak benne. Még akkor is, ha a növényeket, állatokat mindenféle veszélyes anyagokkal kezelik. Más kérdés, hogy mit tudunk nyersen elfogyasztani, és már ez is figyelmeztető jel. Ha valamit nem tudunk nyersen megenni, azt nem biztos, hogy fogyasztanunk kéne.
Mára kicsit megváltozott a véleményem a testkontroll vegán embereszményéről. Azt hiszem, inkább a mindenevőkhöz állunk közelebb, így bizonyos(!) húsok, főleg hal, tojás, zsír helyet kaphat az étkezésünkben. De nem annyi hús, mint a ragadozók étrendjében, mert azok végképp nem vagyunk.
Ugyanakkor rágcsálók sem, hogy gabonafélékkel tömjük magunk, amit jellemzően szintén nem tudunk nyersen megenni.
Vagyis elhagytam egyelőre a gluténtartalmú élelmiszereket, a gabonák közül egyedül rizst (inkább barnarizst) fogyasztok kis mennyiségben.
Elhagytam a paleo által is kifogásolt hüvelyeseket, amik szintén nem esnek jól nyersen (kivéve talán a friss borsót.) Szinte soha nem eszem régi kedvencemet, a krumplit, bár azt gondolom, ezzel majd néha kivételt teszek. Ugyancsak elhagytam a 100%-os, de hőkezelt gyümölcsleveket.
A hidrogénezett (nem hidegen préselt) növényi olajok és margarinok már réges régen elhagyták a konyhát. Kacsa-, liba- és disznózsírt, hidegen préselt oliva- és lenolajat használunk. Eltesszük a tőkehalmáj olaját is, ezt fűszerekkel salátára vagy halas ételekhez adjuk.
Továbbra is figyelek arra, hogy nagyobb mennyiségű hőkezelt szénhidrátot és fehérjét ne egyek egyszerre.
Nézzük akkor, mi kerülhet párommal közös virtuális bevásárló kosarunkba:
Nyers gyümölcsök és zöldségek (kivéve hüvelyesek)
Olajos magvak, aszalt gyümölcsök, mák, kókusz
Gombák
Halak
Tojás
Bizonyos hidegen préselt növényi olajak és állati zsírok
Ásványvizek, teák
(mértékkel nyers húsok, házi készítésű és nem gyorsérlelésű hústermékek: kolbász, disznósajt, szalonna)
(házi készítésű mustár, majonéz, ketchup)
(ecetek, fűszerek, só, szükség szerint méz)
Engedmény:
Páromnak ezen kívül: több hús, néha kávé, barnasör, esetleg csemegekukorica
Nekem ezen kívül: (barna)rizs, néha vaj vagy krumpli kis mennyiségben
Hiszek benne, hogy minden, valamiképp korlátozó étrend (nem éhezésről van szó) jó hatással lehet, mert kisebb mennyiségű és/vagy kevesebb féle ételt kell a szervezetnek megemésztenie. (Ezért fogynak az emberek például a szétválasztó diétákkal is.) Több energiánk marad másra. Tápanyaghiánytól viszonylag ritkán kell tartanunk az európai életszínvonal mellett.
Ugyanígy hiszek a nyers ételekben. Nem csodaszernek vagy trendnek tartom, hanem a normális, természetes étkezéshez történő visszatéréshez, elég, ha csak az élővilágból indulunk ki. Étrendkiegészítők helyett így elegendő vitaminhoz juthatunk, számomra - hacsak nem betegség miatt kapja valaki - a szintetikus vitaminok, készítmények nem túl meggyőzőek.
Hiszek abban, hogy a tej az emlősök újszülöttjeinek bizonyos ideig szükséges táplálására szolgál, nem másra, később nem fogyasztják, főleg nem egyik a másikét. Sok más remek kalciumforrás létezik.
A cukor meg szokás kérdése, de mára mindenki tudja: holt anyag, ráadásul komoly gondokat tud okozni.
A gabonáról már szintén írtam, sokaknak segített a gluténmentes étrend, én is kipróbálom.
Mindezek - ha korlátozásnak is tűnek - nekem nem azok. Egyetlen hiányérzetem a kenyér volt egy darabig, amivel lehet tunkolni, vagy rákenni kedvenc kencéimet. Mára viszont sikerült megfelelő helyettesítőt találnom, a soktojásos - nekem ezért nem kedvenc - paleo kenyerek helyett Gitta remek krékereit és nyers lenmag-kenyerét.
Az utóbbiról bővebben is szeretnék majd írni, nemrég kértem tőle egy kisebb mennyiséget kipróbálásra. Ha beválik, én is szeretném időnként készíteni.
Az eddigi eredményeim biztatóak, nem állítom, hogy a hőség segítségemre lett volna a talpraállásban, de azért többet futok, több az energiám (még ilyen bejegyzésre is futja késő este), szebb a bőröm, és elindultak lefelé az összegyűjtött kilók. Apuval jobban bírom, ha nem is a hegymenet sétákat, de például az emeléseket. Nem állítom, hogy jól esik, viszont újabban nem ébredek reggeli derék- és hátfájásra. Hogy meddig, az majd kiderül. A többit meglátjuk. Soha ne mondd, hogy soha - alapon én sem állítom, hogy mindig így fogok étkezni. De izgalmas kísérlet, és bizonyos elvei már nagyon régen részei az életünknek, ehhez jött csak néhány új, illetve némiképp változott egy-két régi.
Ebbe az étrendbe is szépen illeszkedik jó néhány hagyományos magyar étel, úgy mint a pörköltek, gulyás, káposztás ételek, halászlé, stb.
Joggal kérdezhetitek, mi a helyzet Apu étkezéseivel. Nos, őt az állapota miatt sem akarom korlátozások alá vetni. Étrendje másfél éve a következő:
Reggelije nyers gyümölcs. Ebédje valamilyen számára is könnyebben ehető egy (kis) fogás, pl. főzelék pörkölt feltéttel, rizs vagy krumpli valamivel, néha tésztaféle. Délután 1-2 gyümölcsös pite vagy pogácsa. Vacsora: nyers gyümölcs. Már nem iszik kávét. Nagyon ritkán sört, de inkább sok gyümölcslét fogyaszt. Tejterméket nem eszik. Már nem dohányzik.
Természetesen ettől nem pattan ki az ágyból, mert az agykárosodás nem visszafordítható. De a sok fekvés mellett is leadta jelentős túlsúlyát, állapotához képest meglepő módon bonyolultabb összefüggéseket is képes átlátni, illetve fizikailag igyekszik segíteni a mozdulatokat. Az idegrendszer azonban a betegséggel együtt károsodott. Az akaratlagos vezérlés, a kommunikáció is, de tanulni azért még mindig képes. A gyógyszerek 90%-át elhagytuk, vérnyomása nélkülük is normális. Az ő állapotát inkább az befolyásolta nagyon kedvezőtlenül, hogy a mozgásterápiát rendre elutasította.
Befejezésül elmondhatom, hogy talán ezek után sem lesz unalmas a blogom az olvasóknak, hiszen épp elég alapanyag maradt, amit használhatok, arról nem is beszélve, hogy a több száz hagyományos receptet továbbra is lehet itt böngészni, kipróbálni.
(A nyári képes beszámolót pedig - ahogy időm engedi - hamarosan folytatom.)
