Egyszervolt mangalica

elölről bújok
öreg kabátomba
így most mintha
megöleltek volna
(Röhrig Géza)

Számtalan ötletet kaphatunk arra nézve, hogyan lehet hasznosítani, ízletes új fogássá alakítani a maradék pörköltet. Nálunk ezzel csak az a gond, hogy emlékezetem szerint még sosem fordult elő otthonunkban újrahasznosításra váró pörköltmaradék.

Az is igaz, a pörkölt nem feltétlenül a leggazdaságosabb módja a hús felhasználásának, amennyiben spórolni szeretnénk. Hacsak nem teszünk alá egy jó adag főzeléket, tésztát, egyebet. Mi most nem tettünk. Viszont ez az egyik legzseniálisabb módja a hús elkészítésének (sajnálom is azokat a nemzeteket, akik nélkülözik), ami semmiképpen sem passzol a gyorskonyha irányzatába, egy rendes pörköltet nem lehet ripsz-ropsz összedobni.
Viszont az eredmény bőségesen kárpótolja az elkészítésén fáradozókat - amennyiben szeretik ezt az ételt. Mi közéjük tartozunk. Én a kocsonyásabb marhalábszárból és a bőrös sertéscsülökből különösen kedvelem. Hús, fűszerpaprika, zsír, só, vöröshagyma, fokhagyma, (zöldpaprika, paradicsom.) Kevés víz, ha már zsírjára sütöttük, azaz megpörköltük kissé. Idő, türelem, figyelem. Minden további fölöslegesnek tűnik.

Az így elkészített pörköltből nemigen marad, ha mégis, akkor olyan minimális mennyiség, hogy nekem a konyhában fellelhető legkisebb ibriket kellett befognom a fényképezéshez. Ez esetben a pörkölt legfeljebb 2 in 1 étel lesz, mivel további átalakítás nélkül, a kihűlt maradékot pusztán villával összetörve mennyei kencéhez jutunk, vagyis legkésőbb vacsorára a maradéknak is nyoma vész. (Lehet ezt a krémet tovább gazdagítani zöldfűszerekkel, csípős paprikával, de felesleges.)

Párom a nomádportán kapott egy adag mangalicacombot a szomszédtól, saját vágásból. A hétvégén készítettük el odakint, bográcsban. Már nincs túl meleg, megint nagyszerű az idő a kerti főzőcskéhez.

(Ha még emlékeztek, a pörkölt többféle hagyományos készítési módjáról itt írtam.)

Hozzávalók: kb. 20 dkg mangalicazsír, 1-1,2 kg felkockázott mangalicacomb, 2 érett paradicsom, egy zöldpaprika, 4 nagyobb fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 3 tk pirospaprika, 2 tk só, víz

Elkészítés: A kockára vágott vöröshagymát és zöldpaprikát a forró zsírban szép aranysárgára pirítjuk. Beledobjuk az áttört fokhagymát, és ha már érezzük az illatát, rátesszük a felkockázott paradicsomot. Hagyjuk egy kicsit levet engedni, majd jöhet a hús, fehéredésig pirítjuk. Rátesszük a pirospaprikát és a sót, összekeverjük, és hagyjuk lassan rotyogva főni kb. 3-4 órát. Amikor zsírjára sül, időnként egy kevés (nem túl hideg) vizet adunk hozzá. Akkor jó, ha a hús már puha, és a többi hozzávaló finom, sűrű szafttá alakult.

Ja, és persze abszolút paleo étel, párom egy jókora vegyes salátát kapott a sűrűre főzött húsételhez.

Újabb paleo csemegék

Párom pénteken érkezett meg a nomádportáról, ezúttal a korábbi éveknél rövidebb időt, nagyjából másfél hónapot töltött ott. Viszont kicserélte a ház első oszlopát - sikerült a régihez hasonlót csinálni, és friss meszelést kapott az egész ház, így most már az utcafront fala is fehér, ami korábban halványsárga volt.

Nekem így jobban tetszik, szeretem a vakító fehér házfal és a sötét ablakkeretek, a tető kontrasztját.

Vele együtt a fényképezőgép is hazajött, így sebtében megörökíthettem néhány harapnivalót, ami a napokban készült.

Természetesen itthon kifejezetten paleo menü várta, többek között egy hagyományos húsleves sok hússal és zöldséggel. Elkészült - sokadszor - a mazsolás-mákos sütemény (képen hátul.) Ezt egyébként keserűcsokoládéval is be lehet vonni.
Csináltam egy sós, mandulás kekszet erős paprikával és petrezselyemmel (képen középen), illetve végre nekiálltam Gitta nyers lenmagkenyerének (képen elől.)

Ez utóbbival kapcsolatban annyi kiegészítést tennék, hogy én paradió helyett hazai diót használtam, és sokkal több víz kellett az összeállításhoz, mint amit az eredeti recept említ. Ami az eredményt illeti, az állag, a külső olyan lett, mint Gittáé, viszont az ő kenyere sokkal finomabb. Én ezt azzal magyarázom, hogy egyszerű barna lenmagot használtam, ő pedig az arany lenmagot részesíti előnyben. Legközelebb abból fogom elkészíteni.

A Gitta által megadott mennyiségekből egyébként több, mint 70 dkg, összesen 16 kisebb szelet kenyér lett (szárítás után mérve, természetesen.)

Mindenesetre a nemrég beszerzett egyszerű késes aprítónak nagy hasznát vettem. A házi ételízesítő elkészítése is könnyebb lehet vele.

Ami a paleo csemegéket illeti, mivel nagy mennyiségben olajos magvakat tartalmaznak, természetesen nem lehet egyszerre olyan mennyiséget megenni, mint a hagyományos süteményekből.

Párom születésnapjára pedig (még szeptember elején) egy lenmagos, zöldséges, napon szárított krékert küldtem, amit - fényképezőgép híján - akkor nem tudtam megörökíteni. Talán majd legközelebb.

Receptek:
Mazsolás-mákos sütemény
Nyers lenmag kenyér

Mandulás kréker erős fűszerpaprikával és petrezselyemmel
Hozzávalók (kb. 24 db 5-6 cm átmérőjű krékerhez): 40 dkg mandula lisztté őrölve, 2-3 erős, piros fűszerpaprika, egy csokor petrezselyem (utóbbi két hozzávaló apróra vágva), 8 dkg tisztított vaj (ghí) megolvasztva, 1/2 tk sütőpor, 1/2 tk só, 2 tojás

Elkészítés: a hozzávalókat összegyúrjuk egy tálban, majd hosszúkás hengerré formázzuk, és éles késsel kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk belőle. 180 C fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kissé hűlni (megszilárdulni), mielőtt leszedjük a tepsiről.

A Gömör-Tornai-karszton

Ha átléped a határt a 27-es úton, valami új kezdődik. A szél itt mindig fúj, folyamatosan kergeti a felhőket, átrendezi a napfény- és árnyékcsíkokat a hegyek szoknyáján. Az út és vele együtt a hegyláncok az addigi észak-déli irányból kelet-nyugat felé kanyarodnak, új és új láncolatok kapcsolódnak, amelyek már nem olyan szelídek, mint amilyenek eddig kísérték utadat.

Magasabbak, meredekebbek, zordabbak: mintha egy másik országba érkeztél volna. És tényleg.

Az első, ami szembeötlik, egy magas, sziklás hasadék. Ez Szádelő vagy Zadiel. Ha nem igyekszel sehová, egyszer szánj egy egész napot arra, hogy megmászd itt a hegyet, és fenn sétálhass a hasadék tetején. Hogy onnan nézhess hazafelé vagy messze a világba.

(Na jó, közben megállhatsz egy sztrapacskára az út közepe táján.)

Ha tovább mész, a hegyláncok előtt egy különálló magaslaton megpillantod a tornai várat. Lenyűgöz látvány. Olyannyira, hogy a várból is szeretnél látni mindent. Hol is jársz? Még mindig a Bódva folyó mentén, a Gömör-Tornai-karszton.

Most felkapaszkodsz a várba a szűk, sziklás ösvényen. Szemeddel nemcsak a kilátást, hanem a híres tornai vértövet is kutatod.

Elfáradsz.Leülsz. Megcsodálod a gombákat, a pillangókat, az élet természetes, velejáró, és mégis nélkülözhetetlen dolgait. Azután felérsz. Előbukkannak a falak, az 1357-ben emelt vár történetének morzsái. Ezért jöttél? Talán.

Vagy csak hogy nézz, vagy csak hogy: láss.

(S ha gasztro-élményre is vágysz: van egy kis halászcsárda a várhoz vezető út elején.)