2015. március 16., hétfő

Tavasz - kert - virágos tervek

Új otthonunkba is beköszöntött a tavasz, a hóvirágok után előbújtak a tulipánok levelei. Az egyre több napfény a terveket is újra előcsalogatja. Így például a rózsakert tervét, hiszen végre van saját kertem! Igaz, ez a kert beláthatatlanul nagy, mármint ami az időmet és a szükséges munkát illeti, ezért is próbálom először kicsiben.
A ház közvetlen közelében - a déli tájolású terasz előtt ugyanis 3 kisebb ágyás van. Egyelőre főként idáig érnek a tervek.
Először persze rendbe kell tenni őket, ősszel nem foglalkoztunk vele. Megnézni, mi maradjon, mi kerüljön máshová. A tisztogatást, talajlazítást követően az egyikbe már ültettem is friss zöldeket, amit ténylegesen hiányolunk itt, ugyanis nem kaphatók, a zöldségesek kínálatában sem szerepelnek. Szóval ültettem újhagymát, spenótot, tépősalátát, hónapos retket.
A másikba nagyobb zöldségeket szántam, de ez még meggondolandó, mert van benne néhány díszcserje. Lehet, hogy levendulabokrok kerülnek ide, van is egy, csak nem éppen fiatal. Szeretnék tihanyit, angolt, franciát.
Felfedeztem, hogy a csinos orgonabokron túl, jóval hátrébb van aranyeső (aka ~vessző) is, egy önálló, gyökeres tövet kiástam, és előrehoztam, hogy itt is legyen.

A harmadik - s egyben legnagyobb ágyás - kiemelt jelentőségű, ide kerülnek - reményeim szerint - a rózsák (néhány más növény társaságában). Előkerültek tehát a régebbi rózsakatalógusok, és eszembe is jutott, hogy már régen kérnem kellett volna újakat. Persze egy kezdő rózsakerthez a meglévők is megteszik.

A nem mellesleg hungarikummá lett magyar nemesítésű rózsákkal nem érem be, külföldről is rendelek. Az oka ennek nem csupán a nagyobb kínálat, az egyes fajtákról elérhető sokkal részletesebb információ (!), az erősebb, előnevelt tövek, hanem az is, hogy idehaza a piac inkább teahibridekkel, és többnyire illat nélküli elegáns, divatrózsákkal van tele.
Ettől függetlenül Budafokról sikerült elhozni kivételt képező magyar rózsámat, az Ozorát (nemesítő: Márk Gergely.) A telet konténerben, a padlásfeljáróban vészelte át, de most már szabad földbe került, és mind a négy töve ép. Van némi illata, és klasszikus, tömve telt virágai, bár korántsem olyan erőteljes, mint a Kazanlik (damaszkuszi rózsafajta, erős illattal, a rózsaolaj alapanyaga Bulgáriában, Törökországban), amelyet David Austin kertészetéből rendeltem.
Őt nem volt szívem kiásni a költözésnél, jól meggyökeresedett a budafoki kertben, és minden évben gazdagon virágzik. Remélem, a társasház új és régi lakói vigyáznak majd rá (akárcsak az ottmaradt, termőre fordult, gyönyörű kis fügefámra.)

Szóval én is - másokhoz hasonlóan - olyan növényekre vágyom, amelyek illatosak, bőven és hosszan virágoznak, ellenállók a főbb betegségeknek, időjárási tényezőknek, és a virágjuk telt, sokszirmú.
Ilyeneket English Rose, Old Rose vagy nosztalgia rózsák néven találhatunk.
Érdemes utánuk nézni, hiszem, hogy garantált a szerelem.

Idén csupa illatosat rendeltem, olyan fajtákat, amelyek gazdagon virágoznak és vágórózsának sem utolsók, bár nem ez a fő szempont.
A gyönyörű és tartalmas, rengeteg információt adó, sok-sok estére tervezgetnivalót nyújtó katalógusok többsége egyébként ingyen kérhető (Rosen Tantau, David Austin, Harkness) a kertészetek honlapján, a Peter Beales is nagyon jó, de az bizony 5 fontba kerül.

Ami a virágokat illeti, remélem, hogy itt a blogon nyomonkövethetitek a sorsukat, csakúgy, mint a rózsaszirmok és a levendula későbbi sorsát a konyhában.

3 megjegyzés:

Cserke írta...

Ígéretes tervek, várom, hogy alakul a kerted:) Nálunk az árnyasban nem szeret a rózsa lenni, de a kedvencem nekem is az az igazi, régifajta, nagyon illatos damaszkuszi rózsa, ami nagyanyám kertjében volt.

erős ildikó írta...

Lehet, hogy én is kompromisszumra kényszerülök. Ahová szereném őket, ott rövid a napfényes időszak. Kénytelen leszek hátrébb tenni.

Hanczur írta...

Én a csenevész magyar fajtáknak drukkoltam, és ők indultak be a leghamarabb, és orrhosszal a külföldiek előt tartanak.