Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely |
Lassan elbúcsúznak a gólyáink. Apu már most visszavárja őket... éppen a Kelét olvasom neki (már másodszor). Jó kis regény, és nemcsak a címszereplő miatt, akit egyébként a történetben Bába névre keresztelnek az emberek, név szerint Ribizke és Berti, a piacozásból élő, faluvégi "őstermelők".
Pedig még nehéz elképzelni az őszt, a hűvös hajnalokat, hiszen hosszú ideje a hőségtől szenvedtünk. Múlt vasárnap kicsit megenyhűlt végre az idő, ahogy feltámadt a szél, percről-percre éreztem, hogy én is feltámadok enervált tunyaságomból.
A kert sem túl szép most, hiába a locsolás, a virágok megsínylették a hőséget. Tél végén még azon aggódtam, hogy nem lesz elég napfény a beültetett rózsáimnak, most viszont azok vannak a legjobban, amelyek a legnagyobb árnyékba kerültek.
Kacsáink szépen nőnek, csak nem szeretik a fényképezkedést, a sok kattintásból alig lesz bemutatható anyag.
A szőlő már folyamatosan érik, szeder bőven van, málna kevesebb. A hagymát már felszedtem, szép és egészséges lett, a padláson szárad. Tök is lett bőven, most a paradicsom, a paprika pirul már. A krumplitermés még titok, meglátjuk később, mi van a föld alatt.
Kedves barátunktól különféle növényeket kaptunk ismét, köztük két kis fügét, így talán mégis lesz itt is fügebokrunk vagy fánk, bár azt hiszem, csakis a terasz lehet rá alkalmas, kellően meleg és védett.
A hétvégén megünnepeltük a helyi református templom felújítását, természetesen itt egy ilyen alkalom nem csupán ökumenikus, de az egész falut átfogó, sőt azon túlívelő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése