tag:blogger.com,1999:blog-16143293224268151232024-03-13T19:47:39.670+01:00NAPMÁTKA TŰZHELY - ÉLET ÉS ÉTEL MAGYARORSZÁGONerős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.comBlogger512125tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-85134209070774286962018-07-23T20:50:00.001+02:002018-07-23T20:53:34.344+02:0010 év után - zárszó és újrakezdés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwUgjE3FwW9Hhrf3uKBWzkRtDNT-GH5OLvHPfdBOEQ4ZFmG-NfysIU840UpgslA9HDo9RhB-kD0pF_FvVKD0e3exUtM1pGeFQ9GhjOlAbHnEyBXweXLSpyOxiHK6hU8ghJyFIJUN25nXE/s1600/IMG_8579.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwUgjE3FwW9Hhrf3uKBWzkRtDNT-GH5OLvHPfdBOEQ4ZFmG-NfysIU840UpgslA9HDo9RhB-kD0pF_FvVKD0e3exUtM1pGeFQ9GhjOlAbHnEyBXweXLSpyOxiHK6hU8ghJyFIJUN25nXE/s320/IMG_8579.jpg" width="240" /></a></div>
<i>Veled marad, amihez nem ragaszkodsz. <br />Felfoghatatlan bolygópályán keringve<br />meg-megközelít olykor<br />és olyankor<br />az örömtől fölsír a pillanat.</i><br />
<i>(Fodor Ákos) </i><br />
<br />
Kedves Olvasóim! <br />
<br />
Emlékeztek erre a fenti versre? Sokan biztosan. Úgy döntöttem, hogy ma lezárom ezt a blogot, hiszen az utóbbi pár évben amúgy sem voltam tevékeny itt. Nem bezárom, csupán befejezem, mint egy könyvet. Továbbra is elérhető lesz teljes terjedelmében, hiszen - még számomra is meglepő módon - havonta több ezer látogató fordul meg itt.<br />
<br />
Részben a most is megtisztelő Olvasók miatt, de magam miatt is megmarad, jól esik időnként visszalapozni, újra elolvasni, hogyan is éltünk pár évvel ezelőtt. És persze a sok száz recept miatt is, amik egyrészt keresettek, másrészt néha nekem is segítség ránézni, mit hogy készítettem. Nem is beszélve régi verseimről, írásaimról, az ujjgyakorlatokról, melyek összegyűjtve szintén itt kaptak helyet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Sokat köszönhetek a Napmátka tűzhelynek. Öröm volt, kihívás. Új, ma is tartó barátságokra tettem szert, megtanultam jobban fényképezni. Hogy főzni jobban főzök-e, mint 2008 májusában, amikor az egész elkezdődött, nem tudom, de nem is fontos. (Nem valószínű, mert a főzéshez türelem is kell, nekem meg abból kevés van... ) Jó volt kipróbálni dolgokat, kísérletezni például a kovásszal, a késleltetett kelesztéssel, a virágokkal, aszalással és minden mással.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Életem egy olyan szakaszában fogtam bele, amikor átmenetileg munkanélküli lettem, és így több időm jutott rá. 2008 őszétől azonban már elindult a live-online nyelvoktatás, és persze maradt a könyvelés. Tanítványaimnak külön videóprogramot is szerkesztettem bő egy évig, majd az igazi változást az időbeosztásban Apu betegsége, lebénulása hozta, és onnantól kezdve érthető okokból a konyhai tevékenység, de főképpen annak alkotó, láttatható része teljesen háttérbe szorult. Nemkülönben a munkám jó része. Őszintén meglep, hogy ennek ellenére 2010 tavaszától kezdve is viszonylag sok bejegyzés született.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglp1NUywZQPqhUnlHJVg1ZTvPM199stRoyVpEd_SCmPYBOiXswx8rGmuLPykx-glNj8NNdnq7IlsjPeIAg0jf8A7dmH8epAA2V8kCJ9L_0BZnLFS5n0AqUgGAJNZdrnn4NIkyc5eowcOI/s1600/IMG_8215.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglp1NUywZQPqhUnlHJVg1ZTvPM199stRoyVpEd_SCmPYBOiXswx8rGmuLPykx-glNj8NNdnq7IlsjPeIAg0jf8A7dmH8epAA2V8kCJ9L_0BZnLFS5n0AqUgGAJNZdrnn4NIkyc5eowcOI/s320/IMG_8215.JPG" width="240" /></a></div>
Volt, amikor éppen a konyha jelentett kikapcsolódást, de voltak testi-lelki-szellemi mélypontok is. Részben a betegség okán beszűkült tér és idő szorításában, részben azért, mert sok mindent újra kellett gondolni. S amikor végre megszületett a döntés, hogy vidékre költözünk együtt Apuval, még sokáig meddőnek tűnt a várakozás és lehetetlennek a kivitelezés.<br />
<br />
2013 különösen nehéz évünk volt többszöri műtéttel, sokszori kórházzal. De 2014 őszétől mégis itt vagyunk, egy tágas, szép kertesházban, Apu végre mellettünk, külön szobában, a teraszra nyíló szárnyasajtókkal, hogy a kerekesszékkel könnyebben közlekedhessünk.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
A kert persze sok-sok munkát ad, de örömet is, ahogy arról olvashattatok, rózsákat ültettem már a kezdetektől.<br />
<br />
Az elmúlt években jó néhány autós kirándulást tettünk Apuval, és maradtak a napi séták. Imivel bicajjal fedezzük fel a környéket. Gyönyörű a táj, viszont jópár dolog nem elérhető itt helyben.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Köszönöm, hogy oly sokan követtétek, követitek a sorsunk. Ez lenne hát egy szakasz, egy évtized lezárása néhány sorban, de ígértem újrakezdést is...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8d9QTnJf-3dq22vZ3_N9bhPgN4wMnrJ4ARv1Ho7CIJrXmhyphenhyphenjdgXhLDujI0Ff6WYZ0wVx-DJTw1zFYf06rbS6jFCk1AP2IdO3snGfpatcos0vgwwopm2whcvhHX8jaYkEhzsAu_k3a9KU/s1600/IMG_8093.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8d9QTnJf-3dq22vZ3_N9bhPgN4wMnrJ4ARv1Ho7CIJrXmhyphenhyphenjdgXhLDujI0Ff6WYZ0wVx-DJTw1zFYf06rbS6jFCk1AP2IdO3snGfpatcos0vgwwopm2whcvhHX8jaYkEhzsAu_k3a9KU/s320/IMG_8093.JPG" width="240" /></a></div>
A mi vidéki újrakezdésünkről már írtam, most a virtuális térre gondolok. Folytatom a naplóírást, de ezúttal nem receptek mellé mellékelem... A konyha kevéssé fontos most nekem, a főzés leegyszerűsödött, és az igazat megvallva elegendő számomra mindaz, ami ezen a téren az elmúlt években megvalósult.<br />
Visszatérek valami máshoz, ami korábban kezdődött, mint ez a blog, és soha nem is szűnt meg létezni az életemben, csak sokszor háttérbe szorult. Annyira igaz ez, hogy még a Napmátka tűzhely neve is innen ered, mert a Napmátka műhely előbb létezett, és bár ma az internetes keresők a tűzhelyet találják meg előbb, ez kezdetben csak egy kis leágazása (aloldala) volt a műhelynek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
A Napmátka műhely pedig 2007 óta létezik hivatalosan, de valójában jóval előbb kezdtem el kisgyermekként kézimunkázni, mint főzni.<br />
Ahogy az évek múlnak, egyre erősebb lesz bennem a meggyőződés, hogy bármibe is kezdtem kényszerből vagy kedvtelésből eddigi életem során, az utak újra és újra visszavezettek azokhoz a réges-régi tevékenységeimhez, melyek még nem voltak tudatosan választottak, mégis egyértelműen rámutattak, milyen talentumokat kaptam a Teremtőtől. Igaz, sok idő kellett, hogy felismerjem. És már nem gondolom, hogy ez haszontalan dolog, nem akarom félretenni, mint valami gyerekjátékot, ami a felnőtt létbe nem való és nem is fér. Nem is akarok sokat vállalni, pusztán folytatni, amit mindig is szerettem: fonalakkal, anyagokkal dolgozni, fényépezni. Színek, formák, felületek, fények nyomába eredni...<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxUUDNDMuHIg7X88MkiP88Vr-TLr-NCU3ggGB4YvKWRQ08FGcNZmeTwyUdKs29gwnEqt1v9VNKwXiFiYf-jDSbNqM1TptH2s_BYeHkZBAsQugNlKJ3LUYD6uwOT4vlaVSTwiSSU_Ss_TQ/s1600/IMG_8657.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1091" data-original-width="1600" height="436" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxUUDNDMuHIg7X88MkiP88Vr-TLr-NCU3ggGB4YvKWRQ08FGcNZmeTwyUdKs29gwnEqt1v9VNKwXiFiYf-jDSbNqM1TptH2s_BYeHkZBAsQugNlKJ3LUYD6uwOT4vlaVSTwiSSU_Ss_TQ/s640/IMG_8657.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Napmátka műhely - új bejegyzés (részlet)</td></tr>
</tbody></table>
Ha van kedvetek, kísérjetek tovább ott is, azt ígérhetem, hogy amint itt e blogon nemcsak a főzéssel foglalkoztam, úgy a <a href="https://napmatkastudio.blogspot.com/">Napmátka műhely</a> oldalán sem csupán a kézimunkáról írok majd. Annál is inkább, mert a sokszor megígért, rózsákról szóló bejegyzéseket ott szeretném közzétenni. Továbbra is fotózom a tájat is, vagy még inkább a hangulatokat körülöttünk.<br />
<br />
A kézimunka iránt érdeklődők számára pedig ötletek, tanácsok, minták, kézzel font és festett
fonalak, fonnivaló gyapjú és rózsa, kötés, horgolás és keresztszemes,
magyar juhok, rendszeres naplóbejegyzések és saját fényképek a terveim
között. Gyertek, és nézzetek be, ha tehetitek!<br />
<br />
Köszönöm a Napmátka tűzhely minden kedves Olvasójának az eddigi megtisztelő figyelmet, örömteli alkotást kívánok a jövőre is mind a konyhában, mind az élet bármely teremtő területén!<br />
<br />
Erős Ildikó <br />
<br />
<br />
<br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-78685384045643888702017-05-22T17:33:00.000+02:002017-05-22T17:51:13.778+02:00Utazás térben és időben<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinwQ3IpqU7L_xHKpVNLsWcX3bNwW0HFOdO-An4QpUjnovXnXSLDx1hQMklPo4Ou4lVhfES5lTBOD4NeGO2RzgQgSxrvO7jvpLP4y4G2-rJnMr13lkU78hKD0wsk9SnpJdR2CEHJJlLylo/s1600/pipacs.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinwQ3IpqU7L_xHKpVNLsWcX3bNwW0HFOdO-An4QpUjnovXnXSLDx1hQMklPo4Ou4lVhfES5lTBOD4NeGO2RzgQgSxrvO7jvpLP4y4G2-rJnMr13lkU78hKD0wsk9SnpJdR2CEHJJlLylo/s1600/pipacs.JPG" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pipacsok a 27-es úton, a szögligeti elágazásnál - Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
Hosszú ideje nem írtam már ide, mindig van fontosabb teendő. Hűséges olvasóim talán még emlékeznek rá, hogy 2014-ben a fővárosból egy kis borsodi faluba költöztünk, és azóta itt élünk. A szokatlan és furcsa dolgok egy részéről már írtam, de a fontos az, hogy alapvetően jól érezzük itt magunkat, és páratlanul szép a táj, folyamatosan fényképezem, nem tudunk betelni vele.<br />
Az időmből többnyire arra futja, hogy a képekből párat a Facebook-ra töltsek fel, pusztán azért oda, mert ez a leggyorsabb módja, hogy megmutassak valamit itteni életünkből a rokonoknak, barátoknak - és még a képeket sem szükséges átméretezni. Egy blogbejegyzés sokkal több időt, odafigyelést kíván.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh6qYsaChHQYMCOmWDhrl5wAkicbPw-rmmh95ffF19JI4z_YtS31LF2BifwyD_15fVp2W-OjjP8Leg2H32wbgcXtzmiFKh5nnSdwDo500ir7Yls7NOLuIQA9YvtaJdOYQDrEYRiwaQx6o/s1600/becskeh%25C3%25A1za.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh6qYsaChHQYMCOmWDhrl5wAkicbPw-rmmh95ffF19JI4z_YtS31LF2BifwyD_15fVp2W-OjjP8Leg2H32wbgcXtzmiFKh5nnSdwDo500ir7Yls7NOLuIQA9YvtaJdOYQDrEYRiwaQx6o/s320/becskeh%25C3%25A1za.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Becskeházán, faluszélén</td></tr>
</tbody></table>
Most már nagyon meleg van kint, így benti hűsölésként jól esik az írás. Pici összefoglaló az elmúlt időszakról, s utána jöjjenek: a rózsák! A 2015-ös évről tettem fel beszámolót, 2016-ban pedig jórészt a tanulás vitte el minden fennmaradó időmet, egy amerikai egyetem tanári továbbképzésén vettem részt. Ez a másfél éves képzés a kertre sem hagyott sok időt, de azért tavaly volt sok gyümölcs, főleg meggy, szilva, szőlő és alma. Körte és bogyós kevesebb. Így megint egész télre elláttuk magunkat vermelt és fagyasztott gyümölccsel.<br />
<br />
Apuval is sokfelé kirándultunk, igyekezvén kihasználni a jó időt, mert számára a tél leginkább szobafogságot jelent, noha olyankor is kivisszük heti 1-2 alkalommal legalább. De azért a hosszú téli esték leginkább a kirakóval vagy a tévével telnek számára. Persze az adventi, karácsonyi időszak ennél sokkal színesebb, különösen a hetenkénti gyertyagyújtásokkal.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWqFLTxX8z6btylXG-9o2HAANVC6P2vllRMzrlNKIpwpWNK0lrDLVllTdAX3bm8aF-ki3y_l6DZflmLPaOdf9iw3HZX5H9McOVtMOnCRIiQHNF7k1wUWy_9NktVZfTM9z1ejkwtVham34/s1600/bicaj1.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWqFLTxX8z6btylXG-9o2HAANVC6P2vllRMzrlNKIpwpWNK0lrDLVllTdAX3bm8aF-ki3y_l6DZflmLPaOdf9iw3HZX5H9McOVtMOnCRIiQHNF7k1wUWy_9NktVZfTM9z1ejkwtVham34/s320/bicaj1.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A határ felé</td></tr>
</tbody></table>
Szóval jöttünk-mentünk a jó időben: a Rakaca-tó körül, a Zemplénben, Edelényben és Szendrőben, a tornanádaskai Hadik-kastélynál, a jósvafői Hucul Napokon, a tornaszentandrási falunapon, az edelényi kastélyszigeten és még itt-ott, rövidebb sétákon.<br />
<br />
Imivel kettesben is voltunk téli sétákon a Bódva-parton, bicajtúrákon a környéken.<br />
Így persze nem csoda, hogy a tanítás és az ő munkája mellett a konyha ismét nem játszott főszerepet. Egyszerű ételek készülnek továbbra is, amikben persze több a hazai hozzávaló. Említésre méltó talán az, hogy tavaly ősszel hordós káposztát készítettünk, vagyis káposztát savanyítottunk, aminek nagy keletje lett egész tavaszig.<br />
Jártak nálunk időnként vendégek is, ezúton is köszönjük nekik! <br />
<br />
Vannak még szakmai területen további terveim, de idén szeretném kicsit másra helyezni a hangsúlyt, Ez pedig a ház és a kert átalakítása. No, nem teljesen, de azért jó pár változtatást szeretnék a praktikum és a szépség jegyében. Az év elején a házban kezdtük meg az átalakításokat, egyelőre átrendeztük a két nagy szobát, a bútorokat, készült egy új kis íróasztal nekem házi kivitelben, a fonalaim pedig egy régi, vitrines szekrénybe kerültek. Izgalmasan mutatnak, nyilván kevesen tartanak fonalat vitrinben... Igaz, kézimunkára most sem jutott idő, utóljára 2015 elején fejeztem be egy kis mellényt, és tavaly karácsonyra két egyszerű sapkát készítettem ajándékba. Szeretnék még konyhabútort (egységes igazán sosem volt nekünk), és az előszobába egy szép komódot.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipH1jFAi4oAqGVUcEE4c8zdW4G4SKUtBLFA6VIv4mw7eBdbBvkdPOHRjpzt3n4ImCzXH4XnmNrnycyWgv2bnr6lHCzCPeECuKQDnpX9_236rKMYxJ9Cj0ngpSw7aLBF5rpWlbKv6ldjRc/s1600/becskeh%25C3%25A1za1.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipH1jFAi4oAqGVUcEE4c8zdW4G4SKUtBLFA6VIv4mw7eBdbBvkdPOHRjpzt3n4ImCzXH4XnmNrnycyWgv2bnr6lHCzCPeECuKQDnpX9_236rKMYxJ9Cj0ngpSw7aLBF5rpWlbKv6ldjRc/s320/becskeh%25C3%25A1za1.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kontyostetős ház - Becskeháza</td></tr>
</tbody></table>
A tavasz beköszöntével azonban megint előtérbe került a kert, érthető módon. Zöldfélét keveset ültetek, de a metszéssel, a gyümölcsössel, a füves részekkel van azért munka. Közben vásároltam egy használt, de nagyon jól felszerelt, kényelmes és mutatós túrabiciklit is. Így Imi hozza helyre, és már több kis túrán kipróbáltuk. Idén főleg a határ felé jártunk. Beteg sógornőmért, őt ápoló testvéremért viszont sokat aggódunk, jó lenne, ha egyszer el tudnának jönni hozzánk.<br />
<br />
Ahogy említettem korábban, a kertben is átrendezünk. Kivettünk néhány megörökölt vasállványt és a munkát akadályozó díszkerítést, létrehoztunk egy új virágágyást. Áttelepítettük a japánbirset, és elkészült egy egyszerű kis kerítéselem a ház körüli kert és a hátsó kert közé. A gólyáink ismét itt vannak, emellett sok csirke, kacsa, cinke, rigó, cica lakja a kertet.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLNPo-EYFgEyeUA7AZs5VsiogioPQ9ZSm5jOLFUGxfNiyuGVeLBtsunjKGMfSrG11PLpglNL27mJUo3NC3Sh0Wvmoulwc0PsWIDG_pgY8vD6KEh_dfVslPXVBFg_C1R2yrQ_Q7G1lBFjE/s1600/szenterzs%25C3%25A9bet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLNPo-EYFgEyeUA7AZs5VsiogioPQ9ZSm5jOLFUGxfNiyuGVeLBtsunjKGMfSrG11PLpglNL27mJUo3NC3Sh0Wvmoulwc0PsWIDG_pgY8vD6KEh_dfVslPXVBFg_C1R2yrQ_Q7G1lBFjE/s320/szenterzs%25C3%25A9bet.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szent Erzsébet - magyar rózsa</td></tr>
</tbody></table>
De nézzük a rózsákat! Mi lett a rózsakert tervével?<br />
Akárki akármit mond, a rózsák bizony igényes növények, törődni kell velük. Talán már említettem, hogy ideköltözésünkkor egyetlen rózsabokrot sem találtam a kertben, leszámítva a hátsó kert végében lévő bozótos egy szem vadrózsabokrát.<br />
Volt orgona, aranyeső, lángvirág, tulipán, nárcisz, nefelejcs, pünkösdi rózsa, őszirózsa és egy szép levendulabokor. Így 2015 tavaszán gyors ültetésbe kezdtem magyar és külhoni (angol, német) rózsákkal. A cél a sok és illatos virág volt, amiből bátran lehet szedni odabentre vagy ajándékba is, mert marad a kertben is bőven. Nos, természetesen ezt elérni nem lehet pillanatok alatt. Ráadásul számos tényező nehezítette is a dolgot, beleértve nyilvánvaló hozzá nem értésemet is.<br />
<br />
Először is helyet kellett csinálni a rózsáknak. Bármilyen nagy is a kert, én a ház környékére szerettem volna rózsákat, ezért a meglévő növények elrendezésén változtatni kellett, és az örökzöld tuják, fenyők egyeduralmát is megbontani. Nemcsak terület, de napfény is kellett a virágoknak. Kezdetben ezért túlságosan hátra kezdtem ültetni őket (mondván, hogy a rózsa abszolút fényigényes), később jöttem rá, hogy bizony a rózsák egyáltalán nem kedvelik a magyar nyarak kitartóan perzselő napsugarát. Így, a ház változó fényviszonyaival jobban megismerkedve rájöttem, hogy bizony nagyon jó lesz nekik ott is, ahol csak délután 3-ig kapnak napot, s nem hőgutát. Kicsit furcsa ezt így leírni tudván, hogy bizony az ország egyik leghidegebb pontján élünk.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-Xw80vcDaSRMXWGFaMo6rrBr-1Wfx8ZM8gd9Y4Na-Un0JF7yuUp_qBrwj9BvgtcQnMIYpdL8i6PRQh9u-htpOWZ0qLneLWkY2bnQZxSH5-e0-FJgV7QHpcrHZfucm5cudcouDBPDo_-w/s1600/boscobele.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-Xw80vcDaSRMXWGFaMo6rrBr-1Wfx8ZM8gd9Y4Na-Un0JF7yuUp_qBrwj9BvgtcQnMIYpdL8i6PRQh9u-htpOWZ0qLneLWkY2bnQZxSH5-e0-FJgV7QHpcrHZfucm5cudcouDBPDo_-w/s320/boscobele.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Boscobel és Evelyn - angol rózsák</td></tr>
</tbody></table>
Bevallom, hogy ezért az első ültetés után pár hónappal bizony ki kellett ásnom a rózsatöveket és áthoznom jelenlegi helyükre. Nem lehet mondani, hogy örültek neki. Ráadásul a kert mikroklímája igen szeles. Továbbá kiderült, hogy a ház körül ásva szinte bárhol hatalmas kövekre akadunk kb. fél méter mélységben. Imi elmondta, hogy régen itt így kezdtek az építkezésnek. Így azután ültetni vagy leszúrni, leütni valamit még a háztól jó pár méterre sem egyszerű. A kerítés készítésénél Imi méteres fúrószárakkal fúrta át a földben lévő, már említett köveket.<br />
Arra is rájöttem, hogy a föld bizony elég gyatra minőségű a ház közelében. Akármikor próbáltam ásni, teljesen élettelennek tűnt, sem bogarak, sem giliszták, egyebek nemigen mutatkoztak.<br />
Tehát nem indult egyszerűen, s persze a fiatal tövek sem úgy nőnek, mint a gomba. Úgy kompenzáltam türelmetlenségem, hogy a teraszra is vettem rózsát, amelyek természetesen cserépben, dézsában díszítettek. Áttelelésük vagy a kertbe való kiültetésük azonban nem mindig sikerült.<br />
<br />
Fotók és bejegyzések így elsősorban egy-egy nyíló virágról vagy a terasz rózsáiról készültek. További nehézséget jelentett különösen a legutóbbi, nagyon hideg tél, ami után elég aggresszíven kellett metszeni, és persze a kártevők. A tipikus rózsabetegségektől általában mentesek a rózsáim, leszámítva, hogy a teraszon néha felüti a fejét lisztharmat, vagy más gombabtegség, de csak ha nagyon összezsúfolom a növényeim, és nem szellőznek rendesen. A kertben ezzel sincs probléma. Annál inkább gondot okoztak a tetvek és egyéb állatkák, amelyek a növényből élnek. Különösen azok zavarnak, amelyek a növény leveleit rágják alattomban és nagy tempóban. Így muszáj permeteznem. Próbálkoztam néhány házi készítésű bio szerrel, nem váltak be, nyilván persze nem merítettem ki a lehetőségeket. De meguntam a vacakolást, és az e téren profi David Austin által javasolt terméket használom. No ez sem ijeszti meg hosszú időre a kárttevőket, de azért egész jól bevált.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDWgvevQL_gHU4o2X4fRIH4-p1RNWcYxTzLmfuyW2D7wHV81zhrJX8v_csses_n6ZZcZMq8fd6FRfGbC80TxXjLtHbp0LoY1Mz5lE9jj0sQ-_fqknbcTD4exQtF0k_WmBtgrMJYIYhxYk/s1600/bicaj.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDWgvevQL_gHU4o2X4fRIH4-p1RNWcYxTzLmfuyW2D7wHV81zhrJX8v_csses_n6ZZcZMq8fd6FRfGbC80TxXjLtHbp0LoY1Mz5lE9jj0sQ-_fqknbcTD4exQtF0k_WmBtgrMJYIYhxYk/s320/bicaj.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Májusi útszél</td></tr>
</tbody></table>
És mi a helyzet most? Magam is meglepődöm, ha kimegyek a kertbe. Az idei május végén többszáz bimbó várja a virágzást, a növények szépen megnőttek, egészségesek. Pedig csak 2 éve ültettem többségüket. A tavaszi metszés után szokott módon fellazítottam a földjüket, kerti komposztot és rózsatrágyát kaptak, később fenyőmulcsos takarást a tövek között. Idén eddig kétszer permeteztem őket, ma pedig rózsatápot adtam nekik. Úgy tűnik az idő és törődés már most megtette hatását. Összesen 21 rózsatő van most a kertben, teahibrid, angol bokorrózsa, futórózsa, történelmi rózsa vegyesen. Nem látok különbséget a fejlődésükben, amikor gondom volt velük, minddel volt, most, hogy szépek, mind szép.<br />
<br />
Az illat még kérdés. Igyekeztem a legillatosabb rózsafajtákat választani, eddig mégsem volt átütő az élmény. Talán a kert mikroklímája vagy a viszonylag kevés virág miatt? Közelről igen, de tisztes távolból semmi különös. Meglátjuk. Mindenesetre remélem, idén lesz már módom gazdag virágzást megörökíteni, és talán itt is tudok majd írni a különböző fajtákról.erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-164093709559349842015-12-31T16:03:00.001+01:002016-01-02T14:49:06.508+01:00Visszatekintő<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgU18EZ0XBHPLMaTi259a8wfQZ0fyJmJT3fVcq7clAQHYc6uyIoycZlKl4eLs9itL0PPkaYrk6gO1kLG5qe1bWFbBP3fvcpN1Kwgt24N1zLffVj8uULQX-tgEZucqGqmHGFifsWp2Pn5Wk/s1600/fa2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgU18EZ0XBHPLMaTi259a8wfQZ0fyJmJT3fVcq7clAQHYc6uyIoycZlKl4eLs9itL0PPkaYrk6gO1kLG5qe1bWFbBP3fvcpN1Kwgt24N1zLffVj8uULQX-tgEZucqGqmHGFifsWp2Pn5Wk/s1600/fa2.JPG" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hó helyett idén is dér szikrázik a fákon - Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<i>"Talán fel tudják építeni, ha majd a Gyermek elharácsolta tőlük ostobaságukat és gyengeségüket."(Fekete István)</i><br />
<br />
Megint elszaladt egy esztendő. S mivel a szilveszteri bulizás, ricsaj nem az én világom, inkább összegzem, mi minden is történt idén.<br />
<br />
<b>2015</b><br />
<b>Január</b><br />
Az év eleje hideggel és betegségekkel indult: sógornőm már az ünnepeket is kórházban töltötte nagyon súlyos állapotban, így a teendők, gondolatok körülötte jártak, a születésnapi csomagot is a betegágyon vehette át. Ápolása közben öcsém is lebetegedett. Sokáig bizonytalan volt minden.<br />
<br />
<b>Február</b><br />
A legszebb téli képeket ekkor készítettem, mindent betakart a hó. <br />
<br />
<b>Március</b><br />
Elkezdtük a kert, a terasz kitakarítását, a metszést, rózsákat rendeltem, kitettük a tesóméktól kapott kis etetőt. Ástunk, ültettünk zöldségeket, Imi mélymulcsba vetette a krumplit. Sógornőm hazajöhetett a kórházból.<br />
Sajnos a télen legyengült immunrendszernek és saját hanyagságomnak köszönhetően egy súlyos szemfertőzést majd gyulladást kaptam, így elkezdődtek az edelényi utak. A hideg böjti szelekre emlékszem, meg hogy alig látok valamit, ahogy az állomásról a rendelő felé igyekszem.<br />
Így a fiúknak is több közös programjuk lett otthon: Imi tornáztatta, etette, tette-vette Aput azokon a napkon, amikor nekem mennem kellett.<br />
<br />
<b>Április</b><br />
Az edelényi utak mellett, amennyire bírtam, folytattuk a rózsaültetést, a kert szépítését, további haszonnövények ültetését. Imi a baromfiudvar javításán dolgozott. Nagy örömünkre, és Apunak folyamatos látnivalót adva, megérkeztek a gólyáink. A hónap végén a fővárosból is voltak vendégeink: nagybátyámmal, nagynénémmel ünnepeltük összevontan a tavaszi születés- és névnapokat, anyósom és apósom társaságában. Apu bemutatta nekik a gólyáinkat.<br />
<br />
<b>Május</b><br />
Szépen gyarapodtunk: kiscsirkék születtek és kiskacsákat kaptunk, az utóbbiakkal való törődés sok időt vitt el, de még több örömet adott. A terasz megszépült, elkezdtek nyílni az első rózsák. <br />
<br />
<b>Június</b><br />
Befejeződött a szemem kezelése, bár egy alkalommal még volt visszaesés később.<b> </b><br />
A kert, a terasz tündökölt, tele voltunk virággal. Epret, meggyet szedtünk. Sajnos a sógornőm megint kórházba került, most rövidebb időre. A lángvirág ekkor kezdett nyílni, majd kitartóan folytatta október végéig. Vásárban is voltunk, felakasztható kaspókat vettem, Imi fűkaszát, Apu rövidnadrágot kapott. (Idén nyáron újra hajlandó volt könnyű, nyárias ruhákat viselni az állandó melegítő helyett, sőt a teraszon még lábfürdőt is vett.)<br />
<br />
<b>Július</b><br />
A nagy melegre emlékszem leginkább, de ha nem volt hőség, Apuval sokszor megfordultunk Szilason apró-cseprő ügyeinkben. Az alacsonypadlós járattal mentünk és gyalog jöttünk visszafelé, ilyenkor többnyire a teraszon ebédelt.<br />
Néhány szőlőfajtánk már ekkor elkezdett érni, folyamatosan szedtük a szedret, egy jó része a fagyasztóba került.<br />
<br />
<b>Augusztus</b><br />
Az áramszolgáltató ekkor kezdte cserélni a betonoszlopokat a faluban, ami szeptemberre is áthúzódott, összességében több, mint kétheti kiesést okozva a munkában, és még a fagyasztó, a hűtők tartalma miatt is aggódhattam.<br />
A növények már megsínylették a meleget, leszámítva a kitartó lángvirágot. <br />
A hónap végén elbúcsúztunk a gólyáktól, pár napig még visszajártak a Bódva mellől a közeli fészekre pihenni. Apuval újra elolvastuk a Kelét a teraszon.<br />
A baromfiak nagyobb szabadságot kaptak: csirkék, kacsák szaladgáltak az udvar teljes területén.<br />
A református (műemlék)-templom felújítását ünnepeltük.<br />
Elkezdtem egy nemzetközi tanári továbbképzést. Jövőre folytatódik.<br />
<br />
<b>Szeptember</b><br />
Megünnepeltük egyéves ittlétünket.<b> </b><br />
Imi munkájáért cserébe tíz nagy szalmabálát (gurigát) kaptunk, így folytatódhatott a mélymulcsos terület bővítése, és a téli alom is biztosítva volt a baromfiudvar lakóinak. Szintén munkáért kapott cserébe többször gabonát, takarmányt, így arra sem kelett költeni. Júniustól folyamatosan hordták lovaskocsival a következő télre való fát, így azzal is akadt munka. Közben elkezdődött a körte, alma, a krumpli begyűjtése.<br />
Gyönyörű kiscicák születtek, de sajnos két hónap után a szomszéd kutyus végett vetett ígéretes életüknek, mint kiderült, sajnos néhány baromfi eltűnésének is ő álhatott a hátterében. Hiába a folyamatos kerítésjavítás, mindig csinál magának utat. Nem hibáztatom: alig van szabadon, így ösztönösen gyűlöl minden szabad állatot. (Azóta új láncot, nyakörvet kapott, és még jobban figyelnek a gazdik...sajnos több szabadságot - különböző okokból - nehéz lenne neki biztosítani.) <br />
<br />
<b>Október</b><br />
Továbbra is szedtük a kerti gyümölcsöket, zöldséget, diót, részt vettünk a Szent Mihály-napi tűzgyújtáson.<br />
A korai hideg miatt már ekkor bevittem a terasz növényeit téli szállásukra, visszavágtam a lángvirágot, az őszirózsák viszont ekkor kezdtek nyílni.<br />
Befejeztem egy korábbi, Business English tanári képzést. Új, közös oldalt indítottam haladó tanítványaimnak.<br />
A hónap végén megünnepeltük Apu születésnapját. Nagy változást hozott őszi-téli mindennapjaiba, hogy sikerült olyan számítógépes játékot találni, amivel képes újra játszani, sikerélményt szerezni. Ehhez fontos szempont volt, hogy jól látható legyen a játéktér, ne kelljen időre csinálni, ne igényeljen gyors egérkezelést, ne legyenek bonyolult, észben tartandó szabályok. Ehhez képest azért voltak kétségeim, főleg a szeme, a keze miatt, és tartottam tőle, hogy ha a karjával nem támaszkodhat (mert az az egér mozgatásához kell), akkor hamar elfárad majd a székben. De órákat eljátszik és egyre ügyesebb az egérrel, bár néha vannak összezörrenéseik.<br />
Amikor játszik, látom azért, hogy mi az, ami tiszta az agyában és mi az, ami nehézséget okoz, noha a kivülállónak pofonegyszerűnek tűnik.<br />
<br />
<b>November</b><br />
A hónap temetőlátogatással, a sírok rendbetételével indult. Később Apuval voltunk az Idősek napján. Még mindig volt betakarítandó gyümölcs a kertben, a későn érő fajták. Mint kiderült, csak egy része télálló azoknak a fajtáknak, amelyeket annak gondoltunk, de azért sikerült belőle raktározni télre.<br />
<br />
<b>December</b><br />
A hideg ellenére sokat jártunk a Bódva-parton, három alkalommal késő este is. Először az ember azt sem látja, hová lép, meg kell találni a töltést,
tartani az irányt, olyan sötét van ott. Azután megszokja a szemünk, és
van néhány tájékozódási pont.
Milliárdnyi csillag odafenn, s ilyenkor már inkább zavaró egy-egy
mesterséges fényforrás (távoli lámpa vagy autó), mert csak elvakít. De
azért nekem (városinak) jó, hogy érzem a civilizációt is körülöttem, kivehetők
Komjáti, Tornaszentandrás, Bódvaszilas és Bódvarákó fényei.<br />
Eljártunk Apuval az adventi gyertyagyújtásokra, és karácsonyra azért főztem-sütöttem is (év közben nagyon keveset), háromnapos előkészület után anyósom, apósom és Irénke is részt vett ünnepi ebédünkön. Apu a filmek, enni-innivaló mellet újabb játékot kapott: gépen kirakható puzzle-t.<br />
Sógornőm megerősödött, öcsémmel együtt vidám karácsonyi fotókat küldtek. <br />
Szépkorú autónk levizsgázott. Elővettem a kézimunkát. Újraindult a téli filmklub a faluban.<br />
A cicák itt gyülekeznek reggelente és koradélután, 4-5 macska is bejön, hátha kap valamit.<br />
<br />
<b>Mi történt még?</b><br />
Hát mindennek hátterében természetesen dolgoztunk: Imi javított, fát vágott, fűtött, állatokat etetett, Apuval foglalkozott vagy éppen főzött, autót és villanyt szerelt (átfűzte az egész házat, kihasználva a hosszabb áramszüneteket.) Ha Irénke elutazott pár napra, az ő állataival is foglalkozott.<br />
Én tanítottam, fordítottam, Apunak segítettem, ügyintéztem például a gyámhivatalban vagy futni mentem. Voltunk még pár rendezvényen a faluban, jótékonysági koncerten, misén és istentiszteleten, a katolikus templom felszentelésének (bocsánat: nemtudomhányadik) évfordulóján, sétáltunk sokat Apuval. Sokszor jött anyósom, apósom, Jánosék Miskolcról. Itt járt nálunk többször néhány falubeli rokon, barát, Irénke, Jolika, Edit, Feri, Mari néni, Magdiék. Gyakran benézett Péter (a lelkész), néha Péterkét is hozta vagy együtt mászkáltak Imivel ide-oda. Szilasi Nóra barátnénk is többször meglátogatott minket szebbnél-szebb növények és gasztroajándékok kíséretében. Tőle kaptuk a fügéinket is, melyek - remélem - szépen megnőnek majd (jobb hely híján a teraszon.)<br />
Néhány ház is gazdára talált a faluban, így a velünk szemben lévő, valaha csinos, de öreg kis porta is jó kezekbe került, elkezdődött a felújítása.<br />
Viszonylag keveset olvastunk idén Apuval, jobbára novellákat, és Fekete István félbemaradt (bérmafia által befejezett) regényét, a Magaslest.<br />
Én azért több könyvet forgattam, de ez másokat nem érdekelt (nyelvkönyvek, módszertan, kertészeti és kézimunka könyvek.)<br />
Tévét nem néztünk, leszámítva a menekültválság híreit és év végén a Fölszállott a páva vetélkedőt, utóbbi nekem nagy-nagy élmény és öröm volt, most az ünnepek alatt az ismétléseket is megnéztem.<br />
Filmek: A nagy füzet emlékezetes marad, a Fehér Isten kevésbé, azt még nem tudom hová tenni.<br />
<br />
<b>Ami terv maradt:</b><br />
Sok-sok kézimunka... de talán még a télen...<br />
A kerítés, amit az udvar és a hátsó kert közé szeretnék.<br />
A rámpa tetejének szebbé és praktikusabbá tétele.<br />
Öcsémék látogatása itt - nagyon várjuk őket! <br />
<br />
Szilveszter napja van. Egyik kedves barátunk nevenapja. Az idő majdnem, mint tavaly. Szikrázó hideg, hó nincs, csak dér, -12 fok.<br />
<br />
Azt hiszem, ismét van miért hálát adnunk. <br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-75566738324248226522015-11-08T20:41:00.000+01:002015-11-08T20:41:48.570+01:00Ezerarcú ősz<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyIG7NopFfHbTu-yoMAo2O0yWGj-AhdOu-FEvyaqyyZaPvobZUumoGZN_dKTwZIZIAwwLQEV2rCKDqufEOt7_wmUt2sE52DFCHZuyjLXxgRm_08P_U6yP1n00m6dPJhRTDXRwK2dm4sxs/s1600/november.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyIG7NopFfHbTu-yoMAo2O0yWGj-AhdOu-FEvyaqyyZaPvobZUumoGZN_dKTwZIZIAwwLQEV2rCKDqufEOt7_wmUt2sE52DFCHZuyjLXxgRm_08P_U6yP1n00m6dPJhRTDXRwK2dm4sxs/s1600/november.JPG" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
<br />
Kicsit sajnálom, hogy kevés kép kerül fel ide, egyszerűen az idő hiánya miatt. Annyi mindent csinálok egyszerre, miközben jópár dolog elmarad, s még mennyi-mennyi tervem is van. Pedig aranyszín képek is születtek október végén - amikor már nem is hittük, háromhetes eső és sár után, hogy a táj mást is mutat még, mint szürkét és fakóbarnát. Koratél lett, begubódzós. Azután mégis aranyban ragyogott a táj pár napig, amíg még volt levél a fákon. Most már alig akad. Mégis gyönyörű ez a kép. Reggelente vastag dér és csend üli meg a kertet, a Bódva-partot. Szeretem ezeket a színeket is. A kékek és zöldek nem harsány, meghatározhatalan árnyalatait. A fák bizonytalan lenyomatait a távolban.<br />
<br />
Apuval tegnap az Idősek napján voltunk. (Ilyenkor macerás az elkészülés, a rengeteg ruha fölé még takaró is kerül és prémes lábzsák a kerekeszékbe. Mire elkészülünk, én már fürdőruhában is ellennék.)<br />
Élvezte a műsort, a korosztálya zenéit, és egyik kis helybéli tanítványom is szavalt. Hoztunk haza süteményt, ajándékcsomag is volt, és jó kis marhapörköltet kaptak a szépkorúak. Ő ott nem tudja szépen megenni, de mégis összekészítik neki, itthon elboldogulunk vele.<br />
<br />
A kertre most kevesebb az időm, a tél előtti takarítgatást éppen csak elkezdtem, s még október végén bevittem a teraszról a növényeket. Éjjelente fagy van a völgyben, és nap közben sem mindig száll fel a köd.<br />
A teraszon azért nagy az élet, a két kiscica egyre bátrabban veszi birtokba és fedezi fel.<br />
<br />
A szobában pedig a cserépkályha árasztja hátam mögött a meleget, miközben éppen a gépnél dolgozom. Végre leadtam megint egy TED-fordítást, előszedtem újra a kézimunkát, s talán a tanítványoknak is sikerül újabb ötletekkel egy közösségi, kicsit dinamikusabb, érdekesebb, online tanulási felületet biztosítani. Közben szorgalmasan tanulok is, ősztől beindultak a tanári továbbképzések. Tudom, sokan vitatják a mai technológia létjogosultságát, eredményességét az oktatásban. Ki-ki azt gondol, amit akar, nekem kifogyhatatlan lehetőségeket jelent, hogy otthonról, Apu mellől nem kimozdulva tudok ennyi mindenben részt venni.<br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-893953978521177202015-09-21T13:59:00.003+02:002015-09-21T19:11:42.477+02:00Változó idők<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK8FV4VMyKMEfV5cQRboYY0rTh5KJrl92OEOIWw7uM-0N2KZPQIKec5X5JH91KELfQmm4s_w4eNbA-xBHMkA_IIqMw62XR_V4Psw2NBobb9XuaMJ30jIQuwlLXGw4rnVjZKNmOvh42R00/s1600/autumn1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK8FV4VMyKMEfV5cQRboYY0rTh5KJrl92OEOIWw7uM-0N2KZPQIKec5X5JH91KELfQmm4s_w4eNbA-xBHMkA_IIqMw62XR_V4Psw2NBobb9XuaMJ30jIQuwlLXGw4rnVjZKNmOvh42R00/s1600/autumn1.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
Szeretem ezt az átmenetet a csípős éjszakákkal az ősz felé, noha menthetetlenül szembe kell nézni majd a rövidülő napalokkal, az egyre kopárabbá váló kerttel, és a mögötte leskelődő téllel.<br />
Mégis, ilyenkor megmozdul minden, változik: a hőség nyomasztó monotóniája után ismét megéled a világ. Jöjjön hát az arany ragyogás, az őszi fényünnep, a színes pompa!erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-54220653325484319582015-09-03T21:18:00.000+02:002015-09-04T21:03:43.144+02:00Rózsakert - őszelő<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYvEr5a4Cr_5xbxUUvQdg2m4IJOsXvLotqhccPwALQSJjRiUlIT_FRsN8-esTAG8AQ_Lv792JKO6VHPIR3th6B-iVJVcO-GUSvxi2a-_2MnPZhwQGCKOS1pLAANICTw4ro9jKIZp2J36Y/s1600/chippendale1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYvEr5a4Cr_5xbxUUvQdg2m4IJOsXvLotqhccPwALQSJjRiUlIT_FRsN8-esTAG8AQ_Lv792JKO6VHPIR3th6B-iVJVcO-GUSvxi2a-_2MnPZhwQGCKOS1pLAANICTw4ro9jKIZp2J36Y/s1600/chippendale1.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rosa Chippendale / Duchess of Cornwall - Fényképek: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
Majd egy éve, hogy ígéretet tettem rá: szépen lassan bemutatom kertem (és teraszom) rózsáit, de mindeddig inkább csak képalbumokat töltöttem fel különböző közösségi oldalakra - egyszerűen mert az időből ennyire futotta. Most azonban nekikezdek egy olyan virággal, mely illata, színe, gazdag virágzása és formája okán is sokak csodálatát kivívta - azt hiszem joggal.<br />
Idén a harmadik nagyobb virágzását éli, az első májusban, a következő júliusban volt, s most ismét tele van bimbókkal, illetve már kinyílt virágokkal.<br />
<br />
Színe alapvetően barackvirág, de lazacrózsaszín, illetve időnként narancs, sárgás, halványrózsaszín árnyalatok is jellemzik. Jó látni, hogy az egyes tónusok nem csupán a bimbótól a teljesen kinyílt virágig változnak, de az időjárástól, az évszaktól, a kert klímájától függően is.<br />
Én most kifejezetten szeptemberi képeket választottam, de egészen más, csodálatos színvilágú képek születtek ugyanerről a virágról májusban, talán egy tavaszi bejegyzésben azok közül is válogatok.<br />
<br />
És akkor jöjjenek a korántsem száraz adatok a növényről:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg302Kh9AHga76fJ3GOq-VhVE0Ra32Pvr9Ivh051DaEJcMrnfUIkaHz1r5FpWTc1GosQfhVRazMWnr9KuohcQ31yWB_6G687E3n_UQug0RMlCTUiWuom3tZQV2aVYfO34IaJrqPvFXphok/s1600/chippendale2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg302Kh9AHga76fJ3GOq-VhVE0Ra32Pvr9Ivh051DaEJcMrnfUIkaHz1r5FpWTc1GosQfhVRazMWnr9KuohcQ31yWB_6G687E3n_UQug0RMlCTUiWuom3tZQV2aVYfO34IaJrqPvFXphok/s320/chippendale2.jpg" width="240" /></a></div>
<i><b>Név</b>: Rosa Chippendale / Duchess of Cornwall / Music Hall / Ali Mau</i><br />
<i><b>Nemesítő</b>: Rosen Tantau 2005</i><br />
<i><b>Szín</b>: barack / lazacrózsaszín</i><br />
<i><b>Virág átmérője</b>: 8-10 cm </i><br />
<i><b>Levélzet</b>: fényes, középzöld</i><br />
<i><b>Illat</b>: közepesen erős, édes-gyümölcsös</i><br />
<i><b>Csoport</b>: nosztalgia-teahibrid</i><br />
<i><b>Fagytűrés</b>: 6b-9b zóna</i><br />
<br />
Megjegyzések: mivel ezt a rózsát a teraszra szántam, fontos szempont volt - több másik mellett - hogy alkalmas legyen cserépben való nevelésre. A kb. 180-190 cm magas, kúp alakban (cone) nevelt növényt egy háromágú pergola támasztja, és az egyik oszlopunk mellé helyeztem el, amihez szintén rögzítettem. Idén ez bevált: a nagyobb viharok idején sem kellett eltávolítanom vagy védettebb helyre tennem.<br />
Permeteznem viszont kellett, illetve kétszer kapott szilárd rózsatápot és friss földet, néhányszor pedig folyékony tápszert.<br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-82600658516154993942015-08-22T20:52:00.000+02:002015-08-24T21:28:08.450+02:00"Készüljetek!"<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: normal;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy6XbU0js1aNzaCYD22UqTF0tnBF4fmkGamfN84TU7J8hE6vcZ1CaS7fMHjPCla2LEi-KLNmz8Ev9M1EJzmfqm_mUlpo0Mn6xnFpNPVufiB4IiVev69DUxMXwGEOxEqyBahH8v71sxLK8/s1600/golya07k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy6XbU0js1aNzaCYD22UqTF0tnBF4fmkGamfN84TU7J8hE6vcZ1CaS7fMHjPCla2LEi-KLNmz8Ev9M1EJzmfqm_mUlpo0Mn6xnFpNPVufiB4IiVev69DUxMXwGEOxEqyBahH8v71sxLK8/s1600/golya07k.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fényképek: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<i>Kele nem szállt le többé az udvarra. Már hajnalban kirepültek a rétre. Vadásztak, jóllaktak, pihentek. A felhők irdatlan magasságból látták, hogy a távoli falvak felett is megvillannak a gólyaszárnyak. </i><br />
<br />
<i>A réten aztán lekaszálták a sarjút is, a költözők fogytak, a maradók pedig hangosabbak és felszabadultabbak lettek, mint a házigazda, ha búcsúznak a nyaraló vendégek. </i><br />
<br />
<i>Megcsendesedett a kert meg a nádas. A mezők és erdők mintha lehajtották volna fejüket. Mintha egyetlen sóhajtó alkony lett volna az egész világ. </i><br />
<br />
<i>Az éjszakák újra végtelenek lettek. A csillagok alatt ismerős szárnyak sziszegtek, suhogtak. </i><br />
<br />
<i>A három gólya áll a kémény mellett. Hallgatja a vándorlás ismerős hangjait. Hallgatja az éjszakát, melyben tüzet rakott már a vágy a távoli tájak és utak sóvárgásából. Most még csak hárman vannak, de a csapatösztön végtelen szálai rendeződnek már, erősödnek, és minden gólya minden gólyát érez, múló testén túl az ősszületés ösztönében és törvényeiben. A messzeségnek könyörtelen, fájdalmasan édes hívogatása ott suhog a levegőben. Egyetlen szava van csak, ami nem szó, nem fény, nem hang, neve nincs, mégis több, mint az ember kőbe vésett és elfelejtett emlékei. </i><br />
<br />
<i>– Készüljetek! </i><br />
<br />
<i>(Fekete István: Kele - részlet) </i><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb736ARaioF4vYUyvs7Qx8W2AEL-ZyLA57FxgDHer_LrkbwhCpmtj1UHdqODHqaPHDMSbQV-3Bv0z1tMn8SKcTHSqdxnj0JEmBzwGROFiMd3zrLi4olpWyDR4olwq-DMcDXFHQ_p-0jLo/s1600/golya1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb736ARaioF4vYUyvs7Qx8W2AEL-ZyLA57FxgDHer_LrkbwhCpmtj1UHdqODHqaPHDMSbQV-3Bv0z1tMn8SKcTHSqdxnj0JEmBzwGROFiMd3zrLi4olpWyDR4olwq-DMcDXFHQ_p-0jLo/s200/golya1.jpg" width="150" /></a>Búcsúzunk, talán a nyártól is... Kelétől és Bábától (a kisebb képeken), reméljük, csak tavaszig... Ők maradtak legtovább, a falu többi gólyája az ifjakkal együtt már útnak indult. Ma ők is követték a csapatot.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqT56cs0L-aa1fj10GHuCm7HjH6VhPX_bMOE5go__PDK9smJ3EbJx8VzkkRyOKBOrXdYW75nRK8TfGe3xZ5UTY7pm_XqPwCFpY9TuYjePtu0m4zWJ0i9WAS0PgKXI8ZjvKfnXa9yW0RKQ/s1600/golyaink.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqT56cs0L-aa1fj10GHuCm7HjH6VhPX_bMOE5go__PDK9smJ3EbJx8VzkkRyOKBOrXdYW75nRK8TfGe3xZ5UTY7pm_XqPwCFpY9TuYjePtu0m4zWJ0i9WAS0PgKXI8ZjvKfnXa9yW0RKQ/s200/golyaink.jpg" width="150" /></a> erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-78739362847474768072015-08-18T07:19:00.001+02:002015-08-18T07:23:16.062+02:00Augusztus a kertben<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihXikyygcRUaBn1A__qMC3gjeKIPbNK1WUS8sBzwZ0Mtx5ewpF8ok5zrhj83PcLy0Zr_yk-tFL_fyj5ofdWCnneh3fN0NTiyDan4tuvdpYHLGTSEM6yz68dGI4n5xMeo1NznUMpnG2UnA/s1600/kacsaportre2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihXikyygcRUaBn1A__qMC3gjeKIPbNK1WUS8sBzwZ0Mtx5ewpF8ok5zrhj83PcLy0Zr_yk-tFL_fyj5ofdWCnneh3fN0NTiyDan4tuvdpYHLGTSEM6yz68dGI4n5xMeo1NznUMpnG2UnA/s1600/kacsaportre2.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
<br />
Lassan elbúcsúznak a gólyáink. Apu már most visszavárja őket... éppen a Kelét olvasom neki (már másodszor). Jó kis regény, és nemcsak a címszereplő miatt, akit egyébként a történetben Bába névre keresztelnek az emberek, név szerint Ribizke és Berti, a piacozásból élő, faluvégi "őstermelők".<br />
<br />
Pedig még nehéz elképzelni az őszt, a hűvös hajnalokat, hiszen hosszú ideje a hőségtől szenvedtünk. Múlt vasárnap kicsit megenyhűlt végre az idő, ahogy feltámadt a szél, percről-percre éreztem, hogy én is feltámadok enervált tunyaságomból.<br />
<br />
A kert sem túl szép most, hiába a locsolás, a virágok megsínylették a hőséget. Tél végén még azon aggódtam, hogy nem lesz elég napfény a beültetett rózsáimnak, most viszont azok vannak a legjobban, amelyek a legnagyobb árnyékba kerültek.<br />
<br />
Kacsáink szépen nőnek, csak nem szeretik a fényképezkedést, a sok kattintásból alig lesz bemutatható anyag.<br />
<br />
A szőlő már folyamatosan érik, szeder bőven van, málna kevesebb. A hagymát már felszedtem, szép és egészséges lett, a padláson szárad. Tök is lett bőven, most a paradicsom, a paprika pirul már. A krumplitermés még titok, meglátjuk később, mi van a föld alatt.<br />
Kedves barátunktól különféle növényeket kaptunk ismét, köztük két kis fügét, így talán mégis lesz itt is fügebokrunk vagy fánk, bár azt hiszem, csakis a terasz lehet rá alkalmas, kellően meleg és védett.<br />
<br />
A hétvégén megünnepeltük a helyi református templom felújítását, természetesen itt egy ilyen alkalom nem csupán ökumenikus, de az egész falut átfogó, sőt azon túlívelő.erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-53681664513056311912015-07-10T15:25:00.002+02:002015-07-10T20:46:50.319+02:00"És csak csudálkozunk az életen"...<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqZcj54cIyQhNylIvai9HqqeWGCvm7H6pxe8k5jmSYCnKDmmTauqVfG5L1QYOYxy7k_Chjf48Z3YDexIuCSeIRlHbCNMvWeCwDbRHHr1MOWF99ImjGr_fYZy6FhCVycv_UvE2Fqgic3as/s1600/kacsa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqZcj54cIyQhNylIvai9HqqeWGCvm7H6pxe8k5jmSYCnKDmmTauqVfG5L1QYOYxy7k_Chjf48Z3YDexIuCSeIRlHbCNMvWeCwDbRHHr1MOWF99ImjGr_fYZy6FhCVycv_UvE2Fqgic3as/s1600/kacsa.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Négyen a Szépségek közül: kiskacsáink / Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
Jó darabig fontosnak tartottam, hogy e blogon gasztro-vonatkozású bejegyzések szerepeljenek, lévén ez egy gasztroblog. Már ha az. Annak indult ugyan 2008-ban, de azóta sok minden változott - én is. Mások lettek a fontos dolgok, hosszan sorolhatnám az okokat, de értelmetlen lenne, és mindegy. Azt gondolom, hogy soha nem volt ez az oldal színtiszta receptgyűjtemény (az alcíme sem erre utal), de mivel az enyém, már nem is erőszakolom magamra ezt a kategóriát. Az a tény pedig, hogy az elmúlt évek alatt jónéhány gyűjtőblog is felvette a bejegyzéseimet előzetes jelzéssel vagy anélkül, szintén nem kötelez, nem én kértem.<br />
<br />
Többször leírtam már, hogy a konyha, a főzés nem játszik olyan jelentős szerepet az életemben, mint régen, s bár jó ötletekre továbbra is vevő vagyok néha, étkezésünk egyszerűsödött. Sajnálom is rá a csekélyke időt, ami a munka és a napi teendők mellett marad. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg már a gasztroblog és az online receptgyűjtemény, nekem pedig a kézimunka sokkal fontosabb. Az is igen időigényes tevékenység, nem is vagyok túl aktív (sokszor csak késő ősszel, télen kerül elő a kinti teendők felszabaduló idejére - amikor viszont kevés a természetes fény), tehát értelmetlen szerte-széjjel szórni az értékes időt.<br />
<br />
Fényképezőgéppel kattintgatni viszont szeretek, s bár a Facebook-ra sokkal gyorsabban fel tudok tölteni egy albumot (átméretezgetések nélkül) - jó ez az itteni nyugalom az előbb említett oldal vizuális csalamádéja mellett (helyett), talán a képek is megérdemelnek ennyit, a szereplőkről nem is beszélve.<br />
<br />
Vidéki életünk pillanatai nyilván nem lesznek minden évben megörökítésre érdekes témák, de most örömmel tölt el, ha a növényeket, állatokat és a tájat fényképezhetem az évszakok változó színeiben. Bár - amíg az ember él - a visszatérő tavasz és az első hóesés is mindig megújuló csoda.<br />
<br />
Ami pedig az ételeket illeti, időnként egy-egy arra érdemesebb recept továbbra is helyet kaphat, éppúgy, mint a kert eseményei (sajnos most egy szép szilvafánkat törte derékba a vihar), és ahogy régebben megígértem: rózsáim is egyenként bemutatásra kerülhetnek (ha lesz rá idő), függetlenül a már sokszor hangsúlyozott konyhai értéküktől...erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-40024065272139728702015-05-23T21:28:00.000+02:002015-05-24T12:12:13.782+02:00Érdemes már gyűjteni...<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF2UQ2QWgOGfHMh9mrRxwZmEFfFWCIInMFPtv5amJS6iS7asgSpuzMoV3Xk08ofIf11wSLokS3SnuAdhYIaOzWaPtwp6GrJqYGgTdFGdNDp68gJJBZh9SGUdZk010KB_MZzTeojAlcLHM/s1600/100_0284.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF2UQ2QWgOGfHMh9mrRxwZmEFfFWCIInMFPtv5amJS6iS7asgSpuzMoV3Xk08ofIf11wSLokS3SnuAdhYIaOzWaPtwp6GrJqYGgTdFGdNDp68gJJBZh9SGUdZk010KB_MZzTeojAlcLHM/s1600/100_0284.JPG" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
Azoknak, akik az év során szeretnének elkészíteni néhány rózsás különlegességet, már most érdemes elkezdeni a szirmok gyűjtését, hiszen sokfelé virágoznak már bizonyos fajták, különösen az évente egyszer nyíló futók.<br />
Szerencsére ezeket általában nem is permetezik. <br />
Virágjuk tökéletesen megfelel már elnyílt állapotban konyhai célokra, így nem kell idő előtt leszakítanunk, nyugodtan gyönyörködhetünk benne, amíg jólesik. <br />
Akkor jó, amikor már finom érintésre is a kezünkben maradnak, peregnek a szirmok.<br />
Ismét leírom, hogy nem annyira a szín, mint az illat a fontos: az illatos rózsák íze finomabb, intenzívebb.<br />
<br />
Természetesen vannak kifejezetten gasztronómiai célra alkalmas rózsák (ilyen például a damaszkuszi), de más fajtákból is sikerült remek ízeket előcsalogatnom, amikor pl. kivonatot vagy lekvárt készítettem.<br />
Receptjeimet összegyűjtve a <a href="http://napmatka.blogspot.hu/p/rozsa.html">rózsa</a> menüben találjátok, amit azonban - sokféle felhasználhatósága és eltarthatósága, továbbá nagyon egyszerű elkészítése miatt - ismét és külön is figyelmetekbe ajánlok, az a napon készült rózsakivonat:<br />
<br />
<span style="font-style: italic;"><span style="font-weight: bold;">Hozzávalók</span>: rózsaszirom, porcukor</span> <span style="font-style: italic;">(nyírfacukorral is lehet, kipróbáltam)<br /><span style="font-weight: bold;"><br />Elkészítés</span>:
a (nem vizes) szirmokat félcentis rétegekben egy normál méretű befőttesüvegbe lerakjuk. A
rétegek közé porcukrot szórunk. Ne sokat, éppen csak meghintjük. Később
összeesik. A tetejére is egy kevés cukor kerül. Felette maradjon egy kis
hely (másfél-két centi.)</span> <span style="font-style: italic;">Az
üveget száját gézzel fedjük be. Állítsuk napos helyre kb. 1 hétre. A
keletkező folyadékot rendszeresen öntsük le róla, és szórjunk egy kevés
cukrot ismét a szirmokra.</span> <i>Időnként lazítsuk fel a szirmokat.</i> <span style="font-style: italic;">Az
így összegyűjtött folyadékot szűrjük át, szorosan zárjuk le. Hűvös,
fénytől védett helyen egy évig is eltartható. Felhasználhatjuk
sörbetekhez, süteményhez, különleges italokhoz.</span><br />
<br />
<span style="font-style: italic;"><u>Lényeg</u>: figyelni arra, hogy a szirmok folyamatosan
veszítsék el a nedvességtartalmukat, fonnyadhatnak közben, de nem szabad
rothadniuk. Ezért ne álljanak nedvességben (akár naponta kétszer is leönthetjük a keletkező folyadékot), és jól szellőzzenek. A
cukor természetesen elszív valamennyi nedvességet, de ha csak keveset
használunk, akkor nem áll össze, hanem segítségünkre van a folyamatban. Használjunk normál méretű befőttesüveget (inkább többet), mert a nagyobbakban nehezebb a folyamatos szellőzést megoldani. Ne akarjunk túl sok szirmot tenni egy-egy üvegbe, bár ha összesik, lehet a frissekből valamennyit rátenni.</span><br />
<span style="font-style: italic;"></span><br />
<span style="font-style: italic;">Számítsunk rá, hogy kevés, majdnem átlátszó vagy halványsárga folyadék keletkezik (üvegenként kb. 1 dl), és általában csak a második, harmadik naptól tudunk már leönteni valamennyit a szirmokról.</span><br />
<span style="font-style: italic;"></span><br />
<span style="font-style: italic;">Természetesen a kitartó meleg és a napsütés fontos tényező, de a rózsák viszonylag hosszan virágoznak, így lehet szerencsénk...</span>erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-81496109215295199762015-05-17T22:44:00.004+02:002015-05-17T22:47:47.311+02:00Fűszersarok a teraszon<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglDRh8xWIN_KcYEuGu8k5H4CNBnE9Z5HkBNxgADXGNC6o2hXMbhcS73Llf5ZOzyYWmIkdeGkZCNj2hdp_9t7pNAHMj3XzxP0MpXpJXvzqYNa0dDwnrsbLuCPPnw_9gH2zYBgrdA8gPUBE/s1600/herbs.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglDRh8xWIN_KcYEuGu8k5H4CNBnE9Z5HkBNxgADXGNC6o2hXMbhcS73Llf5ZOzyYWmIkdeGkZCNj2hdp_9t7pNAHMj3XzxP0MpXpJXvzqYNa0dDwnrsbLuCPPnw_9gH2zYBgrdA8gPUBE/s1600/herbs.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
Ahogy írtam már legutóbb, most a figyelmem központjában a terasz van, már kezd úgy kinézni, ahogy szeretném.<br />
Kedves ismerősünk - Nóra - nemrég rengeteg fűszernövénnyel és más földi jóval (saját konyhájából származó "gasztroajándékokkal"), de mindenek előtt a látogatásával szerzett örömet.<br />
A tőle kapott növények egy részét a teraszon ültettem el, kiegészítve néhány kertünkből származó fűszerrel.<br />
Így a konyhához is közel vannak, kedves látványt nyújtanak az egyik oszlopunk tövében, és a teraszon tartózkodva is élvezhetjük az illatukat.<br />
<br />
A csoportban egyelőre a következő fűszer- és gyógynövények kaptak helyet:<br />
<br />
- lestyán<br />
- citromfű<br />
- metélőhagyma<br />
- szurokfű<br />
- borsikafű / csombor<br />
- orvosi zsálya<br />
- ibolyás csillaghagyma<br />
- majoranna<br />
- levendula<br />
- eperillatú menta<br />
<br />
Szeretném a későbbiekben kiegészíteni petrezselyemmel (mely egyelőre a kertben nő), bazsalikommal, kaporral, rozmaringgal, citrom verbénával, és persze nem kizárt, hogy tovább bővül a kör.<br />
<br />
Végre az első ágyást is némileg rendbetettem, egyelőre meghagytam a floxokat, az elvirágzott tulipánokat bátran visszavágtam és ide is került öt rózsatő (a szabadon maradt helyekre.) Ami a tulipánokat illeti, tudom, hogy a szakirodalom szerint meg kellene várni, míg teljesen elszáradnak, de ki akarja nézni a barna leveleket? Gondoltam, hogy szomszédunk, Mari néni sem hagyja meg, ugyanis neki mindig gyönyörű a kertje, amibe nem fér bele a tudományos alapon visszahúzódó tulipán. Megkérdeztem: levágja. Hát levágtam én is. Úgyis minden évben akar az ember új hagymákat is ültetni. Amennyi kijön, annyi lesz, öregebbek és fiatalok együtt - reményeim szerint.<br />
<br />
Egy másik virágágyás még szabad foltjaira pedig bazsarózsát és apró krizantémot szeretnék szaporítani. Az előbbi gyönyörű, az utóbbi is szép, és hosszan virágzik, nagyjából akkor, amikor már kevés színes folt van a kertben.erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-87009425309033124352015-05-13T22:00:00.000+02:002015-05-14T16:34:08.626+02:00A rózsakert hírei<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhht12vep8liLJymqUNvFskikHDc8nlv_Q-O_ATJaJNQzTJNkUVnci4DcXrX8s4g4DJrL0jElw9-HjUlGbcHGOci6TXO8W3RQZ0GgpIHsZf4oAU9E3MvD1hQ-HbITnJPe6VGUULouio5b0/s1600/roses.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhht12vep8liLJymqUNvFskikHDc8nlv_Q-O_ATJaJNQzTJNkUVnci4DcXrX8s4g4DJrL0jElw9-HjUlGbcHGOci6TXO8W3RQZ0GgpIHsZf4oAU9E3MvD1hQ-HbITnJPe6VGUULouio5b0/s1600/roses.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Snövit / Blanche Neige / White Koster / Witte Koster / Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
Bízom benne, hogy sikerül még némi közvetett gasztro-vonatkozást felfedezni a blogomon. (Akik ebben kételkednének, azok keressenek a Rózsa menüre a fejlécben vagy az ehető virágok cimkére az oldalsávi keresőben.)<br />
A kerti ültetések után (de természetesen nem befejeztével) a teraszunk van soron. Ide három kisnövésű, de gazdag virágzást ígérő fajta került (The Fairy, Snövit, Blush Parade.) A harmadik a leggyorsabb, már javában virágzik, halvány rózsaszín.<br />
Továbbá helyet kapott itt még egy törzses rózsa (Iceberg), és reményeim szerint még érkezik a teraszra két nagyobb, cserepes nosztalgia rózsa (Chippendale, Leonardo da Vinci.) Egy kis cserépnyi levendulát is ültettem (ebből sosem elég), bár a közelben lévő nagy levendulabokor már gyönyörű zöld, és tele van virágkezdeménnyel (úgy tűnik, jót tett neki a koratavaszi hajnyírás, ritkitás, bár ez a virágzás után lett volna esedékes tavaly.<br />
Amúgy nagyon megszerettem, mert télen sem kopár, mutatós, és az illata egész évben megmarad, fűszerként is jól használható mind a friss, mind a száraz hajtás.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
</div>
A kerti rózsák megtáltosodtak (ahogy az egész környék május varázslatos érintésére úgy kizöldült, hogy április rá sem ismerne. Az előző hónap amúgy a napsütésről, jóidőről szólt itt, május pedig - eddig - javarészt az esőről, a kerti gyomokkal nehéz lépést tartani. Páromnak persze nemigen kell, mert ő a mélymulcsos projektjében gondolkozik, és meglepő módon az elültetett hulladék-krumplijai egymás után előbújnak. Nem azért meglepő, mintha nem hittem volna a módszerben, hanem mert úgy éreztem, még nem kellőképpen összeérett, előkészített az ültetőközege, továbbá elég magas is, van dolga a növénynek, mire felküzdi magát.<br />
<br />
Az én hagyományos konyhakertem növényei is fejlődnek lassacskán, kicsit foglalkoznom kellene velük, de az utóbbi napokban sok volt az eső (=sár) és kevesebb az idő.<br />
A kert most tele nefelejccsel, és nagyon várom már a bazsarózsák virágzását (három bokor van, a színük egyelőre meglepetés nekem is.)<br />
Idén tavasszal az új szalonnasütő helyünket is felavattuk már a kertben, tavaly ősszel erre nemigen volt idő vagy kedv. <br />
<br />
Visszatérve a kerti rózsákra, az alábbi fajtákat ültettem márciusban:<br />
Giardina, A Shropshire Lad, Queen of Sweden, Boscobel, Darcey Bussel, Joie de Vivre, Deep Secret, Polar Stern, Caroline Victoria, Abraham Darby, Boule de Neige, Magia Nera (x3).<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq56i8ZcdmtPLePG-o7SWB_qbAq735BlvO5nChkk4anndFYO8puePmZLXY3szB1ZFaxVcFcg5Q8sz_kQMLgx416DogC8XjQi6JgtohBXQU_xwIIIH4zMHBWZHexfENHIZWnwSSqCgZVdk/s1600/100_9939.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq56i8ZcdmtPLePG-o7SWB_qbAq735BlvO5nChkk4anndFYO8puePmZLXY3szB1ZFaxVcFcg5Q8sz_kQMLgx416DogC8XjQi6JgtohBXQU_xwIIIH4zMHBWZHexfENHIZWnwSSqCgZVdk/s400/100_9939.JPG" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Blush Parade / Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
</div>
Aki kíváncsi ezekre vagy bármely rózsára (képek, vélemények, tulajdonságok, nemesítő, névváltozatok, stb.), annak a leghasznosabb, legteljesebb (angol nyelvű) oldal a <b><a href="http://www.helpmefind.com/rose/index.php">Help Me Find/Roses</a></b>, rengeteg információval és jónéhány magyar taggal, akikkel fel lehet venni a kapcsolatot akár jótanácsért is.<br />
Az oldalnak nagyon jó a keresője is, ami azért fontos, mert egy-egy rózsának gyakran öt különböző neve is van, segít az azonosításban. Magyarországon is a rózsák többsége fantázianévvel kerül forgalomba (különböző okoból), de van, hogy csak annyi infót kapunk róla, hogy mondjuk sárga teahibrid. Ez utóbbi egyébként nálam nincs, mert nem a kedvencem a sárga rózsa. Sárga nekem inkább a repce és a gólyahír, a boglárka (mind virágzik most errefelé), természetesen a pitypang és még néhány. A rózsáim viszont fehérek, rózsaszínűek, vörösek. És talán lesz egy illatos, narancs-rózsaszín.<br />
<br />
Természetesen szeretnék majd minél több fényképet róluk, de erre még várni kell, így is nagy teljesítmény, hogy az idei tövek már szépen nőnek, két teraszrózsa már virágzik, és a kerti nagyobbak közül a Darcey Bussel a leggyorsabb: négy bimbó van már rajta. Ő egyébként egy sötét kárminvörös angol rózsa. És ne feledkezzünk meg az immár harmadik éve velünk lakó és költöző négy tő Ozoráról sem, ezeken is vannak már bimbók.<br />
<br />
Következő feladatom lesz a növények védelme, újra próbálkozom egy agresszívebb csalán-menta kombóval permetezőszerként, kicsit másképp, mint korábban, mert az gyenge harmat volt pár éve a tetvek ellen. A legjobb lenne persze, ha nem is kellene permeteznem, de ebben azért nem annyira bízom.erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-3146682437867362442015-05-02T15:50:00.000+02:002015-05-02T18:34:29.156+02:00Talpig zöldben<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm1WeHB26PYtlfCimY6Abfi_Kaae6HVCzVh7mN7SMrpCEazGdkY5P1Zc0Rpf1Y8HuzDtEbLWesAW6mxAN_E4V7-Wx00D4gjYHyn3J-1F7l31sFFgzBUJikdiUBfbtL8i6wD1G1X8F-qGo/s1600/tulipan.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm1WeHB26PYtlfCimY6Abfi_Kaae6HVCzVh7mN7SMrpCEazGdkY5P1Zc0Rpf1Y8HuzDtEbLWesAW6mxAN_E4V7-Wx00D4gjYHyn3J-1F7l31sFFgzBUJikdiUBfbtL8i6wD1G1X8F-qGo/s1600/tulipan.JPG" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">©</span> napmátka tűzhely </td></tr>
</tbody></table>
<i>If we surrendered to earth’s intelligence</i><br />
<i> we could rise up, rooted, like trees.</i><br />
<i>Rainer Maria Rilke </i><br />
<br />
Az idézet ezúttal egy angol nyelvű blog szerzőjének mottója. Elnézést, hogy nem fordítom, de saját szavaimmal nem szeretném, és még keresem hozzá a magyar műfordítást. Addig érjétek be vele így. A Google-fordítót ehhez nem javaslom:) A blog címe egyébként: <i><a href="http://whisperingearth.co.uk/">Whispering Earth</a> (Suttogó Föld)</i>, egy recept után keresgélve akadtam rá, és ottragadtam. Tetszik, így hát megmutatom. <br />
<br />
Március eleje óta a munka mellett fennmaradó csekély idő nagy részét kies kertünkben töltöm. (Ez utóbbi jelző sincs a gugliban:) Ahogy olvashattátok, ültettem dísz- és haszonnövényeket, sőt, a napos teraszunkra is egyre több növényt tervezek.<br />
Időközben előbújtak az első és már ehető (szabadföldi) tavaszi zöldek: spenót, tépősaláta, újhagyma. A többi zöldségféle is szépen fejlődik, noha lassan, ami az adott mikroklímán érthető.<br />
A 14 elültetett rózsatőből mind megeredt, meglátjuk, mennyire tudom egészséges, elégedett növényekké nevelni őket. A kertünk végében vadrózsa is van, tavaly csak teának gyűjtöttük be a termést, idén jó lenne a lekvár is, ha lesz kedv, idő.<br />
A fűszer- és gyógynövénykert része eddig a levendula, citromfű, bazsalikom, fokhagyma, és persze a magától is örömmel megtermő különféle csalán.<br />
<br />
Új felfedezésünk a tyúkhúr, ez a barátságos külsejű gyomféle, ami tényleg ízletes, így nemcsak a baromfiudvar lakói fogysztják, hanem mi is. Igaza volt az egyik blogszerzőnek: valóban a tejes kukoricára hasonlít az íze. A pitypanglevelet már Budafokon is próbáltuk, az annyra nem jött be, bár az is igaz, ritkán jutott eszünkbe a virágzás előtt szedni.<br />
<br />
Az orgona csak most kezd itt nyílni, ha az aranyat érő eső eláll, talán készítek pár képet. Legutóbbi meghatározó színfoltjainkat a kertben a gyümölcsfák (különösen az alma) adták, most pedig a tulipánok sokasága.<br />
Gólyáink egyre élénkebben jönnek-mennek, rendezkednek, készítik az otthont az új nemzedéknek.<br />
<br />
A konyhában egyértelműen a már említett új zöldeké a főszerep, főként a spenóté, amely igen bőven terem, s mi leginkább salátaként fogyasztjuk. Apunak többnyire apróra vágva keverem a még forró krumplipüréjébe, neki így a legkönnyebb megenni.erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-30112280132553709902015-04-19T21:36:00.000+02:002015-05-02T17:59:19.382+02:00Kerti kihívások - levendulás sült krumpli<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLZRXrVAnp3-hOjPArPC2zm_hAbs7xTsf3OdsjhU6oHcoyVTu44RqmhjGrPsYh0norzeWRRyseifCCKEHNbJk9kSQ0lwdw3udveNIcjJYzSj9Jc6QqOwMtWWPAK-bmBM1EviOhEmi6Aeg/s1600/tavasz.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLZRXrVAnp3-hOjPArPC2zm_hAbs7xTsf3OdsjhU6oHcoyVTu44RqmhjGrPsYh0norzeWRRyseifCCKEHNbJk9kSQ0lwdw3udveNIcjJYzSj9Jc6QqOwMtWWPAK-bmBM1EviOhEmi6Aeg/s1600/tavasz.JPG" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fénykép: Erős Ildikó <span class="Unicode">© napmátka tűzhely</span></td></tr>
</tbody></table>
Első saját kertem napról-napra alakul. Azt nem mondhatnám, hogy az időjárás besegít, néha jól jönne az eső és megállhatna az itt szinte állandóan fújó szél. Mindenesetre kihívás az új növényeknek, és persze nekem is.<br />
Igyekeztem kicsiben vállalni, tudván, hogy nem lesz túl sok időm a kertre. De persze a tavasz azért mindenkit beindít.<br />
A házhoz tartozó telek jó hosszú, és ha közlekedni is akarunk benne, akkor két oldalra érdemes tervezni. A "saját területem" - az előkert kisebb ágyásain túl - egy keskeny, de hosszúkás földdarab, nagyjából 4 x 30 méter lehet, de nem mértem ki. Ennek első - a házhoz közelebb eső - része lesz, reményeim szerint a virágoskert, a hátterét az azóta megmetszett szederbokrok, egy japán birs, aranyfa és orgonabokor adja. Előttük némi gyep, az előtt pedig a frissen beültetett 14 rózsatő. Csupa illatos, folyamatosan virágzó fajta. Oldalt a szintén frissen telepített levendulabokrok. Bízom benne, hogy mind megmarad, bár a fejlődésük egyelőre csekély. (Reggelente azért örömmel ellenőrzöm az új hajtáskezdeményeket.)<br />
<br />
A területem másik felét az újonnan kialakított zöldségágyások adják (tavaly itt kukorica volt), meglátjuk, mi hogy terem. A kettő közti határsávon pedig egy mini-fűszerkert kialakítását kezdtem el.<br />
<br />
A túloldal párom játszótere: itt található a baromfiudvar, a fáskamra és favágó terület, továbbá a mélymulcsos kisérleti telepe. Most, hogy már melegebb napok is vannak, Aput is sokszor hátrahozom, hogy lássa, mit csinálunk éppen.<br />
Nyilván könnyebb lenne persze lefotózni a dolgokat, mint leírni, de valahogy itt még nem találom a beállításokat, nem az lesz az az eredmény a képen, mint amit szeretnék. A koratavaszi napfény is felülírja a képeket.<br />
<br />
A kertben folytatódik emellett a felfedezés, sorra bukkannak elő azok a növények, amelyeket szeptemberi beköltözésünk óta még nem láthattunk. A két orgonáról már látszik, hogy az egyik lila, a másik fehér. A kedvenc gyógynövényeink is megteremnek: csalán, citromfű, csipkebogyó. Sok szépség akad, bár azon meglepődtek a szomszédok, hogy rózsatövet egyet sem találtam a kertben. A ház szép, kényelmes, de műszakilag bőven lenne mit rákölteni, dolgozni rajta. Majd szépen lassan.<br />
<br />
Végre a gólyák is itt vannak. Az elsőt március 15-én látták átrepülni a falu felett, másnap már a bolt melleti fészken meg is telepedett. Állítólag mindig ő az első. Hozzánk sokáig nem érkezett, kérdeztem is a falubelieket, mikorra jön meg. Volt, aki azt mondta: mindig nagypéntekre, bárhová is essen húsvét. Nos, a "miénk" a költészet napjára jött meg. S miért mondom, hogy a miénk? Mert hivatalosan is nálunk lakik. Lehet, hogy nincs lakcímkártyája, de az országos <a href="http://www.golya.mme.hu/index.php?p=db">fehér gólya adatbázisban</a> a fészek a mi lakcímünkön szerepel. S jött a többi is, benépesültek a fészkek, most már általános a kelepelés és a jövés-menés felettünk.<br />
Elsőnek a hím érkezik, mi a tojóra máig vártunk. Furcsaságok is történtek a magasban, mert tegnap ugyan érkezett végre egy másik, leszállni vágyó gólya, de a már ott lévő nem engedte a fészekre. Ezért hímnek véltem azt is, viszont a fészek alatt - ugyancsak tegnap - találtunk egy széttört tojást. Hogyan kerülhetett oda, ha mindeddig csak egy gólya volt a fészken? Nem tudom, ahogy azt sem, végül is milyen nemű volt a tegnap látott másik, ám ma reggel két gólya állt békésen a fészken... Remélem, szép nagy család lesz (ahogy az előző években is volt itt.)<br />
<br />
Ma pedig egy kicsit különleges fogás került az asztalra, mely egyúttal roppant egyszerű (mi is lehetne más ezen a blogon), viszont kb. másfél óra az elkészítése, így nem tarozik a gyors fogások közé. Az öteletét <a href="https://www.youtube.com/watch?v=b1bXQlWLl7U">ez a videó</a> adta.<br />
A lényeg az, hogy krumplit fogunk sütni, de kicsit másképp, mint eddig, pedig már sokféleképpen kipróbáltam. És csupán azért került rá friss levendulalevél, mert nem volt otthon (illetve a kertben) rozmaring.<br />
<br />
<i><b>Hozzávalók</b> (1-2 adag): 8 közepes krumpli, só, bors, fokhagyma, friss zöldfűszerek ízlés szerint, (balzsam)ecet, zsiradék (Jamie három változatot készít egyszerre, egyet olivaolajjal, a másikat vajjal, a harmadikat libazsírral.)</i><br />
<i><br /></i>
<i><b>Elkészítés</b>: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=b1bXQlWLl7U">a videón</a> jól követhető. A lényeg, hogy a krumplit végig egyben hagyjuk, és belül krémes, kívül ropogós lesz - a módszernek köszönhetően.</i><br />
<i>Először megpucoljuk, megfőzzük sós vízben (10 percig), majd leszűrve egy sütőedénybe helyezzük, amibe előzőleg a választott zsiradékot tettük. 30 percig sütjük 190 fokon, közben előkészítjük és összekeverjük a fűszereket, ízesítőket.</i><br />
<i>Nem rossz ötlet a fokhagymán rajtahagyni a héját, így nem kiszárad a sütés alatt, hanem krémes állagú lesz. Én többnyire azért kettévágom a gerezdeket, így intenzívebb az ízesítés, és az étkezés során könnyen kiemelhető a héjból.</i><br />
<i>Kivesszük a sütőből az ételt, majd krumplinyomóval finoman megnyomkodjuk a tetejét. Így a burgonyák magukba szívják a zsiradékot, amiben eddig sültek. Ezután rákenjük a fűszeres keveréket, és újabb 30 percre visszatesszük a sütőbe.</i><br />
<i>Jamie hangsúlyozza, hogy ily módon a zöldfűszerek sem égnek feketére, hiszen rövidebb időt töltenek a sütőben, finoman megőrízve aromájukat.</i><br />
<br />
Én vajjal készítettem, s valóban: a magába szívott zsiradéktól a belső állag krémes, a külső jó ropogós lett.erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-18064876607719153822015-03-16T22:03:00.000+01:002015-05-02T17:05:26.478+02:00Tavasz - kert - virágos tervek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP7GT2xCscKsTHoeZd8qnSpgIxHft7z3d7SUqRbKwp_ywlIKq82tkohdXnimwp2GkJQnIKONVdcEnOvkBbReR6MNamZBMfxTsmoGLOfcjz6AAC05NJ5bx4-rWGSUqKAFFVY67E_GWFw7k/s1600/rose3.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP7GT2xCscKsTHoeZd8qnSpgIxHft7z3d7SUqRbKwp_ywlIKq82tkohdXnimwp2GkJQnIKONVdcEnOvkBbReR6MNamZBMfxTsmoGLOfcjz6AAC05NJ5bx4-rWGSUqKAFFVY67E_GWFw7k/s1600/rose3.JPG" height="400" width="300" /></a></div>
Új otthonunkba is beköszöntött a tavasz, a hóvirágok után előbújtak a tulipánok levelei. Az egyre több napfény a terveket is újra előcsalogatja. Így például a rózsakert tervét, hiszen végre van saját kertem! Igaz, ez a kert beláthatatlanul nagy, mármint ami az időmet és a szükséges munkát illeti, ezért is próbálom először kicsiben.<br />
A ház közvetlen közelében - a déli tájolású terasz előtt ugyanis 3 kisebb ágyás van. Egyelőre főként idáig érnek a tervek.<br />
Először persze rendbe kell tenni őket, ősszel nem foglalkoztunk vele. Megnézni, mi maradjon, mi kerüljön máshová. A tisztogatást, talajlazítást követően az egyikbe már ültettem is friss zöldeket, amit ténylegesen hiányolunk itt, ugyanis nem kaphatók, a zöldségesek kínálatában sem szerepelnek. Szóval ültettem újhagymát, spenótot, tépősalátát, hónapos retket.<br />
A másikba nagyobb zöldségeket szántam, de ez még meggondolandó, mert van benne néhány díszcserje. Lehet, hogy levendulabokrok kerülnek ide, van is egy, csak nem éppen fiatal. Szeretnék tihanyit, angolt, franciát.<br />
Felfedeztem, hogy a csinos orgonabokron túl, jóval hátrébb van aranyeső (aka ~vessző) is, egy önálló, gyökeres tövet kiástam, és előrehoztam, hogy itt is legyen. <br />
<br />
A harmadik - s egyben legnagyobb ágyás - kiemelt jelentőségű, ide kerülnek - reményeim szerint - a rózsák (néhány más növény társaságában). Előkerültek tehát a régebbi rózsakatalógusok, és eszembe is jutott, hogy már régen kérnem kellett volna újakat. Persze egy kezdő rózsakerthez a meglévők is megteszik.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
A nem mellesleg hungarikummá lett magyar nemesítésű rózsákkal nem érem be, külföldről is rendelek. Az oka ennek nem csupán a nagyobb kínálat, az egyes fajtákról elérhető sokkal részletesebb információ (!), az erősebb, előnevelt tövek, hanem az is, hogy idehaza a piac inkább teahibridekkel, és többnyire illat nélküli elegáns, divatrózsákkal van tele.<br />
Ettől függetlenül Budafokról sikerült elhozni kivételt képező magyar rózsámat, az Ozorát (nemesítő: Márk Gergely.) A telet konténerben, a padlásfeljáróban vészelte át, de most már szabad földbe került, és mind a négy töve ép. Van némi illata, és klasszikus, tömve telt virágai, bár korántsem olyan erőteljes, mint a Kazanlik (damaszkuszi rózsafajta, erős illattal, a rózsaolaj alapanyaga Bulgáriában, Törökországban), amelyet David Austin kertészetéből rendeltem.<br />
Őt nem volt szívem kiásni a költözésnél, jól meggyökeresedett a budafoki kertben, és minden évben gazdagon virágzik. Remélem, a társasház új és régi lakói vigyáznak majd rá (akárcsak az ottmaradt, termőre fordult, gyönyörű kis fügefámra.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUjp8Zo3Y6NMQS4eihYOFKREQAJji9eMtsuo7IGS-rY_Fq7WMoUUiXZvIwGYjQREGTnGb9m2HMeOkpmexmhoyCLfTl1nOdGlFbXmcrgElypl4PNmHHAX0bG-6zEfz7pc5mGoei8LaDeQM/s1600/rose4.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUjp8Zo3Y6NMQS4eihYOFKREQAJji9eMtsuo7IGS-rY_Fq7WMoUUiXZvIwGYjQREGTnGb9m2HMeOkpmexmhoyCLfTl1nOdGlFbXmcrgElypl4PNmHHAX0bG-6zEfz7pc5mGoei8LaDeQM/s1600/rose4.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
Szóval én is - másokhoz hasonlóan - olyan növényekre vágyom, amelyek illatosak, bőven és hosszan virágoznak, ellenállók a főbb betegségeknek, időjárási tényezőknek, és a virágjuk telt, sokszirmú.<br />
Ilyeneket <i>English Rose, Old Rose vagy nosztalgia rózsák néven</i> találhatunk.<br />
Érdemes utánuk nézni, hiszem, hogy garantált a szerelem.<br />
<br />
Idén csupa illatosat rendeltem, olyan fajtákat, amelyek gazdagon virágoznak és vágórózsának sem utolsók, bár nem ez a fő szempont.<br />
A gyönyörű és tartalmas, rengeteg információt adó, sok-sok estére tervezgetnivalót nyújtó katalógusok többsége egyébként ingyen kérhető (Rosen Tantau, David Austin, Harkness) a kertészetek honlapján, a Peter Beales is nagyon jó, de az bizony 5 fontba kerül.<br />
<br />
Ami a virágokat illeti, remélem, hogy itt a blogon nyomonkövethetitek a sorsukat, csakúgy, mint a rózsaszirmok és a levendula későbbi sorsát a konyhában.erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-2989630320485632542015-02-04T18:10:00.001+01:002015-02-04T23:09:22.057+01:00Villámleves (paleo) levesalappal <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXA0RkRCT5UqSlpq4TH-JGvGvVLR3FY0RgMd53hLpdmvWYOeH4bIFQzLRXzQvq19-2uQ5zMAPEQ8gnM87OmuHfnCVXauMbyZj3bTzWqGvG1vO0fMNB-XHlH0BPo0VSOSD4RxFzWXW5oHs/s1600/villamleves1.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXA0RkRCT5UqSlpq4TH-JGvGvVLR3FY0RgMd53hLpdmvWYOeH4bIFQzLRXzQvq19-2uQ5zMAPEQ8gnM87OmuHfnCVXauMbyZj3bTzWqGvG1vO0fMNB-XHlH0BPo0VSOSD4RxFzWXW5oHs/s1600/villamleves1.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
Jó ideje rájöttem, hogy a gyorsan-könnyen cimkével ellátott ételreceptek nem nekem szólnak. Egyszerűen nem elég gyorsak az életvitelemhez. Persze ebben az is benne van, hogy gyakran hárman háromfélét eszünk, és csak ritkábban kétfélét vagy ugyanazt. Apu ugyanis nem tud mindent megenni, viszont jobban értékeli a változatosságot. És neki segíteni kell. Párom időbeosztása más, gyakran már el is tűnt a sült tojás a gyomrában, mire én az ebédhez fognék. <br />
Így azután maradnak az előre összeállítható egytálételek, főleg kuktában (bab, lencse, sárgaborsó kis darab füstölt bordával, zöldséggel, ragulevesek, húslevesek.)<br />
<br />
Amikor erre sincs idő, vagy már éhes vagyok, de mégis el kellene kerülni a zacskós megoldásokat, akkor jut szerephez a villámleves. Ez többféle változatban készül, mindig frissen, és éppen annyi, amennyivel bőven jóllakom.<br />
A gyorsaság kulcsa az előre összekevert <i>levesalap</i> (levespor és -kocka helyett), a viszonylag kis mennyiség, előre szeletelt fagyasztott és apróra vágott friss zöldség, esetleg hal, gomba, gyorsan átfővő aprótészta. Utóbbi készülhet gluténmentes lisztből is (pl. kukorica.)<br />
<br />
A <i>levesalap</i> elkészítéséhez az a szándék vezetett, hogy gyors, de egészséges és gazdag ízű alternatívát találjak a leveskockákra- és porokra, amely akár paleó étrendbe is illeszthető. Sajnos sem a natúr- sem a bio leveskockák nem felelnek meg a kívánalmaknak, emellett drágák is. Nem mentesek ugyanis valamilyen növényi olajtól és így nagy valószínűséggel a transzzsírtól. A natúr ételízesítők pedig jók, de önmagukban kevesek.<br />
<br />
A levesalappal készülő villámleves esetében a sűrítést rántás helyett natúr burgonyapehely képviseli, amit a végén egyszerűen a leveshez keverünk. Nem fog összecsomósodni. (Paleóknak elhagyható.)<br />
A főzési idő így maximum 10-12 perc. Előkészület nincs, néhány aprítási folyamatot az étel készítése közben végzünk.<br />
S mint minden egyszerű és jó étel, ez sem igényel más eszközt (mosogatnivalót), mint egy fedeles kislábast, egy kést, egy fakanalat és - esetleg - egy vágódeszkát, bár a kezünkből is beleszelhetjük a friss zöldséget a levesbe.<br />
<br />
<i><b>Hozzávalók a levesalaphoz</b> (kb. 5 dl leveshez elegendő mennyiség, tetszés szerint sokszorozva keverjük össze):</i><br />
<i>1 dkg zsír (ízlésünk szerint lehet disznó-, liba- vagy kacsa- is), csipet őrölt feketebors, csipet gombapor (szárított gomba), fél mokkáskanál Csípős Rózsa (Virágoskút), fél mokkáskanál Édes Rózsa (Virágoskút), 2 tk natúr ételízesítő (pl. Ataisz), 1 tk frissen vágott petrezselyem, fél tk frissen vágott zellerzöld, 1 mokkáskanál paradicsompüré.</i><br />
<br />
<i>Javaslatok: </i><br />
Ízlés szerint más fűszert is tehetünk hozzá. Só nem szükséges, mivel a darált paprikakrémek és az általam ajánlott ételízesítő is tartalmazzák.<br />
Másféle <a href="http://napmatka.blogspot.hu/2009/09/etelizesito.html">natúr ételízesítőt</a> is választhatunk (készíthetünk) hozzá, de lehetőleg olyat, amely hagymaféléket (vöröshagyma, fokhagyma póréhagyma), szárított zöldségeket gazdagon tartalmaz.<br />
<br />
<i><b>Elkészítés</b>:</i><br />
<i>Fentieket összekeverjük, kis üvegben lezárva, hűtőben vagy hideg kamrapolcon tároljuk. 1-2 héten belül felhasználjuk.</i><br />
<br />
<i><b>Hozzávalók a villámleveshez</b> (1-2 adaghoz):</i><br />
<i>6 dl nem túl hideg víz, 1 púpozott ek levesalap </i><br />
<i>továbbá tetszés szerint:</i><br />
<i>- szeletelt fagyasztott zöldségek (ezek gyorsabban puhulnak): pl. brokkoli, karfiol, karalábé, sárgarépa, fehérrépa</i><br />
<i>- apróra vágott nyers zöldségek: pl. káposztafélék, zeller, egy cikk paradicsom</i><br />
<i>- a sűrítéshez 2 ek natúr burgonyapehely</i><br />
<i>- cérnametélt vagy gyorsan fővő aprótészta</i><br />
<i>- igény szerint vékonyra vágott gombaszeletek, esetleg halfilé</i><br />
<br />
<b><i>Elkészítés:</i></b><br />
<i>A levesalapot egy kisebb fazékban, lábasban kiolvasztjuk és azonnal rádobjuk a fagyasztott zöldségeket (így a fűszerek nem égnek meg és a zöldség is hamarabb átmelegszik, főni kezd. Kevés vizet öntünk hozzá és forralni kezdjük. Közben belevágjuk a nyers zöldségeket, esetleg gombát, halfilét. Ha puhábban szeretjük, akkor vágjuk vékonyra, hisz a főzési idő most rövid. (Én nem bánom, ha némely zöldség kissé roppanós marad, hiszen a levesalap zöldségtartalma így is megadja a leves telt, gazdag ízét.)</i><br />
<i>Hozzáadhatjuk a maradék vizet és lefedhetjük az edényt, hogy hamarabb felforrjon a leves. Mihelyst forr, már tesszük is bele a tésztát elkeverjük, és amint meglágyul, már félre is húzhatjuk a levesünk a gázról. Sűrítésképpen 2 csapott ek natúr burgonyapelyhet kevehetünk még azon forrón hozzá. Hűlés közben kissé tovább puhul még a tészta, úgysem tudnánk azonnal enni.</i>erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-6694579959624475062014-12-31T16:21:00.003+01:002015-04-20T17:11:19.892+02:00Óév búcsúztató<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<i> </i><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuX8VIVepeoaZZOwsmOjlQfsE_k1Hqk6kUe1RkxYKH7BkdXckYrzoI_BPp8hgnUHgctMVeiO3BZKq6yfsk8G_PofrtXWnJBQamk9bmsHlJfcFXoYfQNyzph3oliWJboIVtuGQtykwyq04/s1600/szilveszter02b.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuX8VIVepeoaZZOwsmOjlQfsE_k1Hqk6kUe1RkxYKH7BkdXckYrzoI_BPp8hgnUHgctMVeiO3BZKq6yfsk8G_PofrtXWnJBQamk9bmsHlJfcFXoYfQNyzph3oliWJboIVtuGQtykwyq04/s1600/szilveszter02b.JPG" height="240" width="320" /></a>Hogy miért kellett nekem
az a második szánkó, most már pontosan nem is tudom, de valószínűleg a
nagyravágyás, az elsőség kívánása volt a fő ok; és – talán – az is, hogy
az árjegyzékben megláttam azt a furcsa alakú, magas lábú szánkót,
amelyen egy fiú lovagolt bojtos sapkában. A mérhetetlen sebességet pedig
a fiú nyakában lógó sál repülése mutatta. </i><br />
<i>
</i><i> Nagyon tetszett! </i><br />
<i>
</i><i> Persze, nem a sál, ami falunkban ismeretlen jószág volt, hanem a
szánkó repülésének valósága, ami mellett elbújhatna Puska Ödön saját
gyártmányú, alacsony szánkója is, ezzel pedig sokat mondtam. </i><br />
<i>
</i><i> Néztem a képet, gondterhelt fejem tenyerembe hajtva és – mint
már annyiszor – oda lyukadtam ki, hogy ebben a sorsdöntő kérdésben nem
segíthet más senki a világon, egyes-egyedül Görbic Pista bácsi. </i><br />
<i>
</i><i> Odakünt szakadt a hó, hordta a szél, és Pista bácsit meg is
találtam az istállóban, amelynél kellemesebb helyet ilyen sorsdöntő
kérdések elintézésére el sem tudtam képzelni. A lovak halk őrléssel
rágták a zabot, a tehenek gondosan kérődztek, és a pipafüst úgy szállt a
szénaillat felett, mint a vágy és a fantázia megfoghatatlan madara. </i><br />
<i>
</i><i> – Idenézzen, Pista bácsi! – és mutattam a száguldó gyereket. </i><br />
<i>
</i><i> – Jól megüli… – nézte az öreg a képet –, nem is tudom, hogy tud az a gyerek rajta megmaradni. </i><br />
<i>
</i><i> – De a szán! Pista bácsi… Látja, mint a szél… </i><br />
<i>
</i><i> – Látom hát, de én igaziban szeretném látni, hogy eszi le a fene róla. </i><br />
<i>
</i><i> Ezen a kritikán nagyon elkeseredtem – zörögve reszketett
kezemben az árjegyzék –, és Pista bácsi már értette arcom ilyen
elborulását. Kiment a szerszámoskamrába, én pedig felrohantam a házba,
hogy a szükséges engedélyt a szánkógyártáshoz megszerezzem. </i><br />
<i>
</i><i> Esett a hó akkor két napig, és két nap alatt elkészült a
gólyalábú új szánkó. Olyan lett, mintha egy fejőszék alá talpakat vertek
volna. De ott, az istállóban nagyon kényelmes ülés esett rajta. </i><br />
<i>
</i><i> – Remek! – mondtam. </i><br />
<i>
</i><i> – Az – helyeselt az öreg –, ha ezen ki nem töri a nyakát, akkor
már az életben nem töri ki. Apámnak azonban nem voltak ilyen aggályai. </i><br />
<i>
</i><i> Kissé mintha elmosolyodott volna, aztán megjegyezte, hogy ők
most elmennek az erdőre fáért, és ha netán mégis kitörném a nyakam, hát
haza ne merjek jönni… </i><br />
<i>
</i><i> Én tehát két szánkóval vonultam ki ebéd után ispánék kertje
mögé, ahol már kellően ki volt síkosítva a domboldal, és messziről
hallatszott a serdületlen ifjúság visongása. </i><br />
<i>
</i><i> Megérkezésem először csendes közbámulatot és – később, be kell vallanom – közderültséget keltett. </i><br />
<i>
</i><i> – Ki csinálta ezt a rondaságot? – kérdezte Ödön, mire Berta
Jancsi azonnal mellém állt, mert Jancsi mindig és mindenütt az
ellenzéket képviselte. </i><br />
<i>
</i><i> – Az igaz, hogy nem szánkó – mondta –, hanem fakutya, de majd
meglátjátok, röpül, mint a szél. Na, eredj, Pista! Ezek után nyeregbe
ültem, és noszogatva kissé a fakutyát valóban röpültünk. A keskeny,
rövid talpak azonnal direktbe lendültek, és már a diadal sustorgott
fülem mellett a szédítő rohanásban, amikor a szánkó egyszerűen kiment
alólam, de külön is elég gyorsan leértünk. </i><br />
<i>
</i><i> – Meg kell szokni – mondtam, és megkerestem kabátgombjaimat, amelyek lemaradtak a “röpülésben”… </i><br />
<i>
</i><i> De hát nem lehetett azt a furfangos szerszámot megszokni, és
amikor már tizedszer is hason érkeztem a célba, szégyen ide, szégyen
oda, átültem a régi szánkóra, amely megtűrt magán, a “fakutyát” pedig
félrelöktem. </i><br />
<i>– Megpróbálhatom, Pista? </i><br />
<i>
</i><i> Ezt Péter kérdezte, aki jó barátom volt, talán legszegényebb
gyerek a faluban. Azonban napokkal előbb valamin összevesztünk, s most
ez a kérés a teljes kibékülést jelentette. </i><br />
<i>
</i><i> Azonnal tele lett a szívem melegséggel, de egy kis aggódással is, mert szerettem Pétert, aki nem mindig volt egészséges. </i><br />
<i>
</i><i> – Szívesen, Péter, de úgy jársz, mint én. </i><br />
<i>
</i><i> – Megpróbálom. </i><br />
<i>
</i><i> Az első lemenetel neki sem sikerült, de a másodiknál már
nyeregben maradt, és azután egyre jobban, egyre gyorsabban és
biztosabban repült a szánkó, át a völgyön, és még a túloldali dombra is
messze felfutott. </i><br />
<i>
</i><i> – Csoda – mondta Berta Jancsi –, persze érteni kell hozzá… Láttad Pétert? Nem úgy ül rajta, mint macska a köcsögszárítón… </i><br />
<i>
</i><i> Ettől egy kis irigység kezdett felhőzni bennem. </i><br />
<i>
</i><i> – Add ide, Péter, azt a szánkót, majd én megmutatom… </i><br />
<i>
</i><i> – Lemehetek addig a másikkal? </i><br />
<i>
</i><i> – Nem. Várj… </i><br />
<i>
</i><i> Az irigység már komiszságba csapott át bennem, s az a szánkó
szinte megbokrosodott alattam. Ment az erre, ment az arra, néha
megbillent, mintha le akarna vetni, végül rászaladt valami
vakondtúrásra, amin nem volt hó, lefékezett, s én, mint a hullócsillag… </i><br />
<i>
</i><i> Csúnyán megütöttem magam, s a keserű, irigy harag úgy elöntött, hogy szinte fuldokoltam. Pórázra vettem a két szánkót. </i><br />
<i>
</i><i> – Hazamegyek… </i><br />
<i>
</i><i> – Nem hagynád itt az egyiket? – kérdezte Péter szerényen. </i><br />
<i>
</i><i> – Nem! </i><br />
<i>
</i><i> Elindultam hazafelé, fuldokolva a méregtől, megalázottságtól,
nem tudom én, még mitől, s a két szán úgy kalimpált utánam, mint a rossz
lelkiismeret. </i><br />
<i>
</i><i> Késő délután volt már. Fázni kezdtem, egyre lassabban mentem.
Gondolataim fáradtan tisztultak, a szívem hidegen vergődött, aztán nem
éreztem semmi mást, csak nagy szomorúságot és szégyenkezést, hogy
ostobán és gonosz eszeveszettséggel megbántottam szegény, beteg barátom.
– Megálltam. </i><br />
<i>
</i><i> A kertek alatt hideg füst szállongott, a kenderkóró,
kukoricaszár és akácgallyak ősi tűzhelyszaga s a garádok alatt már az
alkony bujkált, mintha félne a nappaltól, de félne az éjszakától is. </i><br />
<i>
</i><i> És ekkor letértem az útról, ami hazafelé vezetett. Letértem,
pedig semmi akarat nem volt bennem, hogy máshova menjek, mint haza, csak
akkor, amikor Péterék kertjében húztam már a két szánkót, amelyek most
már úgy jöttek utánam, mint két jól nevelt kutya. </i><br />
<i>
</i><i> A pitvarban senki, a konyhában sötétség. </i><br />
<i>
</i><i> – Rozi néni? </i><br />
<i>
</i><i> – Te vagy az, Pista? Gyújtom a lámpát. </i><br />
<i>
</i><i> A lámpa fellobbant, s a fény a fehér falakról lassan lecsúszott a
földre. Ott álltam, kezemben az egyik póráz, s mögöttem a megszelídült
fakutya. </i><br />
<i>
</i><i> – A szánkót is behoztad? </i><br />
<i>
</i><i> – Be, Rozi néni, be… mert ezt a szánkót én Péternek adom… karácsonyra. </i><br />
<i>
</i><i> Sötét volt már, amikor hazaértem, csak a hó világított. Apámék akkor rakták le a fát. </i><br />
<i>
</i><i> – Hát a másik szánkó? </i><br />
<i>
</i><i> – Péteréknél hagytam. Péternek nincs szánkója… </i><br />
<span id="ctl00_MainContent_NewestArticle"></span><br />
<i> Apám, kezében egy
nagy hasábfával, megállt egy pillanatra, aztán – mintha eldöntött volna
magában valamit – feldobta a fát, és eligazította. </i><br />
<i>
</i><i> – Mire vársz? Eredj be, és húzd le a csizmát. Gondolom, hogy nézel ki… </i><br />
<i>
</i><i> Nem, azt még én sem tudtam, hogy nézek ki, de nagyanyám, amikor felém fordította a lámpát, azt mondta: </i><br />
<i>
</i><i> – Jézusmária!…apád agyonver… </i><br />
<i>
</i><i> Gyorsan levetkőztetett, s én már csak az ágyból sóhajtottam ki: </i><br />
<i>
</i><i> – Nagymama, a kabátgombok a nadrágzsebben vannak… </i><br />
<i>
</i><i> – Hát, tudod fiam, megérdemelnéd… és az orrod, Atyaisten, mi van az orroddal? </i><br />
<i>
</i><i> Másnap is ágyban maradtam, és akkor éreztem, hogy én még így összeütve, nyúzva, törve nem voltam soha életemben. </i><br />
<i>
</i><i> De ilyen boldog se! </i><br />
<br />
<i>(Fekete István: A két szánkó)</i><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiArdp4dxZ2GqSKNV9pWA-EDSqMi7_omeN3xHMB-MKe7lynqU85IRjcWjD4yW_Xgdfj5fyUO8jGQP5Mqy_u3b02tc-ikXjQYvUYPP7EbTGZiBfn9NfcnvfHMfgYxXSI_ZH7byhkq0O8eY/s1600/silveszter2014a.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiArdp4dxZ2GqSKNV9pWA-EDSqMi7_omeN3xHMB-MKe7lynqU85IRjcWjD4yW_Xgdfj5fyUO8jGQP5Mqy_u3b02tc-ikXjQYvUYPP7EbTGZiBfn9NfcnvfHMfgYxXSI_ZH7byhkq0O8eY/s1600/silveszter2014a.JPG" height="240" width="320" /></a>Gyönyörű ilyenkor is a Bódva-völgy. Hó még alig volt, de a dér ezüstfehérre színezi a tájat. Minden áttetsző, a kontúr néha éles, néha bizonytalan, a fák karjai némán nyújtóznak az ég felé. Mínusz tizennégy fok nappal.<br />
<br />
Isten áldjon meg mindenkit az új esztendőben is egészséggel, értelmes munkával, békességgel!<br />
<br />
<a href="https://www.facebook.com/ildiko.eros.96/media_set?set=a.10203450905493236.1073741831.1230891738&type=1&pnref=story">További képek a téli Bódva-völgyről itt. </a><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-55830535176936316122014-09-19T21:19:00.000+02:002014-09-19T22:23:39.066+02:00Mozgóárusok faluja<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRBkAt66g1aCJmXSYIZF45JeS-nMxFzY655JD3RZrxtjeqn5GubKxMwaQBqECqDuTxZw64vt6124mMxBuGyu7yF2myTkgzX6v_eqQHX2KfGUP9lgQYTer3m3sRQNSOMqwX67UDMrbqu5o/s1600/m1.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRBkAt66g1aCJmXSYIZF45JeS-nMxFzY655JD3RZrxtjeqn5GubKxMwaQBqECqDuTxZw64vt6124mMxBuGyu7yF2myTkgzX6v_eqQHX2KfGUP9lgQYTer3m3sRQNSOMqwX67UDMrbqu5o/s1600/m1.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<i>Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová rohan és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.</i><br />
<i>Ancsel Éva </i><br />
<br />
Van, aki elhatározza, hogy maga mögött hagyja a városi életformát és vidékre költözik. Az elhatározást tett követi, és szépen alakul az új otthon. Bevallom, kicsit irigykedtem ezekre az emberekre. Merthogy az elhatározás bennem már régen megvolt, egész kicsi gyermek koromtól. De ami a Bódva-völgyet illeti, hát legalábbis úgy 2007-től.<br />
Azután nem történt semmi... vagyis igen sok minden. Apu beteg lett, a fókusz eltolódott, új tervet kellett kovácsolni később már hármunknak. Mire az meglett, az ingatlanpiac is átalakult, eladni nem tudtuk a fővárosi lakást. Sokszor már én sem hittem az egészet, s meg voltam győződve róla, hogy ismerőseink is csak elnézően mosolyognak tervünk felett.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Most itt vagyunk... Igyekszem félretenni a költözés nyűgjét, dühét, keserűségét, aggodalmát. Próbálom Apu szemével nézni a falut, aki még felfedez, gyűjti az élményeket nap mint nap.<br />
Így például elcsodálkozik a mozgóárusok kirakatán. Mert van mit nézni.<br />
<br />
Mobilfalu - így nevezte az egyik helybeli. Én is tudtam, hogy helybe jön a posta, ha kitesszük a kis zöld táblát, megáll a kapu előtt, és az autónál kényelmesen mindent elintézhetünk - sorbanállás nélkül. Azt is hallottam, hogy hetente jön zöldséges a faluba. De az csak most derült ki, hogy van ám itt két mobilhentes, mobilcukrászat, mobilfagylaltos, mobil takarmányos, mobil kormányablak, és egy lengyel termékeket áruló autó is begördül hetente a faluba.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKxmJY56JyDbzjYPPTZ9L0mPjIkgEmD24VaG2jVIvf1-nOkKvhyWJU91iANXEuuVnOyqnbf7D1hv4RbwFLMWLbUzX6biptSFHXvwMxhWGGVODT0AvYcXtDsDr1l87zv5ni9oYvJf0OK64/s1600/m2.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKxmJY56JyDbzjYPPTZ9L0mPjIkgEmD24VaG2jVIvf1-nOkKvhyWJU91iANXEuuVnOyqnbf7D1hv4RbwFLMWLbUzX6biptSFHXvwMxhWGGVODT0AvYcXtDsDr1l87zv5ni9oYvJf0OK64/s1600/m2.JPG" height="200" width="150" /></a>A mozgóárusok egy részének fix helye és időpontja van, mások jellegzetes szignállal járják a falut, és olyan is van, aki változó időpontban parkol le az önkormányzatnál, és Pannika (az önkormányzatis) telefonon értesíti a vásárolni szándékozókat.<br />
A cukrászautó például a <i>Jaj, de jó a habos sütemény</i>t játssza, a mobilzöldséges szignálja a magyar népmesék rajzfilmsorozatáét kölcsönzi.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZKLh3J8mflMvryEDptQIZlv1EYG9lm2NI_znB_e48KJmwIFRhKQ8gHTmV17csRQrwtDQbIIj21vf8-89TKtRGhcQ0IXZiuYBWMao3OxvGUl5gyxG51BGXiblAIvKOOu40soeeTmqbgFw/s1600/m4.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZKLh3J8mflMvryEDptQIZlv1EYG9lm2NI_znB_e48KJmwIFRhKQ8gHTmV17csRQrwtDQbIIj21vf8-89TKtRGhcQ0IXZiuYBWMao3OxvGUl5gyxG51BGXiblAIvKOOu40soeeTmqbgFw/s1600/m4.JPG" height="200" width="150" /></a></div>
Szóval egész élénk itt az élet, dacára a kis településnek. Persze nemcsak mozgóárusokből és vásárlásból áll a program, akad itt egész napra tennivaló.<br />
Egyébként két helyi bolt is van, sőt, az önkormányzat is begyűjti és árulja a helyi termények egy részét. No meg Szilas (Bódvaszilas) sincs messze.<br />
<br />
Mi még pakolunk, átalakítunk, téli tüzelőről gondoskodunk, és a kerttel is sok a tennivaló (málna, szőlő, alma, körte, kukorica, amivel sorban foglalkozni kell mostanában), s talán jövőre lesz idő rá, hogy egy kicsit a kultúrális életbe is belefolyhassunk.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-6265753847112881012014-06-22T14:40:00.000+02:002014-06-23T20:10:28.228+02:00Úrnapja<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikc125BRRVUm3TNnW1mrL_44g1AcZsMF7lwH5ElbqydkZKlH9J6Cm47lA2DZlUQW-zyyChOs1NJkIPgs14jZ1nTFuindNp2LfODXQx7gHSvDvNC2l-FiMEFUxMUKS__DrNtGeiLDXwR6w/s1600/%C3%BArnapja1.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikc125BRRVUm3TNnW1mrL_44g1AcZsMF7lwH5ElbqydkZKlH9J6Cm47lA2DZlUQW-zyyChOs1NJkIPgs14jZ1nTFuindNp2LfODXQx7gHSvDvNC2l-FiMEFUxMUKS__DrNtGeiLDXwR6w/s320/%C3%BArnapja1.JPG" /></a></div>
<i>Csendes, ünnep előtti délután. A mezők üresek már, csak egy kis szél jár a vetések között, s a búzaszálak hajlonganak, igazodnak, mint a katonák a nagy parádé előtt. A kocsik pora leszállt már az út mellé, zörgés nem hallatszik sehol, s a gébicsek elgondolkodva ülnek a kökény ágán, mint a csizmadia a műhely előtt, amikor már letette a kalapácsot. A gyalogúton öregasszony lépeget. Fején fekete kendő, karján kosár, és csak a szoknyája suhog, mert mezítláb van. A kosárban egy kis cukor, egy méter rózsaszín pántlika, a levetett cipők, egy szál gyertya, s a kosáron sötét hárászkendő. Gondolatai mögötte ballagnak, néha le-lemaradnak, aztán újra utána szaladnak, vagy ott maradnak az út mellett, mert az öregasszony már nem törődik velük. Maga elé néz: a pénzre gondol, amit kiadott, ami kevéske megmaradt, hozzáadja, ami otthon van, és haragszik magára, mert még egy pár csirkét be kellett volna hozni eladni, hiszen gondolhatta volna, hogy - így ünnep előtt - jó ára van. Mert drága a cukor, drága a pántlika, drága a... nem, a gyertya nem drága. A gyertyának nincs ára. Az élelem vagy a testi ruha lehet olcsó vagy drága, de a gyertya olyan, mint a köszöntő vagy az imádság, mely semmit sem ér, ha az árát nézi az ember. A szalag pedig szép. Fele Annáé, fele Magdáé. Megint egyformák lesznek. Szőke hajuk megcsillanik, a pántlika ide-oda hajladozik hosszú varkocsukban, mint a rózsa, s az asszonyok összesúgnak egy kis irigységgel: -Az ikrek! Meg kell hagyni, szépen öltözteti őket az öreganyjuk... "Hát még ha szegény anyjuk láthatná ket! Vagy talán látja is? Uram bocsá... persze hogy látja. És láthatja is. Megnézheted a lányaidat, Anna. Jók is, szépek is. Nőnek. Nem rovom fel egy szóval sem, amit rájuk költök, hiszen azért vagyok." Megy az öregasszony súlytalan, egyforma járással. Takácsék behordták már a lucernát; Rovóék be is töltötték a krumplit - szorgalmas emberek voltak világéletükben -, és Borsoséknál még mindig gazban van a kukorica - gondolta közben, de ezek a gondolatok csak átfutottak szemén, mint a tó felett a fodortalan szellő. A nyárfás úton hosszú árnyékot vetettek már a fák, s odalátszott, hogy a falu felett száll a por, s a porból felkanyarog a kémények füstje.</i><br />
<i><br /></i>
<i>"Két kalács elég lesz meg két tepsi mákos kifli. A húst már megsütötték a lányok és bor is van otthon, ha éppen kellene..." Igen, ez a Banádi Ferkó - a bolond is látja - nagyon odavan Annáért, ámbár hogy miként tudja megkülönböztetni őket, hiszen még is összetéveszti néha a két lányt. Hej, ha egyszerre lehetne férjhez adni ket! Akkora gyertyát gyújtana a Szűz Máriának... Ijedten lebbenti fel a kendőt a kosárról. Uramisten! Csak nem csúszott a cipő a gyertyára? Talán már el is törött? De nem. A szegényes kis öregasszonyos cipők - paraszti kis öregasszonycipők - ott kuporogtak a sarokban, a gyertya pedig fehér selyempapírban a másik oldalon. Na, akkor jól van! A selyempapírt pedig beteszi a sifonérba a lányok inge alá. Szépen csomagolta a boltos a gyertyát, ámbár hiszen újságpapírba is tekerhette volna. A falu már közel jött, és szétterült előtte. Talán felhúzza a cipőket? Fekete szoknyához nem nagyon illik a mezítláb, meg Banádiék el tt is el kell menni; de minek koptassa? Elég baj, hogy télen nem lehet mezítláb járni, még ilyenkor is rongálja a cipőt, amikor nem muszáj. Majd hazamegy szépen a kertek alatt. A nyárfákon a verebek dicsérik az Urat, ám az is lehet, hogy csak a lebukó naphoz imádkoznak. Amilyen pogány népség: kitelik tőlük. Mert a nap már a házak felett pihen, mintha gondolkodna: itthagyja-e azt a szép júniusi világot, s a falu pora és füstje - valószínűleg a sütésfőzés illatai is vörös aranyban ködlenek az ég alján. Az úton kocsi áll. Pallós Vince?... Persze, a Vince. Szürke lova úgy fehérlik a fák közt, mintha inget szárítana valaki. Viszi a leveles ágakat a sátorhoz, ahogy megbeszélték. Asztalt Vincéék adnak, de terítőt ő, és a sátor is az övék, mert az házuk el tt van, amióta az eszét tudja. A terítőt a lányok mosták, napon fehérítették. - Segítek, Vince fiam. -Adjon isten, Vera néném! Nem muszáj. Vince kis baltával csapkodja le a nyárfa ágait, s az öregasszony hordja a kocsira. - Úgy látom, jó időnk lesz. - Nemigen szokott Úrnapján esni. Telik a kocsi. A lovak egykedvűen csapkodnak a legyek felé, néha megrázzák magukat, s a kocsi környéke tele lesz a levágott gallyak könnyes illatával. Alkonyodik már. A rétek párájában már az ünnep készül dik, s a búzamez k nagy országa felett eléje száll a nyárfagallyak fonnyadó kis életének sóhajtása. Aztán megzörrenik a kocsi, pattogni kezdenek a kerekek, s a nyárfák némán állnak, amíg csak hallatszik a zörgés. Nagy csend lesz egy pillanatra, amíg csak suttogni nem kezd koronájukban az esti szél.</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyChNOwsdWGN11KQe1D342-9kgKfaIOvIajmK2XTQCKFlyt56a3D_1VA5pGxnA1g__6LhyinJK_-xg_tgHsjpVWF_w7uoU_ADLPnF3_YEbBoe-pU71Vh7zhwBWqyrOCDNWu-f8WpRCzRk/s1600/%C3%BArnapja2.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyChNOwsdWGN11KQe1D342-9kgKfaIOvIajmK2XTQCKFlyt56a3D_1VA5pGxnA1g__6LhyinJK_-xg_tgHsjpVWF_w7uoU_ADLPnF3_YEbBoe-pU71Vh7zhwBWqyrOCDNWu-f8WpRCzRk/s320/%C3%BArnapja2.JPG" /></a></div>
<i>Amikor a kocsi átdöcög a faluvégi hídon, már alkonyi párák szállnak a réten, s a kertekben homály van. A kertek a rétre nyúlnak ki, s a hídról végiglátni a kertek alján. Az öregasszony szeme hunyorog, és megáll valahol. Még egyszer jól megnézi, amit lát, nehogy tévedés legyen a dologban, szája keményen összezárul, és azt mondja: - Hát ez így van, Vince. - Ez így, Vera néném. Hogy mindenik másra gondolt, az nem baj. A két ember között békesség van, ünnepvárás, és akármire gondoltak, jól van az úgy nagyon. A házak eleje el van már seperve, a kanász hazahajtott régen, a pornak volt ideje leszállni, s a kis ajtókban áll még itt-ott egy lány a seprűvel, de az is befordul, ahogy elhaladt a kocsi, s odabent megmondja, hogy Pallós Vince vitte az ágakat az ünnepi sátorhoz. - Peti Vera néni ült mellette, de nemigen beszélgettek. - Nem tudom, mit beszélgettek volna. Bezártad a tikokat? Nahát, arra legyen az eszed... Az igazság az, hogy az öregasszony nagyon csendesen ült Vince mellett, s csak házuk el tt szólalt meg: - Tegyél le, Vince, aztán mindjárt küldöm a lányokat segíteni. És csendesen betette maga mögött a kiskaput. A konyhaajtóban megállt, s köszönés helyett azt mondta: - Hívd be Annát! - És leteszi a kosarat. A lány fülig vörös, az öregasszony ezt jól látja, tehát ludas ez is, és kilép a pitvarba, mintha keresne valakit. Ijedtében kezét a mellére szorítja. - Csak ne tekingess, ha jót akarsz. Tudod te, hol van. A többi cemende is a kertek alatt várja az Úrnapját... A pitvar végére suhogva, kipirulva szaladt be Anna. Csak ránézett Magdára, és tudta, hogy baj van. Azt is tudta, mi a baj. Hiszen ezért szaladt. Anna ijedelmét már kint megérezte a kertben, de Ferkó tartóztatta... Az öregasszony bement a szobába, és hallatszott, hogy zárat nyit, csuk, vetkőzik, beszélget magában, a két lány pedig csak állt a konyhaajtóban, szinte megkövülve a félelemtől. Néztek egymásra, és nem szóltak semmit. Olyan egyformák voltak félelmükben is, mint szép fiatalságukban. Mintha egyek lettek volna valamikor, és szétválasztotta ket egy láthatatlan kéz, de testi mozdulataik, örömük és bánatuk felett mintha egy lélek lebegett volna. Egyszerre indultak befelé, és Magda is megnyugodott egy kicsit, mert Anna úgy érezte, nagy baj nem lehet, hiszen odakint a kert végében nem történt semmi. Csak... -Talán én rakom le a levelest a kocsiról?</i><br />
<i><br /></i>
<i>Az öregasszony ezt úgy mondta, mintha csak magának mondaná, mintha nem is lenne neki két ilyen elvetemült unokája. - Bandi is itt lesz - suttogta Anna. - Tudtam. - A szivart a szoknyák közé tettem. - Akartam is mondani. Vince már leverte a sátorfákat. . -Na, lányok, megsült-e a rétes? -Majd, holnap, Vince bácsi... Ledobáljuk a földre, vagy mindjárt beletűzdeljük? - Minek poroznánk, ugye? Megállnak ezek a sárkányok. Rakják, igazgatják, simogatják az ünnepi sátrat. A zöld gally körülveszi lassan az utca egy kis darabját, s homályos barlangja el tt már elkülönülve jár a hétköznapi élet. Magda körülsepri még a sátrat, Anna a lehullott gallyakat visszadobálja a kocsiba, s amikor egyedül maradnak, sötét már a sátor belseje, és csillagok vannak az égen. Körüljárják a sátrat, igazítanak még, meg-megállnak, és halogatják a bemenetelt. A konyhában sötét van. Máskor ilyenkor már égett a lámpa, de most nem ég. Azt sem tudják, öreganyjuk bent van-e a szobában, vagy itt kint ül a helyén. - Szép lesz a sátor - mondta Magda. Csend. Odatapogatnak a kemencepadkához, és már érzik, hogy az öregasszony látja őket. Ott ül az helyükön. Le sem lehet ülni. Csak állnak. A sötétségben feszes a csend, s felette ijedten röpködnek védekező gondolatok. - Mire vártok? Tán én vessem meg az ágyatokat? Vége. Nem lehet mondani semmit. A harag orsója lassan peregve ereszti utánuk nyúlós fonalát, és nem ereszti el őket reggelig. Ebben álmodnak, erről suhog a párna, ez van sötétbe néző könnyes szemükön, s amikor bebújnak a takaró alá, csak átölelik egymást néma vigasztalással. - Hogy vót a szivar? - Tíz tojásért négyet adott. - Drága. -Az. -De nem baj. - Persze hogy nem. - Bandi itt marad este is. Ezután még a suttogás is elhallgat. A konyhában moccanás sincs, csak az óra jár a szobában, és néha egy légy repül neki halk zümmögéssel az ablaknak. - Hát nem láttátok a kocsit? - Akkor már késő volt. Azt meg nem akartam, hogy Ferkó belépjen a kerítésen.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Az ajtó kinyílott, és az öregasszony is lefeküdt. Nagyot sóhajtott. - Hej, édes jó Istenem, de meg is vertél engem! Így szokott kezdődni. Most jön a temető - gondolták egyszerre mind a ketten, de azért csak elsírták magukat, valahányszor anyjuk meleg árnyékát idézte az öregasszony, és ilyenkor dolgos, tiszta életüket mérhetetlenül szennyesnek érezték. - Szegény jó anyjuk a föld alatt, ezek meg a kertek alá járnak... De hogy kire is ütöttek, azt én meg nem mondhatom. Én nem. Talán az a mennybéli Isten csak a tudója. A lányok szepegtek még egy kicsit, és határozottan érezték, hogy ez a kertbéli dolog végzetes nagy bűn volt. De már meg is nyugodtak egy kicsit. Hogy nagyanyjuk mindkettőjüket egyszerre szidja, azt nem is vették észre, mint ahogy egyszerre születtek, egyszerre kaptak új ruhát, és egyszerre nyílott ki a szívük is két legény felé; igaz, hogy az öregasszony még csak az egyiket tudja. - Hát az én időmben másféle lányok termettek, az szent igaz. Kertbe... kert alá? No, még csak az hiányzott volna. De mi tisztességes lányok voltunk abban az időben. A lányok homályosan érezték, hogy ők bizony nem tisztességesek -ha már öreganyjuk azt mondja , de azt is érezték, hogy a vihar szűnőben van. Még egyszer nekirugaszkodik, aztán vége. - De én már eleget beszéltem nektek - ült fel hirtelen ágyában az öregasszony. - Anyátok nem verhet meg, apátok se, hát megverlek én. Nem nézem, hogy ki látja, ki nem látja; ahol érlek benneteket - kiabált -, tudja meg az egész falu, hogy mifélék vagytok! Ki volt az a tűzrevaló, mi? Anna nem válaszolt. Tudta ezt jól az öregasszony, tudta mindenki. -Nahát, majd én ellátom a baját a te csámpás Ferkódnak. Azt hiszi, mert egyes gyerek, mert nagygazda az apja, mert kényeztették, aztán úgy nőtt, mint a vadszőlő? Egyfi, ebfi! Mit akart veled? - Semmit. Öreganyámmal akart beszélni... - A kert alatt. -Be akart gyünni, de nem engedtem. Én éppen zöldségért voltam... - Ez igaz - mondta csendesen Magda. - Téged meg nem kérdeztelek. Aztán mit akart? - Hogy ne menjünk a korcsmába táncolni, mert ők idegyünnének az onokabátyjával, a Bandival, ha öreganyám megengedné. Beszélgetni. Láttuk mi öreganyámat a Vince bácsi kocsiján, de nem akartunk elbújni, mert Ferkó azt mondta, hogy nem bújik el az Isten elől se. -Istentelen! - mondta az öregasszony, s a Bandi nevezetű Karsai Andrásra gondolt, aki a szomszéd faluban lakott; nénje már férjhez ment, és mindenképpen igen kívánatos legény volt, és vő lehetett. - Magdához jönne? - Magdához.</i><br />
<i><br /></i>
<i>-Na, majd én a szemébe nézek annak is. Aztán most már aludjatok. Kék pántlikát meg nem kaptam, csak rózsaszínt, de az aztán olyan... Üdvöz légy, Mária, malaszttal vagy teljes... S az öreg fogatlan száj imádsága az óra csendes ketyegésének lépcsőjén bejárta a szobát, és lépdelt felfelé, ahová küldve volt. A kutyák és a kakasok elhallgattak. A kutyák már éjfél előtt megkiáltották az összes híreket, de aztán felkelt a hold, és holt világossága elől árnyékba feküdtek, mert a kutyák csak este vonítanak a holdra, éjfél után soha. A kakasok pedig elhallgattak, mert előrimánkodták a hajnalt, így egyéb tennivalójuk már nem volt. A völgyekben álmosan kúszott még a szürkület, de a dombhátak lomha púpja felett vörösödni kezdett az ég, s az istállók eresze alatt reggeli köszöntőjüket énekelték a fecskék. A rétek harmatosak, s a falu utcáján hűvös szell hordja a kertek illatát. Egy-egy ajtó csikordul, zörrenik egy fejőkanna, csobog a víz, hangosan ásít valaki, s amikor a nap fényessége felvillan a mai világ felett: elhallgat a fecske, kirepülnek a tyúkok az ólból, füstölögni kezdenek a kémények, és a viola illatába kozmás tej tűzhelyszaga vegyül. - Hogy minek adott nektek szemet az Isten, csak azt szeretném tudni! - mondja valaki. - Itt vagytok, és nézitek, hogy fut ki a tej... Reggel van. Az idő szalad a mise felé. Első harangszóra azt mondják az asszonyok: -Jézus Mária! Apátok még mindig a csizmáját pucolja? Eredj az útból, Jóska, mert a mai szent ünnepen pofon váglak. - Felvehetem az új kalapom? - Fel, csak menj már ki a konyhából. Második harangszóra azt mondja a kisebbik lány: - Elszakadt a gyöngyöm... És szedegeti a szétszaladt "gyöngy"-szemeket. Az asszony az ebédet készíti elő, félig fel van már öltözve, és úgy fogja a főzőkanalat, mintha ölni akarna vele. - Krisztusa ne legyen annak a büdös gyöngynek! Szólj a Marinak! - Mari nem ér rá. - Szólj öreganyádnak. - Öreganyám nem látja a cérnát befűzni... De azért harmadik harangszóra már mindenki kész, a gyerekek már a templomban vannak, az anyák most érnek oda, s a tűzhely mellett csak egy-egy öregasszony ül okulával a szemén, vastag imakönyvvel a kezében. A tűz pattanik néha, a lábasokban zümmög a víz, az udvarok csendes ragyogásban nyújtózkodnak, s a templomból kizsong az ének, mintha kézen fogva vezetné végig a falun az orgonaszó. A sátorban csend.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Az énekszó megsimogatja a fonnyadó leveleket, de azok aléltan őrzik a fehér asztalt s a két szál gyertyát, és halk sodródásukban, szomorú zizegésükben mintha suttogás bujkálna. "Szomjas vagyok..." A gyertyatartók csillognak, mert üvegből vannak. Belül valami fényes port fújt rájuk az üvegesmester, amiből ezüstös fényben csillognak. Az öregasszony így is mondta reggel a lányoknak: - Vegyétek el a gyertyatartókat. - Az ezüstöt? -Azt! Az üvegből készült ezüst gyertyatartók kevélyen állnak az árnyékban, és csillognak, és unottan nézik a poros utcát, a kéziszőttes terítőt, a halvány nyárfagallyakat. A gyárat érzik maguk mögött, ahonnét elindultak, az olvasztókemencék pokoli tüzét, a világ sok csillogását, és azt hiszik, értük van minden. Előkelőnek akarnak látszani, pedig csak üresek és törékenyek. A gyertyák még alszanak. Az új gyertyát is megkurtították, hogy ne legyen hosszabb, mint a tavalyi, s az öregasszony otthon maradt, hogy kell időben meggyújthassa ket, ha megszólalnak a harangok, kiárad az utcára az ének, s a nevetések és sírások poros, falusi útján végiglépeget a koldusok testvére. Aki előtt porba hullanak minden királyok. A templomajtó nyitva, az oltár a tömjén lágy ködében úszik, a zászlókat kiemelték már tartóikból, s most indulásra készen rezdülnek meg, mintha kifelé vágynának a napsütésbe. A kóruson fogják már a harangköteleket, s a harangozás élvezettel vegyes tisztségét - Uram, bocsáss meg nekik! - enyhe verekedés előzte meg az orgona mögött. A dulakodás zajtalanul folyt le, de az egyik gyereknek vérzik az orra, a másiknak kabátján nincs egyetlen gomb se, a harmadik pedig fél lábon, de dühös kitartással fogja a legkisebb harang kötelét. A levegőben tartott lábra rálépett valaki, de mozog, így a sérülés csak átmeneti jellegű. A harangozók mögött állnak a pótharangozók, szerényen, mint ahogy az póttagokhoz egyáltalában illik. Az orgona már elhallgatott, az iskolás gyerekek már indulnak kifelé, megmozdult a lányok színes karélya, felállnak a fekete padsorok, felzendül újra az ének, s a zászlók meghajolnak a templomajtóban; selymük lobogására rászáll a nap, s a toronyban ujjongva zendül meg a harangszó. Ekkor gyújtja meg Petiné a gyertyákat. Az sátruk ugyan az utolsó, de ma takarékoskodni nem lehet, s a gyertyák sápadt fénye tűnődve lobog a terítő felett. Az öregasszony bement a házba, s amikor üres lett a sátor, az új gyertya is kinyújtotta lángját és körülnézett a sátorban. - Ünnep van - bólintott a másik felé szerényen, de azzal a tudással, ami olyan régi, mint maga a tűz. - Ünnep - libbent meg a másik, és fényük összefogódzott, és egyek lettek, mint minden tűz a világon.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Mi is tudjuk, hogy ünnep van - csillant meg az egyik gyertyatartó -, de azért ne folyassátok ránk a viaszt, mert mi tiszták vagyunk és belül ezüst. A kis lángok némán lobogtak, és mindent láttak. - Igen, ezüst - mondták, és hallgatták a harangszót s a harangok zúgása alatt a haldokló nyárfagallyak sírását. - Szomjasak vagyunk! - suttogták. - Éget a nap, és mi meghalunk. - Igen - bólintottak a lángok -, meghalunk és újraéledünk. Elégünk, és valahol újra fellobbanunk. Örök halál nincs. Ekkor egy szőrös, nagy légy zúgott be a sátorba. A patak mellől jött, hol egy döglött békán lakmározott. Hullaszagot hozott, és lábain ragadós papucs volt. - Jaj, csak rám ne szálljon! - ijedt meg az egyik gyertyatartó. - Jaj!... A légy kanyarodott egyet, s odaszállt, ahol a gyertyatartó legszebben csillogott. - Odaszállok, ahová akarok - zümmögte tele szájjal, és lábait kezdte tisztogatni. - Féreg - imbolygott a kis láng. - Hát te mi vagy? - szuszogott a légy. - Egy kis szél és véged, elolvadsz és véged. Örök halál nincs? Láttad volna csak azt a kövér békát! Tegnap még brekegett, és ma beleraktam a pondróimat. -Féreg és ostoba... - Neked repülök, és vége az okosságodnak. -Elpusztulsz. -Ne törődj vele. Előbb pusztulsz te el, de könnyű neked, mert úgyis feltámadsz, én meg visszamegyek a békámhoz. Azzal zúgva nekirepült a gyertyának. A kis láng sercegve felcsapott, s a légy égetten hullott a földre. Fetrengett maga körül, aztán elnyújtózkodott. - Vége - suttogták a levelek -, vége! Talán örökre. - Örökre - nyúlt magasra a két láng -, mert abban hitt... A sátor előtt egy-egy fecske nyilallt el. -Jönnek már, jönnek! - kiáltották. A nyárfagallyak kicsit megnyugodtak, mintha enyhülést ígértek volna a fecskék, de azért visszakívánkoztak a mezők szegélyére, a végtelen országútra, hol szabadon járt a szél, s a forró napok után nagyot ittak az éjszaka hűvösségéből. - Nem látjuk többé anyánkat, a fát, nem látjuk a mezőket, robogó kocsikat, és nem kel fel már nekünk a nap. Jövőre talán fészket rakott volna ránk a sárgarigó vagy a vércse, de mi már nem ringatjuk a fiatalokat. Elmúlunk... - Árnyékot adtunk fáradt embereknek, alattunk ebédeltek az aratók, és mi susogtunk álmot a vándorlegényeknek, akik ott aludtak az árokparton. Mi intettünk először a hazatérőknek, és bennünket látott utoljára a búcsúzók szeme, akik talán soha vissza nem jönnek. - Ma is látnak bennünket és mégis elmúlunk.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Mi mutattuk a szelet, s árnyékunk megmondta az időt az embereknek. Hangyák jártak rajtunk, s odúnkban a cinke lakott fiaival. És mégis elmúlunk... -Jönnek már, jönnek! - csivitelték a fecskék, és felszárnyaltak az ég felé. - Jönnek, már jönnek! csiripelték a verebek, akik abból éltek, amit mások mondtak, és nagyképűen felfújták magukat, mint akik fontos személyiségek ezen a napon. Az öregasszony benézett a sátorba, hogy rendben van-e minden, és úgy érezte, a sátorban már ünnep van, mert ünnep volt a szívében, és ünnep a gyertyák tüzes dárdájában. A kis lángok mozdulatlanra húzták ki magukat, mintha kovácsolva lettek volna, a levelek elhallgattak, mert a sátrat már körülfogta az ének, a lobogó zászlók, és a kék ég kupolája alatt összefonódva, szétválva, szemek és szívek ablakát verve zúgott a harangszó. S a lángok láttak! Látták a gyerekek együgy botorkálását, tiszta szemükben a csodálkozást, látták a léptek keménységét vagy elesettségét, a fiatalság lüktető szívét s az öregek ráncos arcát; látták az elmúlt napokat, a panaszt, a reményt, a szerelmet, a bánatot; ruhákat és imakönyveket, zászlókat és pántlikákat. És látták a vágyat az ima betűibe s a hit szárnyába kapaszkodva, és tudták, hogy az emberek emberi kicsinyességéért nem haragszik az, Aki semmiért sem haragszik. Lám, az öreg Balog a fiát kívánja, aki kint bolyong valahol a világban, a mesternek még éneklés közben is eszébe jut a lánya, aki az idén érettségizik; Deli Jóska pénzre gondol, hogy lovat vehessen, az öreg Banádi esőt kér, mert a szénáját már behordta, Szabadi Gábor szép időt, mert a szénája még kint van. Banádi Ferkó Annára gondol, mint ahogy Karsai András Magdára, s ez helyénvaló, mert szeretik egymást. Egy kis gyereknek új irka villanik meg a szemén, s egy öregaszszonynak díszes szemfedő - a pénz félre van már téve -, amely alatt nyugodt lesz az álom, és megpihennek végre fáradt tagjai. Mindent láttak a kis lángok. Azt is, amint szétnyílt az emberek sora, és körülállták az Urat, aki egyedülvaló. Ekkor zúgtak legjobban a harangok, mögöttük mégis végtelen lett a csend; a térdek földet érintettek, a szívek Jóságot, a nap ragyogása megreszketett, mintha sóhajtott volna a föld; aranylani kezdett a por, élettel duzzadni a sátor sok holt levele, és ekkor a gyertyák lángjai is meghajoltak, és becsukták fényes szemüket. Aztán kizúdult a harangszó a rétek és erdők világába, áldva, zengve, kérve, mintha Valakit kísért volna. A pitvarokon falnak dőlve alszik a csend. Az ajtófélfákon legyek melegszenek, és kanyarodnak néha egyet nyári jókedvükben, bár a konyhaajtón lepedő lóg, ami elzárja az utat a lakomától. Pedig a lepedő mellett olyan illatok szivárognak ki, hogy a legyek izgatottan pödörgetik lábukat, és élesre tisztogatják szívóikat. Hiszen a lepedő függöny mellett be lehetne éppen repülni, de odabent homály van. Majdnem sötét, ami veszedelmes, s a legyek napimádó rajongásukban sehogy sem értik az embereket. A konyhában csend. A kemence füstös szája tátva gondol a hajnali tűzre és piruló kenyerekre. A fakanalak ernyedten lógnak a tartóban, mint az akasztott ember, a fazekak csíp re tett fél kézzel várják a vizet, hogy mérgesen kisustoroghassák magukat, s a pemet bozontos feje úgy támaszkodik a falhoz, mint egy rosszlány, akit hajnalban rendőrök ugrasztottak ki az ágyból, hogy feleljen meggyilkolt barátjáról. Az edények szárazak már, a falon csillognak a festett tányérok, a tűzhely hamuja alatt álmosan hunyorog a parázs, és kint ünnepi álmát álmodja a nyár. A szobában csend. Az öregasszony ágyán bóbiskol, ünnepi ruhája a széken, ahogy megjött a litániáról, a lányok az ablakot nézik, s öltözködni szeretnének, mert az ablak alatt lassan ellépeget a délután. Lehet, hogy Ferkóék kicsit korábban jönnek... Ferkóék azonban nem jönnek korábban. Az öregek ebéd utáni poharazásban vannak, s a fiatalok a lovakat nézik. Nézik a fenét! Ezzel jöttek ki ugyan, de csak ülnek a zabosládán, és várják, hogy teljen az idő, és várják, hogy mit határoznak odabent az öregek. Bandi ebéd alatt elszólta magát egy kicsit, s most tudják, hogy odabent komolyra fordult a dolog. Ferkó anyja már nem él, Karsai meg csak úgy magában jött át fiával, így tisztán az apákon múlik a dolog. Amikor András kibökte, hogy ők bizony korcsmába nem mennek, az öreg Karsai jól megnézte fiát, aki eddig a korcsmát igen kellemes intézménynek tartotta. - Nem-e? - Nem - mondta Bandi -, annak is véginek kell egyszer lenni. Ferkónak még a talpa is bizsergett, mert tudta, hogy a gyalogút váratlanul beleszakadt az országútba. - De azért csak nem ültök itthon? - Nem hát. - Tán csak nem várnak benneteket valahol? -Talán várnak is... - nevetett Bandi, de a füle elvörösödött, mint aki nekiugrott a gátnak, hát akkor szakadjon az a gát. - Hát mink is jártunk a lányokhoz - mondta az öreg Karsai. - Persze, édesapám is járt édesanyámhoz, aztán el is vette.</i><br />
<i><br /></i>
<i>A szivarok füstje szép egyenesen szállt a levegőbe, mert nem mozdult senki, s a kérges, nehéz kezek ott pihentek az asztalon. -El. -Meg az én édesanyámat is, Isten nyugosztalja - mondta Ferkó és apjára nézett. - Igaz. - Hát akkor most mi kimegyünk, és megnézzük a lovakat. És most "nézik" a lovakat. Nézik a gerendára rakott fecskefészket, a falnak támasztott vasvillát, a kisborjú szelíd, fiatal szemét, a pókhálós ablakot, a lucernát a saroglyában, a fej széket, az ajtó hasadékán benyilazó napsugarat, csak éppen a lovakat nem nézik, mert már látták őket eleget, hát mit nézzenek rajtuk. -Ezt hát kiköpted! - mondja Ferkó, aki óvatosabb, bár nincs neheztelés a hangjában. -Baj? - Nem baj. Egyszer keresztül kell ugrani, hát mit tanakodjunk az innenső parton. -Nahát. - Mit gondolsz? - Majd megmondják odabent. Odabent már csendben vannak az öregek. Amikor a két legény kiment, sokáig hallgattak. - Hát hiszen tudtunk róla - mondta végül Banádi -, csak kicsit hirtelen gyütt. - Az én fiam ilyen. Ilyen voltam én is. Te jobban ismered a lányokat. Mit tudsz róluk? - Csak jót. Ellenségük se mondhat mást. Jófajta népek. Mást nem tudok róluk. - Aztán fene mutatósak - mosolyog Karsai -, jó szeme van ennek a két bitangnak. - Tizennyolc hold föld - folytatja Banádi. -Meg egy öregasszony. Ketten majd csak bírnak vele... - Feleséged? -Tudod, hogy van az, ahun csak egy gyerek van. Ha a Bandi az ördögök öreganyját hozná, az is a legszebb lenne. Különben is tudja. -Hátakkor? - Te vagy a gazda, hát tőccs, ha nem sajnálod! És most hallgatnak. Komolyan, megelégedetten hallgatnak. Amikor a legények bejönnek, nem kínálják ket borral, csak éppen hogy rájuk néznek. - Tik most elmentek? - Elmennénk. - Hát csak eredjetek. De amikor bezárul az ajtó, utánuk mosolyognak. - Szép lányok, szép lányok azok a Peti lányok, de ezek se utolsók. És összekoccintják a poharakat. Száll a füst, és szétszaladnak a gondolatok.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Eljár az idő. -El. A régi lakodalomra, az elporló és újranövő életre gondolnak. Elmúlt napokra és emberekre. Sok munkára és kevés pihenésre. - Emlékszel? - Emlékszem. - Én húshagyóra gondolnám - mondja Banádi -, aztán itt nálunk. Közös öröm, közös költség. Egyszerre. Szép lenne az, még beszélnének is róla. Karsai elmosolyodik. -Hát ha elférnénk? Fogy a szivar, fogy a bor, és elfogy lassan a délután is. Elfogy az egész faluban. A gémeskút árnyéka már a szomszédban jár, a tyúkok el rejöttek a kertből, és fél szemmel az eperfára pislognak, mint a fáradt ember az ágyra. A kertekben erősen illatozik a kapor, s egy-egy méh sietve bújja a virágokat, hogy idejébe otthon legyen. A szobában jó szagú csend, jó volt azt a szappant megvenni - gondolja az öregasszony, de nem fogy a bor, s a szó is olyan tétován esik, mert arról úgysem lehet beszélni, amiről kellene. - Nem mentek el táncolni? - Nem - mondják egyszerre négyen is. - Hát akkor egyetek legalább. A lányok sütötték, igaz, jobb is lehetne. Erre muszáj venni, immáron nyolcadszor. - Töltsetek, lányok. Ettek-ittak, aztán csak újra odakovászosodott a hallgatás. Valaki eldobogott az ablak alatt. - A Sánta Kis Miska - mondta Magda, és arra gondolt, öreganyjuk elmehetne már a disznókat megetetni. Összenézett a két lány, és ijedten gondoltak a múló időre; az öregasszonyt meg mintha odaszögezték volna. Hiszen kimehetnének a kertbe is, mégis jobban együtt lehetnének, de azt előbb kellett volna kezdeni. - Elmúlik ez a szép ünnep is - sóhajt az öregasszony. - Kocsival vagytok? - Kocsival - mondja Bandi, és a fogát tudná csikorgatni, ha arra gondol, hogy apja nem mondott se bű-t, se bá-t, és most még panaszkodni se lehet. Ahhoz meg nincs elég sötét, hogy Magda kezét megfoghatná... - Kocsival. Hevertek a lovak egész héten. - Mink már behordtuk a lucernát. Bandi úgy néz Ferkóra, mintha megsértette volna.</i><br />
<i><br /></i>
<i>"A mennykő ott vágja meg a lucernátokat, ahol van! - gondolja. -Te még tudsz a lucernáról beszélni?" Aztán Magdára néz. A lány nagy kék szeme puhán simogatja a legényt, és Bandi megbékél egy pillanatra. Csak egy kicsit sötétebb lenne... Ekkor megpattanik a kapu. Ki jöhet? - keserednek el a fiatalok. Dobog már a pitvar, az öregasszony kinéz, és ijedt csodálkozással mondja a két legénynek: - Apátok. Csak ülnek. - Szabad. Erre nem számított senki. A lányok arcából elfutott a vér, a legényekében meg mintha túl sok lenne. S lám, az apák már paroláznak Vera nénivel. - Helet az öregeknek - mondja Karsai vidáman, ami azonban szigorú felszólítás, hogy egyedül akarnak maradni. S a fiatalok valami rájuk zuhant kábulatban kibotorkálnak a szobából. Megnyílott az ég. A kertben már kora alkonyat van. Annáék mindjobban előremennek. Magdáék pedig mindjobban lemaradnak. Beszélni pedig nincs miről. A boldogság szétterült, mint a tó tükre, és csak nézik magukat benne. -Tudtátok? - Nem tudtuk - mondja Bandi. - Csak úgy maguktól? - Az én apám ilyen. De jó, hogy ilyen. -Jó. -Én ugyan megmondtam, hogy ide gyüvünk, meg azt is, hogy édesapám is járt édesanyámhoz... -Hogy merted? És Magda keze a legényébe téved. A kert vége azonban közel van. Ott megállnak, és az udvarra néznek, az ajtóra, amely majd megnyílik, és be kell menni. Jaj! Az ajtóból az öreg Banádi int. - Na, gyertek. Most nagyon hosszú a kert, s a cipőkben ólom van. A fák némán állnak, s a tető minden zsindelye külön látszik. Az utcán megy valaki, a szomszéd házon egy macska lépeget. - Na, gyertek, hát én biztassalak benneteket? A szobában homály, az ablaknál az öregasszony sír öreges suttogással. Az asztalnál Karsai áll darabos méltósággal. A lányok feje meghajlik. -Gyerekeim!...</i><br />
<i><br /></i>
<i>Itt nem pattognak a padok, nem beszélgetnek a képek. Nem dobog a padlás, nem zörren a kilincs, mint ahol emberek laknak. Az ablakok itt befelé néznek, a falak boltívbe borulnak, a padló kő, és a tűzhelyen a világ kezdetétől lobog a láng. Itt a padok nem pihenésre valók, s a zászlók nem harcra lobognak. A lépcsők a végtelenbe emelkednek, útjául élőknek és holtaknak; a padló kő, a korlát vas, itt nem lehet parancsolni, csak kérni, mert itt az Isten lakik. Visszhangos csend. A szentek összeszedték már a délelőtti imádságokat, kívánságokat, vágyakat és kéréseket, s most csak állnak, és saját pártfogoltjaik sorsán gondolkoznak. Bizony, némelyik még a homlokát is ráncolja, csak a Szűzanya derűs, s az anyák végtelen türelmével nézi az innenső világot, pedig ő szenvedett legtöbbet, neki van a legtöbb elesettje, de hiszen tudja, mi az a földön anyának lenni, s nem fárad el soha. Valaki jár a templomban? A léptek úgy csoszognak, mint a suttogás, hiszen mezítláb van az öregasszony. Reszkető kezében gyújtó villan, lángra kap a fehér gyertyaszál, s odaáll a Szűzanya lábához. Az öregasszony térdre hull. - Mária... Szent anyám... édes, égi szent anyánk - motyogja, aztán tele lesz a szája néma, boldog sírással, s könnyei odahullanak a kőpadlóra. A gyertya áhítattal lobog. Most látja csak, hova került. Reszkető révülettel hajol meg az örökmécses felé, aztán felnéz Máriára, le a földön kuporgóra, aztán a kis láng alázatosan a szent asszony szemébe néz. "Istennek szent anyja - lobogja -, látod, ez itt a földön a lábad porát csókolja, téged szeret, de imádkozni nem tud... hadd mondjam hát én el helyette." </i><br />
<br />
<i>(Részlet Fekete István: Tíz szál gyertya c. könyvéből)</i><br />
<br />
<br />
Ez most nem egy igazi gasztrobejegyzés, de azért - ha figyelmesen olvastátok, mégiscsak ott száll a levegőben a sült hús, az ünnepi kalács, a mákoskifli, a rétes és a júniusi kert kaporillatú csendje...<br />
<br />
És egy régi recept:<br />
<a href="http://napmatka.blogspot.hu/2009/06/urnapi-rakott-szuzpecsenye.html">Úrnapi rakott szűzpecsenye</a><br />
<br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-46995782674037769662014-06-10T17:50:00.000+02:002014-06-10T21:05:50.566+02:00A nyár dícsérete<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRTUk1szq7d_4kxhj4gkkp5ASXMu1ijO5bdFOL2yantRpJBbKYIbghBhggbj5njuOz0HlQq873Sqq4JB21ZV2aJDsQbxZibIe-J7EU1ssATEZ4LwBR5UA-O1uod54pq-CbTS7cZeEEIkc/s1600/ny%C3%A1r.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRTUk1szq7d_4kxhj4gkkp5ASXMu1ijO5bdFOL2yantRpJBbKYIbghBhggbj5njuOz0HlQq873Sqq4JB21ZV2aJDsQbxZibIe-J7EU1ssATEZ4LwBR5UA-O1uod54pq-CbTS7cZeEEIkc/s320/ny%C3%A1r.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<i>Az erdő szélétől nem messze egy nagy, csonka fa állt, talán tölgyfa volt valamikor, amelynek három-négy méteres csonkja állt csak, egyetlen ág nélkül. A fát talán villám vágta agyon, s ahogy eltörött, kb. három-négy méter magasan, nagy és mély odú látszott benne.</i><br />
<i>- Ilyenben költenek a nagy erdei fülesbaglyok - mondtam Bélának, aki azonnal megnyalta a szája szélét, mint mindig, ha valami érdekes vagy alig hihető dolgot hallott.</i><br />
<i>- Megnézhetem, ha gondolod - mondta Béla -, ámbár ebbe beleesik az eső, hát nem bolond az a bagoly ilyen helyen költeni...</i><br />
<i>Megjegyzem, a fa talán egy méter átmérőjű és három;négy méter magas lehetett, és egyetlen ág sem volt rajta.</i><br />
<i>- Nyugodt lehetsz, ha én mondom - intettem fölényesen, abban a hitben, hogy a fa valóban megmászhatatlan. Csalódtam! Béla levetette a kabátját...</i><br />
<i>- Ne bolondozz! - féltettem ornitológiai nimbuszom, mert abban ugyan nem kételkedtem, hogy Béla - akár egy gorilla felmászik, de abban igenis kételkedtem, hogy az odúban egy-két belehullott falevélen és esetleg hangyákon kívül van valami. Tévedtem...</i><br />
<i>Béla barátom szuszogva, rettentő erőlködéssel bár, de mászott felfelé, és én az üres odúért már éppen mentegetni akartam magam, amikor erősen verejtékező barátom - lepislogva a mély odúba - ragyogó pofával megszólalt:</i><br />
<i>- Nyertél, Bőrharisnya!</i><br />
<i>- Ne viccelj, Béla! Nem szeretem...</i><br />
<i>- Nyertél, Bőrharisnya! Sajnos nem osztozkodhatunk ...</i><br />
<i>- Mért?</i><br />
<i>- Mert csak egy van benne, de egészen anyányi... Bemenjek érte?</i><br />
<i>- Hát... - vonogattam a vállam, mert a kisbaglyot ugyan szerettem volna, de féltettem barátom, hogy ha leereszkedik az odú fenekére, nem tud kijönni.</i><br />
<i>Béla erre megvakarta a feje búbját, de aztán eltűnt a vén fa belsejében.</i><br />
<i>Mi a ménkűt csinálok, ha Béla nem tud kijönni ? - rémüldöztem magamban pár percig, de aztán két kapaszkodó kéz látszott az odú peremén... később egy erőlködéstől vörös, torzonborz fej...</i><br />
<i>Nem hozza - gondoltam, meglátva a két kapaszkodó, üres kezet. - Nem is bánom. Talán nem is tudtam volna felnevelni... és a bagoly olyan ritka és hasznos madár...</i><br />
<i>Béla mosolygott, amikor felhúzta magát az odú peremére, és a verejték folyt le az arcán, de - mosolygott.</i><br />
<i>- Itt van! - mutatott valami nagy gömbölyűségre, ami az inge alatt s a nadrágszíj felett lötyögött. - Itt van, de sietek le, mert nagyon karmolja a hasamat...</i><br />
<i>Kicsit később már a vállamra állt... aztán tartottam a derekát, s végül csendesen leeresztettem a földre.</i><br />
<i>Béláról folyt a víz, és inge alól kihúzta a majdnem anyányi erdei fülesbaglyot.</i><br />
<i>- Béla! - kiáltottam. - Az enyém?</i><br />
<i>- Hát persze... én nem is tudnám felnevelni, meg aztán sajnálnám is az anyját...</i><br />
<i>Ezen egy kicsit elgondolkodtam, a kisbagoly pedig csak pislogott, és én is gondolkoztam, de csak rövid ideig, aztán: kabát le, ing le! - vezényeltem magamnak.</i><br />
<i>Az inget szétterítettem a földön, a kisbaglyot - amelyik nem is volt olyan kicsi - beleültettem az ing közepébe, és négy sarkát összefogva, olyan kényelmes bugyorban ült madaram, hogy egy száll tolla nem törhetett vagy borzolódhatott.</i><br />
<i>- Mit csinálsz vele? - kérdezte Béla.</i><br />
<i>- Felnevelem.</i><br />
<i>- Szép lesz! - vélekedett Béla, de én elgondolkodtam. Jó, jó, felnevelem. És aztán? Van ugyan egy régi kalickánk, ami nem nagy... és aztán? Aztán mit csinálok vele? Nézem?</i><br />
<i>Megtanítom valamire...</i><br />
<i>Fütyülni? kajánkodott az a belső Énem. Talán az a bukott valaki, aki sose tett mást, mint kritizált, és ostoba kérdéseket adott fel, amire ő sem tudott volna válaszolni...</i><br />
<i>Megszelídül, és szabadon eresztem a lakásban.</i><br />
<i>Húgaid nagyon örülnek majd neki... és anyád is! Az asztalon és székeken... a díványon és „jó atyád" íróasztalán is otthagyja jókora névjegyeit ...</i><br />
<i>Nagymama Pesten van... kieresztem a kisszobában is...</i><br />
<i>És nézegetitek egymást?</i><br />
<i>Béla csak lépegetett mellettem szótlanul, és én jobban szerettem, ha Béla kérdez, és nem az a Valaki, aki bennem van, de nem én vagyok, és egyebet sem tud, csak gáncsolni, kellemetlenségeket jósolni, kéjjel ijesztgetni, s ha megijedtem, vagy röhögött rajtam, vagy egyszerűen nagyszájú, gyáva kutyának nevezett.</i><br />
<i>Barátaimtól nem akartam megkérdezni, hogy nekik van-e ilyen valakijük, mert talán kinevettek volna, talán nem értettek volna meg, vagy talán letagadták volna.</i><br />
<i>Ballagtunk tehát szótlanul. A bagoly ült a bugyorban mozdulatlanul, és én legszívesebben visszafordultam volna vele, és visszaeresztettem volna az anyjához. De nem tehettem meg Béla miatt, de magam miatt sem, mert ez a szándékom erőtlen volt, és felötlött bennem az a kérdés is: nem küldhetném-e fel az Állatkertnek?</i><br />
<i>Ott talán nem lesz rab? - kotyogott megint bele az Illető; ezután már csak annak fogom nevezni, mert eddig is volt ugyan, de mint egy másvalakiről, csak most vettem véglegesen tudomást. Másvalakiről vagy talán egy másik Magamról? Ez írás közben úgyis kiderül. Csak az a furcsa, hogy néha napokig, sőt egy-két hétig is hallgat, én már meg is feledkezem róla, amikor megint csak felbukkan tolakodóan, sőt parancsolni vágyón. És néha parancsol is!</i><br />
<i>Nem beszéltünk az úton, így elég unalmas volt hazafelé. Ebben az időben még nem volt gyümölcs a fákon, a szőlő is alig virágzott el, tehát ilyen vágyak sem izgattak bennünket; engem egyre a bagoly jövendő sorsa foglalkoztatott, míg Béla szótlanul poroszkált mellettem, mintha megérezte volna a bagollyal vajúdó gondolataimat.</i><br />
<i>Házunk előtt elbúcsúztunk.</i><br />
<i>- Ma már nem jövök át - mondta Béla -, fát vágok a mamának.</i><br />
<i>Én pedig lehetőleg csendesen mentem be kis szobámba. Apám nem volt még otthon, a lányok a konyhában zajongtak, mert a nagy konyhaasztalon szétrakták a babaruhákat, és édesanyát nem zavarták, aki a hálóban horgolt vagy kötött.</i><br />
<i>A kisbaglyot azután betettem alul az éjjeliszekrénybe, én pedig felszaladtam a padlásra, ahol volt egy üres kalicka. A kalickát elődünk hagyta a padláson, mert erősen rozoga volt már, de elég nagy a bagoly számára. A kisbagoly minden ellenkezés nélkül ment a kalicka legtávolabbi sarkába, és lehunyta szemét.</i><br />
<i>Úgy gondoltam, ma már nem adok neki enni, és holnap, ha éhes lesz, jobban, hamarabb hozzányúl a nyers húshoz, amit majd hozok neki.</i><br />
<i>Az anyja félig megemésztett eledellel a begyéből táplálja - szólalt meg bennem az Illető -, nem tudja ez még a nyers húst megemészteni. De nem is nyúl érte... inkább éhen pusztul... Ezt tudhattad volna, mielőtt hazahoztad... Talán tudtad is... akkor meg minek hoztad haza?</i><br />
<i>Az Illetőnek nem akartam sem göllei, sem kaposvári gorombaságot mondani, mert - furcsa, de így van - az Illető sem ment egy kis gorombaságért a szomszédba, és ezen a téren tudott mindent, amit én tudtam, akár a göllei, akár a kaposi tájszólások szótáráról volt szó...</i><br />
<i>Ezenkívül úgy éreztem, ezt becsületesen beismerem, hogy az Illetőnek - nevezzük őt jobbik vagy rosszabb Énemnek - mindig legalább annyira igaza volt, mint nekem. Néha nem is haragudtam rá, mert azt mondta ki, amit én gondoltam; néha azonban meg tudtam volna ölni, ilyenkor arra gondoltam: nem lenne ez öngyilkosság? Zavaros állapot volt ez nagyon, bár néha egészen jól elbeszélgettünk egymással.</i><br />
<i>Mivel azonban az ablakot túl világosnak gondoltam, a kalickát kissé letakartam, amiért később az Illető meg is dicsért, mert beleskelve örömmel láttam, hogy a szép madár elaludt.</i><br />
<i>Apám késő este jött haza, és úgy éreztem, okosabb, ha elmondom a kisbagoly történetét, azzal a változtatással persze, hogy a bagoly valószínűleg kiesett a fészekből, és úgyis elpusztult volna...</i><br />
<i>- Volt ott a közelben nagyobb odú vagy olyan öreg fa, aminek széles elágazása közt elfért volna egy fészek? - kérdezte apám.</i><br />
<i>- Nem volt, de volt egy nagyon öreg facsonk, ami belül üres lehetett.</i><br />
<i>- Akkor ott van a fészek, ámbár a bagolynak nincs olyan fészke, mint, mondjuk, a cinkének, rigónak vagy vércsének van, ezért költ a templom padláson, toronyban, sziklaüregben vagy vastag fa odvában, ahol tulajdonképpen nincs is fészek. Pár vékony, száraz gally, kevés toll össze vissza, kistányér nagyságban. Oda tojik, és a fiókákat - a nagyobb baglyoknál egy vagy kettő legtöbbször - ott is költi ki. Kár volt a baglyot hazahozni, mert itt csak kínlódik és elpusztul - tette még hozzá -, ezt tudhattad volna. Legokosabb, ha visszaviszed, és otthagyod a földön, a fészek körül. Az anyja majd hazaviszi.</i><br />
<i>- Megpróbálnám felnevelni... hiszen elég nagy már...</i><br />
<i>- Mutasd!</i><br />
<i>Bementünk hát a kisszobába, s a kalickáról levettem a takarót.</i><br />
<i>- Erdei fülesbagoly. Szép és töretlen a tolla is... De felnevelni? Alig hiszem...</i><br />
<i>- Gusztiéknál kapnék húst. (Guszti is barátom volt, és apjának nagy hentesüzlete.)</i><br />
<i>- Nem elég. Csont és toll is kell neki az emésztéshez... Hát... - És apám intett, mint aki nem akarja kedvem rontani, de más dolga is van, mint az én bagolyügyem. Azzal otthagyott.</i><br />
<i>Én pedig tele voltam jó szándékkal, kétkedéssel, az öreg bagoly fájdalmas, nagy hiányérzetével, hogy hova lett a fia, és akkor este nagyon keservesen aludtam el. S amikor végre elaludtam, tele voltam reménnyel, hogy a kisbaglyot mégis felnevelem, és tele voltam kétkedéssel, hogy nem tudom felnevelni, és ott pusztul el szemem láttára abban a ronda rozsdás kalickában.</i><br />
<i>Az ablakot nyitva hagytam, a lámpát eloltottam. (Akkor még nem volt villany a házunkban.) És álmodtam összevissza mindenről, csak éppen a kisbagolyról nem. </i><br />
<i>Később - nem tudom én, hány óra lehetett - mintha gyermeksírásra ébredtem volna fel. Hideg borzongás futkosott a hátamon és a hónom alatt, mert az a nyöszörgés szólt tovább, megszakítva és újrakezdve, mert - végre megértettem - a kisbagoly sírt, hívogató, segélykérő, halk nyöszörgéssel a nyitott ablakban, abban a rozsdás kalickában.</i><br />
<i>Nem! - kiáltott bennem a bocsánatkérés, a Jó és a Szeretet. - Nem! A kisbagolynak nem szabad meghalni! Mennyi idő lehet? Meggyújtottam a gyertyát.</i><br />
<i>Az óra négy órát mutatott, és túl az ablakon, a keleti égen mintha megrebbent volna már a virradat.</i><br />
<i>És öltözködtem kapkodva, és elszakadt a cipőfűzőm, és káromkodtam, mint az öregbéres Göllében. Aztán szégyelltem magam, mintha most ezt azonnal, de rögtön meg kellene gyónni, mert ha nem, hát a kisbaglyot nem tudom visszaadni az anyjának.</i><br />
<i>Az utcák vályújában még sötét volt, de fent a felhők mintha lassan mozogtak volna észak felé. A katonakórház parkjában csekcsekelt egy feketerigó, valahol egy vonat jött vagy ment, ezt nem lehetett pontosan tudni, de a sorompó már nyitva volt, és a Béla király utcából hamarosan befordultam a szőlők közé, amely útba, amely a Szentpáli-erdőbe vezetett. Itt újra majdnem teljesen sötét volt még, és amennyire láthattam, az ég ismét teljesen beborult. Nem tudom, mennyi idő lehetett, amikor az erdő alá értem, de a szemerkélő eső elállt, s itt már lassítottam eszeveszett rohanásomat, mert az a csonka, öreg fa nem volt ugyan messze az erdő szélétől, de jóval beljebb, a szétszórt nagy bokrok között, a dombhajlásban.</i><br />
<i>Aztán odaértem.</i><br />
<i>Itt már csendesen jártam a gyalogúton, ami ázott is volt egy kicsit, és az öreg, csonka fától tíz-tizenöt lépésre, egy másik nagy fa tövében kieresztettem a kisbaglyot.</i><br />
<i>Először nem akart kimenni. Rám nézett, és nem a nyitott ajtóra.</i><br />
<i>- Eredj ki, szamár! - mérgelődtem, és megbillentettem a kalickát, hogy arra dőljön, amerre az ajtó van. - Na látod! - örültem, mert kis rabom kibújt az ajtón, egy másik nagy fa tövének vetette hátát, fújt, és nagyon ellenségesen nézett rám. - Jó, jó - mondtam -, igazad van, ha haragszol, de ha a mamád eljön érted, talán én boldogabb leszek, mint te. </i><br />
<i>És a kisbaglyot otthagyva, majdnem szaladtam tíz lépést, ahol már sűrű bokrok voltak, ahonnét elbújva talán láthatom az eseményeket, ha ugyan egyáltalán lesznek események...</i><br />
<i>Beülve a sűrű bokrok közé, jól odaláttam kis rabomra, akit szabaddá tettem, bár - hátát nekivetve a vén fának - olyan csodálatosan bele süllyedt a vén tölgy rücskös oldalába, hogy újra és újra meg kellett keresnem. De eltűntem én is a bokrok között, hogy engem is nagyon kellett volna keresni. </i><br />
<i>Szent Hubert! - fohászkodtam. - Vadászok és vadak védőszentje, kérlek, igazítsd el ennek a kis szamárnak a dolgát, igazítsd el ennek a nagy szamárnak is a dolgát, hogy mind a ketten megnyugodjunk, nem is beszélve az anyáról, aki a fene tudja, hol kujtorog az erdőben, vagy már</i><br />
<i>alszik abban a mély odúban, ahonnét Béla, illetve Kondoray Béla I. osztályú gyorsvonati főmozdonyvezető fia az én ostoba és becstelen tanácsomra elrabolt...</i><br />
<i>Egyelőre azonban nem történt semmi.</i><br />
<i>A kisbagoly fája talán tíz lépésre lehetett attól a csonktól, amelynek odvában szegény kis rabom született, de ha az anya nem jön. egyedül még vissza sem tudom tenni a fészekbe.</i><br />
<i>Közben megint megeredt az eső, ez engem elkeserített. Persze nem magamért, bár nekem sem volt melegem, hanem ha a kisbagoly elázik, esetleg nem kell az anyjának, vagy agyon is hűtheti magát.</i><br />
<i>Az eső azonban - hála isten!, sóhajtottam - elállt, de jött az erdőőr, mégpedig kutyával. Most már aztán nem is tudtam, melyik szenthez folyamodjak védelemért, részint a magam, részint pedig kisbaglyom számára. Ha a kutya szimatot kap a kisbagolytól: vége van; és ha szimatot kap tőlem, és felfedez, hajnalok hajnalán a bokrok között bujkálva, én kapok - nem ugyan szimatot, de egy-két olyan nyaklevest, hogy...</i><br />
<i>De Szent Hubert résen volt, mert tudta, hogy nem járok tilosban.</i><br />
<i>Az öreg erdőőr éppen csak nem horkolt menet közben - bár a pipa füstölgött a szájában -és a vén vizsla nagy fülei olyan bánatosan lógtak, mintha két barna rongydarab lógott volna pofája két oldalán.</i><br />
<i>És mentek, mendegéltek, mint a mesében Jancsi és Juliska, és szépen eltűntek balról a fák között és túl a kis dombhajláson. Közben valami furcsa hangot is hallottam, amiről nem tudtam, micsoda, de annyira el voltam foglalva az erdőőr és a kutya távozásával, hogy csak most figyeltem fel rá, amikor ismét visszafordultam a kisbagoly felé - ami nem is volt olyan kicsi, hiszen majdnem galamb nagyságú volt, de úgy összeolvadt a vén fa sötétbarna kérgével s a sok lehullott falevéllel, hogy alig lehetett megtalálni, sőt - egyáltalán nem lehetett megtalálni! Elment volna? És ha elment, hova mehetett, hiszen a mozgására csak odanéztem volna...</i><br />
<i>S ekkor újra az a furcsa hang, s ekkor megláttam a kisbaglyot, amint a vastag avarban totyogott pár lépést a csonka, vastag fa felé, de aztán megállt, és megint megszólalt azon a különös sziszergő hangon, amivel a ragadozó madarak kisfiai - majdnem egyformán - enni kérnek.</i><br />
<i>Nem is baj - gondoltam -, ha az a csavargó anyád ott van valahol a környéken, csak meghallja... és esetleg, ha van szíve, csak segít rajtad valahogy...</i><br />
<i>És ekkor megdobbant a szívem boldog, nagy dobbanással, mert újra hallatszott az az előbbi hang, ami nem a kisbagoly hangja volt, és én végre felemeltem a fejem, s a letört, nagy fa odvának szélére néztem, ahol...</i><br />
<i>igen... ott ült az öreg bagoly, és totyogó kisfiát szólongatta; az visszasiránkozott, s ekkor világosodott meg, hogy az öreg bagoly jól lát engem, s csak azt várja, hogy menjek a fenébe, és a többi már az ő dolga.</i><br />
<i>Így volt.</i><br />
<i>A sűrű bokrok közt felmásztam a domb felé - alig maradt rajtam nadrág, de végül mégiscsak kiértem -, s amikor visszafordultam, az öreg bagoly már nem ült a csonk szélén, hanem a fiát etette a földön,- mert egy kis szünet után megint hallottam a kisbagoly rimánkodását, majd anyja valami furcsa válaszát.</i><br />
<i>Közben reggelre derült az ég és az erdő. A felhők elvékonyodtak, szétszóródtak, a nap ködös ágya egyetlen ragyogás lett, és csupa madárfütty lett az erdő visszhangos mélysége.</i><br />
<i>És tele lett fénnyel és ragyogással és valami puha jóval a szívem, de nem csordult ki, mert vittem magammal hazafelé. Otthon már reggelinél ült a család, és apám úgy nézett rám, amitől máskor megijedtem volna.</i><br />
<i>- És te?</i><br />
<i>- Visszavittem a kisbaglyot az anyjának. Úgy éreztem, hogy minél előbb vissza kell vinnem...</i><br />
<i>Apám arca megenyhült, de nézett, hogy folytassam.</i><br />
<i>És én elmondtam egészen részletesen, és befejeztem azzal, hogy úgy hagytam ott, hogy az anyja éppen etette. Hogy aztán tovább mit csinál vele, nem tudom.</i><br />
<i>- Nem hinném, hogy felviszi az odúba - magyarázta apám szeretettel, szinte vidáman. - Ha megetette, elcsalja valami nagyobb bokorhoz, amelynek ágai közel vannak a földhöz, és előtte ugrálva megmutatja, hogy kell egy-egy ággal mindig följebb ugrani. És a fióka követi, amíg csak teljes biztonságban nem érzi magát olyan vastag ágon, amin kényelmesen le is ülhet, tehát nem fárad el... Az anya aztán ott eteti még egy két napig, s akkor már repülni fog. Esetlenül persze, de a földre nem száll, és sűrűn megpihen. És egy hét múlva már a vadászattal is megpróbálkozik, de az anyja ez idő alatt is eteti. Aztán lassan elszakadnak a szálak, s a fióka másfél hónap múlva már saját számára vadászik, persze lehetőleg nem a szülők vadászterületén.</i><br />
<i>Csend volt az asztal felett, amikor apám felkelt.</i><br />
<i>- Kísérj ki - mondta, s én mentem vele a kapuig, ahol megállt, elő vette pénztárcáját, és egy ötkoronást nyomott a markomba. - Ezt az öreg bagoly küldi, s arra költöd, amire akarod.</i><br />
<br />
<i>Ezt a jelenetet sokáig őrizgettem gondolataim között, amíg csak emlékké</i><br />
<i>nem lett, hogy éljen, amíg én élek.</i><br />
<br />
<i>(Fekete István: Ballagó idő, részlet) </i><br />
<br />
Ma kitakarítottam a kis teraszunkat. Ez örömet ad, jó ránézni. Felcipeltem az Ozora nevű rózsámat is a lépcső mellől, mert idén valahogy nem szereti a lenti helyét. Pedig tavaly tele volt virággal, esővizet, tápot is kap. Idén is jól indult, de azután csak elszáradtak a virágai, még mielőtt kinyíltak volna. Talán fent jobb helye lesz, kevesebb a tűző napfény. Én sem szeretem a nyári hőséget, nehezen bírom. Mintha a fejemen keresztül lecsapolnák összes energiámat, és csak nyamvadt mása vagyok ilyenkor magamnak. De szeretem a színes gyümölcsöket, a fanyar meggyet, ribizkét, az egrest, a málnát, az édes barackot, nem is szólva a dinnyéről...<br />
És nagyon szeretem a kovászos uborkát is. Semmi nem hűsít úgy, mint annak a leve. Szóval vannak jó dolgok a nyárban. De azért ne főzzetek most! Inkább - ha tehetitek - olvassatok a fák hűs árnyában. A bográcsolás még ráér, az aszalótálcákat is elég lesz később előkészíteni, és a friss, kistökkel készült lecsó is kivárja a sorát. Elhozza a nyár azt is...erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-81638691790401027222014-05-15T11:31:00.000+02:002014-05-15T11:32:20.800+02:00Vajas krumplilepények <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGXmwLgQXNpYztLXU-CzBMC6R1g63L8doz65O7o6V1fBb91I8tMNtZ6Mf7qU0v7E90BX0ezUlC8bJfSRENpIHwb2cUdno23ckk6AR4wWO7hm9sWVeqVjpMdfnQM2sonEPLgyIEhdUsjFo/s1600/krumplilep%C3%A9ny1.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGXmwLgQXNpYztLXU-CzBMC6R1g63L8doz65O7o6V1fBb91I8tMNtZ6Mf7qU0v7E90BX0ezUlC8bJfSRENpIHwb2cUdno23ckk6AR4wWO7hm9sWVeqVjpMdfnQM2sonEPLgyIEhdUsjFo/s320/krumplilep%C3%A9ny1.JPG" /></a></div>
<i>Talán június közepe lehetett, mert a rozs akkor kezdett hullámzani, és a Palánkosban térdig ért már a kender.<br />Az út mellett Bence Ferkó szántott, és nem bánta, ha egy fordulóban én hajtom a lovakat, mert addig ő megtömi a pipáját.<br />A lovakat persze nem kellett hajtani, tudták azok a maguk dolgát, de én büszkén lépegettem mégis utánuk. Az ekevas csillogva úszott a fekete földben. A párás szántás felett remegett a levegő, és én fütyörészni kezdtem éppen – mert az életet feneketlenül szépnek éreztem –, amikor az eke egy marékra való apró tojást fordított a barázdába.<br />– Hó-ha!<br />A lovak megálltak, és Bence Ferkó bácsi is odaballagott.<br />– Miféle tojások ezek, Ferkó bácsi?<br />– Ezek? – jól megnézte a tojásokat, melyeknek a héja puha hártya volt. – Hát bizony ezek a griffmadártojások.<br />Majd elszédültem. Néztem az arcát. Komoly volt, és le nem vette a szemét a tojásokról.<br />– Griffmadártojások?<br />– Azok.<br />Átvette a gyeplőt, én pedig felszedtem a kis tojásokat.<br />– Hazavigyem?<br />– Persze. Ki kell tenni a napra, mert ezeket csak a nap költi ki. Színarany lesz a tolluk, jáspisból a szemük… de én most szántok tovább.<br />– Ne menjen még, Ferkó bácsi – esengtem. – És mit esznek?<br />– Harmatot. Tiszta harmatot… de most már menjen haza azokkal a tojásokkal, mert ha erre vetődik az anyjuk, rossz világ lesz.<br />– Ferkó bácsit nem bántja?<br />– Engem? Hát nyúltam én egy ujjal is a tojásaihoz? Nem én. De maga jó lesz, ha siet… Látja azt a felhőt?<br />A nyugati égen csúnya fekete felhő torlódott felfelé, és úgy látszott, mintha sötét szárnyai átérnék az egész világot.<br />– Hát ilyen felhőben szokott jönni. Jobb lesz talán itt hagyni azokat a tojásokat, vagy nagyon sietni…<br />– Sietek.<br />Zsebkendőmbe kötöttem a tojásokat, és borzongva vittem hazafelé a kincset.<br />A réten alacsonyan jártak a fecskék, a nap szürkülni kezdett, valahol ijedten robogott egy kocsi, és én rohantam hazafelé, mert jött a fekete felhő viharsebesen, és benne – fiai után – énutánam a griffmadár.<br />Mire a kertek alá értem, már villámok villantak a torlódó felhők árkaiban. Morgott az ég fenyegetően hörögve. A nyárfák jajgatva hajlongtak, a gyepűk aljáról halott levelek keltek életre a szél zúgásában, és én nem mertem felnézni, mert éreztem, hogy fejem felett repül a griffmadár.<br />Egy-egy esőcsepp is arcomba vágott, de ezt nem is éreztem. Ijedt láz borzongatta az arcom, a szívem fuldokolva kalapált, és amikor udvarunkba értem, már csak a lábaim vittek öntudatlanul előre. A tornácos folyosón nekidőltem a falnak, és zsebkendőmet kiterítve a tornác párkányára, azt mondtam magamban:<br />– Itt vannak a tojásaid, griffmadár… nem akartam rosszat… harmatot szedtem volna nekik… de ha nem akarod, itt vannak… vidd el.<br />Ekkor rettentőt roppant az ég, és valami földöntúli kék villanás szétvágta a nyárfánkat az udvarunkon. Megmozdult a föld is! Az eső dőlni kezdett, és eloltotta az égő nyárfa lobogását.<br />Sötét lett. Bebotorkáltam a konyhára, és nem szóltam senkinek, hogy én láttam a griffmadarat. Igen. A nagy villanásban ott repült az aranytollú madár a kertünk felett, és aranytollán szikrázva záporozott a szakadó eső.<br />Nehezen aludtam akkor éjjel. Sokszor felriadtam, s ilyenkor a sötétségből újra elindult felém a fekete felhő.<br />Arra ébredtem, hogy süt odakünn a nap. A fecskék vidáman diskurálnak az ereszen, és úgy éreztem, hogy az elmúlt nap, s a félelmek valahol messze járnak.<br />Óvatosan mentem ki a tornácra, és alig mertem odanézni, hogy megvannak-e még a tojások.<br />Zsebkendőm a nagy napsütésben fehéren feküdt a párkányon. Rajta tojáshéj, és mintha mozogna rajta valami.<br />Hát mégis?! A nap kikeltette őket?…<br />Már nem féltem. Világos volt, reggel volt, Bodri kutyánk ott csóválta a farkát mellettem, amikor odahajoltam a griffmadarak fölé.<br />Néztem, néztem őket, és sírón összeszorult a szívem: mert apró gyíkok keltek ki a tojásokból, és az én mesevilágomban csak üszök, romok és világos valóságok maradtak.<br />De azután megbékéltem, mert a kis gyíkok szeme olyan volt, mint a jáspis, bőrük, mint a harmat, és torkukon jól látszott, amint ver a szívük. </i><br />
<i>(Fekete István: Griffmadár, részlet)</i><br />
<br />
<br />
Ez a tavasz igen szeszélyes. Márciusban élveztük a nyarat, az április hozta a formáját, most meg inkább fázunk odakint. Mindez bizakodó kedvünket nem rontja, sőt, az sem zavart minket, hogy tavaszi borsodi kirándulásunkat is felerészt eső tarkította. Azért így is jó volt.<br />
Vevőjelöltjeink jönnek-mennek, valahogy az ingatlanosok is megtáltosodtak idén némiképp, így az sem kizárt, hogy még ebben az életünkben vidékre költözhetünk, még mielőtt bottal botorkálnánk leendő állatkáink között. Meglátjuk.<br />
<br />
Szomszédasszonyom, Melinda mostanában sok gluténmentes finomságot készít, tőle származik ez a recept is, amin csak keveset alakítottam. Margarin helyett kevesebb vaj, több krumpli, tejföl helyett kefír. A tetejéről a sajtot pedig elhagytam, mert így édes-sós feltétekkel is lehet enni, ahogy általában a a hasonló krumplis ételeket. Sőt, nagyobbra formázva gluténmentes pizzaalapnak is jó lehet. Mivel az én krumplirajongásom közismert, a sütést gyakran kell ismételni, Apu szintén nagyon szereti az ilyesmit, és néha párom is lecsábul a paleo ösvényről e lepények és némi házi baracklekvár kedvéért.<br />
<br />
<b>Hozzávalók</b> (kb. 50 darabhoz / két nagy tepsihez): 50 dkg héjában főtt, meghámozott és áttört krumpli, 25 dkg gluténmentes liszt, 20 dkg vaj, 2 tojás, 2 ek kefír, 2tk só, (fél tk szódabikarbóna)<br />
<br />
<b>Elkészítés</b>: A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk, kicsit állni hagyjuk, majd gombócokat formázunk, és azt lepényekké lapítva a tepsire tesszük. 180 C fokon sütjük tetszés szerint világosabbra vagy sötétebbre, közben egyszer megfordítjuk a darabokat. <br />
<br />
(A gyönyörű vágódeszkát nászajándékba kaptuk Andreától és Miklóstól. Még egyszer köszönjük!)<br />
<br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-37100751007279709342014-03-01T21:44:00.000+01:002014-03-01T21:56:55.283+01:00Kovászos barna kenyerek: rozs - tönköly<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1KIUIDta0SrXKnyxwDnyjU7E6gjLzBYrQFdFaZQ0DdGxRzW7TkTvQHKE9wyX7tg59uiKwYStF3EtTscRDpk4QEMi2bvc294MLRZ8SwfohvAlgD3wmXjeEP5Kxi8noTrOWEvea9_p_Kdg/s1600/rozskeny%C3%A9r.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1KIUIDta0SrXKnyxwDnyjU7E6gjLzBYrQFdFaZQ0DdGxRzW7TkTvQHKE9wyX7tg59uiKwYStF3EtTscRDpk4QEMi2bvc294MLRZ8SwfohvAlgD3wmXjeEP5Kxi8noTrOWEvea9_p_Kdg/s320/rozskeny%C3%A9r.JPG" /></a></div>
<i>... a tűznél néha szalonnát is sütöttünk, amikor is a szalonna megsült ugyan, de olyan kormos volt, hogy a szánk környéke olyannak látszott, mintha kis kéményseprőket ettünk volna. Ilyen jót odahaza soha nem ettem. Természetesen a vékony, ropogós füstölt szalonnát nem szabad fehér kenyérrel enni, mert a szalonna igazi ízét csak a barna rozskenyér adja meg. Nálunk soha nem volt fehér kenyér, és hiába kutatok az emlékezetemben, nem tudom, hogy a faluban ettem-e. Kukoricakenyeret ettem, de ezt az iskolában cseréltem béresgyerekektől.</i><br />
<i>(Fekete István) </i><br />
<br />
Egy ideje eldöntöttük párommal, hogy a sokat dicsért tönkölylisztet kipróbáljuk a paleo mellett vagy ellenére is. Persze csak alkalmanként. A rozshoz pedig Fekete István adta meg a lökést. Mindkét gabona tartalmaz természetesen glutént (másképpen nem is lehetne belőlük kenyérféle), de azt hiszem, nem estek áldozatul annyi nemesítgető jószándéknak, mint a búza.<br />
<br />
Csakis teljes kiőrlésű változat jöhetett szóba, amiben az egyes összetevők aránya kiegyensúlyozottabb, és egyébként is jobban szeretjük. És kizárólag kovásszal, mert magam részéről az élesztőt jóval veszélyesebbnek érzem, mint a gabonaféléket, persze lehet ezen vitatkozni, mindenesetre környezetem tapasztalatai a fentieket támasztják alá. <br />
<br />
Ahhoz képest, hogy életemben már jó néhány kenyeret megsütöttem, ezek a kenyerek némileg megdolgoztattak, több változat is készült. Persze nehezítő tényező is volt, kezdve rögtön azon, hogy a kelt tészták - ha nem is igényelnek sok és állandó törődést - bizonyos fázisokban feltétlenül megkívánják az ember jelenlétét, vagyis az előrelátó tervezést. Sajnos ez mostanában nehezen megy, pedig egyébként kifejezetten tervező típus lennék, aki még - a nem létező - szabadidejét is félórákra beosztja... Azután persze kovásszal más dolgozni, mint élesztővel. Ahogy a teljes kiőrlésű lisztek sem olyan kezesek kenyérsütésnél, mint a fehér vagy legalábbis kevert változatok. Végül pedig a rozs, a tönköly is másképp viselkedik, mint a hagyományos búzaliszt.<br />
<br />
Így felvetődhet a kérdés, hogy vajon az arányokkal és az idővel kell tovább kísérletezni, vagyis az adott feltételekből lehet jobbat kihozni, vagy tudomásul kell venni, hogy más alapanyagokkal mindenképpen más az eredmény. Esetünkben a kenyér.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDYJmbeAdlRuHkiz58rZBt3hMTQiYooltSdGn4XPygZIN3MH8sbh0Y1L81CNK1pZTCN-PpRh_JiHF8Sdkmxel25T3iv8_Fc15qK6he_F2CI7cMLyZLf3O60H8y2AcWVu05gywOsblk3ag/s1600/t%C3%B6nk%C3%B6lykeny%C3%A9r.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDYJmbeAdlRuHkiz58rZBt3hMTQiYooltSdGn4XPygZIN3MH8sbh0Y1L81CNK1pZTCN-PpRh_JiHF8Sdkmxel25T3iv8_Fc15qK6he_F2CI7cMLyZLf3O60H8y2AcWVu05gywOsblk3ag/s320/t%C3%B6nk%C3%B6lykeny%C3%A9r.JPG" /></a>Én azt hiszem, valahol középúton az igazság, lehet talán még jobbat sütni, de nem elvárás, hogy olyan legyen, mint a korábbi élesztős-fehérlisztes, a kovászos-kevertlisztes, esetleg a sörélesztős kenyereim. (A leggyakrabban egyébként kevertem a liszteket, a sima fehéret régóta nem tudom megenni, nem kívánom.)<br />
Ettől függetlenül nagyon finom, savanykás ízű kenyerek születettek. Ha nem formában kelesztem, sütöm, akkor nem túl magas, és semmiképp sem olyan levegős, mint a fent említettek, de jó annak, aki így is szereti.<br />
<br />
Talán nem véletlen, hogy nem nagyon találtam a világhálón keresgélve olyan kenyeret, amely kizárólag teljes kiőrlésű tönkölylisztből, kizárólag kovásszal készült volna. Pontosítok: találtam egyet, de az német precizítással írta le nemcsak a kenyér, de még a kovász elkészítését is. Márpedig megtanultuk: a magyar receptek inkább olyan mértékegységeket ismernek, mint a csipetnyi, maroknyi, és olyan meghatározásokat, mint a tejfelsűrűségű, és így tovább. És valljuk meg: ha kovászról vagy kenyérről van szó, akkor olyan kevésbé befolyásolható tényezőkkel is kell dolgoznunk, mint a hőmérséklet, páratartalom - s innentől kezdve talán a fél grammokkal sincs értelme sokat bíbelődni. Arról nem is szólva, hogy nem szeretem azokat a kovászrecepteket, ahol egy részét ki kell önteni a már készülő keveréknek. Sajnálom. Tudom, hogy azt is el lehet tenni, tovább etetni, de egy idő után túl sok lesz így.<br />
<br />
Valahogyan muszáj mégis leírni a receptet, ha másokkal is meg szeretnénk osztani, és nekem magamnak is jó volt néhány kapaszkodó. Például a viszonyítás miatt eldöntöttem, hogy egy kiló liszttel dolgozom, a kovászkészítést is beleértve. A folyadék mennyiségét persze így sem könnyű meghatározni. Kipróbáltam lágyabb és masszívabb tésztákkal, hosszabb-rövidebb kelesztéssel, késleltetett (hűtőben induló) kelesztéssel, több-kevesebb dagasztással is. A végeredményen nem sokat változtatott. A kovászos kenyér amúgy szeret terülni, de azért nem mindig sütöm
formában. Végül is lepénykenyérnek is süthetnénk egyszer akár... talán
majd legközelebb.<br />
Tehát:<br />
<br />
<i><b>Hozzávalók két kisebb kenyérhez</b>: 1 kg teljes kiőrlésű rozsliszt / tönkölyliszt, összesen kb. 500 ml víz, 2 tk só, 2 ek hidegen sajtolt olaj, 2 csipet őrölt kömény, 1 ek méz</i><br />
<i><br /></i>
<i><b>Elkészítés</b> (minden mennyiség, időtartam csak tájékoztató jellegű): </i><br />
<i>Kovászt készítünk pl. egy befőttesüvegben, szobahőmérsékleten, letakarva. Lehet így is:</i><br />
<i>3 csapott ek liszthez annyi víz, hogy tejfölsűrűségű legyen, ezt kb. egy hétig ismételjük.</i><br />
<i>Naponta 2-3 alkalommal átkeverjük. </i><i>A következő napon a kovászt a megmaradt liszttel, vízzel és a többi hozzávalóval összegyúrjuk. A tésztát kidolgozzuk (dagasztjuk.) </i><br />
<i><br /></i>
<i>Utána kelni hagyjuk a tésztát egy éppen csak kiolajozott tálban, majd letakarjuk egy éjszakára (nem kell meleg helyre tenni), másnap korán két részre osztva formázzuk, bevagdossuk, ismét kelni hagyjuk sütőlemezen vagy jénaiban délig, majd forró sütőben (220 fok körül) kb. 45 perc alatt megsütjük. Konyharuhába tekerve rácson hagyjuk kihűlni.</i><br />
<br />
<i>Kezdőknek: ha jénaiban vagy agyagtálban sütünk, és azt a forró sütőbe tennénk, akkor az edény alá kerülő rácsot ne melegítsük elő, hanem vegyük ki, mielőtt bekapcsolnánk a sütőt! Így a tál - remélhetőleg - nem pattan el. Az agyagtálakat áztatni is szokás használat előtt.</i><br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-51920547785745604662014-02-15T21:50:00.000+01:002014-03-05T15:17:16.741+01:00Tönkölykeksz (2)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivF_GDtr0LPVOVuEcwAK50CEr7-KFJx40K2yeCTRsXT_LCENzF2XRlaHpQenfIOFoN04G3xTUl8iBkSALFI9ZWVoq8tqV-IILlvCrYtGvtZzraiVxjid324vmylAyTwHonHhwJo18iCdU/s1600/t%C3%B6nk%C3%B6lykeksz2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivF_GDtr0LPVOVuEcwAK50CEr7-KFJx40K2yeCTRsXT_LCENzF2XRlaHpQenfIOFoN04G3xTUl8iBkSALFI9ZWVoq8tqV-IILlvCrYtGvtZzraiVxjid324vmylAyTwHonHhwJo18iCdU/s320/t%C3%B6nk%C3%B6lykeksz2.jpg" /></a></div>
Az utóbbi idők igazi, életre szóló olvasmányélménye Fekete István Ballagó idő című könyve volt. Régebben is szerettem az írásait (gyermekkorom nagy kedvence volt az ifjúsági műnek igazán nem tekinthető Hajnal Badányban), de ez a könyv mégis merőben más megvilágításba helyezte mindazt, amit én tudni, elképzelni véltem az íróról. A könyv életének első tizennégy évét örökíti meg olyan részletességgel, ahogyan én képtelen lennék felidézni a sajátomat, arról nem is beszélve, hogy Fekete István mindezt élete utolsó éveiben vetette papírra. <br />
<br />
Rég nem olvastam ilyen lebilincselő, könnyes-vidám, s még ezen túl sok-sok érdekes tanulnivalót tartalmazó könyvet. Ismét megerősödött bennem az elhatározás, hogy amit lehet, megszerzek és elolvasok tőle. A Ballagó időt egyébként a Zsarnain, a miskolci ócskapiacon vettük legutóbbi utunk során. Azóta kaptam még páromtól több Fekete-kötetet is. Várom már, hogy például a Köd, a Csend is kezembe kerüljön, bár szeretem megemészteni előbb, amit éppen befejeztem.<br />
<br />
Most Apunak is olvasom a Ballagó időt, mivel vele már a Kelét befejeztük. Úgy látom, nagyon leköti, tudja követni még akkor is, ha néha egy-egy történetbe belealszik.<br />
<br />
Ez a keksz pedig ismét tönköly, de ezúttal zabpehellyel, kókusszal, keserűcsokival. Nagyon jó kis tészta, szépen és sokféle módon lehet formázni. Én maradtam megint a leggyorsabb megoldásnál: a lehűtött hengert szeleteltem, sütöttem. Abszolút kedvenc, nem túl édes, igazi omlós - gyakran ismételjük. Javaslom, hogy a zsírt ne próbáljuk vajra cserélni, nagyanyáink tudták még, mitől lesz finom a sütemény, még a mézeskalácsba is tettek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<i><b>Hozzávalók</b> kb. 24 tenyérnyi nagy kekszhez: 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 10 dkg kókuszreszelék, 15 dkg zabpehely, 4 ek méz, 1 tábla keserű csokoládé apróra vágva, 2 nagy tojás, 15 dkg <a href="http://napmatka.blogspot.hu/2011/10/jaszvaj-es-egy-kis-reklam.html">jászvaj</a> (vaj), 5 dkg zsír, nagy csipet só</i><br />
<i><br /></i>
<i><b>Elkészítés</b>: a hozzávalókat összegyúrjuk, vastag hengerré formázzuk, 1-2 órára behűtjük, majd felszeleteljük, és sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 C fokra előmelegített sütőben 12-14 perc alatt, a szélek barnulásáig sütjük. Kihűtjük, és csak utána szedjük le a tepsiről, egyébként is finomabb, omlósabb így, mint melegen.</i><br />
<i>(Házi csipkebogyó lekvárt is kínálhatunk hozzá. Finom, savanykás ellenpontot ad.) </i><br />
<br />
<i>Ötlet: csinálhatjuk csokoládé helyett mazsolával vagy más aszalt gyümölccsel is. </i><br />
<br />
<i>A sütemény a <a href="http://thechefviki.blogspot.hu/2014/02/csokis-kokuszos-zabpelyhes-keksz.html">Házias konyha recept</a>jének átalakításával készült.</i><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-51087722986349788892014-02-09T21:31:00.000+01:002014-02-11T11:56:39.374+01:00Tönkölykeksz <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLvCYHK1kmUpgautx45EtjDSmsdVKlt148BlCMfdBh4Mt339ATWyhJu1mlrgvT3z0Pv8MMuI8CnAAoe_vVaMvjGDWPCaICtBtBeirpcN2tad0geEhG1MvQHZdqBw3JDLpuYXReTUA_wdk/s1600/t%C3%B6nk%C3%B6lykeksz.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLvCYHK1kmUpgautx45EtjDSmsdVKlt148BlCMfdBh4Mt339ATWyhJu1mlrgvT3z0Pv8MMuI8CnAAoe_vVaMvjGDWPCaICtBtBeirpcN2tad0geEhG1MvQHZdqBw3JDLpuYXReTUA_wdk/s320/t%C3%B6nk%C3%B6lykeksz.JPG" /></a></div>
<i>" Én a rét illatát szerettem, a fonnyadó szénáét, az erdő cser- és fenyőszagát, a malomgát nád- és posványszagát, a lányok szoknyájának sublótszagát, a temetők kakukkfű illatát, a tömjénszagot és az öreg könyvek kimondhatatlanul titkos könyvszagát és édesanyám kölnijét…" (Fekete István) </i><br />
<br />
Nekem a gluténmentes étkezés nagyon sok jót hozott, ettől függetlenül a paleót szigorúan nem követem, sőt, krumplit, rizst, kukoricát gyakran eszem, bár csak kis adagokat. Néha babot, lencsét. Nyers zöldséget, gyümölcsöt naponta, húst, halat időnként. Mostanában néha a tönkölybúzával is kísérletezem (ami viszont tartalmaz glutént), még nincs kialakult véleményem, illetve tapasztalatom a a szervezetemre gyakorolt hatását illetően. Megvagyok nélküle is, bár finom - természetesen tej nélkül készült - palacsintát sütöttem vele többször is.<br />
<br />
A gabona fogyasztásáról lehet vitatkozni, én többnyire igyekszem saját testem visszajelzéseire figyelni. Hiába - a mi generációnk már tudományosan próbál, és nem ösztönösen választ. Például meggyőződésem, hogy a hagyományos bolti és házi péksütemények legveszélyesebb összetevője mégiscsak az élesztő, amiből rendszerint az elegendőnél jóval több kerül a fehér liszt és a finomított cukor mellé, így azután a tészta igazán "kezes", de ez a hármas kombináció súlyos folyamatok elindítója lehet. Kenyér nálunk már szinte nincs is, néha kovászosat sütünk, de erről majd később. Ami az egyik fő irányelv: az étel legyen egyszerű, néhány hozzávalóból gyorsan elkészíthető, mert az idő drága.<br />
<br />
Most álljon itt egy alig-alig édes, linzer típusú keksz:<b><br /></b><br />
<br />
<i><b>Hozzávalók</b> (kb. 25-28 darabhoz): 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt, 15 dkg darált dióbél, 2 egész tojás, 15 dkg vaj (<a href="http://napmatka.blogspot.hu/2011/10/jaszvaj-es-egy-kis-reklam.html">jászvaj</a>) 2 csapott evőkanál nyírfacukor vagy méz, 1 tk reszelt citromhéj, 1/2 tk só, a kekszek megtöltéséhez cukor nélkül készült szilva- vagy baracklekvár</i><br />
<i><br /></i>
<i><b>Elkészítés</b>: a tészta hozzávalóit egynemű tésztává gyúrjuk, majd hengerré formáljuk és néhány órára hűtőbe tesszük. Utána egy éles késsel 3-4 milliméter vastag szeletekre vágjuk. A szeletek felének közepét egy kisebb átmérőjű formával kiszaggatjuk. A kieső részeket újra összegyúrjuk és további kekszeket formázunk. (Természetesen lehet nyújtani is és azután szaggatni a tésztát, de nekem a fenti eljárás mindig gyorsabb, egyszerűbb - nem is beszélve arról, hogy kis konyhámban így nem kell elővenni a gyúródeszkát.)</i><br />
<i>A kekszeket 180 C fokra melegített sütőben kb. 10 percig sütjük. Meg kell várnunk, míg alaposan kihűl, hogy megszilárduljon. Csak utána mozgathatók, tölthetők meg lekvárral a darabok.</i><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1614329322426815123.post-62289848952370286962014-01-09T15:17:00.001+01:002014-01-09T21:26:58.694+01:00Téli utazás (és egy rövid recept)<div style="text-align: left;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYXRJmBKiXzPY8lXLDyEC2qwCwNmdzUVPWTBThr_gg5u35BMUwORrgpjiEp8BVsvtTezMDRuylxsb52U1ZjqJrigl3fuvFr9igxpGxUxbe0_Fzxa6hlBnTUVTo4WgdPCQSNyQn62S5dfg/s1600/bodvavolgy1k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYXRJmBKiXzPY8lXLDyEC2qwCwNmdzUVPWTBThr_gg5u35BMUwORrgpjiEp8BVsvtTezMDRuylxsb52U1ZjqJrigl3fuvFr9igxpGxUxbe0_Fzxa6hlBnTUVTo4WgdPCQSNyQn62S5dfg/s1600/bodvavolgy1k.jpg" height="320" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Bódva völgye 2013 december végén</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-style: italic;">Jobban emlékszem:</span><br />
<span style="font-style: italic;">mit éreztem láttán, mint</span><br />
<span style="font-style: italic;">arra, mit láttam.</span><br />
<span style="font-style: italic;">(Fodor Ákos)</span><br />
<br />
...és hogy a recept se maradjon el:<br />
Minap a világhálón szemem elé került egy <a href="http://superiorhirek.hu/palacsinta-liszt-nelkul-isteni/"><b>palacsinta liszt nélkül</b></a>. Nyomban átalakítottam, és este ezzel űztem el az éhséget, csak úgy, töltelék nélkül.<br />
<br />
<i><b>Hozzávalók</b>: 3 tojás, 4 és fél dkg fehér tönkölyliszt, 1 nagyobb, közepesen érett banán, 50 ml ásványvíz, 2 tk méz, csipet só</i><br />
<i><br /></i>
<i><b>Elkészítés</b>: A hozzávalókat egynemű folyadékká turmixoljuk. Kevés zsiradékon, forró serpenyőben süthető, nem tapad le, picit talán nehezebb megfordítani (ha nagyobbakra sütjük), mint a hagyományost, de azért megoldható, illetve feldobni is lehet.</i><span style="font-style: italic;"><br /></span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />erős ildikóhttp://www.blogger.com/profile/11525497821571300750noreply@blogger.com0