Spenótos rizs tejszínes sajttal

Irodalom. Ó, szomorú bolondság
Rímekbe törni mind a drága szépet,
Mely a szivárványos, márványos élet
Nagy sugárútján pompázik, tetézve
Virágait, az egyszer kinyitókat.
(Juhász Gyula)

Valahogy még mindig hiszek benne, hogy az emberek egy része - a sóskához hasonlóan - azért nem szereti a spenótot, mert az életének jelentős (vagy meghatározó) részében nem az ízlése szerint elkészítve látta viszont a tányérján. Nem hiszem, hogy a zöld színe bárkit is zavarna, inkább az az íz és érzés, amit ez a zöld szín felidéz a gyomor tájékán. Ha egyszer már negatív élmény kapcsolódott hozzá, akkor lehet, hogy elég csak ránézni is. Pedig nagyon sok finom zöld növényünk van, elég a salátafélékre, a mángoldra vagy a zöldfűszerekre gondolni.
Én a paradicsommal voltam így. Gyerekkoromban rengeteg paradicsomos ételt ettünk (paradicsomleves, töltött paprika, paradicsomos káposzta - hogy csak a legszörnyűbb élményeimet említsem.) Ezeket öcsém nagy örömmel lapátolta be, én viszont ránézni sem bírtam, mert egytől-egyig édesen készültek, még a lecsóba is került édes íz. Talán egyedül a főtt marhahús és krumpli társaságában pirosló paradicsommártás esett jól - ez valamiért nem volt édes.
Fentiek okán általában a nyers paradicsomot is kerültem (paprika, paradicsom helyett nálam amúgy is a retek és hagymafélék kerültek a kenyér mellé.)
Azután mégis megbarátkoztam vele - no nem az édes paradicsomos ételekkel, hanem magával a paradicsommal. S ha már nyersen ízlett (az a napízű - se nem édes, se nem savanyú lédús fajta), akkor bíztam benne, hogy kedvemre valóan is el lehet készíteni. (Így is van...)
A spenóttal kapcsolatban nem voltak ilyen élményeim, menzán nem étkeztem, otthon szinte sosem készült. No persze ezt is nyersen szeretem a leginkább, de van, hogy kicsit közelebbről mutatom meg neki a lábost. Így történt ez ma is. Tegnap magam is megkívántam a spenótot, miután a blogon is közzétett sajtos-spenótos útravaló nagy részét becsomagoltam páromnak. Ez a zöldség finoman harmonizál a tejtermékekkel: vajjal, túróval, sajtokkal. Remekül fűszerezhető az új fokhagymával, borssal - s jól megy a tésztafélékhez, bár én ma rizzsel készítettem.

Hozzávalók (2 főre): 3dl rizs, 450g fagyasztott spenót, 2 dkg vaj, 4dl csirkealaplé, kevés só, fokhagyma, frissen őrölt bors, a tálaláshoz 10dkg tejszínes natúr krémsajt, koktélparadicsom

Elkészítés: A rizst egy nagyobb fedeles serpenyőben a felolvasztott vajon fehéredésig pirítom. Beleteszem a felengedett spenótot (leszűrés nélkül), majd hozzáöntöm a csirkealaplevet. Fokhagymával, borssal, sóval fűszerezem. Fedő alatt készre főzöm.

Melegen tányérokba szedem és natúr krémsajttal, koktélparadicsommal tálalom.

(Vegetáriánusok készíthetik az csirkealaplé helyett vízzel vagy zöldségalaplével, úgy is finom.)