Véletlenül vettem csak észre, hogy ez bizony kereken a 100. bejegyzés csak májusban indult blogomban. Ennél azonban sokkal fontosabb az újabb képes beszámoló, mert úgy alakult, hogy egy hetet sem kellett várnom a következő utazásra. A kert csodálatos októberi színeit mutatta, annak ellenére, hogy ezt a pompát csak délután lehet élvezni arrafelé, mert délig bizony nemigen száll fel a novembert idéző, tejfehér köd. A hegyvonulat - amiről nem sikerült most jó fotót csinálni - mindig más és más, reggel persze nem is látni. Azután kibontakoznak az élek, kontúrok, a forma, majd a kövek és fák sokasága. A hosszú árnyékok alatt ismét gombára is leltem. A későn ültetett kukoricámon már vannak hajas kis csövek, talán valami lesz belőle. A dió hull, bár most kevesebbet szedtünk fel. Málna még mindig sok van, legszívesebben naponta enném. Kockás papíron a konyha első tervei is elkészültek, a bútorok alaprajza méretarányosan kivagdosva, most aztán feladtam magamnak a leckét: tologathatom ide-oda a cetliket, amíg meg nem lesz az igazi. (Persze már most lehetne kétszer ekkora a konyha...) És egy nagyszerű gasztronómiai élmény: őzhúst sütöttem, amit még eddig nem. A képes recept és a részletek a következő bejegyzésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése