Nyári ételeink (sütve-párolt karaj zöldségekkel)

Mért van az, hogy a
rosszra bőven jut szavunk;
a jóra: alig?
(Fodor Ákos)

Megint itt van a tobzódás időszaka, még ha ez a nyár nem is akar igazán nyár lenni - ezidáig. A gyümölcs is kevesebb, cseresznyefánk szomorú képet nyújt.
Azért mégis sokféle zöldség hozzáférhető. Legutóbbi bejegyzésemben már írtam róla, miképpen próbáljuk (sokadszorra) átalakítani az étkezésünket.

A cukrot, a tejtermékeket a vaj kivételével elhagytuk, délig eddig is gyümölcsöt ettünk - tehát ez nem újdonság. Ami viszont a főétkezést illeti, próbáljuk magunkat ahhoz tartani, hogy minél több friss (tehát nem főzött/sütött, stb.) élelmiszert - főleg zöldséget - fogyasszunk.
Így az alap néhány hete a saláta. Nem is igazán saláta, csak sok-sok összevágott, összekevert friss zöldség, amit persze lehet fűszerezni később, meglocsolni citrommal vagy egy kevés hidegen sajtolt olajjal.

Erre kerülnek azután a további kulináris élvezetek - persze mértékkel, és egy étkezés alkalmával legfeljebb egyféle, hogy lehetőség szerint a szénhidrátokat és a fehérjéket ne keverjük jobban, mint ahogy a természet teszi.
Tehát a salátára vagy egy szelet sütve párolt hús kerül (aminek levét átszűrve lefagyasztom más ételek készítéséhez), vagy egy-két főtt tojás, gyakran pedig halféle. Ezek párom nyerő párosításai.

Én többnyire a szénhidrát felé megyek, vagyis a salátámhoz sütőben sült krumplit, vajas pirítóst vagy tésztát eszem.

Zsírt és vajat továbbra is használunk mértékkel, hüvelyeseket is eszünk, főzelékfélét (majd inkább ősszel), levesfélét, köztük húslevest is.
Sok, a blogomon szereplő recept ad ötleteket ehhez a típusú étkezéshez is, így például a grillezett zöldségfélék (padlizsán, cukkini) is asztalra kerülnek, csak nem joghurtos öntettel. Ugyanígy a krumplis ételek zöme.

A pörkölt nehezebb ügy, mert ahhoz kívánja az ember a szénhidrátot, valamilyen gabona-alapú köretet. Azt hiszem, nem fogjuk teljesen kizárni, legfeljebb ritkábban esszük.

A tésztafélék, péksütemények most kicsit visszaszorultak, próbálunk kevesebb gabonát fogyasztani, és a teljes kiőrlésű lisztet gyakran zabbal, kukoricaliszttel keverem.

Ezek a törekvések persze nincsenek bebetonozva, előfordul, hogy idő híján vagy más okból nem tartunk be minden lefektetett elvet, de amikor nincs akadálya, akkor ebben az irányban haladunk.

Sütve-párolt karaj zöldségekkel

Hozzávalók (10 szelethez): kb. 60-70dkg sertés rövidkaraj csont nélkül, kb. fél dl hidegen préselt olaj, 2 nagy sárgarépa, két közepes vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt bors

Elkészítés: A húst megtisztítjuk, és éles késsel kb. 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk. Nem klopfoljuk ki. Egy ecset segítségével mindkét oldalát átkenjük olajjal és a szeleteket egy tányérra helyezzük.
Egy serpenyőt alaposan felforrósítunk (lehet grillserpenyő is), tehetünk bele egy pici olajat is, de ne sokat. A hússzeleteket pár perc alatt minden oldalról átsütjük majd egy tűzálló tálba szedjük.
Figyeljünk rá, hogy a sütés magas hőfokon történjen, így nem távozik folyadék a szeletekből, de ne égessük meg!
A répát, hagymafélét tisztítsuk meg, vágjuk nagyobb darabokra, és tegyük a hús közé. Sózzuk, borsózzuk, majd öntsük fel a tepsit annyi nem hideg vízzel, amely ellepi a szeleteket. A megmaradt kevés olajat is ráönthetjük. Fólia alatt, 180 fokon két órát pároljuk a sütőben.
(A levét ne felejtsük eltenni - jól jöhet még!)

Én sokkal jobban szeretem így a húsokat, mint hirtelen sütve.
(A Blogger egész kellemes újdonságokkal szolgál mostanság, kézműves lapom megjelenését is sikerült vele egy kicsit megújítani.)

Grillezett karalábé salátaágyon

a földön puha lábnyomok
testünkön ékszer:
feltapadt homok

akaratunk fáradt madár
nem repül már
csak gunnyaszt a táj

(erős ildikó - júniusi csendélet)

Van olyan nap, amikor úgy ébred a gasztroblogger, hogy egyáltalán nincs kedve főzni. Sőt, ötlete sincsen. (Persze lehet, hogy más rendes gasztrobloggerekkel ez sosem fordul elő, vele igen.) Hiába van tele a számítógépe a feltétlenül kipróbálandó receptek tömegével. Amik közé egyetlen középszerű vagy unalmas dolog sem kerül, kizárólag a legeslegjobbak, a legizgalmasabbak. (Pedig már borsódzik a háta a médiában uralkodó örökös felsőfoktól...)
Szóval minden hiába. Ráadásul tudja, hogy egész délelőtt ideje sem lesz ilyesfajta élvezetekre, helyette újabb reménytelennek tűnő szócsata az apeh ügyintézőivel (mert sok tudás van ám felhalmozva a hivatalokban, amihez jogszabályból soha, legfeljebb bizonyos beavatott személyeken keresztül lehet hozzájutni), utána sorbanálldogálás a postán. Dél lesz, mire hazakerül.

Mindebben az egyetlen pozitív dolognak az látszik, hogy gyönyörűen süt a nap, és a hideg is eltűnt valahová egy éjszaka leforgása alatt. Tehát a délelőtti futásprogram ma szünetel, helyette jöhet a bicaj, ha már úgyis menni kell. Sajnos a bicikligumik azonban igen laposak, s persze a férfinép magához vett minden használható pumpát. Van egy egészen új, de az véletlenül sem jó a szelephez. Türelme fogytán nem keresgél újabb pumpát az amúgy is sötét sufniban, aminek a lakata sem akar ma kinyílni. Inkább előtolja a másik bicajt. Ugyan ez férfiváz, de szerencsére a nyerget nem létrával kell megközelíteni. A gumik jó kemények. Az ülés piszkos. Jön a takarítás, bepakolás a szállítókosárba, s már indulhat is. Piszok alacsonyan van ez az ülés - pedig mindig az ellenkezője szokott a gond lenni. Most jöhetne ugye a csőkulcs, de azt már nincs kedve keríteni. Saját jól bevállt kis pumpája és csőkulcsa mindeközben békésen szendereg valahol a nomádportán. Szerződések, csekkek, csomag, bevásárlólista, telefon, kulcs. Indulhatunk.

Túl hivatalon, ügyintézésen, postán, végre feldereng a fény. Csinos kis karalábék üldögélnek a zöldséges rekeszében, ma "akciósan". No ezek azok, amik a főzést nem szokták megérni, mert még nyersen nyomuk vész. Na de mégis, valamit azért lehetne kezdeni vele. Úgy éppen csak megmutatni neki a serpenyőt. S valami nagyon zöldet, frisset alkotni, amire megint jól jöhetnek az aszalt paradicsomok kontrasztként.

S így történik, hogy a gasztroblogger - kedv és ötlet ide-oda - ma sem marad éhen...

Hozzávalók (2 főre): 4 kisebb, zsenge karalábé, fejes saláta levelek, 1ek olaj, frissen őrölt zöldbors, pár csepp citromlé, olajban eltett aszalt paradicsom, petrezselyem

Elkészítés: A karalábékat megtisztítjuk, majd szeletekre vágjuk. Kontaktgrillhez a vastagabb, grillserpenyőhöz vékonyabb szeletek ajánlottak. Ha egész puhán szeretjük, akkor a sütés előtt néhány percig főzzük forrásban lévő vízben. Ha inkább roppanósabbra vágyunk, akkor nyersen grillezzük. A kontaktgrill lapjait (vagy a grillserpenyőt) vékonyan kenjük át olajjal a sütés előtt. A zöldségféle nem hús, tehát nem kötelező nagyon magas hőfokon sütni. Ha elkészült a karalábé, tegyük fejessaláta levelekre, szórjuk meg petrezselyemmel, frissen őrölt zöldborssal, és pár csepp citromlét is önthetünk rá. Tegyük rá az aszalt paradicsomokat, és öntözzük meg annak fűszeres olajával.

Akinek ez túlságosan zöldséges fogás lenne (esetleg fél, hogy éhen marad), grillezzen hozzá jófajta kolbászt, esetleg debrecenit.