A neve megtévesztő, ez ugyanis egy palócföldön készülő, külsőre leginkább palacsintára emlékeztető sütemény, amit magában is, feltéttel is esznek, ahol még készül. Annak idején hosszú nyelű mintás vagy egyszerű kovácsoltvas ostyasütőben sütötték parázs felett, míg a molnárnál az örlésre várakoztak. Én is szerettem volna beszerezni egy ilyen ostyasütőt, de bizony csak ritkán és borsós áron lehet hozzájutni, pedig egy sütögetős kerti összejövetel "meglepetésvendége" is lehetne. Van azért ostyasütőm, kicsit kisebb, tűzhelyre való. Ez is vasból készült és Norvégiából származik, amit talán a jellemző minta is elárul. Egyébként ezt sem semmi megemelni a fordításkor. Ami a receptet illeti, az általam olvasottakon kicsit változtatva a következőképpen készítettem:
20 dkg liszt
1 tojás
csipetnyi só
1 ek cukor
kb. 3,5 dl víz
2 ek olaj
A hozzávalókat összekevertem, majd a felforrósított sütő közepére öntöttem egy-egy adagot, hogy nagyjából a kör belső kétharmadát töltse ki. Azután ovatosan összecsuktam. Lehet hallani sütés közben, ahogy "jajgat" a tészta. A kisült lapokat rácson pihentettem, hogy ropogósak maradjanak. Aki össze szeretné tekerni, tölteni, annak azon forrón kell formáznia a darabokat. Mi ezúttal magában ettük, de egy mézes-almás-diós mártogatót el tudok képzelni hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése