Köményes lélekmelegítő

Melegedni jó dolog. Dulminától kaptam a virtuális hógolyót, vagyis a körkérdést, hogy mi melegít fel, ha kívül-belül fázom, mi az az egyszemélyes étel-ital, amit csak a magam kedvéért is elkészítek.
Sokat gondolkodtam a válaszon, mert ez bizony változó lehet. Mikor mit kívánok. De azért szeretné az ember, ha gyorsan meglenne az a valami. Szeretem a sült dolgokat, legyen az gomba vagy héjas krumpli, melynek elkészítése során már a tűzhely mellett várakozni-melegedni is jó. Szeretem a könnyebb-laktatóbb leveseket, de néha egy finom gyümölcsturmix (tej nélkül!) is jólesik. Máskor egy szelet vajas piritós. Vagy egy mángoldos melegszendvics. Most egy olyan, végtelenül egyszerű ételt választottam, amit Nagymamám készített gyakran, és azt hiszem, tökéletesen betölti a lélekmelegítő szerepét. Ez a köménymagos vagy más néven rántott leves, amibe mifelénk levesbetétnek csak egy kis gríz kerül.
Kell hozzá: 1 ek zsiradék, 1ek liszt, 1tk só, 1tk egész köménymag, 1 késhegynyi pirospaprika és zúzott fokhagyma, 2 ek gríz, 1l víz.
A zsiradékból és a lisztből világos rántást készítek, közben beleszórom a köményt is. Együtt pirítom kissé, majd jöhet a pirospaprika és a fokhagyma. Felöntöm, sózom. Amikor forrni kezd, beleszórok 2 ek grízt, pár percet még főzöm, majd lehúzom a tűzről és a fedő alatt hagyom tálalásig. Mivel petrezselyemfüggő (is) vagyok, hát erre is teszek frisset, de ez persze nem lényegi tartozéka a köménymagos levesnek. Ahogy a már emlegetett vajas-fokhagymás piritós sem az. Viszont jobb vele. Ellenben valami jó kis olvasnivaló az étel mellé - az bizony fontos része nálam a lélekmelegítésnek. És míg kortyolgatom a meleg levest, újra ráébredek, hogy:

annyi minden van
az életemben ami
nem is fér bele

(erős ildikó: egy axióma-haiku)

Ja, és persze a hógolyót (azaz a körkérdést) már dobom is tovább Renátának.