Férfi (felcsillanó szemekkel): Torta!!!
Nő (kedvesen tompítva a kitörő lelkesedést): Csak vizet kellett adni a porhoz. Nem bonyolítom túl a dolgokat.
Ezt a pár mondatot Apunál csíptem el minap, egész véletlenül, egy amerikai filmből. Arra gondoltam, hogy mostanában nálam is készült pár étel így, például a lecsós-padlizsános vajbab, ahol is némi frissen főzött zöldbabhoz adtam egy üveg (tavalyi) padlizsános lecsót. Kész is volt az ebéd pikk-pakk. Hasonló elven különböző rizs-alapú ételek is készültek, a munka és az Apuval való séta mellett mondjuk csak klónozásommal lehetne esetleg bonyolultabb dolgokat előállítani hétköznap.
De azért van egy s más. Beindult a piros projekt, vagyis paradicsomot, kápiapaprikát aszalok, ugyanis többet kaptam (ajándékba), mint amennyi elfogy, vagy befér a hűtőbe. Ez még ugyan nem a paprika-paradicsom szezonja, az aszaláshoz meg kifejezetten vacak az idő, de máshoz nem volt most kedvem, így előkaptam az aszalógépet addig is, míg nem süt a nap (már hazahoztam a nomádportáról.)A fügefánk is igen jól érzi magát, mondjuk ha nem veri el a nyári jégeső, vagy nem jön zord ősz, egész komoly termésre számíthatunk már idén. A piciny fa négy vékonyka ágán már most 60-70 fügekezdemény van, kisebbek, nagyobbak, és egyre csak jönnek újabbak. Fotózni elég nehéz, valahogy nem tudom egyben levenni, vagy csak sziluettben. De azért többet mutat, mint az áprilisi állapota, amikor is párom egyszerűen csak botnak nevezte friss szerzeményünket.
Apunak egyelőre szobafogság van az állandósult esőfelhők miatt. Emlékeztettem is, hogy Medárd napján esett, ami persze nem derítette jókedvre. Viszont ma autókázott velünk Soroksárra, az egyik ügyfelemhez. Egyáltalán nem egyszerű őt az autóba beültetni és kivenni, mert elég szűk a hely, ketten alig férünk hozzá. Nem arra tervezték, hogy kerekesszékkel odaálljunk az ajtóhoz és ki-beemeljünk valakit. A kocsiba ülni is fárasztó lehet, de most jól elnézelődött. Erzsébeten mentünk keresztül, ahol több, mint 30 évig laktunk, újra megnézhette a régi háztömböt. Neki nagy dolog egy ilyen kimozdulás a mindennapos környezetéből.
Nyaralás nincs tervben, legfeljebb egy hét Miskolcon vagy a nomádportán, ha addig öcsém tud vigyázni Apura. Talán augusztusban. De egyelőre a nyári tanítás mellett itt a negyedéves könyvelés is, így konyhai projekt legfeljebb akkor lesz, ha már kimenekülnék az angol és a számok birodalmából. Valami friss, könnyű, savanykás gyümölcslekvárt azért szeretnék...
2011.07.02. (utóirat)
Ma párom hősiesen megvédte a fügetermést. Amikor meghallottam a jégesőt, szaladtam ki, hogy megnézzem, mi lesz. Ekkor ő már ott állt a fa tövében egy nagy esernyővel a kezében, azt tartotta a lomb (és a feje) fölé, míg a borsószemnyi jegek sűrűn hullottak. A kis fának is van előnye. Kár, hogy nem fotóztam le. Szerencsére a jégeső nem tartott sokáig.
7 megjegyzés:
Olyan gyönyörű piros a paprika és paradicsomod, amit aszaltál.Ezt hogy csinálod? Mert nekem egy ismerősöm itt Pesten a luculus paradicsomot aszalja, de géppel,és az nem így néz ki.....
Egyébkén a csak "víz kell a porhoz és kész", hát az valami borzalom....épp most írtam pár sort, tettem fel képeket, fiam szülinapja volt, időm viszont annál kevesebb, s este meló után rohanás a nagyáruház, kész tortalap, por alapú krémek stb....háááát valami olyan vacak lett....
Minden évben én sütöm a piskóta alapot is,hát ég és föld a kettő...
Műkaják, művilág. Fujj.
Szeretek itt járni a blogodon.
Puszi
Edit
Közben megleltem az ételízesítő készítésed módját, így rájöttem, hogy nem géppel aszalod, hanem szárítod napon. :)
Csak legyen a fügének elég csapadék is!
Párod igen eltűnt. Aggódom érte. Nyugtass meg légyszíves, hogy csak pihen.
Kedves Edit!
Köszönöm, hogy benéztél megint. Én, ha van napfény és meleg, odakint aszalok, tálcákon. Most nemigen volt, ezért főleg bent és géppel történt. az eredmény és a szín nagyon sok körülménytől függhet. A képen látható paprika és paradicsom még nincs teljesen kész. Olajban el tudnám így is tenni, papírzacskóban vagy üvegben azonban még ebben a fázisában nem állna el egész télen. De most nem is szántam ilyen hosszú időre. Majd később.
Akartam még írni, csak valahogy orosz karakterekre sikerült váltanom, és ki kellett lépnem a böngészőből. Szóval a paradicsom fajtájától is függ a szín, én eléggé lédúsat használtam most (mert ez volt), de kikanalaztam egy üvegbe (más célra) a magokat.
A lukullusznál ez nem szokás, és sokszor nem kettévágják, csak szeletelik az aszaláshoz.
Isten éltesse a fiadat! Megnézem mindjárt, mit írtál róla.
Kedves MJ!
Nyáron amúgy is kevesebbet vagyunk bent, ennyi az egész. De azóta már párom is jelentkezett a blogján. Jól esett, hogy aggódsz miatta.
A füge újabban szinte minden nap kap esőt, de ma jég is volt, erről írtam még pár sort a bejegyzés végére.
Ez annyira tetszik..Megvédte a fügefát:))) Ilyen egy rendes pasi!!:)
Nemrég találtam a blogod, de azóta jövök rendszeresen, nagyon klassz.
Megjegyzés küldése