2014. szeptember 19., péntek

Mozgóárusok faluja

Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová rohan és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.
Ancsel Éva

Van, aki elhatározza, hogy maga mögött hagyja a városi életformát és vidékre költözik. Az elhatározást tett követi, és szépen alakul az új otthon. Bevallom, kicsit irigykedtem ezekre az emberekre. Merthogy az elhatározás bennem már régen megvolt, egész kicsi gyermek koromtól. De ami a Bódva-völgyet illeti, hát legalábbis úgy 2007-től.
Azután nem történt semmi... vagyis igen sok minden. Apu beteg lett, a fókusz eltolódott, új tervet kellett kovácsolni később már hármunknak. Mire az meglett, az ingatlanpiac is átalakult, eladni nem tudtuk a fővárosi lakást. Sokszor már én sem hittem az egészet, s meg voltam győződve róla, hogy ismerőseink is csak elnézően mosolyognak tervünk felett.

Most itt vagyunk... Igyekszem félretenni a költözés nyűgjét, dühét, keserűségét, aggodalmát. Próbálom Apu szemével nézni a falut, aki még felfedez, gyűjti az élményeket nap mint nap.
Így például elcsodálkozik a mozgóárusok kirakatán. Mert van mit nézni.

Mobilfalu - így nevezte az egyik helybeli. Én is tudtam, hogy helybe jön a posta, ha kitesszük a kis zöld táblát, megáll a kapu előtt, és az autónál kényelmesen mindent elintézhetünk - sorbanállás nélkül. Azt is hallottam, hogy hetente jön zöldséges a faluba. De az csak most derült ki, hogy van ám itt két mobilhentes, mobilcukrászat, mobilfagylaltos, mobil takarmányos, mobil kormányablak, és egy lengyel termékeket áruló autó is begördül hetente a faluba.


A mozgóárusok egy részének fix helye és időpontja van, mások jellegzetes szignállal járják a falut, és olyan is van, aki változó időpontban parkol le az önkormányzatnál, és Pannika (az önkormányzatis) telefonon értesíti a vásárolni szándékozókat.
A cukrászautó például a Jaj, de jó a habos süteményt játssza, a mobilzöldséges szignálja a magyar népmesék rajzfilmsorozatáét kölcsönzi.

Szóval egész élénk itt az élet, dacára a kis településnek. Persze nemcsak mozgóárusokből és vásárlásból áll a program, akad itt egész napra tennivaló.
Egyébként két helyi bolt is van, sőt, az önkormányzat is begyűjti és árulja a helyi termények egy részét. No meg Szilas (Bódvaszilas) sincs messze.

Mi még pakolunk, átalakítunk, téli tüzelőről gondoskodunk, és a kerttel is sok a tennivaló (málna, szőlő, alma, körte, kukorica, amivel sorban foglalkozni kell mostanában), s talán jövőre lesz idő rá, hogy egy kicsit a kultúrális életbe is belefolyhassunk.




3 megjegyzés:

Névtelen írta...

És én nagyon örülök, hogy a vágyad valóra vált!/ én is hasonló tervvel élek bár a hely már megvan évek óta/
Nos, kívánom :érezzétek nagyon jól magatokat vidéken , legyen meg a mindennapi nyugalom, jókedv és a báj is- például a mozgóárusok tekintetében.
Sok sok örömöt, jó munkát...
Nagy szeretettel így ismeretlenül: Emőke

erős ildikó írta...

Nagyon szépen köszönjük! Kívánom, hogy neked is sikerüljön!

Névtelen írta...

Jó érzés látni Édesapádat!
Régóta olvasom a történeteteket.
Minden jót kívánok nektek!

lillácska