Farsang lévén szerettem volna már fánkot sütni. Ma ennek is eljött az ideje. De milyen legyen? Próbáljunk ki valami újat! Már napok óta böngésztem a szakácskönyveket, hogy összehasonlítsam akár csak a hagyományos, szalagos fánk receptjeit, készítésének módjait. Azt persze eddig is tudtam, hogy van, ahol lisztes, van ahol olajos deszkán nyújtják és szaggatják. Én is csináltam már így is, úgy is. A legmeglepőbb különbség azonban mégiscsak a felhasznált tojások számában mutatkozik. (Természetesen) minél régebbi egy szakácskönyv, annál több tojást ír mindenhez. Holott azt régen tudjuk, hogy a kelt tésztáknak a tojás nem feltétlen lényegi összetevője, a szükségtelenül sok tojás a süteményekben pedig számomra már-már rántotta-ízeket idéz, ami nem rossz, de nem mindig arra vágyom. Innen jött végülis az ötlet, hogy egyátalán ne legyen benne tojás, és a hozzáadott tej egy részét is friss narancslével helyettesítettem. Pogácsaszaggatóval szaggatam ki, így méretre is kisebb lett hagyományos társánál. Íme a recept:
65 dkg réteslisztet 5 dkg cukorral, 5dkg vajjal, 1 ek olajjal, csipetnyi sóval, 1 tasak (7g) szárazélesztővel, 1ek rummal, 1 narancs és 1 citrom lereszelt héjával, 1 dl frissen facsart narancslével és 3 dl tejjel tésztává dolgoztam majd fakanállal hólyagosra veregettem. Kiolajozott tálban, letakarva meleg helyen kelesztettem. Úgy háromnegyed óra elteltével lisztezett deszkára tettem, átgyúrtam és 1cm vastagra nyújtva kiszaggattam. Letakarva még fél órát kelesztettem, majd közepesen forró olajban lazán elhelyezve sütögettem (egyik oldalukat fedő alatt, a másikat már fedő nélkül). Narancslével hígított baracklekvárral is finom.
