2009. április 26., vasárnap

Orgonafagylalt

Tegnap kiderült, hogy a kipróbálni tervezett Bailey's-hez nincs minden itthon, s ami van, az is kevés. No persze azért nem marad el, azóta pótoltuk. Viszont ha már vettem hozzá tejszínt, ráadásul a negyedik körömet futom a lekvár-zselével (szerencsémre -?- mindjárt elvirágzik az orgona), akkor itt az ideje, hogy megvalósítsuk az egyik olvasóm - Bogi - által emlegetett fagylaltot. Nem amilyet ők Bulgáriában ettek, hiszen annak nem tudom a receptjét. Hanem amilyet én tudok csinálni. Ugyanis beugrott, hogy van egy nagyon egyszerű fagylaltreceptem, ahol lekvárból, némi citrommal, kevés cukorral és tejszínnel készül a fagylalt. Ilyen egyszerűen lesz tehát nekünk orgonafagylaltunk! (Én mostanában nem kívánom a tojást, de aki rendes, főzött fagylaltra vágyik, ilyet is talál a blogomon: e recept alapján elkészítheti.)

Hozzávalók: 250ml tejszín, ízlés szerint kb. 6-8 evőkanál orgonalekvár, 1-1ek házi bodza- és meggyszörp)

Elkészítés: Mivel az orgonalekvár elég intenzív ízű, ráadásul tartalmaz citromlevet és nekünk elegendő cukrot, ezért ezúttal el is hagytam a többi ízesítőt. Csak felvertem a tejszínt, majd a folyamat vége felé hozzáadagoltam a lekvárt és a szörpöt. A fagylaltot mélyhűtőbe tettem, ezután először félóránként (összesen 4-szer) majd háromnegyed óránként (kétszer) robotgéppel összekevertem - tekintettel arra, hogy fagylaltgépem nincs.


Egyébként nem is vágyom a gépre, mert ritkán eszünk fagylaltot, és csak helyet foglal. A fenti megoldás sem túl munkás, ha az ember otthon van, s közben akad más dolga is. Egyszerűen csak elől hagyja a robotgépet, s a megadott időközönként beteszi alá a fagylaltot.

Az íze nagyon meglepett különben. Valahogy sokkal jobban kiteljesedett benne az orgona, mint magában a lekvárban. Igaz, kevésbé édes, jobban érvényesül benne a virág mézes-fűszeres-kesernyés-zöld íze. Nem ettem még hasonlót, így nem tudom jobban leírni. Ki kell próbálni. Nem olyan, mint a gyümölcsfagylaltok, nem is túl édes, sokféle fűszeres jegy van egyszerre jelen benne. Párom szerint a puncsra hasonlít kissé. Ha eddig nem éreztem volna elegendő késztetést a lekvár évenkénti elkészítésére, már eggyel több okom van rá. Az ember a saját főztjét nem dicséri, így hát csak annyit mondok, hogy e fagylalt biztosan bekerül a visszatapsolt ételeink közé (link az oldalsávon), annak ellenére is, hogy nem vagyok nagy fagyi-rajongó.

(E recepttel idén be is fejeztem játszadozásaimat az orgonával. Nem csak azért, mert nálunk már csaknem elvirágzott, hanem mert a négy nekifutásos lekvár-zselé azért elszívta e tekintetben meglévő energiáimat. Az első kettő verzióról már olvashattatok, közülük a második nagyon finom lett, receptjét közzé is tettem. Ezt használtam a magos-fűszeres csókhoz is, és a mai fagylalthoz. Időközben azonban némiképp irigykedni kezdtem Limara és Makka ínycsiklandó gyümölcspektines-zselés változataira, és sokáig nem is gondolkodtam, már mentem is virágért - nehogy lekéssek róla. Mielőtt belevágtam, vettem persze zselésítőanyagot - Dr Oetker 3:1-et kaptam -, és tanulmányoztam a használatát. (Megjegyzem, nem tűnt úgy, hogy így jóval kevesebb cukorral megoldhatnám a dolgot, mint az eredeti receptemben.) A zselés változatok azonban nemigen vagy csak épp egy kicsit akartak sűrűsödni. Valószínűleg nem értek a zselésítőanyag használatához.
Ha lesz még kedvem, késztetésem, jövőre megpróbálok egy almával sűrített változatot is.
Az orgonaecetem viszont még leszűrésre vár.)

A fagylaltot szeretettel ajánlom Nektek. Valóban különleges és finom. (Erre némi bizonyíték, hogy Apukámnak is nagyon ízlett, pedig ő tényleg csak néhanapján eszik édességet vagy fagylaltot, s legfeljebb citromosat. Párom pedig már repetázott belőle. Lassan el is fogy...)

26 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Nagy kedvet csináltál ehhez a fagylalthoz :) Már "csak" orgonalekvárt kéne csinálnom ...
Vajon az orgonáscukor íze mennyire érződne egy ilyen fagylaltban?
A fagylaltgéphez csak annyi megjegyzést fűznék, hogy a mélyhűtőben jól elvan egész évben, csak addig kell elővenni, amíg elkészül a fagyi :)

napmátka írta...

Hát, igazság szerint a mélyhűtőmben így is gyakran kevés a hely... talán, ha lesz nagyobb.
Cukor: Szerintem a fagylalt ízéhez kevés, ha meg többet adsz hozzá, akkor nagyon édes lenne, szóval kell hozzá a lekvár, úgy hiszem :-(
Vagy valamilyen más recept...

duende írta...

Jaj, küldj egy adaggal!!!!!

Elvesztem, jész. Ez valami mesés. Amúgy is fagyi-imádó vagyok, és ezt, ezt meg eklll kóstolnom egyszer.
Szóval nyitva az ablakom, várom a fagyit! :))))

napmátka írta...

A maradékot fénypostáztam...:)))

Ági, aki főz írta...

Nem lehetne, hogy valami módon egy ici-pici kis kóstolót? Légyszi-légyszi!

Most jutott eszembe, hogy van nekem egy üveg rózsalekvárom, lehet hogy ez a fagylalt lesz a sorsa?

Makka írta...

Ez nagyon jól hangzik! Én fagyit bármikor bármilyen mennyiségben képes vagyok enni.
Van olyan fagyigép, amihez nem kell mélyhűtőzni a tartályát, de sajnos az drágább, mint a hűtős. Egyszer egy ilyet tuti beszerzek.
Lesz majd alkalmam elkápráztatni vendégeket egy ilyen fagyival, majd beszámolok, mit szóltak. Már nagyjából össze is állt a fejemben a recept... Mondjuk, nem mostanában lesz a vacsora, de nem felejtem el a beszámolót.

Nem tudom, mi történhetett a zseléddel.
Mennyi folyadékhoz adtál mennyi dzsemfixet?

Egyébként csodállak a türelmedért, hogy ennyiszer nekiálltál zselézni.:)

KataKonyha írta...

Jaj, de gyönyörű, úúúgy elugranék csak egy gömbnyiért hozzátok!

napmátka írta...

Ági!
A maradék maradékát már Duendének fénypostáztam, de ha benézel Hozzánk Budafokra - és szólsz előre - csinálok Neked!
Rózsalekvár: nekem sajnos elfogyott, idei meg még nincs, pedig biztos az is finom lenne fagyiban, noha talán édeskésebb, mint az orgona.
Nemsokára jön az akác és a bodza is!

Makka!
Várom majd a beszámolót.
Elsőre talán sok volt a víz, de másodjára csak 750 ml-hez tettem egy csomaggal a zseléfixből, mert így adták meg a hátán. Az valamivel jobb lett, de nem ám olyan, mint a Tiéd!

Kata!
Úgy tudom, Te is vidéken laksz, akárcsak Duende. De ha bejössz Budafokra, szólj előre, s készül a fagylalt! :-)

KataKonyha írta...

Hát igen, pont 200 km van közöttünk. Képzeld, csütörtökön közelebb leszek, mert ballagásra megyünk Kőbányára és Lőrincre, de szerintem a fagyi már nem fog belémférni, ahogy a vendéglátóinkat ismerem. DE: TÜNDÉR VAGY! Én is szeretettel várlak, ha felénk veszed az irányt!

napmátka írta...

Köszönöm! Azért majd áruld el, merre van Felétek (mert én bizony nem tudom...)

KataKonyha írta...

Békéscsaba:) (szerintem a profilomon ott van)

duende írta...

Na, jó messzi vagyunk egymástól Lányok! :))))

Napmátka a középpont. Nomen est omen... :)


Ja igen. Fagyi megérkezett! Isteni! :)

napmátka írta...

Kata!
Bocs, nem figyeltem eléggé!
Duende!
Ha Komjátiba (Észak-Borsodba) költözünk, már nem leszek középpontban, hanem majd háromszöget alkotunk...
Fagyi: Hát sajnos csak ennyi maradt:-)

KataKonyha írta...

De TÉNYLEG milyen jó lenne egyszer találkozni:)

napmátka írta...

Így igaz! Már régen a fejemben van valamiféle térkép, amin szívesen feljelölném a gasztrobloggereket, hogy tudjam, ki merre él. Valahogy ez közelebb hozna mindenkit, feltéve, hogy nem érzik tolakodásnak...

KataKonyha írta...

Részemről nincs akadálya:)

trinity írta...

Na most az éjszaka közepén mehetek ki a mélyhűtőbe egy kis fagyiért:)))
Ez az orgonafagyi-költemény!!!!

Azon már én is gondolkodtam sokszor, milyen érdekes,sokan el sem hinnék, hogy egy úgymond "szimpla" gasztroblogolás ilyen közel hoz embereket-engem is beleértve, hogy szívesen látná végre élő egyenesben is a társakat.....

Limara írta...

Hú, ez a fagyi! Muszáj megcsinálnom, pedig nem is vagyok nagy rajongója! :)))

The Chef Viki írta...

Ezt még olvasni is mesés volt, lenyűgöző lehet az íze!

Másik dolog, amit innen kellett megtudnom: Katával egy városban állomásozunk! :-o

Makka írta...

Én sem bánom, ha "feltérképezel".:)

napmátka írta...

Köszönöm. Ha már előrébb leszek a térképes dologgal (ami tényleg régi tervem), kiteszek majd az oldalsávra linket, és felkérlek Titeket a kiigazításokra, pontosításokra.

Ízlésszindróma írta...

nagyon tetszik minden orgonás dolog amit csináltál, az orgona illata ízben leképződve valami nagyon lágy, nőies dolog lehet. Anyák napjára nem is lenne rossz gondolat..

napmátka írta...

Az a tapasztalatom a próbálkozásaim alapján, hogy tényleg érdemes foglalkozni vele, mert izgalmas finomságok birtokába juthatunk.
Ugyanakkor oda kell figyelnünk pár dologra, amire más virágnál kevésbé. A rózsával, bodzával nem volt ilyen gondom, itt viszont a hosszas áztatgatás keserű ízhez vezetett, ezért azt mellőzni kell. Az illatos cukrot is érdemes átszitálni néhány nap elteltével, én az enyémmel már megtettem.
A citrom, a fahéj, a szegfűszeg jól ment a virág ízéhez.
A lekvárnál szerintem muszáj kicsit több cukorral dolgoznunk, mint a gyümölcsöknél, viszont kitűnő alapot kapunk süteményekhez, krémekhez, fagylalthoz.
Az ecetet még nem szűrtem le, ha megtörténik, annak ízéről is beszámolok.
Készülök az akácra és a bodzára...
Tényleg ötletes gasztroajándék lehet Anyák napjára, azt hiszem, párom anyukája kap is majd a lekvárból.

Palócprovence írta...

Hűűűű, nagyon izgalmas! :))

Makka írta...

Képzeld, nekem meg az illatos cukor nem lett illatos, hanem hervadt virág szagú.:( Előbb kellett volna kiszednem a virágokat, egész biztos. Most egy kicsit megpróbálom szellőztetni, hátha, de nem sok reményt fűzök hozzá.

napmátka írta...

Igen, nem szabad sokáig bennehagyni a virágot, mikor hervadni kezd, át kell szitálni. Ha sok virág van benne, akkor ez hamarabb történik meg. Én 3 nap után szitáltam át.