2009. április 26., vasárnap

Orgonafagylalt

Tegnap kiderült, hogy a kipróbálni tervezett Bailey's-hez nincs minden itthon, s ami van, az is kevés. No persze azért nem marad el, azóta pótoltuk. Viszont ha már vettem hozzá tejszínt, ráadásul a negyedik körömet futom a lekvár-zselével (szerencsémre -?- mindjárt elvirágzik az orgona), akkor itt az ideje, hogy megvalósítsuk az egyik olvasóm - Bogi - által emlegetett fagylaltot. Nem amilyet ők Bulgáriában ettek, hiszen annak nem tudom a receptjét. Hanem amilyet én tudok csinálni. Ugyanis beugrott, hogy van egy nagyon egyszerű fagylaltreceptem, ahol lekvárból, némi citrommal, kevés cukorral és tejszínnel készül a fagylalt. Ilyen egyszerűen lesz tehát nekünk orgonafagylaltunk! (Én mostanában nem kívánom a tojást, de aki rendes, főzött fagylaltra vágyik, ilyet is talál a blogomon: e recept alapján elkészítheti.)

Hozzávalók: 250ml tejszín, ízlés szerint kb. 6-8 evőkanál orgonalekvár, 1-1ek házi bodza- és meggyszörp)

Elkészítés: Mivel az orgonalekvár elég intenzív ízű, ráadásul tartalmaz citromlevet és nekünk elegendő cukrot, ezért ezúttal el is hagytam a többi ízesítőt. Csak felvertem a tejszínt, majd a folyamat vége felé hozzáadagoltam a lekvárt és a szörpöt. A fagylaltot mélyhűtőbe tettem, ezután először félóránként (összesen 4-szer) majd háromnegyed óránként (kétszer) robotgéppel összekevertem - tekintettel arra, hogy fagylaltgépem nincs.


Egyébként nem is vágyom a gépre, mert ritkán eszünk fagylaltot, és csak helyet foglal. A fenti megoldás sem túl munkás, ha az ember otthon van, s közben akad más dolga is. Egyszerűen csak elől hagyja a robotgépet, s a megadott időközönként beteszi alá a fagylaltot.

Az íze nagyon meglepett különben. Valahogy sokkal jobban kiteljesedett benne az orgona, mint magában a lekvárban. Igaz, kevésbé édes, jobban érvényesül benne a virág mézes-fűszeres-kesernyés-zöld íze. Nem ettem még hasonlót, így nem tudom jobban leírni. Ki kell próbálni. Nem olyan, mint a gyümölcsfagylaltok, nem is túl édes, sokféle fűszeres jegy van egyszerre jelen benne. Párom szerint a puncsra hasonlít kissé. Ha eddig nem éreztem volna elegendő késztetést a lekvár évenkénti elkészítésére, már eggyel több okom van rá. Az ember a saját főztjét nem dicséri, így hát csak annyit mondok, hogy e fagylalt biztosan bekerül a visszatapsolt ételeink közé (link az oldalsávon), annak ellenére is, hogy nem vagyok nagy fagyi-rajongó.

(E recepttel idén be is fejeztem játszadozásaimat az orgonával. Nem csak azért, mert nálunk már csaknem elvirágzott, hanem mert a négy nekifutásos lekvár-zselé azért elszívta e tekintetben meglévő energiáimat. Az első kettő verzióról már olvashattatok, közülük a második nagyon finom lett, receptjét közzé is tettem. Ezt használtam a magos-fűszeres csókhoz is, és a mai fagylalthoz. Időközben azonban némiképp irigykedni kezdtem Limara és Makka ínycsiklandó gyümölcspektines-zselés változataira, és sokáig nem is gondolkodtam, már mentem is virágért - nehogy lekéssek róla. Mielőtt belevágtam, vettem persze zselésítőanyagot - Dr Oetker 3:1-et kaptam -, és tanulmányoztam a használatát. (Megjegyzem, nem tűnt úgy, hogy így jóval kevesebb cukorral megoldhatnám a dolgot, mint az eredeti receptemben.) A zselés változatok azonban nemigen vagy csak épp egy kicsit akartak sűrűsödni. Valószínűleg nem értek a zselésítőanyag használatához.
Ha lesz még kedvem, késztetésem, jövőre megpróbálok egy almával sűrített változatot is.
Az orgonaecetem viszont még leszűrésre vár.)

A fagylaltot szeretettel ajánlom Nektek. Valóban különleges és finom. (Erre némi bizonyíték, hogy Apukámnak is nagyon ízlett, pedig ő tényleg csak néhanapján eszik édességet vagy fagylaltot, s legfeljebb citromosat. Párom pedig már repetázott belőle. Lassan el is fogy...)

26 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Nagy kedvet csináltál ehhez a fagylalthoz :) Már "csak" orgonalekvárt kéne csinálnom ...
Vajon az orgonáscukor íze mennyire érződne egy ilyen fagylaltban?
A fagylaltgéphez csak annyi megjegyzést fűznék, hogy a mélyhűtőben jól elvan egész évben, csak addig kell elővenni, amíg elkészül a fagyi :)

erős ildikó írta...

Hát, igazság szerint a mélyhűtőmben így is gyakran kevés a hely... talán, ha lesz nagyobb.
Cukor: Szerintem a fagylalt ízéhez kevés, ha meg többet adsz hozzá, akkor nagyon édes lenne, szóval kell hozzá a lekvár, úgy hiszem :-(
Vagy valamilyen más recept...

duende írta...

Jaj, küldj egy adaggal!!!!!

Elvesztem, jész. Ez valami mesés. Amúgy is fagyi-imádó vagyok, és ezt, ezt meg eklll kóstolnom egyszer.
Szóval nyitva az ablakom, várom a fagyit! :))))

erős ildikó írta...

A maradékot fénypostáztam...:)))

Ági, aki főz írta...

Nem lehetne, hogy valami módon egy ici-pici kis kóstolót? Légyszi-légyszi!

Most jutott eszembe, hogy van nekem egy üveg rózsalekvárom, lehet hogy ez a fagylalt lesz a sorsa?

Makka írta...

Ez nagyon jól hangzik! Én fagyit bármikor bármilyen mennyiségben képes vagyok enni.
Van olyan fagyigép, amihez nem kell mélyhűtőzni a tartályát, de sajnos az drágább, mint a hűtős. Egyszer egy ilyet tuti beszerzek.
Lesz majd alkalmam elkápráztatni vendégeket egy ilyen fagyival, majd beszámolok, mit szóltak. Már nagyjából össze is állt a fejemben a recept... Mondjuk, nem mostanában lesz a vacsora, de nem felejtem el a beszámolót.

Nem tudom, mi történhetett a zseléddel.
Mennyi folyadékhoz adtál mennyi dzsemfixet?

Egyébként csodállak a türelmedért, hogy ennyiszer nekiálltál zselézni.:)

Kata írta...

Jaj, de gyönyörű, úúúgy elugranék csak egy gömbnyiért hozzátok!

erős ildikó írta...

Ági!
A maradék maradékát már Duendének fénypostáztam, de ha benézel Hozzánk Budafokra - és szólsz előre - csinálok Neked!
Rózsalekvár: nekem sajnos elfogyott, idei meg még nincs, pedig biztos az is finom lenne fagyiban, noha talán édeskésebb, mint az orgona.
Nemsokára jön az akác és a bodza is!

Makka!
Várom majd a beszámolót.
Elsőre talán sok volt a víz, de másodjára csak 750 ml-hez tettem egy csomaggal a zseléfixből, mert így adták meg a hátán. Az valamivel jobb lett, de nem ám olyan, mint a Tiéd!

Kata!
Úgy tudom, Te is vidéken laksz, akárcsak Duende. De ha bejössz Budafokra, szólj előre, s készül a fagylalt! :-)

Kata írta...

Hát igen, pont 200 km van közöttünk. Képzeld, csütörtökön közelebb leszek, mert ballagásra megyünk Kőbányára és Lőrincre, de szerintem a fagyi már nem fog belémférni, ahogy a vendéglátóinkat ismerem. DE: TÜNDÉR VAGY! Én is szeretettel várlak, ha felénk veszed az irányt!

erős ildikó írta...

Köszönöm! Azért majd áruld el, merre van Felétek (mert én bizony nem tudom...)

Kata írta...

Békéscsaba:) (szerintem a profilomon ott van)

duende írta...

Na, jó messzi vagyunk egymástól Lányok! :))))

Napmátka a középpont. Nomen est omen... :)


Ja igen. Fagyi megérkezett! Isteni! :)

erős ildikó írta...

Kata!
Bocs, nem figyeltem eléggé!
Duende!
Ha Komjátiba (Észak-Borsodba) költözünk, már nem leszek középpontban, hanem majd háromszöget alkotunk...
Fagyi: Hát sajnos csak ennyi maradt:-)

Kata írta...

De TÉNYLEG milyen jó lenne egyszer találkozni:)

erős ildikó írta...

Így igaz! Már régen a fejemben van valamiféle térkép, amin szívesen feljelölném a gasztrobloggereket, hogy tudjam, ki merre él. Valahogy ez közelebb hozna mindenkit, feltéve, hogy nem érzik tolakodásnak...

Kata írta...

Részemről nincs akadálya:)

trinity írta...

Na most az éjszaka közepén mehetek ki a mélyhűtőbe egy kis fagyiért:)))
Ez az orgonafagyi-költemény!!!!

Azon már én is gondolkodtam sokszor, milyen érdekes,sokan el sem hinnék, hogy egy úgymond "szimpla" gasztroblogolás ilyen közel hoz embereket-engem is beleértve, hogy szívesen látná végre élő egyenesben is a társakat.....

Limara írta...

Hú, ez a fagyi! Muszáj megcsinálnom, pedig nem is vagyok nagy rajongója! :)))

Chef Viki írta...

Ezt még olvasni is mesés volt, lenyűgöző lehet az íze!

Másik dolog, amit innen kellett megtudnom: Katával egy városban állomásozunk! :-o

Makka írta...

Én sem bánom, ha "feltérképezel".:)

erős ildikó írta...

Köszönöm. Ha már előrébb leszek a térképes dologgal (ami tényleg régi tervem), kiteszek majd az oldalsávra linket, és felkérlek Titeket a kiigazításokra, pontosításokra.

Ízlésszindróma írta...

nagyon tetszik minden orgonás dolog amit csináltál, az orgona illata ízben leképződve valami nagyon lágy, nőies dolog lehet. Anyák napjára nem is lenne rossz gondolat..

erős ildikó írta...

Az a tapasztalatom a próbálkozásaim alapján, hogy tényleg érdemes foglalkozni vele, mert izgalmas finomságok birtokába juthatunk.
Ugyanakkor oda kell figyelnünk pár dologra, amire más virágnál kevésbé. A rózsával, bodzával nem volt ilyen gondom, itt viszont a hosszas áztatgatás keserű ízhez vezetett, ezért azt mellőzni kell. Az illatos cukrot is érdemes átszitálni néhány nap elteltével, én az enyémmel már megtettem.
A citrom, a fahéj, a szegfűszeg jól ment a virág ízéhez.
A lekvárnál szerintem muszáj kicsit több cukorral dolgoznunk, mint a gyümölcsöknél, viszont kitűnő alapot kapunk süteményekhez, krémekhez, fagylalthoz.
Az ecetet még nem szűrtem le, ha megtörténik, annak ízéről is beszámolok.
Készülök az akácra és a bodzára...
Tényleg ötletes gasztroajándék lehet Anyák napjára, azt hiszem, párom anyukája kap is majd a lekvárból.

Palócprovence írta...

Hűűűű, nagyon izgalmas! :))

Makka írta...

Képzeld, nekem meg az illatos cukor nem lett illatos, hanem hervadt virág szagú.:( Előbb kellett volna kiszednem a virágokat, egész biztos. Most egy kicsit megpróbálom szellőztetni, hátha, de nem sok reményt fűzök hozzá.

erős ildikó írta...

Igen, nem szabad sokáig bennehagyni a virágot, mikor hervadni kezd, át kell szitálni. Ha sok virág van benne, akkor ez hamarabb történik meg. Én 3 nap után szitáltam át.