Három hosszú hét elteltével a kert egészen új arcával fogad: levetette ruháit, készülődik a télre. Legutóbb azt nézegettük, mennyi dió akad még a fán a levelek közt, mára sem dió, sem levél nem maradt, csak a hatalmas törzs és korona, az ágak között besüt a nap. A málna már alig-alig érik, pár szemnyi termést találunk naponta. A földben hagyott kevés zöldségféle még terem és a csalánhajtások között újabb és újabb lilapereszkékre akadunk. Még mindig ad a kert. A korábban felszedett burgonyából, hagymából még kikerekedik egy paprikáskrumpli, a gombát pedig ezúttal tejfölösen készítem el. Régen ettünk már ilyet. A délutánokat ezúttal a ködös-szürke Bódva-parton töltjük, gombák után bóklászva, és rácsodálkozva a változás örök-izgalmas, szorongóan-csodás színeire.
2 megjegyzés:
Szia Napmátka!
Nálunk is már csak az évelők vannak a földben.
Rövidesen végzek az ásással is.
Az ásás nálunk még nem "teljeskörű", de hát én alig vagyok ott, párom meg a házzal foglalkozik. Azért a kert nagy részét már felásta.
Megjegyzés küldése