Narancsos-mézes almakompót

Hetek óta akartam már almakompótot főzni, de mindig jött valami más. Közben a bloggertársak szorgalmasan posztolták saját finomabbnál finomabb változataikat. Gyerekkoromban nálunk birs és szilva is került bele, és főként melegen szerettem. Most azonban csak apró szemű, komjáti piros alma akadt itthon. Elhatároztam, hogy nem lesz benne cukor, csak egy kis méz, és valamilyen citrusféle. A fűszerekkel is csínján bántam. Végül igazi ünnepi ízkompozíció született, és a korábban előkészített (saját termésű) erőspaprikát is eltettem, mert a kompót úgy volt jó, ahogy volt.
A hozzávalók: 6-8 apró alma, egy egész narancs, fél citrom, 3 ek méz, egész szegfűszeg, fahéj
Az almákat meghámoztam, miközben azon gondolkodtam, hogy muszáj-e. Talán nem. Most mégis megtörtént, de azért a héjából a szép darabokat félretettem, majd belefőztem a kompótba. A gyümölcsöt cikkekre vágtam, hozzáadtam a fűszereket. A fél citromból egy szeletet félretettem, a többi levét kifacsartam, és ráöntöttem az almára. Annyi vizet adtam hozzá, hogy éppen csak ellepje. Felforraltam és pár percig főztem. Közben az egész narancsból is eltettem egy szeletet, majd a levét a már takarékra vett kompóthoz adtam. Végül belekevertem a mézet és beledobtam a félretett gyümölcskarikákat. Félrehúztam a tűzről, és az első adagot még azon melegében - természetesen a fotózás után - befalatoztam.
(Ezt a bejegyzést ismételve posztolom, mert technikai okokból elsőre nem jelent meg az egyik gyűjtőoldalon. A korábban érkezett megjegyzéseket is bemásoltam.)