....megtenni
amit nem lehet
halandó
csillám-perceket
papírra vetni
bár nem szabad
és nincsenek rá
nagy szavak...
(erős ildikó - pillanatkép - részlet)
Duende küldte nekem a kérdést: mi az az öt dolog, amire szívesen emlékszem 2008-ból? Nos, szerencsés vagyok, amikor azt válaszolhatom, szívesen emlékszem vissza az egész esztendőre. Mindent összevetve jó dolgok történtek velünk, s elkerültek a nagyon rosszak. Gondjaink persze voltak, de megoldhatónak bizonyultak. Azt is mondhatnám: már elégedettek lehetünk, ha ez az év hasonlóképpen alakul, annak ellenére, hogy az ember mindig jobbra-többre vágyik, s kikerülne - ha lehet - minden rosszat. Így legyen! S most jöjjön egy lista (csak ami eszembe jut):
1. Akik olvassák ezt a blogot, már annyit hallhattak vidéki (második) otthonunkról, hogy talán nem okozok meglepetést, ha azt mondom: jó dolog volt 2008-ban, hogy viszonylag sok időt eltölthettünk ott, s már egész komoly saját termést is szüreteltünk. A felfedezés folyamatos, az 1924-ben épült istálló ajtaját megörökítettem Nektek (s persze magamnak). Hát nem csodaszép?
2. Jó volt párommal a környéken bicajos kirándulásokat tenni, vagy megnézni a Felvidék egy részét.
3. Jó volt, hogy elindult a Napmátka tűzhely, s egyre többen látogattatok el hozzám.
4. Jó volt, hogy sokkal több időm jutott bármire (főzésre, kirándulásra, szeretteimre, barátainkra, kézművességre, könyvekre), mint korábban. (Még akkor is, ha ez az állásom elvesztésének "hozománya" volt.)
5. Jó volt olvasni, együtt lenni, meleg ágyba bújni, napon üldögélni, beszélgetni. Jó volt élni 2008-ban.
Én a kérdést Renátának küldöm tovább.
10 megjegyzés:
de csodaszép!!
És milyen hangulatos!
Jó éved volt! :-)
Szép lehet a vidéki idill, nálatok. Az idei is legyen gazdag és szép.
Nagyon stílusos: egy múltbeli kapu, ami ajtó a jelenbe, s talán a jövőtökbe is! Látod ezekért a sorokért és az ilyen képekért érdemes hozzád betérni. Jó látni, hogy egyszerűen is lehet szépen élni,némi arányérzék már elég a szelíd boldogsághoz.
Levana
Gyönyörű ez az ajtó! Imádom a régi ajtókat, kapukat.
Legalább ilyen szép éved legyen idén is!
Kedves Hölgyeim!
Ez a kapu az istálló bejáratát őrzi. Nem ereszti be a hideget, eltakarja a munkálatokat, és fából van. Ezek mind nagyon fontos tulajdonságai. Valaha tölgyfából készítette a mester. Nem volt rajta festék, semmiféle konzerváló szer. Nem facsavarok tartják össze, csak szögek. Ezek a vasrudacskák hosszabbak a kelleténél, ezért a túloldalon elhajlítva visszakalapálta az alkotó.
Eddig semmi baj.
Sajnos vasból nem csak a szögek, de az időnek a foga is vagyon. Gonosz módra nem az összetartásban, hanem a rombolásban tevékenykedett.
Az ajtó pedig a szétesés előtti pillanatait éli. A szögeket jelentős roncsolás nélkül nem lehet kiemelni, én pedig használni fogom.
Én is.
Szóval feladtátok a leckét, miképpen lehet a szépségének megtartásával funkciójában is megtartani ezt a nyílászárót.
Kedves Hanczur, piros pontot a jó gazdának, ha sikerül megmenteni e korrodálódott műremeket!
Levana
Ugyanilyen volt nagyapám pincéjének az ajtaja, és amikor megláttam a képet nagyot dobbant a szívem. Köszi, hogy felraktátok a fotót, és sikeres ajtómentést kívánok! Sajnos, a miénk már tönkrement, illetve az új tulajdonos kidobta.
Üdv: Matkovits Márti
Bízunk benne, hogy Hanczur kitalál valami mentő ötletet!
Napmátka!
Köszönöm a kérdést, idővel válaszolok, most még érlelem kicsit :)
Jelentem megírtam:
http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2009/01/best-of-impresszik-2008-bl.html
Megjegyzés küldése