2009. január 10., szombat

Meglepetés szakácskönyvek


Tegnap egyik ügyfelemtől (akinek ráadásul sosem említettem, hogy szívesen főzök) két érdekes könyvet kaptam ajándékba. Az egyik (a képen látható) könyv - ha jól sejtem - egy gyógyszergyártó cég amolyan reklámkiadványa lehet, amelybe orvosok, gyógyszerészek, asszisztensek ajánlásai alapján kerültek a receptek. A fotókon egy-egy kedvcsináló hozzávaló szerepel, a kész ételt nem fényképezték. Ám így is számos jó recept található meg benne, nekem ez az egyszerű leves is megtetszett. De a szomszédos oldalon szereplő paprikás tészta is még az asztalunkra kerülhet.
A másik könyv talán még érdekesebb, annak ellenére, hogy én bizony már-már hozzászoktam a fényképes szakácskönyvekhez, a hagyományos, csak recepteket tartalmazó (egyébként sokszor tartalmasabb) gyűjtemények nemigen fognak meg. Hiába, a változó világgal együtt én is változom. Persze van otthon egy-két régi, már pecsétes szakácskönyv, de újabbat bizony inkább "színeset" veszek. Nos, a már hosszan bevezetett másik könyv a Nagy-Magyarország szakácskönyve címet viseli, de szerencsére mentes minden politikai utalástól. Viszont olyan, számomra érdekes nevű ételeket tartalmaz, mint a domika, a hurutleves, a ropogós tojás, az aranyhegy, a töltött jurgettatök, a főzelékduzma, a góbégombóc, a császármadár pezsgőben, az őzfás, a jégkoch, a májsöberli leves, a kacsahurka, az alavicskatorta, a gricaleves, a kecskeméti karikás béles, a verza, vagy a kirántott gríz. A legtöbb esetében még azt sem tudom, miről is van szó. S ez tényleg csak néhány kiragadott cím a többszáz receptből. Így olvasni-tanulnivaló megint bőségesen akad.

2 megjegyzés:

Renata írta...

Én is rászoktam a képekre, még ha nem is követem a receptek leírását, de így legalább nagyjából tudom, hogy milyennek kell lennie. Meg persze a szemünkkel is eszünk, ezért a látvány miatt is fontos.

napmátka írta...

Nekem főleg az ötlet miatt fontos. Néha este még nem tudom, mit csinálok másnap. Ilyenkor a képek gyakran adnak inspirációt.