Szedres-almás teasütemény

Nem, nem máf(f)in. Aki annak látja, téved. Ez egy közönséges teasütemény, ha tetszik aprósütemény. Amilyen (vagy hasonló) készült még a mindent uraló muffin-korszak előtt is, legfeljebb magukban létező és egyenként kivajazott-lisztezett hagyományos fém sütőformákban. Ez pedig egy olyan formában sült, amit páromtól kaptam két évvel ezelőtt, s épp ideje volt újra elővenni. Ha ránézek, mindig eszembe jut, mennyi mindent lehetne benne készíteni. Nem csak süteményt. De a mennyi minden még várat magára. Kicsit visszahozza ez a sütemény a nyár ízeit, még akkor is, ha csak fagyasztott szedrem volt hozzá. A tojáskérdést legutóbb már elkezdtük körbejárni a fánk kapcsán, nos ebbe sem került. Persze kompromisszumot kellett kötnöm: tettem bele borkő sütőport. Meg sok mást is. Íme a hozzávalók:
10 dkg olvasztott vaj, 1 citrom leve, 0,5 dl olaj, 2 dl tej, 3ek tejföl, valamint
2ek zsemlemorzsa, 3ek zabpehely, 30 dkg rétesliszt, 1cs Bourbon vaníliás cukor, 1cs borkő sütőpor, csipet só, késhegynyi fahéj, 10 dkg cukor, 1 nagy, de apróra vágott alma, kb. 15 dkg szeder
A folyékony és a száraz hozzávalókat külön-külön összekevertem, majd egymással is. Végül a gyümölcsöket is hozzáadtam. 180 C fokra előmelegített sütőbe tettem, kb. 30 percig sült egy adag. 16 db lett. A sütés utolsó fázisában a sütemények tetejére mozsárban durvára tört dióbelet szórtam. Az eredmény nem túl édes és a szeder nagyszerűen érvényesül benne.