Csirkehúsos-hagymás kukoricalepény

ijesztő mélységek peremén
egyensúlyozó létemet élve
talán csak a zuhanástól félek

(erős ildikó - élettér)

Ma már muszáj volt húst főzni, no nem csak párom miatt (aki néha vágyik rá), hanem mert ajándékba is kapunk időnként, s ha azt szeretném, hogy más is beférjen a hűtőbe, akkor bizony valamit ki kell venni. Ezért készült egy csigatésztás húsleves, másodiknak pedig ez a lepény. A kukoricadarát (tudom, hogy szégyellhető módon) csak akkor szoktam előhúzni, ha már unom a hagyományos köreteket, s valami mást szeretnék, ami ráadásul gyorsan elkészül. Igaz-igaz persze, hogy a krumpli minden formában és mindenek előtt, de tegnap egy mifelénk korántsem megvetendő (sőt!) paprikáskrumplit főztem, s bár én még ma is meg tudtam volna enni, nem árt némi tartalékot képezni az előttünk álló napokra, amikor megint továbbképzésen ülök majd. Először egy vajastészta alapot képzeltem sütni a hús alá, de szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy vajtartalékaim elfogytak, s amíg van más is, addig nem szaladgálunk a boltba pénzt költeni.
Egy nagyobb csirkemellet és két combot sütőtálba tettem néhány gerezd fokhagymával és egy nagy fej felcikkezett vöröshagymával. Sóztam, kevés őrölt borssal és pirospaprikával meghintettem, majd ujjnyi kukoricaolajat öntöttem rá és egy deci vizet. Fólia alatt sütöttem 180 fokon egy órát, majd a fóliát levéve megpirítottam mindkét oldalát a húsdaraboknak.
30 dkg kukoricadarát a sülthúsról kivett zsiradékon megpirítottam, majd felöntöttem fokozatosan vízzel (amennyit felvett), és kevés sóval puhára főztem. Szintén a hús zsírjával kikent tepsibe öntöttem, és ment a sütőbe. Úgy 15-20 percet sült (ismét 180 fokon), amíg kicsontoztam és apróra vágtam a sültet. Ezután a húst a hagymafélékkel együtt a kukoricalepényre terítettem, petrezselymet vágtam rá és egy kis sajtot reszeltem a tetejére. (Egy besamel is jó lett volna, de nemcsak vaj nem volt, tej is alig akadt itthon.) Az összeállított étel még 10-15 percet töltött a sütőben, majd téglalapokra vágva tejföllel / csípős vágott savanyúsággal ettük.
(Ilyen típusú ételt először gombás feltéttel csináltam - hús nélkül-, amivel a Vidék Íze tavaly februári számának fődíját érdemeltem ki. Egy ennyire egyszerű recepttel nem is reménykedtem ebben.)