2009. február 4., szerda
Kapros-diós zablepény márványsajttal
szavak hullanak belőlem
ólom-eső télvíz idején
a sáros földön akár a göröngyök
céltalan gurulnak szerteszét
szavak melyekről valaha hittem
társai lesznek a bársonyléptű csendnek
kísérői vándor kedvesemnek
úton fagyból hazafelé
(erős ildikó - cím nélkül - részlet)
A februárt szokás volt régen esőszín ruhába öltözött repülő alakként ábrázolni, jobbjában a Halak csillagképpel, a mezei munkák szerint pedig gyümölcsfáit és szőlőtőkéit metsző gazda jelképezte. De bőrruhába bújt, tűz mellett didergő öregemberként is ábrázolták, hiszen a télnek még igencsak lehet ereje ilyenkor. A kertben sétálva ma nem volt hideg, bár az eső folyamatosan szemetelt. Örömmel tapasztaltam, hogy az aranyesőn, az orgonán már ott vannak az apró rügyek, mint megannyi, megelőlegezett ígéret.
Az utóbbi időben elég sok, különböző recept megtetszett, véletlenül tettem szert friss kaporra, ráadásul a márványsajtot is ki akartam már végre próbálni, miközben a legújabb vkf kiírás pedig a magokat helyezi középpontba. Mondhatjuk úgy, hogy mindennek elegyeként született meg ez a mai lepény. Nincs sok munka vele, és sok edényt sem kell összekoszolni. Tésztájához a következőket gyúrtam össze egy nagyobb tálban:
4 ek teljes kiőrlésű búzaliszt, 6 ek rétesliszt, 12 dkg reszelt márványsajt, 5 dkg reszelt trapistasajt, 8 szem dió darabosra törve, 1 csomag kapor apróra vágva, 8 dkg vaj, 50 dkg zabpehely, kb. 200g kefír, 2 tojás, 1cs borkő sütőpor, ízlés szerint só és kevés frissen őrölt feketebors.
Letakartam, és az erkélyen várakozott úgy másfél-két órát, hogy a zab felvegye a nedvességet. Utána nagyobb gombócokat formáztam belőle, és egy kissé meglisztezett vágódeszkán kilapítottam kb. fél centi vékonyra. 24 darab lett belőle, két sütőlemezre fért. 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt lett kész adagonként, a sütési idő közepén a darabokat megfordítottam. Meleg tejeskávéhoz és teához is ettük. (Kizárólag párom részére készült ma gumipörkölt (értsd: zúza-) is, erről azonban nem vagyok hajlandó bővebben megemlékezni. Bár szerinte akkor legalább kiderülne, hogy készülnek nálunk "normális" ételek is...)
Címkék:
dió,
farsang,
kapor,
lepény,
márványsajt,
sajt,
sós sütemény,
tél,
zab
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
14 megjegyzés:
A süti fantasztikus lehet ezekkel az összetevőkkel!
A gumiörköltért kár, szívesen látnám, olvasnám másét is. Mi szeretjük, és már postoltam is tavaly tavasszal.
Nálunk csak a párom eszi, nekem ilyenkor valami más van. Hiába, a belsőségekből talán csak a májat eszem néhanapján meg. De a Te változatodat mindjárt megnézem!
Ez is gyönyörű fotó, és milyen szép a vers is! Zúzapörköltet illetően csatlakozom!
Mármint melyikünkhöz?:-)
Ellene vagy mellette szavazol?
Eszem a zúzádat! Ugye, hogy másnak sem gumipörkölt az a finomság!
Bocs Hanczúr,de nem melletted szavazok :( Napmátkával értek egyet, én sem kérek zúzapörköltet :)
Jó lett a kép, nagyon a zablepényről és jó a kapros megoldás is nagyon!Nálunk ízlik a gumipörkölt a gyerekeknek nadon :-))
Nos, úgy látszik, nagy tábora van. Nagymamám gyerekkorunkban sokszor főzte, nekem nem sikerült megszeretni. Mondjuk mindig is finnyás és válogatós voltam (de azért talán kiderül a blogból: még így is rengeteg étel van, amit megeszek:-)
Én imádom a zuzapörköltet! :) Hanczur, melletted voksolok. Az a titka, hogy jó fűszeresen kell csinálni, és sokáig főzni. Az enyém vajpuha szokott lenni.
Nálunk is sokáig fő, és Hanczur (tudtommal) teljesen elégedett vele. Szóval jó puha lesz, az íze is rendben, engem mégsem vonz...
Nem vagyunk egyformák, és így a jó.
A versed gyönyörű.
Ha már a szavak szertegurultak
Keresek másikat, nézd csak az ujjam
Simogat éppen, lám, Hozzád beszél!
Hagyjuk a szavakat, zene a csend is
Hozzád bújok, mert melegebb lesz itt
Vándorod estére Melléd pihen.
A tiéd is, Hanczúr! :)
--<--@
Megjegyzés küldése