Rókagombás krumplileves

a fogalmak melyekről fogalmam sincsen
bölcs nyugalom csendjén szelídült vágyak
azt hiszem valahol itt laknak bennem
s minden valóság csupán látszat

(erős ildikó - törékeny idő)

Süt a nap odakint végre, s úgy olvad a hó, ahogy február végén olvadnia illik. A kinti hőmérő - ha rásüt a nap - már 12 fokig is felszalad.
Úgy vágytam már egy kis gombára. Friss nem volt most itthon, viszont akadt egy kis szárított rókagomba, ez került a levesbe - sok más finomság mellett. Tésztát ettünk másodiknak, így éppen jó volt előtte ez a szegényesnek nem mondható, mégis böjti leves. Véletlen ötlettől vezérelve töltöttem nagyobb üvegkelyhekbe, párom meg is kérdezte, hogy legközelebb kap-e hozzá pálcikát, esetleg úgy esszük, mint a róka-gólya mesében...
Hozzávalók: 6 szem kisebb krumpli, 1 kisebb sárgarépa, 2 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10g szárított rókagomba, őrölt fehérbors, só, zellerzöld, petrezselyem, 2ek paradicsomlé, 1kk csípős paprikakrém, 1kk pirospaprika, 3ek olaj, a tetejére: óvári sajt, tört dióbél, a pirítóshoz: 1dkg vaj, 2 kis szelet szikkadt kenyér, petrezselyem, áttört fokhagyma
Az olajon megpirítom kissé a megtisztított, kockára vágott zöldséget, hozzáadom a pirospaprikát és az áttört fokhagymát, a (korábban beáztatott, most leszűrt) gombát majd a fűszereket és a paradicsomlét. A gombáról félretetett kevés vízzel felöntöm. Ha már majdnem puha a zöldség, hozzáöntöm a még szükséges vizet, szükség szerint sózom és forrás után elzárom. Közben a kenyeret felkockázom és a vajon kicsit megpirítom, végül petrezselyemzöldet, apróra vágott fokhagymát adok hozzá.
Tálaláskor a levest a pirított kenyérkockákkal, reszelt sajttal és tört dióval kínálom.