2009. március 31., kedd

Frissensültek...

hazudsz megint (tapintatból persze)
az ember fél: élni nincsen mersze
hiszen azt és úgy - tudod úgysem lehet
megalkuvás mohó csapdája nevet

valahol mögötted valahol fölötted
visszhangzik benned - nincs már mit tenned
még egy halk roppanás - és megnyílik a mély
de hát színház az egész - mondom: ne félj!

(erős ildikó - ráadás - részlet)

Tényleg frissensülteket fotóztam ma Nektek. A sütőből kerültek ki. Na jó, tudom: nem lehet megenni. De sokan és sokszor kérdeztetek már a kézműves tevékenységemről is, sőt néhányan a honlapomra is ellátogattak vagy a versek, vagy a nomádporta okán. Ezúton is megköszönöm a figyelmüket. Akik arra jártak, láthatták, hogy elsősorban kötni szeretek, az elkészült munkáim bemutatására jött létre annak idején a honlap. Később kiegészült decoupage és pirografika technikával díszített főként fa alapanyagú tárgyakkal, kendercsomózással, varrással, hímzéssel. Végül megint leegyszerűsődött (mondhatni: tisztult), és maradt a kézikötés - az igazi nagy szerelem. Más kézműves technikák irányába tett kirándulásaim nem bizonyultak tartósnak. A kötés viszont munka- és időigényes tevékenység, ráadásul a külföldről beszerzett természetes szálú fonalak igencsak drágák. Ezért alapelvem évek óta, hogy csak abból fordítok vissza fonalra, ami a megrendeléseimből jön be. Persze a megélhetést egészen más (prózaibb és "hasznosabb") tevékenységek jelentik, mégis jó érzés, hogy legalább pluszban nem kell költenem a kedvtelésemre, sőt, időnként még bevételt is hoznak a háztartásnak.
Aminek aprópóján mindez most előtérbe került az az, hogy viszonylag hosszú - mintegy féléves kihagyás után ismét foglalkozhatom a számomra örömet jelentő kézművességgel. Egyrészt kötött darabokra is befutott pár megrendelés, másrészt megint egy új technika - a zsugorfólia - kerített hatalmába. Igaz, hogy ezzel már régebben is próbálkoztam, de az elképzelésemnek megfelelő darabok csak most kezdenek valóra válni. Mesebeszéd címmel készítek egy miniatúra (medál) sorozatot, amelynek két darabját láthatjátok a képen.
Terveim szerint hamarosan a Meskára is felkerülnek a kötött ruháim mellé. Nagyszerű érzés ismét ilyen dolgokkal foglalkozni, bár igaz ami igaz, a gasztromániára így egy kicsit kevesebb idő jut. S persze valamikor dolgozni is kell. (Azért enni fogunk...!)

17 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Gyönyörűek lettek!!

ManóAnyó írta...

Nagyon szépek! Kötni én is sokat kötöttem régen, de csak magamnak, meg néha ajándékba. Sajnos mostanában nem jut rá időm.

napmátka írta...

Köszönöm. Ma már én is kevesebbet kötök (költségek és idő okán), de mégis szívesen.

elinor04 írta...

Kedves Napmátka! Már egy ideje rendszeresen (és örömmel)olvasom a blogodat (sőt, a honlapodat már rég felfedeztem, és szívesen nézegetem), most is csodás ez a sült zöldséges cucc. Talán ez lesz a mai vacsora, esetleg majonéz helyett valami más szósszal. DE!Amiért igazából billentyűzetet ragadtam, az lehet, hogy túl nagy kérés: nem lehetne ezen a sötét színű háttéren egy picit elütőbb színű betűt használni? (Bocs, lehet, hogy másnak ez nem gond.) Nagyon-nagyon szeretem a receptjeidet, és a gondolataidat, amiket megosztasz velünk! Köszönöm!

Palócprovence írta...

Nagyon tetszik! Mielőtt elolvastam volna a szöveget, azt hittem, selyemfestés.

Ági, aki főz írta...

Fantasztikus vagy! Mindig elámulok ezen a mérhetetlen alkotó energián és a csodálatos eredményeken!

trinity írta...

Az energiád mellett a kézügyességed is fantasztikus! Gratulálok!
Az üvegfestést, a decoupaget mi is próbálgattuk a gyerekekkel, de amolyan kezdő szinten-ennek ellenére 1-1 doboz, kép nagy öröm tud lenni!!
Hát még ha ilyen profi szinten műveled! Máskor is mutass légyszi 1-2 darabot és benézek a másik blogra is!

duende írta...

Nagyon-nagyon szépek!
És a vers is... megint. :)

napmátka írta...

Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat (most bezsebeltem megint!:-)

Elinor felvetésére külön is válaszolnék:
Köszönöm, hogy eddig ismeretlen olvasóként előbújtál az ismeretlenségből, s így Tőled is kapok visszajelzéseket! Ez minden blogírónak - Nekem is - nagyon fontos.
Betűszín/háttér: meg kell mondjam, Te vagy a második Olvasóm, aki ezt a problémát felveti. Eddig úgy gondoltam, hogy ez kinek-kinek a képernyőbeállításától (monitorjától) és esetleg a helyiség fényviszonyaitól függ. Ma levettem a lehető legkisebb fényerőre a monitorom, és nem volt gondom az olvasással - noha a szemem nem túl jó, sajnos.
Azt is meg kell mondjam, hogy néhányan kifejezetten kérték, hogy ne változtassak, szeretik a stílusát, színvilágát az oldalnak.
Végülis úgy döntöttem, hogy a következő közvélemény-kutatásom témája ez lesz. (Az oldalsávra teszek ki kérdéseket időről-időre. A most láthatókra a böjti időszakban lehet válaszolni, vagyis nagypéntekig.) A következőt húsvéttól pünkösdig tervezem, s akkor felvetem az általad javasoltakat, vagyis, hogy ki mennyire találja olvashatónak a jelenlegi beállítást, illetve változtassak-e. Magam is kíváncsi vagyok arra, mit gondol erről sok-sok Olvasóm/Látogatóm, s talán így igazságosan járok el... meg okosabb is leszek a kérdésben.
Ha benézel hozzám, Te is nyomon tudod majd követni a szavazatok állását.
(Másik megjegyzésedre annak helyén, az előző bejegyzésemnél válaszoltam. Köszi.)

The Chef Viki írta...

Nagyon szépek...

Mindig bámulattal tekintettem azokra, akiknek ilyen hihetetlen kézügyessége és türelme van! Egy egyenes vonalat nem tudok húzni :-) Üvegfestéssel próbálkoztam én is, csempére festettem a fürdőszobába tengeri motívumokat :-) Elsősorban a konyhában élem ki a hajlamaimat :-))

napmátka írta...

Nem a bámulat kivívása érdekében tettem fel (ha hiszitek, ha nem), csupán mert jó megosztani másokkal az alkotás örömét, no meg néha tobzódni a színekben...ez utóbbi vágy tavasszal engem könnyen útólér.
De persze a hiányosságaim én sem mutogatom. Na jó, egyet most elárulok: sosem lennék képes megtanulni (normálisan) vezetni. Nem is próbálkoznék vele. Épp elég a forgalomnak, hogy engem gyalogosként, néha biciklistaként el kell viselni.

elinor04 írta...

Kedves Napmátka! Igazad van, valószínűleg monitor és beállítás kérdése lehet a gond gyökere. Sajnálom is már, hogy írtam emiatt -- mamám gépén alig tudtam olvasni a szöveget, hazajöttem, és a jó kis laptopom csodaszép volt a mályva két árnyalata. Kedvenc színem, tényleg ne változtasd meg, hacsak másnak nem okoz problémát (legfeljebb egy árnyalattal világosabbat), de tényleg nem akarok kukacoskodni. Bámulom a gyönyörű, habkönnyű stóláidat a honlapodon, és nagyon szeretem a napi "szövegeidet" is, a filozófiádat, ami szép lassan kirajzolódik, ahogy olvaslak. Eddig még nemigen szóltam hozzá blogokhoz, de most úgy éreztem, meg kell tennem.

KataKonyha írta...

Annyira ügyes vagy, hogy hihetetlen:) Én annyira béna vagyok, semmilyen kézműves dologra nem vagyok képes (illetve nem mutogatom), de öröm látni a tiedet! Gratulálok:)

Ízlésszindróma írta...

Ezek a színek, gyönyörűségesek, annyira meleg, barátságos, hogy mosolyogni kell tőle...:) Nagyon szépek lettek!

napmátka írta...

:-))))))

Renata írta...

Nagyon sokoldalú vagy, még mit tartogatsz? :)
Ezeket a technikákat tanultad valakitől vagy könyvek alapján kezdted el?
Tényleg csodálom, hogy ennyi mindenre tudsz időt találni, mert ahogy kiveszem, a munka (amiből megéltek) nem ezzel azonos. Ezenkívül többféle kézműves-művészeti irányzatot is folytatsz, s kreatív konyhát is vezetsz.

Ezek mindegyike -úgy vélem- elmélyülős tevékenység.

napmátka írta...

Kedves Renáta!
Ne felejtsd el, hogy nekem nincsenek gyermekeim. Így azért jóval könnyebb időt találni, bár sosem jut annyi a kedvteléseimre, mint amennyit szeretnék...
Igen, nem ebből élünk, nem is lehetne. Én elsősorban nyelvoktatásból, könyvelésből (és még sok egyéb hol van hol nincs munkából.)
Persze a kézműves dolgokból is adok el időnként, ha sikerül.
Volt idő, amikor elhittem, hogy csak abból egyszer majd megélek, de ez még nem jött el:-)
Ezért sem szabad túl sok időt ráfordítani, pénzről nem is beszélve.
Kérdésedre válaszolva egyébként autodidakta módon tanulgatok szinte mindent (persze volt egyszer egy gyerekkor, amikor még Anyukám-Nagymamám kézimunkázni tanított meg rajzolni is járhattam - nekem ez volt a "különóra".)
És hát a telhetetlenségem az oka az egésznek...