2018. július 23., hétfő

10 év után - zárszó és újrakezdés

Veled marad, amihez nem ragaszkodsz.
Felfoghatatlan bolygópályán keringve
meg-megközelít olykor
és olyankor
az örömtől fölsír a pillanat.

(Fodor Ákos)

Kedves Olvasóim!

Emlékeztek erre a fenti versre? Sokan biztosan. Úgy döntöttem, hogy ma lezárom ezt a blogot, hiszen az utóbbi pár évben amúgy sem voltam tevékeny itt. Nem bezárom, csupán befejezem, mint egy könyvet. Továbbra is elérhető lesz teljes terjedelmében, hiszen - még számomra is meglepő módon - havonta több ezer látogató fordul meg itt.

Részben a most is megtisztelő Olvasók miatt, de magam miatt is megmarad, jól esik időnként visszalapozni, újra elolvasni, hogyan is éltünk pár évvel ezelőtt. És persze a sok száz recept miatt is, amik egyrészt keresettek, másrészt néha nekem is segítség ránézni, mit hogy készítettem. Nem is beszélve régi verseimről, írásaimról, az ujjgyakorlatokról, melyek összegyűjtve szintén itt kaptak helyet.

Sokat köszönhetek a Napmátka tűzhelynek. Öröm volt, kihívás. Új, ma is tartó barátságokra tettem szert, megtanultam jobban fényképezni. Hogy főzni jobban főzök-e, mint 2008 májusában, amikor az egész elkezdődött, nem tudom, de nem is fontos. (Nem valószínű, mert a főzéshez türelem is kell, nekem meg abból kevés van... ) Jó volt kipróbálni dolgokat, kísérletezni például a kovásszal, a késleltetett kelesztéssel, a virágokkal, aszalással és minden mással.

Életem egy olyan szakaszában fogtam bele, amikor átmenetileg munkanélküli lettem, és így több időm jutott rá. 2008 őszétől azonban már elindult a live-online nyelvoktatás, és persze maradt a könyvelés. Tanítványaimnak külön videóprogramot is szerkesztettem bő egy évig, majd az igazi változást az időbeosztásban Apu betegsége, lebénulása hozta, és onnantól kezdve érthető okokból a konyhai tevékenység, de főképpen annak alkotó, láttatható része teljesen háttérbe szorult. Nemkülönben a munkám jó része. Őszintén meglep, hogy ennek ellenére 2010 tavaszától kezdve is viszonylag sok bejegyzés született.

Volt, amikor éppen a konyha jelentett kikapcsolódást, de voltak testi-lelki-szellemi mélypontok is. Részben a betegség okán beszűkült tér és idő szorításában, részben azért, mert sok mindent újra kellett gondolni. S amikor végre megszületett a döntés, hogy vidékre költözünk együtt Apuval, még sokáig meddőnek tűnt a várakozás és lehetetlennek a kivitelezés.

2013 különösen nehéz évünk volt többszöri műtéttel, sokszori kórházzal. De 2014 őszétől mégis itt vagyunk, egy tágas, szép kertesházban, Apu végre mellettünk, külön szobában, a teraszra nyíló szárnyasajtókkal, hogy a kerekesszékkel könnyebben közlekedhessünk.

A kert persze sok-sok munkát ad, de örömet is, ahogy arról olvashattatok, rózsákat ültettem már a kezdetektől.

Az elmúlt években jó néhány autós kirándulást tettünk Apuval, és maradtak a napi séták. Imivel bicajjal fedezzük fel a környéket. Gyönyörű a táj, viszont jópár dolog nem elérhető itt helyben.

Köszönöm, hogy oly sokan követtétek, követitek a sorsunk. Ez lenne hát egy szakasz, egy évtized lezárása néhány sorban, de ígértem újrakezdést is...

A mi vidéki újrakezdésünkről már írtam, most a virtuális térre gondolok. Folytatom a naplóírást, de ezúttal nem receptek mellé mellékelem... A konyha kevéssé fontos most nekem, a főzés leegyszerűsödött, és az igazat megvallva elegendő számomra mindaz, ami ezen a téren az elmúlt években megvalósult.
Visszatérek valami máshoz, ami korábban kezdődött, mint ez a blog, és soha nem is szűnt meg létezni az életemben, csak sokszor háttérbe szorult. Annyira igaz ez, hogy még a Napmátka tűzhely neve is innen ered, mert a Napmátka műhely előbb létezett, és bár ma az internetes keresők a tűzhelyet találják meg előbb, ez kezdetben csak egy kis leágazása (aloldala) volt a műhelynek.

A Napmátka műhely pedig  2007 óta létezik hivatalosan, de valójában jóval előbb kezdtem el kisgyermekként kézimunkázni, mint főzni.
Ahogy az évek múlnak, egyre erősebb lesz bennem a meggyőződés, hogy bármibe is kezdtem kényszerből vagy kedvtelésből eddigi életem során, az utak újra és újra visszavezettek azokhoz a réges-régi tevékenységeimhez, melyek még nem voltak tudatosan választottak, mégis egyértelműen rámutattak, milyen talentumokat kaptam a Teremtőtől. Igaz, sok idő kellett, hogy felismerjem. És már nem gondolom, hogy ez haszontalan dolog, nem akarom félretenni, mint valami gyerekjátékot, ami a felnőtt létbe nem való és nem is fér. Nem is akarok sokat vállalni, pusztán folytatni, amit mindig is szerettem: fonalakkal, anyagokkal dolgozni, fényépezni. Színek, formák, felületek, fények nyomába eredni...

Napmátka műhely - új bejegyzés (részlet)
Ha van kedvetek, kísérjetek tovább ott is, azt ígérhetem, hogy amint itt e blogon nemcsak a főzéssel foglalkoztam, úgy a Napmátka műhely oldalán sem csupán a kézimunkáról írok majd. Annál is inkább, mert a sokszor megígért, rózsákról szóló bejegyzéseket ott szeretném közzétenni. Továbbra is fotózom a tájat is, vagy még inkább a hangulatokat körülöttünk.

A kézimunka iránt érdeklődők számára pedig ötletek, tanácsok, minták, kézzel font és festett fonalak, fonnivaló gyapjú és rózsa, kötés, horgolás és keresztszemes, magyar juhok, rendszeres naplóbejegyzések és saját fényképek a terveim között. Gyertek, és nézzetek be, ha tehetitek!

Köszönöm a Napmátka tűzhely minden kedves Olvasójának az eddigi megtisztelő figyelmet, örömteli alkotást kívánok a jövőre is mind a konyhában, mind az élet bármely teremtő területén!

Erős Ildikó




6 megjegyzés:

duende írta...

Egy korszak vége. S egy új kezdete. Örülök, hogy jelentkeztél, és hogy lesz folytatás! :)

erős ildikó írta...

Kedves Duende!
Én örülök, hogy most is benéztél hozzám! S bár az utóbbi években tényleg nem voltam túl aktív, azért a bejegyzéseid időről-időre figyelemmel kísérem.

Anikó írta...

Én is örülök, hogy lesz folytatás, természetesen figyelemmel kísérem a Műhely munkáidat is, sok erőt kívánok a nehézségeid megoldásaihoz, amit az élet rád rótt /magam is megküzdöttem ezekkel amit meg énrám rótt ki, háromszor is, meg a csípőprotézis műtéteim elviseléséhez és még ki tudja mi vár rám, mi van még hátra/, mindnyájunknak megvan a nem könnyű életutunk amivel meg kell birkóznunk, ha tetszik, ha nem. Vigyázz magadra!!! Édesapádnak jobbulást, még akkor is, ha vannak megváltoztathatatlan állapotok. :-)

erős ildikó írta...

Kedves Anikó! Neked is köszönöm a kedves sorokat, figyelemmel kísérem a sorsod, ha nem is mindig írok hozzászólást. A receptjeidet is rendszeresen használom. Sok erőt, örömet Neked is!

Sára írta...

Jól néz ki :)

viagra írta...

thank you for sharing
viagra
viagra asli
obat kuat viagra
viagra
viagra asli
obat kuat viagra
viagra
viagra asli
obat kuat viagra
viagra
viagra asli
obat kuat viagra