2009. március 8., vasárnap

Fűszerolajos sült dió

csontjaim közül
a fénylő látszat-idő
némán pereg

napjaim mohón falják fel
hamis szándékú
kérdőjelek

(erős ildikó - így - részlet)

Furcsa ez a változás a viszonyunkban. Mármint köztem és a dió között. Régebben nem rajongtam érte, túl tömény íz. A diós sütik sem voltak kedvenceim, ha kaptunk beiglit, abból is a mákosat halásztam ki. Persze azért örültem a tavalyi kiadós termésünknek. Mert rajtam kívül mások is vannak, s ők bizony szeretik. Nem kell megvenniük, tudok nekik adni bőven. S persze már magában is érték, ha meggondolom, milyen áron lehet hozzájutni. No de a változást mégsem ez idézte elő, egyszerűen elkezdetem használni a diót másképpen - s ennek olvasóim is tanúi lehettek a blogon. Egyre-másra jöttek a diós receptek, persze először csak pár szem dióval. Volt, hogy sajtba került vagy tepertős pogácsába. Vagy pirítósba, gombalevesre. Vagyis hozzákapcsolódott a sós ízvilág is. Magától értetődő lenne ez, hiszen sokféle olajos magvat fogyasztunk édes és sós ételekben egyaránt. A dió miért lenne kivétel? Persze hogy nem az. Ennek az egyszerű rágcsálnivalónak az ötletét BeckZsunál láttam. Én annyit változtattam az elkészítésén, hogy kicsit kevesebb sót, kicsit több olajat tettem hozzá, s ez utóbbi bizony a közelmúltban bemutatott fahéjas fűszerolaj volt, hogy megint újabb és újabb teret nyerjek a felhasználásának. Nagyon megéri a kevéske fáradtságot, amivel az elkészítése jár (na jó, a diót persze meg kell törni hozzá.) Így készült tehát:

20 dkg dióbelet forrásban lévő vízbe tettem, 5 percig forraltam, majd leszűrtem és szalvétára terítve megszárítottam. Ezután egy keverőtálba öntöttem, hozzáadtam másfél teáskanálnyi fűszerolajat, jól átforgattam kézzel, hogy egyenletesen bevonja a diót. Ezután fél teáskanál sót tettem hozzá. Megint alaposan átforgattam. Végül 200 fokra előmelegített sütőben, egy tepsiben szétterítve 10 percig sütöttem.

Nemcsak az íze, az állaga is jócskán eltér a nyers diótól, finoman roppanós, ízletes csemege.

12 megjegyzés:

Palócprovence írta...

Hűűűűű! Ez nagyon jó lehet!!! :))

erős ildikó írta...

Az bizony...
Míg a nyers dióból pár szemet tudunk ennei párommal, ezt nem bírtuk abbahagyni...

Kata írta...

Köszi, közi! Ilyenre vágytsm:)

erős ildikó írta...

Vigyázzatok vele, nagyon fogy!

Névtelen írta...

Csak rákapsz szép lassan, mondjuk ennek nehéz is lenne ellenállni:)

Annyira szép ez a mai kezdet is, jó lenne valahol egy helyen olvasni mindet.

erős ildikó írta...

Már sokaknak említettem, hogy a kézműves honlapomon teljes terjedelmükben vannak fent a verseim:
http://www.napmatka.hu

Köszönöm, hogy érdekel Téged is!

duende írta...

Még a végén megszeretem a diót... :))

Névtelen írta...

Ez lemaradt nekem, pedig a munkáid megcsodáltam.

erős ildikó írta...

Duende!
Én is így voltam vele, hidd el!

Cserke!
Köszönöm, hogy körülnéztél, a versek az Olvasószoba menüben vannak.

Névtelen írta...

Én is kipróbáltam, mert szeretem a diót, és nagyon felcsigázott a recept. Felét só helyett cukorral csináltam, így karamelles, ropogós finomság lett. Mindkettőnek nagy sikere volt. Nagyon köszi az ötletet, magamtól sosem jutott volna eszembe az elkészítésnek ez a módja.

Belli

Anna írta...

Szia!
Szeretném megkérdezni, hogy milyen az a fűszerolaj?:)
Köszi, szép napot!

Anna írta...

Az előzményeket most olvastam csak el..:D de mégis volna egy kérdésem, hogy mindegy milyen olajat használ egyébként az ember?