2011. november 13., vasárnap

Békebeli mandulás aprósütemény (paleo)

És idefönn az élet nem is élet,
Csak végtelen sejtésű nyugalom,
A csillagok némán álmodva égnek,
Sötéten szunnyad a falomb.
(Juhász Gyula)

Próbálom utolérni magam az ígéreteimmel is. Úgy terveztük párommal, hogy novemberben lesz egy szabad hetünk, de már a hónap elején látszott, hogy erre nincs sok esély, ráadásul ahogy toljuk a terveket, az idő úgy lesz egyre hidegebb a kimozdulós programokhoz. Talán majd jövőre...

Az idei ütemterven mindenképpen változtatni kell, mert több vonatkozásban sem működött.
De az ígéreteimről volt szó. Párat már sikerült teljesíteni, és múlt csütörtökön végre a Kooktába is eljutottam, Makkához. Szerintem nem mindenki tudja, de nem is titok, hogy október elejétől Makka új munkahelye a Kookta, ahol szebbnél szebb konyhai eszközök közt válogathat, aki arra jár. Igaz, hogy egy-egy darab nem fillérekbe kerül, viszont nagyon tartós, jó minőségű holmikat árulnak. A bolt is nagyon barátságos, kicsit kicsi a sok-sok felhalmozott kincshez mérten, de érdemes rászánni az időt a kutatásra.

Bevallom, nekem kezdettől fogva a kerámia- és öntött vasedények ragadták meg alkotói képzeletemet, de a pénztárcámból nem futja rájuk egyelőre. Viszont sok-sok öntőformát és praktikus kis konyhai eszközt láttam, érdemes a karácsonyi kínálatra és az akciókra is figyelni.

Persze a jó kis beszélgetésen túl üres kézzel nem akartam távozni, így hosszabb belső tusakodás után egy praktikus szilikonforma mellett döntöttem, amiben egész apró sütiket lehet készíteni, a megtöltésük pedig egy egyszerű spatulával történik. A készlet 2 sütőformát (összesen 32 darab sütihez), a már említett spatulát, és a recepttel kiegészített kezelési útmutatót tartalmazza.

A recept nagyon hasznos, mert jól tükrözi azt a mennyiséget, ami a formák megtöltéséhez szükséges és elégséges. Én persze rögtön alakítottam a dolgon, és lett belőle egy paleo sütemény. Az utóbbi időben beszereztem néhány abszolút nélkülözhető, de utamba akadt új alapanyagot, úgy mint nyírfacukrot, kókusztejet. Nem akartam venni, de véletlenül összetalálkoztam velük. Néhány dologhoz ez a nyírfacukor állagánál fogva talán jobb lehet, mint a méz. Nem olcsó, de a minőségi méz sem az, és mi nagyon kevés dolgot édesítünk. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben kicsit több édesség készült itthon, mint szokott. Lehet, hogy ez már a tél közeledtét jelzi? Szóval volt ugye nemrégen a paleo habdesszert, elkészült Pocak Panna paleo mogyorókréme (kicsit másképp, párom névnapjára), illetve elég gyakran ittam ezt a forró csokoládét. Az itt következő aprósütemény pedig párom édesanyjának látogatása alkalmából készült.

Hozzávalók (32 darabhoz): 20 dkg őrölt mandula, 5 dkg nyírfacukor (nem paleoknak: kristálycukor), csipet só, fél tk mandulakivonat, fél tk vaníliakivonat, 10 dkg jászvaj (vagy vaj), 2 ek kókusztej (vagy tej), 1 egész tojás

Elkészítés: A jászvajat a tojással és a nyírfacukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a sót, a mandulát, a mandula- és vaníliakivonatot, valamint a kókusztejet.
Ha van ilyen sütőformánk, a spatula segítségével abba töltjük, ha nincs, akkor használhatunk más sütőformát (muffinsütő, bombonkészítő forma), vagy süthetjük egyben egy kisebb tepsiben, vagy kiskanállal kupacolhatjuk sütőpapírral bélelt tepsire.
A formákat nem szükséges kikenni, nem fog beletapadni ez a sütemény.
180 C fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt készre sütjük. Utána hagyjuk a formában hűlni, hogy kissé megszilárduljon. Ha már langyos, óvatosan kiemelhetjük a formából.

Nekem másnap ízlett a legjobban, amikor már a nedvesség egy része elpárolgott a süteményből.
Sokáig eláll, gasztroajándéknak is készíthető.

2 megjegyzés:

Rukola írta...

Szia!

Te a mandulával csinálsz valamit az örlés előtt? Pl. leszeded a héját? Vagy csak fogod és szőröstől bőröstől megőrlöd?

Köszi szépen!

erős ildikó írta...

Szia!
Bocsánat, hogy csak most válaszolok, valahogy elkerülte a figyelmemet a kérdésed.
Én eleve őrölve veszem (hol héjas, hol héj nélküli változatban - Aldi, Lidl a lelőhelyek), de ha ilyet nem kapnék, akkor is csak simán megőrölném, nem vacakolnék a héjával. (Na jó, azért a csonthéjat leszedném:)