Villámleves (paleo) levesalappal

Jó ideje rájöttem, hogy a gyorsan-könnyen cimkével ellátott ételreceptek nem nekem szólnak. Egyszerűen nem elég gyorsak az életvitelemhez. Persze ebben az is benne van, hogy gyakran hárman háromfélét eszünk, és csak ritkábban kétfélét vagy ugyanazt. Apu ugyanis nem tud mindent megenni, viszont jobban értékeli a változatosságot. És neki segíteni kell. Párom időbeosztása más, gyakran már el is tűnt a sült tojás a gyomrában, mire én az ebédhez fognék.
Így azután maradnak az előre összeállítható egytálételek, főleg kuktában (bab, lencse, sárgaborsó kis darab füstölt bordával, zöldséggel, ragulevesek, húslevesek.)

Amikor erre sincs idő, vagy már éhes vagyok, de mégis el kellene kerülni a zacskós megoldásokat, akkor jut szerephez a villámleves. Ez többféle változatban készül, mindig frissen, és éppen annyi, amennyivel bőven jóllakom.
A gyorsaság kulcsa az előre összekevert levesalap (levespor és -kocka helyett), a viszonylag kis mennyiség, előre szeletelt fagyasztott és apróra vágott friss zöldség, esetleg hal, gomba, gyorsan átfővő aprótészta. Utóbbi készülhet gluténmentes lisztből is (pl. kukorica.)

A levesalap elkészítéséhez az a szándék vezetett, hogy gyors, de egészséges és gazdag ízű alternatívát találjak a leveskockákra- és porokra, amely akár paleó étrendbe is illeszthető. Sajnos sem a natúr- sem a bio leveskockák nem felelnek meg a kívánalmaknak, emellett drágák is. Nem mentesek ugyanis valamilyen növényi olajtól és így nagy valószínűséggel a transzzsírtól. A natúr ételízesítők pedig jók, de önmagukban kevesek.

A levesalappal készülő villámleves esetében a sűrítést rántás helyett natúr burgonyapehely képviseli, amit a végén egyszerűen a leveshez keverünk. Nem fog összecsomósodni. (Paleóknak elhagyható.)
A főzési idő így maximum 10-12 perc. Előkészület nincs, néhány aprítási folyamatot az étel készítése közben végzünk.
S mint minden egyszerű és jó étel, ez sem igényel más eszközt (mosogatnivalót), mint egy fedeles kislábast, egy kést, egy fakanalat és - esetleg - egy vágódeszkát, bár a kezünkből is beleszelhetjük a friss zöldséget a levesbe.

Hozzávalók a levesalaphoz (kb. 5 dl leveshez elegendő mennyiség, tetszés szerint sokszorozva keverjük össze):
1 dkg zsír (ízlésünk szerint lehet disznó-, liba- vagy kacsa- is), csipet őrölt feketebors, csipet gombapor (szárított gomba), fél mokkáskanál Csípős Rózsa (Virágoskút), fél mokkáskanál Édes Rózsa (Virágoskút), 2 tk natúr ételízesítő (pl. Ataisz), 1 tk frissen vágott petrezselyem, fél tk frissen vágott zellerzöld, 1 mokkáskanál paradicsompüré.

Javaslatok:
Ízlés szerint más fűszert is tehetünk hozzá. Só nem szükséges, mivel a darált paprikakrémek és az általam ajánlott ételízesítő is tartalmazzák.
Másféle natúr ételízesítőt is választhatunk (készíthetünk) hozzá, de lehetőleg olyat, amely hagymaféléket (vöröshagyma, fokhagyma póréhagyma), szárított zöldségeket gazdagon tartalmaz.

Elkészítés:
Fentieket összekeverjük, kis üvegben lezárva, hűtőben vagy hideg kamrapolcon tároljuk. 1-2 héten belül felhasználjuk.

Hozzávalók a villámleveshez (1-2 adaghoz):
6 dl nem túl hideg víz, 1 púpozott ek levesalap
továbbá tetszés szerint:
- szeletelt fagyasztott zöldségek (ezek gyorsabban puhulnak): pl. brokkoli, karfiol, karalábé, sárgarépa, fehérrépa
- apróra vágott nyers zöldségek: pl. káposztafélék, zeller, egy cikk paradicsom
- a sűrítéshez 2 ek natúr burgonyapehely
- cérnametélt vagy gyorsan fővő aprótészta
- igény szerint vékonyra vágott gombaszeletek, esetleg halfilé

Elkészítés:
A levesalapot egy kisebb fazékban, lábasban kiolvasztjuk és azonnal rádobjuk a fagyasztott zöldségeket (így a fűszerek nem égnek meg és a zöldség is hamarabb átmelegszik, főni kezd. Kevés vizet öntünk hozzá és forralni kezdjük. Közben belevágjuk a nyers zöldségeket, esetleg gombát, halfilét. Ha puhábban szeretjük, akkor vágjuk vékonyra, hisz a főzési idő most rövid. (Én nem bánom, ha némely zöldség kissé roppanós marad, hiszen a levesalap zöldségtartalma így is megadja a leves telt, gazdag ízét.)
Hozzáadhatjuk a maradék vizet és lefedhetjük az edényt, hogy hamarabb felforrjon a leves. Mihelyst forr, már tesszük is bele a tésztát elkeverjük, és amint meglágyul, már félre is húzhatjuk a levesünk a gázról. Sűrítésképpen 2 csapott ek natúr burgonyapelyhet kevehetünk még azon forrón hozzá. Hűlés közben kissé tovább puhul még a tészta, úgysem tudnánk azonnal enni.

Hűsítő szederfagylalt (paleo)

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle, s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta. 

(Weöres Sándor - A teljesség felé című könyvéből) 

Hát itt vagyok megint... Tavaly talán minden hónapra futotta bejegyzés, idén jó, ha évszakonként sikerül egy. Persze nem olyan fontos, hogy legyen, más a rangsor. Az sem titok a blog kitartó olvasói előtt, hogy alig-alig főzök, így nincs is miről írni. Ha mégis készítek valamit, nincs türelmem lefotózni, a ha mégis készül néhány kép, akkor már arra nem futja, hogy bejegyzés is legyen belőle. Nem baj.
Mindig is ilyen voltam, túl sokfelé forgácsoltam azt a kevéske időt, ami rendelkezésemre állt. Most, hogy még kevesebb van, megint válogatok, mi kell, mi nem.
Csinálom az angol blogot néha-néha, de az munka is egyben. Örülök a kézműves oldalnak, az meg a kikapcsolódás. És szeretek ide is be-benézni, elcsodálkozni, mennyi türelmem volt egykor.
De igazából egyikkel sem foglalkozom sokat mostanában. Tanítok, de az online magazin alig frissül, tavasz óta nemigen kézimunkázok, csak a fejemben fordul meg néha-néha egy-egy ötlet, ide pedig április óta nem írtam.

Azért mégsem tétlenség ez a nyugalom: Apu állapota sokat romlott idén, érszűkület miatt kétszer is műtötték, de továbbra is a fájdalommal küzdünk. Van, hogy alszunk, van, hogy nem. A látása is romlott, nem tévézik, inkább csak felolvasok neki. Bepótolom, amit annak idején nem olvastam el. És persze sétálunk, mert az fontos.

Július végén összeházasodtunk párommal a Bódva-völgyben. Egyszerű kis családi ünnepség volt, de nekem nagyon jól esett az egyhetes kikapcsolódás.
Kedves ajándékokat is kaptunk, többek között egy gyönyörű, fa gyökeréből készült vágódeszkát, amely talán majd itt is helyet kap.

Továbbra is kitartóan áruljuk a budafoki otthonunkat, hátha egyszer sikerül a költözködés. A gólyák egyébként már útra keltek a falunkból, nemsokára a fecskék is indulnak. Folyamatosan érik a szilva, a málna, a szeder, és nemsokára következő a szőlő.

Ami pedig a fagylaltot illeti, hát azt hittem, sosem lesz szükségem fagylaltgépre, és tényleg. De azért idén vettem egy akciósat. A dizájnnal még küzdök, nem elég, hogy eleve törött fedővel szállították (az alkatrészcserét két héten belül ígérik), de ráadásul  valóban nagyon nehéz levenni a tetejét úgy, hogy az ember el ne törje. Kipróbáltam néhány hozzávalóval, csináltam citromsörbetet, csokoládéfagyit, és most a szedreset. Mind tejtermékmentes, hisz ez volt a cél az itthoni készítéssel. Eddig ez a szedres tűnik a legjobbnak.

Hozzávalók (kb. 1 liter fagylalthoz): 300 g szeder, 400 ml kókusztej, 4 ek nyírfacukor, 1/2 dl víz

Elkészítés: a hozzávalókat összeturmixoljuk, behűtjük, majd fagylaltgépben elkészítjük, vagy a fagyasztóba tesszük.

Megjegyzés: ez az arány sűrű, krémes fagylaltot eredményez. Ha kissé könnyebbet szeretnénk, használjunk kevésbé zsíros kókusztejet vagy több vizet, kevesebb tejet adjunk hozzá!

Zöldfűszeres halkocsonya

Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum.

A december elején megkezdett adventi kalendárium ezzel a bejegyzéssel zárul. Nagy örömömre mégiscsak ráakadtam egy videóanyagra Enzsöl Ellákkal kapcsolatban, aki gyermekkorom meghatározó embere volt. Szeretettel osztom meg Veletek a negyedik gyertya gyújtásához.

Áldott ünnepeket és új esztendőt kívánok!


Zöldfűszeres halkocsonya

A zöld az ünnep színe is, és egyúttal egy kicsit a magunk mögött hagyott évszakok gazdagságát is felidézi. Van néhány zöldfűszer, amely jól tűri a telet, a petrezselyem és a kapor még a hó alól is előbújik. Így nincs akadálya, hogy frissen használjuk ezeket az ünnepi ételekhez. A hal pedig a hagyományos karácsonyi fogásaink között előkelő helyet foglal el. Ez a könnyű étel hasonló módon elkészítve több nemzet konyhájában is ismeretes. A paleo étkezésbe is kitűnően beleillik. Az ételt két éve készítettem először egy karácsonyi adománygyűjtő magazin számára, itt a blogon még eddig nem szerepelt.

Hozzávalók (4 személyre):

Egy 2 kilós, tisztított egész harcsa, 1 kg halcsont (vagy halászlé alapnak árult csontos, bőrös alapanyag), 2 csomag kapor, 2 csomag petrezselyem, 1 babérlevél, 1 kisebb darab citromhéj, 1 fej vöröshagyma, 2 kiskanál só

Elkészítés: A halat a halcsontokkal és a fűszerekkel egy nagyobb edénybe tesszük, a petrezselyemből és a kaporból csak 1-1 csomagot adunk hozzá. Felöntjük hideg vízzel, majd felforraljuk, és lassú tűzön 20 percig főzzük. Hagyjuk kissé lehűlni, majd a harcsa bőrét egy éles késsel felvágjuk és lehúzzuk. A halhúst kifilézzük és egy tálba halmozzuk. A félretett petrezselymet apróra vágjuk és óvatosan hozzákeverjük. A halhúst kisebb formákba adagoljuk (én egy 12 részes szilikon süteményformát használtam, és minden rekesz aljára egy darabka friss kaport helyeztem.) A főzőléből kiemeljük a zöldségeket és a halcsontokat, átszűrjük, majd besűrítjük lassú, gyöngyöző forralással annyira, hogy a szétosztott halhúsra elegendő folyadék maradjon. Ismét átszürjük, hagyjuk hűlni és ülepedni, majd a halhúsra merjük. Hűtőben hagyjuk 6-8 órát dermedni.

Tálalásnál a darabokat a formából óvatosan kifordítjuk, zöldfűszerekkel és salátával kínálhatjuk.

Gyümölcslekvár (nyírfacukorral)

Nem szoktam befőzni. Anyu, Nagyi még sokat főzött be annak ellenére, hogy egyiküknek sem volt kertje. Én nem sok értelmét látom, két okból sem. Az egyik, hogy itt a fővárosban nekünk sincs önálló kertünk (a közös társasházi kert lehetőségei korlátozottak), a piacon megvenni a hozzávalókat pedig ritkán gazdaságos. Régebben jártunk szedd magad programokra, de ez ma Apu betegsége miatt nemigen lehetséges.
Nomádportánk kertjében ugyan sok minden megterem, de messze van, ritkán jutok oda, így inkább párom édesanyjára bízom a termények felhasználását.
A másik ok az, hogy elég kevés befőttet, lekvárt eszünk. Szörp sem fogy. Én ezekből is csak a frisset szeretem, a sokévest nem. Igyekszünk mindent frissen fogyasztani, tavaly például  harminc kiló sárgabarackot kaptam tanítás fejében, s hát bizony abból sem főztünk be egy szemet sem. Megettük, ahogy volt. Azokban a hetekben legalább kevesebbet vagy alig költöttünk friss gyümölcsre, pedig ez teszi ki a heti bevásárlásunk legnagyobb részét.

A főzési, étkezési szokások változnak, mi abban hiszünk, hogy az élő sejtekből álló táplálék (nyerskonyha) fontos szerepet játszik az egészségünkben, így nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a nem éppen olcsó gyümölcsökből télre rakjuk meg a kamrát. A kamrát egyébként virtuálisan kell elképzelni, mert ilyenünk itt a fővárosban nincs, nem is nagyon lenne hely, ahová pakolhatnánk az üvegeket.
A befőzés során az élő sejtek elpusztulnak, a gyümölcs kémhatása megváltozik, a hasznos tápanyagok egy része átalakul, lebomlik. E tekintetben mindegy, hogy öt percig vagy egy órán át forraljuk az alapanyagokat. Tehát maradunk a gazdaságosabbnak tűnő idénygyümölcsnél, télen legfeljebb eszünk mást. Öreg, ráncos, vermelt almát, meg az akkor is megfizethető kínai kelt.

Ami mégis kivételnek számít, az a paradicsom és a lecsó. Ezek megint bázisanyagok, vagyis valamilyen más főzet hasznos alapjai, szeretem, ha ebből van télen is. Paradicsomból nemcsak passzírozva vagy ívólének, hanem aszalva is, olajban. És persze egy-egy viráglekvár, amiről már eleget szóltam a blogon, csak úgy, ízesítőnek, vagy ha ünnepi alkalomra kell összedobni desszertet. No meg a házi ételízesítő, az is jól jön.
Párom édesanyjától pedig megkapjuk azt a pár üveg gyümölcslekvárt, ami még elfogy.

Ami ezen kívül van, az a néha napi nekilendülés, amikor mégis (be)főzök valamit, de többnyire nem télre, csak úgy, pár üveggel, mint most ezt a könnyű, nyáreleji, savanykás gyümölcslekvárt.

A befőzés szakértője számomra egyébként Dulmina, aki nagy tapasztalattal és gondossággal, gazdaságosan és sok esetben cukor és tartósítószer nélkül főz be, alapvetőnek tartom a receptjeit, eljárásait. Különös figyelemre méltók a natúrbefőttjei.

Mi nem fogyasztunk egy jó ideje répacukrot, így nálunk is a cukor nélküli vagy a kevés nyírfacukrot tartalmazó receptek jöhetnek szóba. A nyírfacukor nem olcsó, de nálunk másfél év alatt fogyott el egy kiló úgy, hogy főleg alkalmi desszertekbe került, mást nem édesítünk.
Amúgy a cukor arányát a gyümölcslekvárokban amúgy is nyugodtan csökkenthetjük, legfeljebb hosszabb lesz a sűrűsödési idő, és némiképp súlyt veszítünk a párolgással. No meg persze nem lesz olyan édes a végeredmény.

A mézet is szeretem (egyesek szerint paleo, mások szerint nem, szerintem meg finom, ráadásul természetesebb, mint más édesítők), de az befőzéshez nem minden eljárásban használható.
A zseléket, zselésítőket - állaguk miatt még nem tudtam igazán megszokni, megszeretni, inkább használok almát is a sűrítéshez, melynek igen gazdag a pektintartalma.

Ebbe a könnyű nyári lekvárba most rebarbara, eper, sárgabarack és természetesen alma került, mert ezek voltak kéznél, de lehetett volna cseresznyét, meggyet is adni hozzá. Szépen megmaradt a színe, úgy értem, ha nyersen összeturmixolnám ezeket a hozzávalókat, akkor is ezt a színt kapnám nagyjából.

Hozzávalók (kb. 2-3 normál méretű befőttes üveghez): 1,5 kg gyümölcs (ennek a fele nálam rebarbara, a többi eper, sárgabarack és alma), 15 dkg nyírfacukor, 2 dl víz 

Elkészítés: A megmosott rebarbara végét és levelét eltávolítottam, és kb. fél centis darabokra vágtam. A többi gyümölcsöt is megtisztítottam és feldaraboltam. A gyümölcsöket egy nagyobb lábosba öntöttem, rá a vizet és a cukrot. Időnként kevergetve kb. 45 perc alatt közepesen sűrűre, de darabosra főztem. Azon forrón kiforralt üvegekbe töltöttem, majd az üvegeket lezártam, fejreállítottam 15 percre, végül száraz gőzben hagytam kihűlni.


Megjegyzés: én szeretem a szaftos, darabos lekvárokat, de akit zavar, az eltávolíthatja előzőleg a gyümölcsök héját, vagy főzheti még puhábbra, esetleg össze is turmixolhatja üvegezés előtt. Én ez utóbbi eljárást legfeljebb a viráglekvároknál alkalmazom.
Fenti lekvár lehet gasztroajándék is (ez esetben innen választhatunk hozzá illő üveget) vagy helyet kaphat a paleolit konyhában.

Rózsafagylalt többféleképpen

Különleges alkalmakra, egy egyszerű, mindennapi és mégis különleges virágból, rózsából készíthetünk fagylaltot. Én a virágfagylaltokat saját készítésű lekvárokból készítem, idén itt az első alkalom a rózsalekvár felhasználására.
Fagylaltot alapvetően háromféle módon szoktam készíteni, vagyis főzöm (tojássárgával), vagy tojás és főzés nélkül csak felvert tejszínbe keverem az ízesítőket, és persze egy ideje jelen vannak a tejtermék és répacukor nélkül készülő paleolit változatok, például ez a mostani is, kókusztejjel.

Mivel sokan a hagyományosabb ízeket kedvelik, alább mindhárom készítési módot leírom, ezúttal rózsára alkalmazva, sőt a rózsasörbet receptjét is, a könnyebb, tiszta ízek kedvelőinek.

FAGYLALT RECEPTJEIM
Fontos megjegyzések: 
A rózsalekvár beszerezhető, de el is készíthetjük ilyenkor, ha van illatos, nem permetezett rózsánk (recept itt). Arra azonban figyelni kell, hogy minden lekvár más és más, nemcsak színében, de állagában, ízében, édességében. Éppen ezért az alábbi receptek kiegészíthetők további fűszerekkel (pl. fahéj, narancshéj, vanília, citromfű) vagy éppen elhagyható a hozzáadott cukor / méz. Sőt, ha nagyon híg a lekvárunk, használhatunk kevesebb folyadékot, vagy szűrjük át a lekvárt.


Ötlet: mindegyik recept hozzávalóit - ha van otthon - kiegészíthetjük 4-5 csepp rózsaesszenciával, 1 tk rózsakivonattal vagy 1-2 evőkanál rózsalikőrrel (ha csak felnőttek fogyasztják majd), és a kész fagylaltot díszíthetjük kandírozott rózsaszirmokkal.

1) Főzött fagylalt hagyományos és paleolit változatban

A) Hagyományos főzött rózsafagylalt

Hozzávalók: 6 ek rózsalekvár, 3 tojássárgája, 3 ek cukor, 5 dkg vaj, 250 ml tejszín, 100 ml tej

Elkészítés: A vajat egy mélyebb tűzálló tálban vízgőz felett felolvasztjuk, majd egyenként, óvatosan belekeverjük a tojássárgákat. Hozzáadjuk a tejet, a cukrot, és addig főzzük folyamatosan kevergetve, míg krémes állaga lesz, és megjelennek az első hólyagok a felszínén. Utána azonnal félrehúzzuk a tűzről, hogy a tojás ne csomósodjon össze. Belekeverjük a rózsalekvárt. A tejszínt habbá verjük, és a már kihült tojásos alaphoz adjuk óvatosan beleforgatva, hogy ne törjön össze a hab. A fagylaltot megfelelő kerek, fedeles tárolóedényben mélyhűtőbe tesszük, majd félóránként (4-5 alkalommal) robotgéppel összekeverjük. Így egységes, krémes állagot kapunk jegesedés nélkül akkor is, ha nincs fagyigépünk. Természetesen géppel is készíthető.

B) Paleolit főzött rózsafagylalt

Hozzávalók: 6 ek rózsalekvár, 3 tojássárgája, 3 ek nyírfacukor, 5 dkg jászvaj, 100 + 300  ml kókusztej

Elkészítés: a hagyományos változattal megegyezően kezdjük, a a tojásos alaphoz  a főzés során 100 ml kókusztejet adunk.
A maradék (300 ml) kókusztejet előzőleg hűtőbe tesszük legalább 6 órára, hogy még sűrűbb legyen, és a zsírosabb része a vizes résztől elváljon.Utána sűrű szitán átszűrjük, a kicsöpögő vizes részt félretesszük további konyhai célokra, a sűrű kókusztejet és a rózsalekvárt pedig a már kihűlt tojásos alapba keverjük robotgéppel vagy habverő kanállal, hogy levegős legyen. A hűtésnél a hagyományos recept szerint járunk el.

2) Egyszerű, tejszínes rózsafagylalt tojás és főzés nélkül

Hozzávalók: 250 ml tejszín, ízlés szerint kb. 6 ek rózsalekvár

Elkészítés: A tejszínt felverjük, majd a folyamat vége felé hozzáadjuk a rózsalekvárt. A fagylaltot megfelelő kerek, fedeles tárolóedényben mélyhűtőbe tesszük, majd félóránként (4-5 alkalommal) robotgéppel összekeverjük. Így egységes, krémes állagot kapunk jegesedés nélkül akkor is, ha nincs fagyigépünk. Természetesen géppel is készíthető.

3) Egyszerű paleolit rózsafagylalt főzés nélkül (a képen)

Hozzávalók:  400 ml sűrű kókuszej, kb. 6 ek rózsalekvár (2 ek olvasztott, langyos jászvaj - elhagyható)

Elkészítés: A kókusztejet előzőleg hűtőbe tesszük legalább 6 órára, hogy még sűrűbb legyen, és a zsírosabb része a vizes résztől elváljon. Utána sűrű szitán átszűrjük, a kicsöpögő vizes részt félretesszük további konyhai célokra, a sűrű kókusztejbe pedig belekeverjük a rózsalekvárt (és a jászvajat.) A fagylaltot kerek, fedeles tárolóedényben mélyhűtőbe tesszük, majd félóránként (4-5 alkalommal) robotgéppel átkeverjük.

4) Rózsasörbet
A sörbetek tisztábban adják vissza a felhasznált növény (itt: rózsa) ízét, mivel vízzel és nem tejjel készülnek. A méz - szerintem - jobban illik hozzájuk, ha egyáltalán szükséges a további édesítés. Ez ízlés dolga.

Hozzávalók: 8 ek sűrű rózsalekvár, 4 dl víz vagy rózsatea (készítése lejjebb), 1 tk citromlé (próbáljuk ki narancslével is, még különlegesebb!), 1 ek méz

(Rózsatea készítése: 100g rózsasziromból rózsateát főzünk. Ez úgy készül, hogy 1/2 liter vizet felforralunk, elzárjuk a gázt, beledobjuk a rózsaszirmokat és lefedve kihűlésig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Ha nincs ennyi szirmunk, kevesebből is készíthetjük, legfeljebb nem lesz olyan intenzív íze.)

Elkészítés: A hozzávalókat összekeverjük, A sörbetet kerek, fedeles tárolóedényben mélyhűtőbe tesszük, majd félóránként (4-5 alkalommal) robotgéppel összekeverjük, elkerülve a túlzott jegesedést.


Ami a virágos fagylaltokat, sörbeteket illeti, gazdag, fűszeres íze miatt még az orgonát és a bodzát tudom ilyen célra ajánlani. Megfelelő módon csomagolva és szállítva akár gasztroajándék is lehet.

Remélem, mindenki talál magának kedvére való alapanyagot és receptet.

Rózsalekvár (nyírfacukorral)

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

 A rózsához valahogy hozzátartozik a tobzódás. A már-már giccs. Nem lehet rusztikusan, fakanállal fényképezni, csak valami túldíszített módon, ami nem is egészen sikerült, mert nincsenek hozzá megfelelő eszközök a konyhámban. Ugyanakkor már az is irigylésre méltó helyzet, hogy nekem legalább maga az alapanyag a rendelkezésemre áll, méghozzá idén olyan bőségben, hogy már érdemes volt nekifognom egy kis üveg rózsalekvár elkészítésének. Jó pár éve készítettem legutóbb, akkor még ez a blog sem létezett.

Idén - ahogy említettem-, nemcsak a kert, de kedves ismerőseim is segítségemre voltak az illatos szirmok összegyűjtésében. Az illatos itt fontos kitétel, ugyanis illat és íz a rózsánál együtt jár. A legillatosabb virágok adják a legfinomabb főzetet. (Sajnos a damaszkuszi rózsám egyelőre nem virágzik...)

Bármennyire is úgy tűnik, hogy határozott célom az ehető virágok népszerűsítése, határozottan kijelenthetem, hogy ez nincs mindig így. Van sok olyan ehető virág, amelyet nemigen használok, mert nem találom ízesnek, vagy még nem tudom a megfelelő elkészítés módját. A kora tavaszi virágok például - véleményem szerint - nem rendelkezhetnek olyan gazdag ízvilággal, mint a nyáriak. Lehet, hogy tévedek. E tekintetben az orgonát már nem számítom kora tavaszi növénynek, mert igen gazdag, fűszeres íze van, érdemes foglalkozni vele. Az akác viszont nem lett a kedvencem, noha több éve kísérletezem vele. Akácvíznek (citrommal, citromfűvel) nagyon üdítő, de egyébként főleg mézes íze van, más jegyek nemigen érvényesülnek.

Kedves szomszédainktól egyébként nemrégen kaptam kölcsön egy könyvet Varázslatos virágízek címmel (Halmos Mónika, Galanthus Kiadó, 2000.), amelyben számos új ötletet találtam a virágok konyhai felhasználására, sőt, megismertem további ehető virágokat. Korábban például nem tudtam, hogy a szegfű is az, vagy a kankalin, a mályvarózsa, a lonc, a dália, a citromillatú muskátli. Nem írom most ide a teljes sort, talán majd egyszer sort kerítek egy ilyen összefoglalóra.

A rózsa íze viszont olyan gazdag, hogy ahhoz hasonlóval nem találkoztam a virágok között. Nem is szoktam fűszerezni, nagyon kevés hozzávalóval dolgozom, hogy a virág íze legyen a meghatározó.
Nagy öröm egy ilyen lekvár készítése, mert már maga a főzési folyamat is mennyei illatokkal jár. Idén attól is különleges, hogy nyírfacukorral és mézzel készítettem, miután az előbbiről azt olvastam, hogy befőzésre is alkalmas, és tényleg.

A rózsalekvár készítőjének jutalma általában egy-két kisebb üveg intenzív ízű lekvár, amolyan tömény esszencia, amit egész évben használhatunk desszertekhez (pl. rózsafagylalt, rózsasörbet, keleties tejberizs ), rózsás süteményekhez, mártásokhoz, krémekhez.

Sokfelé fellelhetők rózsalekvár receptek, én most egy saját elképzelést próbáltam ki, egészen sűrű, a szilvalekvárhoz hasonló állagot kaptam, de lehet levesesebbre is főzni. Ez a lekvár a paleolit táplálkozásban is felhasználható.

Hozzávalók (kb. 4 dl lekvárhoz): 250 g illatos, nem permetezett rózsaszirom, 200 g nyírfacukor, 2 ek méz, fél citrom leve, fél alma, 1/2 liter víz

Elkészítés: 100g rózsasziromból rózsateát főzünk. Ez úgy készül, hogy 1/2 liter vizet felforralunk, elzárjuk a gázt, beledobjuk a rózsaszirmokat és lefedve kihűlésig állni hagyjuk, majd leszűrjük. A teát felmelegítjük és feloldjuk benne a nyírfacukrot, belecsavarjuk a citromlevet, hozzáadjuk az apróra vágott almahúst. (A citrom a virágok édességét jól ellensúlyozza, és a szép színért is felelős. Az alma pedig magas pektintartalmával segíti a lekvár sűrűsödését.) Beletesszük a maradék szirmot egy maréknyi kivételével. Azt félretesszük. Sűrűsödésig főzzük, majd még forrón hozzákeverjük a félretett virágszirmokat és a mézet. Összeturmixoljuk. Kiforralt üvegekbe töltjük, fejre állítjuk, és száraz gőzben így hagyjuk kihűlni.

Rózsás receptek és írások a blogomon

Tripla szilvás bonbon

A farsang nemcsak a fánk, hanem a röviditalok ideje is. Én önmagában nagyon kevés alkoholt tudok meginni, valamibe rejtve egy keveset azonban - kivételes élvezet. Ami ezt a bonbont illeti, persze egyáltalán nem az alkoholról szól, mindjárt meglátjátok. Viszont egy nagyon gazdag ízű, és ahogy már megszokhattátok nálam - gasztroajándékként is készíthető desszert. Olyan téli kényeztetés, ahogy az összetevőkből kitűnik.
Paleonak címkéztem, bár mindig elmondom: azt gondolom, hogy sem a paleo, sem más egészségesnek vélt étrend nem szólhat az édességekről, még akkor sem, ha szigorú kritériumok szerint válogatjuk meg a hozzávalókat. Az édesség tényleg csak ünnepekre való, kivételes csemege.

Viszont az is igaz, hogy egyre jobban szeretem az ilyen, nem tolakodóan édes, inkább izgalmas desszerteket azokon a bizonyos különleges napokon, amikor megengedjük maguknak.
Ez a bonbon szerintem azoknak is tetszene, akik máskülönben a hagyományos édességeket kedvelik. Ha lesz időm és energiám, majd egy-egy alkalommal (pl. születésnap) tesztelem is eme elméletem.

Persze joggal kérdezhetitek, hogy mit is ünnepeltünk ezúttal, amihez kijárt ez a csemege? Nos, semmi különöset, csak egyfajta nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nyugalmat, ami a munkás hétköznapok közt néha ránk köszönt. A múlt hét ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű, Apuval többször is fel kellett keresnünk a kórházat. Ez persze borítja a napi / heti munkarendet, és hát nem kevés szervezéssel, idegeskedéssel jár.

Most már próbálnék tényleg a "szokásos dolgokra" koncentrálni, és intézni tovább az előttünk álló teendőket. Nekifutni újra a rokkant parkolási igazolványnak például. Tavaly megpróbáltam, de mondták: először a kincstár, meghatározott felső szerv orvosi szakvéleménye (mert az eddig begyűjtött papírok általában nem kompatibilisek egy másik helyen) majd a fogyatékossági támogatás és igazolvány, és csak utána jöhet a parkolási igazolvány. Nos, talán már ott tartok, hogy mehetek újra, új papírokkal felszerelkezve a helyi önkormányzathoz.

Egyébként mindig meglepődök, hogy ők meglepődnek. Mintha én lennék az egyetlen delikvens, egér a marsról, szóval az egyetlen valaki, aki olyasmit akar, amit előtte soha senki. Én mindig azt képzelem, tucatügy az enyém, ők meg mindig elmondják, hogy ilyet még más eddig nem...
Ez volt az ápolási díjnál is..., na mindegy.

Következő kör a bíróságon, februárban, Apu gondnokság alá vételének pere, első tárgyalás. Addig még el kell mennem a háziorvoshoz, hogy adjon egy igazolást, miszerint Apu nem tud megjelenni a tárgyaláson. Ugyan van már jó pár papírunk mindenféle intézménytől, melyekből ez feketén-fehéren kiderül, de az sem kompatibilis.

Ahogy elnézem a naptárt, ha nem dolgoznék, sem unatkoznék egy jó darabig. Mivelhogy azonban mindez munka mellett megy, így izgalmasabb az örökös versenyfutás az idővel.
De nem panaszkodom, csak legyen mindenki egészséges. Amúgy a kincstári kört egész simán futottam, nem dobták vissza, hanem megelégedtek az általam megküldött tetemes paksamétával.

De jöjjön inkább a recept! Még el sem mondtam, mitől tripla szilvás: van benne aszalt szilva, szilvalekvár és szilvapálinka is. És sok minden más. Ami viszont nincs benne: cukor vagy mesterséges édesítő, tejtermék, glutén, tojás.

Hozzávalók (kb. 28 db bonbonhoz): 15 dkg aszalt szilva, 3 ek cukor nélkül készült szilvalekvár, 1/2 dl szilvapálinka, 1 dl kókusztej, 10 dkg őrölt mandula, 5 dkg durvára vágott dió, 5 dkg kókuszreszelék, 1 ek méz, 4 ek sötét, magas zsírtartalmú kakaó

Elkészítés: Az aszalt szilvát kb. 4 órára beáztatjuk a szilvapálinka és a kókusztej keverékébe. A kakaó kivételével a többi hozzávalót egy tálba szórjuk. Az aszalt szilvát leszűrjük, és apró darabokra vágva ezt is az előbbi tálba tesszük. Hozzáadunk még az áztatólevéből 4 evőkanálnyit (vagy amennyi szükséges), és egy fakanállal összedolgozzuk a masszát. Kis golyókat formálunk, és kakaóporba forgatjuk. Behűtjük egy órára.

A megmaradó (nem sok) pálinkás kókusztejet átszűrtem, és nagyon finom "krémlikőr" lett belőle. A felső képen a kis poharakban ezt, illetve a tiszta pálinkát fotóztam, néhány bonbon pedig kakaókabát nélkül maradt, csakhogy láthassátok.

Téli húspástétom

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

(Kosztolányi Dezső)


Került végül új falinaptár is a konyhába. Szeretem, ha rá tudok nézni, amikor a teendőimet tervezem. Persze van zsebnaptár is, ahová a konkrét bejegyzések kerülnek, de kell a falra is egy. Tavaly - az ünnepek előtt - csak ajándékba vettünk, magunknak nem. Nem akartam ilyesmire költeni, meg hát mindig van rá esély, hogy valakitől kapunk. Nem így történt. Ahogy egy évvel ezelőtt sem. Akkor azt mondtam, várjuk meg a leértékelést, végül párom hozott egy lovas naptárt.

Persze készíthetnénk is magunknak, de mostanában türelmem és kreativitásom apadni látszik.
Apunak egy cicás naptárt vettünk, ami azért nagy dolog, mert mindig is kutyapárti volt, a macskákkal - hogy finoman fogalmazzak - nem ápolt baráti viszonyt, identitásukat nehezen tolerálta. De mióta beteg, azóta szemlélődésének fontos szereplői a kerti és utcai cicák. Olyannyira, hogy - ha a közelébe merészkednek - még meg is simogatja őket. A naptárnak is örült. A számokkal nagyjából tisztában van (az órával pláne), a betűk viszont elvesztették a jelentésüket számára.

Én az olyan naptárt szeretem, ami kötődik a hónapokhoz. Télen legyen valamiképp téli, nyáron, nyári, és így tovább. Időm nem is volt keresgélni, s ahogy már írtam: sajnáltam is rá a pénzt.
De azért hiányzott. Azután januárban a helyi kisboltban épp az újságokat néztem, amikor a Meglepetés celofánozott számában megláttam egy kis, receptes falinaptárt. Kibontani nem lehetett, de az újsággal együtt sem tett ki kétszáz forintot, gondoltam, hát legyen idén receptes.

Hazaérve ki is nyitottuk a januárnál, s lám-lám, egy igazi téli-paleo fogásra leltünk: sült malackaraj lilakáposztával. Az újságot megkapta a szomszéd néni, ő szívesen forgatja. A kisméretű naptárban szép nagy számjegyekkel szerepelnek a napok, ez megint jó, nem szeretem, ha nem látom rendesen. Ami pedig a többi receptet illeti, arról semmit sem tudok, mert nem szeretem előre megnézni. Így minden új hónaphoz érve egy kis apró meglepetés. Kérem, hogy akinek pont ilyen naptára van, el ne árulja, mi van a többi lapon!

S akkor most ismét egy téli recept, szerintem legalább is az. Hús, mangalicazsír, hagyma, fűszerek. És ismét egy kence. Szép nagy adag lett. Az ötletet a Moha Konyhától kaptam, ott Rilette avagy húspástétom néven szerepel. Én kevesebb fűszert, több húst és hagymát használtam, és frissen vágott petrezselymet adtam hozzá hűtés előtt.

Hozzávalók (4 kisebb jénai tálhoz): 2 kg 30 dkg disznóhús (nálam comb, bőrös comb, lapocka), 1 kg mangalicazsír, 1 fej fokhagyma, 4 nagy vöröshagyma, 1 tk egész kömény , 2 csapott ek só, 2 dl víz, 1 nagy csokor petrezselyem

Elkészítés: A húst megtisztítjuk, nagyobb kockákra vágjuk, és a felolvasztott zsírba tesszük. Hozzáadjuk a sót, a köményt, a vizet. Beletesszük a megtisztított fokhagymagerezdeket és az ugyancsak megpucolt, vastagabb szeletekre vágott vöröshagymát. Kis lángon, fedő alatt, gyöngyözve forraljuk kb. 5-6 órán keresztül. Időnként megkeverjük. Ha a hús már rostjaira esett szét, a főzést befejezzük. Ha kissé meghűlt, belekeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldet. Jénaiba, nagyobb szájú csatos üvegbe vagy fedeles kerámiaedénybe töltjük, a tetejére csorgatjuk a visszamaradt zsírt. Hűtőben sokáig tárolhatjuk.

Disznóvágás idején is készíthető, és akár sütőben is. Savanyúkáposztával vagy lilahagymával igazi lakoma.

Pogány paprikakrém mindeféle kórság ellen

"Már meggyújtották a lámpákat, amikor elmentem a bazilika előtt; a mellékutcák megteltek kék és barna árnyakkal."
(Márai Sándor)

Hiába terveztem, csak nem jutottam el egyetlen bejegyzésírásig sem az ünnepek idején. Így most igyekszem összefoglalni az elmúlt egy hónap történéseit.

A december vége is munkával telt, így az ünnepi készülődésre kevés idő jutott. Egészen visszafogottan főztem-sütöttem, mégpedig a betervezett dolgokat, vagyis főleg halat, no meg egy-két adag paleo aprósüteményt. A belátogató vendégeknek ezen felül azért készült még almásrétes és tésztába tekert sült zöldségek.
Az időszak nagy újrafelfedezettje volt a kaszinótojás és általában a franciás dolgok, mert ebből minden bolti változat (gasztrosznobizmus nélkül is) egyszerűen kiállhatatlan, édesítőszeres, tojáslés kotyvalék, otthon elkészítve viszont mennyei ebéd vagy vacsora.

Mindazonáltal nem állítom, hogy sokat ettünk volna, így megőrizhettük súlyunkat és a télen is tevékeny életformát.

Ahogy már korábban említettem, a karácsony tavaly is Apu köré szerveződött, délután elsétáltunk a templomi pásztorjátékra vele, amit persze sírás-rívás nélkül nemigen lehetett kibírni. Rájöttem, hogy egy bizonyos kor után az ember (némber) gyakorlatilag bármin képes elsírni magát...

A szentestét is nála töltöttük. A tervezett diavetítést meghiúsította a technika ördöge, de azért pár nappal később, kicsit népesebb vendégsereg körében sikerült mégis sort keríteni rá. Igyekeztem úgy válogatni a régi diákat, hogy minden jelenlévő érdekeltnek érezze magát.
Jól is sikerült ez a családi összejövetel, noha estére - hosszú évek óta először - belázasodtam.

Öcsémék pedig még az első ünnepnapon látogattak el hozzánk, gyönyörűen sütött a nap, így Apuval és velük közös sétát tettünk.

A két ünnep között tanítottam, 30-án pedig (megfázás ide vagy oda) Miskolcra utaztunk. Apu mellett tesóm vállalta pár napra a teendőket (és tovább folytatták a vetítéseket meg a sétákat, persze.)

A borsodi program a szokásos módon zajlott. Ennek fénypontja számomra többnyire a kora délutáni megérkezés, s a ránk váró gőzölgő húsleves. Párom Anyukájának és Laci bácsinak látható készülődése. Ez a pillanat - túl nem kevés idegeskedésen, és még elején a várva várt pihenésnek - szinte felülmúlhatatlan. Este meglátogattuk Géza barátunkat is, akivel azért évente egyszer általában sikerül egy közös bükki túrát összehoznunk.

Az év utolsó napját a Nomádportán töltöttük, szedtünk fel csicsókát, sütőtököt, hoztunk le a padlásról tavaly előtti diót (tavaly a tavaszi fagy miatt nem volt termés), és szedtünk ki málnatöveket tesóméknak. Természetesen falubeli rokonainkat és barátainkat is meglátogattuk, melegedtünk egy kicsit náluk, és nem utasítottuk vissza a szíves kínálást.
A falubeliek a falu "központjában" közös Betlehemet állítottak. A kis épület fából, szalmából készült, a figurákat rongyokból készítették, ruhájukat és a kis állatfigurákat kedves ismerősünk, Jolika horgolta. A gyerekek pedig rajzokat készítettek még hozzá.
Nagyon jó látni, hogy ebben a pici és nem éppen fiatal faluban van közösségi élet, a katolikusok és protestánsok egy kórusban énekelnek, az advent idején pedig minden gyerekhez eljött a Mikulás.

Január 1-jén az újévet a miskolci Minorita templomban köszöntöttem. Korábban még nem jártam az épületben, de nagy örömömre már délután is nyitva volt. Régen voltam ilyen ódon templomban, sok mellékoltár is van, és lehet mécseseket gyújtani a szeretteinkért. Jól is esett aznap a séta. Párom a barátaihoz biciklizett.

A következő napon csak pihenés volt, kötögetés (hurrá!) és közös olvasás, beszélgetés. 3-án pedig indulás haza. Addigra az eltussolt megfázás szépen előbújt rejtekéből.

Jól éreztem magam e pár napban, és nem tagadom, jól esett egy kicsit kilépni a mindennapok szabályszerű feladataiból. Nem ettünk most túl sokat, volt egy kis süteményezés, de párom Anyukáját sikerült lebeszélni a rántott húsról, s meggyőzni, hogy a sült hús, pörkölt sokkal egyszerűbb és jobb is nekünk. Azt is kibírta, hogy a pár együtt töltött nap alatt egyszer se menjen át a szomszédos cukrászdába plusz sütikért. Sőt, paleo páromnak még brokkolit is csinált a húsokhoz. Mi több, reggelire nem rámolta elénk a hűtő teljes tartalmát, belátta, hogy mi így is, úgy is gyümölcsöt reggelizünk. Kivételesen nem is szedtem fel plusz súlyt az ünnepek alatt.

Azóta pedig beindultak a munkás hétköznapok és elkezdődött a farsang. Konkrét nagy tervek nélkül, de bizakodva tekintek előre. Az már tavaly kiderült, hogy az étrendi változtatások rengeteg többletenergiát adnak a futás mellett. Továbbra sem lettem igazán paleo, de a korábbi cukor-, tejtermék, késztermék- és transzzsírmentes táplálkozásom egy fél éve gluténmentessé is vált. Én azért eszem gabonát, de csak rizst (abból is keveset), néha kukoricát. A krumpliról sem mondtam le. Mindemellett marad a minimalusta konyha, azt hiszem, idén sem lesz több időm főzni.

Azt viszont tudjátok, hogy odavagyok a kencékért, mártogatókért, és a csípős ízeket is szeretem, főleg télen. Ez a paprikakrém pont ilyen: nagyon erős. Azon kívül, hogy számtalan pozitív élettani hatást kapcsolnak az erőspaprikához, mindenképpen elmondható, hogy kifejezetten felmelegít és elűzi a megfázást. A tea mellett így fontos része a napjaimnak. Húsokhoz is szeretem, de nyers zöldségeket is szívesen mártogatok bele. Téli hozzávalókból, vagyis szárított alapanyagokból készül.
(A paprikák egyébként már advent idején is jó szolgálatot tettek: az aromamécses üres víztartójába helyezve finom illattal töltötték meg a konyhát, most pedig az ízüket élvezzük.)

Hozzávalók (kb. 1.5-2 dl-hez): 6-8 szárított erőspaprika, 3-4 szárított paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, fél tk só (vagy ízlés szerint), fél tk köménymag, kb. fél dl jó minőségű, hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A paprikák zöld szárát levágjuk, húsukat összetörjük (a magok jöhetnek!), és a paradicsommal együtt egy kisebb edénybe tesszük. Forró vizet öntünk rá, és egy órát állni hagyjuk. Ezután leszűrjük és alaposan lecsepegtetjük. A többi hozzávalóval és a megtisztított fokhagymával összeturmixoljuk.

(A fűszerpaprika Magyarországon pogány bors néven is ismeretes volt, innen a mártogató neve.)
Ételízesítőnek is kiváló.

Őszvégi cserepes pörkölt zöldségekkel gazdagítva

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

(Fodor Ákos: Kis gyakorlat)

Egy ideje újra beleszerettem az agyagedényeimbe. Helyesen mondva, cserépedényeimbe. Kicsit úgy vagyok néha a konyhai eszközeimmel, mint - "némelyik nő mind egyforma" (párom szerint) - aki áll a ruhásszekrény előtt, és azt mondja: nincs egy rongyom, amit felhúzzak...

Mert az egyik edény túl nagy, a másik túl kicsi. Ráadásul egyik sem az én választásom, mert a nagyot ajándékba kaptam, a kicsit meg Anyutól örököltem. Szóval ugye vennék magamnak egy "sajátot". Hát igen, de milyen is legyen? Ne túl nagy és ne is kicsi, és lehet, hogy hosszúkás vagy inkább kerek, és olyan rusztikus, de mégse mázas, és van, ami tetszik is, de az egy vagyon, és van, ami olcsóbb, de azt meg csináltatni kell, kicsit lutri az eredmény, meg hát ki mondta, hogy van nekem türelmem. (Jó, van egy kevés, de azt a bürokráciára tartogatom.)

Szóval marad a már ismerős kompromisszum, vagyis a meglévő edényekkel való barátkozás. Beáztatom, bepakolok a kisebbe, de nem fér. Újabb áztatás, átrámolás a nagyobb edénybe, nem is olyan nagy, csak nehéz. De tetszik ez a dolog. Mindig is jobban szerettem "sütőben főzni", és a cserépedények nagyon tudják ezt a sütve-párolásos technikát. Először az edény pórusaiból és a hozzávalókból párolog a folyadék, majd rövid lére fő és a végére szépen meg is pirul. Ráadásul, mindez a kényelmes minimalusta stílusban: nincs más dolgunk, mint kivárni az étel illatát és elkészültét. Igaz, ez esetenként jó néhány órába telik, de addig akad éppen elég más dolgunk.

Idén először egy füstölt bordás, babos, paradicsomos ételt csináltam cseréptálban, 5 óra alatt készült el a nagyobb tálban, és el is fogyott az utolsó babszemig. Utána (részben időhiány miatt) paprikáskrumplit készítettem benne. Ez nekem nem lett tökéletes, illetve kicsit más lett az íze, mint ahogy szeretem. A héten pedig ez a pörkölt készült disznóhúsból (combból) padlizsánnal és sok más őszvégi zöldséggel, Anyu mázatlan edényében. Abszolút győztesnek szavaztuk, így minden bizonnyal lesz ismétlés. Rövid szafttal igazi (paleo) egytálétel.

Ami pedig a bürokráciát érinti, megint felszívtam magam (időről-időre összegyűjtök némi energiát az új csatákra), és elkezdtem intézni Apunak a rokkant parkolási igazolványt. (Mondjuk már korábban is jól jött volna, Mindenszentek körül, meg most is, a szmogriadó idején.) Hát nem semmi. Már legalább öt közigazgatási szervvel állok napi telefonkapcsolatban, levelezésben, akik persze még egymással sem értenek egyet az ügymenet tekintetében. De a célig igyekszem kitartani. A napi sétákat most megfeleztük, vagyis csak egyszer megyünk ki. A nap hamar lemegy, nagyon hideg is van a kerekesszékben Apunak, és ilyenkor fáradtabb is. Én meg pláne. Ha odafigyelek arra, hogy mikor és mit eszem, ha nem hagyom ki a futást, akkor sokkal jobban bírom. De jöjjön inkább végre a recept:

Hozzávalók (4 személyre): 50 dkg sertéscomb, 1 nagy padlizsán, 3 paradicsom, 2 kápiapaprika, 2-3 szál sárgarépa, 1 sál sárgarépa, 4-5 nagyobb karfiolrózsa, kis darab zeller, fél csokor petrezselyem, 1 kisebb erőspaprika, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2-3 szelet vastagkolbász (nálam a már megszokott Békési csípős, köményes), 250ml víz, 2 tk pirospaprika, 2 tk só, 2 ek zsír

Elkészítés: a (mázatlan) cserépedényt hideg vízbe beáztatjuk kb. 30-45 percre. A húst felkockázzuk, a zöldségeket megpucoljuk. A hagymafélét, a petrezselymet, a kolbászt és a paprika felét apróra vágjuk, a többi hozzávalót nagyobb kockákra. A fűszerekkel összeforgatunk mindent együtt, és így helyezzük a tálba. Ráöntjük a vizet, és rátesszük a zsírt, majd az edény fedelét. Hideg sütőbe toljuk és 200 fokon kb. 3 órát pároljuk-sütjük.

Igazi melegítő, őszvégi fogás. (S persze a konyhában is kellemes meleget varázsol.)

Békebeli mandulás aprósütemény (paleo)

És idefönn az élet nem is élet,
Csak végtelen sejtésű nyugalom,
A csillagok némán álmodva égnek,
Sötéten szunnyad a falomb.
(Juhász Gyula)

Próbálom utolérni magam az ígéreteimmel is. Úgy terveztük párommal, hogy novemberben lesz egy szabad hetünk, de már a hónap elején látszott, hogy erre nincs sok esély, ráadásul ahogy toljuk a terveket, az idő úgy lesz egyre hidegebb a kimozdulós programokhoz. Talán majd jövőre...

Az idei ütemterven mindenképpen változtatni kell, mert több vonatkozásban sem működött.
De az ígéreteimről volt szó. Párat már sikerült teljesíteni, és múlt csütörtökön végre a Kooktába is eljutottam, Makkához. Szerintem nem mindenki tudja, de nem is titok, hogy október elejétől Makka új munkahelye a Kookta, ahol szebbnél szebb konyhai eszközök közt válogathat, aki arra jár. Igaz, hogy egy-egy darab nem fillérekbe kerül, viszont nagyon tartós, jó minőségű holmikat árulnak. A bolt is nagyon barátságos, kicsit kicsi a sok-sok felhalmozott kincshez mérten, de érdemes rászánni az időt a kutatásra.

Bevallom, nekem kezdettől fogva a kerámia- és öntött vasedények ragadták meg alkotói képzeletemet, de a pénztárcámból nem futja rájuk egyelőre. Viszont sok-sok öntőformát és praktikus kis konyhai eszközt láttam, érdemes a karácsonyi kínálatra és az akciókra is figyelni.

Persze a jó kis beszélgetésen túl üres kézzel nem akartam távozni, így hosszabb belső tusakodás után egy praktikus szilikonforma mellett döntöttem, amiben egész apró sütiket lehet készíteni, a megtöltésük pedig egy egyszerű spatulával történik. A készlet 2 sütőformát (összesen 32 darab sütihez), a már említett spatulát, és a recepttel kiegészített kezelési útmutatót tartalmazza.

A recept nagyon hasznos, mert jól tükrözi azt a mennyiséget, ami a formák megtöltéséhez szükséges és elégséges. Én persze rögtön alakítottam a dolgon, és lett belőle egy paleo sütemény. Az utóbbi időben beszereztem néhány abszolút nélkülözhető, de utamba akadt új alapanyagot, úgy mint nyírfacukrot, kókusztejet. Nem akartam venni, de véletlenül összetalálkoztam velük. Néhány dologhoz ez a nyírfacukor állagánál fogva talán jobb lehet, mint a méz. Nem olcsó, de a minőségi méz sem az, és mi nagyon kevés dolgot édesítünk. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben kicsit több édesség készült itthon, mint szokott. Lehet, hogy ez már a tél közeledtét jelzi? Szóval volt ugye nemrégen a paleo habdesszert, elkészült Pocak Panna paleo mogyorókréme (kicsit másképp, párom névnapjára), illetve elég gyakran ittam ezt a forró csokoládét. Az itt következő aprósütemény pedig párom édesanyjának látogatása alkalmából készült.

Hozzávalók (32 darabhoz): 20 dkg őrölt mandula, 5 dkg nyírfacukor (nem paleoknak: kristálycukor), csipet só, fél tk mandulakivonat, fél tk vaníliakivonat, 10 dkg jászvaj (vagy vaj), 2 ek kókusztej (vagy tej), 1 egész tojás

Elkészítés: A jászvajat a tojással és a nyírfacukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a sót, a mandulát, a mandula- és vaníliakivonatot, valamint a kókusztejet.
Ha van ilyen sütőformánk, a spatula segítségével abba töltjük, ha nincs, akkor használhatunk más sütőformát (muffinsütő, bombonkészítő forma), vagy süthetjük egyben egy kisebb tepsiben, vagy kiskanállal kupacolhatjuk sütőpapírral bélelt tepsire.
A formákat nem szükséges kikenni, nem fog beletapadni ez a sütemény.
180 C fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt készre sütjük. Utána hagyjuk a formában hűlni, hogy kissé megszilárduljon. Ha már langyos, óvatosan kiemelhetjük a formából.

Nekem másnap ízlett a legjobban, amikor már a nedvesség egy része elpárolgott a süteményből.
Sokáig eláll, gasztroajándéknak is készíthető.

Paleo habdesszert

– Meghaltál, Jatata?
– Nem haltam meg.
– Nem tudtad kinyitni szemedet?
– Varázslat volt. Abban egyeztünk meg.
– Ők hol vannak most?
– Kicsodák?
– Akik elindultak, mikor kicsi voltál.
– Jönnek valahol. Vagy mennek valamerre.
– Mit láttál, mikor lehunytad szemedet?
– Szállongó fekete pernyéket.
– Honnan szállnak?
– A szememből.
– A pernye micsoda?
– Madár. Icipici fekete madárka.
– Nem akar kirepülni a szemedből?
– Ott van a fészke.
– Fészket rakott icipici fekete madár a szemedben?
– Ott szereti. Amerre nézek, a madár is arra repül.
– Énekel is?
– Nem énekel.
– Nem tud énekelni?
– Nincs hangja. Csak röpködése.
– Nézem a szemedet. Nem látok madarat.
– Mit látsz?
– Esőt látok.
– Esik bennem az eső.
– Bennem nem esik, Jatata.
– Szép idő van a szemedben.

(Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat)

A közelgő ünnepekre gondolva választottam ezt az irodalmi részletet, nagyon-nagyon régi kedves olvasmányomból. Nem mindenki tudja, ezért talán egy mondatot megérdemel, hogy november 1-jén Mindenszentek ünnepe, november 2-án pedig Halottak napja van.

Összeszedtem magam, noha a hosszú hétvégén is dolgozom, és rászántam úgy 20 percet erre a pofonegyszerű desszertre. Eredetije a Paleolit szakácskönyben olvasható, más néven és kicsit másképp. Elhagytam nyírfacukrot, mézet használtam, kókuszzsír helyett pedig jászvajat (tisztított vajat.) Csipet só is került bele, és mivel nem szeretem eltenni a magányos tojássárgákat, - fehérjéket, inkább egyforma mennyiséget használtam. Valóban könnyű, habos desszert, amit tovább gazdagíthatunk akár őszi gyümölcsökkel is.

Hozzávalók (4 személyre): 5 tojás, 2,5 ek méz, 6 dkg jászvaj (tisztított vaj), 2 púpos ek hollandi kakaó, csipet só

Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük. Közben a sárgájukat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a felolvasztott, de kézmelegre hűtött jászvajat, a kakaót és a mézet. Egynemű, sűrű krémmé keverjük, majd óvatosan összeforgatjuk a tojáshabbal.
4 kisebb tálkába tesszük, és 2-3 órára behűtjük.

Tipp: szépen díszíthetjük tetejét kakaószórással is, ha előzőleg papírból kivágunk valamilyen sablont, majd rátesszük a tálkára, és rászitáljuk a kakaóport.