2012. május 30., szerda

Rózsalekvár (nyírfacukorral)

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

 A rózsához valahogy hozzátartozik a tobzódás. A már-már giccs. Nem lehet rusztikusan, fakanállal fényképezni, csak valami túldíszített módon, ami nem is egészen sikerült, mert nincsenek hozzá megfelelő eszközök a konyhámban. Ugyanakkor már az is irigylésre méltó helyzet, hogy nekem legalább maga az alapanyag a rendelkezésemre áll, méghozzá idén olyan bőségben, hogy már érdemes volt nekifognom egy kis üveg rózsalekvár elkészítésének. Jó pár éve készítettem legutóbb, akkor még ez a blog sem létezett.

Idén - ahogy említettem-, nemcsak a kert, de kedves ismerőseim is segítségemre voltak az illatos szirmok összegyűjtésében. Az illatos itt fontos kitétel, ugyanis illat és íz a rózsánál együtt jár. A legillatosabb virágok adják a legfinomabb főzetet. (Sajnos a damaszkuszi rózsám egyelőre nem virágzik...)

Bármennyire is úgy tűnik, hogy határozott célom az ehető virágok népszerűsítése, határozottan kijelenthetem, hogy ez nincs mindig így. Van sok olyan ehető virág, amelyet nemigen használok, mert nem találom ízesnek, vagy még nem tudom a megfelelő elkészítés módját. A kora tavaszi virágok például - véleményem szerint - nem rendelkezhetnek olyan gazdag ízvilággal, mint a nyáriak. Lehet, hogy tévedek. E tekintetben az orgonát már nem számítom kora tavaszi növénynek, mert igen gazdag, fűszeres íze van, érdemes foglalkozni vele. Az akác viszont nem lett a kedvencem, noha több éve kísérletezem vele. Akácvíznek (citrommal, citromfűvel) nagyon üdítő, de egyébként főleg mézes íze van, más jegyek nemigen érvényesülnek.

Kedves szomszédainktól egyébként nemrégen kaptam kölcsön egy könyvet Varázslatos virágízek címmel (Halmos Mónika, Galanthus Kiadó, 2000.), amelyben számos új ötletet találtam a virágok konyhai felhasználására, sőt, megismertem további ehető virágokat. Korábban például nem tudtam, hogy a szegfű is az, vagy a kankalin, a mályvarózsa, a lonc, a dália, a citromillatú muskátli. Nem írom most ide a teljes sort, talán majd egyszer sort kerítek egy ilyen összefoglalóra.

A rózsa íze viszont olyan gazdag, hogy ahhoz hasonlóval nem találkoztam a virágok között. Nem is szoktam fűszerezni, nagyon kevés hozzávalóval dolgozom, hogy a virág íze legyen a meghatározó.
Nagy öröm egy ilyen lekvár készítése, mert már maga a főzési folyamat is mennyei illatokkal jár. Idén attól is különleges, hogy nyírfacukorral és mézzel készítettem, miután az előbbiről azt olvastam, hogy befőzésre is alkalmas, és tényleg.

A rózsalekvár készítőjének jutalma általában egy-két kisebb üveg intenzív ízű lekvár, amolyan tömény esszencia, amit egész évben használhatunk desszertekhez (pl. rózsafagylalt, rózsasörbet, keleties tejberizs ), rózsás süteményekhez, mártásokhoz, krémekhez.

Sokfelé fellelhetők rózsalekvár receptek, én most egy saját elképzelést próbáltam ki, egészen sűrű, a szilvalekvárhoz hasonló állagot kaptam, de lehet levesesebbre is főzni. Ez a lekvár a paleolit táplálkozásban is felhasználható.


Hozzávalók (kb. 4 dl lekvárhoz): 250 g illatos, nem permetezett rózsaszirom, 200 g nyírfacukor, 2 ek méz, fél citrom leve, fél alma, 1/2 liter víz

Elkészítés: 100g rózsasziromból rózsateát főzünk. Ez úgy készül, hogy 1/2 liter vizet felforralunk, elzárjuk a gázt, beledobjuk a rózsaszirmokat és lefedve kihűlésig állni hagyjuk, majd leszűrjük. A teát felmelegítjük és feloldjuk benne a nyírfacukrot, belecsavarjuk a citromlevet, hozzáadjuk az apróra vágott almahúst. (A citrom a virágok édességét jól ellensúlyozza, és a szép színért is felelős. Az alma pedig magas pektintartalmával segíti a lekvár sűrűsödését.) Beletesszük a maradék szirmot egy maréknyi kivételével. Azt félretesszük. Sűrűsödésig főzzük, majd még forrón hozzákeverjük a félretett virágszirmokat és a mézet. Összeturmixoljuk. Kiforralt üvegekbe töltjük, fejre állítjuk, és száraz gőzben így hagyjuk kihűlni.

Rózsás receptek és írások a blogomon


6 megjegyzés:

Adél (Afraa) írta...

Óóó, fantasztikus lehet! Abszolút rózsabolond vagyok, úgyhogy ezért nagyon-nagyon odalennék :)

Muzsi Attila írta...

Megkóstolnám...

chriesi írta...

Csodálatos!

erős ildikó írta...

Köszönöm Nektek, hogy benéztetek! A rózsaszirom valóban különleges, ízes lekvárt ad, amin nem is csodálkozhatunk annyira, ha figyelembe vesszük, hogy gyakori gyümölcsfáink egytől-egyig a rózsafélék családjába tartoznak. Én most nagyon örülök, hogy egy sűrű, gazdag ízű lekvárom lett. A mennyiséget tovább növelném, azaz főznék még, de ez mindig a rendelkezésre álló alapanyag (rózsaszirom) függvénye. Elképzelhető, hogy idén még lesz elég, meglátjuk.

Unknown írta...

Ez meddig áll el? Eritrittel és/vagy steviával is lehet hasonló eljárással rózsalekvárt készíteni? Úúúgy megkóstolnám! :)

Névtelen írta...

Csináltam tavaj, de nem igazán vagyok megelégedve vele, ugyanis elősször kellemes de utána kesernyés utó ize van nem tudom miért. Más recept alapján készitettem, de ott sem írtak részletesebben az ízéről.